Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-07 / 49. szám
Az élelmiszerek tisztaságáról A tisztaság fogalma a gyakorlatban nehezen határozható meg. Ha pl. azt mondom, hogy „tiszta kéz“, azt értem alatta, hogy azon semmiféle piszok, semmilyen szennyeződés nem látszik. .Am a látszat lehet, hogy csal. Lehet, hogy a kézen olyan láthatatlan mikroorganizmusok vaigy olyan vegyi anyag parányi részecskéi vannak, amelyek kárt okozhatnak az embernek. Tisztának mondható az ilyen kéz? Bizony nem! Pedig tisztának látszik. Ezért kötelező a műtő dolgozói számára, hogy meghatározott ideig 'gondosan mosakodjanak még akkor is, ha a kezük tökéletesen tiszta. így van ez az élelmiszerekkel kapcsolatban is. Mikor használható, meddig fogyasztható az élelmiszer? A felelet egyszerű lenne: ha romlatlan, ha tiszta. De mit jelent a tisztátalanság, a szennyezettség az élelmiszerek esetében, mert az élelmiszer is lehet szennyezett, romlott, gusztustalan látszatra, de lehet tiszta, étvágygerjesztő külemében, színében, szagában megfelelő és mégis egészsóg-károsító, mert mérgező, vagy fertőző anyagok lehetnek benne, rajta. Peti baba körmei Rózsaszínű babaarcon piros csíkok. Az egyik nap még piros, a másik napon már véres is. Kikaparta a baba hosszára nőtt körmeivel. — Mit tegyek? — töpreng az anyuka. — Nem szabad levágni — tiltakozik a nagymama —, mert akkor nem fog eljátszogatni a kezeivel (meg talán még a rossz szellemek is megkísérhetik). — Az édesanyjának kell a fogaival lerágni — szól közbe Mari néni, a hátulsó szomszéd. — Jaj, csak el ne döntsék — izgatottan doboghat Pétiké kis szíve —, mert bár mind a ketten jót akarnak, de egyaránt rosszat tanácsolnak. Ha nem vágják le körmeit, tovább kaparja az arcát, és a hámfoszlott helyeken gennyes fertőzés jöhet létre. A hosszú köröm alatt sok piszok elfér. Meg még a szemébe is belekaphat a gyerek. Az mag gondolotnak is borzasztó, hogy anyuka szakítsa be körmöcskéjét fogaival és a sérüléseken keresztül a sohasem tiszta emberi szájból zúduljanak be a baktériumok? Nem, nem. Le kell vágni Peti baba körmöcskéit. Tiszta alkohollal letörölt ollóval, széleit legömbölyítve, hogy éles sarkok ne maradjanak. Óvatosan, vigyázva, hogy meg ne sértsük az ujjacskákat. A nagymama és a szomszédasszony meg mondjanak, amit akarnak. HEVES FERENC: Mit mondhat hát az élelmiszerek tisztaságáról a tanácsadó orvos? A szemmel láthatóan szennyezett ételek elfogyasztása tilos. Ez a legelső szabály. A szennyezés eltávolítása, az élelmiszerek megtisztítása lehetséges, vagy megkísérelhető. Lám a konyhatechnikában külön beszélünk a földdel szennyezett áruk, a zöldség- és főzelékfélék, a gyümölcsök gondos megmosásáról, de még arról is, hogy meg kell mosni meleg vízben feltörés előtt még a tojást is, nehogy a héjáról a piszok az ételbe kerüljön. Ugyanígy gondos lemosást igényelnek a füstölthúsok, a kolbász és hurkaféle hentesáruk és a nyers hús. Egyesek — nagyon helyesen — azt javasolják, hogy az óvatos háziasszony mossa meg jól felbontás előtt a konzervek dobozait is. Vajon miért? Mert a konzervdoboz külső szennyezettsége a bontási munka közben könnyen belekerülhet a doboz tartalmába. A konzervekkel kapcsolatosan már elmondtuk, hogy ha a doboz puffadt, formátlan, lyukas, megnyomva tartalma serceg, annak szokatlan, kellemetlen színe vagy szaga van, semmi körülmények között sem szabad elfogyasztani, mert romlott, szennyeződött és betegséget okoz. Épp így tilos azoknak az élelmiszereknek az elfogyasztása is, amelyeknek a küleme megváltoztott: a megpuhult, rohadt, színét változtatott gyümölcsöt, főzelékfélét, a megzöldült, kellemetlen szagú húst és felvágottfélét ma már a takarékos gazdasszony is inkább kidobja, mert fél, hogy megbetegszik tőle a család. A láthatatlan szennyeződés leggya• • koribb átvivője, közvetítője a kéz. Bocsánatot kérek a kedves háziasszonyoktól, egy szóval sem mondom, hogy nem mosnak kezet. Csupán azt, hogy nem elég gyakran és nem elég alaposan. Még a leggondosabb kézmosás mellett is meghúzódhatnak a köröm alatt, a körömágy sarkában vagy a bőr ráncaiban kézszennyező kórokozó élőlények. A húst aprító, a süteményt daraboló, a kifőtt tésztára ízesítőt — túrót, mákot, diót — szóró és tálaló kéz könnyen szenynyezheti az élelmiszert. A főzés előtti fertőző szzenyezettség kórokozói főzés, sütés közben tönkremennek, de ha a pecsenye szeletelés, vagy a sütemény darabolás közben szennyeződik, akkor már kevés remény van a megtisztulására. Ezért emlegetjük oly gyakran a daraboló tőkék, ún. „trancsírlapok“, a vágódeszkák, kések, tálaló villák tisztántartásának és a kenyér meg a péksütemény gondos és tiszta kezelésének szükségességét. A kéz tisztaságával kezdtük a bizonyítást, és most a kéz méltatásával fejezem be: mindenért a kéz a felelős! A tiszta és gondos élelmiszer termeléséért, ami a zöld terményekre, gyümölcsre, húsra és pékárukra épp úgy vonatkozik, mint a tejre és a tejtermékekre. A tiszta és gondos kezelésről, szállításért, csomagolásért és védelemért, amibe még az is beletartozik, hogy az ételre rátegyék a védőhálót és megvédjék a legyek, bogarak, férgek, rágcsálók szennyeződésétől is. És végül a tiszta tálalásért és elfogyasztásért is. Amivel megköveteli a háziasszony a gondozásában levő családtagoktól, hogy étkezés előtt minden esetben mossanak kezet, mert ha már megvan a baj, hiába mossák a termelők, a kezelők, az elárusítók és a gazdasszonyok a kezeiket önmaguk és a törvény előtt, a bajon már csak az orvos segíthet. De az élelmiszerek tisztaságának megtartásáért, megőrzéséért azok a felelősek, akik az élelmiszerekkel foglalkoznak. Dr. Buga László Verem a (iamaí Tizenöt éves kamasz. Hatalmas, elém áll, átnéz a fejem fölött, hol vagy? — kérdi. Sűrű hajzata arcába, homlokába hullik, családi ünnep, ha sikerül fodrászhoz zavarni. Lapátnyi tenyerével néha átfog ja a csuklómat, meglengeti. „Ez is kéz?“ „Te csak ne bántsd, sók mindent tud ez a kéz, még...“, de ne vágjunk az események elébe. Fiam az utóbbi időben sűrűn próbára teszi a türelmemet. Most ébredt tudatára annak, hogy független ember és ezt állandóan hangsúlyozza, szavaival és tetteivel is. Megállapodtunk: kimenő este hatig, öt perccel hét előtt állít be. „Hány órára beszéltük meg? — kérdem vészjóslóan, Felölt! a legközönyösebb arckifejezését: — Nem is tudom: négyre, ötre, nyolcra? Érzem, hogy pillanatok alatt forrpontra hevülök, talán jóvátehetetlent teszek. Csillapítom magam: „nyugodj meg, anya vagy és pedagógus. Indulatokkal semmit sem lehet elintézni.“ ö csak áll, pimaszul, ártatlan képpel figyel, mintha belém látna, és vár: na, most ,mi lesz? Nem lett semmi. Fellélegeztem, győztem. Nem éltem vissza anyai hatalmammal, nem alacsonyodtam le a pofonig. De megkönnyebbülésem korainak bizonyult. Alig két nappal ezután gyermekem ismét önkényesen meghosszabbította kimenőjét. Még egy szót sem szóltam, csak haragosan feléje fordultam, mikor fiam így sóhajtott fel: — Jaj nekem, most megint elkezdi a másfél órás prédikációját! Nem, nem tudnám megmagyarázni, hogyan történt, pofoncsaptam a fiamat. Mindketten megdöbbentünk. Már nem viszakozhattam: — és jegyezd meg, ezt nem tűröm — mondtam végszóként, és bementem a szobámba. Reggel mindenre elkészülve vártam a fejleményeket. Közli-e, hogy ezek után nem marad tovább a szülői házban és kivándorol, ha nem is Kanadába, de legalábbis a nagymamához ... Míg töprengtem, nyílt a szobaajtó, borzasán és álmosan megjelent a fiam, s bárányszelídségű hangon megszólalt: — Anyu, most lemegyek vásárolni és utána kitakarítok. De azért ebből a történetből én mégsem tudok leszűrni semmiféle’ tanulságot. Horváth Istvánné Mi árulja el a hűtlen férjet Öltözködés az élet delén Dr. M. Klimová-Fiignerová A ruházat nemcsak külső megjelenésünkre van döntő hatással, hanem egészségünkre is. Különösen a középkorú asszonyoknak kell nagy figyelmet fordítaniuk az öltözködésre, bár ők azt hiszik, hogy már nem kell a ruhákkal magukra hívniuk a figyelmet, s kizárólag egészségügyi szempontból válogatják meg ruhadarabjaikat. Ne essünk túlzásba! „Engem már nem érdekéi a külső“ — mondogatja sok ötven év körüli nő, és kezdi magát elhanyagolni. Elhordja a maga és a lánya összes ócska, divatjamúlt ruháit. S így egyszeriben ízléstelen, ápolotlan, öreg nő lesz belőle, aki idő előtt öregszik meg. Nagyon fontos törődni a ruházatunkkal. Nemcsak azzal, hogy mindig tiszta legyen, hanem azzal is, hogy jó minőségű és divatos szabású öltözéket hordjunk. Már régen nem luxus, ha a nők ízlésesen, csinosan öltözködnek. Hiszen a mai nő meg is keresi a pénzt az öltözködésre. Az ízléses öltözet jogos önbizalmat kölcsönöz az ápolt, kulturált nőnek. Inkább legyen kevés ruhánk, de kiváló minőségű. És jó varrónőnél varrassuk meg. A fazon kiválasztásakor ne azt nézzük, mi áll jól a fiatal lányoknak. Azoknak minden jól áll, még ha maguk is varrják a ruhát a legolcsóbb anyagból. A mi korunkban az ilyesmi már furcsának, nem egyszer ízléstelennek tűnik. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak. A jó minőségű anyag és divatos szabás hosszú évekig elegáns marad, és fontos az a jó érzés, hogy ízlésesen öltözködünk. A szín kiválasztásához is ízlés kell. Ha nem tudunk megfelelő színt kiválasztani, inkább maradjunk a fekete, a szürke és a barna szín mellett. A vidám színek azonban igen jó hatással vannak a kedélyállapotunkra és környezetünkre is, csak nem szabad túlzásba vinni. Valamikor a nő csak abból tudta meg, hogy a férje hűtlen ho^zá, hogy az inggallérján vagy a zsebkendőién ruzsnyomokat fedezett fel. A ravasz férfiak azonban hamar rájöttek erre, s idejében eltüntették az áruló nyomokat. Az amerikai nőknek azonban nem kell csüggedniük, egy jótékony társaság ugyanis könyvet adott ki „Hogyan tudjuk meg, hogy hűtlen-e a férjünk?“ címmel, s ez gazdag anyaggal szolgál a detektívesdit Játszó hölgyek számára, íme egy pár a riasztó jelekből: 0 Ha sűrűn felpseng a lakásban a telefon, de valahányszor az asszony veszi fel a kagylót, kiderül, hogy téves kapcsolás volt. 0 Ha frissebben és ápoltabban jön haza a munkából, mint ahogy elment. 0 Ha egy olyan film melódiáját fütyörészi, amelyet felesége már régen meg szeretett volna nézni, de nem vitte el rá. 0 Ha arcán karmolások vannak, s tragikus hangon bejelenti, hogy közlekedési szerencsétlensége volt. 0 S végül, ha otthon mindig elviselhetetlenül fáradt. A könyv írója egy bizonyos Saperstein úr. Természetesen álnéven írta, különben a bosszúálló férfiak leszámolnának vele. Fercsi füllentése KISKAKAS Volt egyszer egy kiskakas, Se alacsony, se magas, Csak oly vékony kis legény, Tarajáig ért szegény. Nevette a tyúksereg, Mert egész nap kesereg: — Hát úr mikor leszek én A szemétdomb tetején? Rámordul a vén kakas, Fényestollú és magas: — Mit akarsz te kis legény A szemétdomb tetején? Sétáljunk a bürökre, Állj ki velem csülökre, S tépázz meg majd cudarul, Akkor te leszel az úr! Megijedt a kiskakas, Mert kicsi volt, nem magas. Csak oly vékony kis legény, S bizony elfutott szegény. KÉPREJTVÉNY HEVES FERENC: Két iskola - két felelet A falust iskolában a tanító néni Kovács Katicát szólította ki felelésre: — No, Katica, tudnál mondani néhány ragadozó madarat? — Igenis, tanító néni — hangzott a válasz. — Ragadozó madár a sólyom, az ölyv, a vércse, héja, karvaly ... — Nagyon helyes — mondta a tanító néni. — De meg ts tudnád magyarázni, hogy miért nevezik ezeket ragadozó madaraknak? Katica most se késett a feleletttel: — Azért nevezzük őket ragadozóknak, mert pusztítják a kisebb, hasznos madarakat. Megölik és megeszik a fülemülét, a sárgarigót, a cinkét, a harkályt, a vörösbegyet és így tovább. Ezzel az embernek kárt okoznak, mert a hasznos madárkák főleg kártékony rovarokkal, bogarakkal táplálkoznak ... — Jól van, Katica, nagyon szépen feleltél — mondta a tanító néni, és beírta az egyest. ☆ A mezei bogáriskolában a komoly tanító, a szarvasbogár, a kis hétpetytyes katicabogarat szólította fel felelésre: — No, Katica, tudnál mnndant néhány kártékony, ragadozó madarat?. — Igenis, tanító bácsi — hangzott a válasz. — Ragadozó madár például a fülemüle, a sárgarigó, a ■ cinke, a harkály, a vörösbegy,,, — Nagyon helyes.— mondta a szarvasbogár. — De meg ts tudnád magyarázni, hogy miért nevezik ezeket ragadozó madaraknak? A kts katicabogár máris fújta, mint a vízfolyás: — Azért nevezzük őket ragadozó madaraknak, mert pusztítják a bogarakat, rovarokat, örökös rettegésben tartják a rovarvilágot. A szarvasbogár megtntcsak helyeslőleg bólogatott a szarvával. — Így igaz — mondta elismerően. — Most arra kérlek, nevezz meg néhány szelíd, hasznos madarat ts. — Hasznos madárka a sólyom, az ölyv, a vércse, héja, karvaly.., — Ügy van — mondta a tanító. — És mtért hasznosak ezek? — Mert pusztítják a bogarak ellenségeit, a fülemülét, a sárgarigót, a cinkét, a harkályt, a vörösbegyet és a többi kártékony madarat. A szarvasbogár tanító beírta az egyest. Amikor Tercsivel ez az eset megtörtént, akkor még lúgoshordó állt minden falusi udvarban. Hogy mi az a lúgoshordó? Egyszerű fahordó, éppen olyan, mint a többi, csakhogy abba rakták az elégett fa hamuját, majd teleöntötték a hordót vízzel és egy-két nap múlva készen is volt az erős hamulúg. Ezzel mosták fehérre a ruhát, mert akkoriban még nem volt annyiféle mosószer, meg ügyes mosógép. A lúgoshordót mindig fel kell tölteni vízzel, mert hamarosan kifogy A CIBRE (Tréfás magyar népmese) Egyszer egy ember elment vendégségbe egy barátjához, s ott megkínálták eibrelevessel. Rettenetesen jólesett neki, s elhatározta, hogy ezntán mindig cibrét főzet a feleségével. Csak attúl félt, hogy amíg hazaér, elfelejti s nem tudja megmondani a finom leves nevét a feleségének. Éppen ezért hazafelé egész úton mondogatta magában: —' Cibre, cibre, cibre ... Egyszer egy hídra ért, s benézett a híd alá, hogy lássa, mekkora a víz. Abban a pillanatban elfelejtette a leves nevét. Gondolta, bogy beesett a vízbe, s ott kell megkeresnie, hogy újra eszébe jusson. Amint ott keresgél a vízben, egyszer csak arra jön egy úr hatlovas hintóval. Megállott a hídon, s lekiáltott: — Mit keresel ott, hé? — Ha tudná, az úr is keresné — válaszolta az ember. Az úrnak sem kellett egyéb! Azt gondolta, hogy ki tudja, milyen nagy kincset keres az az ember? Hamar lefutott, beállott térdig a sárba, s könyökig matatott benne. Ott matattak vagy két örát, de nem találtak semmit. Az úr megunta s mérges lett: — Én nem keresem többet, még ha Dárius kincse is! Ogy össze tapostuk ezt a sárt, hogy olyan, mint a cibre. — Ez azl Megtalálta! — kiáltott az ember. Megköszönte, s azzal indult boldogan haza. Az urat pedig kicsi híján, hogy meg nem ütötte a guta. belőle, hiszen mosni mindig kell, klváltképp ott, ahol sok a gyerek. Egyszer Fercsinek kellett telehordania a lúgoshordót vízzel az udvar végén álló kerekeskútból, de elfelejtette. Megesik mindenkivel; játék közben elfelejti a dolgát. Hanem másnap, amikor édesanyja mosni akart, nem volt lúg. A mama már a teknöt is kikészítette, már a szennyest is hat lomba rakta, de lúg nem volt egy csepp sem. — Fercst fiam — mondta —, te nem hordtál vizet a lúgoshordóba! — Pedig én hordtam bele, hat vödörrel — hadarta. — Biztosan kijött a dugó, azért nincs benne víz. Édesanyja hosszan nézett Fercstre és így szólt: — Azt mondod, kijött a dugó? Csak úgy egyszerűen fogta magát és kilépett a hordóból? Fercsi mosolyogni próbált, kissé zavartan ismételte: — I-tgen ... kijött a dugó ... — Na jó! — mondta az édesanyja — akkor fogd csak szépen a vödröt és hord tele most. Fercst kapta magát és egykettőre telehordta vízzel a hordót. Amikor az utolsó vödörrel is beleöntötte, azt kérdezte tőle az édesanyja: — Így hordtad tele tegnap is? — Így! Éppen így... — mondta. — Hát akkor nincs más hátra, leülsz ide, erre a fatuskóra és meglesed. hogyan jön ki a dugó a hordóból! Es meglesed azt ts, hová szökik el a víz. Fercsi egy darabig úgy tett, mintha figyelné, lesné a dugót, de igazában véve nagyon furcsán érezte magát. Az idő pedig telt-múlt. Elfáradt a folytonos ülésben. Már a delet is elharangozták, Fercsi éhes lett, szomjas lett, hallotta hogyan játszanak a többiek a szomszédban. Nem bírta tovább, kiabálni kezdett: — Anyukám!... Anyukám!... — Mi van, Fercsikém? Talán bizony megláttad, hogyan lép ki a dugó a hordóból? Édesanyja karjai közé bújt és sírással küzdve mondogatta: —. Nincs ts a dugónak lába ... Nem is tud kijönni a hordóból. En ... én ■.. nem ts ... hordtam ... Édesanyja a szavába vágott. — Ezt kellett volna elsőre mondanod ... Hibát mindenki csinál, de még nagyobb hiba, ha füllentéssel próbálja menteni! Láng Etelka rvm m m « flH0
