Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-07 / 49. szám
ZARONYILATKOZAT A CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY KÉPVISELŐINEK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉRŐL Ahogy már az előző számnnkban közöltök, a CSEMADOK Központi Bizottsága meghívására november 23-án és 24-én útátrafiireden kétnapos találkozőn vettek részt a csehszlovákiai magyar kultúra és tudomány képviselői. Az alábbiakban azt a zárónyilatkozatot közöljük, amelyet ezen a találkozón hagytak jóvá. Azok a törekvések, amelyek 1968 januárjától a CSKP kezdeményezéséből szocialista társadalmunk demokratikus megújulására és államunk föderatív átalakulására irányulva kibontakoztak, a csehszlovákiai magyar nemzetiség körében is élénk és termékeny hatást váltottak ki. A csehszlovákiai magyarság a szlovák és cseh nemzet föderatív kapcsolatának megvalósításában a köztársaság állami egységének fő biztosítékát látta; a két többségi nemzettel együtt élő nemzetiségek jogainak, a szocialista demokrácia elveivel összhangban levő rendezését — saját nemzeti érdekeinek, gazdasági, politikai és kulturális lehetőségeinek korszerű kiteljesítésén kívül — szintén olyan követelményként fogja fel, amely a közös haza belső biztonságának megerősítését hivatott szolgálni. A magyar nemzetiség államalkotó jellegéről és szerepéről fejlődésének folyamán többször, többek között ebben az évben Is fényes tanúbizonyságot adott, annak ellenére, hogy a nemzeti kollektfvumból adódó Jogigényeit, a demokratizálódási folyamattal megdöbbentő ellentétben álló nemzetíségellenes kampányban kétségbe vonták, elvitatták. Nemzetiségi társadalmunkban a köztársaság nemzetei és nemzetiségei közötti baráti együttélés és a közös kötelességekből fakadó egyenjogúság eszméje még fejlődésünk első szakaszában kialakult. Ennek az eszménynek egyik legjelentősebb kialakítói és megfogalmazói azok az értelmiségi csoportok voltak, amelyek a két világháború közti munkásmozgalomban és az akkori haladó ifjúsági mozgalmakban, főleg a Sarlóban máig hatóan példamutató tevékenységet fejtettek ki. Az egész magyar nyelvterületre jelentős demokratikus hatást gyakorló Sarlós-nemzedék a nemzeti sajátosságokhoz való természetes ragaszkodás mellett a magasrendű és áldozatos nemzetköziség hordozója és a köztársaság népei baráti együttmunkálkodásának hirdetője, eszményüője volt. A nemzetiségi kérdés elemzésénél azonban a Sarlósok nemcsak az itteni magyarság adott helyzetéből és a csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek békés együttélésének, termékeny szellemi kapcsolatának következményéből indul ki, de Közép-Európa kis népeinek hasonló tartalmú fejlődését és a magyarsággal közös gazdasági érdekeit is figyelembe vették. „Kelet-Európa kis nemzetet nem fejlődhetnek egymás ellen“ — írta Balogh Edgár 1929-ben. S mi, 1968-ban, negyven év múlva sem mondhatunk más. Közép-Európában ma természetszerűen minden helyi kérdés egyetemes problémaként jelentkezik, s a szlovákiai magyarság fs benne a szlovákiai magyar értelmiség) akkor szabadul meg az elmúlt húsz évben szemléletét jellemző provincializmustól, ha megpróbál ehhez az egyetemes problémához felnőni. A második * világiháború és következményei okozta félbeszakadás után 1948- ban a csehszlovákiai magyarság történetében is minőségileg új szakasz nyílt meg. Az akkor megindult szocialista fejlődés reményteljes ígéret volt az elmúlt nehéz évek csalódásai és megpróbáltatásai után. Magyarságunk a nehéz körülmények között, értelmiségétől megfosztva, politikai dezorientáltságban élve, az önbizalom teljes hiányában és a kiszolgáltatottság nyomasztó érzésének hatása alatt a társadalmi, politikai élet peremére került. A kivezető út ebből a helyzetből számos buktatón és akadályon keresztül valósult meg. Törvénybe foglalt kisebbségi jogaink minimálisak voltak, szinte kizárólag kulturális közegben mozoghattunk és fejthettünk ki tevékenységet. A magyarság politikai és közéleti szerepe egyénekre korlátozódott, akik kevés kivételtől eltekintve, lényegében és igazában nem voltak tolmácsolói, élharcosai a csehszlovákiai magyarság jogos nemzetiségi igényeinek. E rövid visszapillantás részben tükrözi annak a húsz éves, deformációktól terhes politikai gyakorlatnak a jelenségeit, amelyek a nemzetiségi létünkből fakadó korlátozások mellett megbénították egyenes úton való nemzetiségi kibontakozásunkat az élet szinte valamennyi területén. Ezért történhetett meg az, hogy az említett kibontakozás fordított irányú társadalmi mozgás eredményeként érhette el a jelenlegi szintet. Az 1949- ben létrejött CSEMADOK szigorúan kulturális népnevelő, népművészeti tevékenységből kiindulva jutott el 1968-ig, amikor a nemzetiségi kérdés megoldása terén a csehszlovákiai magyarság egészének szószólójaként lépett és léphet fel, lényegében társadalom-politikai követelésekkel. A szükségszerű társadalmi fejlődés azonban a torzítások ellenére is szinte alapjában véve változtatta meg magyarságunk társadalmi struktúráját. Népi talajból kisarjadt irodalmár, újságíró, pedagógus értelmiségünk mellett, fokozatosan egy új generáció növekedésével —' habár egyelőre szétszórtan — létrejött természettudományi, műszaki és további humán értelmiségünk. Elértük azt a szintet, amikor szükségessé válik nemzetiségi múltunk és jelenünk tudományos szintű vizsgálata, feltérképezése. A megnövekedett igények, a kor, a tudományos-műszaki forradalom korszaka, a progreszsfív társadalmi fejlődés érdekében elengedhetetlenül megköveteli a konkrét tudományos ismeret és információ-rendszer kialakítását. Szükségesnek látjuk olyan központi szintű magyar intézmények és értelmiségi szakmai csoportok létrehozását, amelyek egyrészt hatékonyan bekapcsolódnának a csehszlovákiai magyarság szellemi életébe, másrészt a csehszlovákiai magyarság helyzetének és problémáinak tudományos adatszerű feldolgozásán és minősítésén túl hozzájárulnának gazdasági, jogi, politikai és kulturális problémáink megoldásához. Szükségesnek látjuk, hogy a CSEMADOK KB titkársága, mellett megalakuljon egy hivatásos tudományos szakcsoport, amely kidolgozná a létesítendő nemzetiségi tudományos intézetünk koncepcionális kutatási programját, és megkezdené a tudományos szaktanácsok [történelmi, néprajzi, szociológiai, irodalmi és nyelvtudományi) kiépítését. Az egyes szaktanácsok feladata az lenne, hogy a felsorolt szakterületeken megkezdje és megszervezze a tudományos kutatómunkát, s ezáltal értelmiségünk szakmai tudásának elmélyítését is hathatósan befolyásolja. A tudományos kutatómunka bázisainak megteremtésén túl. el kell érnünk azt is, hogy az értelmiség azon csoportjai, amelyek eddig a nemzetiség szellemi életében tevékenyebben nem vettek részt, aktívan bekapcsolódjanak a népnevelő ismeretterjesztő munkába is, és segítsenek létrehozni azt a szükséges erőforrást, amely feltétele a tudományos szintű gondolkodás kialakításának. Fontos lenne ehhez a Természet és Társadalom című folyóirat szerkesztési koncepciójának megváltoztatása olyan értelemben, hogy eredeti tudományos és tudományosismeretterjesztő írások jelenjenek meg benne a csehszlovákiai magyar szerzők tollából. A Szocialista Nevelés című havi szaklap szerkesztési koncepcióját is olyan értelemben kell megváltoztatni, hogy a pedagógiai kutatómunka ösztönzőjévé váljon és nagyobb teret adjon az Iskolaügyünket érintő problémáknak. Az 1968. október 27-én elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény a nemzetiségeknek is kollektív jogokat biztosít. A közeljövőben külön törvények vannak hivatva biztosítani a nemzetiségek és ügy a csehszlovákiai magyarság nemzeti életének kiteljesítését. Elvárjuk, hogy ezek a résztörvények az alkotmánytörvény által keretszerűen biztosított nemzetiségi képviseleti és végrehajtó szervek létesítésével a nemzetiségi szempontok szerinti területi átszervezéssel, a nyelvi jogok rendezésével, külön nemzeti iskolai és kulturális irányítószervek létesítésével, a sajtó és gyülekezési jogok kiszélesítésével rendezik majd a csehszlovákiai magyarság részvételét az államhatalom gyakorlásában. A jelen helyzetben és a jövőben programszerűen arra kell törekednünk, hogy az alkotmánytőrvény és a résztörvények adta jogokat és lehetőségeket a legteljesebb mértékben kihasználjuk és érvényesítsük. így tudjuk demonstrálni legméltóbban azt az elképzelésünket, hogy ez az alkotmánytörvény — a múlttal szemben újat hozó pozitívumai ellenére is — átmeneti jellegű, s a jövőt nézve továbbra is az önigazgatás elvének törvénybefoglalását tartjuk végleges megoldásnak. A nemzetiségi jogaink érvényesítése folytán kibontakozó alkotó energia, meggyőződésünk szerint elsőrendű gazdasági és kulturális érdeke mind a szlovák nemzetnek, mind a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak. A csehszlováikai magyarság és annak értelmisége híven haladó hagyományainkhoz, a Sarló-megfogalmazta középeurópai közeledés gondolatához, továbbra Is törekedni fog a szlovákság és magyarság termékeny együttmunkálkodására, abban a meggyőződésben, hogy a kicsinyes torzsalkodásokon való felülemelkedés a jövő útját egyengeti. A csehszlovákiai magyarság fél évszázados története folyamán, sorsfordulók kavargásában, becsületes kiállásával számtalanszor tanúbizonyságát adta hazafiúi és etikai érettségének. ötvenéves múltunk folyamán, ha nem is mindig, de többnyire a demokratizmus a humánum eszméi, a társadalmi haladást elősegítő törekvések érvényesültek. Ez ma sincs másképpen, mert a magyarságot megillető jogok törvénybe foglalásáért kifejtett tevékenységünk voltaképpen a demokratizmusnak, az általános emberi Jogokért folytatott harc humánus eszméjének a kifejezője. Meggyőződésünk, hogy az emberi, de ugyanakkor a nemzetiségi jogok a gyakorlatban maradéktalanul csak mélyen demokratikus elvek alapján irányított társadalmi rendszerben érvényesülhetnek. Az elmondott elvek és eszmék Jegyében kell megvalósítanunk a csehszlovákiai magyar társadalomban mindazokat a törekvéseket, amelyek népünket a társadalmi és politikai közélet egyenrangú részesévé emelik. Maria Callas mint filmszínésznő Maria Callas, a világhírű énekesnő, a hírek szerint filmszerepet vállal: Médeiát, a görög mitológia hősnőjét alakítja, aki szerelemből és féltékenységből ölt. A római L’Europeo munkatársának Franko Rosselinni producer elmondta, hogy a hírneves énekesnő nagy örömmel fogadta az ajánlatot. Ojra énekelni akar, szeretne dolgozni, és visszatérni közönségéhez. A Médeia filmváltozatát Fier Paolo Pasolini, az ismert költő és regényíró rendezi, akinek eddigi filmjei világszerte nagy sikert arattak. A filmet jövőre forgatják, s a rendező elképzelése az, hogy a Médeiát kivéve, minden szereplő néma lesz. Callas énekelni fog, de úgy, hogy egyáltalán nem emlékeztet majd az operára. Éneke tulajdonképpen kiáltásokból, a szenvedély kitöréseiből áll. A produkció hasonlít majd a némafilmekre. Maria Callas nagy sikerrel alakította már a Médeiát, Cherubini operájában. Ezzel a szerepével tért viszsza győztesen a milánói Scala színpadára, 1953-ban. Előzőleg szigorú fogyókúrát tartott, és olyan karcsú lett, hogy az már ritkaságszámba megy az operaénekesek között. Kaffka Margit ötven évvel ezelőtt, 1918. december 1-én halt meg Kaffka Margit, az Ady-nemzedék kiváló írónője és a Nyugat munkatársa. Kaffka Margit 1880-ban született Nagykárolyban, ősei valamikor jómódú dzsentri-család tagjai voltak. Korán elvesztette apját, emiatt gyakran kopogott be a szegénység, a nélkülözés családjukhoz. Középiskoláit szülővárosában végezte, ahol tanítónői, később Budapesten polgári iskolai tanítónői oklevelet szerzett. Miskolcon, Újpesten, majd Budapesten tanároskodott. Költeményei és elbeszélései 1902-től jelentek meg a Hétben és más korabeli folyóiratokban. Hihetetlenül nehéz körülmények között írt, élt és harcolt a nők egyenjogúsításáért, a családért, az emberibb társadalomért. Irodalmi pályája versekkel indul, majd novellákat ír: a régi modorból egyre inkább kibontakozik saját hangja és mondanivalója. Kaffka Margit nem annyira a nagy regényszerkesztők, inkább a nagy jellemábrázolók sorába tartozik. Kaffka a huszadik századi magyar próza jelentős alakja, a legkiemelkedőbb magyar nőíró, akit egész életében két fő téma foglalkoztatott igazán: a dzsentri pusztulása és a modern nő kérdései Izgatják, a régi világból kibontakozó új asszony erkölcsi, társadalmi, emberi, hivatásbeli problémái. írói útján pedig három szakasz figyelhető meg: az első 1901-től a Nyugat indulásáig, 1908-ig tart, a másodiknak a világháború kitörése vet véget, a harmadikat a haláláig tartó nehéz évek Jellemzik. Ismertebb művei közűi megemlítjük a „Színek és évek“ című történetet, mely egyetlen asszony története, s ezen át nagyszabású tablója a vidéki nemesség lassú széthullásának. Főhőse, Pórteleky Magda ma ga Is saját sorsán keresztül éli meg a történelmi folyamatot, s asszonyt személyességgel, nosztalgiával és lirizmussal mondja el elrontott élete történetét; a „Hangyaboly“ a zár dában töltött évek rajza, a „Két nyár“ című kisregényben a munkásnők életéből vette a témát. Az 1914-ben elkezdett „Állomások“ című műve ismét nagyregény, amely látszólag a legtöbb eseményt tartalmazza: írók, művészek és álművészek körének tarka kavargása. Az első világháború éveiben Kaffka Margit is radikalizálódik politikailag: a polgári forradalom lelkes híve s továbbvitelének hirdetője. Fiatalon, 38 éves korában 1918-ban ihalt meg. Kaffka Margit távozásával a magyar irodalom a sajátos női érzésvllág és szemléletmód első, felszabadultan őszinte kifejezőjét veszítette el.
