Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-21 / 51-52. szám
Méhminták gyűjtése és beküldése vizsgálat céljából Ismert tény, hogy a ragályos betegségek terjedésének egyik okozója a méhcsaládokkal történő vándorlás. Ugyanis a vándortanyákon Szlovákia különböző részeiből egymás közelségébe kerülnek a méhcsaládok. Azonban a méhek is sokkal gyakrabban betévednek idegen kaptárakba, mintsem azt a mé hész feltételezné. Egy méhészeti iskola 100 családos méhészetéből egyetlen családból 4000 méhet jelöltek meg festékkel. Másnap a repcére vándorolt 100 család közepén helyezték el a festékkel megjelölt méhek kaptárját. Reggel, a méhek szabadon bocsátása után, minden kaptár mögé egy tanuló állt, akinek feladata volt, hogy figyelje, hová szállnak a festett méhek. A 99 család között egy sem akadt, ahová nem tévedt volna festett torű méh. Sőt, a kijelölt család melletti kaptárba több festett méh tért be (kb. 600J, mint a kísérleti családba. A festett méhek családja azonban nem gyengült le, mert abba viszont más családok métiei tévedtek be. Később 2000 m-nyl távolságban felállított kaptárakban szálltak festett torú méhek virágporral megrakodva. Tételezzük fel, hogy a festett méhek atkakórosok voltak. Ez esetben gyorsan, futótűzként terjedt volna a betegség, nemcsak a vándortanyán, de a távolabb elhelyezett családokban is. A hordás megszűntével a családok hazakerülnek. Természetes, hogy azután otthon folytatódik a méhek berepülése más családokba, s ha ezek között atkásak vannak, egyre tovább terjed a fertőzés. Az atkakór igen veszélyes méh betegség. Megfigyelések és statisztikai adatok igazolják, hogy legtöbb esetben az atkabetegség más fertőzésekkel egyidőben lép fel; a gyomorvész, amoebabetegség, vérbetegség, a torizmok satnyulásával stb. Ha a család a felsorolt fertőzések egyik-másikával meg is tudna küzdeni, előbb-utóbb elpusztul, ha atkakórban is szenved. Vannak esetek, hogy az atkakór a családokban 10 éven át lappang, míg a család sorsát véglegesen megpecsételi. Az elmondottak alapján érthető, hogy az állategészségügyi, valamint a méhészeti szervek dolgozói nagy figyelmet szentelnek e kérdésnek és megteszik a szükséges óvintézkedéseket. Ezek közé tartozik például, hogy a vándorlásra kijelölt méhtelepeken kötelezővé tették a méhcsaládok téli méhhulláinek mikroszkopikus vizsgálatát. A kivizsgálás a telep összes családjaira vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy a méhész összes családdal vagy csak egy részével vándorol. Elismerést érdemel az a tény, hogy a méhészek többsége belátja ezen intézkedés szükségességét, s a vándorméhészek évről-évre küldenek méhmtntákat kivizsgálás céljából. Azonban olyan méhészek is akadnak, akik tudatlanságból (nem olvasnak szaklapot), vagy hanyagságból s az ügy fontossága lebecsülése folytán nem tesznek eleget az említett intézkedés nek. Ám a ragályos méhbetegségek leküzdése csak akkor lehet eredményes, ha ehhez minden méhész hozzájárul. Amit például a 33 999 méhész az egészségügy terén felépít, azt egy hanyag vagy tudatlanságban élő méhész rövid időn belül tönkreteheti Miután azonban a téli minták gyűjtésénél s beküldésénél még mindig kisebb-nagyobb hibák mutatkoznak, szükséges, hogy ezzel a kérdéssel ismételten foglalkozzunk. Miről vau tulajdonképpen szó? Arról, hogy a diagnosztikus szakértő minden családból legalább is 30 méhhulléjának az első pár légcsövet kiboncolhassa és a mikroszkóp alatt a légcsöveket kb. 300 szoros nagyítás mellett megvizsgálhassa. Gyakran megtörténik, hogy a hullák penészesek. Kíséreljük meg az ilyen hullából a légcsöveket eltávolítani! A legtöbb esetben ez bizony nem jár sikerrel. Pedig ki szavatolja minden kétséget kizáróan, hogy éppen ennek a méhnek légcsövében nincs-e atka? Senki! Vizsgálatkor legalább 30 hullára van szükség. Ez minimum. Voltak esetek, amikor a gyanús családból 400 méhet megvizsgáltak atkára s egyben sem észlelték. Amikor azonban újabb száz méh került vizsgálat alá, egyben megtalálták az atkát. Az atka megállapítására legalkalmasabbak a téli hullák. Hiszen az atkától támadott méh esetében fennáll, hogy nem bírja a telet, elhull. Olyan esetek is előfordultak, hogy a méhész a tél végén gyűjtötte a hullákat, amikor az előző kedvező napokon a méhek azokat a kaptártól már eltávolították. így akadt méhész, aki csupán két méhhullát tudott beküldeni azzal a megjegyzéssel, hogy több nincs. Amikor azután az állategészségügyi intézet felhívta a méhészt, hogy 30 méhet küldjön vizsgálat céljából, a méhész azt válaszolta hagyják békén. Ez szomorí jelenség és nem járul hozzá a méhbetegségek leküzdéséhez. Köztudomású, hogy a szakértő nem saját maga, de a méhészek érdekében intézkedik. Ha a méhész idejében gyűjti a mintákat, minden családban talál 30 hullát. Ha netán mégsem sikerülne, akkor az utolsó keret külső oldalán tartózkodó méhekből szedje gyufaskatulyába a hiányzó mennyiséget. Ugyanis itt tartózkodnak az öreg gyűjtőméhek, amelyek rendszerint az atkák és a gyomorvész hordozói. Erre azonban csak kivételes esetekben kerül sor, ha a méhész idejében, tehát tél közepén gyűjt mintákat a keretek alól, lehetőleg a méhek zavarásának mellőzésével. A laboratóriumokban több ezer minta gyűl össze. A minták azonosságát az biztosítja, hogy a méhész minden doboz kára ráírja a kaptár számát, nevét és címét. Ennyi küldemény között valóságos kín kikeresni a kísérőlevelet, amely a feladó nevét és címét tartalmazza. Ezért a kísérőlevelet ne küldjük külön, hanem csatoljuk a mintákhoz. Tanácsos, hogy a mintákat tartalmazó dobozkákat külőn-külön, minden esetben a kaptár számával, a méhész nevével és címével lássuk el. A mintákat kizárólag gyufásdobozokban küldjük. Ugyanis a papírzacskókban küldött minták sokszor összenyomva érkeznek. Az ilyen méhek légcsövének kiboncolása lehetetlen. Hogy a hullák penészedését megelőzzük, a dobozkákat megtöltésük előtt lyuggassuk ki, ezzel biztosítsuk a szellőzést. A lyuggatás vörösre izott, vékony szeggel vagy tűvel történhet. Régebben előfordult, hogy a méhész nem gyűjtött mintát külőn-külön, minden kaptárból. Egy-egy családból, amelyben sok hullát talált, megtöltötte a dobozokat s ezekre azon képtárak számát ts feltüntette, melyekből nem gyűjtött mintákat. Természetes, így nem érjük el a kitűzött célt, hogy minden család egészségi állapotáról képet alkothassunk. Ezért a méhészeti szövetség, karöltve az állategészségügyi intézettel, elrendelte a családonkénti mintagyűjtést. A mintákat a helyi alapszervezet vagy az általa kijelölt egészségügyi megbízott jelenlétében kell végrehajtani (egészségügyi őr, egészségügyi szakértő, vagy más egészségügyi tisztségviselő). A megbízott a mintákról az előírt nyomtatványon kimutatást készít. A megbízott sajátkezű aláírásával kezeskedik, hogy a mintákat előírás szerint gyűjtötték. A kimutatások minden esetben a mintákhoz csatolandók. Jó, ha egyegy községből a mintákat egyszerre, egy küldeményben küldjük vizsgálat céljából. A téli hullák vizsgálata atkakór megállapítása céljából a betegségek elleni küzdelem kis része, de annál fontosabb szakasza. Méhcsaládjaink egészségi állapotára való tekintettel, de nem kevésbé saját érdekünkben tartsuk be a méhmiuta összegyűjtéséről szóló rendeleteket. Az egészségügyi bizottság nevében: Svancer L. IÁN: 1**4 3
