Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-08 / 10. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Olyanok, mint két egyforma tojás. Csupán annyi köztük a különbség, hogy Eta kissé szomorkás, mig Gizella, legalább a fényképezőgép előtt, Illendőségből mosolyog, pedig ugyanolyan kilátástalan helyzetben van, akárcsak ikertestvére. DANIS FERENC elvtárs, az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola Igazgatója erre a témára történt beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy tőlük számos tehetséges fiatal került egyenesen a mezőgazdasági üzemekbe, de a főiskolára Is. Ipolyságon végzett például Tóth Endre, aki a főiskolai tanulmányai befejezése után Prágában egy Intézetben nagyon felelősségteljes beosztásba került. A tavalyi végzősök közül Vancsó György Udvardon kapott munkát; a szövetkezet könyvelésében dolgozik, s társadalmi szempontból Is nagyon aktív. Horváth Lászlót a komáromi szövetkezet, Balázs Magdát pedig az Ipolysági Állami Gazdaság deméndl részlege fogadta be. Hasonló módon sorolhatnánk a többieket Is. Segítségre várnak a Suba lányok zet idős elnökének szájából hangzott el. Valahogy úgy mondta, hogy az idősebbek tán nem valami nagy lelkesedéssel fogadják a fiatal kádereket. Bizony van benne Igazság. A fiatal Béna mérnök az újharsi szövetkezetből pedig Jóhiszemüleg megjegyezte, hogy szakképzett fiatalok nélkül aligha elképzelhető a jövőben a mezőgazdasági termelés progresszív növelése. Tán mondanom sem kell, hogy mindkét felszólaló valóban az elevenére tapintott. Semmi esetre sem lehet közömbös számunkra, hogy az általános és egyben szakérettségit végzett fiatalok saját hibájukon kívül más pályára kényszerülnek, mint amelyre specializálták magukat, s nem lehet közömbös az sem, hogy egy-egy mezőgazdasági technikus fölneveléséi« államunk legalább 40 ezer koronái, s háromszor annyit pedig a szülők költenek. A kímélni és g bánásmód kölcsönös Persze az semmi esetre sem elégíthet ki bennünket, hogy a Suba lányok esete ném egyedülálló, s hogy megtörténik ez másokkal is. Ezért feltesszük e Jogos kérdést, miért kell ennek így lennie? Tán szövetkezeteinkben olyan Jól állnak szakképzett mezőgazdasági káderek szempontjából? A tények az ellenkezőjét bizonyítják. Szerencsére megalakultak a Parasztszövetség alapszervezetel, s minden egyes előrelátó tagnak most már beleszólása lehet a káderügyekbe 1s. Jónéhány szövetkezetét Ismerünk, mely évekkel ezelőtt termelési színvonala következtében országos hírnévnek örvendett, s éppen a fiatal szakképzett káderektől való funkcióféltés következtében került kátyúba, mert az idősebbek nem tudtak lépést tartani az ÚJ követelményekkel. Amikor ezt végre beismerték, már késő volt. A tagság ráfizetett. Itt természetesen nem arról van szó, hogy az idősebbeket máról holnapra eltávolítsák. Ez nagyon helytelen lenne. Hanem érről, hogy az idősebbek adjanak helvet magul mellett a fiataloknak, s az idősebbek meggondoltsaga és a fiatalok lendülete Jobb, gazdagabb eredményt hozzon a szövetkezeti közösségnek. Arról van végtére ts szó, hogy amikoi az idősebbek becsületes munkájuk után rászolgáltak a nyugdíjra, a fia falok emberi módon gondoskodjanak az Idős, fáradt nyugdíjasokról. Df egy pillanatra se feledjük, hogy fii Idősebbek csak a kíméletes hánásméc után remélhetnek utódaiktól hasonlí kíméletet. HOKS7.A ISTVAh a kukorica vetésterületét az alacsony felvásárlási ér é.s a magas termelés! költség végett csökkentik. Ilyen feltételek mellett nem hajlandók mások számára kukoricát termeszteni, mert a búza és az árpa termelési költsége sokszorta alacsonyabb. Búzából is, árpából is Jobb hektárátlagot érnek el, mint kukoricából, s emellett mind a két terményért Jobb árat fizetnek a felvásárlók. A zalabai szövetkezet azok közé * gazdaságok közé tartozki, ahol a nők munkájával, mint fő tényezővel számúinak. A szövetkezeti munkák többségéi ugyanis nők végzik, de a vezetésbe nem kapcsolódnak bele az általuk elvégzett munkához mérten. Könynyit a nők helyzetén, hogy a szövetkezetnek saját óvodája van, alhová ez év bármely szakában szakképzett óvónő gondjaira bízhatják a gyerekeket. A gazdaságban mindössze 15 fiatal dolgozik, pedig a kedvező ökonómiai helyzet Indokolttá tenné több fiatal bekapcsolódását. |ó a kereseti lehetőség. Tavaly példán) a fiatalemberek 26 300, a lányok pedig 17 900 koronát kerestek. Emellett a fiatalok számára a családok háztáji területén kívül további 10 ár kukoricát mér ki a szövetkezet. Kedvezően befolyásolhatná a fiatalok letelepedését továbbá, hogy a szövetkezet kulturális célokra évente több mint 80 ezer koronát költ. A közelmúltban 10 ezer koronáért hangszereket vásároltak, s a lövőben további létesítmények beíltemezésére Is sor kerül. A falu lakosságának és elsősorban a fiataloknak arra (kellene törekedniük, hogy a kulturális tevékenységéről évtizedeken kérésztől Jéhírben levő Zalaba község Ismételten visszakanyarodjon a haladó hagyományok útjára. Ebben természetesen nagy feladat vár e Paoasztszövetség alapszervezetére, minden egyes fiatal és idő* tagjára. Elöljáróban említettem, hogy Zalehán ts megalakították a Parasztszövetség alapszervezetét, Helyes cselekedet volt ez, szükség van rá, hogy végre kifejezésre Jusson a szövetkezeti tagság Joga, s legyen egy szervezet, mely védi gazdasági és társadalmi érdekeit. De ehihez aktivitás szükséges Zalabán és másutt, különben a Parasztszövetség valamiféle gyülekezetté válnék, s éppen ezt nem szeretnénk. Programot kelt adni minden egyes alapszervezetnek, kijelölni a tagságnak a társadalmi tevékenységét. Nehogy az történjen, hogy ki-ki a maga utcácskáját Járva elszigetelődjön a falu közösségétől. Olyan programot kell adni az alapszervezetnek, , hogy az Idősebbek é.s a fiatalok meg- 1 értsék egymást. -hat-AZ ÖREG ALOM ÉRTÉKE ár.!? «• * .a « m * •v _ -«3 ** a> *« „ a g. o ,o a = o S “ !í £ _ n B * tő 'S SS Srn Ä •SS ~i * (Q y .3 *- 00 ^ 'tu ■*- . w <5 g? z ■* S x § a '$ ^9 lí t • -f " ? I I 2 2 '2 e I* s." Ü s »5 a« 'S. a to « ► o<i ti Jí ,2 ;o <o JB *0 .2 g J S ’•5 “5 8 « JS12 > -5,'S 3 ® » = 8 b | *r>* r *2 tea ** £ * | Ü O > 2 u <2 » g S N s £• g -5 S « jí - w 5 iS * « * « |s-~'2.ÍS —• '«y Q ^ as ■ jo ^3 fl* -< « a 11S ! » 2 i/i t» B a aziik felein* beosztások vállalására. Természetesen ezzel összhangban kellene lennie más tényezőknek is. Egy kis megérté* szükséges a férjek részéről. azaz a hazai miinkamegnsztás aranyos vállalásáról a házastarsak között. Mind a két szövetségnek arra kellene törekednie, hogy a nők számára megteremtse a társadalmi biztonság * vele együtt az érvényesülés útját. Arra kellene nevelni Őket, hogy a férjektől ne hagyjak magukat oltnoftesnlni azzal a megszokott mondással, hogy vajon mit is akarhat egy nő társadalmi beosztásban. Már pedig számos nő bebizonyította a vezetésre való rátermettségét, következetességét, becsületességét. Tulajdonképpen ez a bizonyítéka annak, hogy a nnk bármely funkcióban kifogástalan munkát végezhetnének. Es éppen a Nószövetség és a Parasztszővntség hivatása, hogy segítsen a nnk munka- é* életkörülményeinek javításában, a szolgáltatások létesítésében s nem tólznk, amikor azt mondom, hogy a falusi nők emberré válásában.-lo-G. W. Chalovipike és munkatársainak a Delawaré-i Egyetem kísérlett telepén végzett kutatásai igazolták azt a korábbi gyakorlati megfigyelést, hogy az öreg almon, használt almon nevelt csirkék között kevesebb a Marek-leukózls előfordulása, mint a „steril“ almon neveltek között. Szerintük ez azt igazolja, hogy az esetlegesen kifogásolható, hiányos takarítás a nevelési váltások (között nem indokol nagyobb mérvű Márékleukőzsi elhullást. mészntű szórakozási lehetőségek mellett. esetenként az italboltba látogathatnak. Elbeszélgetnek, elszórakoznak, úgyhogy kissé kikanesnlódnnk a mindennapi körforgásból. A nőknél ilyesmiről szó sem lehet. Mert ismerve a falu száját, a nő könnyen szóbeszéd tárgvát képezhetné, ha éltéin gatna időnként az italhnttba. De ugyan ki végezné el akkor az ntthnni ménkét?! Azelőtt legalább a szomszédasszonyokkal beszélgethettünk. Most erre nincs idő, mert mindannyiunkat sürget ez idő. El kell végeznünk az otthnni munkát és igyekezni a közösbe, hngy szó ne érhesse a ház eleiét. De ha az asszonyok valami kis szabad időt szakítanának is maguknak, akkor sem lenne hová menniük. Szerintem ez nincs rendién. Nagyon elkelne egy zugocska, ahol a nnk elbeszélgethetnének, olvasgathatnának. Ez minden bizonnyal változtatna gondolkodást módjukon, legalább ts a fiatalabb korosztályén. Már csak azért is érdemes lenne, hogy a nőket kizökkentenénk a megszokott szürke környezetből. Főleg önállóságra kel lene nevelni őket, hogy legyen merhogy a nők nem kedvelik a funkciókat, Mint falusi ne, nagyon jól ismerőm az okokat. Tudom, milyen alacsony szfnvonalúak a falusi szolgáltatások. Az s helyzet, hogy ennek szükségességéről többet beszélnek, mint amit tesznek. Így lehetetlenné válik a nők aktív bekapcsolódása. Sokan előszeretettel emlegetik, hngy a mezőgazdasági dolgozók milyen nagy pénzügyi betétekkel rendelkeznek. Ez azt a hiedelmet kelti egyesekben, hogy magas a jövedelmünk, s az életszínvonalunk. Ez azonban nagy tévedés. Látszik, hogy kevesen tudják a magas betétek eredetét, melyek sok esetben — bármilyen nevetségesen is hangzik — alacsony Jövedelmekből tevődnek össze. Ugyanis nincs hol elkölteni a pénzt. Azaz, ha az élelmiszereken kívül valamit vásárolni akarunk, az esetok legtöbbjében a városokba kell utaznunk, s ez időbe kerül, de az utazási Jegy Is drágítja az árut, így sokszor Inkább otthon maradunk. De ne térjünk el a tárgytól. A szövetkezeti és az otthoni munka a falusi nő világa. A férfiak, a más tér-Egyetlen kérdés erejéig terheltünk meg egy falusi asszonyt, aki megkért bennünket, hogy nevét ne említsük. De nem is ez a lényeges, hanem a felelet, amit az alábbi kérdésre adott: # Hogyan képzeli el a Nőszövetség és a Parasztszövetség együttműködését? — Véleményem szerint, legalábbis a falvakban, végtelenül nagy szükség lenne a két szövetség munkájának egybehangolására. Az együttműködést úgy képzelném el, hogy mind az egyik, mind pedig a másik szövetség igyekezzen javítani a falusi nők helyzetén. így talán nem mondok újat, ha most bejelentem, hogy szeretnénk aktívan bekapcsolódni az alapszervezetek és a Járási Parasztszövetségek vezetőségeinek tevékenységébe. Jó lenne, ha a járási konferenciákon ebben az irányban velünk, falusi dolgozónőkkel is számolnának. A férfiak talán azzal érvelhetnek, 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1989. március 8. / A Parasztszövetség alapszervezeteibe tömörült szövetkezetek tagsága, a társadalmi feladatok teljesítése mellett, sokat vár a szövetség járási és központi szerveitől a gazdasági érdekvédelem terén is. Így nem a véletlen műve volt, hogy beszélgetésbe kezdtem Szekeres János elvtárssal, a zalaival szövetkezet elnökével, amikor szóba (kerültek a legégetőbb problémák. Az alapszervezétnek 74 tagja van. Kis szövetkezet a javából, apróbb buktatókkal. Eredményei az átlagosnál jobbak, de a növénytermesztés, s főképpen a gabonatermesztés hasznosságának további növelése nem kizárólagosan az agrotechnikai tényezőktől, hanem az ipari trágyaszerek szakszerű és kellő mennyiségben történő használatától Is függ. S éppen ezeket a húrokat pengette Szekeres elvtárs, amikor megjegyezte, hogy számftanak a Parasztszövetség járást bizottságának segítségére, méghozzá olyan értelemben, hogy a szükségletnek megfelelő mennyiségű és minőségű műtrágyát kaphassanak. Tavaly átlagosan 180 kg NPK tiszta hatóanyagot tartalmazó műtrágyamennyiségét dolgoztak a tataiba, de az elnök véleménye szerint — s ebben egyet kell értenünk vele — a jobb eredmény eléréséhez legalább 200— 220 kg tiszta hatóanyag na lenne szüksége a szövetkezetnek. A Ihazai vegyipar termelést kapacitásának ismeretében azt kell mondanunk, hogy idén, dé talán a (következő esztendőben sem nyílik majd lehetőség a tápanyagigény kielégítésére, hacsak az illetékes szervek nem tesznek lépéseket nagyobb külföldi behozatal Irányában. A szövetségnek éppen ezen a téren kell majd érvényesítenie befolyását Ösztönöznie kell az illetékeseket, képviselőit benevezni a hazai vegyipari érdekszférák igazgatóság! tanácsaiba hogy teljes áttekintése lehessen a műtrágyagyártásról és elosztásáról. Az elnök elvtárs szővátette, hog> volt. A szülők rendszeresen eljártak a szülőt értekezletekre, ami azt bizonyltja, hogy nem közömbös számukra gyermekeik sorsa. A sors mégis mostoha lett hozzájuk. Még gyakorlatra sem fogadták be őket ott, ahol szüleik dolgoznak. A Lévai Járási Termelési Igazgatóság sietett segítségükre, s annak közbenjárására a szomszédos zalabai szövetkezetbe helyezték őket egyéves gyakorlatra. Legutóbb pedig három hónappal meghosszabbították a gyakorlati Időt. De ha elérkezik a március vége, bizony végérvényesen kilátástalan helyzetbe kerülnek az ikrek, ha addig ném találnak állandó munkahelyet. Egybehangzó vélemények Danis iskolaigazgató a továbbiakban megjegyezte, hogy bármelyik szövetkezet elnöke vagy állami gazdaság igazgatója örülhetne, ha ilyen példás, rendszerető, szorgalmas munkaerőkét kaphatna; mint a Suba lányok. Ennyi dicséret után érthető, hogy Zalabára is ellátogattam. Beszélni akartam az érintettekkel. A történtekért nem vádolnak senkit, de gondolataikban mégis csak magyarázatot keresnek rá, hogy tulajdonképpen miért is jártak mezőgazdasági szakiskolába. Miért tülköljük országgávilággá, hogy nálunk manapság nagy szükség van szakképzett fiatalokra, akik majd egy bizonyos idő után felváltják az idősebbeket. Őszintén szólva, kissé nevetséges szófecsérlésnek tűnik ez, mert a gyakorlat jónéhány esetben mást mutat. Ha már Zalabán jártam, megkérdeztem Szekeres elvtársat, a szövetkezet elnökét, elégedett-« a két gyakornok munkájával. A kérdezett megerősítette Danis igazgató állítását, ami azt bizonyítja, hogy a Suba lányok nemcsak szóbeliből, hanem üzemi gyakorlatbői Is eredményesen érettségiztek. A Parasztszövetség feladata Az Egységes Parasztszövétség megalakulásakor többek közt programra tűzte a fiatalokról történő gondoskodást. Mint előző szövetségi szemlénkben beszámoltunk róla, a lévai járásban Is megválasztották a szövetség Járási bizottságát. A Suba lányok problémája társadalmi szempontból így a járási bizottságra tartozik, de ha a Központi Bizottság is tudomást szerez róla, megteheti a szükséges lépéseket a mezőgazdasági szakiskolát végzett lányok elhelyezése érdekében. A Parasztszövetség lévai konferenciáján felfigyeltem egy felszólalásra, Rybár elvtársnak, a kiskéri szövetka-Szakképzett fiatalok nélkül nehezen képzelhető el a mezőgazdaság progresszív fejlődése Az utóbbi években egyre több fiatal jelentkezik a mezőgazdasági műszaki középiskolákra, méghozzá olyan fiatalok, akik az alapfokú kilencéves iskolát kitűnő eredménnyel végezték. Bizonyítéka ez annak, hngy ezek a fiúk és lányok inár más szemszögből nézik a dolgokat, mint elődeik közül snkan, akik csakis gyenge előmenetelük miatt jelentkeztek mezőgazdasági szakiskolára. Nagy feladat vár a szövetség zalabai alapszervezetére Sajnos, akadnak azonban megoldatlan esetek is, araikor a legnagyobb igyekezet ellenére sem sikerül elhelyezni a végzősöket. Ilyen például a Suba lányok esete. Danis elvtárs erről ts tájékoztatott, hogy az érettségi előtt lehetőleg minden egyes végzőst a saját falujában helyeztek el, s ez esetek legnagyobb részében a szövetkezetek és az állami gazdaságok részéről megértésre találtak. Egy éves gyakorlatról volt sző, aztán a fiatalok többnyire a gazdaságban maradtak. Ezt szerették volna elérni a Suba lányoknál is. Írtak a kisölvedl szövetkezetbe, de az iskolába eredménytelen válasz érkezett. Nem fogadták be a lányokat annak ellenére, hogy apjuk és anyjuk kezdettől fogva a szövetkezetben dolgoznak. Hiába, rögös az érvényesülés útja. Kíváncsi természetű az újságíró, így tovább faggattam az iskola Igazgatóját, aki utólagosan azt Is elárulta, hogy csak úgy tudták megkülönböztetni az Etát a Gizellától, hogy az előbbi, bár ugyanabba az Iskolába, de könyvelési, míg az utőbbl általános növénytermesztő-állattenyésztő szakra Járt. Tanulási előmenetelük kitűnő, magaviseletülk pedig példás A falusi asszonyok helyzetéről
