Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-03 / 31. szám

Eheti külpolitikai szemlénkben a VIT ünnepségeivel, a párizsi tárgyalá­sokkal, Irak kül- és belpolitikájával, valamint a nigériai—biafrai előtár­­gyalásokkal foglalkozunk. 124 ORSZÁG HÚSZEZER FIATALJA A VIT ÜNNEPSÉGEIN. Vasárnap este Szófiában a Vaszil Levszki Stadionban megnyílt a IX. Vi­lágifjúsági és Diáktalálkozó. A bolgár főváros virág- és zászlódíszbe öltö­zött utcái fogadták 142 ország 20 ezer fiatalját. A színpompás ünnepség mindenkit elvarázsolt. Az ünnepség jelentőségét növelte, hogy a dísztribü­nön helyet foglalt Todor Zsivkov, a Bolgár Minisztertanács elnöke, Ceden­­bal bolgár kormányfő, számos diplomata, meghívott vendég, többek között Zoja Kozmogyenjanszkaja édesanyja és Kantarlija, aki a győzelmi lobogót tűzte a Reichstag tetejére. A Világifjúsági Találkozót számos több kiemel­kedő személyiség üdvözölte, köztük Brezsnyev elvtárs az SZKP KB főtitkára, és Koszigin szovjet miniszterelnök is. A küldöttségek a bolgár ábécé sor­rendjében vonultak fel sajátos nemzeti népviseletekben, a vietnami kül­döttség formaruhája azonban frontharcos volt, mintegy jelképezte a viet­nami nép küzdelmes harcét a függetlenségért és a békéért. Ez a delegáció a VIT-re indulás előtt még fegyvert forgatott és nem zenére, hanem harci riadóra menetelt. A találkozó résztvevői viharos szolidaritásukat fejezték ki a vietnami néppel és kifejezték tiltakozásukat az amerikaiak vietnami agressziója ellen. A szófiai VIT lángja, amely tíz napig ég, az egész világ­nak békét, barátságot üzen. A PÁRIZSI TÁRGYALÁSOKON NINCS HELYE A SAIGONI REZSIMNEK. A (hónap végén Párizsban ismét találkozott a VDK és az Egyesült Államok küldöttsége Párizsban. Azonban Hanoi-i értékelés szerint, a dolgok jelenlegi állása mellett semmi kilátás sincs arra, hogy a hivatalos megbeszélések túljussanak a holtponton. A Vietnami Demokratikus Köztársaság politikai köret úgy vélik, hogy a washingtoni kormány kísérleteket tesz, hogy a saigoni rezsimet valamilyen formában előbb vagy utóbb bevonja a vietnami kérdésről folytatandó tárgyalásokba. Ezt a törekvést az utóbbi időben Har­­riman Párizsban és Johnson Honoluluban hangoztatta. Ami Harriman pá­rizsi nyilatkozatát illeti, ennek a célja az, hogy különböző provokációkkal okot adjon a VDK további bombázására és a katonai cselekmények foly­tatására. Persze Amerikát kínosan érintené, ha a VDK ellen meg kellene szüntetni a háborút, mert akkor szóba kerülne Dél-Vietnam jövője is. Észak-Vietnam viszont ragaszkodik ahhoz a tényhez, (hogy a dél-vietnami nép egyedüli valóban demokratikus képviseleti szerve a Nemzeti Felsza­badító Front. A párizsi tárgyalásokra egyébként jellemző, hogy eddig a két fél még a legelemibb lépést sem tette meg a megegyezés felé. Hanoi to­vábbra is kitart amellett, hogy a tárgyalások semmilyen szakaszában sem lehet téma a saigoni rezsimnek valamilyen formában történő elismerése. MERRE TART IRAK? Az iraki rendszer sarkalatos kérdései a külpolitikában mindig az arab egységhez való viszony, a belpolitikában pedig az olaj és kurd probléma. A nemrég hatalomra került új iraki politikusok mindhárom ügyben igyek­szenek megnyugtatni az arab országokat és saját belső közvéleményüket. Az egyiptomi sajtó megnyugvással veszi tudomásul, hogy az új iraki kor­mány az arab egység mellett száll síkra és antiimperialista. Tisztázatlan azonban az új iraki rezsim Szíriához való viszonya, ahol közismerten a Baatih párt haladó baloldali szárnya van uralmon. El-Bakr iraki elnök ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy mind az iraki, mind a szíriai veze­tők Baath-pártiak. Ellentéteik csak a módszerekre vonatkoznak. Céljaik azonban azonosak, törekednek az arab egységre és a szocializmus megva­lósítására. A két ország álláspontja a közeljövőben találkozhat. Az új ve­zetők ígéretet tettek a kurd-kisebbség jogainak rendezésére és biztosítására is. Az olajkutatást illetően az új vezetők utasításaiból arra lehet következ­tetni, hogy nem csorbítják meg az ERAP francia társaságnak korábban adott koncesszióját. PROBLÉMÁK a NIGÉRIAI—BIAFRAI ELÖTÄRGYALÄSOKON. A nigériai—biafrai előtárgyalásokon váratlan nehézségek merültek fel. Eleinte bíztak a megegyezés lehetőségében, de most már arról beszélnek, hogy haladéktalanul segítséget kell nyújtani a biafrai lakosságnak. Végülis nem született megegyezés és újból fellángoltak a harcok. A nigériai— biafrai helyzettel kapcsolatban szovjet—nigériai közlemény jelent meg, amely hangsúlyozza, hogy a Nigériai Szövetségi Köztársaság feldarabolá­sára irányuló kísérletek ellentmondanak a nigériai nép nemzeti érdekei­nek, a béke érdekeinek és a megosztottság elősegíti a neokolonialista be­hatolást. Csehszlovákia a sajtővélemények pergőtüzében A hétfőn megkezdett csehszlovák­­szovjet eszmecseréktől — jóllehet 3 napon át folytak — nehezen volt várható a vitás kérdések végleges megoldása. Joggal tehető fel tehát, hogy a varsói találkozóval és pártunk KB elnökségének álláspontjával kap­csolatban további tárgyalásokra ke­rül sor. De már mindenképpen ör­vendetes tényként állapítható meg, hogy pártunk képviseletének tekinté­lyét valósággal SPONTAN NÉPSZAVAZÁS támasztja alá. Erről tanúskodik dol­gozóink, üzemi és egyéb kollektíváink leveleinek, sürgönyeinek, határozatai­nak özöne, amelyek egyértelműen a párt KB elnökségének álláspontján vannak. Aláírások százezrei adtak nyomatékot a prágai „Literarni listy“ című irodalmi lap múlt hét pénteki kiadásában megjelent üzenetnek is. Mindaz, amire törekszünk — szögezi le végszavában az üzenet, négy szó­ban foglalható össze: „Szocializmus! Szövetség! Szuverenitás! Szabadság!“ Magas szintű küldöttségünk úgyszól­ván egész népünk osztatlan bizalmára támaszkodva, ülhetett a tárgyaló­­asztalhoz és az üzenetben kifejezésre juttatott követelésekhez oly mandá­tumot kapott, amelynek hitelességét és erkölcsi-politikai súlyát nem lehet kétségbe vonni. Népünk meggondolt, higgadt nagy fokú politikai érettség­ről tanúskodó magatartásával, kiállá­sával, világszerte csodálatot keltett. Sajtónk, rádiónk, televíziónk — szór­ványos esetektől eltekintve — híven teljesítette és teljesíti a szocialista demokrácia szolgálatát. Ugyanakkor, mikor a moszkvai „Pravda“-ban Bo­risz Alexandrovsziki a szovjet—cseh­szlovák gazdasági kapcsolatokat, illet­ve együttműködést tárgyilagosan ér­tékeli és ezzel egyéb szovjet cikkírók heves bírálatai mellett, a mérséklet hangját üti meg, átállásról még nincs szó. Sajnos, változatlanul folyt az el­múlt napokban is a vezető párt- és kormánypolitikusaink ellen irányított ÉLES KAMPÄNY a lengyel sajtóban. így például a „Zoldnier Wolnosczi“ című lap nem átallja hangsúlyozni, hogy Csehszlo­vákiát veszély fenyegeti, és miközben kifejezésre juttatja a kommunisták és a testvéri Csehszlovákia iránti rokon­­szenvet, leszögezi: „Fel vagyunk ké­szülve, hogy a végsőkig védjük a Varsói szerződés körüli tömörülést, egységünket, amelyben létünk, nem­zeti és szocialista életünk értelme fe­jeződik ki.“ Állítólagos ellenforradal­mi veszély miatt veri félre a haran­got az NDK sajtója is. A Német Szo­cialista Egységpárt KB lapja, a Neues Deutschland bolgár újságok hírma­gyarázataiból Is idéz, hogy nagyobb nyomatékot adhasson vádaskodásai­nak, és egyik olvasójának állásfogla­lására utal, aki szerint Nyugat-Német­­ország, az Egyesült Államok és más országok az utóbbi hetekben és hó­napokban intenzíven ösztökélnek Csehszlovákiában az „ellenforrada­lomra, amely a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság munkás-paraszt ha­talma, a szocialista világrendszer és Európa, valamint a világ békéje el­len irányul. Ha már ezek a testvér­pártok nem tartották szükségesnek, hogy bizalommal viseltessenek pár­tunk vezetőségével szemben, és el­zárkóztak tárgyilagos érvelésünk elől, legalább is felfigyelhettek volna szá­mos üzemünk, tudományos intézmé­nyünk meghívásaira. Hiszen ezek a meghívások alkalmat adnak a varsói értekezleten részt vett testvérpártok országai dolgozóinak, hogy személye­sen győződjenek meg holmi — merő­ben kiagyalt — ellenforradalmi moz­golódások alaptalanságáról, a CSKP tekintélyéről, amelyet sohasem tá­masztott alá oly hatalmas népi egy­ség, mint ma. Ezt egyébként nap mint nap a hazánkba látogató túrísták tíz­ezrei is tapasztalhatják. Lényegesen eltérő hangnemben szá­mol be a csehszlovák fejlődésről Ma­gyarország sajtója, amelyből — ha itt-ott féltő 'kétkedések mellett is, de a megértés szelleme árad, főleg a tárgyilagosságra való törekvés AZ ILYEN SZEMLÉLETEN TÚLMENŐEN VISZONT TESTVÉRI SZOLIDARITÁS érződik a jugoszláv, a román és a nyugateurópai testvérpártok javának sajtóbeli és egyéb megnyilatkozásai­ból, amelyek következetesen állnak ki ügyünk igazságénak védelmében. Mindvégig síkra szállnak demokra­tikus szocialista megújhodásunkért, egyenjogúságunkért, szuverenitásun­kért és teljes bizalommal vannak népünk és a CSKP általa elismert ve­zető szerepe iránt. Az olasz Unitá moszkvai tudósítója hangsúlyozza, hogy tekintet nélkül az ágcsernői ösz­­szejövetel eredményére, fontos maga az összejövetel ténye. Ezen az úton kell járniuk a kommunista pártoknak, ha ellentétek támadnak közöttük. „Nem szabad, hogy az a szakadás, vagy kiközösítés, avagy a párbeszéd visszautasítás útjává váljék, hanem a vita útjának kell lennie. Csak így lehet a maximális egységet és egy­úttal minden párt önállóságát megva­lósítani.“ Waldeck-Rochet a francia kommunista párt főtitkára nemrégi­ben tett nyilatkozatában emlékezte­tett arra az összes kommunista párt által elfogadott tételre, hogy minden egyes kommunista pártra tartozik, hogy az illető ország konkrét helyze­téneik és feltételeinek megfelelően maga határozza meg politikáját. „A testvérpártok közti nehézségeket a nemzeti szuverenitás tiszteletben tar­tásával és a proletárnemzetköziség szellemében kell áthidalni“ — álla­pította meg a luxemburgi rádiónak adott interjújában. Ugyanilyen érte­lemben foglalt állást az osztrák, a belga, a svéd, az angol és sok más kommunista párt vezetősége is. Szírt A Szófiában megnyílt Világifjúsági Találkozón résztvett Valentyina Tyeres­­ková-Nyikolajeva űrhajősnő is. Képünkön a világifjúsági találkozói vezetői között. CxK III. MEGALAPÍTOM EGY VENDÉG­LÁTÓ ÜZEM JÖVŐJÉT Egy forró nap késő délutánján elsé­táltunk az ún. olasz temetőbe. Az öböl déli csücskén fekszik, hatalmas tuják árnyékában. A régi sírköveken tényleg sok az olasz hangzású név. Különösen feltűnt a dallamos hang­zású Orlandínl vezetéknév. A régi kő­faragók remekeit benőtte a zuzmó, az utakat és sírokat belepte a gaz és a bozót. Visszatérőben már felragyog­tak az első csillagok, félhomály bo­rult a tájra. Az út mellett csak itt-ott egy-egy lámpa. Egyszerre csak a fák között apró fények villantak fel. Kö­zelebb érve egy parányi kis házacs­ka bontakozott ki a borókák közül. Előtte fedett, parányi terrasz, néhány fehéren terített asztallal. Felkocogunk a lépcsőkön, fürge, kissé kopaszodó barnaképü fiatalem­ber sürög-forog az asztalok közt, ren­dez, tisztogat. Csodálkozó szemmel mustrál minket és már úgy érzem magamat, mint valami hívatlan ven­dég. De mikor már kiadósán kicso­­dálkozta magát, mégis megszólalt. Megkérdezi, mit parancsolunk. Kitű­nik, hogy kávé nincs, vagyis még nincs, ennivaló pedig hasonlóan. Az egyedüli kapható áru a jégbehűtött narancsszörp. Megrendeljük, elfo-0 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. augusztus 3. gyasztjuik. Fizetni szeretnénk, Orlan­­dini úr (mert őt is így hívják) már előveszi pincértárcáját, ámde megje­lenik a színen egy idősebb néni (ké­sőbb kitűnik, hogy a mama), valamit súg a fia fülébe, amire az kijelenti, hogy nem kell fizetnünk, mert mi vagyunk az új büffé első vendégei.» Magyarázatul azt is közli, hogy eny­­nyit meg kell tennie a szerencsés kezdet, s az üzlet jövője érdekében. Nem használ semmilyen szabadkozás, a két dinár a zsebemben marad. Hálából még aznap este nagy társa­ságot toborzunk és kiadósán cecche­­lünk. Orlandini úr vadonatúj kiskocs­májában. A vendéglős, a szakácsnő, vagyis a mama s az egész család ap­raja, nagyja lelkesen és fürgén forog körülöttünk. A jó vacsora, a kitűnő vörösbor s az illatos feketekávé elfo­gyasztása után megállapítjuk, hogy valami mégis van ebben a babonában. A két dinárt nem hiába áldozta fel a szorgalmas Ante Orlandini. Jól ka­matozott. A szorgalmas dalmát csaknem egyedül építette fel kis üzemét, és csak néhány szakmailag igényes mun­kát bízott az iparosokra. A temető­ben nyugvó régi Orlandinik mai utód­ja életrevaló, bátor vállalkozó, mun­kaszerető ember. Mint később megtud­tuk, még előrelátó is. Épül ugyanis az új korszerű országút, mely a büffé előtt vonul majd el, és a kis falut összeköti a világgal, vagyis a sziget többi városkáival és községeivel. A forgalom és a rentabilitás tehát holt­biztos. A DALMÁT RIVIÉRA' Az a sanda gyanúm, hogy Dalmáciá­ban minden második embert Antenek hívnak. Ez a keresztneve Kovaőiő „kapetán“ úrnak is, aki kis motoro­sával kirándulásokra viszi a kíváncsi turistanépet. Vadonatúj ragyogóan tiszta járművébe bezsúfol vagy 20— 30 utast, és nekivág a Bracsí csatorna sötétkék vizének, megmutatja utasai­nak a dalmát partok gyönyörű strand­jait. Brela, BaSka-Voda, Makarska a kirándulás állomásai. Brela a Riviéra egyik legszebb strandja. Ezrek nyüzsögnek a több kilométeres kavicsos parton, tele tü­dővel szívják s' tenger sós lehelletét, élvezik a kristálytiszta tengervíz sl­­mogatását és ami nem mindenkinek kellemes, a mártírok kitartásával tű­rik a nap izzó hevét. Aki itt nem bar­­nul le, azt már nyárson sem lehet megpörkölni. Baska-Voda festői fekvésű, régi kis­város, árnyas fasorokkal, virágren­geteggel. Élénk a kereskedelem. Itt minden a turista zsebe elleni straté­giát szolgálja. Az utcán, asztalokon mosolygó gyümölcs, tengeri kagylók­ból készült emléktárgyak, szép fa'fa­­ragványok. Mindez tekintélyes ára­kon.- Az alku itt törvényesen kötele­ző, különben nemcsak ráfizetsz, ha­nem még ki is nevetnek. És ez köz­tudomásúlag még jobban fáj. Maikarska talán a legszebb. A strand ezerszínű és ezernyelvű. Az utcák olaszosan festőiek, a tenyérnyi terek tele üzletekkel. Az egyiken, ahol még talán egy szekér sem tudna megfor­dulni, négy aranyműves bolt, amelyek ezüstdrótból készült miniatűr éksze­reket, emléktárgyakat árulnak. A DELFIN-KALAND Tehát a kapitány fejenként 20 di­nárért igazán szép kirándulásról gon­doskodott. Nem hiányoztak a delfi­nek sem, minden turista 6ZÍve-vágya. Az öböl kijáratánál. bukkantak fel, négy jól megtermett vidám tenger­lakó, tíz percig hancúroztak a víz felszínén, aztán váratlanul mint ahogy feltűntek, viszsabújtak a mélybe. Úgy látszik, húsz dinárért ennyi a norma. Mégegyszer láttuk ezt a vidám együttest egy csendes délután a Pu- Ciscei öbölben. Akkor Is csak néhány perces műsort adtak. A fürdőzők azonban nem igen méltányolták a rendkívüli fellépést, és eszeveszetten menekültek a part felé. Mikor elcso­dálkoztunk a nagy ijedelmen — hi­szen úgy tudtuk, hogy a delfin sze­líd és barátságos állat — a helybe­liek azt válaszolták, hogy nagyon ha­sonlít a cápához, és sohsem lehet tudni... A faluban csak egy halakkal kap­csolatos szerencsétlenségre emlékez­nek. Egy polip ölt meg itt valamikor egy fürdőző halászembert az öböl közepén. Először azt hittük, hogy az egész csak egy legenda, de meggyő­ződtünk róla, hogy megtörtént. A sze­rencsétlenség színhelyével szemben, közvetlenül a parton régi korhadó fakereszt őrzi a tragédia emlékét és figyelmezteti a fürdőzőt, az elővigyá­zatosságra. Hogy ne ússzon be na­gyobb távolságra, ahol a mély víz ismeretlen veszélyeket rejthet. A figyelmeztetés nem nagyon hasz­nál. A fiatalság fékezhetetlen és órák hosszat viteti magát gumimatracon a hullámokkal vagy ússza át keresztbe és hosszába az öblöt. Megvetik a ve­szélyt, egyedül az asszonynép eskü­szik rá, hogy a kis halak megcsip­kedik a fürdőző lábát. Én ilyesmit nem tapasztaltam. De lehet, hogy gyenge a fantáziám. A következő számban szólok még a turista nyelvi nehézségeiről és né­hány szót a mezőgazdaságról. Ezzel be is fejezem. Ezt az olvasó megnyugtatása érde­kében közlöm. Tüzel a nap a brelai strandon

Next

/
Thumbnails
Contents