Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-20 / 29. szám

A gyógynövények és a méh'észet Sokféle gyógynövényt gyűjte­nek és termesztenék. Bőven van közöttük méhészetre jelentős Is. Néhányat vázlatosan ismerte­tek. A mákot (Papaver somnife­rum) élelmiszer- és gyógynö­vényként termesztik. A méhek szívesen látogatják virágporért, főleg a reggeli órákban, és je­lentősen hozzájárulnak a meg­­porzáshoz. A mák virágpora szürkéssárga színű, később ibo­lyás barnává érik. A méhészek nem túlságosan kedvelik, mert sokszor olyan rengeteg gyűlik a sejtekbe, hogy az anyát ki­szorítja. Júniusban, július elején nyílik. Nektárja nincs. A fehér mustárt (Sinapis al­ba ) mint ipari, gyógy- és fűszer­­növényt termesztik. Magvait fű­szernek, mustár-, étolaj- és szappankészítésre használják. A gyógyászatban a magvaiból kivont sinalbin nevű hatóanya­got értékesítik. Gyakran elva­dul, vetési gyomként sem ritka. Élénk sárga virágai fürtben állnak. Folyamatosan nyílik, a felső virágok kibontakozásakor alul már megtalálhatjuk becő terméseit. Május végétől, oly­kor júliusban virít. A méhek sűrűn látogatják nektárért és virágporért. A fehér mályva vagy orvosi ziliz (Althaea officinalis). Gyö­kerét, virágját és levelét is fel­dolgozzák. Teatkeverékekben hű­léskor és borogatásra használ­ják. Júniustól szeptemberig vi­rágzik. Virágai hosszú álfürtöt alkotnak. Színük halvány ró­zsa, ibolyás vagy fehéres, sötét erezettel. Nektárt és virágport ad a méheknek. A koriander (Coriandrum sa­tivum) egyéves termesztett fű­szer- és gyógynövény. A gyógy­szer- és gyógynövény. A gyó­­gászatban mint gyomorerősítőt, görcscsillapítót és szélhajtót al­kalmazzák. A húsiparban pác­ízesítő. Illóolaja a likőr- és illatszergyártásban használatos. Fehér vagy rózsaszínű virágai 3—8 ágú összetett ernyőbe cso­portosulnak. A nektárt a bioe­­szél tövében található bibepár­na választja ki. Virágport is ad. A méheknek a megporzásban szerepük van. A virágok június­ban—júliusban 3—4 héten át nyílnak. A szagos levendulát (Lavan­dula Officinalis) a harmincas évek óta termesztik. Kertekben is sokfelé megtaláljuk. Ibolyás­­kák, illetve levendulakék virá­gaik fűzérvirágzatban állnak. A szagos levendula június vé­gétől július közepéig, az angol levendula júliusban—augusztus­elején virágzik. Virágját hasz­nálják. Kedvelt illatosító. Világ­­főzete belsőleg felfúvódáskor, külsőleg sebek öblítésére és borogatásra jó. A nektár a mag­ház alatti duzzanatban választó­dik ki, s összegyűlik a párta­csőben. A levendulák igen jó méze lók. A méhek virágport is hor-2 r;i3:i=M^ danák róluk. A felhasználásra termelt levendula a méhek szá­mára kevéssé értékes, mert a virágokat fesléskor szokták gyűjteni. Franciaország déli ré­szén sok ezer hektáron ter­mesztik a hibrid levendulát. A vándorméhészek fölkeresik ezt a kitűnő méhlegelőt. Négyzet­­kilométerenként 1000—2000 kap­tárt is leraknak. Az olajtermés az utóbbi időben megcsappant. Arra gondoltaik, hogy ezt a gyűjtögető méhek okozzák: a virágok megporzása után keve­sebb olaj képződik. Barbier (1960) azonban eldöntötte, hogy a méhek látogatta növények 11,5—20,9 '%-kal több olajat termeltek. A megfigyelt csökke­nést a tövek elöregedése okoz­ta. A gyapjas gyűszűvirág (Digi­tális lanata) igen jelentős gyógynövény. Vadon is előfor­dul. Kétéves növény. Második évi leveleit gyűjtik, ebből vonja ki az ipar a hatóanyagait. Szív­­gyógyszer készül belőle. Fehé­res, zöldessárga, néha rozsda­barna, ibolyás erezetű virágai fürtben helyezkednek el. Egy­­egy virágzatban sok, olykor több száz virág lehet. A gyűszű­virág nektárt és virágport ad. A nektár a 6—8 mm hosszú pár­­tacsőben gyűlik össze. A méhek az .idén hosszú virágzási ideje alatt mindig erősen járták. Má­jusban—júniusban nyílik, de virítása elhúzódhat akár augusz­tusig is. Dísznövénynek is ér­demes ültetni. A fodormenta (Mentha cris­­pa) különféle vad mentafajok­ból származik. Fodros, jelleg­zetes szagú levelének főzetét a népi gyógyászat gyomorfájás és felfúvódás ellen használja. A levélből kivont illóolajat az élelmiszeriparban és a szépség­­ápolásban használják fel. A vi­rág fehér, felső részén ibolyás. A méheknek nektárt és virág­port ad. A nektár a magház tö­vén képződik. Az apiri célokra termesztett fodormenta a mé­heknek nem értékes, mert a föld feletti részeit virágzás előtt gyűjtik. Júliusban—augusz­tusban nyílik. A borsos menta (Mentha pi­perita) Angliából származó ér­tékes gyógynövény. Hajtásából illóolajat vonnak ki. Sok men­tolt tartalmaz, melyet a cukor­iparban és a szépségápolásban is felhasználnak. Levelei főzetét étvágyjavítónak és gyomorbaj ellen alkalmazzák. Ibolya vagy kékes-ibolya virágai összetett füzérvirágzatban állnak. A nek­tár a magház töve körül képző­dik, és a rövid pártacsőben gyűlik össze. A méhek könnyen hozzájutnak, és nagyon járják. A méhészetre igen értékeseik a vad mentafajok is. A vízi menta (Mentha aquatica) külsőleg méhszúrás ellen is járja. A citromfű (Melissa officina­lis) föld feletti részei kelle­mes citromillatúak. Méhesek köré is szokták ültetni. Föld feletti részének főzetét görcs­oldónak és nyugtatónak hasz­nálják. Virágai krémszín űek, később fehérek, a felső levelek hónaljában 10—20-asával ülnek. Virágonként négy dudor-alakú nektárium-ot találunk. A nektár a pártacsőben rendszerint olyan magasra emelkedik, hogy a mé­hek kényelmesen kiszívhatják. Júniustól szeptemberig virágzik. Nagyon értékes méhlegelő nö­vény. Számottevő hordást csak a magnak hagyott citromfű ad­hat, és természetesen vadon termő. Össze szokják téveszteni a macskamentával (N-epéta Ca­­taria) é6 annak kertekben ülte­tett citromillatú változatával. Ez is mézelő, s régebben gyógy­növénynek is használták. Az orvosi vagy kerti zsálya (Salvia officinalis) a Földközi tenger nyugati vidékéről szár­mazó növény. Kicsiben többféle termesztik. A méhészek is ülte­tik olykor. El is vadulhat. Főze­tét meghűléskor isszák, torok­öblítésre és fekélyek lemosásá­ra, olaját illatszergyártásra használják. Virágai ibolyáskék, fehér vagy rózsaszínűek. A pár­tacső rövid, a méhek a nektárt könnyen elérik. Május végétől július elejéig virágozhat. A mé­zelésre termesztett zsályát nem lehet rendszeresen vágni, mert akkor csak leveles hajtásokat fejlesztene. A gyógynövény-ke­reskedelem s a méhészet is nyer, ha elvirágzás után a zsályát a tőhöz közel visszavágjuk. így az új leveles hajtásokat be le­het gyűjteni. A mezei katáng (Cikória, Ci­chorium Intybus) vadon élő és termesztett növény. Termesztés­ben kétéves. Vadon nagyon el­terjedt. Gyökeréből pótkávét gyártanak, de Nyugat-Európá­­ban egyes fajtáinak leveleit sa­látának is eszik. A gyógyászat gyökértörzsét és virágzó hajtá­sát étvágyjavítónak, vizelet- és hashajtásra, külsőleg gyulladás­csökkentőként alkalmazza. A gyógyszeripar csak a vadon termő katángot tudja használ­ni, a pótkávégyártás pedig a termesztett katángot dolgozza fel. Virága világoskék. Napos időben délelőtt nyílik. A nektár a bibeszál tövén képződik, és a rövid pártacsőben gyűlik ösz­sze. Nektárját a fehéressárga virágporát hordják a méhek. Közben a megporzásban is sze­repet játszanak. Virágai július­ban—szeptemberben nyílnak. A méhek a vadon növő és ter­mesztett cikóriát is erősen jár­ják. Néhány más gyógynövény. Még számos olyan kiváló méze­­löt ismerünk, amely gyógynö­vény is, de nem ez a fő haszna. Ilyenek pl. a fák és cserjék kö­zül a galagonyák (cseregalago­nya: Crataegus oxycantha és egybibés galagonya: C. mono­­gyna). Virágos ágvégeikből és a termésből szívnyugtató, vala­mint egyéb hatású főzetet ké­szítenek. A kutyabenge (Fran­­gula alnus) kéregfőzetét és po­rát az ember- és állatgyógyá­szatban hashajtónak használják, de többféle gyógyhatású tea­keveréknek is alkotórésze. A hársak (nagylevelű hárs: Tilia platyphyllos és kislevelű hárs:. T. cordata) virágzatának forrá­­zatát nátha, hörghurut, köhögés ellen használják. A hársfaszén bélfertőtlenítő, néha pedig a fogpornak is alkotórésze. A lágyszárúak közül is emlí­tek néhányat. Az orvosi som­­kóró (Melilotus officinalis) gyógytea keverékekben gyakori, egyébként a népi gyógyászat­ban daganatokra, légzőszervi megbetegedések ellen, a fekete nadálytő (Symphytum offici­náié) gyökerét és levelét pl. sebláz, légzési zavarok, vérzé­sek ellen használja. A kakukk­fűből (Thytnus serpyllum) több­féle gyógyszer alapanyagát von­ják ki. A népi gyógyászat is használja. A kék búzavirág (Centaurea cyanus) forrázatát a népi gyógyászat a légutak hurutos bajaira, külsőleg boro­gatószernek ajánlja. A gyermek­láncfű (Taraxacum officinale) gyökérfőzetét máj-, cukor-, ve­se- és hóiyagbajoikban használ­ja. A gyógynövények méze oly­kor kellemes ízű és illatú. így pl. a borsos menta méze bo­rostyánszínű, kitűnő aromájú. Ilyen a citromfűé is. (Sz. Á.) AMIN VÁLTOZTATNI KELL* Stutyika Károly bácsi Deménden él és méhészkedik. Szabad idejét a méheknek szenteli. Falujában évek hoszsú során bizal­mi tisztséget is betölt. Húsz méhcsaládja mellett egy hálátlan munkafeladatot bíztak rá. A méhcsaládok ellenőrzését a kör­nyékbeli vándortanyákon. Ugyanis Deméndre és környékére évenként mintegy 3 ezer családdal vándorolnak a méhészek akácvirágzás idején. Idén kevesebb volt a méhcsaládok száma, de annak előtte a 3 ezret is meghaladta. Stutyika Károly Alsószemerédtől egész Százdig bebarangolta az erdőket, hogy eleget tegyen kötelezettségének és összeírja a családok számát. Sajnos, munkáját nem koronázta siker, mégpedig azon okból, hogy a méhészek nem tartják be a ván­dorlásra vonatkozó előírásokat. Akadnak méhészek, akik alig hogy megérkeznek a helyszínre, máris hurcolkodnak tovább. A méhészek többsége pedig nem tünteti fel a kaptárakra a nevét, illetve vándorlási engedélyét. Ez bosszantó dolog, mert ennek híján Stutyika méhésztárs a méhbetegség fellépése ese­tén sehogysem tudná a felsőbb szerveknek jelenteni a méhész kilétét. Érthető, hogy ilyen körülmények között nem lehet a megbízásnak eleget tenni. Sajnos, hogy a legtöbb kihágást éppen a lévai járás méhé­szei követik el. Ez úton kérjük a „rendbontókat" e jövőben tartsák becsöletbeli kötelességüknek az előírt rendszabályok betartását. B

Next

/
Thumbnails
Contents