Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-01 / 9. szám
IPAR-KERESKEDELEM Kiutat a mezőgazdaságra nehezedő adás-vételi rendszer útvesztőiből A gazdaságirányítás új rendszerének életbeléptetése óta eltelt két esztendő alatt a mindennapi gyakorlat fényt derített arra, hogy a szervezési változások a mezőgazdaság szakaszán nem voltak alapvető jelentőségűek és olyan mélyek mint a nemzetgazdaság többi ágazataiban. Ez teljes mértékben vonatkozik az agrokomplexum keretein ződések megkötésével kapcsolatos felelősség tudatosítását és azt Javasolta, hogy addig az Ideig, amíg az 1969 évi adás-vételi feltételek és gazdasági vonatkozások tisztázására sor nem kerül, a mezőgazdasági üzemek ne kössék meg a gazdasági szerződéseket. A vállalatok tevékenysége szempontjából fontos az idejében megkötött szerződéseik tartalma, aminek megfontolt végrehajtása az 1969-es évre már lehetetlen. Az adás-vételi kapcsolatok szerződéses biztosítására egyéves és a többéves szerződések megkötése lehetséges. Főleg ezen utóbbi lehetőséget nem veszik mezőgazdasági üzemeink igénybe, pedig a többéves szerződések kötése bizonyos vállalkozási biztonságot Jelentene és elősegíthetné a rizikó Jelentős csökkenését. Az 55/1967 számú adás-vételi feltételeket megszabó rendelet, valamint a gazdasági törvény és végrehajtási rendeletéi kötelező formalitásai mellett, az előnyös feltételek egész sorát tartalmazza, amelyeknek nemcsak Jogi, de gazdasági következményei is lehetnek. Közöttük olyanok is akadnak, amelyek előnyök biztosítását teszik lehetővé, csak élni kellene velük. Például a mezőgazdasági vállalatnak sohasem lenne szabad beleegyeznie abba, hogy a törvény által megengedett saját raktárban történő terményeladást a szerződés feltételei kizárják. Igen gyakori, hogy a szerződés egyes feltételeit, mint amilyen például a pönálé fizetése, a kártérítés, a szállítási feltételeik stb. a gazdasági és Jogi következményekre való tekintet nélkül szabják meg. Szokásossá vált, hogy a szerződési nyomtatványokban a vásárló szempontjából felsorolt amúgy is előnyös feltételeket csakis a felvásárló vállalat változtathatja meg, de sohasem a mezőgazdasági vállalat. A szerződéskötés egyoldalúságának beszüntetése és a saját érdekek megvédése már csak az egyenjogúság elvének hangsúlyozására való tekintettel is igen kívánatos lenne a mezőgazdasági üzemek számára. A terményeladási, valamint áruátvételi feltételek új rendezése folyamatban van, de a Javaslatok további gyakorlati és elméleti vizsgálatok tárgyát képezik, mielőtt az állami Irányító szervek, valamint a választott önkormányzati szervek Jóváhagynák. Az értékesítés rendszere Az adásvételi kapcsolatok rendszere döntő Jelentőséggel bír az árak alakulására, melyek a fogyasztó szempontjából nem közömbösek. Ezen a téren a szervezeti felépítés igen bonyolult, sokrétű és ami a leglényegesebb, igen költséges. A leegyszerűsítésre és olcsóságra törekvő ú] Irányítási rendszer elveit a mezőgazdasági termelésben azonnal érvényesítették az Illetékesek, viszont az eladás terén rugalmatlanságba, tehetetlenségbe, kötöttségbe, korlátozottságba ütközik a legnagyobb igyekezet is. A mezőgazdasági termékek Javarésze a termelőtől a fogyasztóig hosszú kézről-kézre adóssal, az állami felvásárló szervezetek, á feldolgozó ipar és a kiskereskedelem vonalán Jut el, ahol sem az eladó, sem a fogyasztó érdekei nem érvényesülnek, de növekedik a teher. A termelőtől közvetlenül a fogyasztóhoz csakis olyan esetben léteznek rövidített utak, ha a meglévő bürokratikus rendszernek nincsenek másirányú érdekei. Az értékesítés ezen rendszeréhez nehezékként csatlakozik még az a tény, hogy a monopolok még mindig rendíthetetlenek, pedig már törvényt is hoztak megszüntetésükre az elmúlt évben. A szocialista konkurrenciáről csupán óhajok formájában beszélünk, de a gyakorlatban a mezőgazdasági termékek átvételére nagyobbrészt csak egyetlen lehetőség, egyetlen átvevő van, aki monopolhelyzetét sajnos olykor a termelő kárára kihasználja. Ez a monopol helyzet nyomatékos hangsúlyt kap abban, hogy bizonyos termékeket az állami felvásárló szervezet köteles átvenni, ami kissé kiegyensúlyozza az eladó káros helyzetét. Szerződéses kereskedelem Gazdaságjogi szempontból a kereskedelmi tevékenység Javarészt szerződéseken alapszik. A gazdasági szerződés rendeltetése azonban Jórészt korlátozva van, a fölényben lévő monopolvállalatok kiváltságos helyzetével. A gyakorlatban ezen a téren egy kifejezett kötelezettséggel állunk szemben szerződéses formában. A piaci termékek nagyobb mennyiségű eladásakor egyes áruk esetében árpőtlékokat is fizet a monopol, amit a mezőgazdaság a szükségletek magasabb áron történő vásárlásaikor már előre többszörösen megfizetett. Valamivel többet kapsz ugyan, de másnak nem szabad eladnod! Amíg az új törvényes rendelkezés nem lép életbe, a mezőgazdasági vállalatok kereskedelmi tevékenységét a gazdasági törvény (109/1964 Zb.) és ennek végrehajtására kiadott rendelet, továbbá a mezőgazdasági termékek adás-vételéről szóló (55/1967 számú) rendelet sza-' bályozza. Mivel ezek novelizálása, vagy újabb törvények kiadása a gazdasági eszközök felhasználását szabályozó egész rendszer megváltoztatását feltételezik, a Jelenlegi tervezési időszakban, vagyis ezidén már nem várható a jelenlegi helyzet megváltoztatása. A vállalatink kereskedelmi tevékenységét tehát az eddigi Jogszabályok szerint lehet folytatni, ezért fel szeretném hívni a figyelmet néhány olyan elvre, amelyek szem előtt tartása a mezőgazdaság részére igen fontos. Mihez tartsuk magunkat A szlovákiai parasztszövetség vezetősége hangsúlyozta a gazdasági szerSzerződésbetartás A gazdasági rendszer további fejlesztése egyre inkább megköveteli majd a szerződések szigorú betartását. Ezért minél inkább tudatában lesznek a mezőgazdasági vállalatok vezetői annak, hogy a szerződés nemcsak formaság, annál nagyobb felkészültséggel folytathatnak majd szerződésre alapozott kereskedelmet, persze csakis akkor, ha az oly sokszor hangoztatott egyenjogúság elve a gyakorlatban is érvényesülni fog. Ha a szerződéseik megszegése előre megfontolt szándékkal történne meg, úgy szigorúan kellene eljárni az egyik, vagy a másik arra okot nyújtó fél ellen, de semmiesetre sem egyoldalúan. Határozottan a Jelenlegi pönalizációs módszertől merőben eltérő alapon kellene a szerződés be nem tartásából következő tényleges károk megítélését végezni és azok teljes kiegyenlítését intézni. Olyan esetben, amikor a mezőgazdasági üzem nem teljesíti bármi okból a szerződésben vállalt kötelezettségeit, vagy előre látva a kívánt terményeladás teljesítésének lehetetlenségét nem hajlandók annak vezetői a szerződést aláírni változtatások nélkül, a monopol szerződőtárs nemcsak pönálét alkalmaz, de a véleményt nyilvánítani merészkedőkkel szemben kemény megszorításokat foganatosít. A gyakorlatban ez úgy alakul, hogy azok ellen, akik habozás nélkül nem írnak alá mindent, büntető intézkedéseket alkalmaznak különféle formában, például az olyan szükséges nyersanyagokból, amelyekből kevés áll rendelkezésre vagy csak keveset, esetleg egyáltalán semmit nem adnak a mezőgazdasági üzemnek. Továbbá teljes erővel szükséges rávilágítani az áru minőségi osztályok szerinti besorolására, s kemény következetességgel felszámolni a gyakorlatból általánosan jól ismert deformációkat. Az itt előforduló gyakori hiányosságok felszámolását úgy lehetséges elérni, ha első lépésként megköveteljük, hogy azok az egyének akik az áru átadásával, osztályozásával foglalatoskodnak, tökéletesen ismerjék a minőségi osztályozás szabályait, s továbbá ismerjék a szerződésben foglalt feltételeket és ezen feltételek megfogalmazásánál Jelen legyenek. Tehát a termeléssel kapcsolatos szaktudáson kívül kereskedelmi szaktudás is szükséges. Ezen kívül fontos ismerni az áruátvétel megtagadásával, a reklamációval, a szerződési kötelezettségek megszabott időben való teljesítésével és más hasonló kérdések rendezésével kapcsolatos szabályokat. Adott körülmények között még nincsen más lehetőség, mintsem a szerződéses árueladási formát alkalmazni. Az adás-vételi viszonyok iközeljövőbeni törvényes rendezésének Jogi beállításától függ majd, hogy az eddigi hiányosságok sorozatát felváltja-e az igazi egyenjogúság elvének érvényesítése. Dr. V. Trávniőek, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola Jogi katedrájának tanára A svéd értékesítési szövetkezetek Az északi országokban kiterjedt értékesítési szövetkezeti hálózat működik. Ezeket a szövetkezeti üzemeket már a századforduló idején alapították, ekkor tértek át a belterjes gazdálkodásra, és a szóban forgó szövetkezetek voltak hivatva a parasztok terményfölöslegét piacra dobni, értékesíteni. A szövetkezetek feladata jelenleg a tej, a sertés és a szarvasmarha értékesítése. A szövetkezetek szervezete közvetlenül a mezőgazdasági üzemekre épül. A szövetkezetek általában a termelők érdekeit szolgálják. Adott esetekben több, különféle szövetkezetét tömörítenék, és Így az egyesített egységek exporttevékenységet is folytatnak. A nemzetközi piacra versenyképes árut képesek hozni. Svédországban a mezőgazdasági termékek értékesítése legnagyobb részben szövetkezetek útján történik. A tej esetében a szövetkezetek részesesedése 96 százalék, a vágómarha és a vágósertés esetében 80, a tojáséban 85, a gabonaféleségekében 70 százalék. A szövetkezetek különösen fontos szerepet játszanak a tartósításra és a gyorsan fogyasztásra kerülő élelmiszerek értékesítésében. Ebben a viszonylatban a szövetkezetek egyenrangú félként szerepelnek az olyan nagy gyárakkal szemben, mint a Findus és a Falix. Svájc után, európai viszonylatban, Svédországban a legmagasab az életszínvonal. Ez a tény erősen hat a mezőgazdasági munkabérekre, illetve a mezőgazdaság munkatermelékenységének fokozására. A svéd kormány támogatja a mezőgazdasági üzemek létesítését. Célja olyan üzemek alapítása, amelyek a nagyvállalkozás feltételeinek is megfelelnek. Az ország legfejlettebb mezőgazdasági övezete Schönen környéke. Ebben az övezetben 20 —25 hektáros üzemek vannak. Itt évente 1,3 millió sertést vágnak le két szövetkezeti vállalat szervezésében. A Kristianstad-ban levő szövetkezetnek 30 000 termelő a tagja. Évente 1 millió sertést vásárol fel és értékesít. A sertéseket általában vágott áruként értékesítik. A legjobb árat a 60—65 kilós vágott sertésért fizetik. (Ez 85 —90 kilós élősúlynak felel meg.) A sertéseket négy minőségi osztályba sorolják. A sertések súlya és minősége általában kiegyenlítettnek tekinthető. A szarvasmarha értékesítése is minőségi mutatók alapján történik. A szövetkezeti áruforgalom összértéke 1966-ban hozzávetőlegesen 442 millió svéd korona volt. —k— Ferianc miniszter a meglevő ipari központok bővítése mellett A Szlovák Szocialista Köztársaság tervezésügyi minisztere, docens Ferianc Ján mérnök, a tudományok doktora, sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat Szlovákia gazdasági fejlődésével összefüggő nézeteiről. Szerinte, Szlovákia ökonómiájának legértékesebb eleme az ember, ami örvendetes tény, mivel ez a tényező a gazdasági fejlődés legalapvetőbb feltétele. Ez az a leggazdagabb és legértékesebb forrós, amely Szlovákia rendelkezésére áll. Számos iparilag fejlett állam, amely erre a tényezőre alapozott, aránylag gyors .ütemet ért el a gazdasági erő gyarapodásában, melynek segítségével megteremtette az általános népjólétet és megelégedést. A gazdasági fejlődés másik fontos tényezője a beruházásra szánt pénzbeli hefektetések gazdaságos széthelyezése. A beruházások megvalósítása során — az egyes termelési ágazatokon vagy az egyes körzeteken belül — a Tervügyi Minisztérium mindenekelőtt az ökonómiai ésszerűségből Indul majd ki. Ez azt jelenti, hogy nem invesztálnak az egyes elmaradott körzetek iapri fejlődésének fellendítésére ott, ahol csupán elég munkaerő van, de nincsen semmiféle nyersanyagbázis, továbbá ahol távolesik a közlekedési hálózat. Az ilyen helyeken épített Ipari létesítmények esetén utakat, vasúthálózatot kellene építeni, arai több vagont és egyéb közlekedési eszközt is kíván. Éppen ezért támogatni fogják a már meglevő Ipari központok korszerűsítését. Ezek fejlesztésével kívánják megoldani az elmaradott körzetek kérdését, mint amilyen például Cadca, Korpona környéke. Ferianc tervezésügyi miniszter szerint, hivataluk tisztában van azzal, hogy ezen koncepciójuk ellen szociális szempontokat előtérbe helyező követelésekkel, nyomással is kell számolniuk, azonban az adott körülmények között és a közeljövőben sem látnak más reális kivezető utat. Ilyen dilemma előtt — hogy vajon gazdaságosság szempontjából ésszerű, avagy szociális helyzetet pillanatnyilag megoldó beruházásokat végezzenek-e — számos gazdaságilag aránylag fejlett állam is áll. Azonban a gyakorlati példák egész sora mutatja, hogy egy-egy üzem felépítése az elmaradott körzetekben ökonómiai szempontból nem fizetődik ki. Az ilyen üzemek csupán állami segítséggel képesek magukat fenntartani. Ezért határozottan ésszerűbb „teljes gőzzel“ működtetni az iparilag fejlett központokat, hogy ezek perspektivikusan lehetővé tegyék az elmaradott körzetek fejlődését. Világosan és határozottan kell tudni, hogy milyen ágazatokat helyes elhelyezni a fejlődőképes ipari központokban. Az újságírók azon kérdéscsoportjára, hogy melyik ipari ágazatokba fognak most megkülönböztetett előnyök megadásával invesztálni, Ferianc tervezésügyi miniszter a következőket válaszolta: „Az összes ipari ágazatok egy rajtvonalról indulnak, mindegyiknek meg kell adni a lehetőségeket“. Bármely olyan ipari ágazat, amely a legrövidebb időn belül téríti viszsza a népgazdaságnak a befektetést, bizonyos előnybehelyezésre tarthat igényt. Szlovákia ökonómiájának egyik hátrányos Jellegzetessége — amely ökonómia egyébként rohamosan fejlődik —, hogy kevés az akkumulációs forrása. A következő ötéves terv időszakában is évente hozzávetőlegesen négy milliárd korona fog hiányozni. Ennek oka, hogy kevés az olyan Jövedelmező ágazat, amelyben a beruházások megtérülésének időszaka rövid. Nagyon nagy hátrányt jelent például az is, hogy túlságosan nagyok a távolságok az építészeti nyersanyagok beszerzési forrásai és az ipari központok között. Ez a távolsági különbözet nálunk a Csehországihoz viszonyítva 20 %-ai nagyobb. A cseh nemzeti ökonómiával való integrációs viszonyaink ezidáig túlságosan egyoldalúan alakultak, a szlovákiai ökonómia kárára, mivel a szlovák elsődleges Jellegű ipari alapra kötődik a csehországi végleges feldolgozás. Szlovákiában az utóbbi három év leforgása alatt több mint 81 %-kal megnövekedett az invesztíciós Jellegű gyártmányok készítése, 86 %-kal iövekedett a nyersanyagelőállítás, viszont mindössze 25 %-kal a már kész árucikkek mennyisége. Szlovákia hihetetlenül csekély mértékben van ezidőszerint rákapcsolva a külföldre történő árukivitelre, ami fékezi a behozatali lehetőségek kibontakozását. Ami a behozatalt illeti, ezen a téren korszerű élelmiszeripari, közszükségleti cikkeik gyártására alkalmas felszerelések és gyártási szabadalmak behozatalára kell a figyelmet irányítani. Nagy lehetőségek mutatkoznak a szlovákiai faipar távlati fejlesztése terén. A faféleségek Jelenlegi feldolgozásának módja igen költséges. Ennek okát részletes vizsgálatnak lógják alávetni, Például a lomb-I levelű fák anyagát Csehországba szállítják feldolgozásra, onnan viszont hozzánk küldik feldolgozásra a tűlevelű fák anyagát. Siralmasan nevetséges körhinta ez. Miért nem fordítjuk minden igyekezetünket Szlovákiában az olyan nyersanyagok feldolgozására, amelyekből nálunk elegendő terem? A két köztársaság közös ökonómiájának egyik jellegzetessége a tőke szabad áthelyezése. Az újságírók ennek gyakorlati megvalósulása felől érdeklődtek. Bár ezen a munkaterületen az egyes kérdések megoldási módja még nem tisztázódott, annak ellenére Ferianc tervügyi miniszter néhány lehető módozatot ismertetett. A tőkeátvitel mindenekelőtt kölcsönfelvétel útján valósul meg (az emissziós bankok kialakítása után), valamint a föderatív költségvetés útján. Példaként említette meg az ágcsernyői átiakóállomás rakodójának felépítését közös költséggel, ami azért is indokolt, mivel az ott átvett áruféleségek 70 %-a Csehországba irányul. Az atommeghajtású vlllanyerőművek építését — amelyek Jellege és Jelentősége országos — közösen fogja a két köztársaság finanszírozni. A falun és városon történő lakásépítés előnybehelyezéséről sok szó esett már, de annál kevesebb tényleges intézkedés történt annak megvalósítására. A múltnak ezen adósságával nekünk kell megbirkóznunk annál is inkább, mivel a fiatalok tömegei a szocializmus fogalmával szorosan egybekötik a lakáskultúrát is. Ferianc tervügyi miniszter bizonyságát tette annak, hogy a lakáskérdés rendezését a szlovákiai kormány elsőrendű feladatként kívánja kezelni. Erre azonban jelentős mértékű serkentő hatást gyakorolhatna — úgy mint az egész világon — a finansziális hozzájárulási politika. A lakásépítést, de az Iskola- valamint egészségügyi építést is az építővállalatok és azok dolgozói számára ökonómiaileg vonzóvá kellene tenni. Még a pillanatnyi, átmeneti politikának is ezen a téren határozottan igazságosabbnak kellene lennie. Masaryk Márta SZABAD FÖLDMŰVES 11 1989, március I, belüli vállalatok szerződéskötési rendszerére is, amely nem sokban módosult. A nemzetgazdaság egyes ágazatai viszont a mezőgazdasággal szemben már előre fokozatosan megteremthették a feltételeket a gazdasági irányítás új rendszerére történő átmenethez.
