Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-07 / 49. szám
Megalakult a szlovák fogyasztási szövetkezetek szövetsége További cel:kiszélesítení a fogyasztási szövetkezeti mozgalmat A Szlovák Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége az elmúlt hét végén tartatta alakuló kongresszusát. A több mint 600 ezer tagot képviselő 330 küldött jóváhagyta a szövetség alapszabályzatát, megválasztotta a Központi Bizottságot és megvitatták az 1960-ban megtartott rendkívüli kongresszus óta eltelt időszak eredményeit, problémáit és meghatározták a szövetség fejlődésének további útját. A szövetség elnökévé dr. Tonhauser Pált választották. 1960-ban a Megbízottak Testületének a feloszlatásával és a szlovák nemzeti szervek hatáskörének megnyirbálásával egyidejűleg sor került a Szlovák Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének a feloszlatására is. Az ország föderatív rendezése lehetővé tette, hogy a szlovákiai szövetkezetek újból nemzeti csúcsszervvel rendelkezzenek, amely felelősségteljesen képviseli majd a szlovákiai szövetkezetek érdekeit. Habár a Szlovák Fogyasztási Szövetkezeteknek korlátozták a jogkörét, mégis jelentős lépést tettek a fejlődés útján. A szlovákiai szövetkezetek kiskereskedelmi forgalma 1960-ban 7,2 milliárd korona volt. Ez tavaly már több mint az egyharmadával emelkedett, és idén előreláthatólag eléri a 11,5 milliárd koronát. Az alapeszközök értéke az utóbbi hét évben megduplázódott. Új üzletek, vendéglők, áruházak építésére 1961-től egy milliárd koronát fordítottak. Az elért eredményekhez hozzájárul, hogy önsegélyzés útján a tagság is jelentősen kivette a részét a boltok, vendéglők építéséből és átalakításából. A falusi lakosság 1967-ben 10 261 millió koronáig vette ki a részét a kiskereskedelmi forgalomból, amely egy lakosra átszámítva 3673 koronát jelent. Az idegenforgalom fellendítésének szempontjából jelentősen bővítették az elszállásolási lehetőséget. Az említett évekhez viszonyítva több mint háromszorosára emelkedett az ágyak száma, és ami a fő, hogy az elszállásolás olcsó, az átlagár ágyanként mindössze 14,50 korona. A kereskedelmi hálózat kiépítésének a jövőbeli célja a városokba való behatolás. Ez nemcsak abból a szempontból lesz fontos, hogy ezáltal több üzlet és vendéglátó üzem lesz városainkban, hanem az egészséges konkurencia kialakításának a szempontból is. A tervek szerint a központi községekben olyan áruházakat építenek majd, ahol a falusi vásárlók az áruk széles skálájában válogathatnak. mékek mind a belkereskedelmet, mind a külföldi piacot egyaránt szolgálják, emellett jelentős nyersanyagforrásai az iparunknak. A megvásárolt mezőgazdasági áruk összege ebben az évben is jelentősen meghaladja a 300 millió koronát. A jövőben az EFSZ-ekkel való együttműködésben főleg a zöldség- és. a gyümölcsfelvásárlást tervezik kiszélesíteni. Az idén a fogyasztási szövetkezetek a mézfelvásárlásban érték el a legjelentősebb eredményeket. Szlovákiában közel 4000 tonna mézet vásároltak meg, amely az országrész méztermelésének döntő többsége. A különböző mezőgazdasági termékek mellett jelentős az erdei gyümölcsök felvásárlása is. A fogyasztási szövetkezetek jelentős eredményeket értek el a tagság körében végzett kulturális népnevelő munka terén is. Az elmúlt (hét évben sokezer kulturális rendezvényt szerveztek. A sütő-, főző-; szabászati és varró tanfolyamok terén szintén jó munkát végeztek. A nyelvtanfolyamok szervezésében is jelentősen kivették a részüket. A fiatal tagok megnye rése céljából az utóbbi években 98 ifjúsági klubot alakítottak, melyeknek fenntartásához jelentős anyagi segítséget nyújt a fogyasztási szövetkezet. A múlt deformációi a fogyasztási szövetkezeteket is jelentősen érintették. Erről több felszólaló beszélt a kongresszuson. Poszpis József, a szövetkezeti mozgalom veteránja, .mint a galántai járás küldöttje, szintén ilyen problémával foglalkozott. „A volt vágsellyei járásban a tagság lemondott öt évi részesedésről, hogy termelő üzemeket létesítsen. Épültek is üzemek, de ezeket felsőbb nyomásra át kellett adnunk az állami üzleteknek. Szövetkezetünket legíájóbban a nagy raktár átadása érintette, amelyet a mai napig sem kaptunk vissza, holott a fogyasztási szövetkezet látja el áruval a járás 81,5 százalékát. Mivel az állami üzleteknek vannak megfelelő raktárai, a városokban levő üzletek mindig jobban el vannak látva áruval, mint a falusi boltok. Ezt a visszás helyzetet meg kellene már szüntetni, és végre valahára visszaadni a jogos tulajdonosának a vágsellyei nagyraktárt.“ Valóban jelentős a raktárhiány a fogyasztási szövetkezetek központjain. Ezért a közeljövőben több nagyraktár építését kezdik meg, ezenkívül pék- és cukrász, -füstöltáru, konzervgyártó, valamint szikvíz üzemeket létesítenek. A mezőgazdasági termékek felvá- Ismét dr. Tonhauser Pál lett sárlása ugyancsak fontos ágazatát a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek képezi a fogyasztási szövetkezetek Szövetségének országos elnöke tevékenységének. A megvásárolt ter-A szövetkezet tagságának a létszáma évről évre emelkedik. A szövetségben levő tagság előnyeit a jövőben mindenekelőtt abban kell látni, hogy a szövetség, illetve annak vállalatai, nak megszilárdításában egyidőben erős szervezetként léphet fel az állami szervekkel, intézményekkel, hivatalokkal szemben és előnyöket szerezhet a tagszövetkezeteknek az állami juttatások, kedvezmények formájában. Emellett nagy jelentősége lesz, hogy a szövetség, illetve annak válalatai, tanácsadó és egyéb szolgáltatásokat nyújtanak a tagságnak, és biztosítják a közellátás sokoldalúságát. A fogyasztási szövetkezetnek jelentős számú tagsága van Dél-Szlovákiában is. A dunaszerdahelyi járásban például több mint 22 ezer a magyar nemzetiségű tagság száma. De a többi vegyes lakosságú járásban is jelentős hányada magyar a tagságnak. Az 1938. október 27-én jóváhagyott nemzetiségi alkotmánytörvény szerint tehát biztosítva kellene lenni a tagság arányos képviseletének a szövetség választott központi szervében. Sajnos, ez nem így történt az alakuló kongresszuson, s mint más szervek alakításánál, itt sem vették figyelembe a tagság nemzetiségi megoszlását. Tóth Dezső Hogy Tádék utcájában miért nem épült eddig járda? Nem érdemes firtatni. Inkább beszéljünk arról: hogyan építettek Tádék mégis járdát az ablakuk alá és persze a többi házhoz is az utcában. Ez a nevezetes Suhogó utca valójában nem hosszú és csak mostanában lesz igazi utca. Ötven méterre, ha nyúlik is a Tádékkal szemben levő oldalon, egyre-másra bújnak ki a házak a földből. A lakosság nem hiába szorgalmazza a foghíjas telkek beépítését. Még kedvezményt is adtak a családi otthonok alapítóinak: az egyik napon két szekérnyi homok, betonlap és egyéb anyag érkezett az épülő új házak oldalára, hogy a lakásszentelővei együtt időben felavassák az új járdát is. Késő délután a kapálásból hazatérvén pillantotta meg a Suhogó utcai nagy felfordulást az öreg Táci. Elcsudálkozott. Azután elfutotta a méreg. — Még mit nemi A túlsó oldalra építik a járdát, a régi lakókat meg egye a penész? ... Odahaza némán vacsorázott. A felesége nem is mert hozzá szólani. Inkább hagyta, hogy magában füstölögjön az öreg. Pedig Táci bácsi fejében már vidáman kergetőztek a gondolatok. Kisütötte ő már, hogyan hozza át a járdát a túlsó oldalról! — Hamarjában kell cselekedniI Még nem t(tl sok a kihordott anyag. A bitumenes hordókat már nem szabad megvárni! — morfondírozott az öreg Táci. Két fiának elmondta a tervét. És velük együtt kezdte meg_a sötét éjszakában a nagy hadimüveletet. A fiai külön engedéllyel indultak el hazulról, lévén házasemberek. Még szerencse, hogy ők is a Suhogó utcában laktak, a „kopasz" oldalon, s így volt okuk az éjszakai járdaszerzésre. Hogy mit mondtak a szomszédoknak, az új házak félig beköltözött lakóinak? Az oíctondi kíváncsiaknak? Ez az ő titkuk és varázs-Tádék járdája latuk marad mindigl Tény, hogy a Táci család férfitagjai az éj leple alatt a betonlapokat, a kiegészítő anyagokat áthordták a Suhogó utca másik oldalára. A homok a helyén maradt. Másnap kora reggel jöttek a járdaépítők. Régóta leste már Őket az öreg Táci és elsőnek lépett hozzájuk. — Hogy vártuk már kendteketl Itt van a sok jó anyag. Oszt nem tudom jól tettem-e, de tegnap mondom a fuvarosoktihk: a homokot rakják le a túlsó oldalon, mert több helyük lesz itt a járdaépítőknek. — Jól van, öregapáml Bízza csak fánk a munkátI — válaszolt q kis • építő csapat vezére. Jaj, dehogy zavarta volna őket az öreg Táci! A világért sem. Csak rágta a körmét, hogy legalább délig ne érkezzen semmiféle hivatalos ember, mert akkor dudálni lehet az egész akciónak. No meg személy szerint bajba is keveredik. Teljesült a kívánsága. Csak délre futott be a hivatalos ember. Addig viszont nagyon sok betonlapot leraktak a derék munkások és szemmel láthatólag nőtt az új, szép járda a Suhogó utca Tácíék felőli oldalán. Persze a hivatalos embernek percnyi tájékoztatás után szörnyű sejtése támadt. Azonnyomban loholt vissza a vállalathoz. — Igazgató elvtárs! A Suhogó utcában ... valami borzasztó tévedés. Azok a fafejű fuvarosok! Az ellenkező oldalra rakták le a járdának váló anyagot! Nem lesz gyalogút az új házak oldalán ... Az igazgató nem jött ki a sodrából. Volt már nagyobb galiba is a vállalatnál. Bölcs igazgatóhoz illően így válaszolt: — Hát ezt már nem érdemes megváltoztatni. Sok lenne a rakodási költség. Inkább szorísunk anyagot az utca Mindkét oldalára. Hadd legyen ott is járda, ahova nem terveztek. Kibírja a megrendelő. Később a vállalat, a hivatalos ember, meg az igazgató megtudta az igazat. De nem dobolták szét a világban. Az öreg Táci meghívta őket és a járdaépítő munkásokat is a legkisebb lányának a lakodalmára. Ott kapott szidást a Táci család, már amennyire egy lakodalomban komolykodni lehet. Es mivel a Suhogó utcában sincs lakatja semminek, rögtön rámondják, ha valamihez csavaros ésszel fognak: — Készül, mint az öreg Táci járdája! Szabó Róbert ELÉGEDETTEK VOLTUNK A Szabad Földművesben egy bíráló cikket olvastam a kéméndi Fehér Akác csárdáról. A kíváncsiság a közelmúltban elvitt bennünket a romantikus helyen levő csárdába. Ott kellemesen csalódtunk, mert kitűnő ételfélékkel szolgáltak ki bennünket, és az ár sem volt magas. Egy nagyon kellemes estét töltöttünk el Kéménden, ezért köszönetét mondunk a vendéglátó irányítójának és a kedvesenkiszolgáló személyzetnek. Száraz Lászlóné, Kőhídgyarmat Egy falu a sok közül Ozsgyán. Egy falu a sok közül. Egy falu az olyan községek közül, ahol a lakosság nemzetiségi , összetétele arányosan oszlik meg. Az 1900 lelket számláló faluban megközelítően 50 százalék magyar és ugyanannyi szlovák ajkú lakos él. Tudjuk, hogy vegyes összetételű falvaink legtöbbjében az elmúlt hónapokban (különösen az augusztusi események előtt) gyakran került sor nacionalista kilengésekre. Ha két részeg összekülönbözött a kocsmában, és történetesen nem voltak mindketten magyarok, vagy szlovákok, máris nemzetiségi kérdést kerítettek az ügyből. Ozsgyánba is azért látogattunk el egy őszi napon, hogy felmérjük az ottani helyzetet és választ kapjunk arra, hogyan élnek ott az emberek, milyen az egymáshoz való viszonyuk, és különösen az ifjúság, a jövő nemzedéke milyen állást foglal el e kérdésben. Ozsgyán. Egy falu a sok közül. Egy falu az olyanok között, ahol nem került sor nemzetiségi összetűzésekre, uszításokra, a szomszédok nem fojtották volna meg egymást egy kanál vízben. Már 1945 óta békében, barátságban élnek egymással a falu kétnyelvű lakói. Persze nem akarjuk túlidealizálni a helyzetet. Itt is voltak olyanok, akik az uszító cikkek hatása alatt (vagy nélkülük is) próbálták lángra lobbantani a gyűlölet tüzét. Szerencsére csak elvétve akadtak'. Sok emberrel beszéltem. Magyarokkal, szlovákokkal, idősebbekkel, fiatalokkal egyaránt. Őszintén, kertelés nélkül. Ogy találtam, hogy a sovinizmus a faluban kihalófélben van. Az idősebb generáció egyes tagjai ugyan még magukban hordozzák a másik nemzet iránti ellenszenvet, elfogultságot, de ezeket már aligha lehet átnevelni. A fiatalság túlnyomó része azonban az ilyesmit jóformán nem is ismeri. A magyar és szlovák fiatalok barátkoznak, együtt szórakoznak tekintet nélkül arra, kinek milyen a nemzetisége. Mikor Ozsgyánba érkeztünk, már rég letelt a munkaidő. Ráadásul szombat is volt; úgyhogy a falu hivatalos képviselőit már nem találtuk munkahelyükön. Otthonukban is hiába kerestük őket, nem kedvezett a szerencse. A szövetkezet vezetősége valahol kint tartózkodott és a HNB titkárát sem találtuk otthon, hasonlóképpen az elnököt sem. Fiátal lány nyitott ajtót és sajnálkozva tárta szét karjait, jelezvén, hogy édesapja nincs odahaza. így hát hamarjában tőle kérdeztem meg, milyen a faluban a szlovák és a magyar fiatalok viszonya. Csodálkozott a váratlanul feltett kérdésen, de készségesen válaszolt: szlovák lányok is felveszik a tetszetős magyar népviseletet. — Mi- mindent megteszünk, ami tőlünk telik — folytatta a CSEMADOK elnöke. — Eleinte ugyan néhányan rossz szemmel nézték a CSEMADOK ténykedését és sikereit, de ez már szerencsére a múlté. Lehet, hogy még ma is akad olyan, akinek szálka vagyunk a szemében, de ezek meghúzódnak és mér nem támadnak nyíltan. Hogy mi lenne a kívánságunk? Elsősorban egy kultúrház, mely mindig rendelkezésünkre állna, úgy hogy nem kellene állandóan veszekedni a „mozifőnökkel“ a helyiség miatt. A községben a vegyes (házasságok sem mennek ritkaságszámba. Péntek Barna fia is szlovák lányt vett feleségül. A fiatalok jól megvannak, a házasság egyedüli árnyoldalát a kislány, illetőleg a fiatalasszony szüleinek, illetve rokonságának a házassághoz való viszonya jelenti. — Feleden szlovák iskolába jártam. Udvarlóm azonban magyar volt. A barátnőim eleinte igyekeztek lebeszélni és szüleim is ellenezték ezt az ismeretséget. Mindenki azt kérdezte, miért nem találok magamnak szlovák fiút. Sőt, magyar származású sógornőm ellenezte legjobban ezt a házasságot. Én nem hallgattam senkire. Ahhoz mentem akit szerettem és nem bántam meg. Sajnos, a szülők, testvérek és még sok ismerős még mindig nem békéit meg házasságommal. A következőnek Michalisková Elena, a CSISZ elnöknője nyilatkozott. Ő a következőképpen látta a helyzetet. — Azt hiszem — mondotta, — én tudom a legjobban és a legtárgyilagosabban megítélni a helyzetet, mert már két éve állok a helyi szervezet élén. Ez az idő elegendő volt arra, hogy megismerjem fiataljaink gondolkodásmódját, mentalitását. Általában hetenként kétszer, szerdán és szombaton szoktunk összejönni a HNB tanácstermében. Szlovákok, magyarok egyaránt. Őszintén állíthatom, jól megférünk. Valamennyien barátok vagyunk. E tekintetben nincs is baj. Fiatalságunk legnagyobb hibája, legalábbis én úgy látom az, hogy túlságosan passzív, nincs benne elég kitartás és sokan túlságosan közömbösek. A gyűléseken gyakran beszélünk meg fontos kérdéseket, mégis alig akad, aki hozzászólna a dologhoz, pedig problémánk van bőven. Mindegyik a másiktól várja a felszólalást. Fiataljaink közömbösségét elsősorban abban látom, hogy a múltban nem volt meg a vezetőség és a tagság között az annyira szükséges együttműködés.. Ha fiatalságunk levetkőzi — Nincs köztünk nézeteltérés, és úgy tudom, nem is igen volt. Sága László pártelnök is hasonlóképpen ítélte meg a helyzetet. — A legtöbb magyar már tud szlovákul, a szlovákok többsége is megtanulta a magyar nyelvet és így jót megértik egymást és ez elősegíti azt is, hogy megférnek egymással. Nálunk az embereket elsősorban munkájuk után, nem pedig nemzetiségük szerint ítélik meg. Falunkban egyébként jól működik a helyi CSEMADOK szervezete és szép sikereket ér el. A CSISZ is tevékenykedik. Mindkét szervezetben egyaránt dolgoznak magyarok és szlovákok is. — Valóban így van —. felelte kérdésemre Péntek Barna, a CSEMADOK elnöke. — Előfordult már. hogy színdarabunkban egy vagy két szlovák is szerepelt. Ha kirándulásokat szervezünk, akkor sem szeparálódunk. A legutóbbi Tompa Mihály napokra is eljöttek velünk a szlovákok. Sőt, az sem megy ritkaságszámba, hogy a passzivitását, a mi munkánk is könynyebb, és főleg eredményesebb lesz. Jelenlegi tevékenységünk elsősorban kultúrműsor betanulására irányul, mellyel nagyobb ünnepeken szoktunk fellépni. Saját cigányzenekarunkkal is büszkélkedhetünk, — feiezte be tájékoztatását a CSISZ elnöknője. Ennyi lenne röviden Szlovákia egyik vegyes lakosú faluja fiataljainak együttéléséről, kapcsolatairól. Egy olyan faluról, ahol az együttélés körül nincsen különösebb baj és ahol feltételezhető, hogy ez a baráti légkör egyre szívélyesebb, őszintébb lesz és néhány év múlva mindenki hasonlóképpen nyilatkozhat majd mint Végh Kati, a helyi énekkar egyik fiatal tagja, aki tömören így foglalta össze véleményét: — Én elégedett vagyok, mert jól megértjük egymást. 0 v_ SZABAD FŐJ DlMtlVES 1968. december 7. 3
