Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-21 / 51-52. szám
Miért vándorolnak a halak? A halak vándorlása döntően három tényezőtől függ: 1. az élelemszerzés; 2. külső kényszerítő körülmények; 3. fajlenntartási össztön. Halaink egy része a víz színe elatt, tiszta víz esetében láthatóan, más része a víz mélyebb rétegeiben, vagy a fenéken tartózkodik. A tartózkodási helyet a fa] táplálékszükségletének lelőhelye szabja meg. Ugyancsak a megélhetőségi lehetőségeknek megfelelően tartózkodik egyik faj inkább a sebesen folyó vizekben, másik a csendes folyású helyeken, ismét mások a vízinövényekkel benőtt területeken. Bizonyos Időben egyes helyeken elfekszik a hal és pihen. A békés természetű halak (pontyfélék) a víz hőmérsékletének süllyedésekor bekövetkező vándorlása a telelőhely felkeresésére. A tél beállta előtt a víz mélyebb részeire vonulnak és elfekszenek az iszapban. A pontyok nagyobb csapatokba öszszeveródve fekvőhelyet túrnak a fenéken és ott összebújva helyezkednek el. Amint kitavaszodik és megindul a folyókon a jégzajlás, ismét megkezdik vándorlásukat a táplálék után, majd később a fajfenntartási ösztön által hajtva. got és a táplálékszerzés sem biztosított. E rendkívüli állapot megszűntével ismét elfoglalja búvóhelyét a nagy ragadozó és ha esetleg a halász kifogja, helyét hamarosan birtokba veszi fajtestvére. Táplálékszerzés céljából a halak a folyókban kisebbnagyobb területen barangolnak. Bizonyos esetekben kedvenc tartózkodási helyet találnak. Ezek a helyek azok, melyek természetes, esetleg más táplálékban bővelkednek. Ha az ilyen helyet el is hagyják, mindig visszatérnek oda (Tógazdaságokban az etetőkarók környéke a horgászok beetető helyei bizonyítják, hogy a halakat bizonyos ideig táplálékkal helyhez lehet szoktatni.) A hal a folyóvízben mindig az árral szemben áll, menekülés esetén is az árral szemben úszik. Ha megriad, az árral szemben igyekszik elmenekülni. A felsorolt helyváltoztatásokon kívül folyóvizeink lakóit vándorlásra kényszeríti az árvíz és az apály. Az árvíz idején kihúzódnak a folyókból a csöndes holtágakba' és árterületekre, ahol bő táplálékot is találnak. Apály esetén pedig a folyó medrébe húzódnak vissza és a mély, szélesebb szakaszokon sokszor a deltáig vonulva keresik a táplálékban bővebb vizeket. A halak életében vándorlásnak nevezhető helyváltoztatásokat az íráson — a fajfenntartási ösztönön — kívül a folyók szabályozása és a nagyarányú iparosodás okozta. A lápok, nádasok évtizedek előtti lecsapolása a halakat a folyómedrekbe kényszerítette és azokat csak áradás alkalmával tudják elhagyni. Innen azonban az ár elvonulásával igyekeznek « folyómedrekbe visszajutni. H. ]. Az élelem után kisebb-nagvobb csapatban vándorló halak közül kivételek az öreg ragadozók, a „remeték“. A nagy ragadozók normális vízálláskor állandó tartózkodási helyet foglalnak el, e helyről úgyszólván uralkodói a környéknek, búvóhelyüket csak ritkán hagyják el, akkor is csak rövid időre. Leshelyükhöz ragaszkodnak mindaddig, míg külső körülmények nem kényszerítik őket annak elhagyására. Ez rendszerint akkor következik be, mikor a rejtekhely nem nyújt megfelelő bíztonsá-JANUÄR Januárban rendszerint nemcsak hólepel, de jégpáncél is takarja vizeinket. Ezért csak enyhe időben horgászhatunk, amikor a jég eltűnik a vízről. Egyébként a horgászat reggel 7 órától, este 17 óráig a nem pisztrángos vizeken engedélyezett. Mérsékelt Időben horgászhatunk domolykóra, pirosszemű kelére és lapos keszegre. Megtörténik, hogy a dévérkeszeg, a márna, az évakeszeg és a paduc is kap ilyenkor. A gilisztafélék közül legalkalmasabb a vörösszínű trágyagiliszta. Mélyebb vizekben a csapó sügér Is kap. Sokan azt állítják, hogy e hónapban a menyhal fogása is sikerrel jár. A pontyfélék nem kapnak. A hónap elsejétől tilos e halászat csukára (június 15-ig a nem pisztrángos vizeken). Ugyancsak tilos a galóca horgászata (szeptember 30-ig). Felhívjuk a horgászok figyelmét, hogy egész éven védve vannak az összes kagylófélék, a békák, tehát ezeknek szedése, illetve fogása tilos, így csaliképen sem használhatók. Amint a vadászok mentik a veszélybe került vadakat, például vízáradás idején, ugyanúgy a horgászoknak is védeni kell az életveszélybe került halakat. Ezzel ellentétbe számtalan esetben tapasztaltuk, hogy például jégzajláskor, áradáskor a halászok nem mentik, de tömegesen fogják a halat. Ez nem nevezhető horgászatnak, inkább halpusztításnak. Ahol vastag jégréteg fedi a sekélyebb vizeket és emiatt a halakat a fulladás veszélye fenyegeti, a jégpánclon vágjunk kisebb lékeket, hogy ezáltal levegőt biztosítsunk a halak számára. A pisztrángos vizeken általános a halászati tilalom, csupán a megnevezett, csak a ragadozó halak foghatók reggel 8-tól 16 óráig. — S M — KEDVEZŐ HÍR A HORGÁSZOK SZAHARA Ez év márciuséban a Szabad Földműves 3. számú „Vadász és Halász“ mellékletében megjelent egy felhívás a következő címen: „Állami gazdaságok és EFSZ-ek figyelmébe!** A felhívásban közöltük a garammenti és az ide kiránduló sporthalászok panaszát, hogy az oroszkai cukorgyár a Garam vizét július végétől szeptember végéig oly mértékben beszennyezi a borsé és főleg a paradicsomból eredő hulladékokkal, hogy a horgászat a folyó alsó szakaszán, a halászati idényben lehetetlenné válik. Ez így megy éveken keresztül. Az áldatlan helyzeten csak most sikerült némileg segíteni, e törvényellenes vízszennyezést valamelyes mértékben korlátozni, majd az elkövetkező 1369—1972-es években meg is lehet szüntetni. Ezzel kapcsolatban itt közöljük a hivatalos értesítést a Szlovák Nemzeti Tanács mellett működő területi viztisztasági felügyelőség részéről: „Az On panaszát részletesen felülvizsgálta a Besztercebányai Vízügyi Felügyelőség. Megállapították, hogy az oroszkai cukorgyár hibát követ el, amikor nem ügyel a víz tisztaságára. Az ügy kivizsgálásakor javasoltuk az elkerülhetetlen intézkedések megtételét. Az üzem által használt vízszakaszon a víz tisztasága terén teljes javulás a víztisztítók elkészítése után az 1969—1972 es években várható.“ „SM“ Jenki sem tagadhatja, hogy a mai élet ritmusa, a közlekedés, a nagy igények és megvalósításuk érdekében folytatott pénzkeresési hajsza nem veszi igénybe az ember idegeit. De még hogyan! Van aki magába fojtja, van akiből kitör, de különösen tél végén— tavasz elején, a vitaminhiány, a kevés szabad levegőn való mozgás stb. csak fokozzák az idegességet. Na és a horgászat segít valamit? IDEGESEK VAGYUNK Attól függ! Láttam már horgászt, aki reszketve csapkodta földhöz a merítőhálót, miután egy halat elszalasztott, láttam már olyant, aki összetörte botjait, és vízbe hajigálta őket. Két nap múlva aztán új felszereléssel ismét megjelent a víz partján. Az orvosok azt tartják, hogy a horgászat idegmegnyugtató, gyógyító hatású. Kinn tartózkodni a friss levegőn, mozogni a szabadban, gyönyörködni a zöld természetben, — figyelmünket egészen másra összpontosítani, mint amire általában szoktuk — valóban pihentető. A horgászat azonban csak akkor idegmegnyugtató, akkor pihentet, ha eleve azzal a szándékkal megyünk horgászni, hogy pihenni, szórakozni akarunk. Csak úgy, mintha sétálni mennénk. Az, aki siet, rohan, mert mindenáron halat akar fogni, — méghozzá sokat, nagyot, gyorsan; az olyan horgász nem fog pihenni. A nagy sietségben csak kapkod, rendszerint állandóan csomagol, hurcolkodik, egy kéve bottal horgászik. Az ilyen ember felszerelése mindig összegubancolódik. beakad a horog valamibe, rosszul sikerül a bedobás; — márpedig ez nagyon bosszantó, hisz sietni kell, múlik az idő, és még nincs hal. Gyorsan szerelni, bedobni. Három botot, legalább ötven méteres partszakaszon úgy elhelyezni, hogy ott hol ne ússza meg élve. Kapja! Rohan az ipse a bothoz, de elkésett. Rohan a másikhoz. Kapkod, idegeskedik, az óráját nézi. Mindjárt menni kell haza. Na, még egyszer bedobja. Már régen otthon kellene lenni. A fene egye meg!... Szóval nem horgászat, ez nem Idegmegnyugtató. Ne így horgászszunk; ha pihenni szeretnénk. G.
