Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-27 / 30. szám
A kecsegéről rz j halfajta szerintem a * halak királya, szépsége és Ízletes húsa tekintetében. Sajnos manapság fogása már eseményszámba megy és büszkén könyveli el magának minden horgász, ha az év folyamán sikerül megfognia 5—6 darabot belőlük. A második világháború után folyóinkban rendkívül elszaporodtak a kecsegék. Ennek a fő oka volt, hogy a Duna medre teli s tele volt a háború folyamán elsüllyesztett különféle hajók és uszályok roncsaival. Ezen roncsok sóik helyütt megváltoztatták a Duna medrét és vizének folyását. Az ilyen hajóroncsok körül többször erős örvénylések keletkeztek, amelyek kimosták a Duna fenekét, ahol rendkívüli mélységek keletkeztek. Voltak helyek, ahol a mélység elérte a 15 métert is. Vagy például a bökkpusztai alámosott partnál a víz mélysége a 18 métert is elérte. Ez már komoly mélységnek számított. Az ilyen helyeken keletkezett nagy mélységeket és az itt uralkodó rendkívüli erős vízfolyásokat szereti a kec6ege. Továbbá olyan víz feneket, amelyet kemény agyag borít, nem sáro6, de nem is iszapos. A kecsege szívesen kap az elevenen fickándozó élénk piros trágyahernyókra, de nyár végén és ősz beálltakor, amikor a tiszavirág bábja a harcsaféreg már kifejlődik, ha a horogra ilyen fehér színű bábot tűzünk, biztos kapásra számíthatunk. Ami az említett kedvenc csemegéinek beszerzését illeti, a trágyahernyó gyűjtése nem is nagy dolog. Annál nagyobb szakértelmet és munkát igényel a harcsaférgek beszerzése. Ugyanis a folyóink fenekén lévő iszapban és vízborította partjainak oldalaiban találhatók. Azonban akadnak szenvedélyes horgászok, akik a hideg vízzel mit sem törődve kapa segítségével túrják a folyófenék iszapját, hogy feltúrjanak egy dobozra való harcsaférget. Az ilyen fáradságos és veszélyes munkával összeszedett férgekre nagyon kell vigyázni, mert száraz dobozban hamar elpusztulnak, romlásnak indulnak. Ilyenkor kedvenc halunk a kecsege nem kap rá. Hogy romlásukat megakadályozzuk, 6záraz fűrészporral megrakott dobozba, hűvös pincehelyiségbe tároljuk azokat. Az ügyes kecsegehorgász másképp oldja meg a haleleség beszerzését. Kétmilliméteres vaslemezből készít magának egy 35 centiméter hosszú és 15 cm átmérőjű hengert, melynek oldalát körben V alakban bevagdossa és a bevagdosott részeket befelé behajtja. Így belül fogazatszerű akadály keletkezik, az iszap visszatartására. Ezután az alkalmatosságot egy 3—4 méter hosszú farúdra erősíti, melynek segítségével akár a partról, akár ladikból, az említett vashengert, a víz fenekének vagy meredek partjának iszapjába nyomja. Majd kihúzza, miközben a hengerből a viz kifolyik, de az előbb említett V alakú behajlított fogazatok az iszapot visszatartják a hengerben. A többi már gyerekjáték. A készülék kezelője a henger iszaptartálmát a parton vagy a ladik fenekén kifordítja, kirázza és a benne található harcsaférgeket összeszedi, majd az előbb említett • fűrészporos edényben elhelyezi. Ilyen féregszedő helyek voltak nálunk például a közúti Vágdunahídtól a Harcsás felé vezető partrészleten. Fentebb pedig a Nyitra folyó Lukapart nevű részén, és sök más helyen, a Nyitra folyó fel6ő részein. Sajnos a tiszavirág, illetve annak lárvája a harcsaféreg, a gyakori folyómérgezésektől jócskán megritkult olyannyira, hogy ma már kevés helyen található. A tömeges lelőhelyét felfedező horgász legjobb barátjának sem árulja el, hol lelt a féregre. Ami a kecsegét illeti, nemes hal. Már a neve szerint is legszebb halaink egyike, igazán kecses hal. Orra hegyes és hosszú, 6zemei aprók, kékes zölden fény lenek. Teste szabályos hosszú, és erős, pikkely nélküli. Csak igen erős barnásszürke bőr fedi testét, melyen oldalt egy-egy C6ík húzódik. Hátán kemény gerincféle húzódik. végig. Farka elegáns. Azt mondják, hogy a tenger az igazi hazája, nálunk csak vendégeskedik. Húsa rendkívül ízletes, kissé sárgás és mondhatjuk, hogy csontnélküli. Ugyanis csontozata csupán a hátgerinccsontokon végighúzódó csigolyából áll. Ezért is mondják gyerekhalnak. Kapása rendkívül érdekes. A horgász nem szundikálhat a horognyél mellett, mert a kapás rendkívül gyenge, alig észrevehető. Nem vág a nyélen két-három miliméternél nagyobbat. Ennek oka, hogy a keceege 6zája másképp helyezkedik el, mint más halfajtáké. Ezért a kecsege ha észreveszi a csalétket, rátámad, de nem a fejével, illetve a szájával, hanem megfordul és ördögi ügyességgel felcsapja farkával a csemegét, azután hassal felfelé fordulva aláúszik és bekapja. Ezt a horgásznak tudnia kell, mert ha nem vágunk be idejében, akkor búcsút mondhatunk a finom kecsege pecsenyének. A kora reggeli órákban, sőt éjjel is kap. Éjjeli halászatkor a nyelet kézben kell tartani és a legkisebb kapást jelző koppanásra, ütésre bevágjuk. Mindenkor biztos az ilyen bevágás, mert nem kell figyelni a nyél végén mutatkozó 1—2 milliméteres rezgéseket. Ami a kapás idejét illeti, néha megszegi szokását; alkonyaikor vagy déltájban is kap. Jómagam is jártam úgy, hogy hajnali 3—4 órakor vártam a kecsegére, Újfalu és Aranyos községek között elterülő úgynevezett lidiai partrészen, amelyet nemrég köveztek ki. Észrevettem, hogy nyeleim végei meg-meg rezzennek, de mivel nem rázták meg mint például egy kisebb dévér vagy jászkölyök, így be sem vágtam. Erre fizettem rá. Számos kecsege birtokomba kerül, ha tisztában vagyok a hal kapási technikájával. Hét óra felé, amikor a nap már jó melegen sütött, ismételtei megrázkódott horgom nyele. Mérgemben bevágtam és legnagyobb csodálkozásomra halat éreztem rajta, mégpedig nem is kicsit. Gyorsan hozzáfogtam kivontatásához, mire kb. 40 méterre kiugrott a vízből. Ezzel elárulta, hogy a kecsegék családjába tartozik. (Ugyanis a kecsege a bevágás után, mikor érzi, hogy fogoly lett, kiugrik a vízből.) Ezután fogtam még két darab másfélkilósat s ezt követően megszűnt a kapá6. Ebből láthatjuk, hogy a kecsege is csoportosan úszik. írásom elején említettem, Legutóbbi Zöldség-Virág szakmellékletünkben beszámoltunk Reinhold von Sengbusch professzornak, az ahrensburgi Max Planck Intézet kísérleti kertgazdasága vezetőjének világraszóló növénytermesztési eredményeiről: a Senga Sengana földieperről és az úgynevezett örök rozsról. Mindez azonban csupán egy-egy programpontját képezi a sokoldalú tudós munkásságának. Ki hinné, hogy „másodállásban“ agyancsak ő tenyésztette ki a szálkamentes pontyot? A kutatók mindenekelőtt a halak izomközti szálkái ellen vették fel a harcot, mivel azok hatnak leginkább zavarólag a halfogyasztásnál, sőt az idegesebb természetű halevőket pogány káromkodásra is képesek serkenteni. — Csökkenteni kell tehát a halszálkák számát! Az örökléstani módszerekből kiindulva az aránylag csekély szálkaszámú egyedeknek egymással történő keresztezése látszott erre a legalkalmasabbnak. A kutatók megfelelő mennyiségű egyedet áttelepítettek a halastavakból fűtött akváriummedencékbe, amelyekben az űrhajózás-technikában alkalmazott televíziós készülékek segítségével figyelték a halak fejlődését, pontosabban az izomközti szálkák számának változását. Már a megfigyelés stádiumában meglepő eredmények mutatkoztak: az akváriumbeli halak, amelyek csecsemőkhöz hasonlóan cuclisüvegszerű készülékekből szívták ki táplálékukat, sokkal gyorsabban növekedtek halastavi társaiknál. Az ahrensburgi akváriumban nevezetesen egy év alatt akkorára nőttek a pontyok, mint egyebütt három esztendő alatt, hogy régebben tömegesen lőhetett fogni belőlük a nagyiéli szigeteknél, a kolozsnémai kövezet felső végén, Nagykeszinél, Bökkpusztánál, a lidiai partoknál stb. Például a kisharcsási D-una-ág közepén a háború folyamán elsüllyedt hajó roncsainál, horgunkat a túlsó parton fekvő szőnyi templom irányában legalább vagy 60 méterre be tudtuk dobni, biztos volt a kapás. Ügy gondolom most is akadnak helyeink, ahol tömegesen tartózkodik ez a halfajta. Ahogy a vízmosások következtében részükre nem alkalmas a fenék, onnan elvonulnak és keresnek maguknak olyan helyet, amely számukra tartózkodási helyül megfelül. Horgászáshoz legjobb a 30— 40 mm damil és érzékeny vékony nyél. A horog is egészen kicsi lehet, olyan, amilyenekkel dévérekre halászunk. Mivel a kecsegék csoportesan úsznak, ez az oka, hogy kapásuk legtöbbször rövid ideig tart (amíg a csoport elvonul). Ha a vonulás idejét a horgász eltalálja, ekkor megtöltheti kecsegével a tarisznyáját. Ez nem lenne mindennapi esemény, mert amint hírlik a kecsege a legdrágább hal környékünkön. Holczer László, Komárno sőt a kétéves példányuk között ötkilós egyedek is akadtak. Közben természetesen egyre csökkent izomközti szálkáik száma. — Sengbusch profeszszor nem kételkedik abban, hogy rövidesen kitenyészti az „abszolút“ szálkamentes pontyot. Összeállította: K. E. A FRANKFURTI NATURMU* SÉUM a tavak díszéül tartott hattyúk és a fehérhal ivadék érdekes „együttműködéséről* közölt ismertetést. A stárnbergi tavon megfigyelték, hogy a méltóságteljes lassúsággal evező hattyúkat a fehérhal ivadék egész raja kíséri a 20—30 cm-es távolságra, ha az egyik hímet a másik nekihúzá6sal megtámadja, a halacskák is eltűnnek, hogy percekkel később ismét díszkíséretet alkossanak. A halak a hattyúk anyagcsere termékeikre várakoznak. Ha re termékeire várakoznak. Ha dik, a halacskák rárohannak a hulladékra és felfalják. A különös jelenséggel érdemes volna a parazitolőgusoknak' is foglalkozni, mert a vízimadarak ürüléke béléiősdieket tartalmaz. VADASZ „ 7 THAIASZ 7 Szálkamentes halat parancsol?
