Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-04 / 1. szám

3GB C,\afadi\+ A jó házasság önámítás Van-e igazán boldog, jó házasság, s ha van, milyen az? A pszichológu­sok véleménye szerint az, amit az emberek boldog házasságnak nevez­nek, nem más, mint reklám, mítosz, amelyet pszichiáterek, orvosok és papok teremtettek. A reklámházasság tagjai: erős, fér­fias apa, szép és ügyes mama és egy sereg egészséges, vidám gyermek. Mesés házikóban élnek, sohasem ve­szekednek, s ha valamiben mégis el­térne a véleményük, sohasem a gye­rekek előtt tisztázzák. Senki sem kiabál, veszekszik. Múlnak az évek, a papa és a mama mindig együtt vannak, mint a sziámi ikrek. Egyikük sem tenne olyat, ami a másiknak nem tetszik. Mivel há­zasságuk tökéletes, egyik fél sem érdeklődik a másik nem iránt. Az idill persze hamis. Mindenki tudja, hogy az emberek igenis változ­nak az évek folyamán, gyakran ve­szekednek, fenyegetőznek, könnyeket ontanak, vádolnak. Rászoknak az ital­ra vagy a dohányra, egy idő után az orvoshoz járnak, tablettákat nyelnek. Melyik tehát a boldog házasság, az, amely nem bomlik fel, vagy az, amelyről a szomszédok mondják, hogy boldog, esetleg az, amelyikben a házasfelek sohasem veszekednek? Egyik sem. A pszichiáterek és or­— Háztartási teendőimet becsület­tel elvégzem, sütök, főzök, mosok és vasalok Árpádra éppúgy, mint gyer­mekeinkre. Sőt, saját keresetemmel is hozzájárulok a családi kiadások fedezéséhez. Jóllehet mások is csinos­nak tartanak, álmomban sem gondo­lok más férfira. Mi oka lehetne fér­jemnek más nőre szemet vetni? — Olyan biztos vagy a dolgodban? — kérdezte felvont szemöldökkel az Andreánál idősebb és tapasztaltabb Kornélia. — Mit vétettem tehát? Hallottál talán valamit? — Az égvilágon semmit! — vála­szolta Kornélia. —• Csak óva intelek: ne várd minden este munkából haza­térő férjedet ebben az ócska, pecsét­foltos ruhában vacsorára, amely jó­formán már lemállik rólad! Az üzemi étkezdében vagy nyilvános étterem­ben azt hiszem, a főpincér előtt sem vosok megállapították, hogy az úgy­nevezett boldog házasság őnámítás, amelyben a házastársak szerepet ját­szanak egymás előtt, nem akarják megmutatni igazi arcukat, felfedni társukban a jössz tulajdonságokat. Az ilyen vihar, veszekedés nélküli házasságban az egyik fél akaratlanul is felveszi a gyermek szerepét, min­denben függ társától, s egyúttal a kötelességeket is a másiknak a vál­lára csúsztatja, a másik fél pedig a családfő szerepében tetszeleg. A házasság veszekedés nélkül nem lehet egészséges. Sokkal rosszabb az, ha a házastársak magukba fojtják indulataikat, természetellenesen, kényszeredetten viselkednek, mert lassan bosszúvágy éled fel bennük, vagy akaratlanul is a mártír szerepét játsszák. Valamennyi szakember megegyezik abban, hogyha az egyik fél házasság­törést követ el, ez azt jelenti, hogy a házasság vagy kezdetttől fogva rossz volt, vagy később jelentkeztek gyógyíthatatlan bajok. A valóban eszményi házasság a felek teljes szabadságával jár, ahol az egyik sem akadályozza a másikat mozgásában, tetteiben. De teljes sza­badságot adni mindig kockázatos vál­lalkozás. Mit vétettem ? tetszelegnél ebben a hamupipőke­jelmezben? — Semmi esetre sem! — búgta Andrea elgondolkodva. — De a fér­jem nem pincér, és nem is idegen. Ö az én egyetlen, drága, jő uracskám, aki az oltár előtt örök hűséget foga­dott nekem. Ö így is szeret engem! — Aj-aj! — vágott szavába Korné­lia. — És te azt hiszed, hogy a hol­­tomiglan-holtodíglan-nal vagy a há­zasságlevél aláírásával örök időkre magadhoz láncoltad hitvestársadat? Ide hallgass, Andrea! Kiket látnak a férfiak faluhelyen és városban egy­aránt, munkahelyükön, vonaton, vil­lamoson? Az utcára gyanútlanul ki­lépő férfi többnyire „harci színek­ben“ díszelgő, frissen mázolt, néha észbontóan sikkes nőkbe „botlik“, Nyugdíjasok Klubja Párkányban Párkány Dél-Szlovákia tízezer la­­kősú mezővárosa. Itt a nyugdíjasok, járadékosok és rokkantak száma mintegy másfél ezer. Üt évvel ezelőtt a járási nemzeti bizottság szociális ügyosztályának kezdeményezésére megalakult a Nyugdíjasok Klubja. Az elmúlt öt esztendő alatt emlí­tésre méltó tevékenységet fejtett ki a klub. Többek között ismeretterjesz­tő, egészségügyi, szak- és kulturális előadások egész sora hangzott el. Esztrádmüsort, társas kirándulásokat szerveztek. Nyugdíjügyekben tanács­adói szolgálatot teljesítettek. Gondo­san megszervezték a Nemzetközi Nő­napot, valamint mikulás- és szilvesz­terestet. A klub tagjai nemcsak hasznosan, hanem kellemesen is tölthetik szabad idejüket. Ami eddigi ténykedésük legkiemel­kedőbb eseménye, az a múlt év kará­csonyestje, amelyet a magukra mara­dott klubtagok részére szerveztek, közös ünnepi vacsorával és tévé­nézéssel egybekötve. Ez az összetar­tozás és szerető megértés egyik leg­szebb megnyilvánulása, kifejezője. Helyhiány miatt csak szőkébb kör­ben mozoghat a klub. Csupán két helyiség áll a rendelkezésre. A klub vezetőségét az a remény táplálja, hogy mihelyt módjában áll a városi nemzeti bizottságnak, több helyiség­ből álló klubot rendez be, hogy azok is látogathassák, akik helyszűke miatt eddig nem szorgalmazták a klub látogatását. (nj) akik nem takarékoskodnak ígéretes „szemezéssel“. Nem csoda tehát, ha beleszédül a szabadon portyázó hon­leányokba. Haaajövet azután önkén­telenül is párhuzamot von a csábító külsejű sellők és neje mindennapi „divatbemutatója“ között... — Mit akarsz ezzel mondani? — fortyant fel Andrea. — Nagyestélyi­ben üljek talán vacsoráihoz? — Csak nyugi, drágám, nyugalom! Elvégre nem élünk a ködös Albion­­ban. De azt iigen elvárhatja a szám­talan incselkedésnek kitett férfi, hogy asszonykája tiszta, tetszetős háziru­hában vagy pongyolában, nem pedig elnyűtt, szurtos „mundérban“ fogad­ja este, ami bizonyára nem esik ne­hezére. És ha „idegenek“ előtt a leg­előnyösebb színben igyekszik tündö­kölni, annál inkább meghozhatja ezt a csekély „áldozatot“ annak, akit igazán szeret. Kozics Ede Teába? Csakis ADMIRÄL rumot! — Cjdonság. Foto: Jo2o Teslík ♦J* **♦ »J» «{» MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK Kedves Gyerekek! Az 51—52-es ün­nepi szám mini-rejtvényeinek helyes megfejtése: Boldog ünnepeket kívá­nunk! Boldog Ojévet kívánunk! Nyertesek: Póczos Mária, Ipoly­nyitra — Bútora Irma, Rimaszombat — Makó Olivér, Kerekgede — Bajtai György, Bajta — ifj. Piszton Boldizsár — Süttő Ágota, Bátorkeszi. Hiúiéi- TANÁCSADÓ Ha madárkáink beszélni tudnának... 'Az idei tél már ízelítőt adott hide­géből. Mi tagadás, a higanyszál vége jócskán jelszökött: a 12—19 számok között ingadozott. A hazánkba beto­lakodott sarkköri hideg madárkáinkat is fokozott élelemszerzésre ösztökélte. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk kihangsúlyozni: a mostoha természeti körülményekkel sikeresen birkózik meg a hasznos madaraink többsége. De az ő munkásságuk hasz­nát emberek, mezőgazdasági üzemek élvezik. Ne feledkezzünk meg tehát r,óluk, a természet ingyen napszámo­sairól. Védjük őket a lelketlen, lég­puskázó gyerekek hadától, hogy tél múltával hasznos madaraink újra el­kezdhessék féregpusztító munkássá­gukat. Most pedig közöljük Bujdos János, ímelyi levelezőnk írását, s vonjuk le a kellő tanulságot belőle. Ismét megjelentek a kosztosaim. Bejönnek az udvarba. Sokszor a kony­ha elé szállnak, s mintha azt monda­nák: „Emberek! Élelmet adjatok, a munkadíj fejében... Hiszen nektek dolgozunk ...“ Őszintén megvallom, nem vagyok szűkmarkú. Adok nekik napraforgó­magot, egy kanálfejnyi zsírt, kevéske darált diót, kukoricadarát. Hadd egye­nek. Jőllakottan jobban elviselik a tél könyörtelen hidegét. Amint csipegetnek, eszegetnek, örömmel telik meg a szívem. De elszorul, szinte sírni tudnék, ha a madáretetők közelébe férkőzött, parittyás vagy légpuskés gyerekeket látok. A minap történt. Bent ülök a szo­bában, dolgozgatok. Egyszer csak gyanús hangokat hallok. Az ablakhoz lépve, látom ám, hogy egy neveletlen fickó légpuskával célozgatja az ártat­lan madárkákat. Nekem sem kellett több, kimentem. — A Poncius Pilátusát a ...! Pusz­tulj te gézen-gúz! Persze, hogy eliszkolt.. * Az esetet átgondolva, arra a követ­keztetésre jutottam, hogy nem csele­kedtem a legokosabban. Tán szép szó­val többre vittem volna ...? • « » Kedves GyerekPki Írjátok meg, mi a ti véleményetek? Vajon helyesen cselekedett-e a levélíró?! Vagy job­ban teszi, ha elcsípi a madárpusztítót, s légpuskáját, valamint a lelőtt ma­darakat bizonyítékul szolgáltatva át­adja a közrend őrének? A szerkesztő bácsi. Volt tavaly egy kis malacunk, rózsaszín a bőre, hízódisznó lett belőle, épp egy esztendőre. Egy zimankós téli napon, kora hajnaltájban visítozás hallik messze, s a háznépe lázban, az udvaron szalma lobban, szikra pattog szerte olyan, mint a csillaghullós augusztusi este. Koromfekete a csocsánk, mint a kéményseprő, körös-körül gyereksereg, Tóni, *Marci, Gergő nedves orral, körmét fújja, fázik keze, lába, azt lesi, hogy mikor kerül valami a szájba. S nem hiába sóvárog a gyerekhad, mert végül böllér bácsi lekanyarít a malac füléből, kinek-kinek jut egy falat, s vígan ropogtatva odább áll e kicsi csapat, s vár továbbiakra. A katlanban buzog a ^íz, fő a tüdő s mája, komaasszony, sógorasszony, együtt ügyel rája, sóban fürdik a szalonna, sonka a teknőben, s a töltőből kolbászkígyók tekerőzve nőnek. Bodros szoknyás hurka nénik jóllakottan ülnek, alighanem szétpukkadnak, amire megsülnek, disznósajtnak a pocakja alaposan megnőtt, lepréselik, bendőjére téglát tesznek kettőt. Egy nagy üstben fortyog a zsír, fröccsen sisteregve egész évben vastagon jut a kenyérszeletre, a rózsaszín tepertőcskék benne táncot járnak, ínycsiklandó falat akad a szemnek és szájnak. A konyhában a nagy tűzhely melegét biz’ ontja, itókától félreáll a gazdasszonyok kontya, fakanállal hadonásznak, úgy tereferélnek, fürge ujjak tésztát gyúrnak, fokhagymát metélnek. Óriási vasfazékban húsleves aránylik, töltöttkáposzta illata elszökik a sarkig, serpenyőben pecsenye sül piros ropogósra, sütőben meg a tepertős pogácsa omlósra. Szomszédasszony tormát reszel, könnye is kicsordul, érkezik a koma, sógor, fiástul, lányostul, hóna alatt hegedűvel somfordál a banda, a vendéghad rázendít egy tüzes magyar dalra, a gazda meg nagy korsóban a pincéből bort hoz, kívánunk hát jő mutatást a vig disznótorhoz! A látás-romlás gyakoribb formáiról TÜLLÄTÄS, GYENGELÄTÄS, RÖVIDLÁTÁS A túllátás — hipermetrőpia — ak­kor jön létre, ha a szemgolyó átmé­rője — ez felnőttkorban mintegy 24 mm szokott lenni — rövidebb, és így a szemlencséről az ideghártyára vetí­tett kép a hártya mögé esik. Gyerme­kek és fiatalemberek 4 szemlencse fokozott feszítésével korrigálhatják, és így többé-kevésbé jól látnak. Elő­fordulhat azonban, hogy közbeeső betegség, ideges állapot miatt a kor­rekcióhoz szükséges szemlencsefeszí­tő izomzat fokozott igénybevétele ko­rai fáradáshoz, főfájáshoz és iskolás­korban rosszabb tanulmányi ered­ményhez vezet. Ilyenkor kívánatos a szemészeti vizsgálat. A szembe csep­pentett atropinnal béníthatják a len­­csefeszítő izomzatot, és így állapít­ják meg a korrigálatlan fénytörési hibát. 4(1 éves kor felett az emberek nagy többségénél — különösen civilizált környezetben — a lencse rugalmas­ságának fokozódó csökkenése miatt romlik a szem alkalmazkodóképessé­ge. Ezért kezdetben — különösen ol­vasáskor — a 40—45 év feletti em­ber távolabb tartja a könyvet vagy az újságot, hogy az egyébként az ideghártya mögé eső kén az ideghár­tyára essék. Ez a jelenség a presbi­­őpia, az idősebbkori gyengelátás. Szemüveggel nemcsak javítható, ha­nem javítandó is. A rövidlátás — miópia — esetén ellentétben a túllátással, a kép élet­lensége azért jön létre, mert a szem­golyó átmérője ilyenkor nagyobb a normálisnál és ezért a szemlencsén keresztül az ideghártyára vetített kép az ideghártya előtt keletkezik. A rö­vidlátás általában iskolás korú gyer­mekeknél derül ki — a gyakori tév­hittel ellentéteben — nem azért, mert a gyermek túl sokat olvasott, vagy éppenséggel azért, mert már örökle­tesen eleve fennállott, illetve ebben az életkorban a szem fejlődése elérte azt a fokot, amikor ez az optikai hiba megnyilvánul. Az olvasás, a gyakori és fokozott szemhasználat szükséges­sége csak hangsúlyozza, felszínre hozza az örökletes fogyatékosságot. A hibás fénytörés — asztigmatiz­­mus akkor jön létre, ha a szaru­hártya görbülete rendellenes vagy egyenetlen és ezért az ideghártyára vetülő kép zavaros. Mivel itt nem a szemlencse vagy a szemgolyó, hanem csupán a szaruhártya egyenetlenségé­ről van sző, az asztigmatizmus nor­mális, túl- vagy közellátó embereknél egyaránt okozhat látásromlást. H Ed 03 « * e/j N ed Ed >H X c Ed e/3 od Ed > 0 ‘0 c N </) ■ mmm Ü (t CJ 'CÖ > O > •o Ü n tn 'CD . 'CD .í* a 'S »S S a EA 3 I CM gis S:° ■° X § V — u 5Z eo

Next

/
Thumbnails
Contents