Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-04 / 1. szám

/yz ünnepek közötti időszakban is folytatódott a „politikai ma­­raton“. Hisz éppen a karácsonyi ün­nepek előtt fejezte be ülését a Nem­zetgyűlés, valamint Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának plénuma, a pár napi pihenő után máris folytatódtak a legkülönbözőbb tárgyalások, összeült a Szlovák Nem­zeti Tanács, hogy mindent apróléko­san előkészítsen a föderatív és nem­zeti kormányok munkájához. Persze a két ünnep közti „sűrű“ belpolitikai légkörre nem borított fátylat szilvesz­ter sem, hisz az új államgépezet be­indulása valóban komoly erőfeszíté­seket igényel, s ez teremti meg majd a kellő feltételeket belpolitikai éle­tünk konszolidálásához általában. Fi­gyelmet érdemel ugyanakkor néhány vezető politikusunk karácsonyi be­széde is. Cerník elvtárs nyilatkozatá­ban [hangsúlyozta, hogy az óesztendő­­ben kissé háttérbe szorultak a gazda­sági kérdések. Ebben az évben azon kell igyekeznünk, hogy gazdasági éle­tünk minden területén következetesen bevezessük az új gazdaságirányítási rendszert. Beszédének alapmotívuma az volt, hogy csakis tőlünk, munkánk­tól függ, vajon mit hoz a Jövő. Nem árt, habár kissé késve, de kiragadunk néhány gondolatot Husák elvtárs karácsonyi köszöntőjéből is. Szlová­kia Kommunista Pártja első titkára leszögezte, hogy bár az elmúlt esz­tendő sem volt könnyű, az újeszten­dőben is nagyon igényes feladatok várnak ránk. A csehszlovák állam­­szövetség új szerveinek és központi hivatalainak valóban maximális erő­kifejtésre 'lesz szüksége, a különböző problémák gyors megoldása szem­pontjából. ■jlést tartott az ünnepek között a Szlovák Nemzeti Front Köz­ponti Bizottsága is, amelyen Stefan Sádovsky, az SZLKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB titkára szintén résztvett. Az ülés résztvevői a szövet­ségi és nemzeti szervek felépítésére, valamint személyi összetételére vo­natkozó javaslatokról tárgyaltak. A Szlovák Szocialista Köztársaság vég­rehajtó szervei és a szövetségi szer­vek felépítésére tett Javaslatokat az SZKP KB decemberi plenáris ülésén jóváhagyott határozatok alapján ter­jesztették elő. A tárgysorozati pontok megvitatása után a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága egyetérté­sét fejezte ki az előterjesztett javas­latokkal és azokat a Szlovák Nemzeti Tanácsnak is jóváhagyásra indítvá­nyozta. Malőban fontos, hazánk föderatív " rendezésével összefüggő kér­dések és törvényjavaslatok szerepel­tek a Szlovák Nemzeti Tanács 24. ülésén. Mindenekelőtt titkos szava­zással 150-re bővítették ki a Szlovák Nemzőt! Tanács tagjainak számát és sor került a Szlovák Szocialista Köz­társaság minisztériumairól és az ál­lamigazgatás egyéb központi szervei­ről szóló törvényjavaslat megvitatá­sára és jóváhagyására. S bár ma e tárgyalás eredményei közismertek, nem árt, ina összefoglalónkban fel­elevenítjük azokat a fontos határo­zatokat, amelyek nyomán megvalósult az október 28-án jóváhagyott föderá­cióról szóló alkotmánytörvény. A Szlovák Nemzeti Tanács további napi­rendi pontjai között szerepelt a Szlo­vák Szocialista Köztársaság törvé­nyeinek és egyéb jogszabályainak ki­hirdetéséről szóló törvényjavaslat és a Szlovák Szocialista Köztársaság ál­lampolgárságáról szóló törvényjavas­lat megvitatása és jóváhagyása is, valamint azoknak a javaslatoknak a jóváhagyása, amelyeket a Szlovák Nemzeti Front terjesztett elő a Nem­zetek Parlamentje képviselőinek és a Szlovák Nemzeti Tanács szerveinek. jtgem mondható éppen örömteljes­­nek egészségügyünk helyzete — ez volt a végkicsengése annak az ülésnek, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács egészségügyi bizottsága tár­gyait az elmúlt napokban. A tanács­kozáson, amelyet Doc. MUDr. VI. Zva­­ra DrSc egészségügyi megbízott veze­tett, egyúttal kitűzték azokat a leg­sürgetőbb feladatokat is, amelyeket ebben az évben kell e téren megva­lósítani. Többek között fokozottabb figyelmet kell szentelnünk a bérpoli­tikai kérdéseinek, az egészségügyben dolgozók munkakörülményeinek, s fel­tétlenül értékelni kell a különböző tudományos és kutatóintézetek mun­káját. Megállapították, hogy súlyos fogyatékosságok mutatkoznak a beru­házási énítkezésekkel kapcsolatban. Az elmúlt esztendőben mindössze két intézetet adtak át rendeltetésének. Ha az építkezések üteme nem gyorsul meg, főleg a nyugat-szlovákiai kerü­letben és Pozsonyban, akkor előrelát­hatólag súlyos problémákkal kell megküzdeni. Az egészségügyi bizott­ság megállapította, hogy ezeknek a kérdéseknek minél előbb a Szlovák Szocialista Köztársaság kompetens szervei elé kell kerülnie. j-mre) 2 gyiypAn FOí.DMOVES 1969. január 4. (Folytatás az X. oldalról.) nyugodt megfontoltsággal és kölcsö­nös megértéssel kell megoldani. Ügy, mint országunk és népünk életének minden komoly problémáját. Az idei évnek az állam és a társa­dalom egész élete konszolidálása to­vábbi esztendejének kell lennie. Ez mind annyiunk ügye. Vonatkozik ez mind belső életünkre, mind más szo­cialista országokhoz fűződő kapcsola­tainkra. Azt akarjuk, hogy köztársaságunk a szocializmus világának érvényes, valóban aktív és egyenjogú része le­gyen. Ez mind a mi, mind a szocializ­mus világának érdeke. Állami és közéletünkben számos változtatást eszközlünk és kell végre­hajtanunk. Magunk érezzük, hogy ezek már rég esedésesek voltak. Meg­valósításukat gyakran a rendkívüli körülmények és a sürgősség jellemzi. Sokáig azonban nem maradhat ez így. Szocialista államunkat továbbra is demokratikus alapokon, a jogi és po­litikai biztonság talaján akarjuk épí­teni. Ezért az ország egész állami és politikai apparátusának rendes műkö­désével kell számolnunk és ennek érdekében meg kell tennünk a szük­séges lépéseket. Kommunista pártunk Központi Bi­zottságának legutóbbi ülése kitűzte a további aktív munka irányát, amely a párt Akcióprogramjából indul ki. Az elfogadott eljárás számunkra nem­csak a nehéz helyzetből kivezető utat jelenti, hanem azt is meg kell érte­nünk, hogy csakis következetes meg­valósításával rakhatjuk le országunk további fejlődésének megbízható alap­ját. Eltérő nézeteink lehetnek arról, hogy ml volt jó és mi volt rossz. Ami­re azonban mindannyiunknak a leg­nagyobb szükségünk van, azok nem a szavak, hanem a tettek. Ma keve­sebb jelszóra, nyilatkozatra, frázisra és a céljainkhoz való hűséget bizony­gató díszbeszédre, de annál több be­csületes munkára van szükségünk. Nem topoghatunk egy helyben, előre kell haladnunk, dolgoznunk kell a köztársaság érdekében. Ennek alapján értékeljenek mindánnyiunkat. Életünk döntő területe a népgazdaság, amely mindennél jobban igényli a konszoli­dálást. Főként a karácsonyi vásár so­rán saját maguk tapasztalhatták a helyzet súlyosságát. Egyikünknek sem tetszik az, hogy sok árucikk nem kap­ható, sem az, hogy az utóbbi időben sok árucikk megdrágult. Látjuk azonban, hogy a mezőgazda­­sági dolgozóknak köszönhetően vala­mennyi alapvető élelmiszerből elegen­dő mennyiség van a piacon. Ezért mindannyiunk köszöneté illeti őket. Hiszem, hogy ebben az évben is — amelyben megemlékezünk az egységes földművesszövetkezetek megalakulá­sának huszadik évfordulójáról —, folytatni fogják ezt a sikeres utat. Nehézségeink okai elsősorban a múlt súlyos hibáiban rejlenek, ame­lyek következményeit most nehezen viseljük. Nincs olyan varázsvessző, amelynek felemelésével megszületne valamiféle „csehszlovák csoda“. A megoldást csakis a becsületes és fe­gyelmezett fizikai és szellemi munka hozhatja meg. Mint bizonyára tudják, az év első felében megtárgyaljuk a közgazdasági reform és a gazdasági politikai előre­haladását. Ennek során sok bonyolult problémát kell megoldani. Ügy vélem azonban, hogy ott kellene kezde­nünk, ahol az embereknek a legsürgő­sebb szükségük van a segítségre. A lakásproblémára gondolok. Az új lakások építésére és a régiek meg­javítására. Ez nemcsak gazdasági, ha­nem politikai és emberi probléma is. Különösen a szívemen fekszik számos sokgyermekes család nehéz lakásvi­szonya és a fiatal emberek boldog­sága. Hiszen jól tudják, hogy a mos­tani lakáshiányban milyen nehézsé­gek mutatkoznak a fiatal házasoknál. A népszaporulat csökken, a házassá­gok zátonyra kerülnek. Végül is nem lehet az embereknek egyre csak re­ménytelen határidőket ígérgetni. A CSKP Központi Bizottságának nemrég tartott ülésén is beszéltünk ezekről a kérdésekről. Mór ott han­goztatták, hogy a lakásépítésnek az elkövetkező időszak legfontosabb po­litikai feladatává kell válnia. Azonban csakis akkor lelhet az, ha valóban országos üggyé válik, ha valameny­­nyien magukévá tesszük. Nem lesz ez könnyű. Megkívánná, hogy egy kicsit korlátozzuk más ága­zatok fejlődését és támogassuk kor­szerűsítsük mindazokat, amelyekre a lakásépítésnél szükség van. Gondolok itt az építőanyag-termelésre is, meg a korszerű bútor és más lakberende­zés gyártására is. Szerény lehetőségeink között ez te­hát az egyéb építkezések átmeneti, azonban lényeges korlátozását jelen­tené. Sok vállalat biztosan ellentmon­dana, hogy így nem teljesítheti szán­dékait. Minden azonban úgysem telne ki erőnkből. A szükséges anyagi esz­közök és a megfelelő építkezési kapa­citás előteremtése az adott feltételek közepette másképpen nem lehetséges. Ilyen cél megvalósítása nemcsak általános egyetértést, hanem vala­­mennyiükn teljes támogatását és ösz­­szefogását kívánná meg. Ez aztán va­lóban reális lépés lenne ahhoz, hogy egész gazdaságunk kifejezően meg­mozduljon. Hozzá kellene ehhez já­rulnia minden vállalatnak és üzem­nek, valamennyi járásnak, városnak és falunak, minden egyes embernek, valamennyiünknek. Önöknek is, ne­kem is. Bátorkodom kimondani, hogy ez nagy szocialista cselekedet lenne. Ezért arra kérem Önöket, hogy reáli­san. mérlegeljék a lehetőségeket és foglaljanak állást a felvetett dolgok­hoz. Gazdaságunk egészségének helyre­­állításáért folyó energikus harcot mindenkinek magánál kell elkezde­nie. Harc ez az önmagunkkal és a másokkal szembeni becsületességért. A jő és kiváló minőségű munkának vissza kell adni a társadalom legna­gyobb tiszteletét és elismerését. Kö­nyörtelenül el kell ítélni a kényel­mességet, nem szabad megtűrni a ha­nyagságot, a fegyelmezetlenséget és a más munkájának eredményein való élősködést. Mindezek nélkül a leg­jobban kigondolt és kidolgozott gaz­dasági reform sem lehetne sikeres. Népünk kezdeményezéséből a múlt évben növekedni kezdett a köztársa­sági alap és a köztársaság aranyalap­ja. Népünk nagy többségének az or­szágunkhoz fűződő mély és gyönyörű viszonyát fejezi ez ki. A köztársasági alap azonban önmagában nem oldja meg gazdaságunk problémáit. Minden egyes embernek a munkahelyén vég­zett becsületes munkája, valamint a kis- és a nagy kollektívákat irányító vezetők felelősségtudata és határo­zottsága termeti meg ezévi sikereink előfeltételeit. Befejezésül mégegyszer mindegyi­kükhöz fordulok, az üzemek munká­saihoz és műszaki dolgozóihoz, a szö­vetkezeti tagokhoz és az állami gaz­daság dolgozóihoz, műszaki értelmi­ségünk tagjaihoz, a tudományos dol­gozókhoz, a pedagógusokhoz, e művé­szekhez és a kulturális dolgozókhoz, a nőkhöz, akik a gyermekeket neve­lik és gondoskodnak a családi tűzhely melegéről, a fiatalokhoz, akiknek elő kell készülniük arra, hogy átvegyék tőlünk feladatainkat. Amerre csak nézünk, mindenütt sok munka vár ránk. Nehéz munka, de azt Ígéri nekünk, hogy ebből az or­szágból közös munkánkkal valameny­­nyiünk boldog hazáját sikerül majd megteremteni. Minden becsületesen végzett munka ehhez járul hozzá. Fogjunk tehát össze a közös alkotás érdekében. Legyünk igényesek önma­gunkkal szemben, viseltessünk meg­értéssel mások gondjai és nehézségei iránt, tanúsítsunk kölcsönös tisztele­tet egymás iránt. Legyen ez az év nemzeteink szá­mára kedvező, legyen a béke, a hala­dás, a sikeres munka esztendeje. Eb ben a szellemben kívánok én is vala­mennyiüknek minden jót! Békemozgalmunk és a föderáció A csehszlovák békemozgalom a föderatív államjogi elrende­zés következtében bizonyos át­szervezésre szorul. Pontosab­ban, a Csehszlovák Béketanács mellett két nemzeti, a Cseh és a Szlovák Béketanács is meg­alakult. A két béketanácsban természetesen a hazánkban élő nemzetiségeknek is vannak képviselőik — a magyaroknak dr. Szabó Rezső személyében. Újdonság békemozgalmunk munkájában az is, hogy ismét megalakultak az 1959-ben be­­szüntetet járási béketanácsok. A nemzeti béketanácsok és a Csehszlovák Béketanács alakuló konferenciáját a járási konfe­renciák előzték meg. A cseh­szlovák békemozgalom tagjai nem tartják helyesnek a jövő­ben is megőrizni a Csehszlová­kiai Békevédők Bizottsága elne­vezést, mivel a béke védelme nem csupán a békemozgalom tagjainak joga és vágya, hanem hazánk minden polgárának. Békemozgalmunk fő célja ter­mészetesen ezután is tevéke­nyen hozzájárulni a köztársa­ság békepolitikájához, továbbá szilárdítani országunk népei közt a barátságot. De nemcsak a csehek és a szlovákok, ha­nem a nemzeti kisebbségek közti barátságot is. Ezt a Szlo­vák Béketanács alakuló konfe­renciájának egyik küldötte, Ján Káőik mérnök így fejezte ki felszólalásában: „Mutassuk meg a magyaroknak és a többi, ha­zánkban élő nemzetiségeknek, hogy valóban ennek az ország­nak a polgárai, a jogaik is azo­nosak, s éljünk barátságban egymással!“ Békemozgalmunk a Jövőben az eddiginél lényegesen na­gyobb gondot kíván fordítani az ifjúsággal való együttműkö­désre, illetve annak nevelésére. ,Az eddigi tapasztalatok bizo­nyítják, hogy alhol jó munkát fejt ki a békemozgalom, ott az eredmény sem marad el. Pél­dául Nyitrán meghívták beszél­getésre a Vietnami Felszabadí­­tási Front küldötteit, s utána az összejövetel résztvevői közül sokan önként jelentkeztek vér­adásra. A Csehszlovák Békemozgal­mat a Béke Világtanácsban a Csehszlovák Béketanács képvi­seli, mely minden eszközzel a békés egymás mellett élés, a be nem avatkozás és a nemze­tek közti barátság létrehozásá­ra törekszik;- Mindenekelőtt az általános és a teljes leszerelés híve. (F-e) Meghalt Josef Krosnár elvtárs Hetvenhét évos korában elhunyt a Element Gottwald Érdemrenddel, a Köztársasági Érdemrenddel és számos más éremmel kitüntetett josef Kros­nár elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának tagja, a Nemzetgyűlés kép­viselője. Az elhúnyt pártunk egyik alapító tagja volt. A burzsoá köztársaság fennállásának éveiben különböző helyi, járási, kerületi és központi párt­funkciót töltött be. Politikai ismereteit a moszkvai Lenin iskolában töké­letesítette. 1929-ben kommunista képviselővé választották. 1938-ban más elvtársakkal együtt a Szovjetunióba ment, ahol részt vett a külföldi ellen­állási harc megszervezésében. A háború után hazatért, és 1945-ben meg­választották a CSKP prágai kerületi elnökévé és a CSKP KB elnökségének tagjává. Krosnár elvtárs nemcsak a pártban töltött be tisztségeket, Prága polgármesterének helyettese és 1948 februárjában a Nemzeti Front Köz­ponti Bizottságának tagja volt. 1951-től felvásárlásügyi miniszterként fej­tett ki tevékenységet, később pedig a mezőgazdasági és faipari miniszter, 1.956-től pedig állami ellenőrzésügyi miniszter és 1961-től élelmiszeripari miniszter volt. Az elhunyt a CSKP V. kongresszusa óta volt a CSKP Központi Bizottsá­gának tagja. karácsonyi bevásárlás körűimé­­nyei sok embert gondolkozóba ejtettek. A fárasztó és idegesítő spr­­banállások, az elégtelen választék, a lassan, de érezhetően emelkedő árak megkeserítették a karácsony előtti napokat sok polgár számára. Habár nem mondhatunk ellent pénzügymi­niszterünknek, aki televíziós beszédé­ben megállapította, hogy ezidén bő­séges lesz a karácsonyi asztal, ma­gunkat csalnánk meg, ha letagad­nánk, hogy a gazdag karácsonyért a szó szoros értelmében meg kellett küzdenünk az üzletekben és az üzle­tek előtt, s jóval többször hallottuk az eladók szájából azt, hogy „nincs“, mint azt, hogy „tessék parancsolni“. Nem is beszélve már a kereskedői udvariasság hiányáról, amely lassan a „tessék"-et és a „kérem“-et már tö­rölte a szótárból. Az egyszerű polgár a vásárló szere­pében elgondolkodott az olyan közle­mények felett, amelyek a karácsonyi vásárt megelőzték. Egyrészt hallhat­tuk és olvashattuk, hogy a közszük­ségleti cikkeket gyártó üzemek évi terveiket jól teljesítették, másrészt nem kerülhette el figyelmünket az illetékeseknek az a megállapítása, amely szerint az árualapból, tehát a várható karácsonyi szükségletből kb. 3 és % százalék hiányzik. Emellett tapasztalhattuk azt is, hogy külkeres­kedelmünk ezidén fokozott mértékben járult hozzá az áruválaszték bővítésé­hez és a minőségátlag megjavításához. Mi tehát az oka annak a cseppet sem kellemes jelenségnek, amelyről az előbbiekben szóltunk? Nemzetgazdászaink megállapítása szerint az okok szorosan összefügg­nek január előtti gazdaságirányítási rendszerünk hibáival és a január utá­ni gazdaságpolitika megvalósításának kezdeti lépéseivel. A félreértések elkerülése végett ki kell mondanunk, hogy ebben az or­szágban nincs számottevő tényező, sőt állampolgár sem, aki vissza akarna térni a január előtt érvényes direktív irányítás módszereihez. Az új gazda­ságirányítási rendszer az egész lakos­ság jóváhagyását élvezi. Az új irányítás egyik alaptétele a termelők nagyobb önállóságának biz-A hivatalos kimutatások szerint ugyanis a keresetek országos viszony­latban 8 százalékkal emelkedtek. Te­hát a karácsonyi vásárlásnál az áru­hiányt lényegében az okozta, hogy a pénzforgalomnak ezt a 8 százalékos növekedését nem fedezte az árualap, tehát a termelés nem növekedett olyan mértékben, mint a béremelések által megnőtt forgalomba került pénz­­mennyiség. Ez a karácsonyi áruhiány oka. Rendet a házunk táján tosítása és a piaci mechanizmus, te­hát a kínálat-kereslet törvényének érvényesítése. Az így kialakult szabad versenytől joggal vártuk és tavábbra is várjuk az árualap mennyiségi és minőségi növekedését. Ma is meggyő­ződésünk, hogy a nagyobb önállóság a piaci mechanizmus a termelékeny­ség növekedéséhez vezet. Üzemeink­ben (ez általánosan elfogadott véle­mény) meg is van a lehetőség a ter­melés nagyfokú növeléséhez. Még a fejlett ipari államokban sem kell ha­sonlatokat keresnünk, megtalálhatjuk azt itthon, jónéhény nagytermelékeny­ségű üzemünknél. Ezzel a lehetőség­gel számol az új gazdaságirányítási rendszer is, amikor nagyobb önállósá­got szánt a termelőknek. Bár az új gazdaságpolitika alapelvei még nem öltöttek komplex formát — az idő rövidsége, a helyzet és a lehe­tőségek kielemzésének igényes volta, ezt még nem tette lehetővé — egyes, legsürgősebbnek vélt intézkedéseket termelő üzemeink igyekeztek életbe léptetni. Elsősorban a bérpolitikában. Nem mondunk újat azzal, hogy egy kiegyensúlyozott nemzetgazdaságban az árufedezet megteremtése az elsőd­leges. Magyarán mondva, először meg­felelő mennyiségű és választékú árut kell termelni, és csak azután lehet az ennek megfelelő pénzmennyiséget forgalomba hozni. Ellenkező esetben az infláció veszélye áll fenn. A termelékenység emelése, vagyis a meglévő termelő kapacitások haté­konyabb kihasználása minden gazda­sági fejlődés és stabilitás előfeltétele. A szocialista gazdaságtudomány elmé­letének legnagyobbjai Marxtól egészen Leninig a fejlődés előterébe helyez­ték a termelékenység szakadatlan nö­velésének szükségességét. Nincs más út a tömegek állandóan fokozódó szükségleteinek és minőségi igényei­nek kielégítésére. A politikai torzulá­sok, az antidemokratikus politikai ve­zetés hatása a gazdasági torzulások­ban is megmutatkoztak. És tagadha­tatlan, hogy a gazdasági kérdések a legérzékenyebben érintik a tömege­ket. Az utóbbi hetekben többször hallott tűk a legilletékesebb helyekről, hogy nálunk elsősorban a mezőgazdaság az, amely tényekkel bizonyította, hegy a termelékenység növelése lehetséges és a tartalékok megkereséséhez és felhasználásához józan, reális mérle­gelés, főleg pedig akarat és kitartás kell. Bizonyos, hogy ez a kérdés az ipari termelésre vetítve jóval bonyolultabb. A végeredményben azonban, akár a mezőgazdaságban, az ipari termelés­ben is fő szerepet játszik az alapos szervezés, az átgondolt irányítás tu­dományos foka, a kezdeményezés sza­badsága és főképp a munkaerkőlcs magas színvonala. Be kell látnunk, hogy mindezekkel, főleg a legutóbbi­val, az utóbbi időben nem igen dicse­kedhetünk. És végeredményben ezek a kritériumok szorosan összefügge­nek. Ha rossz az irányítás, sántít a szervezés is, és süllyed a munkához való viszony színvonala. A kezdeti hibák ellenére Is meg­győződésünk, hogy gazdasági bajaink­ból egyetlen kiút a gazdasági reform komplex megvalósítása. Ez pedig meg­kívánja, hogy a szavak után most már a tettek következzenek. Határozzuk meg végre a termelők önállóságának mértékét a munkástanácsok és a ve­zetés hatáskörét, a népgazdaság min­den dolgozójának és csoportjának fel­adatát, a dolgozók beleszólási jogá­nak formáját, a demokrácia és a fe­gyelem szintézisét minden munkahe­lyen a minisztériumtól lefelé, egészen a legegyszerűbb szolgáltatásig. Ezek az első lépések, amelyekre fel lehet építeni gazdaságirányításunk új rend­szerét. Teremtsünk rendet a házunk táján-

Next

/
Thumbnails
Contents