Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-07 / 49. szám

A gabonatermesztésben felhasználjuk a tudományos ismereteket

Szövetkezetünk összterülete közel 5000 hektár. Talajaink általában könynyű, vízjárható homoktalajok, 1 °/o-on aluli humusztartalommal biológiai aktivitásuk csekély. Foszforban inkább szegények, míg káliumtartalmuk közepes, esetleg jónak mondható. Vegyhatásuk különböző. S ha még ehhez hozzávesszük az ógyallai körzet időjárásának évi kiértékelését, megkapjuk gazdaságunk nitroklímájának adatait.

Tekintetbe véve talaj- és mikroklímánk egyéb jelentős tényezőit, ökonómiai és agronómia! szempontból fontos kérdés volt a gabonafélék termesztési arányának szakszerű megválasztása. Amíg például 1966-ban 42, addig idén már 59 százalék volt a gabonafélék aránya a vetésforgónkban. E százaléknak megfelelő terület jelentősebb részén őszi búzát termesztettünk, vagyis míg 1965-ben 408 (100 %), addig 1968-ban 540 hektáron (132,3%) arattunk, 1969-ben pedig már 600 hektárról (147%) aratjuk a gabonaféléket.

Igaz, s tudjuk is, hogy a termés elérésének egyik legfontosabb tényezője a terület növelése. Ez a megoldás azonban inkább közgazdaságtani, mint agrotechnikai. Ezért az ökonómia a területnövelés bizonyos fokánál már az agrotechnikát kéri segítségül. Ez pedig jelentős és fontos, amit gazdaságunk utóbbi termelési eredménye is bizonyít. Ha összehasonlítjuk a gabonafélék területi növelésének százalékban kifejezett számait, a hozamok százalékos emelkedésével, ez utóbbi jelentős különbségű számot ad. Gyakorlati értelemben tehát: a gabonafélék területe az 1966-os évhez viszonyítva 23 százalékkal emelkedett, az össztermés pedig 42 százalékkal. Éppen ez a közgazdaságtani, de épp úgy agrotechnikai számbeli különbség bizonyítja a fontos agronómiái segítséget az ökonómia részére. E fontos beavatkozást mindenekelőtt az őszi búzának szenteltük. Természetesen nem találomra, sem véletlenül, hanem gazdasági pontossággal bíró értékelés alapján. A termesztési irány megválasztásának szakszerű alapját igazolja a hozamemelkedés, vagyis hogy 1966-ban 23,48 (100%), 1968- ban pedig 28,01 (119%) mázsát értünk el hektáronként.

A tudományos ismeretek alapján szinte láncszerű egységben fontosnak bizonyultak a következő termesztési feltételek:-4 a fajták szerinti agrotechnika;

4 a legmegfelelőbb fajtaösszetétel viszonyainkra;

4- a fajták szerinti tápanyagellátás;

4- a mezőgazdasági vegyi beavatkozások;

4- a gyors betakarítás, a magkezelés és a tárolás.

A fajta agrotechnikánál fontosnak tartjuk az optimális számú növényállomány elérését, a vetési idő betartását, mellyel bizonyítható, hogy még a tél beállta előtt bekövetkezzen a bokrosodás és befejeződjön a jarovizálás. A vetési idő betartása a fajta biológiai tulajdonságának szigorú méltányolására vall. Ez azért fontos, mert búzafajtáink jarovizációs időszaka hosszabb. Az általános agrotechnikai követelményeknek megfelelően a klasszikus növényváltási rendszert képtelenek vagyunk betartani. Jelentős kiterjedésű területen gabonaelővetemény után soroltuk be az őszi búzát. Az elővetemény tarlójára nitrogéntartalmú salétrom műtrágyát szórtunk azzal a céllal, hogy megakadályozzuk vagy legalább mérsékeljük a talaj nitrogénjének biológiai szorpcióját. Sőt, ilyen esetben egyre fontosabbnak bizonyul a talaj fertőtlenítése is. Könnyű talajoknál nem kerülhető el a beavatkozás a nitrogén biológiai felszívódásának megakadályozására akkor sem, ha frissen feltört hereföldbe vetjük a búzát.

Termesztési viszonyainknak megfelelően a fajtaösszetétel megválasztása még Inkább fontosabbnak mondható, mint az előbbi általános agrotechnikai követelmény. Fajtaskálánkban azonban az összterületen kis százalékhiánnyal mégis az intenzív fajtákat vetjük.

Ezt az alábbiak is bizonyítják: Bezosztáját 39, Mironovszkáját 23, Belocerkevszkáját 30, Kosúti búzát pedig 8 százalék erejéig vetettünk.

A fajtaválasztás helyességét még az idei aszályos év is bizonyította. S ha még hozzátesszük, hogy az elért hektárhozam a szövetkezet fennállása óta egyedülálló — még inkább indokoltnak tekinthető. Sőt a Mironovszkája fajta két parcellán 44 mázsás hozammal hálálta meg a jó munkát. Ezzel szemben a Kosútí búzafajta adta a legalacsonyabb hozamot. A Bielocerkevszkája parcella, közvetlen szomszédságában volt s 10 mázsával adott kevesebbet hektáronként. A könnyű talajok fajtaösszetétele természetesen nem megoldódott a közölt skálával. Termesztői lelkesedéssel igyekszünk egymást meggyőzni, hogy a Bielocerkevszkája a könnyű homoktalajok kenyérgabonája. Azonban a mi gyenge biológiai aktivitású alacsony szervesanyagtartalmú talajainkon elért hektárhozamok általánosságban ezt nem bizonyítják. Gyakorlatilag olyan jelentős különbségű hektárhozamokat adott a szomszédos parcellákról, hogy sem negatív, sem pozitív lezárást nem végezhetünk viszonyaink mellett. A kísérleti parcellákon a Mironovszkája búzafajta megfelelő talajon 13 mázsával adott többet, mint a kontroll Bielocerkevszkája, melyet azonban 8 mázsás átlagos különbséggel megelőzött a Bezosztája.

A termelés emelkedésének jelentős méretű tartaléka a növény tápanyagellátása. Némely mezőgazdasági szakemberek állítása szerint a termelés eredménye mindenekelőtt a tápanyagellátástól és az előveteménytől függ. Gazdaságunkban teljes mértékben csak a tápanyag hatását tudjuk biztosítani. A tápanyagellátás magas szintűnek mondható. Használati módszerünk: az NPK tervezett összmenynyiségéből a PK kétharmadát vetőszántás előtt használjuk. Közvetlen a vetés élőt pedig a PK (foszfor, káli) felmaradt harmadát és a nitrogén tervezett mennyiségének felét. A nitrogén hátramaradt részét pedig a szervfejlődés figyelése alapján meghatározott időben nitratálásra használjuk. Mind a három adagolási menetnek nagy a gyakorlati jelentősége. Kiváltképpen a mi könnyű homokjainkon nagyon is indokolt az adagolás első menete, mert mélyebb rétegben kedvezőbb a talaj nedvessége. Ezáltal biztosítva van a P2O5 és a K2O feloldódása. A foszfor és a kálium talajban való mozgása is jobb a növény gyökérzete felé.

Gabonatábláink tavaszi begyomosodása jelentős volt. A vegyszeres gyomirtás szinte elkerülhetetlen ilyen esetben. Fontos azonban meghatározni a fajták szerinti gyomfedettséget. Véleményem szerint igen jelentős agrotechnikai intézkedés a tavaszt gyomirtás. Búzatábláink leggyakoribb gyomfajtái a mezei ászát, útszéli zsázsa, vadrepce, tyúkhúr és a többi széleslevelű gyomok igen jelentős mennyiségű nedvességet vonnak el a talajból. A könnyű homoktalajokon pédig kiváltképpen fontos ennek a megelőzése, vagy legalábbis a legalacsonyabb veszteséggel történő csökkentés.

A búza termesztésénél elért hektárhozamok és az ökonómiai számítások alapján növelni fogjuk a búza vetésterületét. 1970-ig a 66-os évhez viszonyítva, 110 százalékkal tervezzük a terület növelését. Részben a tavaszi árpa, részben pedig a kukorica vetésterületének rovására. Természetesen olyan arányt választunk, az egyes növénycsoportok között, hogy az meg ne bontsa a hagyományos gazdálkodási rendszert. Ha a további években is biztosítani tudjuk a hektárhozam emelését, akkor a terület növelésével járó termésemelkedésen kívül 20—25 vagon gabonával gazdagítjuk üzemünket.

A hektárhozam további emelése azonban megköveteli gazdaságunk agronómiái szolgálatától a következő agrotechnikai szervezési intézkedéseket;

4- állandó fajtakísérletet végezni a könnyű homoktalajok megfelelő fajtáinak megválasztásához;

4- az istállótrágya szakszerűbb kezelése és használata, mellyel a talajok szerves anyagbázisát növeljük; 4- külön növényvédelmi csoport megalakítása;-4 a magtisztítás nagyüzemi megszervezése;

4- szüntelenül jobb és jobb agrotechnika alkalmazása.

A múlt gazdasági évben körzeti jelentőséggel bíró kísérletet végeztünk több búzafajtával. A kísérlet célja volt megtudni az olasz és a jugoszláv búzafájták termesztési lehetősé-A talaj fizikai tulajdonságai

A talajok ismerete, tulajdonságainak vizsgálata és értékelése a mezőgazdasági üzemek szervezése és vezetése szempontjából alapvető fontosságú. A fizikai vizsgálat alapján például megállapíthatjuk a talaj termékenységét és típusát. Ez megszabja a művelés és trágyázás, valamint az egyes növények termesztésének alkalmasságát az öntözés és a talajjavítás lehetőségét s módját. A talaj fizikai tulajdonságainak fő jellemzői: a talaj mechanikai összetétele, szerkezete, tömörsége és vízgazdálkodása.

Mint ismeretes, a talaj változó nagyságú szemcsékből áll, melyeket hézagok, pórusok hálózata vesz körül. E hézagokat köti le a víz és a levegő. A szemcsék nagysága tág határok között váltakozik.

Tiszta kavics-hpmok vagy agyagszemcsékből álló talajok nincsenek. A talajok általában az ásványi alkotórészek közül valamennyit tartalmazzák. Egymáshoz viszonyított arányuk azonban eltérő Sajátosságaik elsősorban a szemcsenegyság szerinti összetételtől, vagyis a durva homok, finom homok, agyag és iszaptartalmuk arányához viszonyított.

A talaj mechanikai összetételének szemcsenagyság szerinti megoszlása:

1. a homok a talajnak egyik fizikai összetevője, ujjaink közt morzsolva éles felületet érzünk. Ásványi részei közt 0—10 százaléknyi leiszapolható rész található. Értéke a szemcsék nagyságától függ. A homokszemcsék lazává, víz- és levegőjárha<4 S7AWÁH FÖLDMŰVES

1966. december 7.

tóvá teszik a talajt. Kevés vizet és tápanyagot kötnek le;

2. ha az agyagos homoktalaj részecskéit ujjunk között morzsolgatjuk, az apró szemcsék mellett finom, porszerű, nedvesen sima alkatrészekkel is találkozunk. Ebben mintegy 10—20 százaléknyi a leiszapolható rész. Az agyag, a homokrészecskéket laza morzsákká fogja össze;

3. a homokos agyag ujjunk közt történő dörzsölésével finom, porszerű részeket észlelünk. Leiszapolható mennyisége mintegy 20—30 százalék. Morzsalékos, némileg rögös szerkezetű;

4. az agyag -szárazon nehezen nyomható széjjel, nedvesen azonban síkos, csúszós. Iszapos részének aránya 30—40 százalék. Jól művelhető, és kitűnő vízgazdálkodású. A legjellegzetesebben morzsás és rögös szerkezetű;

5. ha az iszapos agyagot ujjunk között dörzsöljük, részecskéi kezünkre tapadnak. Leiszapolható részaránya 45—60 százalék;

6. az iszapos agyag leiszapolható része 60—75 százalék. Kötöttsége a legnagyobb méretű;

7. az iszap leiszapolható részének mennyisége 75 százaléknál nagyobb. Főleg öntésterületeken található. Szürke színéről jól felismerhető, nehezen művelhető.

A talajfajta elnevezése nemcsak a szemcse nagyságától, hanem a kötöttségtől is függ. Minél több anyag és iszap van a talajban, annál kötöttebb.

A talaj szemcséi általában nem külön-külön fordulnak elő, hanem szerves és ásványi koloidjaikkal (0,01 mm-nél kisebb részecskék), összelapadva szerkezeti elemeket alkotnak. A talaj szerkezete legjobban enyhénnedves állapotban figyelhető meg.

A talajszerkezet kialakulásának mértéke alapján megkülönböztetünk szerkezet nélküli, gyenge, közepesen és erősen szerkezetes talajokat. A talajszerkezet típusában a szerkezeti elemek alakja, nagysága és elrendeződése jut kifejezésre. A szerkezeti elemek formája lehet poliéderes, diós, szemcsés, rögös, hasábos, oszlopos, leveles, lemezes, táblás és réteges.

A talaj szerkezetének megállapítása mellett ismerni kell a tömörséget is. Tömörsége a részecskéket összetartó adhéziós és kohéziós erők viszonyait tükrözi. Ragadós, képlékeny, laza és szilárd tömörséget különböztetünk meg.

A talajra jutó csapadék egy részét az átnedvesített rétegek tartják viszsza, a másik rész a mélybe szivárog, esetleg egyesül a talajvízzel. A víznek azt a részét, amelyet a talaj a föld vonzóerejével szemben visszatart, a talaj természetes víztartóképességének nevezzük. Mennyisége a talaj szemcseösszetételétől, szerkezetétől, rétegezettségétől s a talajvíz viszonyától függ.

Az öntözés szempontjából igen fontos a talajok vízáteresztő képességének ismerete. A felső talajrétegek -vízáteresztésének mértéke attól függ, hogy a talaj a felületére hullott csapadékból mennyit vesz magába, milyen a szántott réteg szerkezeti állapota és a talaj víznyelése.

(Következik: A talaj kémiai tulajdonságai.)

Bartha Béla, mezőg. mérnök,

Bratislava

Az alsópéterl szövetkezet kísérleti parcelláit nem csak a szövetkezet agronómusa, hanem több neves szakember is figyelte s nyilvántartotta A képen: Boka docens főiskolai tanár Ondrefkovics mérnökkel együtt megtekinti a parcellát éppen a veszélyesnek tűnő levéltetű megjelenéséé nek idején.

geit viszonyaink között. Ellenőrző fajtaként a Mironovszkáját, a Bezosztáját és a Bielocerkevszkáját soroltuk be. A kísérleti parcellák területe egy hektár volt.

Talajviszonyok: egyes számú kísérleti telep:

— Középkötött közepes vízkapacitású talaj;

Kettes számú kísérleti telep:

— Könnyű homoktalaj, alacsony vízkapacitással.

Fajtaösszetétel: egyes számú kísérleti telep.

— Mironovszkája, Bezosztája, Bielocerkevszkája, Leonardo, Bácska, Brukulja, San-Pastore.

Kettes számú kísérleti telep: — Bielocerkevszkája, Leonardo, Bácska, Brukulja, San-Pastore.

Trágyázás: az össztápanyag-menynyiség azonos volt mind a két telepen s a fajtáknál is. A tervezett és a valóságos adag 233 kg NPK volt egy hektárra, a tápanyag arány 1:1, 2:0,9.

A műtrágya adagolását kétféleképpen végeztük. Az első kis telepen a tervezett foszfort és kálit teljes mértékben közvetlen vetés előtt adtuk, + a tervezett nitrogén összmennyiségének 50 %-át. A kettes számú kis telepen az alapműtrágyát két részre osztottuk. Az első részt vetőszántás előtt, a másodikat közvetlen a vetés előtt + a nitrogén tervezett mennyiségnek a

felét adtuk. Mind a két telepen egyformán nitratáltuk a fajtákat a megmaradt nitrogénnel. E műveletet a szerv fejlődés pontos vizsgálata alapján végeztük.

Kiértékelés:

Búzafajták Kísérleti telepekf

I. telep II. telep

Bácska 35,6 35,0

Brukulja 28,0 34,0

Bezosztája 33,9 —

Bielocerkevszkája 35,0 35,0

Mironovszkája 45,7 —

Leonardo 34,9 35,0

San-Pastore 35,9 41,0

Lehetséges, hogy a második számú kis telepen éppen a tápanyagellátás új módszere igazolódott a könnyű homoktalajoknál. Az egyéves megfigyelések alapján a fajták bővebb kiértékelésére azonban nem vállalkozhatom és a lezárást sem bátorkodom kimondani viszonyainkra vonatkozóan.

A jövő évben megismétlődik a kísérlet, növelve a fajták számát s benevezünk az országos kísérleti hálózatba. Hisszük, hogy a kétéves megfigyelés kiértékelése már sokkal többet mondóbb lesz.

Bartakovics István,

mezőgazdasági mérnök, az alsópéteri szövetkezet főagronómusa

Tanácsos beszerezni

Mezőgazdasági üzemeinkben az őszi szántóföldi betakarítás, valamint kora tavaszon a szőlő és a fiatal gyümölcsfák nyesése után aránylag nagy mennyiségű növényrész és gally marad hátra, s ez gátolja a talajművelés tervszerű végzését.

Több gazdaságban már olyan menynyiségű szántóföldi szálastakarmányt termesztenek, hogy gondot okoz a magkóró letakarítása. Ilyen esetekben a kukoricaszárat leginkább a rendelkezésre álló, eléggé nehéz silókombájnokkal vagy a lengőkéses betakarító gépekkel vágják le, s szórják széjjel a szántóföldön, s aztán szánthatnak.

Hanem a szőlővenyige és a lenyesett gyümölcsfaágak összezúzására nálunk még eddig nem gyártottak gépeket, pedig az egyre nagyobb területet elfoglaló szőlő- és gyümölcsültetvények nagyon is indokolttá tennék ilyen gép megalkotását, vagy külföldről történő behozatalát.

Különösképpen indokolt akkor, amikor ilyen rotációs zúzógépet a Magyar Népköztársaságban már gyártanak. Készítője a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi gyárrészlete. A gépet RZ—1,5 jelzéssel hozza forgalomba.

Az említett RZ—1,5 rotációs zúzógép kitűnően alkalmas 30—35 mm-es szőlő és gyümölcsfa nyesedék sorról történő összezúzására 2,4 vagy ennél szélesebb sorközökben. Továbbá alkalmas kukorica, napraforgószár, dohánykóró és más anyagok összezúzására is.

A gép hátsó részét önbeálló — fügfőleges irányban állítható — mélységhatároló mankókerék támasztja alá. Az üzemelést a traktor erőleadó tengelyéről kardántengely viszi át a hajtóműre. Működtetésére kiválóan alkalmas a nálunk gyártott Zetor-Super 50-es kerekes traktor. A gép vágószélessége 1,5 m. Területteljesítménye 1—1,5 kh/ó.

Amint látható, van már ilyen gép. Csupán be kellene szerezni. A búcst szövetkezetben megrendezett új technika napján üzemelés közben magam is láttam. Mondhatom, kitűnő, hasznos munkát végzett.

—hal —

Az RZ 1,5-ös rotációs zúzógép munka közben.