Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-04 / 1. szám

Volt egyszer egy kertváros...

Ma Is akadnak még elégedetlenkedők, akik nem tudják, vagy nem akarják méltányolni pártunk és kormányunk több rendbeli intézkedéseit, amelyek bizonyos helyeken gátat vetettek az ún. beruházási építkezések terjeszkedésének a mezőgazdasági földterület rovására. Ma már nyilvánvaló viszont, hogy az említett intézkedések mezőgazdasági termelésünk tervszerű fejlesztésének egyik lényeges kellékét képezik.

A tilalom indokoltsága nemcsak vidéken nyilvánul meg vitatihatatlanul, hanem bizonyos fokig nagyobb lakótelepek peremvárosaiban is, jóllehet iparosítási szempontból csak bajosan lehetne megakadályozni az urbanizálást, a városok rohamosan fejlődő terebélyesedését. „Elrettentő“ például vessünk egy pillantást a régi Pozsonynak öt kerületből álló térképére, és helyezzük mellé összehasonlításképpen a mai Nagy-Bratislava szinte „lepedő“ nagyságú óriás-térképét. Csak az idősebb „bennszülöttek“ emlékeznek Vissza arra, mennyi virágzó gyümölcsös és kertgazdaság esett ásók-kapák, újabban pedig a talajgyaluk martalékául. A szerény méretű ött kerület közül csupán az „Öváros“ maradt meg többé-kevésbé eredeti alakjában. A többire bizony alig ismerne rá a félszázad előtt elhúnyt polgár, ha történetesen felkelne sírjából.

Már az ún. II kerület (Nándorváros) a múlt század végéig valóságos „városi vadon“ volt. A mai Palisádyn (Védcölöp út) egész hosszában virágos kertek és gyümölcsösök zöldelltek mindössze három; lakóház társaságában. A Stefánia-kávéház helyén álmatag kacsaúsztató ásítozott a víziszárnyasok, békák és szúnyogok nem kis örömére. A Stefánikova (Március útja) 17. szám alatti épület mögötti gyümölcsöst a polgári lövölde letaroltatta, hogy tagjai kedvük szerint hódoLlhassanak a céllövészet mesterségének. Az említett út vége északi irányban egyúttal a „világ végét“ is jelentette, mert a Praíská (Lamacsi út) mentén csupán végtelen kiterjedésű szőlőkertek sorakoztak, egészen Vörös-hidig, azon túl pedig afféle „őserdő“ húzódott Vaskútig. Ugyancsak jó hozamú szőlőkertek virultak a Védcölöp út végétől délnyugati irányban egészen a pozsonyi várig, ahol csak 1902-ben tűnt fel az első épület, a Diakonissza-otthon, amely ma Evangélikus kórház néven ismeretes. Szőlőt termesztettek továbbá a Főpályaudvartól északra, ahol a Vanőurova (Wachtmeister út) sarkán épült a második vincellér-iskola, elődje pedig a Sulekova (Jeszenák út) hajlatában állott.

Világ, azaz város végének számított akkoriban a ZiZkova (Mária-Terézia út), valamint a Mudroüova (Császár út) külső torkolata, ahol hatalmas agyagdomb éktelenkedett a mai trolibusz-járat kellős közepén. Ezeken az ún. fogyasztási vámokon túl már csak elvétve akailt egy-egy szerszám- vagy kertibódé és madárcsicsergéstől visszhangzottak a gyümölcsösök, erdők, ligetek. Karlová Vés (Károlyfalu),

Lamaí, Vajnory (Szőlős), Podunajské Biskuplce (Pozsonypüspöki), Prievoz (Főrév) stb. önálló, de csupán néhány viskóból álló jelentéktelen falvak voltak. Az utóbbi határában virágzó bolgárkertészetet folytattak, önálló falunak számított továbbá PetrZalka (Ligetfalu), amely kitűnő minőségű kifli- és rózsaburgonyájáról, valamint kajszibarackjáról volt híres.

A gyárnegyednek is nevezett egykori III. kerületben (Ferenc Józsefvárosban) is több volt a bolgárkertészet, mint az elenyésző számú ..gyártizem“. „Vége“ már a Mlynské nivy (Malomligeti út) „elején“ volt, amelyet népiesen üvegcserép- vagy majom-lhonnak is hívtak. A IV. kerület vagy „Cukermantli“ (Terézváros) többnyire már romokban hever. Az V. kerületet (Újvárost) Virágvölgy vagy Blumental néven ismerték a régiek. A fogyasztási vám beszedéséről a Radlinského (Országút) végén gondoskodtak, amelyet ma is még Récsei Vámnak neveznek.

Kétségtelen, hogy mezőgazdasági, illetve szőlészeti, gyümölcsészét! és kertészeti viszonylatban rengeteg termés veszett kárba az évtizedek sorén szükségessé vált építkezések folytán. Más lapra tartozik azonban annak eldöntése, vajon népgazdasági szempontból — ebben az esetben — előnyösebb volt-e az iparosítás és az azzal szorosan összefüggő lakásépítés Szlovákia fővárosában az egykori mezőgazdasági földterület rovására.

Kozics Ede

Határaink védelmének jelentős szerepe van. Derék határőreink dacolnak az időjárás szeszélyeivel. Napnap után őrt állnak, hogy törvénytelenül senki ne tegye a lábát hazánk földjére. „Hűséges segítőtársuk“ a lovak nyergében sokkal könnyebb a szolgálat és jobb a kilátás.

Új MEDERBEN

Suttyó legényke voltam még, középiskolás diák, mikor megbolydultak a békés felszíná falvak. Éjszakákba nyúló gyűléseken vitatták meg az emberek, miként is legyen most már a paraszt élete, jövője. En még nem sokat értettem a nyugtalanságból, a falusi szegények félelméből, akik attól rettegtek, hogy saját jöldecske, tehénke és jármocska nélkül még kiszolgáltatottabbak, még földönfutóbbak lesznek. A módosabbaknak meg úgy is jó volt, ahogy volt. Nem akart közösködni a cselédsorsúakkal. Sokat vajúdott az ország szántó-vető népe, míg az első közös gazdaságok megalakultak, s aztán sem volt méq sokáiq minden rendben. Kis haszonnal gazdálkodtak a kis közösségek. Egyre több falu fogott össze, hogy közös szövetkezetei alakítsanak. Tornaújfalu, Vendégi és Horváti népe is így látta jobbnak, s 1963-ban Ojbódva néven egyesültek. 1550 hektárnyi mezőgazdasági területet hoztak össze. Megerősödtek, megizmosodtak, s olyan tetteket hajtottak végre az elmúlt öt év alatt, amilyenekről a legbátrabbak is csak titokban álmodoztak. Uj mederbe terelték a Bodvát, a silány, mocsaras legelőket lecsapolták, felszántották s árpával, búzával, kukoricával vetették be. Gazdagabb termést még soha sem arattak.

— Csak olyasmivel foglalkozunk, amivel érdemes — mondja Peter Hudák mérnök, az egyesített szövetkezet ökonómusa. — A növénytermesztés jelenti a legnagyobb jövedelmet. Tavaly 153 vagon gabonánk termett. De a juh- és a baromfitenyésztés is jól fizet. Jelenleg 25 000 darab aprójószágunk van. A javát külföldre szállítjuk valutáért. Főleg a gyöngytyúk iránt nagy a kereslet a nyugati államokban. A tejtermeléssel is érdemes foglalkozni. 90 db dán tehenet szeretnénk venni még ebben az évben. Így jövőre elérnénk a 350-et. Aztán létesítünk az istállók közelében egy 28 hektáros, jól gondozott legelőt. A kertészettel is elégedettek vagyunk. Szilágyi József érti a dolgát. Harminc-harmincötezer korona jövedelmet ér el hektáronként.

De nemcsak a határ arculata, az emberek élete is nagyot változott a Bódva völgyében az elmúlt néhány évben. Erről a szövetkezet 291 tagja böszkén beszélhetne. Elmondhatná, hogy tizennégy nap fizetett szabadsáq jár annak, aki már több mint öt éve dolgozik a szövetkezetben. Világot látni ts rendszeresen járnak a közös tagjai. Aki nősül, az hatezer korona nászajándékot, aki pedig családi fészket rak, az 25 000 korona segélyt kap a szövetkezettől. Az öregeket kenyérgabonával és háztájival támogatják.

Lassan azok is visszaszivárognak a faluba, akik eleinte hitetlenkedtek. A szakemberek ts megtalálják már a számításukat. Nagy pénz a 2500 korona, ha otthon keresi meg az ember.

Valamikor, gyermekkoromban sokszor bejártam a Bódva menti falvakat. Télen tejért, túróért házaltam j piacról él a szegény ember, s télen nem volt piac!), nyáron meg ebédhordó, marokszedő voltam. De sokszor is tértem haza fáradtan, üres kosárral! Most kirándulni voltam a régi ismerős helyeken; nem vittem táskát magammal, a szívembe rejtettem drága portékámat. Paraszt véreimtől boldogságot kaptam.

Nemcsak a Bódva, az élet is új mederben folyik szülőföldemen. Ogy láttam, szilárdak a partok, merészen futnak a messzeségbe. SZENK SÁNDOR

Simonyi

sikerek

A simonyi EFSZ egyetlen irodahelyiségében szorongunk a szövetkezet elnökével, Varga Lajossal, Bacsó Géza könyvelővel, Pál László zootechnikussal, Bőd László agronómussal és a két segédkönyvelövel.

— Már évek óta igyekszünk biztosítani egy megfelelő adminisztratív központot, de terveinket túlméreteztük, s a járási szervek ezért elutasították, — mondja az elnök. — Pedig volna rá pénzünk s a tervezett adminisztratív épület létrejöttével megoldódna a faluban annyira hiányzó kulturális létesítmény felépítése is.

A tavalyi eredmények jók voltak a szövetkezetben.

— A gabonatermelésben a nagybalogi EFSZ mögött a 2. helyen végeztünk a járásban — dicsekszik nem kis büszkeséggel Bőd László agronómus. Búzából 73 ha területen 39,4; árpából 46 hektáron 37,B q átlagos hektárhozamot értünk el. Gabonaneműekből összesen a tervezett 33,5 vagon helyett 45,5 vagon szemet takarítottunk be.

De a növénytermesztés többi ágazataiban is kiemelkedők az eredmények. Dohányból 10 hektárnyi területről ez évben takarították be 16 év óta a legjobb termést.

A szövetkezet büszkesége s egyik leggazdagabb bevételi forrása a baromfitenyésztés. Érdemes megemlíteni néhány gazdasági adatot.

Tavaly először hoztak Magyarországról 3675 darab napos csirkét. Míg az előző években az elhullás 10 százalékon felül volt, tavaly mindössze 2,72 százalékot tett ki. A baromfit 63 napos korában adják el a feldolgozó ütemnek. Egy kg baromfihús előállításához átlag 3,63 kg takarmányt használnak fel. így az egész évre tervezettt 720 000 koronával szemben már október 20-ra 780 121

korona bevételt könyvelt el a szövetkezet, s az év végéig még mintegy 6000 darab csirkét adtak el.

Nem mindennaposak a simonyi sikerek. Hozzáértő szakemberek gondos munkáját dicsérik.

Kovács Zoltán

Új vendéglátó a gömöri domboldalon

A bódvamentiek szorgalmas emberek

Laczkó Miklós a felszabadulás után született. Az iskolában ügyes fiúnak mutatkozott, s tanítói ajánlatára a Szepsi Mezőgazdasági Gépészeti Technikumban folytatta tanulmányait.

Majd hazajött falujába, Perbetére. Most huszonhárom éves, segédmechanizátor a helybeli szövetkezetben.

— Már kisgyermek koromban megszerettem a földet, s ezt apámnak is köszönhetem, aki mindig kivitt magával a mezőre... Aztán lassan teltek az évek, elvégeztem az alapiskola kilencedik osztályát. Apám azt akarta — mivel elég nagy család vagyunk, s kellett a pénz —, hogy menjek mindjárt dolgozni a szövetkezetbe. Tanítóim ajánlatára mégis felvételiztem a középiskolán Sikerült... Mikor érettségi után visszajöttem, az emberek kissé idegenkedtek tőlem. Pedig nem akartam császár lenni a faluban. Mindenesként kezdtem, de sohasem lázongtam beosztásom miatt. Inkább igyekeztem ezt is, azt ts ellesni. őszintén szólva elméleti tudásom mellett nem volt nagy tapasztalatom Sokat köszönhetek Kecskés Béla bá csinak Nagyon jó szakember sokszor látott el hasznos tanácsokkal

A szövetkezet vezetősége lassanként belátta, hogy jó szakember Miklós. Katonaság után a segédmeohanizátort állást ajánlották tel neki. Tizenöt traktoros és két szerelő tartozik a keze alá. Reggelente szétosztja a traktorosok munkáját, maid közösen ellenőrzik a munkába induló gépeket Aztán iárja a határt és szerelőt küld ha szükséges.

Szerinte a gépek karbantartása és ellenőrzése nagyon fontos dolog. Csak

jó karban levő gépekkel végezhetik el időben a mezei munkálatokat, csak így hosszabbítják meg egy-egy gép élettartamát. A fizetésével elégedett.

— Soha nem volt annyi kukoricája édesapámnak, mint nekem — vallja. — A régi szárító helyébe újat kellett építeni, mert már nem fért bele a sok

Miki...

temgeri. Csakhát a szabad Idő ... Itt nem úgy van, mint más üzemekben, hogy az ember ledolgozza azt a bizonyos órát, s vége. Itt mindig helyt kell állni, gyakran szombaton s vasárnap is. Ha vagon van, be kell osztani a traktorosokat, mert a kirakodással nem lehet várni hétfőig.

— A minap szintén vagon érkezett, s az egyik traktoros éppen névnapját ülte. Miklós nem akart ünneprontó lenni, mást sem akart zavarni, maga is fuvarozott. Így aztán növekszik a becsülete — mondja róla Nagy Ferenc elnök.

De azért munkája mellett szórakozásra is jut az idejéből. A nemrég alakult ifjúsági klub elnökévé választotta.

— Nagy segítségemre volt az alapító munkában Dikecz Marika. Az alapító gyűlésen 26 tag vett részt, ma már a tagok száma meghaladja a 80-at. A CSEMADOK szorított részünkre egy kis termet, itt tartjuk összejöveteleinket. Csütörtökön, pénteken

s vasárnap vannak klubnapok, melyeket vetélkedőkkel teszünk érdekessé. Nagy érdeklődés volt a minap lezajlott irodalmi vetélkedő iránt, ahol a legtöbb pontszámot Majoros Ilonka érte el.

— Sajnos, a kultúrház nem éli rendelkezésünkre. Fizetni kellene érte, de a klubnak nincs még annyi pénze, hogy ezt győznénk.

így kénytelenek a CSEMADOK termében próbálni, alhol nem legideálisabbak a körülmények.

Dolgos, ügyes fiatalember, szereti munkáját, szereti az embereket, nem sajnálja feláldozni idejét a közösségnek. Szereti, ha mások jól szórakoznak, akkor érzi jól magát ő is.

M. I.

Elszállásolás. Ez okoz legtöbb gondot az utazó embernek. Nemrégiben Losoncon kilincseltük végig a szállodákat, s bizony nem volt Szerencsénk. Aztán Rimaszombatban próbálkoztunk.

— Sajnos, minden foglalt, — kaptuk meg az elutasító választ.

Már-már úgy látszott, a kocsiban töltjük az éjszakát. Ekkor a véletlen összehozott ismerősünkkel, aki a kurinci szállót javasolta. Bár az említett helyiség alig öt kilométernyire van Gömörország fővárosától, az éjfél utáni ködös sötétségben alig találtunk rá.

Addig zörögtünk, míg nyílt az ajtó és a legnagyobb meglepetésünkre egy kedves ismerősünk, Konyha Géza nyitott ajtót.

Rövidesen kiderült, hogy a 75 éves Géza bácsit hívták haza a losonci fürdőről és őt bízták meg az „Astra“ vendéglátó és szálló fellendítésével.

Miért vált szükségessé a kissé eldugott helyen a vendéglátó létesítése?

Közismert, hogy az utóbbi években az üzemek és a városi lakosok egyre többen építenek nyaralóházakat. A Rimaszombati Városi Nemzeti Bizottság az utóbbi években a divatossá vált Kurincén kezdte építeni a nyaralókat.

— Miért nyaralót építenek, amikor a vendéglátó úgy hiányzik, mint egy falat kenyér — mondogatták az arrajárók.

Hasonló megjegyzések egész sorát ] kellett hallgatnia Juhász László építésvezetőnek és a nemzeti bizottság elnökének. Gondoltak hát egyet, s eleget tettek a jogos követelésnek. Kibő vitették a megkezdett épületeket,

S Plk6s7Í11t R yonrlóalátfi c .q-7 ttttton

ágyas szálló. (Központi fűtés, hidegmeleg víz.)

Ekkor aztán „ki legyen a vezető?“ lett a vita tárgya. Bár jelentkező volt elég a fiatalabb korosztályból, mégis úgy döntöttek, hogy a veterán vendéglősre, Géza bácsira bízzák az újdonsült vendéglőt. Olyan emberre, akinek szentírás a „mindent a vendégért“ jelszó.

A vendéglátó még csak néhány hónapja üzemel, de máris megszerették a rimaszombatiak, tornaljaiak és környékbeliek. Nap nap után ott tartják a különböző értekezleteket, iskolázásokat. Az elszállásolás olcsó, s a kosztolás is jóval kevesebbe kerül, mint a városban.

• * *

Derűs, őszvégi reggelre ébredtünk. Csak akkor láttuk meg valójában, milyen szép a környezet, s mennyi szebbnél szebb nyaralóház épült az erdővel körülölelt domboldalon. De tavasszal, nyáron nemcsak a természet kedvelői találnak sok széjjet, kedveset Kurincén. Lent a völgyben nyolc hektáros tó vize csillogott a reggeli napsütésben. A mesterségesen épített víztárolóban sok a hal, és a halásztársaság horgászati lehetőséget biztosít a „csendes“ sport kedvelőinek. Emellett csónakázni, fürödni is kitűnően lehet a tó selymes vizében.

Az utazó, szórakozni szerető emberek örömére új vendéglátó létesült Gömörben. Az utat rendbehozták, és tavasztól kezdve a város saját kis „busza“ a késő éjszakai órákig közlekedik a' nyaralóhely és Rimaszombat között. Emellett Konyha Gézával az élen olyan emberek dolgoznak az Astrában, hogy a vendég mindig jó benyomással távozik, illetve visszavágyik a romantikus helyen fekvő Vnrinf-Äi-p TCTq r>V7,SÖ

A it „Astra" vendéglátó