Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-04 / 1. szám

Bratislava, 1969. január 4. Ára: 1.— KCs XX. évfolyam, 1. szám. Ludvtk Svoooda, kőztarsaságuuic eindke, nagy népszerűségnek örvend Becsületes és áldozatos munka vár ránk KÜZTÄRSASÄGI ELNÖKÜNK ÚJÉVI BESZÉDE Kedves Polgártársaim! Tegnap végétért a hatvannyolcas év, amely beíródott nemzeteink történel­mébe. Az új esztendő első óráiban szólok Önökhöz, ős úgy érzem, mintha mindazok, akik szavaimat hallgatják, itt volnának velem. Látom szemükben a kíváncsiságot, az érdeklődést és a bizakodást, egyesek szemében az aggodalmat is. Megértem az Önök érzelmeit. Hiszen nemcsak Önökkel vagyok, hanem egy vagyok Önök kö­zül. Érdekeik az én érdekeim is, gond­juk az én gondom is. Mindjárt - bevezetőben meg akarom mondani, hogy mélységesen hiszek mindannyiunk boldog holnapjában. A prágai Várbői beszélek Önökhöz. Arról a helyről, amely a nemzeteink történelmében előforduló minden drá­ma ellenére valamennyiünk számára bizonyos szimbólumot, biztonságot je­lent. A prágai Várban nemcsak a korona­­ékszerek aranya és drágakövei — füg­getlenségünk jelképei láthatók. Lát­hatók itt háborúk tüzében megperzse­­lődött kövek is, a kedvezőtlen idők néma szemtanúi. És itt szeretném megmondani azt az egyszerű tényt, hogy magában a világ középpontjában élünk, abban a részben, amely soha­sem tűnt ki nyugalmasságával és idil­­likusságával. Nem egy nagy és világ­­formáló esemény kezdődött vagy vég­ződött ebben az országban. Államunk nem egyszer volt jelentős háborús és politikai események szintere. Az év elején elszoktunk gondolkod­ni mindarról, amit az elmúlt évben átéltünk. Nem volt ez könnyű év egyikünk számára sem. Nem volt könnyű nekem sem. Gondolataimban még frissen élnek a tapasztalatok és a benyomások, amelyek arra késztet­nek minket, hogy feltegyük a kérdést: a múlt év milyen helyre kerül majd történelmünkben és évkönyveinkben? Nem hiszek a sorsban. A történel­met az emberek formálják, s mind­egyikünk legalább bizonyos részt vesz a jövő alakításában. A lövő olyan lesz, amilyennek mi magunk előké­szítjük. Igen, mi, közösen. Az elmúlt év történelmi gondolata csakis az lehet, amire népünk, kom­munista pártunk és az egész Nemzett Front törekedett. És ez egészséges, áldozatos és haladó igyekezet volt. Azt a célt követte, hogy hazánkban a szocializmus valóban méltó legyen a nevéhez. Így kezdődött a múlt év, és ennek jegyében fejeződik is be, ugyanúgy, mint ahogy az új év a ta­valyi január gondolataival kezdődik. Az elmúlt év országunkban a nagy társadalmi kritika éve volt. Néha túl­ságosan szenvedélyes, néha túlhajtott, de lényegében pozitív volt ez. Kevesen maradhattak közülünk közömbösek a múlt súlyos fogyatékosságaival és hi­báival szemben, amelyek meggyengí­tették a szocializmus építésének ered­ményeit. Az ország gazdasága sok éven át kedvezőtlenül fejlődött. Fel­háborodással figyeltük, mily sokszor tönkreteszik a nép szorgalmas mun­kájának gyümölcseit. Fájó szívvel láttuk, hogy az emberek hogyan vesz­tik el lendületüket, aktivitásukat és bizalmukat, hogy fokozatosan mikép­pen élnek vissza a szocializmus nagy művével. Hiszen a szocializmust mi saját akaratunkból választottuk. Ben­ne láttuk mindig jövő vágyaink be­teljesülésének és biztonságunknak zá­logát. Mindaz, ami egy évvel ezelőtt, ja­nuárban és utána történt, nem csupán a vezetésben bekövetkezett változás, a nép elszántságának kifejezője volt, hogy véget vessen mindannak, ami fékezi társadalmunk fejlődését. Pol­gártársaink elsöprő többsége helye­sen értelmezte, hogy hazánk új felvi­rágzása csakis a szocializmus alap­elveinek következetes érvényesítésén alapulhat, demokratizmusának, annak a mélységes emberi lényegének fej­lesztésén, amelyet a világtörténelem­be hozott. Ebből indult ki a mi őszinte igye­kezetünk is, hogy a jogtalanságnak és a törvénytelenségnek soha ne legyen többé helye országunkban. Annak érdekében, Ihogy teljes mérték­ben kaput nyissunk a nép minden alkotó erejének hazánk javára, s a világ haladó erőinek és a békének előnyére. Ez volt az alapja a nagy nemzeti aktivitásnak. Múltunk legfé­nyesebb hagyományaihoz, a régi nem­zedékek küzdelmeiből örökölt, alkotó, forradalmi értékekhez kapcsolódott ez az aktivitás, amely a szocializmus építése művének folytatása volt. Jól tudjuk, hogy minden nagy cél nehezen valósul meg. Népünk nagy törekvése is, a megrázkódtatások és a bonyodalmak nehéz útján ment át. Kísérletek történtek arra is, hogy szándékainktól idegen törekvések ér­dekében visszaéljenek vele. Nem vol­tunk mentesek a hibáktól és követ­kezetlenségektől sem. Sokszor előfor­dult a könnyelműsködés Is, és kevéssé vettük figyelembe a világ fejlődését, és belső eseményeink nemzetközi ösz­­szefüggéseit. Ezután nehéz, igen nehéz próbát éltünk át. Azonban becsülettel és méltósággal éltük át. Népünk, a fel­nőttek és a fiatalok, ebben a próbá­ban megértek és kifejlődtek. Köszönet érte mindnyájuknak! Ma jogosan mondhatjuk, hogy ja­nuár utáni politikánk pozitív szándé­kai és céljai tartós, szilárd és köte­lező értékeket jelentenek. Megnyerte népünk támogatását és bizalmát és a nemzetközi elismerést is. Ez a múlt év nagy eredménye. Kötelezettség is, hogy a tapasztalatokból okulva ezen az úton haladjunk az új évben is. Mit hoz számunkra ez az esztendő? Ezt a kérdést valamennyien feltesz­szük, Önök is, én is. Higgyék el, örömmel válaszolnám és örömmel ígérném meg, mi minden valósul meg hamarosan. De nem tehetem ezt fele­lősségem tudatában. Nem ígérhetek Önöknek könnyű utat. Meg kell mon­danom, hogy az idei év nem lesz könnyű. Nem lesz mentes nehézsé­gektől. A mi elszántságunktól és be­csületes munkánktól függ azonban, mily gyorsan küzdjük le ezeket. Tő­lünk függ, milyen lesz országunk hol­napja. És mivel a mai nap a jókíván­ságok napja, azt kívánjuk, hogy ne csalódjunk önmagunkban. Hazánk jövőjét a szocializmusban látjuk. Számunkra nincs más út. Abból Indulunk ki, hogy a ml nemzetközi támaszunk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való egyen­jogú együttműködés. Ebben a szellem­ben akarjuk kölcsönösen előnyös kap­csolatainkat és barátságunkat elmé­lyíteni. Minden nemzettel békében és barátságban akarunk élni és együtt­működni. Ezek között a nemzetközi feltételek között rendíthetetlenül meg­valósítjuk azt az alapelvet, hogy or­szágában népünk az úr. Kedves Barátaim! A ma kezdődő év államunk életében kétségkívül igen jelentős esztendő lesz, és eredményei sok évre megha­tározzák sorsunk alakulását. 1969 elsősorban is államunk föde­­ralizálásának éve lesz. Mindkét nem­zeti köztársaságunk életének első éve. Az én Szlovákiához fűződő kapcsola­tom közismert. Amikor ebből az alka­lomból jókívánságaimat fejezem ki a testvéri szlovák népnek, saját álla­misága betetőzéséért folytatott sok­éves küzdelme sikeréihez, tiszta szí­vemből és mélységes meggyőződésem­ből teszem ezt. Az új rendezésben mindkét köztársaságnak, mindkét nemzetünknek, úgyszintén a nemzeti­ségi csoportoknak sok sikert kívánok, hogy ebben az új formában mindegyi­künknek és mindannyiunknak jobban menjen, mint azelőtt. Ezekben a napokban mindkét nem­zet képviselői saját kezükbe veszik a nemzeti ügyek intézését. Jelentős tiszt­ségekbe néhány új, gyakran viszony­lag fiatal emberek, szakképzett egyé­nek és becsületes hazafiak kerülnek. Bízzunk bennünk és támogassuk őket! Hangsúlyozni szeretném, hogy fö­derációs rendszerünknek mindjárt a kezdettől fogva nagyfokú teljesítőké­pességet kell tanúsítania. Azért, hogy ne csak több hivatal legyen, hanem hogy valóban a nemzetek, az egész ország érdekét szolgálja. Tartsuk va­lamennyien szem előtt az államunkért viselt közös felelősségünket. Ez érvé­nyes mindenkor, ha mindkét nemzet, a csehek és a szlovákok csorbíthatat­­lan jogainak érvényesítéséről és tisz­­teletbentartásáról van sző. Az ezzel összefüggő problémákat most és a jövőben is, mindenkor igazságosan, [Folytatás a 2. oldalon.) Köztársaságunk elnöke kinevezte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új kormányát Ludvík Svoboda köztársasági elnök 1969. január 1-én a csehszlovák föderációs alkotmánytörvény 61. cikkelyének 1. bekezdése alapján kine­vezte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új kormányát a következő összetételben: Oldfích C e r n 1 k mérnök, miniszterelnök Dr. Peter C o 1 o t k a, miniszterelnök-helyettes, Dr. Samuel F a 1 f a n, miniszterelnök-helyettes, Frantísek H a m o u z, miniszterelnök-helyettes, Václav V a 1 e§ mérnök, miniszterelnök-helyettes, Ján Marko mérnök, külügyminiszter, Martin D z ű r mérnök, vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, Ján P e 1 n á f, belügyminiszter, Dr. Frantísek V 1 a s á k, tervezésügyi miniszter, Bohumil Sucharda mérnök, pénzügyminiszter, Ján Tabaíek mérnök, külkereskedelmi miniszter, Michal Stencel, munkaügyi és népjóléti miniszter, Jifí T y p o 11 mérnök, miniszter, az Árbizottság elnöke, Míloslav HruékoviC mérnök, miniszter, a Műszaki és Beruházás! Fejlesztési Bizottság elnöke, Josef K r e j í í mérnök, miniszter, az Ipari Bizottság elnöke, Dr. Kólómén B o d a professzor, miniszter, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Bizottság elnöke, Dr. Frantiéek Rehák, miniszter, a Közlekedésügyi Bizottság elnöke, Milan S m o 1 k a mérnök, miniszter a Posta- és Távközlésügyi Bizottság elnöke, Dr. Jaroslav H a v e 1 k a, miniszter, a Sajtó- és Tájékoztatásügyi Bizottság elnöke, Dr. Bohuslav KuCera, miniszter^ Jan Pauly, miniszter, Václav P 1 e s k o t, külügyminisztérium! államtitkár, Dr. Ján M a j e r ezredes, belügyminisztériumi államtitkár, Ján Kraus mérnök, a Tervezésügyi Minisztérium államtitkára, Jozef G a j d o S í k, pénzügyminisztériumi államtitkár, Ludvík 0 b 1 mérnök, a Külkereskedelmi Minisztérium államtitkára, Dr. Vlasta Brablcová, a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium államtitkára. A Nemzetvédelmi Minisztérium államtitkárát utólag nevezik ki. KINEVEZÉS Ludvík Svoboda köztársasági elnök 1969. január 1-én a köztársasági elnöki irodáról szóló 1968. évi 176. sz. törvény 2. paragrafusa alapján Dr. Ján Pudlákot a köztársasági elnök államtitkárává nevezte ki. Megalakult a Szlovák Szocialista Köztársaság Bratislavában 1969. január 1-re virradó éjszaka, pontosan éjfélkor Ondrej K 1 o k o fi, az SZNT elnöke üdvözölte az év első percében az újon­nan megalakult Szlovák Szocialista Köztársaság lakóit. Az ünnepélyen jelen voltak: Frantiiek Barbírek, FrantiSek Hagara, Jozef GajdoSík, Ladislav Kompi*, dr. Matej Lúöan, dr. Félix VaSeCka, Petronella ViSftovcová, dr. Jozef Zvara és a politikai pártok képviselői: Jozef Mjartan, Michal Zákovié, to­vábbá Jozef Kríi, az SZNT alelnöke, dr. Ladislav Kogfa, az SZNF KB vezető titkára, valamint a társadalmi szervezetek képviselői: Irena fiuriüová, Voj­­tech Daubner, dr. Szabó Rezső, Svetozár Stúr, Simon Zbirka és Albert Koít'ál, a nyugat-szlovákiai KNB elnöke. Ondrej Klokofi elvtárs beszéde Kedves Barátaim, a Szlovák Szocia­lista Köztársaság Polgárai! Engedjék meg, hogy a Szlovák Nem­zeti Tanács, valamint Szlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsága és a Szlovák Nemzeti Front nevében az új, 1969-es év első perceiben üdvözöl­jem önöket. Engedjék meg, hogy üdvözöljem önöket a bratislavai várnak ezekből a történelmi jelentőségű helyiségei­ből, ahol két hónappal ezelőtt aláírták a csehszlovák föderációs alkotmány­törvényt. Ezekben a percekben ez a törvény életbe lépett és éppen most alakult meg a Szlovák Szocialista Köz­társaság. A Nagymorva Birodalom időszaka óta eltelt ezer év alatt a mai brati­slavai vár helyén őseink szava hang­zott és ez alatt az ezer esztendő alatt népünk a szabadságról álmodott. És amikor ez ötven évvel ezelőtt elérke­zett, nagyon hamar láthatóvá vált, hogy ez nem teljes szabadság. Ezt az egész fél évszázadot a szlovák nép­nek a nemzeti államiságért folytatott vágya és küzdelme jellemzi. Csak 1968 januárja nyitotta meg ez utat a tel­jes nemzeti szabadságnak állami for­mában való megnyilatkoztatásáért folytatott ezeréves küzdelem betető­zéséhez. Ma a szlovák nemzet állama itt van — éspedig nem a világ hatalmasainak szeszélyéből és ármánykodásából ke­letkezett, hanem a szlovák nép, az egész nemzet akaratából, munkájából, verejtékéből, szorgalmának eredmé­nyeként teljesülve a legsajátosabb vágya. A Szlovák Szocialista Köztársaságot szoros szálak fűzik a testvéri cseh nemzethez. A köztársaság a közös csehszlovák államiság egyenjogú és szilárd oszlopként kezdi meg életét, mint a csehszlovák föderáció, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság egyen­jogú tagja. Ezzel valósággá vált a CSKP múlt évi áprilisi akcióprogram­jának egyik leglényegesebb pontja. Teljesült és valósággá vált az 1968-as évben elénk tornyosuló minden aka­dály ellenére. Vajon nem azt bizo­nyítja-e ez is, hogy hasonlóképpen valóraválhatjuk további szándékain­kat is. Ha azok valóban nemze­teink és a szocialista jövő felé vezető út érdekeit szolgálják? Olyan esztendőbe lépünk, amelyben ezeket a szándékainkat fokozatosan szeretnénk megvalósítani. Ez nem lesz könnyű munka, és utunk nem lesz rózsákkal szegélyezve. Egyedül csak az könnyítheti meg ezt számunkra, és egyedül az segíthet, ha egységesek leszünk, és a CSKP KB múlt évi no­vemberi és decemberi határozataiban megjelölt úton haladunk. Józanul néz­zük országunk életét, amely nincs és nem is lehet elszigetelve a környező világtól, hogy utunkon feleslegesen ne botladozzunk, hogy feleslegesen sebeket ne kapjunk, hanem bátran dolgozzunk szeretett hazánk gazda­gabbá tételéért, a Szlovák Szocialista Köztársaság felvirágoztatásáért és ez­zel egész csehszlovák hazánkért és annak népéért. Légy üdvözölve megalakulásod al­kalmával szeretett Szlovák Szocialista Köztársaságunk! Legyenek üdvözölve az új élet kez­dete alkalmából polgáraid! Kedves barátaim, jő egészséget, sok sikert a munkában, a magánéletben pedig nyugalmat és boldogságot kívá­nok. Boldog új évet! Az Apollo 8 sikeres útja Az óév utolsó napjaiban a legfontosabb politikai híreket is háttérbe szorította az Apollo 8 űrhajón utazó három amerikai űrpilóta sikeres Hold körüli útja. Borman, Lowell és Anders űrpilóták december 21-én szakadtak el a Földtől és 147 órás útjuk folyamán az Apollo 8 kabinjában háromszor kerülték meg a Holdat, majd sértetlenül visszatértek a Földre. Ötjük alkal­mával több televízió közvetítést küldtek. Utazásukról és a Hold fels»*~éröl készült felvételek aránylag jó minőségűeknek mondhatók. A felvételekké' és megfigyeléseikkel sok új ismerettel gazdagították a Föld bolygójáról szer­zett ismereteket. Egész útjuk lényegében a tervezett program szerint folyt le és leszállá­suk a Csendes-óceánon a Hawai szigetek közelében zavarmentesen sikerült. A tudományos élet képviselői az egész világon magasan értékelik a Hold-repülés sikerét és nagy jelentőségűnek tartják az űrkutatás további eredményeinek szempontjából. Általában arra számítanak, hogy az ember még ez évben megjelenik a Hold felszínén Tekintetbe véve azonban a Szovjetuniónak a Hold-kutatásban elért eredményeit, nem zárják ki, hogy az első ember, aki a Föld bolygójára, a Hold felszínére teszi lábát, szovjet ember is lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents