Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-21 / 51-52. szám

A miniszoknya életrajza Pontos életkoromat nem árulom el, bár nem kell miatta szégyenkez­nem, hiszen a szoknyák közül én vagyok a leg­fiatalabb. Születésem óriási szenzációt váltott ki; s minek tagadnám, botrányt is. Szerencsére támogatókra is találtam, akik megvédtek. Sőt, pártfogóim tábora egyre növekszik. Ez érthető Is, hiszen egész sor elő­nyös tudajdonsággal rendelkezem. Például olcsó vagyok. Alsószok­nya nélkül ts megállóm a helyem. Annak is si­kert biztosítok, akit va­laha észre sem vettek. Tárícdalénekes vlselőí­­met hozzásegítem fesztU válók, versenyek meg­nyeréséhez. Egyszóval előnyeim tagadhatatla­nok. Nem is csodálko­zom, hogy az egyik ame­rikai város papnövendé­kei hozzám hasonló mi­ni-reverendát követel­nek. Persze, a többi szok­nya irigykedve tekint rám. Csak azok barát­koznak meg velem, me­lyek kezdenek rám ha­sonlítani. Vagyis, me­lyeket tulajdonosuk megrövidít. Sajnos, a férfiak által viselt skót­szoknyák sosem békül­­nek meg velem, mivel azok objektív okoknál fogva nem rövidíthetök le. Sokszor kérdezem mar gamtól: erényeim elle­nére mtért akarják egyesek mégis veszte­met? Különösen azt nem értem, miért éppen az idős, s főleg a tudós körökben harcolnak el­lenem. Igen, megdön­töttem azt a téves állí­tást, hogy valami minél kisebb, annál kevésbé észrevehető. Saját léte­zésem a bizonyíték: mi­nél kisebb vagyok, an­nál jobban észrevesz­­nek. Annyira megbámul­nak, hogy olykor már szinte libbenni sem me­rek. Vah, aki azért néz rám, mert tetszik neki, van, aki megvető szem­mel bámul rám. A szok­nyavadászok elöl pedig kimondottan menekül­nöm kell. Mindebből arra lehet következtetni, hogy rö­vidségem ellenére na­gyon hosszú életű le­szek. Fíllöp Imre — Te nem dolgozol? — Szombat van. Rátértem az Ötnapos házőrzésre. A TOLAKODÓ Már a színházban kezdett üldözni. Természe­tesen a kávéházban sem hagyta abba. Figyel­men kívül hagytam ... Jött utánam haza. Észre sem vettem — becsúszott az ágyamba. Felülről kezdte, elkergettem, nem hagyta magát, rágott ahol ért... Aztán felbőszített, elvégre az én idegeim sincsenek kötélből. Ez lett a veszte. Nesze a színházért, a kávéházért, az ágyért, mindenért, nesze, az életeddel fizetsz. Elpattant — akár a buborék — a körmeim között, szem­telen bolhája!. (Sz. L.J X ]>> I B N a 0! N > 03 *■* 03 •M •*­­* I == I X! Párbeszédek — Sportkázol? — Nem. így hetente nyerek három koronát. — Hm. Hát akkor miért nem százat? Tégy úgy mintha száz koronáért adnál fel hetente... — Látod, ez nem is rossz ötlet. — Na ugye ... Mindjárt köl­csönözheted az e heti százast. — Ne haragudj, nincsen ná­lam csak ötven. — Hát akkor add ide azt az ötvenest... és ötvennel még tartozol. — Miért szökött meg a bör­tönből? — kérdi a visszaeső bűnözőtől a vizsgálóbíró. — Azért kérem, mert érvé­nyes tagja szeretnék lenni a társadalomnak. (sza) HALAD A KORRAL — Mi az, te vitorlázol? — Nézd, öregem, egy főnöknek mindig tudni kell, hogy honnan fúj a szél. 16 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. december 21. — Ne ijedj meg, nem miattunk, hanem a békák miatt van itt! VIDÉKI GYÄRBAN Mellékmunka Előrelátás — Vaddisznóra mindig ezzel megyek, mert a kutyám nem tud fára mászni. — Arany-mazsolák A válóok — Miért határozta el, hogy elválik a feleségétől? — szól a bíró a válóperen. — Öntudatból — válaszolja a férj magabiztosan. — A jegy­gyűrűmmel hozzá akarok járul­ni az ország aranyalapjához. Ki korán kel — Anyu, miért adtad le az arany fülbevalódat? — kíván­csiskodik Pistike. — Mert az országnak szüksé­ge van aranyra — magyarázza édesanyja, Erre Pistike megkérdi: — Miért, nem elég korán kelt? A fösvény aggastyán — Tudom, hogy világéletében gyűjtötte az aranyat. Nem járult na hozzá egy-két grammal az ország aranyalapjának megszi­lárdításához? — kérdi a fös­vénytől szomszédja. A zsugort aggastyán dühösen így szól: — Járuljon hozzá az arany­­ifjúsági Különös — Apuka, miért nem adunk le aranyat, mint mások? — fag­gatja apukáját a kis Peti, — Mert nekünk ntncsl — szól tömören az apa. — Nincs?? — csodálkozik Peti. — Pedig anyunak mindig azt mondod, hogy te csakis az arany középúton jársz. -fű-LEaNYKERüBEN — Aztán mennyi munkaegységed van fiam? OLIMPIA IDEJÉN — Hagyd, biztos váltófutő. — Oristen, mi történt? — Valami széttörött a sörgyárban, rohannak brigádra! ... Túrós rété* Tikkasztó hőségben betér egy férfi a közeli vendéglőbe. „Sört csak ételekhez szolgálunk fel!“ — pillantja meg a figyelmeztető táblácskát. Leül, hívja a pin­cért. — Két túrós rétest... — Túrós rétest? ... Sajnos ■.. Igazán sajnálom... Tessék ta­lán valami mást... — Rendben'... de addig is kérek két korsó sört... Ha le­het hűtöttetl... Megérkezik a pincér a sörrel. A férfi mindkét korsóból hör­­ptnt egyet. — Mit tetszett választant? — kérdi udvariasan a pincér. A vendég sajnálkozó pillan­tást vet a felszolgáló közegre, komótosan megtörli habos baj­szát. — Meggondoltam. Maradok a rétesnél... S ha tényleg nin­csen, hát fizetek. Két söröm volt!,,, (Sz, L.J ASZÁLYOS NYÄR UTÁN — Az idén nem térdeltek kuko­ricán, mert az a jószágnak kelll SZERSZÁM — Ezt itthon hagytad apjuk! Fogadalom Bizony, nehéz az élet bogárkám. Az ember szinte észre sem veszi és el­gurulnak a koronák. Nézd például a cigarettát. A pénz tulajdonképpen füstté válik. Kiszámítottam, hogy ha naponta elcigarettázok öt koronát, az havonta százötven... egyetlen év alatt ezernyolcszáz, tehát húsz év alatt elfüstölök egy autót. Értesz drá­gám, ha úgy ebéd után rágyújtok, s jóízűen eregetem a füstkarikákat, lelki szemem előtt autókerékké vál­toznak. Borzasztó, egyszerűen kibír­hatatlan, dehát mit tegyünk, nehéz az élet, kicsi a fizetésünk, s éppen azért elhatároztam, hogy mától kezd­ve abba kell hagynod a dohányzást. (Sz. L.) Beszélgetés sör mellett összeült néhány férfi egy község vendéglőjé­ben, hogy délelőtti sö­­rözgetés közben vitas­sák meg az ország gaz­dasági helyzetét. — Az ember nem is hinné — így az egyik, aki pedig statisztikus volt —, hogy az egy kiló húsra eső „fő-ter­melésben" régen lehagy­tuk az Egyesült Álla­mokat. — Hiába, mtnden hiá­ba, kedves uraim, nem megyünk itt most sem­mire. Tíznapos munka­hét kellene... az már tgen! — szólt közbe az építész. — Mert ugye keddtől szerdáig mi a csudát lehet felépíteni. Kutyafülét, azt is eset­leg csak panelokból. De ha úgy a tíznapos mun­kahétből legalább hat napot dolgoznánk, hát meg merek esküdni, hogy.,. — A hiba másutt van, barátaim az Orbán — kezdte a plébános, majd kortyíntott egyet a sör­ből. — „Imádkozz és dolgozz, az Or is meg­segít... bizony, így mondja az írás. De mi csak inkább imádko­zunk. — A legborzasztóbb az, hogy szinte szünte­lenül azt prédikálják: „Kétszer mérj, egyszer vágjl" — morfondíro­zott a szabó. — De hát akkor vízre se ke­resnék, — Fizetünk! — rik­kantotta el magát a sze­relő. — Sietek, még két fusim van ma. — Egyetértek önök­kel uraim, egyetértek, — fejtette ki ökonó­miai nézeteit az oda­siető pincér is. — Ne­héz a helyzet, ha két­szer kettő nem lenne négy, hát nem tudunk megélni. . Fizettek. Ki-ki beült a kocsijá­ba. Mentek ebédelni. Sz. L. Kultúrált környezet A TÖ PÁRTJÁN 2 >s • Cd K 2*o « ® O - oo « 18 X s •“ 2 2 < t M « A legjobb kabala...

Next

/
Thumbnails
Contents