Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-21 / 51-52. szám
IV. ÉVFOLYAM 1968. DECEMBER VADASZ A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE A fácántenyésztés helyzete Szlovákiában VAN FEJLŐDÉS? A fácánok szaporodására, még az egyre változó éghajlati és egyéb körülmények között is, kedveznek « feltételek. A fácán jelentős alkalmazkodóképességét külföldön, nevezetesen Jugoszláviában, Olaszországban, Franciaországban stb. nagyszerűen kihasználják. Igaz, egyet-mást mi is megtettünk, elsősorban az Ivánka pri Dunaji-ban működő Baromfitenyésztési Kutató Intézet kezdeményezésére, ahol lányegében tudományosan megalapozták a belterjes fácántenyésztés módozatait. Hogy az említett intézet eredményeiről bővebb tájékoztatást szerezzünk Joachim Miőek tudományos kandidátushoz, az intézet biológiai osztályának vezetőjéhez fordultunk. 0 Vadászaink körében egyre növekszik az érdeklődés a fácántenyésztés iránt. Tudomásunk szerint önöknek már sikerült bizonyos konkrét eredményeket elérni. Felkérnénk, hogy mondjon nekünk, erről valamit. A mesterséges fácántenyésztés fejlesztésének első javaslatait már 1957-ben kidolgoztuk. Sajnos, nem valósultak meg és feledésbe merültek. Csupán 1962-ben a Palárikovói Erdőgazdaság együttműködési készségét felhasználva újítottuk fel a mesterséges tenyésztés gyakorlati alkalmazásának továbbfejlesztését. Ez a tárgykör azért érdekel, mivel a fácán és általában a vadon élő madarak biológiája igen hasonlít ahhoz a problémakörhöz, amellyel intézetünkben foglalkozunk. Ezen felül a vagon élő madarak tovább tenyésztésében gazdasági előnyöket is látunk. A hagyományos baromfitenyésztés esetében 1 kg hús előállítására 2,2 kg takarmányt használunk fel, azonban a farmszerű tenyésztés egyes elemeinek felhasználásával például a fácántenyésztésben is lehetőség nyílik a racionálisabb termelésre, éspedig 1,8 kg hús előállítására 2 kg takarmány felhasználásával, feltéve, ha a farmokon alkalmazott technológia egyes elemeit kiegészítjük a fácánkertekbe történő kiengedéssel. • Ha jól értettük a fácánok belterjes tenyésztésének kérdésével már 11 esztendeje foglalkoznak. Hogyan értékeli ezt az időszakot? Ez a belterjes farmok műszaki fejlesztésének és a legcélravezetőbb megoldások keresésének időszaka volt. Ma már elmondhatjuk, hogy a Palárikovőban, továbbá Léván létesített fácánkertekben és a nálunk kialakított kutatófarmon a fejlődés alapjait leraktuk. Értékes szolgálatokat tesz a Mosovceben létesített fácántenyésztési hitelesítő állomás, amely a fácánok telephelyeit kutatja elterjedésük határaitól egészen a hegyvidéki körzetekig. Ez hazai feltételeink között igen komoly kérdés. A termelés színvonala mutatja, hogy a Szlovákiában tenyésztett fácánok számára jól megfelelnek a helyi adottságok és az említett tenyészfeltételek. A tojáshozam tyúkonként kb. 60 darab, s emellett a farmokon tenyésztett fácántyúkok ezt a hasznosságot 3 éven át megtartják. Igaz ugyan, hogy bizonyos problémák itt is akadnak, ugyanis ezt a tenyészanyagot, amellyel eddig a szaporításkor sok bajunk volt, tovább kell nemesíteni. A kelthetőség eddigi zavarait kétféle módon kell megoldani: olyan egyedek kiválogatásával, amelyeknek az alkalmazott technológia megfelel, másrészt viszont a tenyésztési technológia keretében alaposan át kell dolgozni a takarmányozás teclhnológiáját, ahol eddig nagyobbak a hiányok mint a takarmányozásban, vagy a csibék nevelésében. 0 Szólhatna a legutóbbi évek eredményeiről? Intézetünkben félig üzemi körülmények között kísérjük figyelemmel és ellenőrizzük a műszaki, technológiai és gazdasági kérdéseket. Ezen felül újabb biológiai alapokat is keresünk. Ebben az évben elértük a tyúkonkénti 60 darabos tojáshozamot. A múlt évvel szemben ez bizonyos növekedést jelent. A kelthetőség kb.. 60 °/o-os, de már e téren is sikerült javulást elérnünk, amiben a tartalékok jelentős forrását látjuk. A csirkenevelésben is találunk tartalékokat, mivel a három hetes korig terjedő nevelés eddigi veszteségei egyes csoportokban a 15—20 %-ot is meghaladják. Emellett a veszteségek oka nem a baktériumok és élősdiek által terjesztett betegségek, hanem inkább az elhelyezés helytelen technológiájából erednek — a csibék agyonnyomása, a kannibalizmusból adódnak. Módosítani kell a múltban általunk is elfogadott nézetet, Ihogy a csibéket 10 heti nevelés után közvetlenül a természetbe kell kiengedni. Ezzel szemben 2, illetve 3 szakaszos rendszert kell kialakítani. Ennek lényege abban van, hogy a csibéket 6 hetes korig meleg csirkeneveldékben tartjuk, majd 6—10 hetes korukig ideiglenes fészerekben és lehetőleg már azon a vidéken, ahol a csirkéket ki akarjuk engedni. Ennek az elgondolásnak félig üzemi ellenőrzését a Malackai Erdőgazdasággal karöltve a Karlov Dvor-i fácánkertben folytatjuk. Ezt a kísérletünket ez évben 3000 fácáncsibével végeztük. Számításunk szerint a farmszerűen nevelt fácánok leterítési aránya a kiengedett egyedek mennyiségének 60 százalékát tenné ki. E mutató növekedése döntő tényező a farmszerű tenyésztés gazdaságosságának továbbfejlesztésében. 0 Az elmondottakból úgy tűnhetik, hogy a belterjes fácántenyésztés Jelentősebb fejlesztése nem fizetödik ki és jelenleg nincs lehetőség arra, hogy a fácántenyésztés jelenlegi színvonalát emeljük. Eddig Szlovákiában évente kb. 45 000 fácánt lövünk, ami mondhatnánk fele a Jugoszláviában levő dohanovicki-i fácánkert évi 12. szám A TARTALOMBÓL: + A természet egészségügyi rendőrsége •f Akinek kedvez a szerencse •f A dámvadról + Kutyakiállításon jártam nyugaton •f Az őzhívósíp-4- Műcsalival pergető horgászás + Halásznaptár-4- Lajos és a süllőkirály + Miért vándorolnak a halak? + Idegesek vagyunk V_______________________y termelésének. Feltehetnénk tehát a kérdést, lehetséges e nálunk a fácánok farmszerű tenyésztésével növelni az állományt? Az értékesítés egyik fontos tényezője például a termelés optimális kapacitása. A költségek 500, 5000 és 50 000 fácán tenyésztése esetében természetesen különbözőek, és érthetően legihátrányosabbak a kisebb állománynál, hiszen 50 csirkét éppúgy egy személynek kell gondoznia, mint 500-at, sőt, kedvező körülmények között 5000 csibét is. Döntő azonban az értékesítés. Ha csak a vad húsértékének felvásárlási árát vesszük alapul és nem számítjuk a vadászat adta élményt, úgy az értékelés nem billenti a mérleg serpenyőjét a farmszerű tenyésztés javára. Ha azonban a hús árához hozzászámítjuk a vadászati bérletért, illetve az állatok élve fogásáért fizetett díjakat, úgy kedvezőbb színben mutatkozik a tenyésztés. Tudni kell azt is, hogy a felvásárló üzem és a Cedok is bizonyos nyereségre tart igényt. S ez nem is olyan csekély, hiszen például a különféle felvásárló és közvetítő szervek nyeresége az élő állatok eladásakor néha háromszorosa is annak az értéknek, amit a tenyésztő kapott. (Folytatás a 2. oldalon.)
