Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-15 / 11. szám
KERTÉSZET Hogyan rendezzük házunk táját Az emberek nagy részének van valamilyen ,,hobby“-ja, olyan törekvése, hogy éveik szorgalmas munkája eredményeképpen valamilyen szépet, nemeset, valamilyen maradandót alkosson, ami ha éppen nem is függ össze hivatásos munkájával, de a szabad idejében alkotó tevékenységet jelent. Van aki barkácsol, könyveiket, bélyegeket gyűjt, akváriumi halait gondozza. Egyre több azoknak a száma, akik a lehetőségekkel élve saját kis családi ház megszerzésére törekszenek, hogy „fészekrakó“ vágyaikat kielégítsék. Sokan közülük ezzel megelégednek. A többség azonban arra törekszik, hogy a ház körüli telkét is a leghatásosabban kihasználja oly módon, hogy a hasznosítás mellett gondol a szépre, annak esztétikai sajátosságaira is. Ez az iparkodás természetes, hiszen a családi házhoz elválaszthatatlanul kapcsolódik annak környezeti rendezése. Nagy hiba, ha csaik az épület helyiségeit rendezzük be barátságosan, meleg otthonná, az ahhoz tartozó telek pedig az elhagyatottság, rendetlenség képét mutatja, s ha van is benne haszonnövény, díszfa, virág, ez csak alkalomszerűen, vagy éppen giccsesen van megoldva. A házikert berendezése, kedvező hasznosítása nem ró a tulajdonosra olyan kívánalmakat, mint a parkok, a haszongyümölcsösök vagy a kertészetek létesítése. A házikert berendezése ezeknél kisebb szakmai tudást igényel, s ennek elsajátítása nem jár olyan nagy „szellemi“ befektetéssel. Ha csak vázlatosan is, szeretnénk némi útbaigazítást adni olyanoknak, akik célul tűzték otthonuk környezetének gazdasági-esztétikai hasznosítását. * A házikert rendezésének első és fontos lépése a területen elhelyezendő alkotóelemek számbavétele. Ezután következik ezek olyan elrendezése, hogy egységet, egészet alkotva a kitűzött célt szolgálják. Az alkotóelemek száma attól függ, vajon városon vagy falun — mezőgazdasági településen — akarjuk a telekrendezést elvégezni. Az alábbiakban a falut veszszük alapul, mivel ilyen helyen több alkotóelem érvényesül. Ebben az esetben négy alkotóelemet kell figyelembe vennünk: 1. Díszítő elemek (virágágyak, pázsit, fenyők, élősövények, díszfák és díszcserjék). 2. Haszonnövények (konyhakerti növények, gyümölcsfák és bogyósgyümölcsű cserjék). 3. Baromfiudvar (sertés- és baromfiólak, nyúlőlaik, prémes állatok telepe, kamrák és színek). 4. Kettős rendeltetésű elemek (kerti padok, utak, lugasok, pihenő- és játszóhelyeik, lépcsők, kerti támfalak). Ezen fontos alkotóelemek figyelembevételével a tervezés során 1:100-hoz razjoljunk kisebbítő térképet, amelyen felülnézetben papírra vetjük telkünk és a benne felépített lakóiház határvonalait. Ezzel párhuzamosan tervbe vesszük azokat az elemeket, amelyekkel számolni akarunk. Természetesen a célszerűség és praktikusság elve alapján. Ez a tervezés fontos és megalapozott elképzeléseket igényel, hiszen tudott dolog, milyen nehéz utána már módosítani. Az elkapkodott lépések sok bosszús pillanatot, az átrendezés viszont új anyagi befektetést vonna maga után a későbbiek folyamán. Elsőnek az úthálózatot, az összekötő utakat rajzoljuk meg térképünkön. A gazdasági utakat — melyeken kocsi-, autó közlekedését biztosítjuk — 2,5—3,5 m szélességben határoljuk meg, míg viszont a gyalog mozgáshoz, esetleg kétkerekű gumikocsihoz használatos összekötő utak szélessége ne legyen nagyobb 0,80— 1,50 m-nél. Csak ott vezessük utat, ahol arra feltétlenül szükség van, kisebb forgalmú helyeken út helyett kényelmes lépéstávolságra tipegőket (lépőköveket) fektetünk le. Ezeket 35X35 cm (40X40) formákban betonból magunk is elkészíthetjük. Az úthálózatihoz kapcsolódóan kisebb tereiket, pihenőket (padhelyeket) helyezünk el ott, ahol ennek szükségességét látjük. Kisebb tér alakítható ki pl. a lakóház be- és kijáratánál, a kertajtó előtt, útkanyarokban, esetleg a díszkert egyes szebb részlegeinél. A díszítő elemeket az utak mentén, a szabadon hagyott terek közelében, illetve az épület közvetlen közelébe tesszük. Az épület előtti, melletti és mögötti helyeken lesz a kerti pázsit és az ebben elhelyezett virágágyások. A virágágyaikat úgy tervezzük, hogy azokkal az útvezetés irányát, annak hajlását vagy törését kihangsúlyozzuk. A virágágyak szintje csak gyepmagasságban legyen, ne domborítsuk fel őket. Ez az eljárás már a múlté. A virágok közé sem törpék, sem várak, de még színes üveggömböik sem kerülnek, ezek ma már az ízléstelenség, a mindent túlkombinálni akarás csökevényei. Kis, de sok virágágyás helyett inkább az összefüggő, hosszabbakat részesítsük előnyben, s ha csak lehet, ne rakjunk egy ágyásba sok fajtát. Törekedjünk arra, hogy színesen és gazdagon virágzó fajták iközül összefüggő egyfajta kerüljön. Nagyobb pázsitfelületek sarkaira, kiszögeléseire kihelyezhető pár fenyő is (ezüst-, lúc-, jegenye-, osztrák vagy feketefenyő, tiszafa vagy ciprusféle stb.), de ügyeljünk arra, hogy ezeket az igényes és drága dísznövényeket olyan helyre ültessük, ahol nem bontják meg a kert egységét és áttekinthetőségét. A díszcserjéket többnyire a kerítések mellé, egyes vágy kettes sorban helyezzük el. Ezzel a határültetéssel a kert otthonosságát is fokozzuk. Válogatásnál abból induljunk iki, hogy azok virágzata több színt kölcsönözzön otthonunk környékének, s ne essen agyidőre. Egy-egy kisnövésű és gazdagon virágzó, mutatós díszbokrot ültethetünk a pázsitfelületekre is. A kert egyes részeinek elválasztására ültethetünk nyírható élősövényt is. A dísznövények közül virágágyak és utak szegélyezésére használható a 10—30 cm magasan tartható Teucrium, Buxus és a Santojina. Választónövények 40—60 cm magasság között ajánlatos kiugró teraszok szélére, pihenők mellé a Spiraea, Ligustrum és Tamarix. A kerítés mellé, vagy annak pótlására cserjékből, fákból kiültethető védösövényt képezhetünk Mosurból, Gleditschiából és Maciurából. Vannak olyanok is, akik a díszkertben helyeznek el kettős célból haszonfákat és cserjéket is. A pázsitfelületek sarkára így díszcserje helyett egy-egy ribiszke vagy egresbokor kerülhet, pihenők árnyékolására cseresznye vagy meggyfa. Ezektől a kivételektől eltekintve a lakóházat övező díszkertet a hátrább eső gazdasági udvartól és haszonkerttől élősövénnyel választjuk el. A gazdasági udvar (baromfiak és más háziállatok részére) célszerűen a diszkért és a haszonkert közötti részen foglal helyet. Ennek nagysága az állatok számától, az ólrendszerek nagyságától függ. Itt csak abban az esetben helyezhetők el élősövények, gyümölcsfák, dísz- és haszonbokrok, ha az állatok mozgását megfelelő kifutók szabályozzák. Szabad és fel nem tagolt udvar esetében csak árnyékot tartó fákat helyezzünk el olyan helyekre, ahol nem akadályozzuk a gazdasági udvar életét biztosító kocsimozgást, tüzelő szállítását stb. Ilyen helyen hasznosítható a juharfa, akác, dió, bodza, orgona stb. A haszonkert gyümölcsösét sé zöldságeskertjét (rendszerint a gazdasági udvar mögött) összeépítve vagy egymástól független területen helyezhetjük el. Az összeépítés előnye a jobb helykihasználás, hátránya a gyümölcsfák kiterebélyesedése után a talaj erős árnyékolása. A konyhakerti növények idővel az ilyen helyről kiszorulnak. önálló zöldségeskert és gyümölcsös esetében ugyan kevesebb facsemetét és zöldséget ültethetünk az egyes helyekre, de ezek területe állandó marad, s megmunkálásuk is független egymástól. Ha valaki mégis az összeépítés mellett dönt, úgy a gyümölcsfákat és bokrokat a kerítések mentén (megfelelő távolságra, hogy a szomszédokkal ne legyenek patópálos pörlekedést, bírósági ügyeink) helyezzük el, a zöldségkert pedig legyen a középső helyen. Kis háziikertekben elsősorban a 3,5—5 m (3,5—4)-re telepíthető törpe alma- és körtefákat, őszibarckcsemetéket ültessünk. Megfelelő helyen szőlőösvényt vagy lugast is létesíthetünk. Nagyobb területű házikertekben terébélyesebb koronájú más gyümölcsfajokat is elhelyezhetünk, pl. cseresznyét, meggyet, szilvát, kajszibarackot, diót, a szükséges tő- és sortávolságokat azonban tartsuk be (6— 8 m), ellenkező esetben koronájuk összenő, fényhiány következtében megnyurgulnak, termőfelületük lecsökken, de a kórokozók is szívesebben látogatják az ilyen elsűrűsödött „erdőt“. Törekedjünk a helyes fajtamegválasztásra is, hogy a családnak minél hosszabb ideig biztosítsuk friss gyümölcsigényét, kezdve a legkorábbi cseresznyefajtáktól a raktáron beérő téli körtéig és almáig. A zöldségeskert esetében — akár a gyümölcsös aljnövényzeteként, vagy önálló területen — minden esetben gondoljunk az eredményes termesztés alapfeltételére, a vetésforgóra. Legjobb a négyes csoportosítás. a) az évelő növények táblája: eper, spárga, rebarbara, sóska stb. b) frissen trágyázott tábla: káposztafélék, kobakosok, paradicsom stb. c) a trágyázás utáni év táblája: gyökér- és hagymafélék stb. d) a trágyázást követő második év táblája: hüvelyesek stb. A táblákat rendszeresen váltogatjuk, és minden tábla legalább háromévenként kap istállótrágyát (baromfitrágya). így elkerülhetjük az egyes növényeknél fellépő talajúntságot, ami nemcsak hogy a hozamok csökkenésével jár, de kedvező alkalmat ad a speciális károkozók elszaporodására. Cikkünkben a negyedik pontiként említett kettős rendeltetésű elemekről is szólnunk kell, mert ezek díszítő hatásukon kívül fontos funkciót töltenek be. A már előzőleg említett kerti utak díszítő hatása — fontos küldetésük mellett — elvitathatatlan, hiszen gyakorta kerti kavics, vörössalak vagy terméskőlapok borítják azokat. Az ilyen burkolási mód bár költségesebb, de minden időben egyaránt biztosítja az úton való zavartalan közlekedést. Ezeket az utakat, főleg a kis frekvenciájúakat, élővé varázsolhatjuk, ha főleg a kőlapborítás hézagaiba 1—2 szem porcsinmagot szórunk el. Az igénytelen, lapuló növényiké csésze alakú színes virágai bájos hatást keltenek. A lejtős területű házikerteknél nélkülözhetetlen a támfalak és lépcsők alkalmazása. A támfalak magasságát a földszintek közötti szintkülönbség szabja meg. 20—30 cm-es szintkülönbségeknél a felhasznált terméskő alakzatok egymásra rögzítése földtömítéssel is megoldható. Nagyobb különbségeknél ajánlatos 30—40 cm mély alapmélyítéssel kezdeni a köveik egymásra helyezését, s ezeket betonhabarccsal töltjük ki. Egyes helyeken azonban hagyjunk fészkeket, üregeket, amit a betonhabarcs megkötése után jó termékeny, humuszban gazdag földdel töltünk mag. Ezekbe elterülő vagy párnát alkotó növényeket ültethetünk díszítésre: Sempervivum, Aubrietia, Sagina stb. Utak és támfalak metszéspontjain 30X15 cm nagyságú lépcsőfokokat építünk. De ha ezek még szélesebbek és alacsonyabbak lehetnek, úgy a járás is kényelmesebbé válik rajtuk. Vízmedence elhelyezése is hasznos, mert díszítő hatása mellett (köréje vízigényes, mocsári dísznövények kerülhetnek ) hasznosítható öntözésre Is. A benne tárolt víz a vegetáció Idején estig meglangyosodik és öntözésre kitűnően alkalmas. A baszonikert egy zugában helyezzük el a komposztot. Erre a konyhai hulladékon kívül sok hasznosíntiatatlan növényi részt, leveleket használhatunk fel, s istállótrágyával keverve és érlelve a legjobb tápanyagpótlást nyújtjuk így növényeinknek. Végezetül azok számára, akik a családi ház kertjének dísz- és haszonjellegéről bővebb és részletesebb útmutatót szeretnének, ajánlom a már több kiadásban megjelent és jelenleg könyvüzleteinkben kapható Oláh Sándor: A családi ház kertje című könyvét. Azok szamára pedig, akik dísz- és haszonnövényeket, gyümölcsfákat szeretnének beszerezni, megbízható helyekről közlöm az alábbi címeket: Gyümölcsfák: Ovocinárske ákölka Lohót pri ŐM — Bálvány, okr. Komárno. Díszfák és évelő dísznövények: Záhradníctvo a rekreaéné sluzby mesta Bratislavy. Zöldség- és virágmagvak, gumók és hagymák: SEMPRA, odborovy podnik, Praha 7, Bubenské nábfezí 9. Juhász Árpád Részlet a Klatuvy város által rendezett virágkiállításról Fotó: Varga József 0 SZAR AD FÖLDMŰVES 1963. március 15. Witathatatlan tény, hogy a szegfű ® termesztése, megfelelő piac közelében, jövedelmező. És azok is szívesen termesztik, akiknek nincs kertjük, mert ablaka minden szobának van, a balikon is használható, ha csak néhány cserép vagy egyetlen virágláda erejéig is. Viszont kevesen tudják, hogy termesztése fellendítéséért legtöbbet Napóleon felesége, Josephine császárnő tett. 1804-ben Párizs mellett Malmaisonban létesítette híres virágoskertjét, amelyben megtalálható volt valamennyi akkori ismert fajta és változata. A császárnő szenvedélyét még hazájának ellenségei is tiszteletben tartották. Ha az angolok az általuk elfogott francia kereskedelmi vagy hadihajókon Malmaisonba címzett növényeket vagy magvakat találtak, azonnal továbbították rendeltetési helyére. A kert a francia-porosz háborúban, Josephine császárnő halála után teljesen elpusztult. A szegfű, mint dísznövény meghonosodott, ismertté vált Európában. így talán a császárnőnek akaratlanul is érdeme van abban, hogy ma hazánkban a a szegfűk városa Klatovy. A napóleoni háborúik után, 1913-ban a franciaországi Nancy városból származó Volsansiky nevű báró Klatovyban telepedett le és életének további részét arra szentelte, hogy ezt a virágot meghonosítsa. Ez sikerült is. 1831- ben egy neves botanikus, bizonyos M. Bullman közvetítésével a meghonosodott szegfű a kereskedelem útján eljutott Itáliába, Svédországba és Angliába is. Jő jövedelmet hozott a városka kertészeinek. A krónikások hűségesen feljegyezték, hogy a szegfű további nemesítésében főleg a következő kertészeké az érdem: Matej Spora, Frantiáeik Celeryn, Vojtech Svoboda, Jozef Walter. A Klatovyból származó szegfű szépségét és dicsőségét azonban a nem-A szegfű zeíközi kiállításokon kapott aranyérmek is bizonyítják. 1891-ben a prágai, 1893-ban a bécsi, 1894-ben az antwerpeni, 1895-ben a lyoni, 1896- ban az amszterdami, a későbbi évek folyamán pedig a hamburgi és brüszszeli kiállítások aranyérmese volt a városból származó szegfű. 1931-ben a város növénypathológus tanára dr. Svec szerez nemzetközi elismerést az általa nemesített szegfűvel. 1957 óta a város és környékének huszonöt kertésze szocialista közösségbe tömörülve (Krouzek pestitelü klatovskych karafiátü) termeszti a szegfűt. Természetesen további dicsőséget szerezve a városka virágának. Az aranyérmeket felesleges felsorolni, hisz ma már nem fontos a szegfűt elküldeni, mert minden esztendő júliusának második felében megrendezik a szegfűk kiállítását. 94 féle szegfű díszlett tavaly is a kiállítás ágyasaiban. Cechurov biológus hat osztályba rendszerezte az immár Klatovy Szegfűnek nevezett változat növényeit. Az utóbbi 150 esztendő alatt nemesített változat főbb jellemzői: fagyálló, erős szára 30—60 cm magas, csészéjének csöve erős nyomásra sem pukkan szét, a csészelevelek simák, fogazatlanok, a virágzat építménye átlag 5—8 cm átmérőjű. A csészeleveleik és szirmok színárnyalata, rajzolata azonban változatos. Termesztése végtelenül egyszerű! Március végén megkezdhetjük a ikiültetését. A napos helyet szereti. A töveket 25—30 cm-re egymástól kell dugványozni a könnyű, közepesen szemcsés, de humuszban gazdag talajba. A dugványozás után rendszeresen öntözzük! A friss istállótrágyát nem szereti, inkább a következő műtrágyákkal segítsük növekedését: Citramfoska, Sfinx, Hortus és más virágoknak megfelelő készítményeikkel. A magasabb szárú (50—60 cm) változatok szárát a szél káros hatása ellen megvédhetjük, ha 2—3 mm-es dróthuzalt állítunk a sorok mellé. A siker titka: a szaporítás Klatovy ban főleg kétféle szaporítási módot használnak. A legismertebb a szárdugványozás. Minden egyes növény a fő száron kívül még 5—10 oldalhajtást is hoz. Ezeket augusztus elején megtisztítjuk a levelektől, fejétől számítva a hatodik bütykös csomóig. Az ötödik és hatodik bütykös csomó között a szárat kb. feléig bevágjuk, közben meghajtjuk, hogy a vágástól felfelé legalább 1—1,5 cm-es nyelvecske keletkezzen. Ezt nedves földdel (sárral) körültapasztjuk, majd bujtatjuk, illetve homolítjuk az anyanövenyt körülvevő talajba (mint a szőlőt). A sebzés! felületen parenchimatikus szövetburjánzás, kallusz keletkezik, amely gyökértenyésző csúcsot képez. Lényeges, hogy a keletkezett nyelvecske a talajban is szerves összefüggésben maradjon az anyanövénnyel. A bújtatást kb. 10 cm-es dróthoroggal a talajhoz kell erősíteni. 5—6 hét múlva a bujtás meggyökeresedik. Ekkor elvágjuk az anyanövénytől, lapáttal kiemeljük és a dugványt a következő esztendő számára hideg ágyba ültetjük. A dugványok egymástól 10 cm-re elültetve minden trágya és levéltakaró nélkül könnyen áttelelneik a szabadban. A magról való szaporítás hosszadalmasabb. Március végén melegágyakba vagy ládákba szórjuk a magvakat. Három hét múlva a felnőtt palántákat kiültethetjük állandó helyükre, ‘ ahol majd áttelelnek. A következő esztendőben pedig virágzik. Tűzpiros szegfű a Május 1 nevű, tiszta fehér a Snehulka, sárga a Kanárek, kék a Popelika, ibolyákéit a Kardinál, rózsaszín a Matej Pintíf, narancssárga a Knézná Libuse. Az egyszínűek választéka azonban sokkal bővebb a felsorolásnál, mert Klatovy kertészei huszonnégyféle egyszínű változatot nemesítettek napjainkig. Nagyon érdekesek azok a változatok, melyeknek csészelevele egyszínű ugyan, de cirkalmak, ciikornyák díszítik. Ilyen a P-25-K1. jelzésű Vesna, melynek hófehér csészeleveleit vörös cikornyák díszítik. Tichy Jaroslav mérnök nemesítette. A szalmasárga Svobodűv Vitéz szürke cirkalmaltkal talán a kiállítás legérdekesbb példánya volt. Ennek nemesítője egy ügyes asszonyka, Rubásová Barbora volt. Szívesen küldenek dugványokat, magvakat is Klatovy 'kertészei. A dugványokat úgy csomagolják, hogy a gyöikérzetet megfelelő mennyiségű föld védje. Minden egyes példány mellé cédulát helyeznek, melyen fel van tüntetve a változat neve, a nemesítő száma. Ajánlatos dugványozás előtt a megkeményedett gyökerecskéket vízben áztatni. Akkor már az idei nyáron meggyőződhetünk a szegfű szépsége és hasznossága felől. Óvatos kísérletekkel kérdezgessük őket, hogy válaszaik alapján úgy bánhassunk velük, ahogy kérik s kérésük teljesítését szépségükkel, guruló koronákkal köszönik majd meg. Az ember szereti a növényeket, a virágokat. A szakszerűen dísznövénynek nevezett szegfű' is szeretjük, mert szép, s díszítésül csak szép dolgokat választunk. És ez olyan emberi!.... Hajdú András
