Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-14 / 50. szám
Biztatóak Szlovákia búzatermesztésének eredményei ron 62 mázsát termett. A vinlCnéi szövetkezetben pedig 35 hektáron 62.5 mázsás hektárhozamot értek el a Bezosztája fajtából. Érdemes még megemlíteni, hogy a kerületben a vetésterület 73,9 százalékán termesztették a nagyhozamú szovjet búzafajtákat, és lényegében ennek köszönhető, hogy 124 470 tonna búzával termett több a tervezettnél, melynek pénzértéke meghaladja a 224 millió koronátl KÖZÉP SZLOVÁKIA IS KELLEMESEN MEGLEPETT Kitűnő eredményeket értek el a közép-szlovákiai kerületben is, ahol már számos mezőgazdasági üzemben alkalmazzák a szakszerű agrotechnikát. Megmutatkozik ez a 30,3 mázsás kerületi átlagos hozamban. A termésnövekedés terén sokat fejlődött a kerület, hiszen a tavalyi hektárhozamot 8 mázsával túlszárnyalták. H^t járásban értek el kitűnő termést. A prievidzai és a rimaszombati járás búzatermése 31,4 mázsa, a zólyomi 31,1, a Ziari 30,9, a losonci 30,4, a naigykürtösi 29,9, a Ban. Bystrica-i és a Liptovsky MikuláS-i járásban pedig 28 mázsa termett átlagosan. A prievidzai járás Horná Nitra-i szövetkezetében 18,9 hektáron 59,9 mázsa, Bojnicén 4 hektáron pedig 59.6 mázsa termett a Mironovszkája fajtából. Az említett járásban 4389 hektáron termesztettek búzát, főleg Mironovszkája fajtát, amely 5 mázsával adott nagyobb termést a hazai fajtáktól. A nyugatnémet Jubilar fajta 39,9 mázsás hozamot adott. A jövőben Mironovszkája, Jubilar és a Bezosztája fajták lesznek túlsúlyban, a Diana, Pavlovicei, Kasticei és a Hadmerslebener Kvalistas fajtákat pedig csak a termesztésükre legmegfelelőbb körzetekben fogják termeszteni. Kiszellőn 95 hektáron 43 mázsa búza termett, de egy 20 hektáros Mironovszkája parcella 55 mázsát adott hektáronként. A tervezettnél összesen 29 vagon gabonával takarítottak be nagyobb termést, amit Majoros János agronómus szerint a bő termő fajták, a szakszerű agrotechnika és tápanyagellátás (hektáronként 300 kg tiszta hatóanyag) eredményezett. Az eredmények azt mutatják, hogy a közép-szlovákiai kerületben is lehet jól gazdálkodni, mert 1963-ban csupán 18,2 mázsa, 1965-ben 19,4, Í968-ban pedig már 30,3 volt a búza hektárhozama. A kerületre a változó termelési feltételek jellemzők. A szántóföld 15 százaléka a répatermesztési övezetbe, ugyanakkor a hegyi és hegyaljai övezetekbe a termőföld 38,1 százaléka tartozik, így a búza fajtaösszetétele természetesen ennek megfelelően alakul. KELET-SZLOVÄKIA IS FELZÁRKÓZOTT Köztudott, hogy a kelet-szlovákiai kerületben a mezőgazdasági termelés fejlődése a múltban nagyón lassú ütemű volt. A gabonatermesztés színvonala nem közelítette meg a szlovákiai szintet. Az utóbbi években A hagyományos nyitrai aratóünnepélyen, az idei gazdag termés értékelésén, Szlovákia minden részéről voltak képviselők. Felvételünkön a kelet-szlovákiai kerület néhány szakemberét láthatjuk. Nagy Dezső, az őrösi szövetkezet agronómusa, Novák István és Képes István a sninodi EFSZ agronómusa, illetve gépesítöje, Diladi Michal pedig a Zemplinské Hradiste-i szövetkezet agronómusa. m talajok tulajdonságait erősen ** befolyásolják a szerves anyagok. Vannak talajok, amelyek teljes tömegükben szerves alkotó részekből állnak, mint például a tőzeg- és a láptalajok. Többségük azonban ásványi szemcsékből tevődik össze, többkevesebb szerves alkotórésszel. A szerves eredetű alkotórészeket két csoportba sorolhatjuk. Nyers szerves anyagokra, melyek a táplálóanyag tárolásával, a víztárolóképesség fokozásával és a légcsere elősegítésével gyakorolnak hatást a talaj termékenységére. A másik csoportba tartozik a humusz, amely a nyers szervesanyagoknak, a mikroorganiz musok által végzett átalakítására hi vatott. A humusz összetétele nagy mértékben a szerves anyagtól függ. A humuszanyagokat gyakorlati értékelésük alapján feloszthatjuk úgynevezett szelíd és savanyú humuszokra. A szelíd humusz feketésbarna vagy sötétbarna színezetű, többnyire mésztartalmú. Tápláló anyagokban gazdag talajokon keletkezik. Részt vesz a talajmorzsák összetapasztásában és a tápláló anyagok megkötésében. A savnyú humusz lehet szürkésbarna, világosbarna és világosszürke színezetű. Értéke az előbbinél jóval kisebb. Savanyúsága a legtöbb növényre káros. A talaj alkatrészeit nem képes morzsássá alakítani, s a vízben oldott tápanyagokat nem köti le. A mennyiség alapján megkülönböztetünk gyengén humuszus (kevesebb mint 1 százalék), mérsékelten humuszos (1—2 százalék), közpesen hukülönböző anyagrészecskék visszatartására képesek. A kolloid-részecskéket több rétegből álló ionburok veszi körül. Ezeket az ionokat az elektromos vonzóerő tartja össze. Az elektromos töltés lehet pozitív és negatív. Az azonos töltésű részecskék taszítják, az ellentétes töltésűek pedig vonzzák egymást. A talajkolloidok túlnyomórészt negatív töltésűek. így a pozitív töltésű részecskéket magukhoz vonzzák és kötik. A pozitív töltésű ionok közül leggyakoribb a hidrogén, a mész és a nátrium, valamint a fémek ionja. Negatív töltésű a foszfát ion. A mészionok túlsúlya esetén cementszerű lesz a kollid ragasztóképessége. Tartósan morzsalékos talajszerkezet alakul ki. A hidrogénionok túlsúlyánál a tapasztás például az agyagnál enyvszerű lesz. A nátrium ionok túlsúlyánál a kolloidok elvesztik ragasztóképességüket. Az ilyen talaj nedvesen pépszerű, folyós, szárazon pedig kőkemény. Hogy a kolloidok felülete milyen ionokat köt le, az a talajvízben jelenlevő sók oldatának töménységétől függ. Az ionok megkötése nem végleges. A kicserélődés lehetőségének nagy jelentősége van, mert ezzel módunkban áll a kolloidok felületén megkötött ionok arányát megváltoztatni, s ezzel a talaj alakulását, termőképességét kedvező irányba terelni. (Következik: Dél-Szlovákia főbb talajtípusai.) Bartha Béla, meaőgazd. mérnök, Bratislava /| SZAR AH FÖLDMŰVES 19Í8. december 14. A nyitrai hagyományos aratóünnepély óta már jónéhány hét eltelt, d9 még mindig frissek az élmények és szinte szemeim előtt látom azokat a gyakorlati mezőgazdasági szakembereket, akik Szlovákia minden részéből eljöttek a leggazdagabb gabonatermés értékelésére, és hogy fáradságos munkájuk elismeréséül átvegyék az okleveleket, jutalmakat. Az idei terméseredmény nagyon sok örömet szerzett földműveseinknek, hiszen ilyen gazdag gabonatermés Szlovákia történetében még nem fordult elő. A mezőgazdasági szakemberek, tudományos dolgozók odaadó munkáját mindennél ékesebben bizonyítja az a tény, hogy Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben átlagosan 31,1 mázsa búza termett hektáronként. Ilyen sikerek elérésére csak 1980-ban számítottunk. Az eredmények önmagukért beszélnek, hiszen például árpából 27,6 mázsa az átlagos hektárhozam. Ilyen termést pedig csak 1975- re terveztünk. Összesen 2,5 millió tonna gabonát takarítottak be földműveseink, ami 350 ezer tonnával több a tavalyitól, és 1,1 millió tonnával az 1938-as év gabonatermésétől. AMIRE NEM SZÁMÍTOTTUNK Tavasszal és az aratás előtt bizony kevesen mertek volna rekordtermést , Jósolni. A csapadékban szegény időjárás, később pedig a júniusi nagy forróság bizony nem sok Jóval kecsegtetett. Tény, hogy kedvezőtlen körülmények között növekedtek, fejlődtek a gabonavetések, ezért a szakemberek aratás előtti becslése szerint jónéhány termelési körzetben alacsony hektárhozamokra számítottunk. Annál nagyobb volt azonban az őröm aratás után, mert számos mezőgazdasági üzemben idén érték el a leggazdagabb termést. A TERMÉS NÖVEKEDÉSE Szlovákia mezőgazdasága a háború utáni években lassan és egyenlőtlenül fejlődött, ami kihatott a gabonatermesztés fejlődésére is. Nagy volt a termésingadozás, amit az időjárás viszontagságai és főleg a kevés légköri csapadék okozott. A múltban földműveseink csak nehezen tudtak megbirkózni a kedvezőtlen, aszályos időjárással, mert rosszabb termelési feltételek között nem alkalmazhatták a gabonatermesztés helyes agrotechnikáját, és az új tudományos ismeretek nélkül gazdálkodtak. Nagyszerű bizonyíték erre az alábbi példa: 1947- ben az ideihez hasonló aszályos időjárás esetén (az idei talán még szárazabb volt) szlovákiai méretben csak 7 mázsa búza és 9,4 mázsa árpa termett hektáronként. 1953-ban búzából 20,8, árpából 18,7 mázsát takarítottunk be hektáronként, légköri csapadékban gazdag időjárás esetén. Az említett években a tápanyagellátás nagyon alacsony szinten volt. 1947- ben 10—13 kg, 1953-ban 30 kg tiszta hatóanyagot juttattunk a talajba. Amint látjuk, nemcsak az időjárástól függ a gazdag termés, hanem főleg a gabonatermesztés helyes agrotechnikája, különösen a bőséges tápanyagellátás az alapja a nagyobb hozamoknak. Ékesen bizonyítja ezt az 1968-as év, amikor eléggé mostoha időjárás esetén, helyes agrotechnikával, magas hozamú fajtaskálával megfelelő tápanyagellátással, gazdag termést takarítottunk be. A magas hozamú búzafajták termesztési igényeinek megismerése és ezek vetésterületének további kiszélesítése eredményezte az 1968-as esz tendő gazdag búzatermését. LEGJOBB A NYUGAT-SZLOVÁKIAI KERÜLET Ha Szlovákia búzatermését értékel jük kerületek és járások szerint örömmel állapíthatjuk meg, hogy a 36 járás közül 19 járás átlagos búzatermése több mint 30 mázsa hektáronként. Csupán 7 járásban értek el alacsonyabb hektárhozamot, mint a tavalyi szlovákiai 26,5 mázsás hek tárátlag. Itt szükséges megjegyezni hogy az utóbbi járások a hegyi és a hegyaljai termelési körzetekbe tartoznak, tehát nem tipikus gabonatermesztő körzetekről van szó. A kerületek közül a nyugat-szlovákiai érte el a legjobb eredményt, ami várható is volt, mert a gabonatermesztés számára a talaj és az éghajlati viszonyok itt a legkedvezőbbek, A 11 járás közül a leggyengébb termést a nyitrai járásban érték el, 30,1 mázsát hektáronként, ahol legtöbb kárt okozott a szárazság. Legnagyobb termést a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeiben takarítottak be. Mintegy 18 ezer hektáron termesztettek búzát és 40,3 mázsás hektárhozamot értek el. Ezért az eredményért bizony még Hollandiában sem kellene szégyenkezni, pedig ott lényegesen nagyobb mennyiségű tápanyag felhasználásával érnek el hasonló eredményeket. A dunaszerdahelyi járásban a kulcsodi szövetkezel dicsekedhet a legjobb terméseredménnyel. 100 hektáron 56 mázsás átlagot értek el, de egy 15 hektáros parcella a Bezosztája fajtából megadta a 64 mázsát is hektáronként Tavaly hektáronként 11 mázsával termett kevesebb. A kulcsodiakon kívül Izsapon 52,2 mázsa, Felbáron 51, a nagymegyeri gazdaság földjein 280C hektáron 48,3 mázsa termett átlagosan. A járásban a vetésterület 65 százaléka Bezosztája, 34 százaléka pedig Mironovszkája fajta. A fertődi és a Diana fajtát csak kis területen termesztik. A jövőben ezeket a legújabb szovjet bőtermő búzafajtákkal váltják fel. Érdekességként megemlítjük e legjobb búzatermesztő járás hektárhozamának emelkedését. Amíg a2 1956—1963-as években 24,3 mázsa addig 1964-ben 27,1, 1965-ben 28,1 1966-ban már 33,1 mázsa termeti hektáronként. Az 1967-es esztendőben rekordtermést, 42,7 mázsás hozamot értek el. A nyugat-szlovákiai kerületben a2 idén annyi rekorderedmény született hagy szinte lehetetlen felsorolni. ízelítőül csupán néhányat említünk meg A Mironovszkája búzafajtából a re kordtermést a nagyszombati járá; ostrovi szövetkezetében érték el, aho1 az 1,45 hektárso parcellán 83,7 má zsa termett hektáronként. A Vode rady ÁG-ban 22 hektáron 68 mázst volt a hektárátlag. A topolfiany járáí Hrusovany-i szövetkezetében az átla gíos hektárhozam 4 hektáron 64,6 mázsa. A trencséni járás Podolie-i sző vetkezetében 30 hektáron 65 mázsái takarítottak be hektáronként. A Be zosztája fajta Alsószecsén 30 hektá azonban erőteljes fejlődés észlelhető. Különösen a búzatermesztésben érnek el jó eredményeket. Az idei 27,5 mázsás hektárhozam 7,7 mázsával nagyobb a tavalyitól. Három járásban, a kassaiban, a michalovceiban, a SpiSská Nová Ves-iben túlszárnyalták a bűvös 30 mázsás hozamot. A tavalyi 19,8 mázsás kerületi átlaghozamot a svidníki járáson kívül mindenütt jóval túlszárnyalták. A tőketerebesi járás őrösi szövetkezetében 200 hektáron átlagosan 35,16 mázsát takarítottak be. A Zemplinské Hradiste-i szövetkezetben 45 mázsás hozamot értek el 400 hektáron. A zétényi szövetkezetben szintén gazdag volt a termés, 250 hektáron átlagosan 39,7 mázsa termett. Az egyre javuló eredmény főleg az agrotechnika céltudatos, szakszerű alkalmazásának és a jó fajtaösszetételnek tulajdonítható. A Michalovcei Kísérleti Állomás felmérése alapján a búza agrotechnikájának tökéletesítésével a termés mintegy 35 százalékkal növelhető. MI A SIKER TITKA? A feltett kérdésre egyöntetű feleletet nehéz adni, hiszen a termés mennyiségét számtalan tényező befolyásolja. Az idei termés nem a véletlen műve, hanem a gyakorlati mezőgazdászok és a tudományos dolgozók többéves, céltudatos munkájának gyümölcse. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanárainak, különösen prof. dr. Ing. Emil Spaldon akadémikus tudományos kísérleteinek eredménye jelentett döntő fordulatot a búzatermesztés fejlődésében. A megosztott tápanyagellátás elméletének gyakorlati kivitelezése, a helyes agrotechnika alkalmazásának népszerűsítése mind az ő érdeme. Számtalan értekezleten találkozott Szlovákia agronőmusaival, ahol kihangsúlyozta a búza szakszerű agrotechnikájának fontosságát, ismertette a tudományos munka legújabb eredményeit, azok gyakorlati megvalósításának lehetőségeit, vagyis igyekezett szorosan öszszekötni a termelést a tudományos kísérletek eredményeivel. — Nem volt könnyű feladat — mondotta Spaldoft akadémikus a nyitrai arató ünnepélyen — a búzatermesztés színvonalának emelése, hiszen kerek 50 esztendeig tartott, amíg a hozamok 12-ről 22 mázsára emelkedtek, ugyanakkor alig hat év alatt 22 mázsáról 31,1 mázsára növeltük a terméshozamot. Meggyőződése szerint néhány év múlva elérhető a 36 mázsás átlagos szlovákiai hektárhozam. A búza agrotechnikája, vagyis az elővetemény helyes megválasztása a jó talajelőkészítés, a biológiailag értékes, időben elvetett vetőmag, a szakszerű növényápolás és nem utolsósorban a bőséges tápanyagellátás (a szlovákiai átlag 137 kg tiszta hatóanyag) eredményezte a gazdag termést. Az említett termelési tényezőkön kívül a sikert talán legjobban befolyásolták a bőven termő szovjet búzafajták, mert lényegében azok vetésterületének kiszélesítése után következett be a döntő fordulat. A Mironovszkája fajtát, a Szlovákia búza vetésterületének 52, a Bezosztáját pedig 19,6 százalékán termesztettük. A jövőben vetésterüetük növelésével számolhatunk. A legújabb szovjet fajták az Auróra és a Kaukázus elődeiktől még nagyobb termésre is képesek. Befejezésül elmondhatjuk, hogy a terméseredmények biztatóak, amit szükséges állandósítani, sőt fokozatosan növelni. Ezt pedig a legmegfelelőbb termelési feltételek megteremtésével, a legújabb tudományos ismeretek népszerűsítésével lehetséges megvalósítani. Az eredmények tehát további munkára serkentenek. Kajtor Pál, mérnök Válságban a tejgazdaságok Angliában Angliában és Walesben évente öt és félezer tejtermelő szünteti meg gazdaságát. Ugyanakkor körülbelül ezer új gazdaságot jegyeznek be. A Tejértékesítési Egyesülés tenyésztési és termelési szervezete most közölte, hogy az utóbbi tíz év alatt csaknem 33 százalékkal csökkent a bejegyzett termelők száma. A tejgazdaságok megszüntetésének okai a következők: a) A gazdaság új tulajdonos kezébe került, aki nem szándékozott tehenet tartani; b) munkaerő problémák, főként olyan gazdaságokban, amelyek 40—60 tehenet tartottak; c) a jövedelem kedvezőtlen alakulása; d) megfelelő épületek hiá nya; e) a földet igénybe vették nem mezőgazdasági célra; f) a mezőgazdasági politika általános átszervezése. (The Times) A talaj kémiai tulajdonságai muszos (2—3 százalékj, erősen numuszos (3—5 százalék) és humuszgazdag (több mint 5 százalék) talajokat. A humuszréteg vastagsága alapján lehet a talaj sekély, közepei és mélyrétegű. Minden vizes oldat jellegzetes kémiai sajátossága, hogy savas, közömbös vagy lúgos. Az oldat kémhatása tehát a benne levő savas, vagy lúgos jellegű iónok mennyiségétől függ. A talaj kémhatásának vizsgálata a pH- érték meghatározásával történik. Ezt a talajnedvességben található hidrogén iónok mennyisége jelzi. Minél kisebb a vizsgált talaj pH-értéke, annál savanyúbb kémhatású. Megkülönböztetünk savanyú (4,5—6,5 pH-értékű), közömbös (6,6—7,2 pH-értékű 1 és lúgos (több mint 7,2 pH-értékű) talajokat. A gazdaságok többségében nemcsak a kémhatás-viszonyok, de a mészállapot is jelentős különbséget mutat, azért ezeknek a különbségeknek jelentősége agronómiái szempontból igen fontos. Megkülönböztetünk gyengén meszes (0,3—3 százalékos), meszes (3—20 százalékos), márgás (20— 60 százalékos) és mészföld (több mint 60 százalékos) talajokat. A kémhatás és a mészállapot jelentős segítséget ad a növénymegválasztáshoz és a vetésforgó kialakításához. Az adatokat felhasználhatjuk a szerves és az ipari trágyázási rendszer kidolgozására. A mészállapot ismerete az egyes talajrétegekben támpontul szolgál a talajjavítási rendszer kidolgozásához. Mégpedig a javítás szükségességének elbírálásához (savanyú talajok javítása, szikes talajok javítása stb.), a talajjavító anyag megválasztásához (mész, gipsz, lignit stb.), valamint a talajjavítási módszerek kidolgozásához (kémiai talajjavítás, plantázs szántás, réteges művelés stb.). A növények számára a talajból könnyen felvehető a foszforsav és a kálium. Ennek ismerete fontos a nö vények trágyázása, a műtrágyák megválasztása és adagjainak megszabására. A könnyen felvehető foszforsav alapján megkülönböztetünk foszforban szegény, jól ellátott, és gazdag talajokat. A talajok egyes kategóriákba történő besorolását nagyban befolyásolja a talajtípus és a kémhatás. Könnyen felvehető káliumtartalom szerint megkülönböztetünk káliumszegény (100 g földben 10 mg), jól ellátott (10,1 g földben 20 mg) és káliumban gazdag (több mint 20 mg gazdagságú) talajokat. A talaj megkötőképessége alatt értjük, hogy a talajkolloidok felületükön
