Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-20 / 29. szám
Pempötermelés egyszerű módszerrel Tavaly nyáron a „Méhész" hasábjain egy hirdetésen akadt meg figyelmem: „Méhpempőt bármilyen mennyiségben eladok, házhoz küldök". Ekkor elhatároztam, meglátogatom a hirdető szerzőjét, Kovács Márton barti méhészt (érsekújvári járás). Nem a kíváncsiság hajtott, de a szakma, vajon milyen módszerrel termeli az aranyat érő pempőt az ismeretlen méhé». ☆ Ahány ház, annyi sz&ji, — tartja a közmondás. Bé a pempőtermelésnél is elmondható. Jelenleg még nincs egységes álláspont a pempőtermelést illetően. Nálunk kezdeti stádiumban van termelése, bár e téren néhány évet magunk mögött tudunk. A legtöbb méhész saját módszere szerint készítette a pempőt, kisebb-nagyobb eredménnyel. Évek során számos módszer született, de egyikre sem mondható, hogy tökéletes. Jómagam is űzöm ezt a mesterséget, ezért saját érdekemben is kutatom az újat, a jobb módszereket. Őszintén szólva kellemes meglepetésben volt részem, amikor a fent említett méhész munkájával megismerkedtem. A kezdet kezdete Kissé furcsán hangzik, de Kovács Márton a pozsonyi állomáson kezdte meg az első lépéseket a méhészkedés felé. Az eset 1950 nyarán történt. Abban az Időben emberünkben már megérett a gondolat a méhé6zkedéshez, hordástalan nyár lakóhelyén és környékén nem kedvezett a rajzásnak. Ennek következtében méhvásárlási szándéka már-már megfeneklett. Egy szép napon azonban a pozsonyi állomáson egy ember rajszállítóval kezében sietett a peronra. Megszólította, nem-e adja el a méheket. A méhész tiltakozott, mondván, legjobb barátjának viszi a rajt, de a beígért összeg csábító volt. Így történt, hogy Kovács Márton a méhek birtokában utazhatott hazafelé. Ezt követően még újabb két rajt kapott újdonsült ismerősétől. Tizenhárom év leforgása alatt 50 családra szaporodtak a méhek. A sikerhez méltán hozzájárult a méhész kitartása, szorgalma és nem utolsó sorban tanulniakarása. Nemcsak a szaklapokat és a szakirodalmat olvasta rendszeresen, de a szomszédos Magyarországra a „Gödöllői vasárnapokra" is eljárt. Beszélgetésünk során meggyőződtem arról, hogy a nagy-nagy szorgalomnak és a 18 éves gyakorlatnak megvan a látszata. Egyszerű, de nagyszerű Szinte hihetetlen, hogy méhészünk a legegyszerűbb módszerrel majd csak maximális eredményt mutat fel a pempőtermelésben. Bizonyítja ezt az a tény, hogy két kiló pempő eladására (36 ezer korona] kötött szer ződést. Ebből egy kiló 60 dekát már kitermelt s emellett az egyéni érdeklődők megrendeléseit is kielégíti. Aki ért a pempőtermeléshez, bizonyára kétkedve csóválja a fejét a két kilót illetően. Bizony nagyon sok állami gazdaság, illetve szövetkezet méhészének gondot okoz, hogy a 100—120 család méhtől egy kiló pempőt termeljen. Az érdekeltek számára tehát nem árt, ha megismerkednek egy újabb módszerrel, melyre méltán mondható, egyszerű, de nagyszerű. A családok felkészítése a pempő termelésére február, március elején, illetve az idő felmelegedésével kezdődik. Ekkor 1—1 kilogramm mézeslepényt kapnak a családok. Ezt követően az első átvizsgálás után március második felében 1:1 arányú hígításban egy liter cukors_zörppel történik a serkentő etetés. A szokottól (30—40 dkg) azért nagyobb a serkentésre szánt adag, mert a bő élelemkészlet az anyát több petelerakásra készteti. Már pedig a fő cél, hogy a család mihamarabb erős, rajzásra érett legyen. Tudniillik ezen dől vagy bukik a pempötermelés sikere. Ugyanis Kovács méhésztárs a természetes érettség határán lévő rajzásnak induló méheket állítja a „csatasorba“ munkába. Főképpen ezt látom sikere egyik zálogának. Két anya, egy kaptár Benkó László, aki Kovács Márton méhésszel együttesen készíti a pempőt elemmel működtetett gép segítségével szedi a pempőt az anyabölcsőkből. A deszkából készített anyapároztató, s mellette az 50 filléres mezespohár, amelyben ugyancsak kiváló anyák nevelhetők. Foto: Sándor A termelés második mesterfogása, hogy minden kaptárban két anya tevékenykedik. Egyik a költőtérben, másik a mézűrben. Ugyanis a méhész a kaptár mindkét részében teleltet méheket. A két családot gumipelenka választja egymástól. A méhek alul-felül külön-külön etethetők-itathatók. A csuklósán épített mézteret nem kell emelgetni, egy kézmozdulattal feltámasztható. A pempötermelés akác előtt mintegy két héttel veszi kezdetét (akácra Bartról Kéméndre vándorol), amikor a családok a fejlődés fő fokát elérték. Ekkor általános átvizsgálás követ* kezik, melynek kertében a gyengébb teljesítményű anyákat a méhész felszámolja. A lehetőséghez mérten erre a legtöbb esetben a mézterekben kerül sor. Ezek szerint tehát már az akác előtt kezdetét veszi a pempőtermelés. Kétszeri pempőszedés után (kétszer három nap) a gumipelenka helyére anyarács kerül. Amennyiben a költőtéren és a méztéren Is kijáró nyílás van, a fennt székelő család a pelenka eltávolítása után is ragaszkodik önállóságához, vagyis tovább építi az anyabölcsőket, illetve termeli a pempőt. Ha valamelyik család észre veszi a költőtérben működő anya jelenlétét, és emiatt hanyagolni kezdi az anyabölcsők építését, úgy egy-két hétre újra felkerül a gumipelenka, hogy a méhek az anya hiányát újból érezzék. A pempötermelés tényleges ideje tehát nem szorul korlátok közé. Egy ugyanazon család hónapokig építi az anyabölcsőket, készíti a pempőt. Az utánpótlás három naponként történik, ami* kor a költőtérből egy napos fia* sítással telt keret felkerül a méztérbe. Ezek szerint a kaptár* ban lévő mindkét család a tér* melés részvevője. Természetes, hogy a méhek munkájára a hordás is nagy befolyást gyakorol. Ezt a méhész etetéssel pótolja. Amint a kaptármérleg süllyed, kezdetét ve* szí az etetés. Ötven filléres anyanevelés Amint fentebb a pempőtermelés második szempontjaként megjelöltem, a főfejlődés időszakában emberünk minden egyes kaptárában két anya dől* gozik. Ez okból is fontos, hogy Kovács méhésztárs intenzíven foglalkozzon az anyák nevelésével, annál inkább, mivel évenként sor kerül az anyák kicserélésére. Az idén beadott anya például jövő évben akácvirágzás után kerül leváltásra. Az egyszerű méhész számára ez az állítás szinte hihetetlen, mert általánosan ismert az anyák két évenkénti leváltása. Ám az ismertetett eredmény új módszert, új eljárásokat követel. Ezek közé tartozik, hogy egy-egy kap* tárban két anya segítsége ré* vén erősödik fel a család olyannyira, hogy a rajzási ösztön szinte állandósul s megállás nélkül építi az anyabölcsőket, termeli a pempőt. Ez indította a méhészt arra, hogy az anyanevelés terén is a legegysze* rűbb módszerhez folyamodjon. Köztudomású, hogy az anyanevelés területén sincs kiforrt, egységes álláspont. Ki-ki saját 6zájaíze, szaktudása szerint neveli az anyákat. Ehhez a munkához némi befektetés (anyanevelő kaptáraik) s (különböző eszközök szükségeseik. Kovács méhésztárs megtalálta az anyanevelés legegyszerűbb módját. Az anyanevelő kaptárt ötven fillérért vásárolt kilós mézespoharaikkal helyettesíti. A poharakban a legjobb családok rajbölcsőit ragasztja, majd méheket seper hozzájuk. A pohárban a méhek szemre is szép lépőket építenek, miközben az anya kikel és bepárziik. Öröm nézni a hűvösre rakott poharakat a méhek ki és berepülését. Még nagyobb öröm tudni, hogy az egyszerű alkotmányban fiatal jól petéző anyák dolgoznak és készek arra, hogy egy éven át több százezer utódot neveljenek. ☆ Befejezésül annyit, hogy látogatásom meghozta a várt eredményt. Többet láttam, tapasztaltam, mint vártam. Kovács Márton munkamódszere átgondolt tapasztalatokra épül. Ennek köszönheti sikereit. Sándor Gábor
