Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-14 / 50. szám
Partnerek és problémák A napokban Dömény Jánossal, a nyárasdi szövetkezet elnökével és Variga Gyula mérnökkel időszerű problémákat, a partnerekkel való kapcsolat legalapvetőbb mozzanatait, s közülük a kölcsönös bizalom kérdését feszegettük. Annak a Jegyében tettük ezt, mert legutóbb, a másik oldalról erre vonatkozólag több Ígéret elhangzott, sőt akadtak csodálkozók Is, hogy talán a mezőgazdasági üzemek nem bíznak partnereikben. Akadnak persze olyanok is, akik a bizalmatlansági megnyilvánulásokért az újságírókra neheztelnek, szerintük ha mi nem írtunk volna ilyen témájú cikkeket, akkor nem ingott volna meg a mezőgazdasági üzemek partnereikkel szembeni bizalma. Ez valahogy úgy hangzik, hogy tanácsos lenne a kényes témák elkerülése. VEGYÜK A NYÁRASDI ESETET. Még a cukorrépa betakarításának kezdetén megegyezett a szövetkezet elnöke a diószegi cukorgyár képviselőjével, hogy a kölcsönös jó viszony szellemében a gazdaság olyan ütemben ássa a cukorrépát, hogy a gyár a szállítási harmonogram szerint vehesse azt át. Ezzel szemben a gyár képviselője ígéretet tett, hogy a szövetkezet számára négynapos időközökben fogják szállítani a megegyezett mennyiségű nyersszeletet. Ez a szilázskészítés vagyis a gödrök megtöltése szempontjából volt fontos. A kölcsönös egyezmény értelmében tehát a gyárnak november közepéig 140 vagon nyersszeletet kellett volna leszállítania Nyárasdra. De közbejött valami, s ez semmi esetre sem öregbíti a diószegi cukorgyár jó hírnevét. Az történt, hogy csodák-csodájára a szövetkezet számára megküldött szeletszállitási harmonogramban már a gyár tíznapos időközű szállítási programja szerepelt. Ez arra vall, hagy a partner nem állta a szavát, de van itt további probléma is. Ugyanis a gyár a saját maga által önkényesen diktált szeletszállítási harmonogramot sem tartotta be, illetve az adott időre azt is csak 78 százalékra teljesítette. Ezért nem éppen hízelgő a szövetkezet elnökének a cukorgyár effajta cselekedetére vonatkozó megjegyzése, mely valahogy úgy hangzott, hogy a mezőgazdasági üzemek partnere mindig a saját érdekeit nézi, nem törődik a termelővel, pedig belőle él. Bizony ha továbbra is fgy megy, aligha lesz jő együttműködés. Végeredményben a termelők üzemközi feldolgozó vállalatok létrehozásával lesznek kénytelenek a feldolgozó monopóliumok ellen védekezni. Vagy átállítani a növénytermesztést kevesebb problémával járó termékekre. Ezek után érthető, a nyárasdi szövetkezet felháborodása, hiszen nem kevesebb, mint 400 hektárról kellett betakarítaniuk és lesilózniuk a magkórót. A mezőgazdasági üzem szempontjából tehát nem mindegy, hogy a kukoricaszár milyen minőségben és állapotban kerül vermelésre, s az sem mindegy, hogy egy-egy vermet mikor födnek be. Ha például egy befejezetlen, illetve félig telített veremmel tíz napig vagy ennél is tovább keli várakozni, szó sem lehet jő szilázskészítésről. De ha a vermet 3—4 napon belül befödhetik, csak abban az esetben érhetnek el kitűnő minőségű silótakarmányt. Különben ez a partnert, mint a tények is bizonyítják. nem nagyon érdekelte. Tán mondanunk sem kell. hogy a megegyezett négynapos szeletszállítási program nagyon indokolt volt, hiszen november közepéig még így is csak a szövetkezetnek járó nyersszelet 55 százalékát szállította volna le a gyár, a többletet pedig későbben. A nyárasdiak eszerint nem kívántak partnerüktől lehetetlent. Érdekes, hogy október végén a cukorgyár értesítette a szövetkezetét, hogy saját szállító eszközeivel, saját költségén módot kaphat a nagyobb mennyiségű nyersszelet elszállítására. Nyilvánvaló, hagy ez jő üzleti húzás lett volna a cukorgyárnak, mert ezúton megszabadulhatott volna a szállítási költségektől, de a nyárasdiak igen jó öko nómusok hírében, nem estek be s nem fogadták el az irányukban tanúsított „megkülönböztetett jóindulatot“. Egyszerűen nincs szükségük az ilyen úgynevezett „jóindulatra“, és nem hajlandók átvenni az ebből származó terheket. Idén például 80 hektáros területen 550 mázsás tiszta répahozamot értek el hektáronként, melyből , a cukorgyárnak 440 vagonnal adtak el, mintegy 1 millió 100 ezer korona értékben. Ennek a mennyiségnek a fejében 251 vagon szelet járt nekik vissza Ök a ré|)át becsülettel átadták, érthető, hogy ennek fejében a szeletet is ilymórion várták vissza. Hogy nem úgy történt, ahogyan eredetileg meg egyeztek? Mint ismeretes, az adott szó megszegője a másik fél volt. Nincs más megoldás, le kell szoktatni ilyesmirőll CSÖKKENTIK A KUKORICA VETÉSTERÜLETÉT. Föltétlenül kikívánkozik a miért? S éppen Nyárasdon csökkentik, ahol a kukoricatermesztésnek régi jő hagyományai vannak? Dömény elvtárs Varga mérnökkel együtt érveket sorakoztatott fel, melyek így hangzottak: 41 Csökkentik a kukorica vetésterületét, mert az arra hivatott szervek eddig nem voltak képesek magas hozamú hazai fajta kinemesítésére. Nyárasdon ugyanis búzából és árpából sokszorta magasabb hozamot érnek el, mint a hazai fajta kukoricák bármelyikéből. # Addig, míg a munkaigényes kukorica mázsájának felvásárlási ára legfeljebb csak 155 korona, addig a búzáért és az árpáért magasabb árat fizetnek, s érthető, hagy ezekre a terményekre térnek át, mert a kukorica termesztése mintegy 300 százalékkal drágább, mint a búzáé és az árpáé. Úgy vélekednek, hogy a jelenlegi felvásárlási árak mellett mindenki termeljen saját magának kukoricát, ha pedig erre nem képes, ne foglalkozzon sertéshizlalással. Vagyis ezt a műveletet azokra kell bízni, akik képesek takarmányt is termeszteni. Mert vannak ám furcsa esetek is. Például a nagymegyeri Nagyhizlalda, melynek jó feltételei vannak a kukoricatermesztésre, mégsem termeli a kukoricát. Nem firtatjuk miért, hanem mégiscsak furcsa, hogy a keverőüzemtől megköveteli, hogy a számára küldött hizlaló tápban kukoricadara is legyen. Ha nem adott be a keverőüzembe kukoricát, hát honnan? Onnan, hogy például a nyárasdi és más gazdaságok saját szükségletükön felül termeltek kukoricát és azt értékesítették. Hiába, a gazdaságok önállósulnak, s ma már maguk döntenek a termelés hogyanjáról, s érthető, hogy azt is tudják, mit érdemes termelni. Ezért senkinek sem áll jogában rájuk neheztelni. ÉRDEMES, NEM ÉRDEMES? így is feltehetnénk a kérdést. De ha néhány esztendő távlatából nézzük a dolgot, csak akkor kapunk rá világos magyarázatot, hogy milyen előnyökkel vagy hátrányokkal jár egyes zöldségfélék termesztése. Nézzük talán erről az oldalról. Tíz esztendővel ezelőtt szövetkezeteinkben 15—20 koronát fizettek munkaegységenként. Most, a jobb gazdaságokban azonban már 35—50 koronát fizetnek. De ha figyelemmel kísérjük az egyes kertészkedő szövetkezetek pénzhozamát, azt állapíthatjuk meg, hogy az maradt a régiben, vagy csak kissé javult. A nyárasdi szövetkezet idén például az első minőségi osztályba besorolt beraknivaló uborkát 5,30, a második osztályút 4, a harmadik osztályút pedig 2 koronás kilónkénti áron értékesítette. Ezzel szemben a konzervgyárak 70—80 dkg-nál többet nem raknak a literes üvegekbe. A kiskereskedelemben ezt az árut mégis 10,70 koronával hozzák forgalomba. Dömény János elvtárs nem érti miért, de jómagam is így vagyok vele. Hiszen az sem érthető, hogy Václavű miniszterhelyettes bejelentése alapján a Dunaszerdahelyi Konzervgyárnak miért van szüksége évi másfél milliós állami szubvencióra? Dömény elvtárs erre így vélekedik: „Miért fizessen rá az állam, adják át a konzervgyárat nekünk, ne sajnáljanak bennünket. Nem lesz szükségünk állami támogatásra, s garantáljuk, hogy nyereséggel termelünk.“ Tény, hogy az I. osztályú berakott uborka körülbelül 200 százalékos árkülönbözettel kerül a fogyasztóhoz és három (!!!) szervezet keres az ügyleten, de nagyon sajnálatos, hagy a munkás, aki a boltban megvásárolja az árut, mégis azt hiszi, hogy az általa vett savanyú uborka azért kerül sokba, mert a mezőgazdaság drágán értékesíti a nyersanyagot, holott, ennek az ellenkezője az igaz. Tény, hogy az üzemen belüli termelés drágább, mint valaha, mert a hajdani 15 helyett ma mondjuk 35 koronát fizetnek egy-egy munkaegységre, ami semmi esetre sem befolyásolja a nyersanyag felvásárlási árának alakulását, mert azt nem a termelők szabják meg. Ez a meztelen valóság. S végeredményben itt vethetjük föl, hogy érdemes-e vagy nem a munkaigényes zöldségfélék termesztése. Ha a tiszta nyereség szempontjából vizsgálnánk a dolgot, akkor azt mondhatnánk, hogy ahol nem rendezkedtek be a primőr áru termelésére, nem nagyon érdemes, ha pedig a nyersjövedelmet nézzük, azt kell mondanunk, hogy érdemes. Főképpen azokban a gazdaságokban érdemes, melyekben van elegendő munkaerő. S végül még annyit, hogy ha az állam valóban szubvencióval támogatja a Dunaszerdahelyi konzervgyárat, s a nyárasdiak és szomszédaik ettől meg akarják kiméin! államunkat, tegyék ezt nekik lehetővé. Hoksza István TUDNIVALÓK AZ ISTÁLLÓ GÉPEINEK MŰSZAKI KARBANTARTÁSÁRÓL A prostéjovl Agrostroj által kibocsátott műszaki adatok többek közt hangsúlyozzák az SmK-150-R típusú trágyaterelő és a DM-9-2R jelzésű szállítószalag rendszeres karbantartásának szükségességét. Ugyanis a gondozás milyenségétől függ ezen berendezések élettartama. Ezért saját érdekünkben szükséges hetenként, havonként, háromhavonként és félévenként, valamint ezen berendezéseknek napi karbantartása. Elsőnek talán a naponkénti műszaki karbantartást említem, mely a trá gyaterelő láncszerkezete, valamint az ékszíjak stabilitásának vizsgálatán kezdődik, de a napi karbantartó tevékenységhez tartozik a trágyalé elvezető csatorna és a terelőszerkezet tisztántartása, továbbá az üzemeltetés előtti ellenőrzés végzése is. A napi karbantartási tevékenységet az üzemeltetéssel megbízott dolgozó 30—45 perc alatt elvégezheti. A műszaki ellenőrzés további, vagyis hetenkénti feladatai: A terelőszerkezetnek a trágyamaradványtól való megtisztítása, valamint a hajtómű tisztántartása a terelek stabilitásának megállapítása, s az elektromos motorok ellenőrzése. Nem szabad megfeledkeznünk a trágyaterelő szerkezet kenéséről. Ezeket a helyeket a mellékelt ábrán 1., 2., 3. számok alatt jelöltük meg. A heti karbantartást a kezelő dolgozó 1,5—1,8 órán belül elvégezheti. A havonkénti műszaki ellenőrzés megközelítőleg ugyanazokból a műveletekből áll, akár a napi vagy a heti, azzal a különbséggel, hogy ellenőriznünk kell az összes szerkezeteket, meg kell vizsgálnunk a tengelyeket, ékeket, csapszögeket, kitisztítjuk a hajtómű elülső és hátulsó merevítőit, s az ábrán megjelölt 4., 5. és 6. pontokon elvégezzük a kenést. A havi karbantartást természetesen szakavatott dolgozónak 2,5—3 órán belül el kell végeznie. A három havonkénti ellenőrzés az alábbi műveletekből áll: Alaposan átvizsgáljuk a teljes fölszerelést, meghúzzuk a csavarokat, ellenőrizzük a csapágyakat és a zsírzófejeket, s az ábra 7. pontján elvégezzük a kenést. A műveletet ugyancsak képzett szakembernek 1,7—2 órán belül el kell végeznie. A féléves ellenőrzésnél megállapítjuk az üzemképesség valóságos helyzetét, a maximális vonóerőt 800 kp dinamométerrel, melyet a terelőszer-A kenés helye és módja *C/J ' " " 11 ............ ~ 11 1 N {_, +-> O j=> G SxoC A kenés helye A kenőanyag A kenés ideje A kenés módja ’S n S válfaja C/3 CÖ c/> 1 2 3 4 5 * 7 8 1. A terelőkerék T-V2 2X hetente zsirzópréssel csapszögei 2. A terelőlánc csuklói fáradtölaj hetente olajzőval 3. A terelők csapszögei T-V-2 „ zsirzópréssel 4. A DM-9-2R alsó és felső tengelyének csapágyai T-V2 „ „ 5. A kapcsolószerkezet ékszíjtárcsa csapágyai T-V2 „ „ r A trágyaterelő kerék csapszögei T-V2 „ „ 7. A tengelyek csapácsai 3 havonként 8. A trágyaterelő áttétele T-V2 6 hónap után „ OA-PP13 I. csere, olajcsere / II. csere 12 hőnap után Az Egységes Parásztszdvéíség ama Ipoly menti vélemények Csupán néhány hét telt el azóta, hogy az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottságának végrehajtó szerve intézkedést tett az alapszervezetek megalapítására. Azóta már Szlovákia szövetkezetei több száz alapszervezetet alakítottak többezer taglétszámmal. A szövetségbe való belépés az alapszabályzat értelmében az önkéntesség alapján történik, ezért a parasztszövetség küldetését feladatait illetően sok vita elhangzik az alakuló gyűléseken. Főleg azt hangsúlyozzák, hogy önálló érdekvédelmi szervezetre van szükség, amely teljes mértékben védi a szövetkezetek és tagjai gazdasági, valamint társadalmi érdekeit partnereikkel szemben. Cibulya László, az ipolyhidvégi szövetkezet agronómusa, így vélekedik az Egységes Parasztszövetség küldetéséről: — A parasztszövetség járási szervének legfontosabb feladata a szövetkezetekkel való szoros együttműködés legyen. Segítsenek az egyes szövetkezeteknek sajátságos problémáik megoldásában. Nekünk például az Ipoly szabályozás problémájának megoldásához kellene hathatós segítség, mert egyes években a földterület 50—60 százaléka (főleg rétek) válik hasznavehetetlenné a megáradt folyó vizétől. Csak egy példát szeretnék megemlíteni, amikor 1965-ben 300 db sza v’smarhát kénytelenek voltunk hegyi legelőre szállítani. Amíg az Ipoly szabályozásának kérdése nem oldódik meg, a termelés szakosítása komoly akadályokba ütközik. Szövetkezetünk ugyanis 226 hektár réttel és 68 hektár legelővel rendelkezik, ebből kiindulva a jövőben a tejtermelésre akarjuk szakosítani a termelést. Szerintem — és úgy gondolom mások szerint is — nagyon fontos az adás vételi kapcsolatok megfelelő rendezése. Az árpolitikával kapcsolatban csak azt szeretném megjegyezni, hogy az árak a szövetkezetek számára elfoghatóak legyenek, mert néha csupán a betakarítási költségeket lehet fedezni az alacsony felvásárlási árakból. Az ipolybalogi szövetkezet főkönyvelője Koncz János az alábbiakban látja a parasztszövetság feladatait. — Szerintem a parasztszövetség megalakítására nagy szükség volt éa jelentős történelmi határkő szövetkezeti gazdálkodásunk felvirágoztatásában. Remélem, a parasztszövetség a lehető legmesszebbmenően össze tudja egyeztetni az állam és a szövetkezeti parasztság, továbbá az egyénileg gazdálkodók érdekeit. Még egyszer hangsúlyozom, nagy szükség van egy olyan szövetségre, amely valóban a földműveseket képviseli és azok érdekeit védi. Ezért olyan emberek kerüljenek a szövetség vezetőségébe, akiknek szívügyük a mezőgazdasági termelés színvonalának emelése, és a parasztság érdekeinek képviselete. Továbbá fontosnak tartom az adásvételi kapcsolatok és az árpolitika rendezését. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos mezőgazdasági termékek alacsony ára esetén a műtrágya, a mezőgazdasági gépek, s az ezekhez szükséges és nélkülözhetetlen pótalkatrészek ára pedig elég borsos. Ezen a helyzeten változtatni kell, mert gátolja a mezőgazdasági üzemek termelékenységének fokozását. Példaként szeretném megemlíteni a korai burgonya felvásárlási árát. Június közepén 120 Kés-re csökkentették le az illetékesek. Ráadásul, amikor még magasabb volt az ár, a felvásárló üzemek korlátozták a korai burgonya szedését. Ilyen intézkedések mellett bizony nehéz termelni. Nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság csak akkor lehet egyenlő partnere a vele kooperáló vállalatoknak, ha tudományos módszerekkel gazdálkodik, ezért fontosnak tartom, hogy a parasztszövetség egyik fontos küldetése, a szaktanácsadás legyen. K. P. kezet láncszeme közé iktatunk, generáljavítás után az erőt átvivő szekrényből kiengedjük a használt olajat s azt évente megismételjük s az ábra 8. pontja szerint elvégezzük a föltöltést. Ezzel egyidejűleg a szakember megvizsgálja az elektromotorok üzemképességét, az elektromosvezeték hálózat állapotát stb. A műveletet mintegy 14—16 órán belül végzi el. ST. PROKES mérnök A DM-9-2R típusú istállótrágya SZABAD FÖLDMŰVES szállítószalag kenési sémája .......... ■ . —... 1968. december 14. Az SmK-150-R típusú trágyaterelő berendezés kenési sémája.
