Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-03 / 31. szám

Eheti külpolitikai szemlénkben a VIT ünnepségeivel, a párizsi tárgyalásokkal, Irak kül- és belpolitikájával, valamint a nigériai—biafrai előtárgyalásokkal foglalkozunk.

124 ORSZÁG HÚSZEZER FIATALJA A VIT ÜNNEPSÉGEIN.

Vasárnap este Szófiában a Vaszil Levszki Stadionban megnyílt a IX. Világifjúsági és Diáktalálkozó. A bolgár főváros virág- és zászlódíszbe öltözött utcái fogadták 142 ország 20 ezer fiatalját. A színpompás ünnepség mindenkit elvarázsolt. Az ünnepség jelentőségét növelte, hogy a dísztribünön helyet foglalt Todor Zsivkov, a Bolgár Minisztertanács elnöke, Cedenbal bolgár kormányfő, számos diplomata, meghívott vendég, többek között Zoja Kozmogyenjanszkaja édesanyja és Kantarlija, aki a győzelmi lobogót tűzte a Reichstag tetejére. A Világifjúsági Találkozót számos több kiemelkedő személyiség üdvözölte, köztük Brezsnyev elvtárs az SZKP KB főtitkára, és Koszigin szovjet miniszterelnök is. A küldöttségek a bolgár ábécé sorrendjében vonultak fel sajátos nemzeti népviseletekben, a vietnami küldöttség formaruhája azonban frontharcos volt, mintegy jelképezte a vietnami nép küzdelmes harcét a függetlenségért és a békéért. Ez a delegáció a VIT-re indulás előtt még fegyvert forgatott és nem zenére, hanem harci riadóra menetelt. A találkozó résztvevői viharos szolidaritásukat fejezték ki a vietnami néppel és kifejezték tiltakozásukat az amerikaiak vietnami agressziója ellen. A szófiai VIT lángja, amely tíz napig ég, az egész világnak békét, barátságot üzen.

A PÁRIZSI TÁRGYALÁSOKON NINCS HELYE A SAIGONI REZSIMNEK.

A (hónap végén Párizsban ismét találkozott a VDK és az Egyesült Államok küldöttsége Párizsban. Azonban Hanoi-i értékelés szerint, a dolgok jelenlegi állása mellett semmi kilátás sincs arra, hogy a hivatalos megbeszélések túljussanak a holtponton. A Vietnami Demokratikus Köztársaság politikai köret úgy vélik, hogy a washingtoni kormány kísérleteket tesz, hogy a saigoni rezsimet valamilyen formában előbb vagy utóbb bevonja a vietnami kérdésről folytatandó tárgyalásokba. Ezt a törekvést az utóbbi időben Harriman Párizsban és Johnson Honoluluban hangoztatta. Ami Harriman párizsi nyilatkozatát illeti, ennek a célja az, hogy különböző provokációkkal okot adjon a VDK további bombázására és a katonai cselekmények folytatására. Persze Amerikát kínosan érintené, ha a VDK ellen meg kellene szüntetni a háborút, mert akkor szóba kerülne Dél-Vietnam jövője is. Észak-Vietnam viszont ragaszkodik ahhoz a tényhez, (hogy a dél-vietnami nép egyedüli valóban demokratikus képviseleti szerve a Nemzeti Felszabadító Front. A párizsi tárgyalásokra egyébként jellemző, hogy eddig a két fél még a legelemibb lépést sem tette meg a megegyezés felé. Hanoi továbbra is kitart amellett, hogy a tárgyalások semmilyen szakaszában sem lehet téma a saigoni rezsimnek valamilyen formában történő elismerése.

MERRE TART IRAK?

Az iraki rendszer sarkalatos kérdései a külpolitikában mindig az arab egységhez való viszony, a belpolitikában pedig az olaj és kurd probléma. A nemrég hatalomra került új iraki politikusok mindhárom ügyben igyekszenek megnyugtatni az arab országokat és saját belső közvéleményüket. Az egyiptomi sajtó megnyugvással veszi tudomásul, hogy az új iraki kormány az arab egység mellett száll síkra és antiimperialista. Tisztázatlan azonban az új iraki rezsim Szíriához való viszonya, ahol közismerten a Baatih párt haladó baloldali szárnya van uralmon. El-Bakr iraki elnök ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy mind az iraki, mind a szíriai vezetők Baath-pártiak. Ellentéteik csak a módszerekre vonatkoznak. Céljaik azonban azonosak, törekednek az arab egységre és a szocializmus megvalósítására. A két ország álláspontja a közeljövőben találkozhat. Az új vezetők ígéretet tettek a kurd-kisebbség jogainak rendezésére és biztosítására is. Az olajkutatást illetően az új vezetők utasításaiból arra lehet következtetni, hogy nem csorbítják meg az ERAP francia társaságnak korábban adott koncesszióját.

PROBLÉMÁK a NIGÉRIAI—BIAFRAI ELÖTÄRGYALÄSOKON.

A nigériai—biafrai előtárgyalásokon váratlan nehézségek merültek fel. Eleinte bíztak a megegyezés lehetőségében, de most már arról beszélnek, hogy haladéktalanul segítséget kell nyújtani a biafrai lakosságnak. Végülis nem született megegyezés és újból fellángoltak a harcok. A nigériai— biafrai helyzettel kapcsolatban szovjet—nigériai közlemény jelent meg, amely hangsúlyozza, hogy a Nigériai Szövetségi Köztársaság feldarabolására irányuló kísérletek ellentmondanak a nigériai nép nemzeti érdekeinek, a béke érdekeinek és a megosztottság elősegíti a neokolonialista behatolást.

Csehszlovákia

a sajtővélemények pergőtüzében

A hétfőn megkezdett csehszlovákszovjet eszmecseréktől — jóllehet 3 napon át folytak — nehezen volt várható a vitás kérdések végleges megoldása. Joggal tehető fel tehát, hogy a varsói találkozóval és pártunk KB elnökségének álláspontjával kapcsolatban további tárgyalásokra kerül sor. De már mindenképpen örvendetes tényként állapítható meg, hogy pártunk képviseletének tekintélyét valósággal

SPONTAN NÉPSZAVAZÁS

támasztja alá. Erről tanúskodik dolgozóink, üzemi és egyéb kollektíváink leveleinek, sürgönyeinek, határozatainak özöne, amelyek egyértelműen a párt KB elnökségének álláspontján vannak. Aláírások százezrei adtak nyomatékot a prágai „Literarni listy“ című irodalmi lap múlt hét pénteki kiadásában megjelent üzenetnek is. Mindaz, amire törekszünk — szögezi le végszavában az üzenet, négy szóban foglalható össze: „Szocializmus!

Szövetség! Szuverenitás! Szabadság!“ Magas szintű küldöttségünk úgyszólván egész népünk osztatlan bizalmára támaszkodva, ülhetett a tárgyalóasztalhoz és az üzenetben kifejezésre juttatott követelésekhez oly mandátumot kapott, amelynek hitelességét és erkölcsi-politikai súlyát nem lehet kétségbe vonni. Népünk meggondolt, higgadt nagy fokú politikai érettségről tanúskodó magatartásával, kiállásával, világszerte csodálatot keltett. Sajtónk, rádiónk, televíziónk — szórványos esetektől eltekintve — híven teljesítette és teljesíti a szocialista demokrácia szolgálatát. Ugyanakkor, mikor a moszkvai „Pravda“-ban Borisz Alexandrovsziki a szovjet—csehszlovák gazdasági kapcsolatokat, illetve együttműködést tárgyilagosan értékeli és ezzel egyéb szovjet cikkírók heves bírálatai mellett, a mérséklet hangját üti meg, átállásról még nincs szó.

Sajnos, változatlanul folyt az elmúlt napokban is a vezető párt- és kormánypolitikusaink ellen irányított

ÉLES KAMPÄNY

a lengyel sajtóban. így például a „Zoldnier Wolnosczi“ című lap nem átallja hangsúlyozni, hogy Csehszlovákiát veszély fenyegeti, és miközben kifejezésre juttatja a kommunisták és a testvéri Csehszlovákia iránti rokonszenvet, leszögezi: „Fel vagyunk készülve, hogy a végsőkig védjük a Varsói szerződés körüli tömörülést, egységünket, amelyben létünk, nemzeti és szocialista életünk értelme fejeződik ki.“ Állítólagos ellenforradalmi veszély miatt veri félre a harangot az NDK sajtója is. A Német Szocialista Egységpárt KB lapja, a Neues Deutschland bolgár újságok hírmagyarázataiból Is idéz, hogy nagyobb nyomatékot adhasson vádaskodásainak, és egyik olvasójának állásfoglalására utal, aki szerint Nyugat-Németország, az Egyesült Államok és más országok az utóbbi hetekben és hónapokban intenzíven ösztökélnek Csehszlovákiában az „ellenforradalomra, amely a Csehszlovák Szocialista Köztársaság munkás-paraszt hatalma, a szocialista világrendszer és Európa, valamint a világ békéje ellen irányul. Ha már ezek a testvérpártok nem tartották szükségesnek, hogy bizalommal viseltessenek pártunk vezetőségével szemben, és elzárkóztak tárgyilagos érvelésünk elől, legalább is felfigyelhettek volna számos üzemünk, tudományos intézményünk meghívásaira. Hiszen ezek a meghívások alkalmat adnak a varsói értekezleten részt vett testvérpártok országai dolgozóinak, hogy személyesen győződjenek meg holmi — merőben kiagyalt — ellenforradalmi mozgolódások alaptalanságáról, a CSKP tekintélyéről, amelyet sohasem támasztott alá oly hatalmas népi egység, mint ma. Ezt egyébként nap mint nap a hazánkba látogató túrísták tízezrei is tapasztalhatják.

Lényegesen eltérő hangnemben számol be a csehszlovák fejlődésről Magyarország sajtója, amelyből — ha itt-ott féltő 'kétkedések mellett is, de a megértés szelleme árad, főleg a tárgyilagosságra való törekvés

AZ ILYEN SZEMLÉLETEN TÚLMENŐEN VISZONT TESTVÉRI SZOLIDARITÁS

érződik a jugoszláv, a román és a nyugateurópai testvérpártok javának sajtóbeli és egyéb megnyilatkozásaiból, amelyek következetesen állnak ki ügyünk igazságénak védelmében. Mindvégig síkra szállnak demokratikus szocialista megújhodásunkért, egyenjogúságunkért, szuverenitásunkért és teljes bizalommal vannak népünk és a CSKP általa elismert vezető szerepe iránt. Az olasz Unitá moszkvai tudósítója hangsúlyozza, hogy tekintet nélkül az ágcsernői öszszejövetel eredményére, fontos maga az összejövetel ténye. Ezen az úton kell járniuk a kommunista pártoknak, ha ellentétek támadnak közöttük. „Nem szabad, hogy az a szakadás, vagy kiközösítés, avagy a párbeszéd visszautasítás útjává váljék, hanem a vita útjának kell lennie. Csak így lehet a maximális egységet és egyúttal minden párt önállóságát megvalósítani.“ Waldeck-Rochet a francia kommunista párt főtitkára nemrégiben tett nyilatkozatában emlékeztetett arra az összes kommunista párt által elfogadott tételre, hogy minden egyes kommunista pártra tartozik, hogy az illető ország konkrét helyzeténeik és feltételeinek megfelelően maga határozza meg politikáját. „A testvérpártok közti nehézségeket a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartásával és a proletárnemzetköziség szellemében kell áthidalni“ — állapította meg a luxemburgi rádiónak adott interjújában. Ugyanilyen értelemben foglalt állást az osztrák, a belga, a svéd, az angol és sok más kommunista párt vezetősége is.

Szírt

A Szófiában megnyílt Világifjúsági Találkozón résztvett Valentyina Tyeresková-Nyikolajeva űrhajősnő is. Képünkön a világifjúsági találkozói vezetői között. CxK

III.

MEGALAPÍTOM EGY VENDÉGLÁTÓ ÜZEM JÖVŐJÉT

Egy forró nap késő délutánján elsétáltunk az ún. olasz temetőbe. Az öböl déli csücskén fekszik, hatalmas tuják árnyékában. A régi sírköveken tényleg sok az olasz hangzású név. Különösen feltűnt a dallamos hangzású Orlandínl vezetéknév. A régi kőfaragók remekeit benőtte a zuzmó, az utakat és sírokat belepte a gaz és a bozót. Visszatérőben már felragyogtak az első csillagok, félhomály borult a tájra. Az út mellett csak itt-ott egy-egy lámpa. Egyszerre csak a fák között apró fények villantak fel. Közelebb érve egy parányi kis házacska bontakozott ki a borókák közül. Előtte fedett, parányi terrasz, néhány fehéren terített asztallal.

Felkocogunk a lépcsőkön, fürge, kissé kopaszodó barnaképü fiatalember sürög-forog az asztalok közt, rendez, tisztogat. Csodálkozó szemmel mustrál minket és már úgy érzem magamat, mint valami hívatlan vendég. De mikor már kiadósán kicsodálkozta magát, mégis megszólalt. Megkérdezi, mit parancsolunk. Kitűnik, hogy kávé nincs, vagyis még nincs, ennivaló pedig hasonlóan. Az egyedüli kapható áru a jégbehűtött narancsszörp. Megrendeljük, elfo-0 SZABAD FÖLDMŰVES

1968. augusztus 3.

gyasztjuik. Fizetni szeretnénk, Orlandini úr (mert őt is így hívják) már előveszi pincértárcáját, ámde megjelenik a színen egy idősebb néni (később kitűnik, hogy a mama), valamit súg a fia fülébe, amire az kijelenti, hogy nem kell fizetnünk, mert mi vagyunk az új büffé első vendégei.» Magyarázatul azt is közli, hogy enynyit meg kell tennie a szerencsés kezdet, s az üzlet jövője érdekében. Nem használ semmilyen szabadkozás, a két dinár a zsebemben marad.

Hálából még aznap este nagy társaságot toborzunk és kiadósán cecchelünk. Orlandini úr vadonatúj kiskocsmájában. A vendéglős, a szakácsnő, vagyis a mama s az egész család apraja, nagyja lelkesen és fürgén forog körülöttünk. A jó vacsora, a kitűnő vörösbor s az illatos feketekávé elfogyasztása után megállapítjuk, hogy valami mégis van ebben a babonában. A két dinárt nem hiába áldozta fel a szorgalmas Ante Orlandini. Jól kamatozott.

A szorgalmas dalmát csaknem egyedül építette fel kis üzemét, és csak néhány szakmailag igényes munkát bízott az iparosokra. A temetőben nyugvó régi Orlandinik mai utódja életrevaló, bátor vállalkozó, munkaszerető ember. Mint később megtudtuk, még előrelátó is. Épül ugyanis az új korszerű országút, mely a büffé előtt vonul majd el, és a kis falut összeköti a világgal, vagyis a sziget többi városkáival és községeivel. A forgalom és a rentabilitás tehát holtbiztos.

A DALMÁT RIVIÉRA'

Az a sanda gyanúm, hogy Dalmáciában minden második embert Antenek hívnak. Ez a keresztneve Kovaőiő „kapetán“ úrnak is, aki kis motorosával kirándulásokra viszi a kíváncsi turistanépet. Vadonatúj ragyogóan tiszta járművébe bezsúfol vagy 20— 30 utast, és nekivág a Bracsí csatorna sötétkék vizének, megmutatja utasainak a dalmát partok gyönyörű strandjait. Brela, BaSka-Voda, Makarska a kirándulás állomásai.

Brela a Riviéra egyik legszebb strandja. Ezrek nyüzsögnek a több kilométeres kavicsos parton, tele tüdővel szívják s' tenger sós lehelletét, élvezik a kristálytiszta tengervíz slmogatását és ami nem mindenkinek kellemes, a mártírok kitartásával tűrik a nap izzó hevét. Aki itt nem barnul le, azt már nyárson sem lehet megpörkölni.

Baska-Voda festői fekvésű, régi kisváros, árnyas fasorokkal, virágrengeteggel. Élénk a kereskedelem. Itt minden a turista zsebe elleni stratégiát szolgálja. Az utcán, asztalokon mosolygó gyümölcs, tengeri kagylókból készült emléktárgyak, szép fa'faragványok. Mindez tekintélyes árakon.- Az alku itt törvényesen kötelező, különben nemcsak ráfizetsz, hanem még ki is nevetnek. És ez köztudomásúlag még jobban fáj.

Maikarska talán a legszebb. A strand ezerszínű és ezernyelvű. Az utcák olaszosan festőiek, a tenyérnyi terek tele üzletekkel. Az egyiken, ahol még talán egy szekér sem tudna megfordulni, négy aranyműves bolt, amelyek ezüstdrótból készült miniatűr ékszereket, emléktárgyakat árulnak.

A DELFIN-KALAND

Tehát a kapitány fejenként 20 dinárért igazán szép kirándulásról gondoskodott. Nem hiányoztak a delfinek sem, minden turista 6ZÍve-vágya.

Az öböl kijáratánál. bukkantak fel, négy jól megtermett vidám tengerlakó, tíz percig hancúroztak a víz felszínén, aztán váratlanul mint ahogy feltűntek, viszsabújtak a mélybe. Úgy látszik, húsz dinárért ennyi a norma.

Mégegyszer láttuk ezt a vidám együttest egy csendes délután a Pu- Ciscei öbölben. Akkor Is csak néhány perces műsort adtak. A fürdőzők azonban nem igen méltányolták a rendkívüli fellépést, és eszeveszetten menekültek a part felé. Mikor elcsodálkoztunk a nagy ijedelmen — hiszen úgy tudtuk, hogy a delfin szelíd és barátságos állat — a helybeliek azt válaszolták, hogy nagyon hasonlít a cápához, és sohsem lehet tudni...

A faluban csak egy halakkal kapcsolatos szerencsétlenségre emlékeznek. Egy polip ölt meg itt valamikor egy fürdőző halászembert az öböl közepén. Először azt hittük, hogy az egész csak egy legenda, de meggyőződtünk róla, hogy megtörtént. A szerencsétlenség színhelyével szemben, közvetlenül a parton régi korhadó fakereszt őrzi a tragédia emlékét és figyelmezteti a fürdőzőt, az elővigyázatosságra. Hogy ne ússzon be nagyobb távolságra, ahol a mély víz ismeretlen veszélyeket rejthet.

A figyelmeztetés nem nagyon használ. A fiatalság fékezhetetlen és órák hosszat viteti magát gumimatracon a hullámokkal vagy ússza át keresztbe és hosszába az öblöt. Megvetik a veszélyt, egyedül az asszonynép esküszik rá, hogy a kis halak megcsipkedik a fürdőző lábát. Én ilyesmit nem tapasztaltam. De lehet, hogy gyenge a fantáziám.

A következő számban szólok még a turista nyelvi nehézségeiről és néhány szót a mezőgazdaságról. Ezzel be is fejezem.

Ezt az olvasó megnyugtatása érdekében közlöm.

Tüzel a nap a brelai strandon