Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-15 / 11. szám
Bratislava, 1969. március 15. Ära: L— KCs XX. évfolyam, 11. szám. Néhány gondolat a CSEMADOK országos közgyűléséhez Most, amikor a CSEMADOK országos közgyűlésének küldöttei sorrendben a tizedik alkalommal üléseznek, azt várjuk, hogy okulva az előző tanácskozásoik fogyatékosságaiból, ez a közgyűlés nyílt és őszinte eszmecserét s annak következményeként olyan megfontolt határozatokat hoz, amilyenekre a CSEMADOK közgyűlései folyamán még nem volt példa. Joggal várjuk ezt, mert társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában, amikor a szocialista demokráciánk elmélyítésén fáradozunk, nemcsak maximális lehetőség nyílik a társadalmi életünkben létező különböző problémák megoldásával kapcsolatos nézeteink hangoztatására, hanem korparanccsá vált a nyíltság, a közös ügyeink ésszerű megoldásának hatékony segítése. A megváltozott körülmények lehetőséget nyújtanak s egyben sürgetik is kulturális szövetségünket arra, hogy az eddigi programját korszerűsítse; tökéletesítse, s azt az egész csehszlovák társadalom érdekeinek tiszteletben tartása mellett olyanná formálja, hogy általa hatékonyabbá válhasson működése, a magyarság fejlődését és egyenjogú polgárokként! érvényesülési lehetőségét biztosító sokrétű tevékenysége. Egy ilyen program kialakításához jó alapul szolgál a Nemzeti Front programja annál is inkább, mert ezt a programot a CSEMADOK is, mint a Nemzeti Front egyik tagszervezete elfogadta, s azért is, mert ez a program, amely a szocialista társadalmunk védelmét és további fejlesztését szolgálja, s mely hangsúlyozza Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepének törvényszerű és szükségszerű érvényesülését társadalmi életünk minden szakaszán, összhangban van nemcsak a CSEMADOK- tagok, hanem hazánk összmagyarságának érdekeivel is. Ahhoz azonban, hogy kulturális szövetségünk a Nemzeti Front programjának egyik megvalósítójává válhasson, szükséges a közös program alapelveivel olyan gondolatokat, „ Illetve célkitűzéseket is párosítani, amelyek kifejezik a szlovákiai magyarság sajátos, tehát nemzetiségi igényeit, s ezáltal a CSEMADOK mellé tömörítik nemcsak az öntevékeny szín-játszók, táncosok és énekesek korlátozott létszámú testületéit, hanem a magyarság nagy részét kulturális szövetségünk tényleges tömegbázisává, aktív tagjaivá formálják. A közgyűlés elé terjesztett programtervezet számol ezekkel a követelményekkel. A népművelési munka küldetését és tartalmát alapjában véve helyesen körvonalazza. De hangsúlyozza azt a követelményt is, hogy a CSEMADOK-nak mielőbb — kulturális tevékenysége további fejlesztése mellett — a csehszlovákiai magyarság nemzetiségi érdekvédelmi szervezetévé kell formálódnia. Ennél a kérdésnél azonban úgy érzem nem árt, ha egy kissé tovább elidőzünk. Ugyanis a nemzetiségi érdekeket egy szervezet — legyen az bármilyen nemzetiségi jellegű — csak akkor tudja hatékonyan védelmezni és szolgálni, ha megtalálja és helyesen alkalmazza a működés azon formáit, amelyek segítségével bizonyítja saját létezésének hasznosságát, tehát ha az általa képviselt nemzeti kisebbségi társadalmi alakulat részére nélkülözhetetlenné válik, s érdekvédelmi törekvései a helyzet és a megoldásra váró feladatok tényleges ismeretéből, a nemzetiségi kérdés megoldásának progresszív igényeiből indulnak ki. Ezzel lényegében azt akarom hangsúlyozni, hogy a CSEMADOK népművelési munkájának a jövőben következetesebben kell szolgálnia — az irodalmi és kulturális ismeretek terjesztése mellett — a magyarság különböző rétegei szakmai műveltségének elmélyülését, vagyis falvainkon — az egységes földművesszövetkezetekkel való szoros együttműködésben — elő kell segítenie az egész szövetkezeti tagságra kiterjedő sokrétű nevelő munka kibontakoztatását és meghonosodását, de a városi ipari munkásoktól sem szabad idegenkednie annak ellenére, hogy ott a lehetőségek, illetve a szakmai nevelést szolgáló igyekezetünk gyakorlati érvényesítése ma még bonyolult, gátló körülményekbe ütközik. Tehát arra kell törekednie, hogy népművelési munkájával hatékonyan szolgálja Dél-Szlovákia gazdasági életének fejlődését, s ezáltal, mint a társadalmi és gazdasági életünk fejlesztésének egyik nélkülözhetetlen tényezője, teljes joggal kiérdemelje a magyarság minden rétegének bizalmát és őszinte elismerését. Ilyen írta: PATHÖ KÁROLY munkához a CSEMADOK-nak ma már kedvező előfeltételei vannak, mert a pedagógusok mellett számolhat az iparhan dolgozó magyar nemzetiségű műszaki értelmiség és a falvainkban élő agrárértelmiség közreműködésével is. Kulturális szövetségünk érdekvédelmi tevékenysége nem korlátozódhat csupán arra, hogy a magyarság létszámához viszonylagosan nyerjen képviseletet a népi közigazgatási, illetve a különböző fokozatú államhatalmi szervekben. Ez kevés lenne főleg ma, amikor az egész társadalmi életünkben a nemzeti érdekeik érvényesítése került előtérbe, vagyis amikor az össztársadalmi érdekeknek a nemzeti és nemzetiségi érdekekkel való összeegyeztetése Időszakát éljük. Tehát feltétlenül tovább kell lépnünk és az össztársadalmi érdekek tiszteletbentartása mellett, valamint a kommunista párt nemzetiségi politikájával összhangban, olyan nemzetiségi érdekvédelmi koncepciót illik elfogadnunk, melynek megvalósulása esetén az egyenjogúságból származó önigazgatási jogunk maximálisan érvényesülhet. Egy ilyen érdekvédelmi koncepció kialakításában segítségünkre lehetnek más nemzetek történelmi tapasztalatai is. S azokért nem kell meszszire mennünk, mert a szlovák népnek, amely évszázadokon keresztül folytatott megalkuvást nem tűrő harcot nemzeti jogainak és érdekelnek érvényesítéséért, nagyon gazdag és a szocialista demokrácia időszakában is ésszerűen alkalmazható tapasztalatai vannak. Igen! A szlovák nemzet egykori ébresztői és élharcosai már 1861-ben olyan precízen lerögzítették az egy országon belül élő nemzetek és nemzeti kisebbségek egyenlő érvényesülésének alapelveit, hogy azokról még ma, tehát több mint száz esztendő után is, csak az őszinte elismerés hangján beszélhetünk. A hitelesség kedvéért — és azért is, hogy megismerkedjünk a szlovák nemzet egykori küzdelmének, humánus nemzeti követeléseinek lényegével, s így érzékelni tudjuk, hogy az mennyire van összhangban a mi jelenlegi nemzeti kisebbségi törekvéseinkkel — idézek néhány gondolatot abból a történelmi beadványból, amit 1861. június 7-én a túrócszentmártoni szlovák nemzeti gyűlés fogadott el és a magyar nemzetgyűlés elé terjesztett. Ennek a beadványnak, mint a szlovák nép nemzeti programjának második pontja hangsúlyozza: — Szükséges, hogy nemzetünk individualitása azon területen, melyet az mint egy szakadatlan tömeg valósággal elfoglal, egy, a megyék határainak nemzetiség szerinti kikerekitésével alakítandó felső-magyarországi szláv kerületben elösmerve s személyesítve legyen. Ezen felfogást s kívánságunkat visszautasíthatatlanná teszi a nemzeti jogegyenlőségnek lényege. Ugyanis egy nemzet nem eszményi lény, de tettleges valóság: nem elégséges tehát egy nemzetet szellemi általánosságban elösmerni, de szükséges elösmern! ezt úgy, amint valósággal van azon területi minőségben, melyben az tettleg létezik, s mint azt az isteni gondviselés alkotta; sőt maiga magával ellentmondásba s következetlenségbe jönne az, aki egy nemzetnek individualitását elösmerné ugyan, de azon területi vonalakat, melyek közt az elösmert egyediség valósággal megvan, nem ösmerné el. Eddig az idézet, amely aktualitásából semmit nem veszített, s mely megfelel — most több, mint száz év után — annak a célnak is, hogy a csehszlovákiai magyarság elsődleges jogigényét ennek szellemében fogalmazzuk meg, a sajátos körülményeink mellőzése nélkül. Sajátos körülményeink pedig arra figyelmeztetnek bennünket, hogy irreális volna, ha mi egy dél-szlovákiai magyar nemzetiségi jellegű kerület kialakítását szorgalmaznánk, de ugyanakkor reális előfeltételek vannak ahhoz, hogy úgy módosítsák az egyes járások határait, hogy a magyarságunk többsége magyar nemzetiségi jellegű járásokhoz tartozzon, s így lehetősége nyíljon arra, hogy necsak községi, hanem járási szinten is jelentékenyebb tényezőként vehessen részt saját sorsa irányításában, tehát az önigazgatási jogot gyakorlatban érvényesíthesse. A magyar uralkodó osztály a szlovák nemzet egykori igényeinek kielégítését — az írásos bizonyítékok szerint — azért tagadta meg, mert szerinte ... „a legtisztább szláv megyékben Is igen sok, többnyire nemesi osztályhoz tartozó magyar találtatik, ... mely oknál fogva a szláv nemzetnek egy külön szláv kerületben! elösmerése s személyesítése lehetetlennek mutatkozik.“ A szlovák nemzeti gyűlés erre a kifogásra is megtalálta a megfelelő választ: ... „igaz, hogy az említett megyékben nemzetünknek sok elidegenített fia van, ezek azonban nem magyarok, hanem nemzetünk ' fiai. ... erősen hisszük, hogy a korszellem felébreszti elfajult fiainkat tévedésük beismerésére, s visszavezetendi őket azon nemzet és nép ölébe, melytől elszármaztak.“ Abban az esetben, ha a magyar nemzetiségi jellegű járások kialakítását szolgáló törekvésünk hasonló magyarázkodásokba ütközne, tehát ha azt a választ kopnánk, hogy ez lehetetlen, mert Dél-Szlovákia községeiben szlovákok is élnek, akkor mi is joggal állíthatnánk, hogy a reszlovakizálás és egyéb körülmények folytán — a hivatalosan nyilvántartott dél-szlovákiai szlovákok között nagyon sok az „elfajult“ magyar, akiket „tévedésük beismerése visszavezeti (vagy visszavezetheti) azon nép ölébe, melytől elszármaztak.“ Magától értetődik azonban az is, hogy mi a magyar nemzetiségi jellegű járásokat nem azért kérjük, hogy a Dél-Szlovákiában élő szlovák dolgozókat háttérbe szorítsuk és elnyomjuk. De igenis kérjük azért, hogy a szlovákiai magyarság — a szlovák nemzettel való testvéri együttélés szellemében és a dél-szlovákia szlovákokkal szoros együttműködésben — járási szinten is számottevőbben és hatékonyabban vehessen részt saját sorsa formálásában. Szerintem ez a kérdés kölcsönös jóakarattal megoldható és a szlovák nemzetnél előbb vagy utóbb megértésre találunk. Persze ennek legfontosabb előfeltétele a kölcsönös bizalom elmélyülése, amit a CSEMADOK jövőbeni munkájában is érvényesítenünk kell. Az emberek jól felkészültek a többi a vegyiparon és a természeten múlik I TAVASZ Hanyattfekvő sáros barázdák málladozó göröngyeit a napsugarak sorra járják; szép szelíden megbökdösik. Elcseppent, fényes pocsolyákban villogva mosolyog a Nap. Lebegő pacsirta dalában felsír az újszülött: Tavasz! SZŰCS F. SÁNDOR FIGYELEM! A jövő heti számunkban megkezdjük Lovicsek Béla: „Egy szikra az égen“ című kisregényének folytatásos közlését. Már most biztosítsa a Szabad Földműves következő számait, hogy a kisregény minden folytatását idejében kézhez kapja. PAVEL BUKOVEN a Lévai Járási Termelés Igazgatóság főagronómusa nagy általánosságban elégedett az őszi gabonafélék áttelelésével. A koratavaszi ellenőrzés mutatja, hogy a búza nagy része kitűnő állapotban van, csupán 20 százaléka gyöngébb növényállományú. Ezt a területet ugyanis később vetették! Örvendetes, hogy a mezőgazdasági üzemek huszonkétezer hektáron időben elvégezték a nitrarálást, s megteremtették a bő termés előfeltételeit, így a helyes. A földművesek ugyanis ma már jól ismerik az ipari trágyaszerek termést gyarapító, kedvező hatását, ami abból is látható, hogy a szövetkezetek tavaly a búza hektárjára 260 kg tiszta hatóanyagot tartalmazó műtrágyamennyiséget adtak. Jórészt ez eredményezte a magas hektárhozamot. Foszforból és káliumból van elegendő, s a nitrogénnek egy bizonyos hányada is rendelkezése áll. Sajnos, azonban a salétromos trágyaszerek még mindig hiánycikknek bizonyulnak. Azt a mennyiséget, amelyet a járásnak március végéig kellene megkapnia, csak május utoljára ígérik, s ki tudja, hogy van-e hitele az ígéretnek!? Ennek következtében néhány gazdaságban — főképpen azokban, ahol nem rendelkeznek tartalékkal — most tavasszal gondot okozhat a növények táplálása. Persze, a szállítók szerződésben kötelezték magukat, hogy a szántó hektárjára 205 kg tiszta hatóanyagot tartalmazó műtrágya mennyiséget adnak a járás szövetkezeteinek. TAVASZI ÄRPÄT tizenhatezer hektáron vetnek, s a magvak egyharmadát kicserélik, hogy biztos hozamot érhessenek el. Az árpa vetőmagját három esztendőnként kicserélik, évente egy harmadrészt! A Valticei árpa fajtát teljesen kihagyják a választékból. Helyébe a jól bevált fajtákat alkalmazzák. így a vetésterület 40 százalékán Dvnran, 35 százalékán Jantar. 15 százalékán pedig a Diamant fajtát vetnek. A hátramaradt területen a szokásos fajtaösszetételt használják. A múlt esztendő eredményei a Diamant mellett szólnak, melyből 37,4 mázsás átlagot értek el. A megfigyelést természetesen tovább folytatják, s följegyzik, hogy a többi fajták különféle időjárási és trágyázási viszonyok mellett hogyan viselkednek, s milyen hozamot adnak. Ha lezárják az ellenőrzési folyamatot, érthetően a legjobb hozamot nyújtó fajtáknál maradnak. A SZÖVETKEZETEKBEN 9000 hektáron vetnek kukoricát. Ebből 3000 hektár a háztáji terület. Bukoven elvtárs megjegyezte, hogy idén a vetésterület ötven százalékán kipróbálják a jóhirű külföldi hibrideket. Magyarországból három, Jugoszláviából ugyancsak három, Romániából pedig egy fajtát szereztek be. Bebizonyított tény ugyanis, hogy a külföldi hibridek szakszerű fajtaagrotechnika és a kívánt trágyázás mellett megadják a 80 mázsás szemtermést! Hogy a lévai járásban valóban komolyan veszik az új hibridek termesztését, az abból is látható, hogy a kukorica termesztéssel foglalkozó szövetkezetek négy napos tapasztalatcserére küldték agronömusaikat, ahol megismerkedhettek az egyes fajtákra jellegzetes tulajdonságokkal stb. Tovább jó pontja a járásnak, hogy a szövetkezetekben évente tizenhatezer hektáron termesztenek évelő takarmánynövényeket. A múlt esztendei szárazság komoly károkat okozott az évelőnövények vetésterületében. Ennél fogva most, tavasszal, szükséges lesz 4000 hektárnyi évelőterület kiszántása. A takarmányalap szükségszerinti fedezésére egynyári takarmánynövényeket vetnek. Erről a területről fedezik majd a zöldeleséget. Sor kerül továbbá tizenegyezer hektár lucerna és here alávetésére is, hogy állandóan újítsák a régi, kiritkult vetésterületeket. SZERENCSE, hogy a szövetkezetek az alávetéshez kellő lucerna és heremagkészlettel rendelkeznek — e járásban ugyanis több éven keresztül bő termést adtak a magtér- . mesztő területek — így a szövetke- ’ zetek legtöbbje elkerüli a drága vetőmag vásárlását. A gépek javítása és előkészítése mindig az alkatrészkészlettől függ. Kisebb hiányosságoktól eltekintve ezen a téren sem volt különösebb panasz. így bátran állíthatjuk, hogy a lévai járás mezőgazdasági üzemei jól felkészültek a tavaszi mezőgazdasági munkákra. fhokszal
