Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-21 / 51-52. szám
A SZLOVÁKIÁI EGYSÉGES PARASZTSZÖVETSÉG FÖRÜMA NINCS MEGÁLLÁS! műk beteljesedése, amiért a szövetkezeti dolgozók becsületes munkájukkal, helytállásukkal két évtizeden keresztül türelmesen harcoltak jogaik helyességének tudatában. Mint ismeretes, a három szlovákiai kerületben folyamatos a szövetkezetek beszervezése, de lényegében minden a járásokon múlik. A legjobb járások közé tartoznak a közép-szlovákiai kerületben a zólyomi, losonci és a rimaszombati járások, Kelet-Szlovákiában pedig Tőketerebes, Poprád és Bardejov tüntették ki magukat a legjobban. December eleje újabb eredményeket hozott. A Parasztszövetség tagjainak száma 110 655-re növekedett, s ebból 107 802 szövetkezeti tag. Már 1046 alapszervezetet számlálunk Szlovákiában. A közép-szlovákiai kerület vezet. Meg kell még említenünk azokat a járásokat is, amelyekben az előkészítő bizottságok szorosan együttműködnek a mezőgazdasági társulásokkal és a termelési igazgatóságokkal. Közös erőfeszítéssel szervezik a szövetkezeti tagokat. Közéjük sorolható a lévai járás, ahol 106 alapszervezetben 15 017, a tapolcsányi járás, ahol 79 alapszervezetben 6253, a nyitrai járás, ahol 79 alapszervezetben 10 559, s a trencséni járás, ahol 70 alapszervezetben 8781 tagot számlálnak. A rimaszombati járásban 86 alapszervezet 4695, a zólyomiban 64 alapszervezet 7664, a losonciban pedig 60 alapszervezet 4364 tagot tart számon. Keleten Tőketerebes 53 alapszervezete 6193, Bardejov 37 alapszervezete 2343, Eperjes 36 alapszervezete 3275, tagot számlál. A Parasztszövetség Központi Bizottságának elnöksége javasolja, hogy a járási konferenciákat decemberben és januárban tartsák meg. Egyes járásokban már majdnem minden faluban megalakították az alapszervezetet. Lassúbb az ütem az egyénileg gazdálkodókkal lakott falvakban. Ha azonban a teljes létszámot vesszük, bár még akad sok tennivaló, mégsem lehetünk elégedetlenek. Az utóbbi időben ugyanis több minden történt és közrejátszott. A VII. kongresszus és a nyitrai konferencia óta egyesek valahogy nagyon óvatosak. Persze nem a közvetlen termelőről van szó. Bíztató, hogy a végén minden rendbejön, s a földműveseket az előrehaladásban semmi és senki nem gátolhatja. Dr. M. Öuríiak A jó hagyományokat ápolni kell Nem is olyan régen még a Parasztszövetség taglétszámának aránytalan növekedéséről beszélgettünk, s arról, hogy a földművesek beszervezése az önkéntesség alapján történjék. Ma azonban biztatóbb a helyzet. Központi bizottságunk elnöksége s a többiek rendszeresen látogatják körzeteiket, részt vesznek a szövetkezetek taggyűlésein, valamint a járási előkészítő bizottságok összejövetelein s felvilágosítást nyújtanak a szövetség tevékenységére és küldetésére vonatkozólag. Azokban a járásokban, amelyekben az előkészítő bizottságok tagjai a feladatok maradéktalan teljesítésére törekednek, hatékony lépéseket tesznek a járási konferenciák s a járási bizottságok megszervezésére, sor kerülhet a központi bizottság által beütemezett célkitűzések, illetve a szervezeti élet beindítására. A szövetség alapszabályzata tehát ez önkéntesség elve mellett szól. Természetesen ezzel egyidejűleg tudni kell azt is, hogy a gazdasági érdekvédelmi szervezet mit tesz majd tagjaiért a társadalom érdekeivel összhangban. Így az alapszabályzatok magyarázása, ismertetése elsősorban azokra az elnökségi és bizottsági tagokra hárul, akik kidolgozták s alaposan Ismerik azt. Évtizedeken keresztül úgy emlegették a földműveseket, mint konzervatív elemet. A szövetkezeti földművesosztály pár esztendős léte azonban máris bebizonyította, hogy ez kz osztály társadalmunk szoros tartozéka. Tehát a szövetkezeti parasztság a munkásosztály támogatásával az új feltételek mellett haladó osztály lett. s minden eddiginél egységesebb. S éppen ez, a deformáció idején kevéssé elismert földművesosztály, a 20. évforduló évében bizonyította életképességét, aktivitását, tevékeny részt vállalt népünk közélelmezésében. Éppen ezért, amikor ma ez az öntudatos, érett, konszolidálódott parasztság méltó helyet kért társadalmunkban, miért kellene ezen csodálkoznunk. Elsősorban saját érdekvédelmi szervezetén keresztül kíván tevékenykedni a gazdasági és a társadalmi szférában. Olyan ütemben jelentkeznek a földművesek a jogokért, ahogyan bennük megérik a meggyőződés, hogy végeredményben ez álAz Egységes Parasztszövetség mintaszabályzatában felsorolja járási szerveinek feladatkörét. Ebbe a tárgykörbe tartozik a jól megszervezett, s a formalitásokat nélkülöző szocialista munkaverseny megszervezése és kellő módon történő értékelése. Ez egyáltalán nem újdonság. Miinkaverseny eddig is volt, s ezután is lesz. Persze más lapra tartozik a szervezés minőségi része. A lévai járásban jónéhány éve figyelemmel kísérem a munkaverseny helyzetét. A termelési' igazgatóság dolgozói a járást több körzetre osztották, s aszerint értékelik a versenyt. A szocialista munkaverseny értékelésének első változata az elismerő oklevélért folyó versengés, melyhez nagyobb pénzösszeg is jár. Ezt a változatot a szövetkezeti munkaközösségek versengésére alapozták. A harmadik negyedév főbb kritériumai: az állattenyésztési termelésből származó egy redukált hektárra eső legmagasabb piaci termelés és a gabona értékesítési terv teljesítésére vonatkozik. Az értékesített állati termékeket állandó árakban számolták el, s amelyik szövetkezet valamelyik termelési körzetben a legjobb pénzügyi hozamot elérte, s teljesítette gabonaeladási tervét, elnyerte a győztesnek járó jutalmat. A verseny értékelésének másik változata a gazdasági állatok legmagasabb hozamára és a húseladási terv teljesítésére vonatkozott. A tejtermelést például mint elsőrendű kritériumot választották. S azoknak a szövetkezeteknek, amelyek legalább 5 százalékkal túlteljesítették a harmadik negyedévi értékesítési tervet, 400— 400 korona jutalmat fizettek ki. A vetélkedést igen komolyan veszik a gazdaságok. A tejtermelésnél, illetve értékesítésnél már kialakultak a versenypartnerek. Ilyenek például az alsószecsei és a nagyodi szövetkezetek. Most valahogy az alsószecseiek javára billent a mérleg, a nagyodiak pedig kissé lemaradtak. Hemzsel Mihály, az alsószecsei szövetkezet elnöke, már tavaly elhatározta, hogy idén a tejtermelésben felül kell múlniuk a többieket. így a harmadik negyedévben 98 541, a nagyodiak pedig 59 830 literrel teljesítették túl a tejeladási tervet. Nem vitás, hogy az alsószecseiek voltak a jobbak. De hogy érzékeljem a tejeladás kedvező járási állapotát, hadd mondjam el, hogy a járásban 34 szövetkezet kapott az eladási terv példás teljesítéséért 400—400 koronás jutalmat. De ha már a jutalmaknál tartunk, arról is szólni kell, hogy azok a gazdaságok, amelyek egy-egy redukált hektárra átszámítva húsfélékből a legnagyobb piaci termelést érték el, és teljesítették a gabonaeladási tervet, 5000—5000 koronát kaptak. Ezek közé tartozik a szódói, a kissallói, a drzenicei, a lontői, a hontfüzesgvarmati és a peőenicei szövetkezet. Érdemes megemlíteni, hogy a hontfüzesgyarmatiak kivételesen 6000 korona pénzjutalmat kaptak, mert gabonaeladásukat 128,8 százalékra teljesítették. Ez a gazdaság még nem is oly régen a járás egyik gyenge szövetkezete volt. Legutóbb a kellő szakmai irányítás következtében a közepeseket is felülmúlta. Ebből is látható, Jiogy a kellőképpen szervezett munkaverseny sok mindent megoldhat. Ezért a jó hagyományt a Parasztszövetségnek is ápol- i nia kell. (hoksza) HATÁROZAT December 10-én a Bratislava melletti Júr község szövetkezeti klubjában az Egységes Parasztszövetség járási előkészítő bizottságainak elnökei és titkárai értekezletet tartottak. A vita tárgyát a mezőgazdaság felső és járási szintű irányításának megoldása képezte. A küldöttek felelősségük teljes tudatában az alábbi határozatot fogadták el. Az 1968. július 9—11-én Nyttrán megtartott konferencián a VII. szövetkezeti kongresszus küldötteinek egyetértésére megalakult a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség. Megalakulását az államhatalmi szervek is jóváhagyták, de jelenleg úgy néz ki a dolog, hogy a jóváhagyás csak formális volt. A szövetség alapszabályzatát 1968. szeptember 12-én megerősítette a belügyminisztérium s átadta a Parasztszövetség vezetőségének. Mindamellett kezdettől fogva komoly nehézségekbe ütközik a program valóraváltása. Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága, mint ismeretes feladatait csak végrehajtó szervein keresztül teljesítheti. Sajnálatos azonban, hogy az eddigi számos sürgetés ellenére az illetékes államhatalmi szerveknél nem találtunk megértésre, sem a Központi Bizottság végrehajtó szerve elhelyezésére vonatkozólag, sem pedig arra, hogy az SZNT diszlokációs bizottsága szövetségünket sorolja be a nemzeti szervek és szervezetek névjegyzékébe. Ez item történt meg, annak ellenére, hogy az Egységes Parasztszövetség a Szlovák Nemzeti Front tagja. Nehézségekbe ütközik továbbá járási szerveink kiépítése is. A jelenleg érvényben lévő jogi normák nem nyújtanak módot arra, hogy gazdasági és társadalmi érdekvédelmi tevékenységet folytassunk. Az 1968. XI. 11-én kiadott 402. sz. kormányrendelet úgyszólván konzerválja a mezőgazdaság irányítása eddigi formáit, ugyanakkor a Parasztszövetségnek nem áll módjában olyan járási szervezet felépítése, mely megfelelne az eredetileg jóváhagyott alapszabályzat és program pontjainak. Az értekezlet résztvevői nem értenek egyet ezzel a helyzettel. Kérik az SZNT elnökségét és az SZLKP Központi Bizottságát, hogy az adott feltételek mellett, amikor egész társadalmunk a demokratizációs folyamat elmélyítésén fáradozik, tegyék lehetővé az Egységes Parasztszövetségnek, hogy abban a széliemben1 teljesíthesse küldetését, ahogyan azt a megalakulás alkalmával az állami és a pártszervek is jóváhagyták. Az értekezlet résztvevői Épülőfélben a muzslai szövetkezet húsgyára jól tudom, hogy az illető miért érvelt így, hiszen Dél-Szlovákiában termelik a búza legnagyobb mennyiségét, s a Parasztszövetség csak úgv nagyjából számítva, több mint 200 millió koronát megvédett, az összeg túlnyomó többségében a dél-szlovákiai szövetkezeteknek. Ez valóság, nemcsak szóbeszéd, s bizony eléggé nehéz magyarázatot keresni a miértre. Hacsak azt nem, hogy utóbb egymást követték a különféle átszervezések, s a dél-szlovákiai földműves, — legalábbis a körzetek, némelyikében, — gyakran a rövidebbet húzta. Tény, hogy egyes szövetkezetek úgymond kiestek a járási szóráskörből, bár az új járások tartozékai lettek, ott fönt mégis kivülesöknek tekintették őket. Ez persze megmutatkozott egyes fontos beruházások oda nem ítélésében, mert hát X elvtárs döntött arról, hogy talán jobb lesz saját falujában az a bizonyos beruházás, s hasonlóan ment az állami szubvenciók odaítélése is. Ezért van a tartózkodás, a bizalmatlanság. Tény, hogy éppen a Parasztszövetség küldetése, hogy segítsen a „kívülesőkön“. A mostani. időszakot tehát arra kellene felhasznál-' ríi, hogy az alapszervezetek megalakulása után megszervezzék a járási konferenciákat, megválasszák a járási bizottságokat. S ebből a tevékenységből a dél-szlovákiai szövetkezeteknek sem szabad kimaradniuk. -hai-SZABAD FÖLDMŰVES 17 1988. december 21. Húsgyár épül Muzslán Amióta megszűntettük a mezőgazdasági üzemek direktfv irányítását, s nagyobb jogkörrel ruháztuk fel azok vezetőit, lényegesen megváltozott a helyzet. A bekövetkezett változás nemcsak a gazdasági mutatókban jelentkezik, hanem ösztönző hatása a dolgozók igyekezetében is kifejezésre jut. Az emberek az eredmények láttán nagyobb kedvvel dolgoznak. Az utóbbi években előtérbe került a szakosítás az állattenyésztésben is. A szövetkezetek vezetői és a termelési igazgatóságok együttes döntése alapján született meg a hústermelés új módja. A szakosításra való áttérést azonban csak azokban a mezőgazdasági üzemekben lelhetett megvalósítani, amelyekben kedvezőek voltak a feltételek, vagyis ott, ahol megfelelő istállókkal rendelkeztek, vagy újabb istállók építéséhez fogtak. Az állattenyésztés szakosításánál két tényező játszott döntő szerepet. Az egyik a mezőgazdasági üzem szilárd anyagi bázisa, a másik pedig a hústermelés hasznossága. A muzslai szövetkezet évek óta az újvári járás legjobbjai közé tartozik. Nem hatott tehát meglepetésként, amikor ismertté lett, hogy védőszárnyuk alá veszik az ebedi szövetkezetét, mely éveken keresztül munkaerőhiánnyal küzdött. Egyéb hiányosságok mellett még az sem segített rajtuk, hogy Nádszegről húsz állandó dolgozót szerződtettek. A társulás nemcsak ezt az egy problémát oldotta meg, hanem a továbbiakat is. A területileg megnagyobbodott szövetkezetben egész sor olyan intézkedésre volt szükség, amely az új helyzetből adódott. Az elmúlt két esztendő elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy fölmérjék a megtett utat, s anyagi lehetőségeik kihasználásával korszerű istállókat építsenek. A múlt évben megkezdték egy 1200 férőhelyes sertéshizlalda építését. Beruházási költsége előreláthatólag 2 millió 768 ezer korona lesz. Az építést a szövetkezet erre a célra megszervezett csoportja Gróf Gyula irányításával végzi. A húsgyár évi kapacitása 24 ezer kg sertéshús lesz, ami pénzben kifejezve 2 millió 706 ezer 500 korona. Az évi tiszta jövedelmet 448 ezer 434 koronában határozták meg. A sertéshizlalda két szárnyában helyezik el az állatokat, középen van a takarmánykészítő. Az istállókba a takarmányt gépi berendezéssel juttatják el. Ez lényegesen megkönnyíti az állatok gondozását. Az istállók rostélyos megoldásúak, s így mindig tisztán lehet tartani a helyiségeket. Az épület végében betonmedencét építettek, ahová leöblítik az ürüléket. Az összegyűjtött trágyát havonta egyszer kihordják. Tekintettel arra, hogy a sertések etetése hígtakarmánnyal történik, naponta háromszor etetik az állatokat, s ezért nagy mennyiségű vízfogyasztással is számolnak. Előreláthatólag a naponkénti vízfogyasztás 14 475 liter lesz. Mint már említettem, a sertések az épület két szárnyában nyernek elhelyezést. Az egyik részben lesz az előhizlalda, ahová a 30—50 kg-os súlyú sertéseket különítik el. A sertések a ketrecekben 25-ös csoportokban kerülnek. Ügy számolnak, hogy naponként, egyedenként elérik a 28—30 dekás súlygyarapodást, az előhizlaldában, a hizlaldában pedig a napi 55 dekát. A hizlalás mintegy 145 napot vesz majd igénybe. Ezalatt az idő alatt egy-egy 30 kg-os sertésnek el kell érnie a 110 átlagkilogrammot. Az istállók és más épületek gépi berendezését a Csallóközcsütőrtöki Gépállomáson készítik. Zalaba András ökonómus szerint a hizlaldát a jövő év első felében adják át rendeltetésének. Az elmondottakból kiderül, hogy a muzslai szövetkezet vezetői előrelátó gondossággal teremtik meg a hústermelés előfeltételeit. Andriskin József, Komárom MIÉRT? Legutóbb több neves szövetkezeti vezetővel beszélgettem a Parasztszövetség megalakítására vonatkozó problémákról. A megszólítottak többsége (Dél-Szlovákiában) restelkedve vallotta be, hogy a sajtó tájékoztatásán kívül vajmi keveset tud a szövetség dolgairól. Mások azonban erőteljesen hangsúlyozták a Parasztszövetség gazdasági érdekvédelmi tevékenységének halaszthatatlan szükségességét. Az egyik oldalon tehát ilyen, a másikon pedig amolyan volt az érdeklődés. Vagy talán másutt kellene keresni az okot? Bizonyos, hogy sok minden közrejátszik. Én valahogy úgy látom, hogy az erős gazdasági egységek maradnak „távol“, vagy egyelőre halogatják a csatlakozást abban a tudatban, hogy saját problémáik megoldására eddig is képesek voltak. De itt többről- van szó. Mégpedig arról, hogy bármilyen erős is egy-egy szövetkezet, a felsőbb szférákba — mint például a mezőgazdasági termékek és termények árainak kialakítása — már nem érhet el hatásköre, s éppen ezért szükséges a Parasztszövetség. Egyik ismerősöm a minap nekem szögezte a kérdést, hogyan lehetséges, hogy Dél-Szlovákiában egyes körzetekben lassú ütemben folyik a szövetkezeti tagoknak a Parasztszövetségbe történő beszervezése. S még hozzátette, hogy bezzeg a Parasztszövetség központi szerve abban az időben, amikor szóbakerült a búza felvásárlási árának „rendezése“, legfelsőbb szinten kivívta a mostahT'felvásárlási ár meghagyását.
