Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-08 / 10. szám

HALLOTTUK OLVASTUK VÁLOGATTUK ...___ é kelte, nyugta kelte, nyugta _________\_____________■ 6, p. 6. p. 6. p. 6. p. SS"10 jgSnwAV ! »»» 1742 °3Z 837 SJ?” ” JiÄ £ ■ TM «3 ».23 Március 12 GERGELY g ... , n, ln„ Szerda GREGOR ■ 604 1744 302 1023 Március 13 KRISZTIÁN J ... 17.R , Csütörtök VLASTIMIL ■ 802 17AB 3'55 1259 Március 14 MATILD ■ R nn 1747 a« ,,r0 Péntek MATILDA ■ 600 1747 435 12 59 Szombat15 SVETlANA S 558 1749 503 14 26 Március 10 HENRIETTE 5 ~7Z T7Z ~ .. Vasárnap BOLESLÁV ■ 5 58 17 50 5 25 1448 Nomen est omen ? Ez a latin közmondás körül­belül úgy értelmezhető, hogy maga a név már mond valami lényegeset vtselőféröl. Ez ugyan nem minden esetben tgaz, mert például a Ravasz elnevezésű ember nem feltétlenül róka­­természetű, vagy a Balog sem törvényszerűen balkezes, hogy a Falurossza című népszínmű Finum Rózsija „flnumságáról" ne is beszéljünk. Az Intézmé­nyek, szervek vagy szervezetek névváltozásai azonban majdnem mindig ' valamilyen lényeges tartalmi vagy eszmei változást jeleznek. Mivel pedig minden változás az Időben folyik le, egyben a kor változásait Is jel­zik. Mint újságolvasó és a kor változásainak amatőr figyelője, megállapítottam, hogy a Ltte­­rárne listy (Irodalmi Ojságf újabban már csak Listy. Ez ta­lán azt jelenti, hogy az említett lap a jövőben már nem foglal­kozik irodalommal? Vagy pél­dául a Svet sodallzmus (Szo­cialista világ) címéből miért maradt ki a „szocializmus''? Es miért nem Dolgozó már a NO? Bizonyos, hogy ezekre a cím­változásokra is hatottak a kor­­változások. Es ez a haladás szempontjából negatív fordulat nem jó bizonyítványa a kornak, amelyben élünk. En azonban optimista vagyok és az opttmista mindig és mindennek, tehát a kornak is a pozitív bíztató vonásait kere­si. Ezért megvigasztal, hogy az Ifjúság és a Szó megmaradt „Újnak“ (sőt folyvást megújul) és az Önök Szabad Földművese még mindig Szabad. Egy hű olvasó. AZ AMERIKAI ORVOSEGYESÜLET ÁLLÁSFOGLALÁSA A SZlVÁTÜLTETÉSI MŰTÉTEK IRÁNT Az amerikai orvosak egye­sülete figyelmeztette tagjait, hogy a szivátültetési műtétekre egyelőre még úgy kell tekin­teni, hogy kísérleti szakaszban vannak. Az orvosak kötelesek a legnagyobb körültekintéssel el­járni a szívadományozó kivá­lasztásánál. Hogy e szívadományozó va­lóban halott-e, két orvosnak kell megállapítania, mégpedig olyanoknak, akik nem tartoz­nak az átültetést végző sebész­csoporthoz. Az egyesület egyúttal figyel­mezteti az orvosokat, hogy ke­rüljék a hírverést, reklámhaj­­hászást, mert az orvostudo­mányban nincs helye sem a ve­télkedésnek, sem a nagyhangú dicsekvésnek. „EGY SZÁL FA NEM ERDŐ“ Az erdőben sohsem volt sza­bad garázdálkodni. János bácsi­nak szerszámfára volt szüksé­ge. Mit tehetett, mikor neki erdeje nem volt, s más erdejé­ben nőttek a szép sudár szer­számjának való fák. Elment hát az erdőbe, s nekiesett egy szép, sudár fának a kivágásához. Persze, mindig ilyenkor szokta arrafelé hozni a csőszt a bal­sors, aki nem is hagyta szó nélikül: — Hogy meri kend itt az er­dőt pusztítani? — Nem bántom én az erdőt — válaszolta a tettenért János bácsi. — Hát ez a fa mi? — kér­dezte a csősz. — Én világéletemben azt hallottam, hogy „egy szál fa még nem erdő“ — mondta a tettenért bűnös. Vizsgázik az olvasó című kvízünk — mint ahogy azt már előző számainkban bejelentettük — a Szabad Földműves 10. számában kez­dődik. KÉRDÉSEK: 1. Melyik a kapitalista világ legnagyobb kommunista pártja? 2. A gépek műszaki ellenőrzése során az érsekújvári járás szövetkezetei közül melyikben található a leg­több rendellenesség? 3. Ki Európa-bajnokunk, Ondrej Nepela edzője? A helyes válaszokat a következő hét szerdájáig kér­­-- ]ük beküldeni a borítékón „Kvíz“ szó feltüntetésével. A szerk. Társadalmi tánc?... Az 0] Szó február 21-1 számában a hátsó oldalon találtam egy tudósítást — ym. — jelzéssel. „Kulturális versenyek Po­zsonyban“ címmel. Mivel a kulturális rendezvények nemcsak hivatalból érdekelnek, a cikket azon melegében végig is ol­vastam. Szép, kerekded kis információ, nincs semmi hiba, ki­véve egyet. De az ugyancsak meghökkentett. A tudósítás szerzője felsorolja, milyen versenyek lesznek: „ .. .beat-énelke­­sek, táncdalénekesek és énekkarok fesztiválja, társadalmi tánc verseny...“ Itt lett lúdbőrös a hátami Mi az, hogy „társadalmi tánc?“ Gyér ismereteim szerint a társadalom bizonyos embercsoport (nép, nemzet, nemzetiség stb.j, valamilyen formájú szervezett egysége. Na mármost, ha Pozsonyban ezek a szervezett emberi cso­portok (társadalmak!) részére táncversenyt rendeznek (lásd: társadalmi tánc) az igencsak érdekfeszítő versenynek ígérke­zik. Képzeljük csak el: megérkeznek Pozsonyba a kapitalista, a semleges, az el nem kötelezett, és a szocialista társadalmak és a bírálóbizottság előtt bemutatják táncművészetüket. Nem folytatom. Azt hiszem mindenki számára világos, hogy Pozsonyban ilyen verseny nem valósítható meg. S főleg nem lehet „kulturális verseny“. Ezen felül az a tapasztalatom még, hogy fia a társadalom táncolni kezd, az poklot jelent, nem pedig kulturális élményt. Szerencsére optimista vagyok, és bízom abban, hogy a társadalmi táncverseny elmarad. Viszont nagyon erős a gyanúm, hogy a társas táncversenyre sor kerül. Gyanúmat egy egészen apró dologra alapozom: az én szótá­ramban a társadalmi tánc nem azonos a társas tánccal. —gs— A Duna-parti sétány is a tavasz közeledtét jelzi. (o. v. falv.) ISMERD MEG A FÖLDET! Nézd meg tavasszal, nyá­ron, ősszel. Vedd a kezedbe, nézd meg közelről, nézd meg esőben és szárazságban s rö­vid idő múlva a föld meg­szólal. Megmondja, mikor éhes, mikor szomjas: meg­mondja, milyen növényt tud jól és milyet rosszul felne­velni, megmondja, mikor kell kapa, mtkor eke és mi­kor borona. Szeresd a földet, mert be­lőle élsz és add meg nekt, amit kér, mert hálás csak akkor lesz, ha hallgatsz reá, míg ha nem törődsz vele: elvadul, mint az éhező em­ber. Az emberekben csalód­hatsz, még a legjobb bará­taidban is, de a földben so­ha nem csalódsz. Ez a föld igaz és jó, de — ezt ne felejtsd el — be nem csaphatod, mert mindig pon­tosan annyit ad neked, amennyit megérdemelsz! VALAMIKOR Valamikor réges-régen a bí­róság a falu kovácsát kötél általi halálra ítélte. Az elöljá­rók hatan és a kovács fia, hogy a kovácsot a haláltól megment­sék, beállítottak a bíróságra, s ott mély alázattal előadták, hogy ha már másképp nem le­het és valakinek csakugyan az akasztófára kell kerülnie, minthogy a falunak csak egy kovácsa van, borbély pedig ket­tő, akkor inkább az egyik bor­bélyt akasszák fel. NAGY KÁROLY ÉS A MINISZOKNYA A „TANÍTÓNŐ“ NYÄRASDON Napirenden hallja az ember manapság, hogy a műkedvelő színjátszásnak csupán sorvadó jellege van, jövője meg egyál­talán nincsen. Ha valakit ko­molyan aggaszt ennek az iga­zán nemes mozgalomnak a sor­sa, aggályai megnyugtatására nézze meg Bródy Sándor: Ta­nítónő című színművét, ame­lyet a nyárasdi ifjúsági klub tagjai játszanak igen szép si­kerrel odahaza és a szomszédos falvakban. Az előadás magasan felette áll a falusi színjátszók­tól már megszokott színvonal­nál. Az érzelgősségtől átita­tott szövegmondás, a suta, ki­fejezéstelen mozdulatok és a szereplők gyatra elrendezése a színpadon, vagyis ami legin­kább jellemzi műkedvelőink játékát, már csak erősen tom­pítva jelentkezik ebben az elő­adásban. Esztergályos Gabi, a rendezői szemináriumok oda­adó hallgatója rendezte az elő­adást. Munkája magabiztos hozzáállásról tanúskodik, kon­cepciója van. A két főszereplő játéka, mégpedig a címszerepet játszó Sárközy Mártáé és ifj. Nagy Istvánt alakító Pőte Ist­váné egyenesen magával ra­gadó. Örvendetes jelenség ebben az esetben még az is, hogy a szereplők javarésze lelkes fia­talokból tevődik össze. ád. KELLEMESEN SZÓRAKOZTUNK A Jókai Magyar Tannyel­vű Kilencéves Alapiskola tantestülete és szülői mun­kaközössége nagy sikerű estet rendezett a közelmúlt­ban. A bálon szép számban jelentek meg a szülők s va­lóban jól szórakoztak. Mind­ez elsősorban a tantestület tagjainak áldozatkész mun­káját dicséri, akik valóban minden tőlük telhetőt meg­tettek. A kitűnő zenét Sár­közi Imre zenekara szolgál­tatta, ugyanakkor a frissítő­ket illetően sem panaszkod­hatott senki. A szülök hálá­val gondolnak a tantestület kiváló szervező munkájára, s köszönetüket fejezik ki, hogy a falu pedagógusainak arra ts jut ideje, hogy velük ts foglalkozzanak. Ez úton mondunk tehát köszönetét a tantestületnek és Mészáros Olga igazgatónőnek, és sok sikert kívánunk további mun­kájukhoz. F. I. OLASZ HALÁLOZÁSI STATISZTIKA A statisztikai adatok szerint Olaszországban a halál leggya­koribb oka a szivbántalmak, a rák és a tüdőbetegségek. Ta­valy 403 ezer halálesetből 182 ezret a szivbántalmak, 89 ezret a rák és 41 ezret a tüdőbeteg­ségek okoztak. IPOLYBALOGON IS A FIATALOKÉ A JÖVŐ Az ipoíyba logi fiataloknak minden lehetőségük megván arra, hogy művelődjenek, s ki­használják a kultúrházat és az új klubhelyiséget. Szép új is­kolát is kapott a falu. A fiata­lok brigádmunkával járultak hozzá az építkezéshez. A fáradságos munka jutal­mául az iskola igazgatója a fiatalok rendelkezésére bocsát­ja az iskola csarnokát. A fiata­lok az adott lehetőségeket ki is használják és az újonnan megalakult klub elnökével, Var­ga Lajos tanítóval Itt rendezik me>g a környékbeli ifjúsági klubok találkozóit. Itt került megrendezésre ez év február 2-án ez ifjúsági klu­bok álarcos bálja is. A zenét az Ipolysági The Blue Stár zene­ikar szolgáltatta. Terveik is vannak az ipoly­­balogi fiataloknak. A sportte­vékenység terén csak a labda­rúgásban értek el említésre méltó sikereket. A labdarúgó­­csapat a járási bajnokság II. osztályában játszik. A röplab­dát is megkedvelték és ezért a jövőben ebben a sportágban is szerveznek majd csapatot. Sok szép tervet akarnak még megvalósítani az Ipoly balogl fiatalok. Reméljük, hogy sike­rül. DOBOS PÉTER Ügy látszik a mini-szoknyák körüli viták és nézeteltérések nem újkeletűek. Sőt, amint ez az alábbiakból kitűnik, élénken foglalkoztatta a kérdés a kö­zépkor nagy uralkodóját is, a frank Nagy Károlyt. Legalábbis ez derül ki J. N. L. Myres tör­ténésznek az angol Antiquity című folyóiratában megjelent közléséből. A pontosság ked­véért viszont meg kell állapí­tani, hogy ez esetben nem a női mini-szoknya divat körül folyt a vita. A férfiak hódoltak akkor ennek a szenvedélynek, a nők számára a kérdés még nem merült fel. Az idézett történész a Saint Gallai-apát Nagy Károly életé­nek szentelt krónikájára hivat­kozik. E szerint a divatot a frízek indították el. A császár eleinte nem tiltakozott ellene, mert a viselet jól fogott a kato­nai gyakorlatokon. De a frízek visszaéltek öltözetükkel és ugyanolyan áron bocsátották áruba a rövid „szoknyát“ (tu­lajdonképpen tunikafélét), mint a rendes, hosszú öltözetet. Ez ellen azonban már kikelt az ország ura. Mint mondotta, nem is tudja, mire lenne jó a „mi­ni“: „Ha fekszem, nem takar rendesen, ha pedig lovon ülök, nem véd meg az esőtől és a széltől...“ \Jemrég hallottam a hírt, hogy másfél éves műkö­dése után lakat alá került egy borozó. A nagy dtrrel-dúrral beharangozott borozó rövid ti­zennyolc hónap alatt lefutotta magát. Ráfizetéssel dolgozott. Bevallom, némi kárörömmel vettem tudomásul az esetet. Nem tudom, ktnek mi a véle­ménye, de cseppet sem csodál­koztam a történteken. A nagy nyilvánosság előtt ugyan nem nyilatkoztam, de baráti körök­ben megjósoltam a reménytel­jesen induló üzlet bukását. Hogy mire alapoztam felte­vésem? Nem vagyok jós, sem jövendőmondó, sőt azt is eláru­lom, csak egyetlen egyszer jár­tam a borozóban. Akkor ts a véletlen sodort oda. Kerestem valakit. Az épület bejáratánál megszólítottam egy botorkáló vendéget, nem látta-e X elvtár­sat? A kérdezett fejbóltntással jelezte, igen, Itt van. Szóhoz sem jutottam, megfordult, hogy elkísérjen. Alig hogy az ajtót kinyitotta, megroggyantak tér­dei és lehempergett a lépcső­kön. Pillanat múlva szedtem lábam, hogy megnézzem ml történt. Sajnos, az utolsó lép­csőkön én ts átbukfenceztem. Az előttem fekvőn nem csodál­koztam, de magamon igen. Egy korty italt sem láttam aznap, s máskülönben is óvatosan já­­rok-kelek. Azt tartom, aki nem vigyáz, a gyerekkocsi ts elgyúr­­ja az utcán. Néhány zúzódással megúsztam a dolgot, de az is­meretlen mozdulatlanul feküdt a folyosón. Körülnéztem. Előt­tem három ajtó. Egyformák. A& ufoU á itendég. Rajtuk semmi felírás. Lenyo­mom az egyik kilincset. Fehér­­kötényes asszony tuszkol kife­lé. Idegeneknek tilos a belépés. A másik ajtón próbálkozom. Feketeruhás hölgy állja utam. Tűnjek el, itt semmi keresni­valóm. Kézzel-lábbal magyará­zom, hogy szerencsétlenség tör­tént. Egy ember leesett a lép­csőn, ott fekszik eszméletlenül. Lehet, hogy megsebesült, az is lehet, hogy meghalt. Minden magyarázkodás hiábavaló. A nő vállat vont és erélyesen köve­telte távozásom. Mit tehettem? Odébb álltam. A harmadik ajtó ktlincsét fogtam, amikor nagy robajjal újabb „páciens“ zuhant a lépcsőkről egyenesen a Ián bamhoz. A kijárat felé pillan­­tok. Valaki bizonyára ledobta ezt a pasast. Fent nem észten lek mozgást, de a lépcsölejáran tot figyelve laikus szemmel ts megállapítom; nagyon mereden ken építették. Akárcsak egy sziklafal. Ezen csak bukfencez­­ve lehet lejutni. Valószínű azért tervezték ilyen meredekre, hogy a síkvidéki atyafiaknak is len gyen hol hegyet mászniok. Tehetetlenül állok a két szén rencsétlen felett. Megnézem, élnek, halnak-e? Hátam mögött nyílik az ajtó. Megfordulok. A feketeruhás növel találom magam szemben. Rákiáltok: „hívjon mentőt, de azonnal“. Ajka gúnyos mosolyra húzódik. Közömbös tekintettel végigmért a földön fekvőket, majd meg­jegyzi: „itt mindennap leesik valaki“. Ha hinni lehet a pincérnö szavában, úgy másfél év alatt ötszáznegyvenen (540 j zuhantak a pincébe. A rossz nyelvek sze­rint a borozót tervező mérnök is a lépcsőkön lelte halálát. SÁNDOR GÁBOR SZABAD FÖLDMŰVES — Kiad)* ai SZSZK Mezőgazdasági ás Élelmezésügyi Minísztérlama. — Megjelenik hetenta agyszer. — FŐszarkesztő: Pathó Károly. — Fószerkesztőhelyettes: Perl Elemér. — Szerkesz­tőség ás kiadóhivatal: Bratislava, Snvorovova 11. szám. — Taíefon: főszerkesztő: 115-S8, titkárság: 501-00, — Telefonközpont: 547-81, 511-10. — Balső vonalak: fószerkesztőhelyettea: 835. Szövetségi szemle szerk 832, kaltnrálls. Irodalmi és sportrovat 584, belpolitikai rovat 518. — Nyomja a Polygrafické závody 02, n. v„ Bratislava, Odborársks nám. 3. — Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata. — Előfizetéseket (elvesz minden postahivatal és postai kézbesítő, — Költőidre magrendelhető: PNS, űstredné ezpadlcia tlaőa, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48. szám. — Előfizetési díj egy évre 52.— KCs, tél évre 28.— Köz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents