Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-20 / 29. szám
Ä történelmi Jelentőségű nyitrai konferencián a vitában a cseh és a morva, valamint a szlovák küldöttek közül sokan mondtak véleményt. A magyar küldöttek részéről mindössze ketten, Nagy Ferenc a perbetei és M a j d a József a peredi szövetkezet elnöke szólalt fel. Talán a többieknek nem lett volna véleménye, mondanivalója? Azt hiszem, igen. Hogy mégis inkább hallgattak, annak az okát főleg a tanácskozási nyelv nem tökéletes tudásában kerestük. Persze voltak olyanok is, akik „ne szólj szám, nem fáj fejem“ közmondás alapján hallgattak. Pedig azt hiszem, lett volna miről beszélni, megmondani a dél-szlovákiai magyar parasztság véleményét, sajátságos problémáit. Mivel ez nem történt meg, a konferencia szünetében elbeszélgettünk a küldöttekkel, kikértük a véleményüket az új szerv létesítésével kapcsolatban, fontos-e a szlovák szövetségen belül a magyar tagozat létesítése. Elsőként azokkal beszélgettünk, akik tagjai lettek a nemzetiségi szövetségnek. (Üt tag és egy póttag.) MADARÁSZ SÁNDOR, a lénártfalvai szövetkezet elnöke és a központi bizottság póttagja (rimaszombati járás): „Nem tudom, miért lettem póttag. A kerületünkben rendes tagnak jelölteik, de valami okból kifolyólag mégsem lettem az. Azt hiszem, nem is ez a lényeg. Inkább az bánt jobban, hogy meghívtak egy konferenciára, amelynek célkitűzéseit jómagam is nagyon homályosan láttam. Természetesen így nem is kértem ki a tagság véleményét, mivel a különböző elképzelések közül nem tudtam megállapítani, melyik a helyes. Őszintén megmondhatom, hogy bár vagy öt beszéd volt az első napon, de még akkor sem értettem pontosan, miről is van szó. Végre aztán Sádovsky elvtárs, a szlovákiai részleg külön konferenciáján röviden és velősen megmondta, hogyan képzelik el a szövetség tevékenységét. Szerintem a hallottak alapján legfontosabb az lenne, hogy sürgősen dolgozzák ki gazdasági területen is a szövetség tevékenységét, de a kongresszus előtt alaposan átgondolva elő kell készíteni a szövetség tevékenységének a formáját, amelyet a kongresszus alapszabályzatában külön pontba kellene beiktatni.“ A megválasztott központi bizottsági tagokon kívül a küldöttek közül is mondtak néhányan véleményt. NÉMETH JENŐ mérnök, a Duna, szerdahelyi Járási Mezőgazdasági Társulás elnöke: Németh elvtárs tagja volt az EFSZ-ek VII. konferenciáján választott előkészítő bizottságnak és tevékenyen vett részt a nyitrai konferencia előkészítésében. A konferencián a szövetség egyik alelnökévé választották a sokoldalú szakembert. Valamennyien örülünk, hogy magyar nemzetiségű alelnök van a szlovákiai bizottságban. Annak viszont már kevésbé, hogy Németh elvtárs dunaszerdahelyi „szemüvegen“ keresztül nézi a dél-szlovákiai magyar parasztság helyzetét, az ottani ideális állapotból kiindulva nem tartja fontosnak a magyar tagozat létesítését, s nem harcolt azért az előkészítő bizottságban, hogy alapszabályzatban is leszögezzék Szlovákia mezőgazdaságában jelentős szerepet játszó magyar parasztság sajátos problémáit megoldó szervezetet. A magyar tagozat megalapításának fontossága (ha nem is a legszerencsésebben) felvetődött a konferencián. Németh elvtárs nem értett egyet a kérdés boncolgatásával s meggondolatlannak tartotta, hogy alapos megfontolás nélkül történt ez. Azt hiszem ebben igaza van, hogy minden kumoly kérdést meg kell tanácskozni, elő kell készíteni. Tény azonban, hogy éppen Németh Jenő, az előkészítő bizottság tagja kezdeményezhette volna a magyar tagozat létesítése körüli vitát. A lapunk vagy az Oj Szó örömmel vette volna az ilyen jellegű vita cikkek közlését Németh elvtárs tollából. A lapokban kellett volna ezt kezdeményezni, mivel a szlovákiai magyar parasztságnak nincs más országos fóruma. Igaz, ami nem történt meg, az megtörténhet. Egyelőre az is örvendetes, hogy legalább a konferencia határozatába belekerült a nemzetiségek sajátságos problémáinak megoldásával kapcsolatban egy pont. Reméljük, hogy a megalakult szövetség magyar alelnöke is azon lesz, hogy az országos kongresszusig még alaposan megvitassák a magyar tagozat fontosságának a kérdését s az belekerüljön majd az alapszabályzatba is. Németh elvtárs a kérdés megoldásával már nem lesz egyedül, mert a Központi Bizottság magyar tagjai messzemenöleg egyetértenek a tagozat létesítésének fontosságával. NAGY FERENC 1963-tól elnöke a perbetei szövetkezetnek, (komáromi járás). „Azt hiszem, helyesebb, ha megvárjuk a föderációs rendezést, s csak aztán ikerül sor az országos szerv megválasztására. Különben szerény véleményem, hogy sokkal alaposabban kellett volna a konferenciát előkészíteni. Nálunk 600 tag van a szövetkezetben. De ha így készítenék elő a taggyűlést, semmit nem tudnának keresztülvinni. A megvitatásra kerülő problémákat nemcsak a vezetőséggel, funkcionáriusokkal vitatom meg, hanem a legértelmesebb tagokkal is, mielőtt a tagság | beleegyezését kérném. Itt azonban nem így történt. A szövetkezeti vezetők, valamint a tagság alig tud valamit az új szervezet koncepciójáról. A magyar tagozattal kapcsolatban az a véleményem, hogy feltétlenül szükséges. Sajnálom, hogy felszólalásomban oem tértem ki ' erre a kérdésre.“ NEMCSOK LÁSZLÓ, a nyényei szövetkezet elnöke ( (nagykürtösi járás): „Szerintem a szövetkezet tagsága vajmi keveset tud a most megalakult társadalmi és érdekvédelmi szövetségről. Ezért elsősorban a sajtót hibáztatom, mivel nagyon keveset írtak a szövetség célkitűzéseiről. Gondolom, a jövőben sokkal jobban kellene tájékoztatni a magyar nemzetiségű szövetkezeti tagokat. Szükséges lenne egy napilap, amelyen keresztül sokkal gyorsabban s jobban tájékoztatnának. Már csak azért is kívánatos a magyar tagozat megalakítása, hogy az majd később kiadjon egy napilapot.“ KÖTELES JÁNOS mérnök, az újbódvai egyesült szövetkezet elnöke, ((kassai járás): „Sajnos, azt kell mondanom, hogy nem igen képviselem itt a tagságot. Azok vajmi keveset tudnak arról milyen lesz az új szövetség. Mivel jómagunik sem voltunk tisztában, hogyan akarják megvalósítani a VII. szövetkezeti kongresszus ezirányú határozatát, nem hívtuk össze a tagságot, hogy kikérjük a véleményüket. Pedig, ha szélesebb körben meg lett volna vitatva a szövetkezeti parasztság és az egyénileg gazdálkodók szövetségének célkitűzése, minden bizonnyal sokkal értékesebb javaslatokkal felruházva jöttem volna a nagy Jelentőségű konferenciára.“ Vélemények a nyitrai konferenciáról ILLÉS BÉLA mérnök, a péterfalai és HANZEL MIHÁLY az alsószecsei szövetkezet elnöke: Illés Béla: „Mint öreg diákok egyszerre végeztünk a Komáromi Mezőgazdasági Műszaki Iskolában. Már akkoriban sokat beszéltünk a helytelen árpolitikáról. Ezért csak örömmel üdvözölhetjük, hogy végre lesz egy szövetségünk, amely védi és érvényre juttatja a jogainkat.“ Hanzel Mihály: „Mielőtt idejöttem, majdnem tisztábban láttam, mint most. Azt hiszem, az előkészítő bizottság gazdasági vonalon is kész elképzeléseket terjeszthetett volna a konferencia elé. Szerintem a leglényegesebb, hogy a szövetség a gazdasági érdekeinket védje.“ VAJANI LÁSZLÓ, a buzitai szövetkezet elnöke (kassai járás): „Soha még olyan felkészületlenül nem mentem tanácskozásra, mint a nyitrai konferenciára. Bár figyelemmel kísértem az újságokat, mégsem tudtam a tagságnak kellőképpen megmagyarázni, milyen lesz a mezőgazdasági dolgozók új szervezete. Igaz, az előző években már annyi különféle ígéreteket kaptunk, hogy nem is nagyon hittünk az amúgy is homályos elképzeléseknek. Most, hogy kibontakoztak az új szervezet körvonalai, már meg tudtam tanácskozni a tagsággal és ők is véleményt mondottak.“ LÉVÁRDY JÓZSEF, a csúzi szövetkezet elnöke (újvári járás): „Már éppen ideje, hogy legyen egy szervezetünk, amely képviseli az érdekeinket. Én a legfontosabbnak tartom, hogy végre valahára beleszólhassunk az árpolitikába. Kár, hogy nem alakult meg az országos szerv, ami által minél előbb érvényre juthatnának az alapvető kérdések. Örülök a nemzetiségi szövetségek megalakulásának, de nem igen értek egyet azzal, hogy a szövetkezeti dolgozóknak, a magángazdálkodóknak egy szövetségbe kell tömörülni. Szerintem Szlovákiában van annyi egyénileg gazdálkodó földműves, hogy részükre érdemes lett volna külön szövetséget alakítani.“ BERTA JÁNOS, a kisgéresi szövetkezet elnöke (terebesi járás): „Nem vagyok sokkal okosabb, mint amikor idejöttem. A sok beszámoló, különböző elképzelések egész megszédítettek. Még szerencse, hogy Sádovsky elvtárs felszólalt, s röviden, de velősen megmondta, hogy eddig mostohagyerekek voltunk, s úgy dirigáltak bennünket, ahogy mások kedve óhajtotta. Ezt szüntetné meg végeredményben a most megalakuló szövetség. Sajnos, arról alig esett szó, hogy Szlovákiában jelentős számú a magyar nemzetiségű szövetkezeti dolgozók száma. Márpedig ezt figyelembe kell venni, és a Szlovák Nemzeti Szövetségen belül feltétlenül szükséges lenne valamilyen magyar szervezet létrehozása. Azt szeretnénk, ha a konferencia határozati értelmében még a kongresszus előtt szélesebb kollektíva bevonásával körvonalazhatnánk a magyar tagozat tevékenységét.“ Még jónéhány küldöttel beszélgettem, amíg kialakult bennem az a vélemény, hogy a konferencia nem volt alaposan előkészítve, s a küldöttek jó része nem véleményt mondani, hanem tapogatózni jött Nyitrára. Mivel a vezetők nem voltak tisztában a megalakulandó szövetség célkitűzésével, a tagsággal sem tanácskozták ezt meg, vagyis a legilletékesebbek nem Bálint István, a kistárkányi szövetkezet ökonómusa (terebesi járás): adtak semmilyen feladatot a küldötteknek. Még most is sok „Nem nagyon értem a cseh és szlovák elvtársakat. Gondoltam, ha másért nem, legalább udvariasságból foglalkoznak a nemzetiségek szövetkezeti dolgozóinak problémáival. Azt hiszem ez a tény is megerősíti, hogy feltétlenül fontos a Szlovák Nemzeti Szövetségen belül magyar tagozat létesítése. Mi jónéhány évig saját bőrünkön tapasztaltuk, milyen keserves olyan gyűléseken részt venni, ahol alig esik szó magyarul M'óta a királvhelmeci körzet külön tartja a tanácskozásait, nagyon is aktív részesei vagyunk a fontos kérdések megvitatásának. Itt is lett volna mondanivalóm. A nyelvi nehézség miatt azonban inkább hallgattam. Ezért, én mint a Központi Bizottság tagja minden erőmmel és tudásommal azon leszek, hogy legyen magyar tagozata a szövetségnek, ahol külön megvitathatjuk az időszerű kérdéseket és annak alapján közös véleményt tolmácsolunk majd a szlovákiai szövetség felé. Azt hiszem, tagságunk nevében megígérhetem, hogy ha kell, anyagiakkal is hozzájárulunk a magyar tagozat fenntartásához.“ mindent tisztázni kell, hogy a szövetkezeti tagság és a magángazdálkodók tisztában legyenek a megalakult szövetség célkitűzéseivel. A megkérdezettek legtöbbje amellett is állást foglalt, hogy szükséges a szlovák szövetségen belül magyar tagozat létesítése. Kell egy olyan fórum, ahol gátlás nélkül mondhatnak véleményt a magyar parasztok és sokoldalúan megtárgyalhatják sajátságos problémáikat. Tóth Dezső Az Egységes Földműves Szövetkezetek VII. kongresszusa küldötteinek és az egyénileg gazdálkodó földművesek képviselőinek közös szlovákiai konferenciáján hozott határozat Napjaink aktuális kérdéseinek elemzéséből és a mezőgazdasági termelésre, illetve szervezetünkre háruló feladataiból kiindulva a Szlovákiai Szövetkezeti Dolgozók és Egyénileg Gazdálkodó Földművesek Szövetségének nemzeti konferenciája az alábbi feladatokkal bízza meg központi bizottságát: 1. Az év végéig be kell fejezni a szövetség szervezeti felépítését a járásokban és a központban, különös tekintettel a szövetség közgazdasági hatáskörének és az Agrokomplexum többi tagjához fűződő kapcsolatának rendezésére. A végleges döntésig érvényben hagyni a Járási Mezőgazdasági Társulásokat. 2. Biztosítani az egyénileg gazdálkodó parasztok közgazdasági helyzetének rendezésére vonatkozó javaslat sürgős jóváhagyását a kormányban és öszszeállítani, valamint előterjeszteni az egyénileg gazdálkodó parasztok és helyi szervezeteik érdekeinek képviseletét tartalmazó munkatervezetet. 3. Mielőbb kibontakoztatni valamennyi fokon a szövetség politikai, gazdasági és társadalmi tevékenységét, különös tekintettel a szövetkezeti gazdálkodásban dolgozó nők helyzetének rendezésére. Elősegíteni munka- és életfeltételeik megjavítását és képviseletük kibővítését valamennyi kollektív szervben és vezető beosztásban. 4. Részt vállalni a bírósági és más eljárással jogtalanul sújtott parasztok rehabilitásában. 5. A gazdaságpolitikában törekedni: — a mezőgazdaságnak termelési eszközöket szállító és szolgálatokat nyújtó üzemek munkájának a javítására, — a mezőgazdasági termékek gyors és folyamatos értékesítésére, — a tökéletesített irányítási rendszer bevezetésével járó gazdasági tényezők alapos előkészítésére. B. 1968 decemberében összehívni a Szövetkezeti Dolgozók és Egyénileg Gazdálkodó Földművesek Szövetségének I. rendes kongresszusát, mely kidolgozná: a) a szövetség rövid lejáratú és távlati munkatervét, b) a szövetség végleges alapszabályzatát, c) az EFSZ-ek alapszabályzatának új elveit, d) a készülő törvényjavaslatokkal kapcsolatos véleményt, például a mezőgazdasági társulásokról, illetve a földről szóló törvénnyel kapcsolatban. 7. Megbízza a Szlovákiai Szövetkezeti Dolgozók és Egyénileg Gazdálkodó Földművesek Szövetségének központi bizottságát, hogy a konferencia lefolyása és eredményei, illetve a CSKP akciós programja alapján szeptember 1-ig dolgozza ki a szövetség akciós programját. 8. Megbízza a szövetség központi bizottságát, hogy az alapszabályzat végleges tervezésébe, mely a rendes kongresszus elé kerül, jóváhagyás végett foglalja bele a kisebbségben élő nemzetek igazságos képviseletének elveit mind a járási, mind a nemzeti szervekben, a nemzetiségi kisebbségek alkotmányos jogainak rendezésével összhangban. 9. Megbízza a szövetség központi bizottságát, hogy az állami szervekkel karöltve teremtse meg egy önálló mezőgazdasági pénzügyi megállapításának a feltételeit, a külföldi kereskedelmi szerződések megkötésének időpontjáig megbízni a Bratislavai Járási Mezőgazdasági Társulást az Agroexport feladatkörével.
