Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-15 / 7. szám

TERMELÉSI TAPASZTALATOK Milyen veszély fenyegetheti őszi vetéseinket Talán még m.a is sokan azt tartják, hogy a téli időszak a gazdaságokban a pihenés időszaka, s a természet is pihen a maga módján. Ez bizonyos fokig így van, amíg nem lépnek fel olyan jelenségek, melyek veszélyeztetik a termést a külső klimatikus és belső növényi hatások összefüggése révén. Télen a növények az ún. „rejtett“ vegetáció szakaszá­ban élnek. Ez ezt jelenti, hogy életfolyamatuk lényege­sen lelassul, vontatottá válik s nedvdússáguk a mini­mumra csökken. Ez a folyamat nagy mértékben ez idő­járástól függ. Ha az idő az évszakihoz képest meleg, vagy a növényzet még a talaj befagyása előtt a jótékony hő takaró védelme alá került, úgy a vegetáció fokozato­san felgyorsul és az életfolyamatok megközelítik a ren­des vegetáció feltételeit. így válik érthetővé az is, hogy pl. a késő ősszel elvetett mag sokszor csak a hó alatt kel ki. Legnagyobb csodálkozásunkra az ősszel .csupasz terület a hóréteg olvadása után szépen zöldülő és so­roló veteménnyel lep meg bennünket. Hogy hogyan alakul a helyzet akkor, ha vetéseink a fagyok beállta előtt a hőtakaró védelme alá kerülnek, az nagy mértékben a hótakaró vastagságától, állandó­ságától, valamint attól függ, hogy a talaj a hóesés előtt befagyott vagy sem. Az általános tapasztalat azt mutatja, ha a Hió nem fagyott talajra hull, nem várható jó ter­més. Nagyobb a hektárhozam akkor, ha a föld fagyott állapotban kerül hótakaró védelme alá. Valószínűleg ennek oka az, hogy a fagynélküli talaj­ban a rejtett vegetáció a növekvő életfolyamatokkal szemben háttérbe szorul Több lesz az anyagcserefolya­matnál keletkező bomlási termék széndioxid (CO2), mégpedig mind a gyökér, mind a levélzónában. A na­gyobb mérvű és a gyökérzónában keletkező széndioxid­nak a talajban történő inproduktiv felhalmozódása lassú mérgezési folyamatot okoz. Általánosan ismert tünet a rozsnál pl. az ún. hópenészképződés, melynek feltételét a vastag hóréteg a CO2 felhalmozódása és kellő asszi­miláció hiánya miatt beálló gázfelhalmozódás adja meg. Vastag ihórétegen keresztül ugyanis hiányos a fotoszin­tézis és fokozódik a penészgombák tevékenysége. Gyak­ran észlelhető a vastag hóréteg káros hatása olyan hő­réteg elhelyezésénél, melyeket az országutak hófúvás elleni védelme céljából helyeznek el az útkaparók a vetések szélén. A vastag hóréteg alatt a vetés „kipállik“, s a gyökérzet elpusztul. Milyen lesz a helyzet olyan őszi vetések esetében, melyek heteken keresztül a hó védelme alatt álltak s egyszerre a beállott időváltozás (enyhülés) folytán elvesztik hótakarőjukat? Az ilyen vetések fagyállósága jelentékenyen gyengébb lesz, mint a hótakaró nélkül telelt vetéseké. Ha az ilyen vetést fagyhullám éri, mi­előtt még a fagyellenvédő cukoranyagok újból képződ­hetnének, akkor sok növény elpusztul, s az állomány erősen megritkul. Minden körülmények között jobb ha a vetéseinket be­fagyott talajon éri a hótakaró, mert itt tovább is a rej­tett vegetáció lesz az uralkodó életfolyamat s nem áll be a káros széndioxid-képződés, s az azzal járó és fen­tebb említett növénypusztulás. A fagyállóság kérdésének konkrét megvilágításához szükséges, hogy analízisünket kiinduló pontul egy ősz­szel elvetett gabonával, vagy gombahüvelyes keverékkel kezdjük el. Az időben elvetett őszi kalászos, mely a fagy beáll­táig kellőképpen elbokrosodott, jelentékeny fagyállóság­gal bír, mert az őszi időben a fotoszintézis útján nagy mennyiségű cukorvegyületek halmozódnak fel a levelek és szárrészben. A cukoranyagok pedig növelik a sejtek fagyállóságát, mely elsősorban a protoplazma fehérjének védelméből áll. Minél több ősszel a napfény, annál erő­sebb az asszimiláció, annál jobb lesz a növények fagy­állósága. Ezért a rossz asszimiláció és gyenge cukor­képzés miatt nem szeretjük télen a borús napokat, mert ilyenkor a fagy védelméül szolgáló cukorvegyületek képződése vontatott, sőt fel is bomlanak. Ez adja ma­gyarázatát annak, hogy a korán ősszel vetett kalászo­saink fagyállóbbak, mert ilyenkor több a napfényes nap, mint késő őszi időben. Természetes, hogy a napfény mel­lett a levegő és a talaj hőmérséklete is fontos tényező a fagyállóság kialakulásánál. Tudniillik minél jobban csökken a meleg, annál inkább dehidrálődik (vízfeles­legét veszti) a növény annál hamarabb átáll a fagy elleni védelemre. A kevés sejtnedvet tartalmazó sejtek fagyállóbbak, mint a sok sejtnedvet tartalmazók. E fo­lyamatoknak azonban lassan és fokozatosan kell végbe­­menniök, amihez idő keli Ha a növény nem tudott a fagyok bekövetkeztéig a fagyállóságra felkészülni, vagy az váratlanul röég a „dehidrálődás“ és a fagyvédő cu­korvegyületek felhalmozódása előtt lépett fel, úgy sok növény a fagy áldozatául esiik. Kísérletileg beigazolódott tény, hogy a foszforsav elő­segíti és növeli a védő cukoranyagok képződését, s ezért sokan már ősszel fokozottabb mérvű foszforsav-trágyá­­zással Igyekeznek a nagyobb fagyvédelem biztosítására. Tekintettel a jelenleg uralkodó szélsőséges és változó időjárásra, mely már karácsony másodnapjától össze­függő hótakaróval borította vetéseinket, s melyet január második felétől olvadás követett, arra figyelmeztet, hogy figyelemmel kell kísérnünk vetéseinket. A helyzet ugyanis az, hogy az olvadás csak fokozottan ment vég­be, tekintettel az éjjeli fagyokra, s melyekhez még őlmos esők is társultak, s minden levegőt át nem eresztő pán­célréteget képezett a hó felszínén, mely a növényzetet elzárja a környezettől. Amíg a hóréteg (ha nem túl vastag) légjárható és légcserét előmozdító gázkicserélődő folyamat lehetősé­gét biztosítja, addig a jégréteg levegőtlen, gázfelhalmo­zódó hatást idéz elő, s megszüntetése nélkül könnyen bekövetkezik a gázfelhalmozódás és növénymérgezés lehetősége. Termelőinknek ezért ellenőrizniük kell a tényleges helyzetet és ahol azt látják, hogy jégkéreg képződött a hó felszínén, azt vagy mechanikai úton, vagy hintősó alkalmazásával azonnal szüntessék meg. Mechanikai úton e célra felhasználható bármely esz­köz, mely a légcsere helyreállítását biztosítani tudja. Ilyenek pl. a gyűrűshengerek, szegeshengerek, Croskij és Cambrigde hengerek. Ha a hőréteg felületén csak vékony jégpáncél keletkezik, ezt könnyű simítőkkal, vágy lepke-, illetve hálóboronákkal is meg lehet szün­tetni. Egyes helyeken a jégréteg ellen só vagy sötét ha­mu, illetve sötét színű műtrágya elszólásával igyekeznek védekezni. Ha ősziekkel bevetett területünk lejtős lenne és azt látnánk, hogy olvadáskor a víz a talaj felületén a lejtő irányában húzódott és annak legmélyebb pontján he­lyezkedett el, ott az elmondott eljárást végezzük el. Az Itt elmondottak a termelők kötelességévé teszik, hogy vetéseiket télen is ellenőrizzék és azok állapota szerint megtegyék a szükséges védelmi intézkedéseket. Az Intézkedések sorrendjét- a gabona fajtája, illetve fejlettsége szabja meg. Minél fejlettebb a gabona, annál gyorsabb segítséget igényel. Ugyanis a sűrűbb állo­mányban az anyagcsere fokozottabb, a gázképződés na­gyobb, így fulladási veszélye is hamarabb bekövetkezik. Például mindig a sűrű állományú rozsnál lép fel először a hőpenész, mert Itt a biológiai feltételek azt indokol­tabbá teszik. Fordítsunk fokozott gondot az őszi takarmánykeveré­kek sorsára, mert ezek (pillangósok) érzékenyebbek a fagyna s a fagyállóság is kisebb, mint a gabonafélék monokultúrás vetésük esetén. Már vetés előtt — a vidé­ken uralkodó téli időjárás ismeretében — úgy állítsuk össze a keveréket, hogy a zordabb, hótakaró nélküli fagyok fellépte esetén növeljük a pillangósvirágúak ará­nyát a gabonával szemben. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy vetéseinket télen át Is gondos figyelemben kell részesítenünk. Azok a termelők, akik az őszi vetéseket beteleléstől kitavaszo­dásig jóformán meg sem nézik, ne csodálkozzanak, ha meglepetés éri őket. Prof. Dr. Ing. A. FRIDECKÍ, egyetemi tanár Szakosítanak a rimaszombati járásban KEDVEZŐ AZ ELMÚLT ÉV MÉRLEGE • NÉGY TERMELÉSI KÖRZET ALAKUL • CSAKNEM ÖNELLÁTÓK LESZNEK TAKARMÁNYFÉLÉKBŐL • AZ EDDIGINÉL TÖBB HÚST ÉS TEJET ADNAK A KÖZELLÁTÁSNAK • A rimaszombati járás mezőgazda­sági üzemeiben is elkészült már az elmúlt év gazdálkodásának a mérlege, illetve hatvankilenc termelésének a tervezete. Számok, számok és harmadszor is számoki — Januárt és február elejét a szá­mok hónapjának is nevezhetjük — mondják a földművesek. És így igaz ez, a szó legszorosabb értelmében, mert ilyenkor mindenki számol, az elnök csakúgy, mint a könyvelő és a szövetkezeti tag. A mérleg serpenyőjébe tehát ezút­tal számok kerülnek. Számok, ame­lyek a legékesebben és 3 leghívebben tükrözik a tavalyi esztendőt, és egy­úttal útjelzőként szolgálnak a terme­lés színvonalának a további emelésé­nél. Egészében véve a rimaszombati já­rás földműveseiről elmondhatjuk, hogy eredményekben gazdag évet hagytak maguk mögött. Főleg a nö­vénytermesztésben értek el jelentős javulást, s így az állattenyésztésben is akadt sok pozitív jelenség. A Járást Mezőgazdasági Társulás tavaly elsősorban is a gabonanemiiek hektárhozamának a növelését tartotta elsőrendű feladatának. Hogy ez síké rült, az nem kis mértékben a föld­művesek erdeme. Búzából több mint .11, árpából pedig csaknem 30 mázsás Járási átlaghektárhozamot értek el. Ez pedig, ha figyelembe vessszük a talaj összetételét, a dimhes-dombos vidéket és a szeszélyes időjárást olyan kitűnő eredménynek számít, amelyben az év elején még az opti­misták sem bizakodtak. Természetes, hogy néhány szövet­kezet és állami gazdaság az említett­nél jóval magasabb hozamot ért el. Néhány parcelláról több helyen negy­ven, sőt ötven mázsa körüli átlagter­mést takarítottak be. — Nekünk főleg az árpa fizetett bőségesen, de azért nem panaszkod­hatunk a búza hozamára sem — mondja Adamoviö Vladimír, a Bátkai Állami Gazdaság igazgatója. Főleg a szovjet fajták adtak gazdag termést, s ezért a vetésterületünk nagyobb ré­szén az idén is ezt a fajtát termeszt­jük. De nemcsak Bátkában, hanem má­sutt is gazdagon fizetett a gabona az elmúlt évben. Feleden, Lénártfalván, Abafalán és több helyen olyan ter­mést takarítottak be, amellyel már „dicsekedni“ lehet. — Kétségtelen, hogy tavaly „re­kordtermésünk“ volt, ám meggyőző­désem, hogy egy-két éven belül még magasabb hektárhozamokat érünk el, illetve érhetünk el — vélekedik Bar­­czi István mérnök, a Feledi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese. Kedvező időjárás és kellő tápanyagok biztosí­tása esetén a tavalyi rekordunkat már az idén túlszárnyalhatjuk. Közismert tény, hogy a rimaszom bati járás nem kimondottan gabona termő vidék. A Járási Mezőgazdaság' Társulás távlati tervéből is kitűnik ez, hiszen a jövőben a növényiéi­­illesztést, főleg a szemes- és a szálas takarmánvfrlék termesztésére /ak­­sítják. — Tavaly nemcsak a gabona, de a répa termesztésében is szép eredmé­nyeket értünk el — mondja Demeter Dénes, a Bátkai AG Zsípi részlegének vezetője. Takarmányrépából több mint 700, cukorrépából pedig 400 mázsa volt az átlaghozam. Nálunk is jövője van tehát a takarmánytermesztés­nek. A növénytermesztés, illetve az ál­lattenyésztés jövőjét mérlegelve a já­rási társulás úgy döntött, hogy a me­zőgazdasági üzemeket a kialakulóban levő négy csoport valamelyikébe a termelés hasznossága és gazdaságos­sága szerint osztják b Lényegében a szakosításról va- szó — mind a nö­vénytermesztés, m d az állattenyész­tés szakaszán. Hogy ez mennyire lesz kifizetődő, azt ma még nehéz lenne eldönteni. Annyi azonban már tény, hogy a kö­zeljövőben a járás mezőgazdasági üze­mei az állami készletekből jóval ke­vesebb takarmányt igényelnek majd, mint például jelenleg is. Tavaly 1300 vagon szemestakarmányt vásároltak az állami alapból, a jövőben viszont csak mintegy 400 vagon takarmányra tartanak igényt. A legkoraibb és a legjelentősebb javulás talán a tejtermelésben vár­ható. A mezőgazdasági üzemek több­sége ugyanis megfelelő állománnyal és takarmánykészlettel rendelkezik. A számítások szerint egy tehéntől átlag 500 literrel szeretnék az évi tejhozamot növelni. A hízószarvas marháknál 24, a sertéseknél pedig négy dekás napi súlygyaparodás nö­velésével számolnak. Magában ez nem tíínik soknak, ám ha a litereket és •lekákat összeadjuk, jelentős mennyi­­egű állati termékeket kapunk. Nagy Árpád „Szabadtéri üzemanyag-raktár és „rozsdatemető“ a leszenyei szövetkezetben (o. v. felv.) Vegyszerekkel a talajuntság ellen Ma már köztudomású az, hogy min­denütt, ahol egy növényié leséget sok éven át ugyanazon a területen ter­mesztenek, a talajuntság fellépésével és az azzal összefüggő terméscsök­kenéssel számolni kell. Jé! Ismerik ezt a példát Pistoia-ban, az Intenzív szabadföldi díszcserje termesztés olaszországi központjában, a fran­cia zöldségtermesztők Angeri és Ta­­nos környékén, a németországi Schleswig—-Holsteini faiskolákban és sok helyütt máshol, ahol a termelési hely változtatása határolt vagy lehe­tetlen. Tudjuk azt is, hogy a talaj­­untsággal összefüggő terméscsökkenés fellépésének gyorsaságát a termelt növényféleség, a trágyázás, a talaj összetétele és más Is befolyásolja. Ezt * jelenséget egyesek eleinte a talaj mikroelem tartalmának csök­kenésével, mások káros gyökérsavak felhalmozásával magyarázták. Ma so­kaknak a nézete az, hogy ez a jelen­ség az esetek túlnyomó többségében a talajnematődák, káros talajkártevők és gombák össztevékenységének kö­vetkezménye. A fejlett vegyi'"iparral rendelkező országok ezért már régebben meg­kezdték az olvan különböző ható­anyagú vegyszerek gyártását, melyek ezek ellen többé vagy kevésbé haté­konyak és legújabban olyanokét is, amelyek egyben gyomirtó hatást is kifejtenek. Ezek a főleg talajgázosftó szerek folyadék vagy por alakjában sokféle kereskedelmi név alatt kerülnek a világpiacra. A kombinált, tehát talajfertőtlenítő és egyben gyomirtó hatású szerek közt külföldön újabban a Schering vállalat „Di-Trapex“ elnevezésű ké­szítménye keltett nagyobb figyelmet. A Di-Trapex két eredeti szer, éspe­dig a Tnapex és a Shell D D kb 2:3 arányú keveréke. Kellemetlen illatú folyadék, hígítás nélkül kerül alkal­mazásra. Egv mJ fertőtlenítésére a szerből 30—50 ccm szükséges. Na­gyobb területet különleges, az eke után szerelt csepegtetök segítségével úgy kezelik, hogy a szer a barázda oldalára — semmiesetre sem a fene­kére — kerüljön, s ezt a felületet 0 kezelés után újabb földréteggel azon­nal befedik. Talajkéseik után szerelt adagoló csövek használata is bevált. Olaszországban, Franciaországban gé­pi ér kézi injektorokat is használnak. Spanyolországban kis területeken egy ..Porrán“ elnevezésű üvegedényt vagy öntözőkannát is alkalmaznak. A Di-Trapex hatása a könnyű ho­mokos és kőzépkötött talajban min­denhol jobb, mint a kötött és szerves anyagokkal túl bőven ellátott talajok esetében. A hatékonyság legfontosabb előfeltétele, hogy a kezelendő talaj a használat előtt morzsalékosan — mondhatnánk úgy is, hogy aprómag vetésre alkalmasan — tehát rögmen­tesen legyen előkészítve. Csak az tly módon előkészített talaj biztosítja a talajba juttatott folyadékból keletkező gáz szétterjedését és ennek folytán megfelelő hatékonyságát. Kezeléskor a talaj nedvességtartalma legalább olyan legyen, mint amilyen a gazda­sági növények magjainak csírázásé­hoz szükséges. Száraz talaj tehát nem kezelhető s azt, ahol az lehetséges, kezelés előtt öntözni kell. A kezelés és az utána következő ültetés Idő­szaka közti várakozás! Idő a talaj hőmérsékletétől és a felhasznált Di- Trapex mennyiségétől függ. Négyzet­­méterenként 50 ccm adag használata esetén és 14—18 °C hőmérséklet mel­lett ez körülbelül 3 liter, alacsony 2—8 °C hőmérséklet esetén pedig már 8—10 liter. A várakozási Idő után a taltjt újbél fel kell szántani. Mivel az istállőtrágya, a tőzeg, az égetett mész és a mésznitrogén 0 Di-Trapex hatását közömbösíti, ezért ezeket csak a telejfertőtlenttés előtti évben szabad alkalmazni. A Di-Trapex használata jelenleg főleg faiskolákban, a virág- és zöld­ség- s főként epertermesztésben ter­jedt el. Magyarországon a Vecsési Ál­lami Gazdaságban 0 talajnak az eper kiültetése előtti fertőtlenítése ts igen jó eredményt nyújtott. Újabban ame­rikai eredmények alapján több euró­pai ország dohánytermesztői is végez­nek kísérleteket e szer használatával. A talajfertőtlenítő — gázosttó sze­rek használatának hátránya, Ihogy a káros talajélet mellett, gazdasági nö­vényeink számára hasznos talajélő­lényeket, gombákat stb. is megsem­misítik. A talaj újabb „benépesedé­­séig“ tehát többé vagy kevésbé élet­telenné válik. Ennek folytán 0 talaj például veszít víztartó, illetve víz­áteresztő-képességéből, már csak azért is, mert a földi giliszták mind elpusztulnak. Használatukat tehát ok­vetlenül a használati utasítás betar­tásával kell végezni. Meg kell azt is jegyezni, hogy a talajgázosító szerek többségének ára ma a világpiacon nem olcsó, használatuk e szempont­ból azért főleg csak nagy jövedelmet biztositő kultúrák termesztésekor ter­jedt el. R. V.

Next

/
Thumbnails
Contents