Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-08 / 10. szám

IPAR-KERESKEDELEM

A Mezőgazdasági Technika Központi Vállalatának zólyomi, kerületi hatáskörrel rendelkező üzemén Stuhl }ozef igazgatóhelyettes nyújtott felvilágosítást néhány olyan kérdésre, amelyek bár belső jellegűnek tűnnek, a való gyakorlatban azonban rányomják bélyegüket a mezőgazdasági gépek hiányos választékára és azok nem kielégítő minőségére.

ÉRVÉNYESÜLJÖN A HELYES ELV

Végre a fogyasztó és a kereskedelem szabhatna tempót az iparnak

— Milyen lényegbevágó különbséget lát abban, ha a jelenleg gyári elosztószervként működő cégük önálló kereskedelmi vállalattá alakulna át?

— Beavatatlan kívülállók nem láthatnak lényeges különbséget a kettő között, azonban mi, akik az üzemek tevékenységét irányítjuk, alapvető eltérést látunk a ikettő között. Addig az Ideig, amíg a Zbrojovka szakágazati igazgatóság kötelékébe tartozunk, kötelességünk a mezőgazdasági gépeket gyártó üzemek érdekeit képviselni. Ezzel a helyzettel azonban magunk sem vagyunk elégedettek, mert látjuk, hogy ellentét mutatkozik a mezőgazdasági üzemeiknek elképzeléseink szerint nyújtani kívánt szolgálataink és a túlságosan egyoldalú lehetőségeink között. Adott helyzetünkben képtelenek vagyunk a mezőgazdaságot ellátni olyan gépekkel és felszerelésekkel, amelyekre az komplett kivitelezésben igényt tart. Ezért a társadalom, a mezőgazdaság és vállalatunk érdekében egyaránt hasznos lenne, ha kereskedelmi szervezetté változhatnánk. Ez azt jelentené, hogy mint egy PRIOR üzletházban a vásárló, nálunk a mezőgazdasági üzemek mindent megtalálnának amire szükségük van a gépesítés terén. Jellegzetes példaként megemlíthetném a MOTOTECHNA vállalattal kapcsolatos helyzetet. Még 1967-ben is e vállalat teljes áruválasztékát nálunk megkaphatták a mezőgazdasági üzemek, azonban az elmúlt évben ezen jól bevált tevékenységünket brünni igazgatóságunk felszámolta. Eszerint mi a mezőgazdaság részére csupán úgynevezett egyhasznosítású gépéket és alkatrészeket árusíthatunk, míg a MOTOTECHNA az összes többhasznosítású felszereléseket és alkatrészeket árusítja, mint amilyen a vízszivattyú, az autóban és traktorban egyaránt használható elemek stb. A mezőgazdasági üzemek anyagbeszerzői

össze-vissza kell futkossák a különböző üzleteket, raktárakat és elosztókat, ha mondjuk tömítőbetétet kívánnak venni, mert a traktorra nálunk kapják, a teherautóra már másutt, a személyautókra ismét másutt. A választék bővítése és a szolgálatok javítása helyett ennek ellenkezőjét vagyunk kénytelenek tenni.

— A jelenlegi államjogi elrendezéssel kapcsolatban, esetleg azon kívül milyen elképzelések születtek a helyzet javítása céljából?

— Az eddigi három kerületi gépelosztó üzemből három kereskedelmi vállalatot szeretnénk alakítani Szlovákia területén. Ezek a vállalatok társulnának és a felsőbb szervekkel és a belföldi és külföldi eladó partnerekkel való kapcsolat fenntartására néhány, talán húsz nagy szakképzettséggel rendelkező személyből álló vezetőséget választanának. Az egyes vállalatok nagy önállósággal és bizonyos saakosítással intéznék a gépellátást. Például mi főleg a hegyi és hegyaljai körzetekben szükséges gépek és felszerelések beszerzésével és árusításával foglalkoznánk, továbbá az állattenyésztési felszerelések ellátásával és szerelésével, mégpedig egész Szlovákia méreteiben. Például az eperjesi vállalat a burgonyatermesztéshez szükséges gépekkel foglalkozna, míg a bratislaval vállalat a szőlészeti, a gabonatermesztési, a kertészeti, a kukoricatermesztési és egyéb gépek beszerzéséről gondoskodna a hazai iparból és külföldről egyaránt, javaslatunk azonban ezidáig nem talált kellő megértésre nemzeti minisztériumunkban és továbbra is a gépipari elosztószerv szerepét kell játszanunk. így sajnos, nem harcolhatunk a mezőgazdasági üzemek érdekeinek teljesítéséért, nem válogathatjuk meg a gépeket minőségi szempontból, teljesítmény szerint. Ez jelenleg azért nem lehetséges,

mert egyrészt a mezőgazdasági gépgyárak érdekeit, továbbá saját érdekeinket kell képviselnünk. A gyárban készült gépeket raktárunkra kényszerítik, s tekintettel a bankkamatokra azokat kénytelenek vagyunk eladni még akkor is, ha tudjuk, hogy a gép nem végez olyan szolgálatokat, mint amilyen értéket a vételárban kifejeztek. Az ilyen gépek szlovákiai viszonylatban 90 millió korona értéket képviselnek, s mivel senki sem hajlandó megvenni őket rossz minőségük miatt, visszakerülnek az ócskavasba.

— Az elmúlt évben egy olyan törvényrendelet jelent meg, amely merőben eltér az eddigi szokásoktól és kimondja, hogy a monopolrendszert eddig ismert formájában felszámoljuk. Ez azt jelenti, hogy egy-egy árucsoport részére nemcsak egy importexport cég fog működni, hanem néhány cég alakul. A hazai üzletfél így megválaszthatja külkereskedelmi partnerét a szakmai hozzáértés, a financiális előnyök nyújtása szempontjából. Áprilistól működni kezd a mezőgazdasági üzemek saját kiviteli és behozatali részvénytársasága az AGROEXPORTA, milyen az ön véleménye ezzel a céggel való üzletfelvétellel kapcsolatban, ha mint üzleti szervezetnek erre módjuk nyílna?

— Ezt a kapcsolatot örömmel ápolnánk, mivel egyrészt e cég elődjével, a Bratislava-vidéki Járási Áruértékesítési Társulással már 1968-ban jól együttműködtünk és segítségükkel hoztuk be Svájcból és Ausztriából a kisméretű kaszálógépeket a hegyi és hegyaljai körzetek részére. Továbbá azért is szívesen vennénk ezt az együttműködést, mivel az eddigi monopol cégek a gépvásárlást külföldön nem a mezőgazdaság érdekei szemelőttartásával, hanem tisztán saját üzleti érdekeik és kényelmük figyelembevételével, rugalmatlanul és kevés hozzáértéssel intézik. Úgy látjuk, hogy az AGROEXPORTA a mezőgazdaság igazi szükségleteinek ismeretében nem hozna be felesleges dolgokat csak azért, mert könnyen hozzá

lehet Jutni, hanem olyan mezőigazdasági gépeket hozna be, amelyekre szükség van, még akikor is, ha azok megszerzése nem megy egészen könynyen. Magunk is részvényesei lettünk a szóbanforgő külkereskedelmi vállalatnak, s szeretnénk, ha az együttműködés elmélyülne. Az esetben, ha eloszt^ helyett kereskedelmi vállalattá alakulhatnánk, időben és kellő eréllyel tudnánk jelezni a hazai ipar felé, mely gépek gyártását állítsáik le és helyettük milyen gépek gyártását vezessék be. Ha nem tennének a mezőgazdaság kívánságának eleget a hazai gyárak, úgy külföldről hoznánk be a szükséges felszereléseket, megfelelő minőségben. Ezzel erősen sakkban lehetne tartani a hazai gépipart, amely megszokta kényelmes és megingathatatlannak hitt egyeduralmát. Eddig az ipar kényszerítette rá a mezőgazdaságra saját akaratát, ezentúl a mezőgazdaság kényszerítené az ipart kizárólag hasznos dolgok gyártására.

— Hazai vonatkozásban jól ki lehetne használni a meglévő gépállomások berendezését, szakembereinek ismereteit a szlovákiai mezőgazdasági gépipar megteremtéséhez. Nem foglalkoztak még ilyen vonatkozású helyzetfelméréssel?

— Az valóban tény, hogy nálunk jóformán nincsen mezőgazdasági gépipar és hasznos lenne Szlovákia mezőgazadsági körzeteiben néhány ilyen üzemet létesíteni. Mivel a mezőgazdasági üzemek az egyszerűbb gépjavításokat maguk végzik el, a nagy gépállomások kapacitása nincsen egész éven át kellően kihasználva. !gy például a Rimaszombati Gép- és Traktorállomás védőnámákat kezdett számunkra gyártani a traktorfülkék védelmére, s tíz millió korona értékben már át is vettük készítményeiket, amelyeket nemcsak Szlovákia területén, de Csehországban is árusítunk. A Losonci Gép- és Traktorállomással megegyeztünk, hogy motorok, agregátorok javítását végzik majd részünkre cseremódszer alapján. A losonciak

ezen kívül villanymeiegítővel felszerelt melaszkádakat gyártanak, amelyekből ez évben száz darabot veszünk át, közel négy millió korona értékben. A Turőianske Teplicei Gép- és Tnaktorállomással szerződést kötöttünk, miszerint ez évben a Reform 158 jelzésű kaszálógépre készítenek pótalkatrészeket, hozzávetőleg hárommillió korona értékben. Ezzel nemcsak a gépállomás kapacitását használjuk ki, de devizát takarítunk meg, mivel a Reform-158 osztrák gyártmányú gép. Pova^sky Chlumecben ugyancsak érintkezésbe léptünk a gépállomás vezetőivel és javasoltuk nekik, hogy lássanak olyan hidraulikus felszerelés gyártásához traktorhoz, amely helyettesítené az áruemelő kiskocsikat. Ennek a feladatnak megoldásán együttműködik most a PovaZsky Ohlumecben és Velky KrtíS- ben székelő gép- és traktorállomás.

— A szerviz szolgálatban szintén jelentős javulást lehetne elérni, különösen önálló kereskedelmi vállalattá alakulhatna át cégük.

— Tényleg lehetne ezen a téren is bizonyos rendszert kialakítani. Ha a gép- és traktorállomásctk, amelyeknek saját szövetségük van, gyártási programot alakítanának ki és megalapoznák a kereskedelmi szolgálatukat, úgy, hogy ők foglalkozhatnának a technika fejlesztésével, a gyártással és a szervizszolgálattal, mi pedig a gyártott dolgok eladásával.

Beszélgetésünkből kiderült, hogy sokmindenben lehetne rendet teremteni, csupán a felettes szervek jóakarata és rugalmassága szükséges hozzá. Egy bizonyos, mégpedig az, hogy nálunk ezen a vonalon is fordított a helyzet, hiszen minden gazdaságilag fejlett országban a kereskedelem szabja meg az ipar tempóját, nem pedig fordítva, mint nálunk, ahol az ipar diktál a kereskedelemnek és ezen keresztül a fogyasztónak is. A Pa rasztszö vétség segíthetne abban, hogy a gépellátó vállalat végre kikerüljön az ipar bűvköréből és önálló kereskedelmi vállalatként működjön.

KUCSERA SZILÁRD

A szükségletet ezekben az országokban saját előállításból képtelenek fedezni, ezért nálunk a házinyúlhús kivitelének tág tere kínálkozik. Például a szomszédos Magyar Népköztársaságban idejében felfigyeltek a kínálkozó előnyös külkereskedelmi lehetőségekre és míg 1962-ben 32 vagon házinyúlhúst tartottak nyilván, addig ez a szám 1968-ban 244 vagonra szökött és 1969-ben további 30— 40 °/o-os termelésfokozással számolnak. A felvásárolt nyúlhúst Magyarországról 98 °/o-ban az említett államokba exportálják.

Mivel az eladási lehetőségek szinte korlátlanok, így Magyarország életképes példájára nálunk is üzleti hozzáértéssel és rugalmassággal, hosszú tétovázás nélkül kellene az eddig elhanyagolt termelési ágazatok fejlesztéséhez fogni. Nagy mennyiségű pecsenyenyúl előállítása válna lehetővé az EFSZ-ek és az állami gazdaságok bevonásával, különösen az olyan helyeken, ahol az épületek nagyüzemi baromfitenyésztésre nem egészen megfelelőek, vagy ahonnan ezt a termelési ágazatot szakosított nagyüzemekbe vitték át.

Kísérjük figyelemmel, hogyan szervezték meg a tenyésztést Magyarországon. A termelőszövetkezet vagy a magánszemély tenyészanyagot szerez be a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetből. További lehetőség szerint bekapcsolódhat az érdeklődő a háztáji hibridnyúl tenyésztési akcióba, amelynek szervezését két évvel ezelőtt kezdték meg. Az állami gazdaságok főleg az erre szakosított Tarjáni Állami Gazdaságtól veszik át az alapanyagot a gyorsnövekedésű hibrid nyulak nagybani előállításához.

HÁZINYÜL-TENYÉSZTÉS

Tiszta vérvonalú nyulaktól évi 3— 4 alom esetén hozzávetőleg 35—45 kg húsmennyiség érhető el, a hibrid nyulak viszont ennél Is többet produkálnak, mert egy anyától évente 60 kg hússal lehet számolni. Bebizonyosodott, hogy a tenyészet kialakítására áldozott kezdeti befektetés, amit főleg a kiváló minőségű tenyészállatok beszerzése képez, igen rövid idő alatt megtérül.

A tenyészanyagtól, a tenyésztés színvonalától, a gépesítés fokától, a légcsere megoldásától, a tenyésztés nagyságától és az emberi gondoskodástól függően egy anyától az évi tiszta bevétel hozzávetőleg 500—800 forint (350-550 korona). Egyes nagyüzemek nem túlságosan sok

Kisállattenyésztés mint exportforrás

A NYUGATI ORSZÁGOKBAN AZ UTÓBBI EVEKBEN KÜLÖNÖSEN NAGY MÉRTÉKBEN MEGNÖVEKEDETT A DIÉTÁS JELLEGŰ NYÜLHÜS ÉS

galambhOs iránti kereslet, a népélelmezés tudományos dolgozói UGYANIS SZÁMOS KÍSÉRLETTEL KIMUTATTÁK, HOGY KÜLÖNÖSEN A HÄZINYÜL HÜSA OLYAN ANYAGOKAT TARTALMAZ, AMELYEK FELOLDJÁK AZ ÉRELMESZESEDÉSBEN SZENVEDŐK ÉRFALÁRÖL A LERAKODÁSOKAT, ILLETŐLEG AZ EGÉSZSÉGES SZEMÉLYEK ESETÉBEN PREVENTIVE LEHETETLENNÉ TESZIK A BETEGSÉG FELLÉPÉSÉT. A HÄZINYÜL HÚSÁNAK FOGYASZTÁSA ROHAMOSAN EMELKEDŐ IRÁNYZATOT MUTAT KONTINENSÜNKÖN, FŐLEG OLASZORSZÁGBAN, A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN, SVÁJCBAN, BELGIUMBAN ÉS FRANCIAORSZÁGBAN.

anyával kezdik meg a házinyulak tenyésztését. Például a Somlóvásárhelyi Tsz 300 anyával, a Vasassonylai Tsz szintén 300-al, a Bikalonl Állami Gazdaság 450 anyanyúllal kezdte meg a tenyésztést. A nyúltenyésztéssel foglalkozó nagyüzemek száma már százakra tehető.

A kistenyésztők a Házinyúltenyésztők Országos Szövetségébe tömörültek és az értékesítés a szervezetükön keresztül történik. A házínyúl felvásárlási élősúly kg-kénti 23— 24 forint (16—18 korona), javasolható, hogy azok az EFSZ tagok, akik nyúltenyésztéssel kívánnak foglalkozni, tömörüljenek a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségébe és az értékesítést ezen a szervezeten, esetleg az EFSZ-en keresztül végezzék.

Magyarországon egyes Tsz-ek, mint például az egri Gyöngyvirág Tsz, vagy a Béke őre Tsz saját műhelyükben nyúlketreceket készítenek és előnyös áron adják el ezeket a szövetkezeti tagoknak. A fizetésben rendszerint ügy egyeznek meg, hogy a ketrecek ellenértékét húseladáskor részletekben vonják le.

Ilyen módon főleg a nyugdíjas szövetkezeti tagokat juttatják könnyebb munkához és bizonyos jövedelemhez.

GALAMBTENYÉSZTÉS

Hasonlóan akadálynélküli lehetőségek kínálkoznak a húsgalambtenyésztés terén is. Az Egyesült Államokban és egyes nyugat-európai országokban a húsgalamb iránti kereslet annyira megnövekedett, hogy azt saját termelésből — pedig 1 kgos testsülyú fajtákat tenyésztettek

ki, mint amilyen például a King — nem tudják kielégíteni. Maradjunk talán ez esetben is a Magyarországi példánál, hiszen ebben is néhány évvel megelőztek bennünket. Tehát Magyarországon 1963-ban mindössze 3 mázsa galambhúst vásároltak fel, viszont 1967-ben — egy kis szervezési beavatkozás után — már 12 vagon mennyiségű galambhúst vettek át. Idén és a következő években legkevesebb évi 40—50 °/o-os húsgalambtermelési növekedéssel számolnak az export célkitűzések teljesítése érdekében.

A húsgalambok térigénye a házinyulakénál is szerényebb. Ketreces

nevelésre a régi tyúkketrecek is megfelelnek, sőt a rendszerint kihasználatlan padlástereket a galambtenyésztéssel gazdaságosan lehetne hasznosítani. A legfőbb feltétel ez esetben is a megfelelő tanyészanyag beszerzése és elszaporítása. Egy pár galambtól évi 8 kg húst érnek el, legkevesebb 60—80 forintos (45—55 koronás) tiszta nyereséggel.

Galambtenyésztéssel nagyüzemi módon elsőízben a Baromfitenyésztési Országos Vállalat rácalmás! részlegén kezdtek foglalkozni, mégpedig 1200 pár galamb beállításával. Elsők között volt 300 párral a Hermái Tsz is. Népgazdasági érdekünk, hogy az exportcikként értékesíthető húsgalambok tenyésztését nagyüzemi és kisüzemi vonalon egyaránt fellendítsük mi is.

GYÖNGYTYÜK ÉS EGYEBEK

A nyúltenyésztésen és a galambtenyésztésen kívül magas jövedelmezési fokot elérő melléktenyésztési ágazat lehetne a gyöngytyúktenyésztés. Az első nagyobbarányú gyöngytyúktenyészetet nálunk a tapolcsányi járásban, a Skaőany-1 EFSZ, a komáromi járásban a kávái és a nemesócsai EFSZ, a galántai járásban pedig a farkasdi EFSZ alakította ki. További tenyészetek alakításáról a Gyulamajori Állami Gazdaságban és a Bajcsi Állami Gazdaságban van szó. Csehországban nagyobb gyöngytyúktenyészetet a Brno melleti Slavkovon és Novy Jiőínben alakítottak az áontni vajdaságok.

Kétoldalt Tarics mérnök a Gyulamajori Állami Gazdaságból és Marcinka István a Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás főzootechnikusa, a nagyüzemi nyúltenyésztés úttörői a nyugatszlovákiai kerületben, a TÓNAK vállalat által nyúlszőrből eiportra gyártott kalapban. Középen a szerző.

Nem szükséges hozzá különösebb szervezési elképzelés, hogy magánszemélyek bevonásával megvalósítsuk az EFSZ-eken és az állami gazdaságokon a libatömést, a pulykanevelést, a gyöngytyúknevelést, a nyúltenyésztést, a gaiambtenyésztést és más ehhez hasonló eddig nem tömegesnek mondható tevékenységet. A tenyészanyagről a Baromfitenyésztési nemzeti vállalat, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége és a Dunaivánkai Baromfitenyésztési Kutatóintézet gondoskodhatna. Fontos azonban, hogy ilyen akcióba bekapcsolódjék a Parasztszövetség terménykiviteli részvénytársasága az AGROEXPORTA, a KARA szőrmeipari vállalat, a TÓNAK kalap- és sapkagyártó vállalat, a Bőrfeldolgozó Vállalat, Llpt. Hrádok a BIOVETA takarmánykíegészítőket gyártó vállalat, a Hulladékanyagokat Gyűjtő Vállalat, a Parasztszövetség, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége és az élelmiszerfeldolgozó ipar. Meg kell ugyanis oldani a nyúlfeldolgozást, a gerezna árakat, a hús árának ésszerű rendezését, a devizarészesedést a termelők részére és egyébeket. A felsoroltak közül néhány üzem képviselője már tárgyalt Novy Jiőlnben, de ez az elmúlt évi tárgyalás nem vitte közelebb a dolgokat a megvalósulás felé.

Ha az állami szervek továbbra is alvajáróként kezelik ezeket a dolgokat, úgy a mezőgazdasági üzemek kénytelenek lesznek maguk kézbevenni az ügyet és saját erejükből felépíteni a feldolgozó üzemeket, hűtőházakat és megszervezni a külföldi, de a belföldi eladást is. Szükséges lenne, hogy e nagyüzemi értelemben vett fiatal termelési ágazatok sorsával behatóan foglalkozzék a Szlovák Nemzeti Tanács és azonnali intézkedésekre felhatalmazott, alkotó jellegű megbeszélést kezdeményezzen a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium, valamint a Dunaivánkai Baromfitenyésztési Kutatóintézet. A valutaszerzés nehezen járható útjait próbáljuk egyengetni akkor, amikor könnyenjárható, de eddig kihasználatlan utak állanak rendelkezésünkre a mezőgazdaság terén.

M a $ u r a DuSan, mérnölc, S Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium nyugat-szlovákiai kerületi osztályának dolgozója.

SZABAD FÖLDMŰVES 11

V - 1969, március 8,