Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-20 / 29. szám
Ahol a méhek megbecsülésnek örvendenek Tudományos alap nélkül sem az.ipar, sem pedig a mezőgazdaság fejlődése nincs biztosítva. Kézenfekvő dolog, hogy csak azok a mezőgazdasági üzemek képesek lépést tartani a kor igényes követelményeivel, amelyekben gyakorlati alkalmazást nyert a korszerű technika és technológia minden vívmánya. Itt szeretnék rámutatni arra, hogy az eddigi gyakorlattal szemben a méhészetnek is egészen más küldetése van, mint a múltban volt. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás szinte elképzelhetetlen méhek nélkül. Ezek a parányi bogarak szorgalmas segítőtársai a mezőgazdasági dolgozóknak. A múltban csupán az a cél vezérelte a méhészeket, hogy minél többet pergessenek. Egyéni szempontból nézve a dolgokat, igazat kell adni a méhészeknek. De ma már össztársadalmi érdekről van sző, amikor a méhészetnek kettős célt kell szolgálnia. Az elsődleges célban a mezőgazdasági növények terméshozamának fokozását kell látni, s csak ezután következhet a méztermelés. A méz fontossága nem vitatható, de mennyivel jelentősebb az egyes növényfajták magtermésének hozama, vagy a gyümölcsfélék beporzása. Példa erre a Bálvány! Állami Gazdaság, ahol a méhészet kimondottan a magtermesztés fokozását szolgálja. Hodek István, aZ állami gazdaság méhésze 1953-tól irányítja a gazdaság méhészetét. Ezt megelőzően 1938-tól önállóan méhészkedett. Saját méhészetében a Balogh-rendszerű kaptárak jutottak szóhoz. Ennek egyik oka az volt, hogy abban az időben bőséges méhlegelőkkel rendelkeztek, s a hordás szempontjából a fenti kaptárak előnyösek voltak. Ma már egészen más a helyzet. Évről-évre szűkül a méhlegelők területe, ami arra készteti a méhészeket, hogy áttérjenek olyan kaptárak használatára, amelyek az adott körülményeknek a legjobban megfelelnek. Az állami gazdaságnak 105 méhcsaládja van, amelyek kimondottan a mezőgazdasági növények megtermékenyítését, beporzását végzik. Éppen ezért csupán minimális tervet állítottak fel a mézhozamra (családonként 10 kg). Ugyanis az állami gazdaság mezőgazdasági növények magtermesztésével foglalkozik. Ehhez igazodva állították be a méhészetet és felszerelést. Szlovák normalizált B-nakodó-kaptárakkal rendelkeznek, mivel a gazdaság területén belül állandóan vándorolnak. A méh családokat 20—30-cas. csoportokban helyezik el az éppen virágzásban levő parcellákon, hogy elvégezzék a be-•porzást. Mivel a magtermesztés élfontosságú, a kártevők elleni védekezés különféle vegyszerekkel történik, melyet repülőgépi*el végeznek. Ez bizony jelentős kárt okoz a méhészetben, de a gazdaság vezetősége számol ezzel is, mert pl. a lucernamag termesztése jövedelmezőbb, mint a méhészet. Éppen ezért arra törekszenek, hogy a meglévő méhállományt fenntartsák. Beszélgetésünk további részében megtudtam azt is, hogy a kereteket minden három évben cserélik. Az ehhez szükséges viaszt összegyűjtik, majd Brnóba küldik feldolgozás végett. Az anyák váltására két évenként kerül sor. Az anyákat nem nehéz megtalálni, mivel azokat minden alkalommal színes festékkel jelölik meg. A gazdaság vezetősége nem szűkmarkú a méhekkel szemben, mert tudatában van annak, hogy a befektetett tőke kamatostól megtérül. A teleltetés alkalmából például családonként-15 kg cukrot bocsájt a méhész rendelkezésére. A tavaszi serkentő etetésre pedig öt mázsa cukrot használnak fel. A méhek késő ősztől tavaszig a bálványi részleg gazdasági épületei közelében kapnak elhelyezést. A kaptárokat védősopa alá helyezik, hogy az Időjárás viszontagságai ellen védve legyenek, mert itt biztonságosabb a méhek teleltetése is. Mivel Hodek István nemcsak a méhészetet irányítja, hanem a bálványi üzemrészleg gyümölcsészetét is, egyedül nem lenne képes megbirkózni a feladatokkal. Különösen most, amikor 40 hektáros területen termőkaros és sövényes gyümölcsöst létesítettek. Ezt a módszert Magyarországról hozták. A telepítés és a további munkálatok, valamint a fiatal gyümölcsfák gondozása a főidény folyamán nagy körültekintést igényel. Ezért két állandó munkaerő áll Hodek elvtárs rendelkezésére. A vándoroltatás alklamával pedig ahány dolgozóra szükség mutatkozik. Annak ellenére, hogy a méhészet nincs méztermelésre beállítva, az élmúlt évben mégis szép eredményt könyvelhettek el. Családonként 23 kg mézet pergettek. Ha figyelembe veszszük a vegyszeres permetezés következtében elpusztult nagymenniységű méhet, az eredmények még szebbek lettek volna. Mindent összegezve, az elmondottak alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a Bálványi Állami Gazdaság egyes részlegein a méheknek köszönhető a termés intenzív növekedése. De hozzájárul ehhez a méhész, Hodek István szakértelme is. Andriskin József Jubiláló SVANCZER LAJOS 70 ÉVES • Olvasóink többsége minf den bizonnyal ismeri Svan| ezer Lajos méhésztanítót, ! hiszen sorozatos előadásai ; keretében bebarangolta I egész Szlovákiát. Előadásaií nak fő témája a méhbéteg♦ ségek ismertetése, azok f megelőzése, illetve gyógyí| tása, de az általános jelle- I gű előadásai is érdekesek, * tanulságosak. Svanczer mé- I hésztárs — aki az elmúlt | napokban töltötte be 70. • életévét, gazdag múltra te« kint vissza. Négy évtizedes I méhészkedése alatt sok mtn| dent átélt, tapasztalt. Elmé► leti és gyakorlati ismereteit J nem rejtette véka alá, önzet| lenül átadta a méhészek t nagy táborának. Már 1933- f ban tollat ragadott, megírta I élményeit, tapasztalatait. Az* óta számtalan szakcikk, az • utóbbi évtizedben pedig há- I rom kötet könyve jelent meg | a piacon (Méz mint gyógyt szer 1957; Gyakorlati méhész, ! szlovákul, magyarul két ki- I kiadásban 1964; A méhcsa« ládok élelmezése, etetése és ♦ vándoroltatása 1966; — ez J a könyv magyarra fordítva | még idén megjelenik). : jelenleg újabb műve van • a nyomdában, mely „Méhész-1 kedni kezdünk“ címen nemf sokára megjelenik, valószí♦ nű, hogy később magyar J nyelvre is lefordítja a szer| ző. 2 Göröngyös, gondterhes volt * a jubiláló méhész életútja. I Nemcsak a méhészet terén f érték meglepetések (hordás• tálán év stb.], de irodalmi J munkássága elé is komoly | akadályok gördültek. Mindez ♦ ma már a múlté és fajos bátyánk a közelmúltban elégtételt kapott indoktalan elmarasztalásáért. Most tehát örömmel, megnyugvással élvezheti négy évtizedes munkájának gyümölcsül. Első nyilvános tevékenysége 1933-ban kezdődött, amikor Ivánkán méhészegyesületet alapított. Később, 1949- ben méhésztanítói vizsgát tett, mellyel egyidőben a Szlovákiai Központi Bizottság különböző tisztséggel bízta meg. Tisztségében bosszú évek során a méhegészségügy terén fejtett ki érdemdús tevékenységet. Főképpen az ő érdeme, hogy a méhek egészségügyi ellenőrzése Szlovákia egész területén szervezett. Szaktudása elismeréseképpen könyvelhető el, hogy megbízást kapott — a Szófiában tartandó szocialista államok által rendezett szimpóziumon. — „A baktériumok okozta méhbetegségek és atkakór Csehszlovákiában“ című előadás megtartására. (A szimpóziumra a nyugati államokat is meghívják.) Ezen fontos megbízás, különböző kitüntetések és diplomák mellett engedje meg Lajos bátyám, hogy 70 éves évfordulója alkalmából mind a szerkesztőség, mind méhészolvasőink nevében erőt, egészséget, további munkájához sikert és sok nektárdús évet kívánjak. (sándor) Az állami gazdaság méhészetének egy részlege ■arareM 3
