Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-04 / 1. szám

Kifizetődő a szőlő szakszerű gondozása Az 1967-es évben kétszer szüretel­tünk a csábi szövetkezetben. A hihe­tetlennek tűnő esemény 1968-ban megismétlődött. A második szüretet a Zöldszilváni, Olaszrizling, Szent Lőrinc, Neuburgi, Zöldveltelíni és a Müller Thurgau fajtáknál értük el. A termés együttvéve 17 cukorfokos volt és a 22,4 mázsa hónaljtermés 160 korona híján 16 ezer korona pénzjövedelmet hozott a szövetkezet­nek. A Kékfrankos ugyanúgy, akárcsak a múlt évben most sem adott hónalj­­termést. Tavaly feldolgoztuk a szö­vetkezet részére, most azonban a hor­dóink megteltek az első termésből, így a szőlőt eladtuk a losonci bőr­feldolgozó üzemnek. Amikor beérkez­tünk az utolsó rakománnyal, az üzem vezetője a szokásos kézfogás után mosolyogva mondta, hogy közeleg a karácsony, s mi még most is szüre­telünk? Elvégeztük a zúzást, lefokoltuk n Egy kis áttekintés Szőlőfajták Rothadás %-őan Cukorfok q/ha Csaszla — 16 130 Kékfrankos 2—3 22 100 Neuburgi 5 22 75 Zöldszilváni 5 20 90 Zöldveltelíni 6 21 , 110 Olaszrizling 6—10 16—18 105 Szent Lőrinc 10—12 20—21 70 Amint láthatjuk, legjobban ellenállt a Csaszla és a Kékfrankos. A legrosz­­szabb pedig az Olaszrizling és a Szent Lőrinc volt. Az Olaszrizlingnek legalább 19 cukorfokot kellett volna elérnie, de nem várhattuk meg ezt, mert erősen rothadt, ezért leszedtük, s megmentettük. Nálunk a rothadás átlagban 6 százalékosnak mondható, amely veszteség idén a többi szőlésze­tekhez viszonyítva nagyon jó. Bizo­nyos helyeken a rothadásból eredő veszteség elérte a 60—80 százalékot. Ha a kimutatást jól átgondolom, felvetődik bennem a kérdés, hogy tavaly végtére is mi okozta a nagy rot­hadást. Tudjuk, hogy vannak egyes fajták, amelyek ellenállóbbak. Azt is tudjuk, hogy a szőlőterület fekvése is lényegbevágó tényező, s hogy a szerves és a szervetlen trágyázást mikor és milyen mennyiségben és arányban kell a talajba juttatni. Is­merjük a talajművelés fortélyát s az összes permetezési teendőket, a met­szési szabályokat stb. Akkor mégis­csak kell valamilyen tényezőnek len­nie, melyet ugyan ismerünk, s még­sem védekezünk ellene. Ne bízzunk soha abban, hogy kedvező idő lesz, de mindig készüljünk a rosszabbra. A munkálatokat naponta úgy végez­zük, hogy a károsító ellenséget távol­tartsuk. Az az érzésem, hogy a rengeteg vessző és lombozat végett nem volt egyenlő, illetve elegendő a napfény és a légjárat, miáltal a meleg esők­ben a termés befülledt s bomlásnak indult. Sok termést akartunk kicsikar­ni, s szőlőinkből őserdőt neveltünk, vagy esetleg sajnáltuk a munkaráfor­dítást, nehogy magas legyen a terme­lési költség. így következhetett be csak a nagyobb veszteség. Természetesen az egyik év jobb, a másik kevésbé sikeres. De ne feled­jük, hogy a szőlőinket légjárhatóvá kell tennünk. Ha a Moser-féle műve­lés nem is írja elő a hónaljazást és hegyelést, meggyőződésem, hogy ha végeredményben szabadon hagynánk szőlőinket fejlődni és sűrűsödni, na­gyon elhanyagolnánk. A jó minőségű borok termelése megkívánja az állandó kifogástalan munkát. Már saját kárunkon is tanul­hattunk, milyen termést adott a ren­dezett és milyet a jobban rendezett szőlő. Munkacsoportunk tagjai is meg­győződhettek arról, hiszen nyáron át megfigyelhették a szőlőt és szüretkor mérlegelhették a helyzetet. Érdemes hónaljazni, s amennyire csak lehet­séges, napfényhez, levegőhöz kell juttatni minden egyes fürtöt. A hón­­aljazást a fürtök körül végezzük. Az erőteljes növekedésű vesszőket a leg­felső drőthuzal-páron felül a sor irá­nyában a huzal tetején kell megköt­nünk, hogy oldalra ne fordulhassa­nak. De azért is, hogy így több oltó­anyagot nyerhessünk. Ott, ahol nem hónaljaztuk és nem vezettük a huzal­pár tetejét, a lombozat oldalra lefor­dult és károkat okozott. Ezeken a helyekbeli a cukortartalom egy-két fokkal alacsonyabb maradt. Ilyen volt a helyzet főleg a Kékfrankosnál. Érdemes elgondolkodni az elmon­dottakon, s azok a szőlészek, akik sejtik, hogy miiven tényezők okozták a nagyarányú rothadást, semmi eset­re sem ártana, ha a Szabad Földmű­ves hasábjain feltárnák ezeket az oko­kat. Esetleg, akik még az úlságba nem írtak, szívesen venném, ha ve­lem felvennék a kapcsolatot. Pásztor József, a csábi szövetkezet szőlésze A BEMUTATÓ NYOMÁN Az Alistálon megrendezett korszerű mezőgazdasági gépek bemutatójával lapunk hasábjain már részletesen foglalkoztunk. Megemlítettük, hogy a magyar gyártmányú mezőgazdasági gépek megnyerték a szakemberek tet­szését. fgy a bemutatott D4K-B trak­torokat és a FEF—440-es típusú ekét a mezőgazdasági üzemek azonnal megvásárolták. A magyar gyártmányú gépek iránt valóban élénk az érdeklődés. Erről tanúskodik a Magyar Népköztársaság Főkonzulátusa kereskedelmi osztályá­nak dolgozójával. Varga Istvánnal folytatott beszélgetésünk. — Örömmel vettük tudomásul — mondotta Varga elvtárs —, hogy a magyar gyártmányú traktor és a FEF- 440-es típusú eke élénk érdeklődést váltott ki a szakemberek körében. Az alistáli bemutatón a komáromi és a dunaszerdahelyi járás mezőgazda­­sági üzemeinek képviselői még a dél­előtt folyamán megvásároltak 5 db D4K-B traktort és egy ekét. A későb­biek folyamán a Mezőgazdasági Tech­nika Központi Vállalata récsei részle­gének és a Motokov dolgozóinak hasz­nos közreműködésével további 14 eke és 10 traktor eladására kötöttünk szerződést, melyeket a mezőgazdasági üzemek még a múlt év decemberében megkaptak. Ez alkalommal szeretném megköszönni az említett vállalatok hathatós segítségét és remélem, hogy a jó kereskedelmi kapcsolatokat a jövőben is sikerül fenntartani. — Elégedettek a mezőgazdasági üzemek a megvásárolt traktorokkal? — Azt tapasztljuk, hogy igen. Eddig még semmiféle reklamációt a trak­torokkal kapcsolatban nem kaptunk, ami számunkra természetesen örven­detes jelenség. Ezzel kapcsolatban szeretnénk felhívni a D4K-B traktor­tulajdonos mezőgazdasági üzemek fi­gyelmét, hogy a Mezőgazdasági Tech­nika Központi Vállalatának récsei részlegén (Raőa, Púchovská cesta) pótalkatrész raktárt és szervízközpon­­tot létesítettünk. A szervízközpont vezetője Szalai Gyula, aki bármilyen felmerülő nehézség és üzemzavar el­távolításában szívesen áll a mezőgaz­dasági üzemek rendelkezésére, (kp) Új módszerű talajjavítás A savanyú kémhatású talajokat évtizedek óta cukorgyári mészisazppal, mérszkőporral és egyéb anyagokkal javítják. A talajjavítás munkálatait azonban megdrágítja, hogy a javító anyagot, messzi kilométerekről, vago­nokban kell a helyszínre szállítani. Tovább drágítja a munkálatokat az állomásról a táblára történő szállítás. A meszezéssel való javítási munkákat nehezíti, hogy ez a feladat arra az időszakra esik, amiknr a mezőgazda­ságban a nyári—őszi betakarítás miatt, szállítási csúcsok jelentkeznek. Ezért is tarthat számot különös érdeklődésre az a talajjavítási módszer, amelyet éveken át egy tudományos kollektíva dolgozott ki, s most a Ma­gyar Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet munkatársai nagy­üzemi méretekben vezetnek be. Az új módszer lényege, hogy a savanyú talajok megjavítására jóval kevesebb javítóanyagot használnak fel, de ezt különböző nagy adagú műtrágyákkal együtt viszik a javítandó talajba. A szállítási idény tehát csökken és ez olcsóbbá, tehát lényegesen gazda­ságosabbá teszi a savanyú talajok javítását. Az egyik nagyüzemi talajjavítási kísérlet színhelye a szécsényi Rákóczi tsz, ahol több száz hold savanyú talaj vár megjavításra. B. A. Öt év alatt megduplázódott a kukoricatermés A világ kukoricatermelése az utolsó tíz-tizenöt év folyamán gyorsabb ütemben nőtt, mint az egyéb szemes­terményeké. Az 1967—68-as mezőgaz­dasági év világtermelését (a Kínai Népköztársaság nélkül) 236 millió tonnára becsülik, ami az előző évek­hez képest négy százalékos növeke­dést jelent és 83 millió tonnával ha­ladja meg az 1952—56-os időszak évi átlagtermését. A hatvanas évek első felében a ku­korica világkereskedelme is sokkal erőteljesebben fejlődött, mint a többi szemesterményé, s a kukorica export 1960—65 között évi 11,9 millió tonná­ról 25,1 millió tonnára nőtt. A követ­kező évben a növekedés már csak jelentéktelen volt, 1967-ben pedig lát­hatóan csökkent az export. Főleg az Egyesült Államok kukoricakivitele csökkent erőteljesen. A fő termelő országban, az Egyesült Államokban az 1967. évi termés 15,3 millió tonnával volt nagyobb az előző évinél és körülbelül 120 millió ton­nát tett ki. A fő exportáló országok az 1966. évi teljes adatok szerint a következők voltak: Argentína 3,2 millió, Brazília 0,6, Olaszország 0,18, Mexikó 0,8, Thai­föld 1,2, Egyesült Államok 15,5, Fran­ciaország 1,2 millió tonnával. A fő importáló országok az 1966. évi adatok szerint: Belgium 0.8 mil­lió, Dánia 0,2, Franciaország 0,5, Ír­ország 0,12, Olaszország 5,4, iapán 3,5, Kanada 0,5, Hollandia 2,0, Norvé­gia 0,1, NSZK 2,5, Portugália 0,3, Gö­rögország 0.3, Ausztria 0,3, EAK 0.16, Spanyolország 2,3, Svájc 0,2 millió tonnával. A FAO szakértőinek véleménye sze­rint a kukorica export csökkenése át­meneti jelenség. Feltételezik, hogy a kukorica hányada a szemestakarmá­nyok világkereskedelmében tovább növekszik. Az Egyesült Államokban a kukorica kínálata az 1967—68-as í évben 141 millió tonna volt, vagyis y 15 millió tonnával nagyobb, mint az ,' előző évben. A földművelésügyi mi- ■, nisztérium közölte, hogy az átmenő kukoricakészletek a folyó mezőgaz- !| daságl év végén négy esztendő óta Í első ízben hat millió tonnával nőnekg majd. vagyis elérik a 27 millió tonnát. ^ A nyugat-európai országok szemes-ffi takarmány kereslete az idén kisebb '4 a tavalyinál, mert a termés jelentő- f, sen nőtt ezekben az országokban. Ar- v gentína tavalyi kukoricatermelése nem :j hivatalos becslések szerint 6,5 millió ü tonna a tavalyelőtt 8.5 millió ton­­nával szemben. Az átmenő készletek mennyisége azonban számottevő, — ijf ezért az ország exportja feltételezhe­­tőén változatlanul az előző évek négy millió tonnás színvonalán marad. A j Dél-afrikai Köztársaság kukorícater­­mését a tavalyi 5,2 millió tonnára be- || csülik. Ebből az export mennyisége a 2,5 millió tonnát érheti el. (S. H.) f (Svet. hosp.) Műanyagcsövek a vadvizek lecsapolásában A vizenyős, mocsaras területek le­­csapolása kisebb-nagyobb sikerekkel már közel 100 éve megkezdődött. A lecsapolás többféle módszerét alkal­mazták. Beszélhetünk drénezésről, dréncsövezésről és vakond-drénezés­ről. Korábban alagcsövet csak kis mértékben használtak, mert gyártási technológiája igényes volt. A drén­csövek gyártása fokozatosan fejlődött, s előtérbe került azok felhasználása. Kiszorítva a használatos facsöveket és a téglából épített dréneket. Az 1900-as évektől kezdve csupán fő ágazatokat készítettek téglából, a kü­lönféle mellékszívók és vezetők már akkor is kellő mennyiségben rendel­kezésre álltak. Ezzel a hagyományos módszerrel történt az alagcsövezés szerte a világon, így nálunk is. A mű­anyagok felhasználhatósága ma az alagcsövezésben is érvényesül. A ha­gyományos módszerrel történő alag­csövezés ismeretes, mert az eltelt kö­zel 100 év alatt tárgyilagos vizsgálat­nak vetették alá a létesítményeket. Ennek következtében az alagcsövezés élettartamát a talajviszonyoktól füg­gően mintegy 20—40 évre becsülhet­jük. A korróziómentes műanyagcsöveket furatokkal látják el, hogy a csövek egy-egy folyóméterén 7—15 négyzet­­centiméternyi átszivárgási felületet alkossanak. Ez a mennyiség az adott viszonyokhoz még bővíthető. A csö­veken célszerű a furatokat felülnézet­­ből készíteni. Az anyagmozgatás a hagyományos égetett csöveknél egy hektárra 5000 kg körüli, amelyet emberi erővel és szállítóeszközökkel kell elvégezni, s a beépítés helyére szállítani. Hihetet­len, de a műanyagcsöveknél a súly csupán 300 kg, tehát 15-ször kevesebb anyagot kell beépíteni és a beépítés helyére szállítani. De az anyagot rendszerint az erőgép, mely egyben az árkot ássa, magával viszi és be is helyezi. Az égetett csövekből egy méterre három darab, a műanyagból két-há­­rom méterre egy darabot lehet elhe­lyezni. így a termelékenység a mű­anyagcsövek esetében legalább négy­szeresére növekedhet. Dél-Szlovákia főbb talajtípusai A fizikai és a kémiai tulajdonsá­gok fényt derítenek a talajban leját­szódó biológiai, kémiai és fizikai fo­lyamatokra, amelyek együttesen meg­szabják a talajok termékenységét. E folyamatok segítségével megkülönböz­tetünk egyes talajtípusokat, amelyek egymástól mind tulajdonságaikban, mint termékenységükben eltérnek. A talajtípus alatt mindig genetikai típust értünk, vagyis a környezet együttes hatására kialakult fejlődési állapotot, amely magába i hordozza a talaj múltját, jelenét és jövőjét. A talajtípusban az emberi beavatko­zás okozta változások is bennfoglal­tatnak. Az altípus meghatározásánál a talajképző folyamatok erősségét vesszük figyelembe. A változat elhatárolásánál már sze­repet kap az ásványi összetétel, a hu­musz minősége, vastagsága, a vízben oldható sók elosztása és minősége, a szelvényben, a glejesedés, a talaj­víz mélysége és az emberi tevékeny­ség hatására bekövetkezett változás. Csernozjom, másképpen feketeföld talajokkal hazánk legszárazabb és legmelegebb vidékein rendelkeznek, ahol az évi átlagos csapadékmennyi­ség nem haladja meg a 650 mm-t, az évi átlagos hőmérséklet pedig 8 °C fölött van. A csernozjom főleg a Du­na menti síkságon a bratislavai, nyit­­rai és a párkányi körzetet bezáró négyszögben található. Kisebb foltok­ban Tőketerebes környékén és a kas­sai völgyben is megtaláljuk, Legin­kább Iszapos, aluviális öntések, már­­gás és egyéb meszet tartalmazó könnyű talajképző kőzeten jött létre. Kialakulása a kontinentális, száraz éghallat és a lágyszárú, füves növény­zet gyakorol a legnagyobb hatást, A feltalajban mészben és tápanyag­pos agyag, vagy homok kőzeten ke­letkezik. A humuszréteg színe sötétbarna, barnás-fekete. Humusztartalma 3 szá­zalék körüli. Szerkezete kitűnő, bár a szántott réteg gyakran leromlott szerkezetet mutat, a hosszas művelés hatására elporosodott és az alján tö­mött réteg jön létre. Szénsavas me­szet nem vagy csak kis mértékben tartalmaz. Erősen telített, vagy semle­ges kémhatású. Az átmeneti réteg sötétbarna, erő­sen morzsás szerkezetű. Humusztar­talma fokozatosan csökken. A talaj­­szemcsék felületét többnyire jól ki­vehető világos, fakószürke mészlepe­­dék borítja. Mésztartalmúk elég ma­gas. Sok állatjárat figyelhető meg benne. A talajképző kőzet rendszerint sárga, sárgásbarna színű iszap, isza­pos agyag vagy meszes homok. Gyak­ran mészereket tartalmaz. A mészlepedékes csernozjomok a legjobban hasznosítható, legnagyobb és legbiztosabb termést nyújtó talaj­típusaink. Vízgazdálkodásuk igen jó, mert minden szintjük kiváló vízfel­fogó képességű. Kivételt csak a le­romlott szerkezetű szántott réteg és a tömődött barázdafenék képezi. Aszá­lyos években a vékony humuszrétegű mélyen sós, magas mésztartalmú cser­nozjom sülevényes természetű. Táp­anyaggazdálkodása szintén jó, kedve­ző a nitrogénellátottság, valamint a foszfát és kálium feltáródás hatása. A réti csernozjom talajok. Ezen talajtípus kialakulásában jelentős sze­repet játszik a talajvíz vagy a mélye­désekben összefutó belvíz. A talajvíz — a kapilláris erők hatására — a fe­lette lévő rétegeket időszakonként át­járja, ami a talajszelvény levegőtlen­­ségét, glejesedését okozza. ban gazdag humusz halmozódik fel. Vastagsága eléri a 40—60 cm-t. Az elhalt gyep gyökérzetéből szintén hu­muszanyagok keletkeznek, amelyek a taLajmorzsákat teljesen körülfogják és ellenálló egységekké alakítják. így kitűnően morzsás talaj jön létre. Kedvező a csernozjom szerves anya­gának összetétele is, mert a humusz­anyagok között a mészhez kötött hu­­minsavak az uralkodók. A szántóréteg humusztartalmát nagy mértékben be­folyásolja a talajképző, kőzet. Az isza­pos agyag anyakőzeten a humusztar­talom 3 százalék körüli, a márgán 5—7 százalék, a laza kőzeten pedig 1,5—2 százalék. A gazdag és jő minő­ségű humusztartalom következtében magas e talajok telítettsége. A cserno­zjom kémhatása semleges vagy gyen­gén lúgos. További jellemzője a humuszfelhal­­moződás, a mészgazdagság és a köny­­nyen oldódó anyagok kilúgozódása, ami főleg a szénsavas mész mennyi­ségének csökkenésében jelentkezik. Ennek megfelelően alakultak ki az altípusok. Meszes vagy mészlepedékes cserno­zjom talajok. Ebbe a típusba tartoz­nak a Duna menti síkság jellegzetes csernozjom talajai. Minden esetben meszes talajképző kőzeten jönnek lét­re. Elnevezésüket a talajszelvényben általában 30—60 cm között jelentkező mészlepedékről kapták, mely a talaj­­morzsákat vékony, penészhez hasonló hártya alakjában vonja be. A lepedé­­kes réteg — különösen szárazon — világos színű, szürkés árnyalatú és igen könnyen szétesik szerkezeti ele­meire. Amennyiben a mészlepedék hiányzik és a mész a talajszelvényben jelen van, egyszerűen a csernozjom elnevezést használjuk. Iszap és isza-Demeter István, Garamkálna Míg a mészlepedékes csernozjomok szelvényében a mésztartalom a fel­színtől kezdve fokozatosan nő, a réti csernozjom mésztartalma hirtelen emelkedik és állandó szintet tart a mélység felé. Iszap, iszapos agyag vagy egyéb laza mésztartalmú kőze­ten keletkezik. A humuszréteg színe szürkésbarna vagy barnásfekete. Szögletesen mor­zsás szerkezetű. Humusztartalma 2—5 százalék között váltakozik, kémhatása semleges vagy enyhén savanyú. Erő­sen telített talaj. A Duna menti síkságon uralkodó talajtípus. Vízgazdálkodása az év egy részében a talajvíznek a felszín felé való áramlása által jellemezhető. Ko­ra tavaszi vagy magas vízállású idő­szakban túlnedvesedésre hajlamos. Jó tápanyagszolgáltató képességét csak az időszakos levegőtlenség be­folyásolhatja. Kilúgozott csernozjom talajok. Csa­padékosabb vidéken a csernozjom és a barna talaj közti zónában keletke­zett. Fő jellemzője, hogy szénsavas meszet csak a humuszos szint alatt, a talajképző kőzet tartalmaz. A mész kilúgozódása következtében a humusz­képződés feltételei rosszabbodnak és a szervesanyagok egy része elvész. Humusztartalma 1,2—2,5 százalék kö­rüli. Ennek következtében csökken a talaj telítettsége is. Az anyakőzet vi­lágossárga, szürkésbarna homok, vá­lyog, iszap. Bartha Béla mezőgazdasági mérnök SZABAD FÖLDMŰVES 11 1969, január 4. mustot, következett a fölmérés. Meny­nyit is adtunk át a termésből? Ter­vünk 400 mázsát írt elő, a szerződés pedig 700 mázsára szólt, mert jó ered­mény mutatkozott. Nem kevesebb, mint 27 tehergépkocsival összesen 913 mázsát adtunk el a borfeldolgoző üzemnek. Odahaza '49 mázsa szőlőt présel­tünk ki, 15 mázsa körül pedig értéke­sítettünk. A tervteljesítésért átszámí­tottuk százalékra, s a számok 245 százalékot mutattak. A pénzbeli bevé­tel terve 300 ezer koronát irányozott elő, s az értékesített áruért 678 ezer koronát kaptunk Losoncról. A hazai feldolgozás és az eladott szőlő ezt fölözi. De az oltógallyért is 36 ezer koronát vételeztünk be, úgyhogy ösz­­szesen 760 ezer korona a nyersbevé­tel. Tavaly — szőlőnkben — már harmad­szor szüreteltünk. Először 1966-ban 18, 1967-ben 222, és 1968-ban 977 má­zsát értünk el.

Next

/
Thumbnails
Contents