Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-08 / 10. szám

HELYZETKÉPEK ÉS LEVELEK.

Győztesen vették az akadályokat

Kerek húsz esztendő telt el azóta, hogy a szövetkezetesítés gondolata megindult hódító útján. Számtalan nehézséggel kellett megküzdeniük a nemes gondolat úttörőinek. Most, amikor már lassan feledésbe merül a kezdeti problémák sokasága, lapozzunk vissza történelmében és idézzük fel a szövetkezetek megalakításának körülményeit. Pillantsunk vissza az elkövetett hibákra, de ne feledkezzünk meg arról, hogy ekkor tettük le a mezőgazdasági termelés korszerű fejlődésének alapkövét. Húsz év távlatából nem fér kétség ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődése szempontjából a szövetkezetesítés gondolata helyes volt. Az idén már számos EFSZ ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Ezek közé tartozik Vámosladány is, ahol a szövetkezetesítés gondolata korán gyökeret vert.

AZ ALAPÍTÖTAG

— Nagyon nehéz volt a kezdet — emlékezik vissza Béres István, a Vámosladányl Egységes Földműves Szövetkezet egyik alapító tagja. Majd így folytatja — 1949 február végén egy héttagú előkészítő bizottságot alakítottunk, amelynek az elnöke voltam. Ezután hozzáfogtunk a nagy munkához. Részletesen kidolgoztuk az előkészítő bizottság munkakörét.,. Megbeszéltük a szövetkezet megalakításának és a közös gazdálkodásnak a lehetőségeit. Főleg a földek összpontosításának megvalósítását szorgalmaztuk. Az 1860 és az 1898-ban kiadott térképek alapján vizsgáltuk az úrbéri és az egyházi földek kiterjedését. Ezeken a földeken kezdtük meg a közös gazdálkodást. Lehetett vagy 185 hektár. Ehhez még hozzájött az alapítótagok tulajdonát képező néhány hektár föld.

— Mikor kezdték meg a közös gazdálkodást?

— Májusban az előkészítő bizottság élére id. Lőjek Mihály elvtársat választottuk meg. Lényegében ezzel kezdetét vette a közös gazdálkodás, mert az ő személyében a vámosiadényl EFSZ első elnökét Is megválasztottuk. Az igényes munkát tovább folytattuk. Egyre több követőnk akadt. 1950-ben már mintegy 55 hektár szántóföldön gazdálkodtunk, de a mezőgazdasági földterület már elérte a 192 hektárt. Évről évre gyarapodott a tagság, s 1951-ben 17 állandó dolgozót tartottunk nyilván.

— A megszámlálhatatlan problémák sokasága ellenére megindult a termelés, — folytatja beszámolóját Béres bácsi. — Az akkori terméseredmények? Erről nem könnyű beszélni. Bizony az akkori feltételek és lehetőségek mellett csak közepesek voltak. A szakszerű gazdálkodásról még csak álmodoztunk. Abban az időben rizstermesztéssel Is foglalkoztunk és 4 hektárról 316,8 mázsát takarítottunk be.

— Milyen volt a kereset? — faggatom tovább az alapító tagot.

— A munkaegység értéke időszakonként változott. 1951-ben például munkaegységenként 3 kg búzát, 1,5 kg árpát, 1 kg burgonyát és 117 koronát osztottunk, ami 1952-ben 60 koronára csökkent. 1953-ban négy hónapig nem volt fizetés.

— A következő év talán még gyengébb volt?

Béres bácsi nagyokat sóhajt, majd beszéli tovább a történteket. Olyan pontosan és részletesen emlékszik mindenre, mintha csak tegnap történt volna.

— Már-már úgy festett, hogy az 1954-es esztendőt nem lábalja át a szövetkezet. A kezdeti termelési problémákhoz munkafegyelmi nehézségek is társultak. És ami a legszomorúbb, az akkori szövetkezeti elnök, a főkönyvelővel együtt visszaéltek a tagság bizalmával.

A bizalommal való visszaélés azt eredményezte, hogy a munkafegyelem tovább lazult és a terméseredmények csökkentek. Számos dolgozó kilépett a szövetkezeti tagok sorából. Az elnök és a könyvelő „tevékenységét“ pedig a bíróságon értékelték. Az események mély nyomot hagytak a szövetkezeti gazdálkodás s főleg a tagság életében. A későbbi években sem javult a helyzet. A szövetkezet élére ismét olyan ember került, aki elődje példáját követte. Az eredmények, a munkafegyelem bizony továbbra is rossz maradt. A tagság már majdnem minden reményét elvesztette, amikor a közös irányítójának tevékenységével ismét a bíróság foglalkozott.

MEGTÖRT A JÉG

A szövetkezet gazdasági életében 1959-ben végre megindult az egészséges fejlődés. Adami János került a közös élére, aki 1951-től tagja a szövetkezetnek. Néhány éven át a növénytermesztés és az állattenyésztés különböző munkaszakaszain tevékenykedett. Később csoportvezető lett. A gyakorlati tapasztalatokat elméleti tudással gyarapította. Ennek alapján 1958-ban agronómusi beosztásban tevékenykedett tovább, majd egy évvel később a szövetkezet elnökévé választották.

— Amikor a szövetkezet élére kerültem — kezdi szőni a beszélgetés fonalát Adami elvit társ — nem volt könnyű a helyzetem. Elsősorban a munkafegyelmet kellett sürgősen megjavítani, s a fiatalokat is meg kellett nyerni a szövetkezet számára. A termelés menetét helyes mederbe kellett irányítani. A nehéz problémákat azokkal az emberekkel kellett megoldani, akik már két ízben nagyon kellemetlenül csalódtaik a vezetőségben. Viszszaszerezni az emberek bizalmát, a

szövetkezethez való ragaszkodást, fellendíteni a termelést, nem volt könynyű munka. Jóleső érzés azt mondani, hogy .a szövetkezet élén töltött tíz esztendő alatt a közösben megszilárdult a munkafegyelem, egyszóval teljesen megváltozott az élet. Jelenleg 262 állandó tagja van szövetkezetünknek, de a fontos munkálatoknál 440 dolgozóval is számolhatunk.

Eredetileg nem szándékoztam számokkal bizonyítani a megtett útat, de ez esetben a statisztika jól tükrözi a szövetkezet fejlődését.,

A SZÁMOK TÜKRÉBEN

A növénytermesztés hatalmas fejlődésen ment keresztül. Amíg 1961-ben a növénytermesztés pénzértéke 4 millió 531 ezer korona volt, eddig 1968-ban már elérte a 8 millió 638 ezer koronát [190 százalékos emelkedés!) Az állattenyésztésben a fönt említett időszakban 146 százalékos emelkedést értek el. Mindent egybevetve a mezőgazdasági termelés pénzértéke 7 millió 586 ezerről 13 millió 094 ezerre emelkedett az elmúlt évben. A pénzügyi helyzetet, illetve a bevételek alakulását csak röviden szeretném értékelni. Amíg 1953-ban a mezőgazdaság termelésből származó összebevétel 2 millió 512 ezer korona, addig 1959-ben már 4 millió 031 ezer, az elmúlt évben pedig 12 millió 223 ezer korona folyt be a közös kasszába. Említésre méltó a béralap alakulása is, hiszen 1959-ben csupán 1 millió 208 ezer koronát osztottak szét munkadíjak fejében, ami tavaly már elérte az 5 millió 393 ezer koronát. A fent említett számok tehát mindennél többet mondanak.

A LEGGAZDAGABB ESZTENDŐ

A tavalyi gazdasági eredmények, a szövetkezet fennállása óta, a legjobbak. összesen 11 millió 839 ezer korona értékű termeléssel számoltak, de a valóságban 13 millió 094 ezer korona értékű össztermelést könyvelhettek el. Ebből az állattenyésztés a tervet 114 százalékra, a növénytermesztés pedig 109 százalékra teljesítette. A szövetkezet a tervezett termelési feladatokat maradéktalanul teljesítette. Csupán a kertészetben és a tejtermelésben mutatkozik lemaradás.

A növénytermesztés eredményeiért nem kell szégyenkezniük a vámosladányiaknak, hiszen gabonafélékből 702 hektáron 227 vagon termett. Cukorrépából hektáromként 478 mázsát takarítottak be.

Az állattenyésztésben elért jó eredmények főleg a jó takarmányalapnak és az állatgondozók szorgalmas munkájának köszönhetők. Az évi fejésl átlag tehenenként 2380 liter. A sertéstenyésztésben 62 dkg-os napi súlygyarapodást értek el. A malacelválasztásban még jobb eredményekkel dicsekedhetnek, hiszen 17,5 darab malacót választottak el anyakocánként. Ezen a munkaszakaszon különösen Bogár Júlia érdemel figyelmet, mert 19,2 darab elválasztott malaccal dicsekedhet. De a többiek, Pilinszki Júlia, Huczman Mária és Szabó Rozália is példás munkát végeztek.

Nem volna teljes az elmúlt év értékelése, ha néhány sorban nem említeném meg a szövetkezet vagyonának értékét. Jelenleg az alapeszközök értélke 16 millió 933 ezer korona, melyből a gépek értéke 3 millió 438 ezer korona.

Valóban gazdag volt az elmúlt esztendő Vámosladányban. A tagság munkaegységenként, a természetbenivel együtt, 35,45 koronát kapott, így egy állandó dolgozó átlagkeresete elérte az 1700 koronát. Ezek alapján a szorgalmas szövetkezeti tagok méltóan ünnepelték szövetkezetük fennállásának 20. évfordulóját. A szövetkezet vezetősége a legjobb dolgozókat, az alapító tagokat 500—500 korona pénzjutalomban részesítette, a járási termelési igazgatóság pedig elismerő oklevéllel tüntette ki. A nyugdíjas szövetkezeti tagokról sem feledkezett meg a vezetőség, ötvenhét nyugdíjas 200—200 korona pénzjutalomban részesült.

A jövőt illetően a szövetkezet a tejtermelés fokozására helyezi majd a fősúlyt. A munkakörülményeket is szeretnék még kellemesebbé tenni. Munkaerőhiány ezidáig nem mutatkozik, szakemberük is van elég. Egy mérnök-agronómus és zootechnikus tevékenykedik a szövetkezet irányításában. Sok a fiatal szövetkezeti tag is.

Nem csak dolgozni, hanem kultúráltan is akarnak élni a vámosladányiak. A szövetkezet évente 200 ezer koronát folyósít az új kultúrház építésére. A másfél millió korona értékű, jelenleg épülő kultúrház költségeinek felét ez egységes földmüvesszövetkezet fedezi.

Egy nagyon nehéz első évtized után bíztatóan fejlődik a vámosladányi szövetkezet, élén Adami János elvtárssal, akinek oroszlánrésze van az elért sikerekben. Fáradságos munkája elismeréséül a járási termelési igazgatóság „Munkaérdemrend“ kitüntetésre javasolta. Tíz esztendeje irányítja a közös gazdaságot, intézi az ügyes-bajos dolgokat. Ezért a munkáért valóban megérdemli az elismerést, hiszen Vámosladányban a kezdet nagyon nehéz volt.

KAJTOR PÁL

Jól választottak

Az elmúlt évek folyamán az emberek a vezető állásokba elég gyakran direktív irányítással kerültek. A felsőbb szerveket az sem érdekelte, ha a dolgozók többsége ellene volt az ilyen intézkedéseknek. Ellene volt azért, mert gyakran olyan emberek kerültek egy-egy vezető állásba, akiknek szakmai tudása nem felelt meg a követelményeknek.

A múltban többször jártam a karvai szövetkezetben. Elbeszélgettem a szövetkezet vezetőivel, dolgozóival, és megírtam azokat a gondokat, amelyekkel küzdöttek. Nem rejtettem véka alá a dolgozók véleményét sem, akik kifogásolták, hogy a járási szervek erőszakkal ültették nyakukba az elnököt. Nágel József zootechnikussal többször beszélgettünk az állattenyésztés időszerű kérdéseiről. Határozott fellépésével, gazdag szakmai tapasztalataival, megalkuvást nem ismerő természetével mindenkor nagy hatással volt rám. Nem volt a mezőgazdaságnak olyan ágazata, amelyről ne tudott volna kellő áttekintést nyújtani. Olyan ember benyomását keltette, aki tisztában van a szakmával, amit az állattenyésztés szakaszán elért eredmények igazolnak. Az állattenyésztés dolgozói körében szigorúságáról volt ismeretes. Nágel József zootechnikus árgus szemekkel vigyázott a tej minőségére, és ha mégis előfordult, hogy valamelyik fejő megfeledkezett magáról, fizetéskor vékonyabb borítékot kapott kézhez. Igaz, ilyen jelenség csak szórványosan fordult elő, mert a tehenészet dolgozói rájöttek arra, hogy a becsületesen végzett munka gyümölcse elöbb-utóbb beérik.

Néhány héttel ezelőtt egy szülői értekezleten találkoztam Nágel Józseffel. Akkor még nem sejtettem, hogy a karvai szövetkezet újdonsült elnökével hozott össze

a sors. A szülői értekezletet követő baráti összejövetel alkalmával a szövetkezetét érintő általános problémák ról és a várható eredményekről beszélgettünk. Ekkor tudtam meg, hogy alig néhány nappal ezelőtt volt az évzáró taggyűlés. Kérdést intéztem hozzá az elnök személyét illetően. Arra voltam kíváncsi, hogy elégedettek-e vele. A kérdésre sokáig nem kaptam választ. Nágei elvtárs hallgatott, ami elárulta, hogy az évzáró taggyűlésen valami történt. Most már nem hagytam annyiban a dolgot és tovább feszegettem a kérdést. Nágel József ezután elmesélte a taggyűlés lefolyását és azt, hogy a karvai szövetkezet tagsága hogyan választott új elnököt.

Nágel József szavai nyomán kibontakozott előttem az évzáró taggyűlés lefolyása és a szövetkezeti demokrácia szép példája. Az elnöki tisztségre ugyanis négy személyt jelöltek, és titkos szavazással választották meg az új elnököt. A szavazás eredménye alapján a választás Nágel Józsefre esett, akit váratlanul ért ez a megtiszteltetés. Szerintem a karvai szövetkezet tagsága jól választott.

Szeretném megjegyezni, hogy néhány esztendő leforgása alatt ez már a harmadik elnökválasztás a karvai szövetkezetben. Azt is meg kell mondanom, hogy ez nem előnyös még az olyan jól gazdálkodó szövetkezet számára sem, mint a karvai, mert az elnök személyének cseréje esetleg további átcsoportosításokat idézhet elő.

Jól ismerem Nágel József mentalitását és bízom benne, hogy munkáját becsületesen végzi majd. Még egyszer szeretném leszögezni, hogy a karvai szövetkezet tagsága jól választott.

Andriskin József

jénei sikerek és gondok

Az egységes földmfivesszövetkezet elnökével, FEJES DEZSŐVEL a közös istállójában találkoztunk. Amikor megtudta, hogy mi járatban vagyok, az állattenyésztési telephez vezető útra mutatott.

— Ha dicsérni akar, feltétlenül dicsérje meg asszonyainkat — mondotta az elnök. — Ezt az útat legalább 80 százalékban ők építették, hogy ebben a faluvégi sártengerben megközelíthessük a telepet.

A jénei derék asszonyok által épített úton mentünk vissza a szövetkezet irodájába, ahol a könyvelőnő a szövetkezet vezetőségével együtt a zárszámadáson dolgozott. Beszédes számok sorakoztak a fehér papírlapokon.

A jelenlevők közül TÖTH DEZSŐ agronómus szívesen ismertette a szövetkezet gazdasági eredményeit.

— Szövetkezetünk mindössze 250 hektár földterületen gazdálkodik. Tavaly 130 hektáron termesztettünk kalászosokat. Búzából 80 hektáron átlagosan 31,5 mázsás hektárhozamot értünk el. Cukorrépából a tervezett 300 mázsa helyett hektáronként 475 mázsát takarítottunk be. Lucernából étlagosan 59 mázsa termett, és így bőségesen ellátjuk a szövetkezet állatállományát szálastakarmánnyal.

Valóban említésre méltóak a fent említett eredmények, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a jénei szövetkezet gazdálkodásának feltételeit.

A természeti feltételeken kívül néhány gazdasági szervezet is szaporítja a jénei gondokat. A feledi építési talajjavítási társulatnak például még 1987 őszén üzembe kellett volna helyeznie 80 hektáron az öntözőberendezést. A mai napig még a csőrendszer nyomáspróbáit sem végezték el. Sok a panasz a mezőgazdasági gének minőségére is. A pótalkatrész ellátással is baj van. Mindezek a problémák csak növelik a jénei szövetkezetesek munkájának értékét.

Valóban derék munkát végeznek a jéneiek, bár sokan túl vannak már a hatvanon. Közülük külön elismerést érdemel TERGÁC JÓZSI bácsi, aki 66 éves kora ellenére tavaly 80 darab borjút választott el és nevelt fel. A tagság átlagos életkora 55—57 év körül mozog, de azért bizakodva tekintenek a jövőbe. Szarvasmarhahizlalásra és juhtenyésztésre szakosítják a termelést. Ennek megfelelően a növénytermesztés is módosul.

Reméljük, terveik megvalósulnak és a várt sikerek sem maradnak el.

KOVÁCS ZOLTÁN, Rimaszombat

Egy a sok közül

A minap Buzltán, az EFSZ épületének lépcsőházában egy férfiakból álló csoport szemlélte a táblázatot, amely a szövetkezet dolgozóinak ihavi és évi keresetét ismerteti. Én is megálltam a táblázat előtt, hogy szemügyre vegyem a tagok keresetét hirdető táblázatot. A sok név közül csupán Ivanié Pál nevét említem meg, aki 1968- ban 26 836 koronát keresett. Ez havonta átlagosan 2236 koronát tesz ki, de ehhez még hozzájön az évvégi részesedés. Felesége 6627 koronát, Pál fia pedig 3669 koronát keresett nyáron, az aratás idején.

A véletlen azután úgy hozta, hogy a szépen berendezett szövetkezeti irodában Ivanií Pállal is találkoztam, akivel röviden elbeszélgettem. A negyvenedik évét taposó Ivanií Pál a szövetkezet egyik szerény, de szorgalmas dolgozója. Traktoros, nyáron ! pedig kombájnos. Szülei 1951-ben Lestről telepedtek át Buzitára, ahol házat és néhány hold földet vásároltak. Amikor 1952-ben megalakult az EFSZ, szülei az elsők közt léptek be a közösbe, s ő azóta is ott dolgozik.

— Ma már három fiú apja vagyok — mondja szerényen Ivanií. — Az egyik fiam szakácsnak készül Losoncon, a másik a buzitai traktorállomá• son inaskodik, a legkisebb pedig még iskolás. A buzitai traktoréllomáson dolgozó Pali fiamat aratás idején magomhoz vettem a kombájnra, segédmunkásnak.

Idősebb Ivanií Pál elégedett ember. Elégedett munkájával és keresetével is. A szülői házban kényelmes lakásuk van a fiataloknak is. Most már autóra várnak, amit rövidesen meg j is kapnak.

A losonci járás egyik legjobb szö- I vetkezetének példás dolgozója 1969- ben is becsülettel kíván helytállni.

Sólyom László