Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-14 / 50. szám

P raktikus, olcsó, sok időt megtaka- B

r rit stb., stb. Ilyen és ehhez ha- g sonlé dicsérő jelzőkkel szinte napi t renden találkozunk a televízió rek s lámműsorában, vagy újsághirdeté- n Beinkben. És valóban a konzerveknek B megvannak e tulajdonságai. Ezt ma t már minden háziasszony tudja, s ezért sokszor feleslegesnek is tűnik a pro a paigáció. Mert mint ahogy a jó bornak t sem kell cégér, úigy a jó konzerv is 1 elkel, mint a „cukor“. Mert valóban praktikus (különösen kiránduláso- t kon), de ami a legfőbb, rengeteg időt t spórol meg. (Az olcsóságról sajnos g nem mindig beszélhetünk.) 2

Miközben jóízűen fogyasztjuk ked- v veit konzervünket, eszünkbe sem jut c arra gondolni, hogy hol és hogyan készül és vajon hány kézen megy ke- s resztül, míg eljut a fogyasztóhoz. Be- 4 vallom, a közelmúltig nekem sem volt « fogalmam hol is készítik például a ' közkedvelt Májka pástétomot. Néhány hete aztán nemcsak azt hogy hol, de r azt is megtudtam, illetve láttam, ho- t gyan készül egy ilyen konzerv. 1

A Májka és még több hasonló cse- r mege Dunaszerdahelyen a Nyugatszlovákiai Konzerv- és Szeszgyárban készül. Még mielőtt azonban rátérnék , az üzem gyártmányaira, meg kell említenem, hogy az előbb említett konzervgyár nem az egyedüli Szerdahelyen. Még egy másik is van és oda Is ellátogattam. Lehet, egy kissé logikátlannak tűnik, hogy egy kisvárosban egyszerre két konzervgyár is működik. A valóság azonban mást mutat.

A két üzemben gyártott áru a pástétomféléket kivéve, igen különböző. Míg az előbbiben a különböző húskonzerveken kívül zöldséget és gyümölcsöt konzerválnak, addig a másik, a Nyugat-Szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat, mint ahogy az a nevéből is kitűnik, legfőbb gyártmánya a baromfi. De most ismét térjünk vissza az előbbi konzervgyárba.

— Noha üzemünk elnevezésében a szesz szó is helyet kapott, mi alkoholt nem gyártunk — magyarázta mosolyogva kalauzunk, Magyar József, a . gyár ökonómusa.

— Mi elsősorban steril- és rakott zöldséget és uborkát, azonkívül paradicsompürét és az összes kompótfaj- j tát, tehát eper, cseresznye, meggy, barack, őszibarack, szőlő, szilva, körte, alma, sőt a fogyasztók kívánságára még birsalma kompótot is gyártunk. Húskonzerveket 1966-tól készítünk. A ! mennyiséget évről évre emeljük. Is- 1 mértebb konzervjeink a fél kilós, sa- 1 ját levében készült disznó- és marha- 1 hús, a hasonló csomagolású disznó- 1 és marhagulyás. Legnépszerűbb gyárt- 1 mányaink közé a füstölthűsből és ol- * dalasből készült különböző májkré- 1 mek, pástétomok, utasfrissítők tartóz- 1 nak. A pástétomok közül a Májkának van a legnagyobb keletje. Már a külföldiek, az osztrákok és a svájciak is érdeklődtek exportlehetőségeink után. Kb. 100 tonnát szeretnének venni, de * egyelőre még nincs megoldva a kivi- | teli lehetőség.

— A húskonzerv gyártásnál 487 tonna volt az évi tervünk. Ezt jóval | túlteljesítettük. 855 tonna árut gyár- ; tottunk. Jövőre ezt a számot 1500— ; 2000 tonnára szeretnénk felemelnt. Természetes, mindez csak úgy lehet- ' séges, ha korszerűsítjük a már eléggé ; elavult berendezésünket és szélesítjük ' az üzemet. Üzemünk korszerűség te- , rén eléggé lemaradt. Csak az utóbbi négy-öt évben kezdtük kissé modernizálni gyárunkat. Hatvanhárom-hatvannégyben egv borsó és egy paradi- : csom-vonalat és egy új töltőasztalt helyeztünk üzembe. A közellövőben az NSZK-ból egy zárógépet kapunk. Ha már a gépekről beszélek, meg kell i említenem az alkatrészhiányt is. A külföldi gépek alkatrészeit külföldről kell beszereznünk, ami sokszor igen hosszadalmas.

— Az üzem szempontiából annyira fontos új kazánház 1969-ben épül fel Raktárkapacitásunkat is növeljük. Már áll is a vaskonstrukció — mutatott Magyar elvtárs a raktár vázára. — Ezen kívül 1970-ben megkezdjük az új kompótrészleg építését Is.

— A szociális helyiségek, sajnos, fá16 pontlaink közé tartoznak. E téren a javulás 1973 körül várható, mikorra felépül az úl adminisztrációs épületünk. Ha már rámutattam a negatívumokra. el kell mondanom, hogy a kisméretű konzervdobozok beszerzésénél is nehézségeink vannak.

Mint már említettem, az üzem nem csak húst dolgoz fel, de nagv menynviségű gyümölcsöt és zöldséget is. Erről az üzem technikai osztályának vezetőie Takács Dénes tájékoztatott.

— A zötdségevártásnál egvik legfontosabb termékünk a paradicsompüré. Ebből egy évben 120 vagon készárut gyártunk Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogv Ilyen mennyiségű gyártmányhoz 730 vagonnyí nyersanyag szükséges. A paradicsompüré gyártásánál egyik fő prob lémánk, hogy a kellő mennyiségű paradicsomot nem tudiuk az itteni járásban felvásárolni. Általában 70— 100 vagon behozatalra szorulunk. Ez a nehézség nemcsak a paradicsomnál áll fenn. a zöldborsó és a vajbab terén is hasonló a helyzet, és sajnos azt kell mondanom, hogy a íárás keretén belül még egv évben sem sikerült bebiztosítani az összes nyersanyagot.

Ezt főleg a komáromi, érsekújvári és galántai járásból szállítjuk. A jövőben az üzem önköltség-csökkentése szempontjából a nyersanyagot szeretnénk lekötni a Járás keretén belül Ezt is szűkített méretben, kb. 12—16 termelőnél.

— Legnagyobb problémát különben a zöldborsó és a zöldbab jelenti. Nincs belőle elegendő. Kevés helyen termelik, mert nem kifizetődő.

— A paradicsompürén kívül, melyből évente 1200 tonnát gyártunk (ebből 420—450 tonnát exportra) a lecsógyártás is fő termékeink közé tartozik. Évi tervünk 35 vagon, mi 48—50 vagon lecsót készítünk, olajosat és olaj nélkül.

— A kompőtgyártásnál is túlteljesítettük a tervet. Évi 42 vagon helyett 47,5-et gyártunk. A gyümölcsök közül egyedül a ringlónál és a dinnyénél volt tervelmaradásunk.

Végigjártuk az egész üzemet, megnéztük a gyártási folyamatot, sőt a laboratóriumban több konzervet meg is kóstoltunk. A pikánsan csípő csala mádé és néhány fajta pástétom után

KÉT

SZOMSZÉD

GYÁR

még az eperkompótot is megízleltük. Ha a fogyasztóhoz Is ilyen minőségű áru kerül, mint amilyet mi kóstoltunk, senkinek sem lehet panasza.

— Nincs is. Forgalomba csak száz százalékos minőségű gyártmányok kerülnek — mondotta Kutács Mária laboránsnő, aki már 18 éve végzi ezt a munkát. — A konzerveket 100 pontos rendszer szerint értékeljük. Nemcsak a minőséget ellenőrizzük, de még a töltés előtt megállapítjuk a súlytartalmat is. Csak nagyritkán fordul elő, hogy visszaküldünk egy-egy dobozt.

A másik gyár, melyről sző lesz, a Ciferi Baromfifeldolgozó Vállalat dunaszerdahelyi üzeme. Persze itt sem csak baromfikonzerveket gyártanak, de sok más finomságot, ami — és ezt nyugodtan mondhatjuk — szem szájnak ingere. A 17—18 fajta baromfikonzervon kívül (paprikás becsinált belsőrészekből, kacsa- és libavér, ba romfi ínyenc falatok, gombás hús. stb.) vadféléből is hat-hét fajta konzervet készítenek (szarvas, őz, nyúl, vaddisznó, sült fácán stb.). Minderről Sipos Mihály igazgató tájékoztatott bennünket.

— Mi elsősorban — kezdte az információt Sipos elvtárs, — vágott baromfival foglalkozunk. Évente 2000 —2100 tonnát dolgozunk fel. Ebből a mennyiségből mintegy 250—300 tonnát exportálunk. A baromfifelvásárlás problémamentes.

— Ami a minőséget illeti, az az elmúlt időben sokat javult. Kövérebbek a csirkék, a vízibaromfi minősége is lobb. Üzemünk napi kapacitása 8—10 ezer csirkevágás. Ez már belső vágással történik. Ennek az az előnye, hogy lobb a vérzés, nem vörösödik meg az egész nyak, csak a fej, azt meg úgyis eldobjuk. A libákat először

áramütéssel kábítjuk el, csak azután történik a szúrás s így nem történhet baleset.

— Az Idén sajnos kevés pulykánk

van, úgyhogy exportra nem is termelhetünk. Amit felvásárolunk, az mind a belső piacra megy. Néhány konzervfajtát (pulyka vajban, fácán stb.) csak megrendelésre készítünk. Sajnos vadhúsból is kevés van.

— Az lenne a célunk — folytatta Sipos elvtárs, — hogy olcsón gyártsunk, de a felvásárlás egyre drágább, úgyhogy a termelés is csökken. A nyersanyag magas ára megváltoztatta a viszonyt a kereslet és a kínálat között. Nyolc-tíz fajta konzerv gyártását teljesen leállítottunk, mert nem volt keletje. Inkább csak az olcsó, kis konzerveket gyártjuk.

— Egy másik fájó pontunk a csomagolás-technika. Ezen a téren is még van mit csinálnunk. Szinte érthetetlen, hogy nem tudunk a külföldről jó minőségű és szép kivitelű igelitzacskőkhoz hasonlókat gyártani.

Sipos elvtársnak persze nemcsak panaszra volt oka. Volt mivel dicse kednie is, hiszen a múlt évben Plzeüben a gombásbaromfi konzervük aranykelyhet nyert. Három további gyártmányuk az idén kapta meg ezt a kitüntetést, ezenkívül még több konzervet jutalmaztak oklevéllel. Az is nagyon valószínű, hogy az itt készült tisztalevfi csirkekonzervek kiszorítják az osztrák piacról a lengyelek hasonló, de kevésbé jó minőségű áruját.

A gyártási folyamatot itt is végignéztük. Kalauzunk Vida Béla technológus sok érdekességről, jő és kevésbé kellemes hírről számolt be. Megtudtuk például, hogy az üzem összes dolgozója ingyen tízórait kap (nem konzervet, de levest, sajtot, kolbászt stb.), sőt szó van arról, hogy január elsejétől már az ebédet is ingyen fogják kapni.

Megnéztük a vállalat újítását, az új csontozógépet is. Ez sem akármilyen. Míg azelőtt tizenöt nő csontozta a forró húst, most csupán két ember dolgozik a gépnél. Ezenkívül egy új zárógépet is kapott az üzem.

— Sajnos, gépeink legnagyobb része „Mária Terézia korabeli“. A címkeragasztás is kézzel történik. A címkék minősége igen gyenge, s a menynyiséggel is baj van. A raktárakban egy hónap a figyelési idő. Addig kell várni, hogy nem romlik-e valamelyik konzerv, és csak azután kerülhet a fogyasztóhoz. Ez a terminus gyakran egy év is, de csak azért, mert nincs elegendő mennyiségű címke, enélkül pedig egyetlen konzervet sem lehet a piacra dobni.

Vida Béla még azt is elpanaszkodta, hogy a gyár konzervjei 1960 óta cseh normák szerint készülnek, ami azt jelenti, hogy nem fűszerezhetik úgy, ahogy szeretnék, így egyes gyártmányok sokat veszítenek pikantériájukból.

Mindezektől a nehézségektől elte kintve a Dunaszerdahelyi Baromfifeldolgozó Üzem elegendő mennyiségű és kiváló minőségű árut kínál a fogyasztónak. Sőt termékeinek számát a jövőben még kibővíti. A fogyasztók

1969-ben négy útfajta konzervkűlönlegességgel (pulyka zöldségen, gom bás hús, razsnicsi és galina, azaz gyöngytyúk) ismerkedhetnek meg.

Befejezésül talán csak annyit, hogy a dunaszerdahelyi két konzervgyár termékeit nemcsak a belföldi piacon ismerik, de külföldön is egyre népszerűbbek. Ezenkívül arról sem szabad megfeledkezni, hogy a két üzem évente mintegy 650—700 embernek biztosít munkalehetőséget. És ez sem csekélység. Ordédy Vilmos

Sokezer fenyőfát szállítottak e napokban a piacra. Van hát miből választani a vásárlónak. Persze a kiválasztás nem olyan egyszerű, — mert mindenki szép fát szeretne. Ezért sok esetben a család több tagja is megszemléli a karácsonyfának valőt.

Még a kutyát is kár kiverni a házból — mondják a cudar idő láttán. Igen ám, de vannak foglalkozási ágak, amelyek a legbődültebb téli világban is szabad ég alatt kell elvégezni.

Szorosabb kapcsolatot kell teremteni

TANÁCSKOZTAK a magyar mezőgazdasági TECHNIKUMOK TANÁRAI

Hovatovább egyre jobban rájövünk, hogy a mezőgazdaság nem holmi foglalkozási ág, hanem komoly szakma, amely sokoldalú tudást igényel. Ebbe már nem lehet „beleszületni“, mint hajdanában, hanem meg kell tanulni, elsajátítani a halmozódó ismereteket, lépést tartani a fejlődéssel, mert különben a mezőgazdasági üzemek nem tudnak maximálisan termelni.

A mezőgazdaság sokoldalú mesterségének az elsajátítását szaktanintézetekben, s magasabb szinten technikumokban végzik. Dél-Szlovákiában jelenleg hat magyar nyelvű technikum működik. Ebből négy általános jellegű (Dunaszerdahely, Komárom, Ipolyság és Nagykapos), illetve növénytermesztési és állattenyésztési, a tornaijai ökonómiai, a szepsi pedig gépészeti irányzatú.

Az elmúlt hét végén az említett műszaki középiskolák igazgatói, magyar szakos és testnevelési tanárai Ipolyságon találkoztak. Az összejövetel célja az iskolák helyzetének a megvitatása, valamint különböző szellemi és sportvetélkedők megrendezése volt.

Mint már a bevezetésben említettem, a tudományosabb szintű gazdálkodás egyre több szakembert követel. Ennek a szempontnak a figyelembevételével beszéltek az igazgatók az iskoláik helyzetéről. Amíg a dunaszerdahelyiek, a komáromiak, a tornaljaiak és a szepsiek biztosítva látják a technikumok jövőjét, a nagykaposiak, de főiéig az ipolyságiak eléggé borúlátók. Az említett két iskolát már évek óta zaklatják és eléggé indokolatlanul. A járás székhelyén működő szlovák nyelvű mezőgazdasági technikumokhoz, közös igazgatóság alá szeretnék helyezni őket.

Különösen az Ipolysági technikum van kitéve sok zaklatásnak. Az előző tervek szerint a Losonci Szlovák Tannyelvű Technikummal kellett volna egyesülniük. Később már a lévai szlovák nyelvű iskolát emlegették, mivel annak nincs kihasználva a kapacitása. Az iskola igazgatósága viszont a technikum területi elhelyezése szempontjából tartja fontosnak, hogy az iskola Ipolyságon maradjon. Nézetük szerint ha egyesítenék a magyar tannyelvű iskolákat szlovák nyelvűvel, a helyzet nem javulna, sőt rosszabbodna, mivel esetenként olyanok tanítanák a szaktantárgyakat, akik nem bírják jól a magyar nyelvet.

A szülők és az Iskolabarátok szövetsége sem helyesli a technikum megszüntetését, avagy összevonását, s a legutóbbi plenáris ülésén ezzel kapcsolatban rezolúcióban fejtették ki az állásfoglalásukat.

— Mi, Ipoly-menti, gömöri, Mátyásföldi, Nvitra körnvéki. Raram-meliéki és csallóközi szülők, akik az ipnlvsági technikumban összegyűltünk, sajnálattal vesszük tudomásul, hogy az iskola iövnie továbbra is bizonytalan Mivel felelősek vagyunk fiaink és leánva'nk jövőjéért, és ezekből szocialista hazánknak odaadó, művelt, szakkénzett embereket akarunk nevelni, követeljük, hogy a hivatalos szervek végrevalahára hozzanak kedvező döntést az ipolysági iskola kérdésében. Egyúttal követeljük, hogy a technikum maradjon továbbra is Ipolvsáeon, ahol a fejlesztésére és a jövőjére vonatkozólag megvannak az összes előfeltételek. Egyúttal reménviinknek adunk kifejezést, ha hisszük, hogv az iskolai szervek a jövőben ezt a technikumot úgy fePesztik. mint a kör-UVdVHoIi cylofiálf n vqlm" io1ro’nlrf)f F55

annál is fontosabb, mert Dél Szlovákia magyarlakta vidékén, Komáromtól Tornaijáig az ipolysági az egyedüli magyarnyelvű mezőgazdasági középiskola. Megszüntetésével vagy leépítésével elvenné a fent említett vidékek fiataljaitól a tanulási lehetőséget, amely mind mezőgazdasági, mind nemzetiségi vonatkozásban káros lenne.

Az ipolysági technikum irányítói különben már tíz éve harcolnak azért, hogy legyen iskolagazdaságuk. Most végre sikerülne megkapniuk a Pereszlényi Állami Gazdaságtól 110 hektárnyi mezőgazdasági területet, mely kitűnően megfelelne gyakorlati tevékenység szempontjából. Most, amikor végre valahára sikerülne az elméleti tudást összekapcsolni a gyakorlatival, bizonytalan az iskola jövője.

Erről a kérdésről sok sző esett a tanácskozáson. Az ipolysági iskola Igazgatója, Danis Ferenc és mások azt a kérdést is felvetették, hogy nagyon időszerű lenne Dél-Szlnvákiában egy gyiimölcsészeti, szőlészeti irányzatú technikum létesítése. Ezt azzal indokolták, hogy az utóbbi években több ezer hektár szőlőt és gyümölcsöst telepítettek. Emellett az öntözőberendezések létesítése során a kertészetek is jelentősen bővültek. Ha tehát azt akarjuk, hogy a gyümölcsösök, szőlőtelepítések és ugvanúgy a kertészet is maximális termést adjon, föltétlenül szükséges, hogy legalább középiskolát végzett szakemberből legyen elegendő Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben. Ezzel kapcsolatban felmerült az is, nem lenne-e helyes az ipolysági iskolát gvümölcsészeti, szőlészeti és kertészeti irányzatúvá átépíteni. A tanácskozáson á jelenlevők közül többen egyetértettek e gondolattal, mivel Ipolyságon és környékén sok a szőlő, gyümölcstelepftés és a kertészet. Sajnos e nézet támogatása nem volt egységes, amelyből kitűnt, nem mindenkinek szívügye, hogv a mezőgazdasági területhez aránylag a kevés magyar nyelvű mezőgazdasági technikum megmaradinn, illetve átépítsék olyan irányzatúvá, amelv a termelési struktúra szempontjából fontos.

A tanácskozáson a Szabad Földműves főszerkesztőié ismertette azokat a vetéikedési lehetőségeket, amelveket az iskolák igazgatóságaival kívánnak szervezni, a mezőgazdasági iskolák diákjai között. Ezek szerint sor kerülne szakmai, irodalmi és sportvetélkedőkre. Ebben a kérdésben alados mérlegelés után egységes vélemény alakult ki, s az előkészítő bizottságok rövidesen kidolgozzák á versenyfeltételeket. A magvar nyelvű technikumok és szaktanintézetek első nagy vetélkedésére a fövő év májusában kerül sor. A találkozó Ioolyságon lesz, ahol a lelkes tantestület és a d’ákság bizonyára mindent megtesz a nemes versengés sikeréért.

A mezőgazdasági technikumok Igazgatói, tanárai a Szabad Földműves szerkesztőivel először ültek össze, hogv elbeszélgessenek a technikumok helyzetéről és módot keressenek az Iskolák kapcsolatainak az elmélyítésére. Bátran állíthatjuk, hogy a tanácskozás eredményes volt, és lerakta az alapköveit a jövőbeli szorosabb '’gyüttműködésnek. Tóth Dezső

SZAPAn Föf nvtfivFS J

1988, december 14.