Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-07 / 49. szám

Dsgnra@naönc^a

szemle

Közel-Keleten is élénk diplomáciai tevékenység várható -4- Rusk nyilt beszéde -+- A NATO déli szárnya hídfőállás lesz a haladó arab rendszerek ellen + Belpolitikai bizonytalanság Olaszországban és Nyugat-Németországban -4- Gyengül az USA világgaz dasági szerepe.

tehát egészségesen fejlődik, annak ellenére, hogy az év végére bizonyos visszaesés észlelhető.

Tito jugoszláv államfő a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke az ország nemzeti ünnepe alkalmából beszédet mondott a boszniai Jajodban. Hangsúlyozta az egykori jajcei értekezlet történelmi jelentőségét, foglalkozott az ország háború utáni fejlődésével, a nemzetiségek helyzetével. Ezzel kapcsolatban nagy jelentőséget tulajdonított a jugoszláv alkotmány közeli módosításának, amely a köztársaságok és az autonóm tartományok képviseleti szervét, a Népek Tanácsát, a parlament alapvető politikai határozathozó szervévé változtatja.

Aggodalommal beszélt a nemzetközi helyzet romlásáról és hangsúlyozta, hogy főleg az aggasztja a jugoszláv kommunistákat, hogy a nemzetközi kapcsolatokban nem respektálják a szuverenitást és a területi egység 25 évvel ezelőtt kihirdetett elveit.

Romániában megünnepelték Erdély és Románia egyesülésének évfordulóját. Nicolae Ceausescu beszédében megállapította, hogy az egységes román állam a szabadságot és függetlenséget szerető román nép akaratának az eredménye. Hangsúlyozta, hogy a román kommunisták a marxizmus-leninizmus szellemében örökre megoldották a nemzetiségi problémát azzal, hogy Románia valamennyi állampolgárának teljes egyenjogúságot biztosítottak. Állást foglalt a kommunista pártok nemzetközi tanácskozásával kapcsolatban is és hangsúlyozta, hogy ennek hozzá kell járulnia a mozgalomban felmerült nézeteltérések kiküszöböléséhez.

A vietnami konferencia nehéz startja

Az athéni rendszer és Ciprus

0 SZAR AH FÖLDMŰVES

1968. december 7.

Ben Gurion élesen bírálta Eskolt

David Ben Gurion volt izraeli miniszterelnök november 19-én nagy feltűnést keltő támadást intézett Eskol miniszterelnök és környezete ellen.

Ben Gurion az izraeli diákszövetség szervezésében tartott nagygyűlésen a két álláspontot fejtegette, amely Izraelben a múlt évi villámháború után uralkodott: az egyik az izraeli—arab békét helyezte előtérbe, a másik pedig a megszállt területek annektálását.

„A béke jóval fontosabb, mint a hatnapos háború alatt szerzett területek annektálása — hangsúlyozta Ben Gurion. A volt miniszterelnök hozzáfűzte, hogy nézete szerint, a békés megállapodás nem lehet csupán holt betű, hanem tényleges őszinte együttműködés minden téren Izrael és szomszédai között. Ben Gurion arra is felhívta a figyelmet, hogy a 67-es háború esetleg nem az utolsó volt és semmi biztosíték arra, hogy Izrael újból győz majd, ha a háborúra kerül sor. A győzelem és Izrael jövője az arabok számbeli fölényével szemben a minőségi kérdésben rejlik, ez pedig a helyes vezetéstől függ — mondotta. Ben Gurion ezután Eskolt és környezetét bírálta. A miniszterelnököt korruptnak nevezte, akit hasonló emberek vesznek körül. Anélkül, hogy részletesebben kifejtette volna Eskol elleni vádjait, megjegyezte, hogy a miniszterelnök szerinte visszaélt a biztonsági szervekkel a három évvel ezelőtti választási kampány idején

A szocialista országok ereje biztonságot jelent

Az utóbbi hetekben a Varsói Szerződés tagállamai egyáltalán nem szerénykednek katonai erejükkel, a Szovjetunió távolkeleti részében éjjeli partraszállást megelőző hadgyakorlatot tartottak, újabb hadgyakorlat készül Romániában, és állandó mozgásban vannak a Földközi-tengeren a szovjet hadihajók. Becslés szerint mintegy félszáz korszerűen felszerelt szovjet hadihajó őrködik az arab államok biztonsága fölött a Földközitengeren. Külön ki akarnám hangsúlyozni, hogy őrködik és nem támad! Viszont az amerikaiak felségsértésnek veszik, hogy a Földközi-tengeren eddig korlátlanul uralkodó hatodik flottát ellensúlyozza a szovjet hajóraj. Persze arról mélyen hallgatnak, hogy a hatodik flotta küldetése lényegében az volt, hogy elnyomja az afrikai nemzetek függetlenségi harcát. Fáj nekik a semlegesítés, sőt bizonyos szovjet erőfölényről beszélnek, mert katonai szakemberek azt állítják, hogy a szovjet flotta harci képessége sokkal nagyobb, mint az amerikaiak hatodik flottájáé.

Véleményeket, ellenvéleményeket összevetve, azt mondhatjuk, hogy a szovjet flotta megjelenése a Földközitengeren nem veszélyezteti egyetlen állam függetlenségét sem, sőt biztonságot jelent mindazon államok számára, amelyek nemzeti felszabadító harcukat vívják, á haladás útjára léptek, de minden olyan ország szába lehet lendülni a haladó arab rendszerek ellen. Lényegében ez a háttere azoknak az izraeli provokációknak, amelyek miatt Jordánia a Biztonsági Tanács összehívását kérte. Egyelőre még nehéz véleményt mondani arról, hogy a közelkeleti helyzet hogyan alakul, mert a diplomáciai érintkezések újra felvételével szemben áll az izraeli—Jordániái viszony kiéleződése, és az Egyesült Arab Köztársaság belső zavarai is. Amint ismeretes, Egyiptomban nagy diáktüntetések voltak, amelynek 400 sebesültje és 14 halálos áldozata volt. Ezzel kapcsolatban Nasszer elnök kijelentette, hogy a tüntetéseket az izraeli kémszolgálat szervezte.

Belpolitikai bizonytalanság jellemzi két vezető európai hatalom helyzetét is. Olaszország már több mint egy hete kormány nélkül él, és a legfrissebb jelentések szerint, a kereszténydemokraták szándékosan nehezítik a kibontakozást. Eközben viszont növekszik az országban a szociális feszültség. Bonni jelentések szerint a Német Szövetségi Köztársaságot is kormányválság fenyegeti. Erre abból következtetnek, hogy Strauss pénzügyminiszter pártja a CSU sorozatos támadásokat intéz a kabinetben résztvevő szociáldemokrata párt ellen.

Amint ismeretes, baj van a nyugati világ pénzével. Victor Perlő amerikai közgazdász a legutóbbi napok tőkés pénzügyi krízisével kapcsolatban rámutat arra, hogy gazdasági, politikai és katonai erőátcsoportosulás megy végbe a kapitalista világban s az átrendeződés egyik legjellemzőbb vonása szerinte az, hogy az Egyesült Államok, amelynek pénzügyi és világgazdasági vezető szerepe lassan gyengül, kénytelen messzemenő engedményeket tenni.

A Figaróban interjú jelent meg Couve de Murville francia miniszterelnöktől, amelyben kijelenti, hogy a francia külpolitika egyetlen célja a béke, amelyet minden állam függetlenségének megőrzésével és valamennyi hagyományos barátság fenntartásával kívánnak elérni. A legutóbbi események megmutatták egy általános szolidaritás létezését. Ez nem lepett meg senkit sem, és érvényes az Egyesült Államok és Franciaország kapcsolatára is. Beszédében továbbá megemlítette, hogy az Európai Gazdasági Közösség a pénzügyi válság idején nem nagyon töltötte be szerepét, mert a hat országnak nincsen közős politikája. A francia külügyminiszter hangoztatta, hogy szükséges a nemzetközi pénzügyi rendszer megreformálása. A továbbiakban azt fejtegette, hogy jelenleg nincsenek meg a feltételek egy közős, tartalékpénz létrehozására a közös piacban, mert a hat ország politikája és gazdasági struktúrája között még igen nagy a különbség.

A Nemzetközi Valutaalap becslése szerint a világkereskedelem volumene

1968-ban eléri a 200 milliárd dollár értéket. Ez azt jelenti, hogy a világ kereskedelmi forgalma 1959 óta megkétszereződött. A világkereskedelem

Párizsban és Közel-Keleten élénk diplomáciai tevékenységet ígérnek az elkövetkező napok. Az egyiptomi fővárosban tárgyal Jarring, az ENSZ főtitkár megbízottja és ugyanakkor oda utazik Scranton, Nixon küldötte is, aki tájékozódás végett utazik az arab országokba. Párizsban arra számítanak, hogy a hét végén oda érkezik a dél-vietnami rezsim küldöttsége és négyoldalú tárgyalások kezdődhetnek a vietnami béke helyreállításáról. Érdekes, hogy a tárgyalásokkal kapcsolatban Rusk amerikai külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a késlekedés nem a dél-vietnami rezsim bűne. Hanoit túlzott követelésekkel vádolja. Másrészt azt magyarázta, hogy az észak-vietnami erők kivonása Délről kulcskérdés, aminek megoldása a VDK elhatározásán múlik. Rusk beszédét nyugati hírügynökségek szokatlanul nyíltnak minősítették. A külügyminiszter szemrehányást tett a Szovjetuniónak az augusztusi csehszlovákiai akciói miatt, azonban hozzátette, hogy ennek ellenére a „világ megy tovább“ és kijelentette, hogy szükség van a szovjet—amerikai tárgyalások folytatására, a rakétaelhárító rendszer és a leszerelés egyes részletkérdésének megoldása céljából. Megpróbálta kimagyarázni magát a legutóbbi brüsszeli NATO értekezleten elhangzott beszéde miatt. Egy cseppet sem kendőzte, hogy beszédében nem tagadta Közép-Eurőpa egyes országaival és a Földközi-tenger térségeivel kapcsolatban emlegetett NATO-érdekeltségeket, viszont kifakadt azok ellen a szövetséges diplomták ellen, akik ostoba módon kifecsegték bizalmas körökben mondott szavait. Egyébként nem is igen tagadhatta volna a dolgokat azok után, hogy az olasz, a görög és a török vezérkari főnök sürgős értekezletet tartott Athénban. Ezzel kapcsolatban a moszkvai Pravda megjegyzi, hogy a NATO déli szárnyát olyan hídfőállással akarják kiépíteni, ahonnan támadásivá ÁLNÉVEN

Bahamonde Francisco Franco a 75 éves spanyol diktátor spanyol lapok beszámolói szerint, naponta több órát íróasztala mellett dolgozik: memoárjait írja. A Caudillo olyan szorgalmasan készíti emlékiratait, hogy még a spanyol írószövetségbe is felvételét kérte, igaz, álnéven, nevét a spanyol irodalomban Jaime de Andrade néven szeretné halhatatlanná tenni. Ezen a néven írt már egy forgatókönyvet is a negyvenes években, a „Raza“ című spanyol—olasz produkció az ő munkája nyomán készült.

Egyelőre nincs hír arról, hogy a „nagy mű“ mikor készül el, az a tény azonban, hogy az államfő felcsapott írónak, nagy elégtétele lehet az irodalomnak, elvégre Franco több évtizeden át nagy szorgalommal küldötte vérpadra és börtönbe a spanyol írókat, alaposan közreműködött, az írók minél eredményesebb elhallgattatásában. Most ő is beállt közéjük...

(-mos-)

mára is, amely nem szimpatizál a szocialista rendszerrel. Kivéve az agresszorokat, akiknek a kezét épp ez a flotta hivatott lefogni.

Általános katonai erő-eltolódásról

beszélnek Európában is. Az Északatlanti Szerződés Szervezetének „politikai nagyhetén“ főleg az amerikaiak és nyugatnémetek verték félre a harangokat, és szovjet veszélyről beszéltek. Lényegében ennek szellemében fogadták el a programot is, amely szerint bombabiztos fedezékeket kell építeni a NATO harci repülőgépeinek számára, de szó volt a hagyományos fegyverek számának növeléséről, valamint a katonai szolgálat idejének meghosszabbításáról, a kiképzés tökéletesítéséről, a NATO déli és északi szárnyának megerősítéséről. Lényegében arról volt szó, hogy a NATO fegyveres erejét azért kell fokozni, mert a Varsói Szerződés tagállamai Európában ma túl nagy erőt jelentenek. Cooper amerikai szenátor elsírta például, hogy a NATO 28 hadosztályával szemben a Varsói Szerződésnek 46 hadosztálya áll, a Szovjetunió és szövetségesei ugyanezen a szakaszon 2900 repülővel rendelkeznek, a NATO viszont csak 2100-zal, nem beszélve a tankok óriási fölényéről, amely a becslések szerint 40 százalékkal több, mint a NATO tagállamaié. Persze, ezek az adatok nem teljesen megbízhatók. Kisebb-nagyob eltolódások lehetnek. A lényeg azonban az, hogy a szocialista országok ereje jelentős és ez kétségbeesett vaklármára készteti a kapitalista államok legagresszív köreit. Ugyanis újabban egyre gyakrabban hangoztatják a Varsói Szerződés „támadó jellegét“ és fölajánlják segítségüket egyes „közbeeső“ vagy a szocializmustól „eltántorodni kívánó“ államoknak. Azonban Ausztria és Finnország máris hivatalosan elutasította a segítséget, nem kérnek belőle. Az egész világon a külpolitikával foglalkozó emberek tudják, hogy a Varsói Szerződés a szocialista országok védelmére alakult, mégpedig a NATO megalakulása után. Azóta is a szocialista országok képviselői többször hangsúlyozták, hogy hajlandók föloszlatni a Varsói Szerződést abban az esetben, ha az Északatlanti Szerződés Szervezetét is feloszlatják. Azonban erről az agresszív szervezetbe tömörült államok hallani sem akarnak. Sőt a nyugatnémetek újabb amerikai katonai erősítést kérnek területükre és főleg az utóbbi időben az északi síkvidék katonai megerősítéséről beszélnek.

Tény, hogy a nyugati imperialista körök nem jó szemmel nézik a szocialista országok katonai erejének növekedését és inkább örülnének annak, ha a szocialista országok kevesebbet törődnének védelmi erejük növelésével, hogy egy esetleges összecsapás esetén könnyen lerohanhassák őket. A Szovjetuniónak ezen a téren keserves tapasztalatai vannak, mert a második világháborúban épp a nem kellő felkészültség miatt okoztak nekik olyan óriási veszteségeket a fasiszta hordák. Most katonai szakemberek úgy vélik, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződésbe tömörült szocialista államok olyan megelőző intézkedéseket tesznek, amelyek végső fokon a szocialista tábor országainak biztonságát jelentik. Lényegében a Varsói Szerződés garancia arra, hogy Jugoszlávia is semleges politikát foly- • tathat. Ez még akkor is így van, ha Tito elnök egy kicsit másképp néz a dolgokra. Tény, hogy a nyugati imperialisták már több kis államot lerohantak volna, ha a szocialista országok nem rendelkeznének olyan katonai erővel, amely minden agreszszióra megsemmisítő választ adhat.

BÁLLÁ JÖZSEF

ja irányítani, állítólag ma érkezik a francia fővárosba. Az ún. procedurális kérdések, amelyekbe nyilván a délvietnami képviseletek jogi pozíciójának megítélésével kapcsolatos kényes kérdések is bele tartoznak, meglehetősen bonyolultaknak látszanak.

Nem érdektelen, hogy az amerikai küldöttség vezetője Harriman, Nixon elnöksége idején már nem óhajtja e posztot vállalni és arra számit, hogy Nixon saját megbízottját nevezi ki a küldöttség élére. Valószínűnek tűnik azonban, a folyamatosság biztosítása érdekében Harriman helyettese, Cyrus Vance megmarad tisztében.

MÉRSÉKELT OPTIMIZMUS ...

John Stennis szenátor, az amerikai szenátus katonai bizottságának elnöke némi derűlátással ítéli meg a párizsi konferencia kilátásait. Szerinte 1969- ben jó esélyek nyílhatnak meg az elfogadható megoldás előtt. Rusk külügyminiszter hosszú ideig elhúzódó tárgyalásokkal számít, de reméli, hogy Nixon hivatalba lépésének idejéig csökkenni fognak a harci cselekmények és így az elnök elődjénél jobb helyzetben lesz. Rusk állítása szerint az Egyesült Államok gyors békét szeretne Délkelet-Ázsiában. Sajnos azonban az Észak- és Dél-Vietnamot elválasztó demilitarizált zóna újabb amerikai bombázása a legkevésbé sem tanúskodik az amerikai óhaj őszinteségéről. Másrészt a Saigon közelében folyó partizánharcok ismételten figyelmeztetik a világ közvéleményét az amerikai fegyveres intervenció hasztalanságára és a Nemzeti Felszabadítási Front népi támaszban rejlő ereiére, amelyet sem az NFF pozícióinak dühödt bombázása, sem a hírhedt amerikai pacifikációs hadműveletek, melyek szörnyű szenvedéseket okoznak a polgári lakosságnak, megtörni nem tudnak.

A Karácsony és Üjév alkalmából kölcsönösen beígért rövid tűzszünet ezúttal talán biztatóbb lehet mint a múltban, ám ez azon múlik, valóban eltökélt-e az Egyesült Államok, hogy az 1954 évi genfi egyezmények szellemében, csupán politikai megoldást keressen az évek hosszú sora óta tartó bűnös katonai intervenció megszüntetésére. Nem kétes, hogy egyéb út nem kínálkozik a világbékére nézve oly veszedelmes vietnami konfliktus gyökeres felszámolására.

Szírt

Nem kevesebb mint 25 napig tartott, míg az Egyesült Államok elnökének, Johnsonnak sikerült a saigoni bábkormányt rábírni, hogy küldöttség útján vegyen részt a párizsi konferencián, melyen tudvalevőleg részt vesz majd Dél-Vietnam tudajdonképpeni egyetlen hivatott képviselője, a Nemzeti Felszabadítási Front is.

Nguyen Van Thieu, a dél-vietnami köztársaság elnöke ugyanis semmiképpen sem volt hajlandó tárgyalási partnerként elismerni a Nemzeti Felszabadító Frontot. Tiltakozott, fenyegetődzött, csak éppen hogy kifejezett árulással nem vádolta Washingtont, de végül különféle ígéretek ellenében hozzájárult, hogy Párizsban a Nemzeti Felszabadítási Front is képviseltesse magát, amelyet Nguyen Van Tűién eredetileg csupán az északvietnami delegáció részének akart tekinteni.

Párizsban arra számítanak, hogy a dél-vietnami rezsim küldöttsége legkésőbb jövő héten oda érkezik. Minthogy a másik három tárgyalási partner. vagyis az USA, a VDK és a DNFF delegációja a helyszínen van, jövő héten már meg is kezdődhetnének az érdembeli tárgyalások.

Johnson elnök a Nemzetbiztonsági Tanács soron levő ülésére már napirendre tűzette az amerikai álláspont megvitatását. Magában Párizsban pedig egyelőre még mindig a kibővített békekonferencia ügyrendi kérdéseiről folynak a tanácskozások és megállapításra vár az első összejövetel időpontja is. Ky, a dél-vietnami alelnök, aki a saigoni rezsim küldöttségét fogamelyek a probléma megoldását ígérik. Sem Ankara, sem az athéni katonai rezsim nem szeretné, ha a ciprusi kérdést hozzájárulása nélkül oldanák meg.

Ezen felül azonban figyelembe kell venni, hogy a junta-miniszterek egyik csoportjában az utóbbi időben semleges irányzat kerekedett felül. Ez konfliktusba került Makareszosz nyugalmazott tábornokkal, a junta koordinációs miniszterével. Ez a „balszárny“, hogy semleges irányzatát tanúsítsa, hajlandó volna a ciprusi angol katonai támaszpontokat feladni.

A jelenlegi ciprusi álláspont megváltoztatása e pillanatban kérdésessé tenné a brit támaszpontok létét. Baloldali semleges szárnyának nyomása alatt a junta mesterséges válságot idézett elő a Nicosiához fűződő kap csőlátókban. A ciprusi hagyomány azonban higgadtan és tartózkodóan reagált.

A ciprusi problémát végérvényesen csak akkor lehet megoldani, ha Gö rögország szabadon választott de mokratikus kormánnyal fog rendel kezni.

Egyébként is a katonai rezsim sem miféle manővere nem képes a görör 'akosságot arra bírni, hogy belenyu godjon az ostromállapotba, a dikta túra terrorjába, azokba a szociális és gazdasági bajokba, amelyek az országban uralkodnak.

den szervezet, testület, ipari vállalat, egyesület, sőt valamennyi állami tisztviselő számára is kötelező volt.

A junta már 1967-ben 1,5 milliárd drachma (körülbelül 600 millió forint) összegű újabb államkötvényt bocsátott ki, és azt állítja, hogy e kötvényeket „spontán“ néhány, nap alatt lejegyezték. A valóságban azonban a rendszer a „népszavazás“ után igyekszik a lakosság figyelmét a szociális és gazdasági bajokról elterelni.

A junta vezetője, Papadopulosz ellen augusztus 13-án elkövetett merényletről szóló, nemrég nyilvánosságra hozott jelentésében a katonai vizsgálóbíró Georgaciszt, Ciprus bélés hadügyminiszterét azzal gyanúsította, hogy támogatta a tettest. A vizsgálóbíró azt állítja, hogy a ciprusi politikus a tettest Athénben a ciprusi követség révén robbanóanyaggal látta el.

Georgacisz ezt az állítást — amely csupán a vizsgálati fogságban lévő tettestől származik — megcáfolta Ezért Kleridisznek, a ciprusi parla ment elnökének három napon belül kétszer is Athénba kellett utaznia.

Athéni megfigyelők, akik a katonai rendszeren belüli viszonyokat jól is merik, ebben a vádban az ezredesek nek azt a szándékát látják, hogy a Nicosiához fűződő kapcsolatokat ép pen abban a pillanatban zavarják meg, amikor Cipruson megindulnak azok a görög—törők tárgyalások,

Az athéni katonai rendszer az ősz kezdete óta érzi a .demokratikus országok bojkottjának kihatását. A gazdasági helyzet, amelynek alakulását nyáron már csak nehezen lehetett eltitkolni, most már a pénzügyekre és a különböző gazdasági ágakra gyakorolt nyomás súlyos tüneteit mutatja.

A megrokkant pénzügyi helyzetnek több oka van: az idegenforgalomból származó devizák kiesése, a Nyugat- Európában dolgozó görög munkások átutalásainak csökkentése, az idegen tőke hiánya.

A fizetési mérlegben mutatkozó hiányt a katonai kormány csak külföldi hitelekkel tudta elfogadható keretek között tartani. Így például az athéni koordinációs minisztérium a svájci és német bankoktól 50 millió német márka összegű hitelt kapott, viszont ezért a Neue Zürcher Zeitung közlése szerint, a görög állami aranytartalékok megfelelő részét el kellett zálogosítani. így hiteleznek az ezredeseknek.

A válság megfékezése céljából a rendszer 250 millió dollár összegű új „gazdaságfejlesztési államkölcsönt" bocsátott ki. E kölcsön jegyzése min