Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-08 / 10. szám

Bratislava, 1969. március 8.

Ara: 1.— Kés

XX. évfolyam, 10. szám.

20 év tükrében

Hazánk Nemzetgyűlése húsz évvel ezelőtt, 1949. február 23-án szavazta meg a mezőgazdaság szocialista átformálását, az egységes földművesszövetkezetek hálózatának kiépítését szentesítő törvényt. E törvény értelmien tehát kezdetét vette a szövetkezeti mozgalom teljes kibontakozásának időszaka. S főleg Dél-Szlovákiában — már az ötvenes évek elején — létrejött a mezőgazdasági termelőszövetkezetek széles hálózata. Húsz év távlatából Ítélve a kibontakozás időszakát tehát arra a következtetésre jutunk, hogy az elismerést kifejező pálma főleg a szlovákiai magyar parasztságot illeti meg.

Persze nem a véletlen játéka, hogy a magyar parasztság jelentékeny része az úttörők közé sorolható. Mint mindennek, úgy ennek a jelenségnek is megvan a magyarázata. S ez abban a megcáfolhatatlan tényben rejlik, hogy a szlovákiai magyarság nagyrésze nem a felszabadulás után kezdett megismerkedni a szocialista eszmékkel, hanem már az első, vagyis a burzsoá köztársaság időszakában. A falun élő magyar nemzetiségű kommunisták népes tábora, amely Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik legerősebb és legharciasabb részlegét képezte, a kettős elnyomás, vagyis a nemzetiségi és a gazdasági elnyomás elleni harcában sikerrel tömörítetté maga köré nemcsak az agrárproletárok többségét, hanem az adóterhek súlya alatt roskadozó kis- és középparasztok jelentékeny részét is, s így kedvező lehetőségei voltak arra, hogy a szocializmus eszméit terjessze a parasztság között.

A másik tényező, amely hatással volt a szövetkezeti mozgalom gyors kibontakozására pedig az volt, hogy a magyar nemzetiségű parasztság a több évig tartó jogfnsztottság után nem a sértődöttséggel párosuló paszszfv ellenállásban látta boldogulásának útját, hanem a szocializmus iránti bizalmának kinyilatkoztatásával igyekezett bizonyítani, hogy nagyon tévednek azok, akik e Csehszlovákiai magyarságot idegen tényezőnek, s a haladás kerékkötőjének tartják.

Az említett pozitív jelenségek mellett persze Dél-Szlovákiában is akadtak gátló körülmények. Itt sem mondott le mindenki egykönnyen a látszólagos önállóságáról még akkor sem, ha az egyéni gazdálkodás sokak esetében nem a boldoguláshoz, hanem a fokozatos elszegényedéshez vezetett. S bár akkor sokan, főleg olyanok, akik őszintén hittek a nagyüzemi szocialista mezőgazdasági termelés előnyében, a makacskodókkal szemben türelmetlenek voltak és sokszor a cél érdekében helytelen módszerekhez is folyamodtak, ennek ellenére ma, a szövetkezeti gazdálkodás virágzásának időszakában fátyol borul mindazokra a kellemetlen emlékekre, amelyek annakidején egyrészt az ellenállók, másrészt pedig a jóhiszemű erőszakoskodók részéről nyilvánultak meg.

A szüntelenül gyarapodó közös gazdaságok és a szövetkezeti parasztság javuló életkörülményei feljogosítanak bennünket arra, hogy a szövetkezeti mezőgazdasági termelés létjogosultságát hangsúlyozzuk, s azt a szocialista termelési viszonyok egyik legkorszerűbb, tehát legéletképesebb formájának tekintsük.

Húsz év távlatából elmondhatjuk, hogy lényegében beteljesedett mindaz, amit a szövetkezetesítés idején sokan üres propagandának tartottak. A nagyüzemi táblás-gazdálkodás kedvező lehetőségeket nyújtott a nehéz mezőgazdasági munkák jelentékeny részének gépesítésére, s föld, a magántulajdon rabszolgái többségükben „mesteremberekké“, a korszerű gépek irányítóivá, a föld uraivá és céltudatos kihasználóivá váltak.

örömteli jelenség látni azt a nemes igyekezetét, mit Szlovákia magyar nemzetiségű parasztsága — köztük azok is, akik kezdetben idegenkedtek a szövetkezeti gondolattól a termelés szüntelen fejlesztése érdekében

kifejt. Ezzel is magyarázhatók azok az országos szint feletti eredmények mind a növénytermesztés, mind pedig az állattenyésztési termelés szakaszán —, amelyekre büszkék lehetünk, s melyekkel kivívtuk az ország, illetve az egész társadalmunk őszinte csodálatát és elismerését. A történelem folyamán gyakran megalázott, kisemmizett és meggyötört népünk, a szlovákiai magyar parasztság tehát — Csallóköztől Bodrogközig minden faluban és városban, még ott is, ahol a termelés fejlesztését a mostoha körülmények nehezítik — emberül helytállt és a szőkébb értelembe vett otthonát, Dél-Szlovákiát, hazánk egyik leggazdagabb, tehát a társadalomnak legtöbbet adó élelmiszerbázisává formálta.

A közös gazdaságok szüntelen gyarapodásának természetes következményeként megváltozott falvaink arculata is. A szegénység jelképei, az egykori sárkunyhók szinte teljesen eltűntek, helyükbe villáknak is beillő lakóházakat épített a szorgalmas paraszti kéz. Ezt a változást természetesen a munkából származó jövedelem emelkedése tette lehetővé éppen úgy, mint azt, hogy parasztságunknak ma már — a mindennapi kenyerének biztosítása mellett — módjában áll a sokrétű kulturális igényeit is maximálisan kielégíteni.

A tények egész sora — még akkor is, ha itt-ott fogyatékosságokkal és elégedetlenséggel találkozunk — azt bizonyítja, hogy parasztságunk „jó lóra tett“, illetve nagyon helyesen cselekedett akkor, amikor a közösgazdálkodás mellett tört lándzsát, s amikor végérvényesen rádöbbent arra, hogy az egyén boldogulása a közösség vagyonának gyarapodásától függ.

A jómódú szövetkezeti tagok, de főleg a fiatalok, akik becsületes munkájuk után anyagi gondoktól mentesen, tehát emberséges viszonyok között élhetnek, most e történelmi évforduló diőszakában is helyesen teszik, ha tisztelettel adóznak az úttörőknek, azoknak, akik mint a szocialista társadalom őszinte és harcos építői kezükbe vették a közösség sorsát, s akik a szövetkezetek létezésének első éveiben — a gyenge kereseti viszonyok mellett is — megállták helyüket, s a közös szövetkezeti gazdaság fejlesztésén, főleg az ifjú nemzedék érdekében fáradoztak.

Legyen a szövetkezeti mozgalom kibontakozásának 20. éve minden községben a megváltozott új és szebb életkörülményeink méltatásának, erőfeszítéseinek nyomán létrejött kimagasló eredményeink méltó ünneplésének esztendeje. Azok a szövetkezeti közösségek, amelyek már húsz éves múltra tekinthetnek vissza, de necsak azok, hanem a többiek is, használjanak ki minden lehetőséget a közösségük vívmányainak további fejlesztésére, a tagság egységének szilárdítására és az emberséges közösségi kapcsolatok meghonosítására.

Húsz év táblatából mi is megnyugvással és némi büszkeséggel állítjuk, hogy a szerkesztőségünk helyesen cselekedett akkor, amikor lapunkat, a Szabad Földművest, a szövetkezeti mozgalom szolgálatába állította. Vagyis megnyugvással tölt el bennünket annak tudata, hogy lapunk megszületése pillanatától következetesen szolgálta a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés kibontakozását és korszerűsítését, s ezáltal a csehszlovákiai magyar társadalom azon rétegének a boldogulását, amelyben gyökeret eresztett, tehát a csehszlovákiai magyar parasztság életkörülményeinek javulását.

Most, amikor szívből gratulálunk a megalakulásuk 20. évfordulóját ünneplő egységes földművesszövetkezeteknek és a fiatalabbaknak is, tehát mindazoknak, amelyek példás termelési eredményeikkel kivívták a társadalom részéről megnyilvánuló tiszteletet és elismerést, Ígérjük, hogy lapunk továbbra is hűséges segítőtársuk marad.

PATHŰ KAROLY

A kékkői Vinohiad meliorációs szövetkezet 1964-ben kezdte meg tevékenységét. A kezdeti nehézségek leküzdése után az elmúlt néhány év alatt szép eredményeket értek el a talaj termőképességének fokozása terén, valamint a szőlő- és gyümölcstelepítésben. Jelenleg már 32 mezőgazdasági üzem tagja a meliorációs szövetkezetnek, amelynek Maulik Stefan az elnöke.

A meliorációs szövetkezet eddigi tevékenysége említésreméltó. Amíg 1964-ben csupán 5 millió korona, addig 1968-ban már 14 millió korona volt az össztermelés pénzértéke.

Valóban szépek az elmúlt gazdasági év eredményei. A tervezett 80 hektár helyett 82,5 hektár szőlőt telepítettek, és ezzel a nagykürtösi járásban már 376,5 hektár új telepítésű szőlőt tartanak nyilván. A tavalyi gazdag szőlőtermés nagy részét a borfeldolgozó üzem vásárolta fel. Az inámi szövetkezet 143 260 kg szőlőt értékesített, ami 1 millió 095 ezer korona jövedelmet eredményezett a közösnek. Az ipolynyékiek 1110 mázsa, a csábiak 913, a nyényeiek pedig 708 mázsa szőlőt adtak el a feldolgozó üzemnek.

Eredményes

évzárás

A szőlőtelepítés gyors fejlesztése érdekében az Idén további 140 hektáron telepítenek szőlőt, amely a távlati tervek szerint 1980-ban eléri a 2500— 3000 (hektárt. Jelenleg Müller- Thurgau, Burgundi Fehér, Zöld Veltelíni, Tramln, Rizling, Leányka stb. fajtákat telepítettek.

A nagyarányú szőlőtelepítés megköveteli, hogy sürgősen szőlő- és borfeldolgozó üzemeket létesítsenek Nagykürtösön. A tervek szerint, a feldolgozó üzem építésének első szakasza 1970-ben indul meg 250—300 vagon kapacitással, és előreláthatólag 1973—75-ben folytatódik a mintegy 500—600 vagon kapacitású feldolgozó üzem építésének második szakasza.

A gyümölcstermesztés fellendítése is szívügye a meliorációs szövetkezetnek. Ezidáig 25 hektáron létesítettek gyümölcsöst, amit a jövőben lényegesen növelni fognak.

A többi munkaszakaszokon is jő eredményekkel zárták az évet. A melléktermelésből származó nyerstermelés értéke elérte a 3 millió 262 ezer koronát, ami 1967-hez viszonyítva 24 százalékos növekedést jelent. Egy átlagos dolgozó munkatermelékenysége az említett munkaszakaszon 90 610 korona. Mindent egybevetve, a meliorációs szövetkezet az elmúlt évet 429 ezer korona tiszta jövedelemmel zárta. Az idén már 25 millió korona forgalommal számolnak.

—kp—

Elégedettség és mosoly at arcokon

Rügyfakasztó

évzáró gyűlések

A szövetkezeti tagok minden évben bizonyos ünnepélyességgel készülnek a gazdasági évet záró évzáró gyűlésekre. Ilyenkor felkerülnek az ünneplő ruhák, jelképezve, hogy nem akármilyen napról van szó. Számos olyan szövetkezeti tagot ismerek, aki istenigazában csak a szövetkezeti évzáró gyűlésen mulatja ki magát. Ügy ropja a táncot, hogy még a fiatalok is megirigyelhetik. A számvetés napja a szövetkezetekben ünnep volt és marad. Különösen az idén ünnep, amikor nagyon sok szövetkezetben az alakulás 20. évfordulójáról is megemlékeztek és amikor a mezőgazdaság olyan eredményeket ért el, hogy már megközelítette vagy elérte a világ fejlett mezőgazdasági központjainak szintjét. Ján Janovic mérnök mezőgazdasági és közélelmezésügyi miniszter az elmúlt gazdasági év eredményeit elemezve megállapította, hogy a mezőgazdaság dinamikusan, rohamosan fejlődik és elsőlzben teljesíti az ötéves terv mutatóit és Így többé nem álomkép az a célkitűzés, hogy az 1966—70-es években a mezőgazdasági termelés 28—30 százalékkal emelkedjen, mert ehhez az elkövetkező két évben már csak 2—3 százalékos emelkedésre van szükség. Amint az évzáró gyűlések is bizonyították, különösen a növénytermesztésben születtek szép eredmények és nagyon sok helyen hallottunk 40—50 mázsás búza hektárhozamról, Szlovákiában az átlagos hektárhozam pedig 31,1 mázsa volt, és így kétszer annyi búzát termeltünk, mint 1936-ban. A búzatermesztésben különösen a duneszerdalhelyt, galántai, nagyszombati és szenicai járás járt az élen.

Az évzáró gyűléseken nagyon sokat hallottunk a termelés módszerének minőségi változásáról, az ésszerű termelésről. Az állattenyésztésben is minőségi változás történt, mert a valamikori előirt darabszám helyett a minőségi állatok száma határozta meg a termelés irányát, mennyiségét. Elég egy példát felhozni: országos

méretben csökkent a tehénállomány, de ugyanakkor 8,2 százalékkal emelkedett a tejtermelés.

A szövetkezeti zárszámadásokon meggyőződhettünk róla, hogy a valamikor sok gonddal, bajjal küzdő szövetkezetek is előre törtek és egy átlagos jő eredmény született meg. ami viszont azt jelenti, hogy megközelítőleg egyformán emelkedett a sző-Kevés a műtrágya!

Lapunk hasábjain számtalanszor Irtunk szövetkezeteink múlt esztendei gabonatermesztési eredményeiről. Ismertettük az egyes fajtákra jellegzetes agrotechnikai eljárásokat stb. Most újra beszélnünk kell róla, hogy a hoszszú tél után végre a tavasz (kopogtat a földművesek ablakain, s már csak idő kérdése, hogy a földbe tehessék a tavasziak magvait. No de ezzel kapcsolatosan arról is beszélnünk kell, hogy a tervezett magas hozamok eléréséhez van-e elegendő ipari trágyánk?

A kérdésre sajnos, azt a választ kell adnunk, hogy ezen a téren eléggé szegényes a helyzet. Az első negyedévben az igénylésnek csupán 78 százalékát tudjuk fedezni, s ez nemcsak az átlagra, hanem a választékra is vonatkozik. Ha úgy igazából felmérjük a valós helyzetet, azt láthatjuk, hogy első negyedévi hiányunk tiszta hatóanyagban kb. 35 ezer tonna.

A kilátás sajnos, az első félévben sem biztató. Még úgy sem, hogy külföldről behozunk mintegy 40 ezer tonna műtrágyát. Ezekután kérdéses, hogy idén a szövetkezetek hogyan érik majd el a magas gabonaátlagot. Hiszen jónéhány gazdaságunk termelési tervében némelyik gabonaféléből 35—40 mázsás hektárátlaggal számol.

Kérdéses továbbá az is, hogy a jelenlegi műtrágya-ínséges helyzetért kiket terhel a felelősség. Vagyis hogy ki a felelős a vegyipar vagy más szervezet? Természetesen a bűnbaik keresése nem lehet megoldás, de végtére egyszer nyíltan ki kellene mondani, hogy ezekért a hibákért kiket terhel • felelősség. —hai—

vetkezeti parasztság életszínvonala.

A számvetések megmutatták azt is, hogy a szövetkezetek vezetői egyre többet foglalkoznak az ökonómikus termeléssel, a termelést az ökonómiai gondolkodás irányítja. Gyakran hallottuk a „mibe ikerül“ szót, ami azt jelenti, hogy főleg azokat a gazdasági ágakat részesítik előnyben, amelyek megfelelő nyereséget hoznak. A termelést tehát az ökonómiai ösztönzők befolyásolják, irányítják. Többek között erről győződtünk meg Királyfiakarcsán és más szövetkezetekben is.

A számvetéseken elhangzott vitákból az is (kiderült, hogy a szövetkezetekben lényegesen megjavult a munkafegyelem, és több helyen hallottunk a nevelőmunka mellett például kisebb-nagyobb büntetésekről is, amik a munkafegyelem megszilárdítását vonják maga után. De a munkafegyelem megszilárdítása elsősorban az anyagi érdekeltség érvényesítésében keresendő. Már többször Irtunk arról, hogy a havi átlagfizetés a szövetkezetekben 1700—2000 korona között mozog, azonban nem ritkaság a 3000 (koronás átlagfizetés sem egyes termelési ágakban. Tény, hogy ma a szövetkezeti parasztok a szövetkezetek túlnyomó többségében legalább annyit keresnek, mint az iparban és ez természetesen hozzájárul a munkafegyelem megszilárdításához, a nagyobb munkakedvhez. Azonban a rendes havi fizetés mellett ma már különböző, a minőségi munkától függő prémiumok léteznek. Tehát nem mindegy, hogy a tag hogyan végzi el a rábízott munkát. A rossz munkáért kevesebb, a jó munkáért pedig több pénzt (kap és ez a munkafegyelem megszilárdításának egyik igen fontos tényezője.

Örömmel vettük tudomásul, hogy a számvetéseken meglátták az embert is. Egyre többet beszélnek az eredmények létrehozóiról, a verejtékező földművesekről. Sok dicséret illette a fiatalokat, a jő erőben lévő középkorú tagokat, de nem feledkeztek meg az öregekről sem. Több helyen hűségpénzt és más juttatásokat kaptak azok a tagok, akik már csak vendégként vettek részt ez évzáró gyűléseken.

Címünkben rügyfakasztó évzáró gyűlésekről beszélünk. A jelző nem véletlen. A számvetéseket átfutotta a tavasznyitó januári szél, ami a szövetkezeti demokrácia elmélyülésében mutatkozott meg. Nem lehet már többé parancs-uralommal kormányozni. Megbecsülést, emberséget várnak vezetőiktől, de ugyanakkor elvárják azt is. hogy a mai szövetkezeti vezető állandóan fejlessze szaktudását és a szövetkezeti gazdálkodás mestere legyen. Január szellemében szólaltak fel több helyen a tagok. Bírálták a vezetők diktatórikus munkamódszereit és nem egy vezetőnek a fejére olvasták, hogy nem ért a szakmájához. Ilyen évzáró gyűléseken aztán a szél elsöpörte a hozzá nem értő vezetőket, és helyükbe humánus, emberséges és emellett kellő szaktudással rendelkező káderek kerültek.

Rügyfekasztóak voltak az évzáró gyűlések, mert olyan gazdag termőévet zártak maguk után, entire még nem volt példa és az alapos beszámolók, a hozzászólások után olyan gazdasági alapról indulnak, amely gazdag rügyeket, termékeny virágokat és gazdag termést hozhat az új évben. BÁLLÁ JÓZSEF