Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-27 / 30. szám
IV. ÉVFOLYAM 1968. JÜLIUS VADASZ és A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE elő fogolyállományunk szaporulata számára. Emellett mondjuk meg azt is, a fogoly létszáma apadásának okát boncolgató vadász egy szóval sem vádolta önmagát. Pedig első s utolsósorban is az embereken, főleg a vadászokon múlik a védtelen vadak sorsa, pagonyuk állatállományának sűrűsége. Ha eddig nem csináltuk, most a vadászidény küszöbén tegyük szívünkre kezünket és valljuk be őszintén, érdektelen szemlélői voltunk az eseményeknek és jóformán semmit sem tettünk a fogoly védése érdekében. Felmerül a kérdés, mit tehet ily esetben a vadász. Nagyon is sokat. Elsősorban az etetés kerül előtérbe. Tudjuk, hogy az éhező vad rövid ideig bírja a hideget, legyengül, s a fagy vagy a pecsenyére éhes kártevők áldozatául esik. Márpedig majdcsak minden télen akadnak napok, hetek, amikor a meleg szoba ablakán kitekintve megjegyezzük; „a kutyát is kár kiverni“. A házőrző eb jobb híján az udvar árnyékos részén meghúzódik, de hova meneküljön az apróvad a hóvihar elől, ha az ember nem készített számára szélmentes helyen etetőt, búvóhelyet. Még veszélyesebbé válik helyzete, ha sehol a környéken nem talál élelmet. Bizony külső gondoskodás nélkül a zuzmarás tél nagyobb vámot szed foglyainkból, mint egy két jól szervezett, átgondolt körvadászat. A gondoskodás hiányát azért állítom, mert vadászkörutaim során erről meggyőződtem. 7. szám Számos vadásztársaság pagonyában jártam, ahol a fácánok számára sem készítettek egyetlen etetőt, a foglyokról nem Is beszélve. Viszont olyan vadásztársaságot is ismerek, mely aránylag kis területen egy kétnap alatt 400—500 foglyot kerítettek hálóba, illetve fogtak élve. S éppen ez a tény dönti meg azon állítások igazát, amelyekkel bizonygatjuk a foglyok létszámának csökkenését. Nem kapnánk reális képet a való helyzetről, ha elhallgatnánk, hogy az utóbbi két évben örvendetes javulás tapasztalható a fogolyállomány létszámát illetően. Főiképpen a tavalyi év kedvezett az apróvad szaporulatára. Egyik évről a másikra szinte megkétszereződött számuk. Jóllehet, főleg ennek köszönhető, hogy idén engedélyezték a fogoly vadászatát. Ez azonban nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy hűbelebalázs módjára lövöldözzük e hasznos állatokat. Felteszem a kérdést; milyen zsákmányra számíthat az a vadásztársaság, melynek határában kisszámú a fogolyállomány. Milyen érzéssel kér 10 fogoly lövésére engedélyt az a vadászgazda, aki törzsállományként csupán 200 foglyot számolt és jelentett. A felvetett kérdésekre önmagunknak adjunk választ. A fogolyvadászat a vadásztársaság dolga. Senkit sem vonunk felelősségre törvényadta cselekedetéért, ám a pagony a vadászat napján igazságos bírálatot mond. Ennek tudatában vadászbecsülettel határozzunk a foglyok sorsa felett. Nem érdemes és kár lenne átrazziázni az egész határt annak reményében, hogy néhány példányt kilőjjünk az amúgy is gyérszámú állományból. Tartsuk szem előtt, hogy saját vadunkat védjük, pusztítjuk. Amikor fegyvert emelünk a felrebbenő fogolycsaládra. tudjuk, melyik példányra célzunk. Aránytalanul elszaporodtak a kakasok, lehetőleg ezek számát gyérftsük. Ne éljünk vissza az adott helyzettel, elégedjünk meg egykét szervezett vadászattal. Ne irtsuk fölöslegesen mezőgazdaságunk ingyenes napszámosát, pagonyunk és vadászaink kedves madarát, a foglyot. SÁNDOR GÁBOR A TARTALOMBÓL: + Az idei vadászvizsgák értékelése + Golyós puskás lövészversenyek + Elek bátya nyúlpaprikása + Vadásznaptár + Ismerjük meg a medvét + A sikeres sporthorgászat előfeltételei -4- Ülök a vízen + A kecsegéröl + Csodálatos „recipe“ , Gondolatok a fogolyvadászatról mos csökkenését ki-ki a maga módja szerint magyarázza. Erre vonatkozóan egységes álláspont nem született. Számos feltevés látott napvilágot. Egyesek a nagyüzemi táblás gazdálkodásban keresték a csökkenés okát, mások az egyre fokozódó növényvédőszerek használatában, a mezsgyék eltűnésében stb. Akadtak, kik azt állították, és állítják, hogy mivel megszűnt a fogoly lövése, a családok nincsenek zaklatva, a létrejött vérrokon-tenyésztés következtében apadt a foglyok száma. Ez utóbbi vélemény nem lehet helytálló, mivel éppen abban az időben csökkent a foglyok száma, amikor évről évre engedélyezték vadászatát és nagyon Is sokat üldöztük ezt a szárnyasvadat. A többi állítás vitatható azon kiegészítéssel, hogy az utóbbi időben mezőgazdasági üzemeink kérlelhetetlen harcot indítottak az úgynevezett parlagföldek ellen. így síkvidékeinken is egyre zsugorodtak a bokros részek, eltűntek a remízek, csenderesek. Maholnap egyetlen bokor, szálfa sem lesz a határban, ahol a nap hevétől elernyedt kapás, kaszás, vagy ahogy mondani szokták a fáradt vándor megpihenjen. A hernyötalpas a határ legeldugottabb részén Is kihuzigálta a fákat, bokrokat, majd az eke szántóvá varázsolta a foglyok számára oly hasznos és nélkülözhetetlen búvó- és pihenőhelyeket. Ezek tények, s tagadhatatlan, hogy kedvezőtlen körülményt idéztei« Néhány év után az ország egyes járásaiban ismét vadászhatunk foglyokra. Augusztus 16-től szeptember 30-ig engedélyezték vadászatát. Vártunk e napra, sőt nem egy vadász követelte a fogoly lövésének engedélyezését. Idén 6 hét áll rendelkezésre, s ez idő alatt „kitombolhatjuk“ magunkat kedvünkre. Ám mielőtt puskánkat leakasztjuk a szegről és a mezőre vonulunk, hogy megtizedeljük egyik legkedveltebb apróvadunkat, vizsgáljuk meg közelebbről milyen kilátásokkal kecsegtet a fogolyvadászat. Jóllehet nem kell hangsúlyoznom, hogy fogolyállományunk létszáma az utóbbi évtizedben rohamosan csökkent, számos pagonyban olyannyira, hogy félő volt, hogy teljesen kipusztul. Azt is meg kell mondanunk, hogy a való helyzetet nem tükrözte a statisztikai kimutatás sem, mivel a kötelező tavaszi vadszámláláskor a vadászgazdák többsége hanyagságból vagy nem akarásból szépített a dolgon (tisztelet a kivételnek). Legtöbb esetben az egyszer bejegyzett darabszám évekig futott anélkül, hogy visszatükrözte volna a valóságban végbemenő létszámcsökkenést. Ám, amint egyszer minden kiderül, az utóbbi évek során a foglyok valódi számának bejelentése is (kevés kivétellel) kerékvágásba került. Így reális áttekintést kaptunk az ország fogolyállományáről. Felsőbb szerveink ennek tudatában tiltották le vadászatát. A fogoly létszámának roha
