Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-20 / 29. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE 1968. JÜLIUS A TELELTETÉS SZAKSZERŰ ELVÉGZÉSE Júliussal befejeződik a méhész év, s augusztussal kezdetét veszi az újabb esztendő, mely jobb reményeket ébreszt a méhészben. Ám reményeink csak olyanok lehetnek, ahogyan méhelnkkel augusztusban törődünk. Minden munka csak akkor jő, ha szakszerűen végeztük, és ez alól a méhészet sem kivétel. Első tennivalónk augusztus elején, hogy kipergessük a mézűr kereteit és elrendezzük a fészket. A félig kiépített műlépeket, a heresejtes és öreg lépeket eltávolítjuk a fészekből, mert méhek telelésére nem alkalmasak. Erre a nem túl öreg, lehetőleg zsemlyeszínű szépen kiépített lép felel meg. Olyan, amelyen a bőséges mézkoszorú alatt szép üres sejtek vannak, helyesebben augusztus elején még fiasítással telve. Ha júliusban annyi hordás sem volt, hogy serkentésnek megfeleljen, akkor'^augusztus elején serkentéssel kell az anyát erősebb Hasításra buzdítani. Azt kell elérnünk, hogy augusztus második felétől szeptember elejéig minél több fiatal kikelt méh legyen a családokban. Ha augusztus végén nagy terjedelmű nyílt és fedett Hasításunk van, a családok Hasítás dolgában jól állnak. Ehhez persze a serkentésen kívül fiatal jó erőben lévő anyára van szükségünk. Az olyan anya, amely a serkentésre nem felel meg, gyors petézéssel, öreg és fáradt. Nem ajánlatos vele nekimenni a télnek, mert esetleg lehull, mielőtt kitavaszodna. Áz Ilyen anyát eltávolítjuk, és helyébe fiatal anyás tartalékcsaládot rakunk. Ősszel az anyát egyedül kalitkázva sem ajánlom a méheknek beadni, mert a családok nem fogadnak el szívesen öreg anya helyébe fiatalt, márpedig a fiatal anya életét ilyenkor bizonytalanná tenni kár lenne. Augusztus 20-a után a fészek fölösleges kereteit, amelyeket az anya még a serkentés dacára sem petézett be, és a méhek' nem takarnak, elszedjük és elkezdjük a téli készletek kiegészítését. Első /teendőnk, hogy a kijárókat úgy szűkítjük le, illetve olyan helyzetbe hozzuk, ahogyan azt télen tartjuk. Ezzel elejét vesszük az esetleges rablásnak, ami etetés ideje alatt mindig előfordulhat. Második, de nem utolsó célunk az, hogy a méhek a télire szánt élelmet az ilyen kijáróhoz igazítják és ezt a rendet nekünk méhészeknek megbontanunk nem szabad. Ezután már a fészek kereteit sem szabad átrendeznünk. Ezt bízzuk a méhek re. A téli élelem adagolását ne halászijuk a késő őszi hónapokra. Ugyanis az etetés alkalmával a dolgozó méheknek a répacukrot szőlőcukorrá kell átalakítanak, a vizet elpárologtatni és a beadott szörpöt megfelelő sűrűségűre konzerválni. Ez oly művelet, mely a méheket elhasználja és életüket lerövidíti. Mindez nem számít addig, míg azokról a méhekről van szó, amelyek amúgy sem érik meg a tavaszt. Semmiestere sem szabad elhasználódni a fiatal augusztus végén vagy még később kikelt méheknek, melyeknek már meg kell érniök a tavaszt. A cukorszörp Ilyenkor 3 rész cukor és 2 rész víz legyen. Ennél sűrűbb nehezen megy át az etetőkön, továbbá becukrosodik. Ennél ritkábbat pedig azért ne adjunk, mert a méheket terheljük a felesleges víz elpárologtatással. A meleg cukorszirup mindig jobb, mint a hidegen oldott. Minden nyárvégi műveletnél sietve dolgozzunk, mert a how dás megszűntével igen könnyen beáll a rablás. Márpedig ezt megelőzni sokkal könnyebb, mint megfékezni. Huzamosabban nyitvahagyott kaptár, ottfelejt tett lépdarabok, esetleg lyselejtezésre szánt lép, rosszul lezárt kaptár, elcsöpögtetett méz vagy szirup, kint felejtett mézesüveg, esetleg a méhek közelében szét-í adagolt szirup, mind-mind rablásra ingerli a méheket. Körültekintően és gondolkodó va kell cselekednünk, ha meg akarjuk előzni a sok babrával járó munkát, amivel végre sikerülhet lefékezni a könnyen kitörő rablást. Augusztus végével ajánlatos felrakni a kijárókra a rácsot is, hogy a halálfejű lepke garázdák kodásának elejét vegyük. Ez a nagy lepke szívesen jár a kap-! tárakba dézsmálni a lépesmézet. No meg azután ősszel az egerek is szívesen húzódnak valamí védettebb, melegebb helyre, ahol esetleg áttelelhetnek, és erre a meleg kaptár igen megfelelő. A tartalékcsaládokat, mivel kisebb népességűek és csak néhány kereten vannak, ajánlatos egymás mellett közös kaptárban vékony válaszdeszkával ellátva jó takarással teleltetni. Nagy Júlia Az akác utáni anyaváltásról Az előző évi anyákról gyakran hallhatunk olyan panaszt, hogy nem lehettek kifogástalanok, mert a következő évben a méhcsaládok egy része leváltotta őket. Főleg a vásárolt anyákról alakulhat ki ilyen vélemény, mert jelölve vannak, eltűnésük biztosan megállapítható. Az anyákat az évnek megfelelő színnel jelölőin. Két egymást követő színnél több ritkán szerepel, tehát az anyák fiatalok, jórészt rajhölcsőből származnak. Nevelésük ellen alig lehet kifogás Az akác utáni átvizsgáláskor mégis azt tapasztalom, hogy sok családban új anya petézik. Az idén kb. 2(1 százalékban ’alál'am új anyát, de akadtak évek, amikor 50 százalék körüli volt az anyaváltás. A tartalék családokban, amelyeket akác előtt elnéptetenítek, nincs anyaváltás. Az akác utáni váltást szerintem nem az anyával való elégedetlenség váltja ki. Ezek az anyát váltó népes családok rendszerint már ^kác előtt vagy alatt rajzásra készülődnek, de a gyűjtési ösztön hátterűé szorítja a rajzást. A rajbölcsöket nem rágja le a méhcsalád, és rajzás nélkül anyát vált. (i) A TARTALOMBÓL: O A gyógynövények és a méhészet ^ Ahol a méhek megbecsülésnek örvendenek Pempőtermelés egyszerű módszerrel <> „Dráma a levegőben“ <(> A tudomány világából <$> Hat évtized tapasztalataiból O A fejlődési időszak természettani feltételei Más kárából tanul az okos MÉHÉSZ ©
