Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-21 / 51-52. szám
Nehéz tervezni Itt az év vége, kezdődik az új év, a mezőgazdasági üzemeinkben is készítik az új terveket. Elbeszélgettünk a mezőgazdaságban dolgozó funkcionáriusokkal az eredményekről, a problémákról, a jövő távlatairól és az eszmecserékből azt szűrtük le, hogy az új gazdasági évre igen nehéz tervezni, mégpedig azért, mert a felvásárló üzemek még mindig nem törődnek eleget a piackutatással. Sok esetben figyelmen kívül hagyják a társadalmi szükséglet információit, vagyis olyan jelenségeket, melyek jelzik, hogy milyen terméket kellene termelni a jövőben. A piaci információ jelzéseinek figyelmen kívül hagyása vezetett oda, hogy egyes termékek értékesítésével komoly problémák voltak. Ide sorolhatjuk a baromfihús, a tojás eladásának nehézségeit, növénytermesztési szakaszon a dohány és a zöldségfélék értékesítését, valamint — hogy még egyszer visszatérjünk az állattenyésztésre — a juhhús eladást. Mezőgazdasági üzemeink tehát most az újév előtt nagy gond előtt állnak, és sokat kell törni a fejüket addig, amíg olyan terveket készítenek el, amelyek egyrészt a társadalom szükségleteit szolgálják, másrészt megfelelő bevételt biztosítanak a szövetkezeteknek, és olyan terményeket, illetve termékeket eredményeznek, amelyek értékesítésével nem lesz komolyabb nehézség. Oldalunkon foglalkozunk Szlovákia mezőgazdaságának távlataival is, elsősorban a mezőgazdaság egyes szakaszainak fejlődési irányával, valamint azzal, hogy a mezőgazdaság a Szlovák Szocialista Köztársaság költségvetéséből és a javak előállításából milyen részt vállal. A tervekről készített eszmecsere folytán egyébként az a meggyőződésünk, hogy egyre jobban az önkéntesség, az egyenjogúság, a kifizetődőség alapján készülnek. Bár még így is, amint a példák bizonyítják, akadhatnak problémák inkább az értékesítés, mint a termelés körül. Rugalmasabb a tervezés, azonban még mindig nehéz tervezni. -bhússal voltak problémák. Végre mintegy 1000 darabot sikerült Olaszországba szállítani. A növénytermesztésben viszont sok borsot tört az orruk alá a dohány. Eddig nem voltak különösebb bajok. A dohánytermesztés, amióta kedvezőbbek a felvásárlási árak, gyorsan fejlődött és egymás után épültek a villanyfűtésű dohányszárftók is. Lehetséges azonban, hogy ezek a szárítók nem lesznek kihasználva, mégpedig azért, mert az idei rossz tapasztalatok alapján az új évben a mezőgazdasági üzemek idegenkednek a dohánytermesztéstől. A felvásárló szervek ugyanis még a szerződésekben feltüntetett dohánymennyiséget sem vásárolták fel. Elsősorban arra hivatkozva, hogy a minőség nem felel meg a követelményeknek. A valóság az, hogy a dohányraktárak tele vannak. Viszont amikor a járást mezőgazdasági társulás dolgozói az érintett, szövetkezetekbe látogattak, a felvásárló szervek, habár volt is hiba a dohányon, mégis átvették. Tehát nem mindig a rossz minőség miatt nem vették át a dohányt. Ilyen dolgok nem fűzik szorosabbra a termelők és felvásárlók közti kapcsolatokat, és ha a jövőben sem javul meg a viszony, előfordulhat, hogy a mezőgazdasági üzemek nem termelnek majd olyasmit, aminek értékesítésével sok baj van. Az új évben több üzemek közti sertasnagyhizlalda épül. Képünkön a Párkányi Állami Gazdaság nagyhizlaldáját látjuk, amelyben már teljesen gépesítették a hústermelést. Bállá felv. Szlovákia sz/erte nagy ütemben építik az öntöző berendezéseket, valamint rendezik a csatornák és a folyók medrét, hogy minél több legyen a tér mőterület. Bállá felv. Jozef Navrátil, a Földművelésügyi és Közélelmezésügyi Megbízotti Hivatal termelési szakigazgatója nyilatkozik Szlovákia mezőgazdaságának távlatai SZLOVÁKIA MEZŐGAZDASÁGA 26—27 SZÁZALÉKBAN VESZI KI RÉSZÉT AZ ÖSSZJÖVEDELEMBŐL # 20 000 KORONA NYERSBEVÉTEL HEKTÁRONKÉNT • 728 000 HEKTÁRT KELLENE ÖNTÖZNI # MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKBŐL ÖNELLÁTÓK VAGYUNK • Közismert, hogy Szlovákia mezőgazdasága az 1968-as évben Igazán. kitett magáért. A földművesek olyan termelési eredményeket értek el, amelyek már megközelítik a világszínvonalat is. Több éven át hangoztattuk, hogy a mezőgazdaságban Is el kell érni a cseh országrészek színvonalát. Ez idén sikerült, bár a kedvezőbb termelési feltételek mellett a termelés ott jóval olcsóbb. A gabona, a cukorrépa, sőt a burgonya hektárhozama sem maradt le a cseh országrészekben elért hektárhozamok mögött. A burgonya átlagos hektárhozama például 150 mázsa volt (az ötéves átlag hektárhozam eddig csak 95 mázsa volt). Azonban a poprádi járásban a szövetkezetek általában 300 mázsa burgonyát takarítottak be. Közismert, hogy a búza hektárhozama több mint 30 mázsa, a cukorrépáé pedig 350—400 mázsa között mozog. A kukorica sem hoz szégyent. Az új hibridek, köztük a jugoszláv és amerikai hibridek, már 60—70 mázsát is adtak szemesen. A fenti adatokat azért említjük meg, mert mielőtt a jövő évi tervekről beszélünk, megelégedéssel láthatjuk, (hogy végre megteremtettük az alapot a mezőgazdasági termelés gyors fejlődésére. Jozef Navrátllnak, a Földművelésügyi és Közélelmezésügyi Megbízotti Hivatal termelési szakigazgatójának nyilatkozata szerint, bár az ipar fejlődése a kor követelményeinek megfelelően az új évben gyorsabb lesz, mint a mezőgazdaságé, idén olyan alapokat teremtettünk, hogy az üj évben a mezőgazdasági termelés grafikonja mintegy 6,1 százalékkal emelkedik. Ez pedig azt jelenti, hogy a mezőgazdaság 26—27 százalék arányban veszi ki részét az összjövedelem előállításéból. Ebből is láthatjuk, hogy a mezőgazdaság az 1969-es évben igen jelentős tényező lesz a közjavak előállításának szempontjából. Ezek után tehát nem kezelhető mostohagyerekként, el kell ismerni olyan partnerként, amelytől lényegesen függ egész Szlovákia lakosságának életszínvonala. Felmerül a kérdés, hogy ezek után milyen mértékben lesz mezőgazdasági termékekből Szlovákia önálló, illetve mennyi fölösleg kerül kivitelre? Országos méretben a szükséges mezőgazdasági termékek 80 százalékát állítjuk elő és a további 20 százalékot külföldről hozzuk be. Szlovákiában természetesen, mivel több a mezőgazdasági termőterület, más az arány. Gabonából például 2,5 millió tonnát termeltünk, ami fedezi a lakosság kenyérgabona szükségletét, és a lakosság számára termelt húsmennyiség előállítására is elég lenne. Azonban mintegy 400 ezer tonna takarmánygabonát kell behoznunk, de ebből azokat az állattenyésztési termékeket állítjuk elő, amit a cseh országrészekbe vagy külföldre szállítunk. Idén például 75 ezer tonna húst szállítunk a cseh országrészekbe és külföldre, ennek a mennyiségnek az előállításához pedig 350 tonna abraktakarmány szükséges. Ezenfelül megközelítőleg százezer tonna sörárpát szállítunk a sörgyárakba. Ebből a mennyiségből szintén nagy mennyiségű húst lehet már előállítani. A felsorolt adatok azt bizonyítják, hogy Szlovákia már ma önellátó szemesekből és húsfélékből. De önellátók vagyunk tejből, tojásból, vajból is. Persze, ez nem jelenti azt, hogy az áruválaszték kibővítése céljából nem hozunk be különféle mezőgazdasági termékeket. A szakigazgató szerint a Szlovák Szocialista Köztársaságban a föderáció keretében a mezőgazdaság egyre nagyobb jelentőséget kap. Azonban a gyorsabb továbbfejlesztés érdekében jobban ki kell használni a lehetőségeket. A belterjesség fokozásának érdekében például mintegy 728 ezer hektárt kellene öntözni. Azonban amíg ez megvalósul, nagyon sok munkát kell elvégezni, hisz napjainkban még csak mintegy 120 ezer hektáron folyik öntözéses gazdálkodás. Az elkövetkező öt évben az öntözött területnek 150 ezer, 160 ezer hektárra kell emel-* kednl, 1980-ig pedig 350 000—450 000-re. Ha ezt a feladatot teljesíteni tudjuk, a mezőgazdasági termelés 1965-től 1980-ig, tehát 15 év alatt 60—65 százalékkal növekedne. Ha figyelembe vesszük a lakosság szaporulatát, ami 16—18 százalékot mutat, Szlovákia a jövőben Is önellátó lesz mezőgazdasági termékekből. Természetesen a többtermelés megmutatkozik a pénzbevételben Is. Olyan tervek vannak, hogy 1970-ig az öntözött területeken hektáronként 20 000 korona nyersbevételt kell elérni. Ha figyelembe vesszük, hogy ehhez mintegy 5000 korona értékű beruházás szükséges, akkor Is óriási a fejlődés. Az önköltségi számítások azt mutatják, hogy jelenleg és a közeljövőben is drágább a termelés Szlovákiában, mert nincsenek olyan kedvező termelési viszonyok, mint a cseh országrészekben. Eleinte tehát főleg a beruházások miatt lesz drágább a termelés, azonban később egyre kevesebb ráfordítással termelünk, és ha már 450 ezer hektáron folyik majd öntözéses gazdálkodás, elérjük a cseh országrészek mezőgazdaságának 95 százalékos intenzitását. Jozef Sobota, a Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás Igazgatója: „A tervezésnél még mindig nem érvényesül a társadalmi szükséglet információja“ Jozef Sobotával, a Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás igazgatójával hosszan elbeszélgettünk a jövő évi tervekről. Szerinte inkább a tervezés irányáról. Ugyanis emiatt fő legtöbbet a fejük. Ma már nem elég csak úgy tervezni, hogy az illető mezőgazdasági üzem a helyi viszonyoknak megfelelően olyan termelési tervet állít össze, amely megfelelő bevételt biztosít. Nem elég csak a termelés irányszámaira nézni, hanem figyelembe kell venni az eladást is. Nézete szerint az elmúlt évben sokkal több bajuk volt az áruk értékesítésével, mint termelésével. Az elkészített tervek lényegében jók voltak és több termelésre serkentettek, azonban amikor az áru eladására került sor, igen sok probléma merült fel főleg a baromfihús és a tojáseladás körül. Az élelmiszeripar, amint az már hagyományos, nem készült fel a nagyobb mennyiségű hús és egyéb termékek feldolgozására. A felvásárló szervek sem voltak elég rugalmasak, és így azok funkcióját többször a mezőgazdasági üzemek vezetői vették át. Nem kellett például a baromfihús. A szövetkezetek és állami gazdaságok vezetői ezt nem nézték tétlenül. Baromfit szállítottak a községekbe, sőt a szomszédos járásokba is, és a fölösleget faluhelyen is eladták. Ugyanezt csinálták a gyümölcs meg a zöldség értékesítésével is. Az igazgatót igen bosszantja az a tény is, hogy a mezőgazdaságban nincs egy állandó fejlődési irány. Tény, hogy menet közben szükségesek kisebb-nagyobb változások, azonban mégis tisztázni kellene például, hogy Harvestor sllótornyokat, vagy pedig lucernaliszt-szárító üzemeket épltsünk-e. Ugyanis a komáromi járásban a lucernaliszt-szállító üzemek teljesítőképessége távolról sincs kihasználva. Ugyanez a helyzet az építkezés terén is. Nézete szerint a mezőgazdaságnak több devizakoronára lenne szüksége, hogy külföldről olyan vetőmagvakat szerezzenek be, amelyek megalapozzák a magas hektárhozamokat. Különösen jő tapasztalataik vannak az új hibridkukoricával, a jugoszláv és amerikai fajtákkal, amelyek 60—70 mázsát is adtak hektáronként szemesen. Azonban, hogy nagyobb területen termeszthessék, még több vetőmagra lenne szükség. A gabonatermesztésben a fejlődési irány a mostani marad, tehát a szovjet magas hozamú búzafajtákat helyezik előtérbe, azonban kísérleteznek az olasz búzafajtákkal is és a tapasztalatok alapján emelik vetésterületüket. Az új évben külön problémát okoz a lucernatermesztés, mert eddig csak a szántóterület 16 százalékán termesztik. Ezen a téren tehát sok még a tennivaló. Egyébként az óévvel nem túlságosan elégedett az igazgató és ügy véli, hogy az eredmények összességben csak az 1967-es év színvonalát közelítik meg. Sok volt a természeti csapás, amely különösen a dunamocsi, a radványi és alsópéteri szövetkezeteket sújtotta, de számos szövetkezetben csorbították meg az elemi károk a bevételt 20 százalékkal, és ezek a károk összesen 8 millió 725 ezer 881 koronát tettek ki. Elég nehéz év volt és ehhez még hozzájöttek az értékesítés problémái is. Az új termelési év mezőgazdasági termelésének tervezésében a lehetőségek szerint figyelembe veszik a társadalmi szükségletekre vonatkozó információját és lehe'őleg azokat a növényeket termesztik, amelyek elkelnek majd a piacon. Pavel Jamárik, a Lévai Járási Mezőgazdasági Társulás igazgatója: „A SZERZŐDÉSES ELADÁS MEGSÉRTÉSE MIATT a MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK NEM AKARNAK DOHÁNYT TERMESZTENI“ Pavel Jamárik, a Lévai Járási Mezőgazdasági Társulás igazgatója amikor a jövő évi tervekről beszélgetünk, kicsit felhős arccal válaszolgat. Náluk is hasonló a helyzet, mint a komáromi járásban. A termeléssel nincs különösebb baj. Ma már a mezőgazdasági üzemek vezetői leleményesek és kihasználják a helyi lehetőségeket. Például férőhely-hiány miatt a baromfiakat olyan ólakban Is tartották, ahonnan az állatokat legelőre hajtották ki. Így a termelésen nem esett csorba. Szép eredményeket értek el az öntözéses gazdálkodásban is, hisz a Perec patak mentén már 3500 hektárt öntöztek. Ezen a szakaszon biztatók a távlatok, mert az oroszkat körzetben további 10 ezer hektárt öntöznek a jövőben. A baromfitenyésztést forradalmi mődon korszerűsítik, hisz a gényei baromfikombinát párját ritkítja majd az egész országban. A sertéshizlalást a jövőben összpontosítják. Például Lekéren egy 2600 férőhelyes nagyhízlaldát terveznek. A lévai korszerű tejcsarnok megoldja e tejfeldolgozásban mutatkozó problémákat. Szépek a tervek a növénytermesztés vonalán Is. azonban mikor az értékesítésre terelődik a sző, felháborodik. Náluk a baromfihús értékesítése kevesebb gondot okozott, mint a komáromi járásban, azonban a juh-
