Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-07 / 49. szám
Költségvetés-javaslat 69 A föiskolássztrájk okairól tár-M gyaltak a diákok képviselői dr. Vladimír Kadlec professzorral, hálánk oktatásügyi miniszterével. A diákok képviselői előterjesztették azokat az okmányokat, amelyek a diákok i közelmúltban lejátszódott sztrájkjának értékelését tartalmazzák. A főiskolások ezekben az okmányokban hangsúlyozzák konstruktiv és pozitív állásfoglalásukat a politikai problémák megoldásával kapcsolatosan, s ugyanakkor hangsúlyozzák a diákakciók fegyelmezettségét. Határozottan visszautasítják a diákok az arra irányuló kísérleteket, hogy a közelmúltban lezajlott eseményeket külföldről jövő sugalmazás eredményének tüntessék fel. Elutasítják azt az állítást is, amely szerint a diákok sztrájkra szólították fel az üzemek dolgozóit és a középiskolai tanulókat. A főiskolai hallgatók csupán arra törekedtek, hogy a közvéleményt és főképp a munkásokat tájékoztassák politikai programjukról, amelyet társadalmi téren időszerűnek tekintenek. A főiskolai diákok azért folyamodtak ezekhez az akciókhoz, mert a tömegtájékoztató eszközökben nem tájékoztathatták a nyilvánosságot valódi céljaikról. ■Népgazdaságunk fejlődéséről tájékoztatták az újságírókat az Állami Statisztikai Hivatal vezető dolgozói. A lakosság bevétele januártól szeptemberig 139.4 milliárd korona volt, ami 10,5 százalékkal volt több, mint az elmúlt év azonos időszakában. A terv ennek a növekedésnek mindössze a felével számolt. A mezőgazdaságban a bevételek 16.7, a szociális bevételek pedig 12 százalékkal emelkedtek. Míg az átlagos munkabér — a földművesszövetkezeteken kivtil — az első három negyedévben 1583 koronáról 1689 koronára ugrott. Megfelelnek ennek a pénzbeli kiadások is. A tervezett 5,8 százalék helyett 11,2 százalékot képviselnek. A kiskereskedelmi áruforgalom kilenc hónap alatt csaknem 1 milliárddal, vagyis 12 százalékkal emelkedett. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az utóbbi hónapokban emelkedő irányzatúak a kiskereskedelmi árak. Az első három negyedévben a múlt évihez mérten 0,8 százalékos az emelkedés, még az iparcikkek ára 1,3 százalékkal emelkedett. Amennyiben tekintetbe vesszük a választék ingadozását és más tényezőket, az áremelkedés 1,5 százalékos. A szocialista szektorban viszont a reálbérek előreláthatólag elérik az 5,5—6 százalékos emelkedést. |y|Bgalakult a Csehszlovák Békebizottság, amelynek a napokban választották meg csúcsszervét. A Békebizottság elnökei dr. jifí Stépanovsky kandidátus, dr. Viliam Thurzo egyetemi tanár, kandidátus és Dalibor M. Krno egyetemi tanár. A Békebizottságnak paritásos alapon azonos számú cseh és szlovák tagja van. Az elfogadott statútum alapján a cseh országrészekben a Cseh Béketanács, Szlovákia területén a Szlovák Béketanács fejti ki tevékenységét. Mindkét szervben helyet kaptak természetesen a nemzeti kisebbségek képviselői is. Alacsonyabb szinten a békemozgalom feladatait a kerületi, járási, illetve helyi Béketanácsok látják el. Békemozgalmunk legfőbb feladatát abban látja, hogv segítsen a jelenlegi háborús konfliktusok elhárításában. A Csehszlovák Béketanács igen nagy felelősséggel kíván hozzájárulni ahhoz, hogy az európai kontinensen ne alakuljon ki egy új világháború tűzfészke. Olyan helyzet kialakítására törekszik, amely pozitívan befolyásolná a világ fejlődését is. Ismét növekszik a különböző " balesetek száma. A hét elején több tűzesetet és közlekedési, illetve munkabalesetet jegyeztek fel, amelyek két halálos áldozatot is követeltek. A keletkező tüzek több mint 200 ezer korona kárt okoztak, mfg a közlekedési balesetekből származó kár félmillió korona. Felfigyeltető a különböző munkabalesetek számának egyre növekvő tendenciája Is. Ismét fel kell hívnunk a gépkocsivezetők és felelős beosztású dolgozók figyelmét a munkabiztonság! előírásokra. A statisztikai adatokat szemlélve, rádöbbenünk. hogy felelőtlen személyek milliós károkat okoznak hazánknak. Nem szólva arról, hogy az emberi élet pénzben kifejezhetetlen és még fizetlhetetlen. Mindannyiunk érdeke, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsük a különböző balesetek számát. Mindez természetesen több fegyelmezettséget követel meg polgárainktól. Minden igyekezetünkkel és akaratunkkal hassunk oda, hogy elejét vegyük a károknak, amelyek héhéz terheket rónak népgazdaságunkra. (—mrel 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. december 7, A héten Szlovákia jövő évi költségvetés-javaslatáról tárgyalt a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége. A törvényhozó testület székházában Jozef Gajdoáík elvtárs, az SZNT pénzügyi megbízottja és Eudovít Kozár mérnök, az SZNT szociális osztályának vezető dolgozója Ismertette a javaslatot. Józef Gajdoéík megbízott hangsúlyozta, hogy a tervezet ugyan még az eddigi tervezési módszerek szerint készült, de azért abban már a föderalizált irányítás elemei is felfedezfhetők, úgy, hogy a jövő év első felében ennek alapján már Szlovákia nemzeti költségvetése is kidolgozható legyen. Említésre méltó tény, hogy az előzetes tervek szerint 1969-ben Szlovákiában a társadalmi össztermék 9,5 százalékkal növekszik. A nemzeti jövedelem növekedési üteme 11,2 százalékos lesz. Hogy Szlovákiában a jövő év folyamán az országos átlagnál gyorsabb fejlődésre számíthatunk, ezt a fenti két szám is bizonyítja. A beruházásokkal kapcsolatban főleg a feldolgozó ipar fejlesztésére és a szolgáltatások kapacitásának növelésére számítunk. Valóban érdekes, Magyarázat Az Oj Szó szerkesztősége november 7-i számában felkérte a Csehszlovák Sajtóiroda vezetősé gét, adjon választ arra, vajon ki felel a nemzetiségi alkotmánytörvény nem autentikus és nem végleges szövegének kiadá sáért. (Megjegyezzük, hogy az Új Szó példáját követve lapunk 44. számában mi is ezt a szöveget kö zöltük, majd a Szabad Földműves 45. számában a módosított, tehát a Nemzetgyűlés által valóban jóváhagyott nemzetiségi törvényt!) Mivel az alkotmánytörvény-javaslat több lényeges pontban eltér a január elsejével életbelépő nemzetiségi alkotmánytörvénytől, szükségesnek tartjuk tájékoztatni olvasóinkat Erdőfy elvtársnak, a Csehszlovák Sajtóiroda szlovákiai igazgatójának állásfoglalásáról ezzel a kérdéssel kapcsolatosan. Válaszlevelében Erdőfy elvtárs többek között leszögezi: „Megállapítottuk, hogy a Csehszlovák Sajtóiroda Prágában 1968. október 28-án gondatlanságból kiadta a kérdéses törvény előzetes szövegét. A sajtóiroda ezen tévedését helyrehozta november 5-én. amikor megfelelő javítást adott ki. Ezt azonban a szerkesztőségek nem közölték, nyilvánvalóan azért, mert nem közölték az eredeti szöveget sem.“ (Szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy mint az Új Szó, mi is közöltük az eredeti, tehát jóváhagyott szöveget!) hogy a beruházási tervek döntő többsége versenytárgyalásokon ment keresztül. Ennek természetes következményeképpen az Állami Bank csak a gazdaságilag megalapozott, előnyösnek mutatkozó beruházásokat hajlandó anyagilag támogatni. A jövő évben az iskolaügyben 7,6 az. egészségügyben 8 2, a nyugdíjügyben 26,7, a betegbiztosításban 24,5, a kulturális ügyek terén pedig 10 százalékkal növekednek a költségvetés tételei. A költségvetés-tervezet a sajtó és a többi tömegtájékoztató eszköz fejlesztésére a múlt évinél 60 százalékkal többet irányoz elő. A megnővekedett lehetőségek alapján a rendes főiskolai hallgatók száma 2000-rel emelkedik az ideihez viszonyítva, míg az ösztöndíjasok száma Szlovákiában 7500-zal gyarapszik. Több mint 6,5 milliárd koronával többet adunk kt majd szociális kiadásokra. Mindezek a jelentős tételek természetesen a termelőszférából származnak. Gazdaságunk hatékonyságát viszont jelentősen rontják a befejezetlen építkezések és az eladatlan készletek. Bár a csúcsszervek bizonyos gazdasági jellegű intézkedéseket foganatosítottak, jelentős értékek hevernek éveken keresztül kihasználatlanul. De revízióra szorul az adóztatási rendszer is. A bruttó jövedelem után kivetett 18 százalékos befizetés nem hat mozgósítőan a vállalatok tevékenységére. Sőt, az esetek többségében éppen a legprogresszívabb ágazatokat sújtja. A jövőben ezért — a nyereséget véve alapul — progresszív adórendszert vezetnek be. A tizenötévesek elhelyezésének és továbbképzésének 1968-ban elért eredményeit ismertette Kozár mérnök. Rámutatott arra, hogy a korosztály csaknem 8 százalékának az elhelyezését nem sikerült megoldani. A legtöbb gondot a cigánygyermekek és az önállóan ' gazdálkodó földművesek gyermekei okozzák. Ugyanis ez a két társadalmi réteg nem keresi a továbbtanulás lehetőségeit. Bár a tizenötéyesek elhelyezésével kapcsolatosan még mutatkoznak fogyatékosságok, ezt az illetékesek nem adminisztratív úton akarják kiküszöbölni, hanem az új gazdaságirányítás elveivel összhangban, gazdasági eszközökkel. Időszerűvé vált különböző pályaválasztási tanácsadó központok létesítése. Ezek szakképzett dolgozói már 10—12 éves korukban foglalkoznak a gyermekekkel, megismertetik őket az egyes szakmák szépségeivel, távlataival. A kevésbé vonzó, viszont annál szükségesebb szakmák választására anyagi eszközökkel ösztönzik majd a gyermekeket. Így aztán érvényesül a kereslet és a kínálat törvénye. A vállalatok számára hosszú ideig nem volt kifizetődő a tanoncképzés. Közben megváltozott a helyzet, az ezzel öszszefüggő költségeket állami dotációból fedezik. Az idén Szlovákiában tanonciskolák építésére 220 milliót irányoztak elő a költségvetésben. (új M egoldás !... íiogy is szokták ■■ mondani? ... na ... szóval az ólet „kitermelt" a problémákat. így, Ilyen szépen: kttermeli. S mivelhogy élet, legalább is földi viszonylatban, állítólag mindenütt van, mi sem vagyunk telfesen „problémamentesek" itt, Európa szívének kellős közepében. Viszont mi meg tudjuk oldani a problémákat. Itt van például ez: nálunk mindig, mindenért sorba kell állni. Még a fizetésért ts, sőt, akkor is, ha mi fizetünk valamit. Persze ném azért állunk rendszerint sorban mert kevés az áru — bár ilyesmi ts előfordult már —, hanem rendszerint azért, mert kevés az üzlet. Gondolom a jó üzlet kevés, mert ugyebár rossz üzlet előtt sorbán állni valóban rossz üzlet lenne!. . ■ De hát arról akartam beszélni, hogy mi ezt a problémát is sikeresen kezdjük megoldani. és milyen egyszerű. A demokratikus centralizmus elveit kell ‘ apltkálni ebben a vonatkozásban is és kész, megoldottuk. Szlovákia fővárosában máris bevált az új módszer. Kt-ki kedvére vásárolhat, járhatkelhet a boltokban, gyönyörködhet a csinos személyzetben, a csinos áru áruban, nem lökdösik-böködik^ többé, nem tépik le kabátjáról a gombokat, miegyéb . .. Egészen egyszerűen „centralizáltuk" a sorba állást az újonnan megnyílt „Prior" árúház elé. Itt azután katonai és közbiztonsági felügyelet mellett sorakozhat órák hosszat, aki csak éppen akar. Es közben regényes álmokat is szőhet. . ■ mármint arról, hogy a Priorban mindent kap amit akar, illetve, hogy ott olyasmit is kap, amit másutt nem kap. Immár két hete, nap mint nap elhaladok a Prior előtt várakozó sor mellett. Borzongatóan jóleső érzés végigtekinteni ezen a soron. Mennyire fegyelmezett, békés nép vagyunk mi. Lám csak!... Nem nyílik száj panaszra, eltűntek az ideges, veszekedő emberek. S miért is Idegeskednének? Hisz másutt nem kell sorban állni. És ott ts éppen az van — ami a Priorban. (baloghj * Mr * * mw * m Belpolitikai életünkre a jelenlegi időszakban a hibák keresése jellemző. Pártunk novemberi plenáris ülésének rezolúciója bátran fel is tárta mindazokat a fogyatékosságokat, amelyek a január utáni politikai vonalvezetés folyamán keletkeztek. Ám ha valaki figyelmesen olvasta e! a rezolúciót, bizonyára észrevette, hogy a különböző hibák, fogyatékosságok gyökerét nemcsak a január utáni, hanem a január előtti Időszakban is kell keresnünk. Több ízben és nyomatékosan hangsúlyozza ezt a novemberi plénum szóban forgó dokumentuma is. Lehetetlen ugyanis, hogy a január utáni időszakot metafizikusán kiragadjuk társadalmi fejlődésünk folyamatából. Ha jelenlegi helyzetünk szintézisét akarjuk megkapni, nem indulhatunk januártól, hanem jóval, de jóval előbbre kell visszanyúlnunk. Kényes kérdés, de több dokumentumban is szó esik róla, s példaként mi is felhozzuk az úgynevezett szovjet-ellenes hangulatot. Tény, hogy volt és talán még van is ilyen, ám a dolgok gyökerére tekintve, meg kell állapítanunk egyet: a Szovjetunióhoz fűződő őszinte és baráti kapcsolatunkat szinte évekig mételyezte a formallznfus, felületesség. Ezt kiküszöbö lendő estek át sokan a 16 túlsó oldalára, s nyújtottak táptalajt azoknak az erőknek, akik sem a múltban, sem ma nem barátai a Szovjetuniónak. Számukra a formalizmus kiküszöbölése egyet jelentett a vádaskodással, s amiért tulajdonképpen mi voltunk a felelősek, azt Csehszlovákia népeinek őszinte barátjára akarták kenni. Továbbmenve, itt van például a nemzetiségi kérdés kiéleződése. Mindmáig sokan meg vannak róla győződve, hogy ez a januári politika következménye. Pedig jól tudjuk, hogy a nemzetiségi kérdés megoldatlanságának törvényszerű következménye volt. — annak a politikának a velejárója, amely inkább elhallgatta, mintsem megoldotta volna társadalmunk súlyos és égető problémáit. A cseh és a szlovák nép, valamint a nemzetiségek viszonyának rendezése, s tegyük hozzá, igazságos rendezése szolgálhat csak alapul arra, hogy a jövőben ne kerülhessen sor nemzetiségi villongásokra. S itt meg kell mondanunk, hogy mind a január utáni politika, majd később kommunista pártunk Akcióprogramja, becsületesen, a marxizmus-leninizmus szellemében igyekezett ezt a kérdést megoldani. Várható volt, hogy sok vizet kavar majd a rehabilitáció kérdése. A lakosság élénk figyelemmel kísérte ezt a folyamatot, hisz tulajdonképpen a A hibák gyökeréről törvénytelenségek megszüntetése mindenkit egyaránt érintett. S ha most visszalapozunk néhány újság és folyóirat január előtti évfolyamaiba, láthatjuk, hogy aránylag sokszor esik szó a rehabilitációkról. Mégis elhúzódott ez a folyamat, s januárnak kellett jönnie ahhoz, hogy következetes, s hogy úgy mondjuk erőteljes lépéseket tegyen pártunk ebben a vonatkozásban is. Na, de hát most is akadtak olyanok, akik nem tudtak kellőképpen dísztingválni, s nyomást igyekeztek gyakorolni legfelsőbb hatóságainkra, hogy olyan személyeket és rétegeket rehabilitáljanak, akik, Ili. amelyek a valójában osztályidegenek a szocializmus számára, s tevékenységük a múltban is, ma is, a szocialista országépítés ellen irányul, amint mód nyílik arra. A K-231 tevékenységét népünk egységének bomlasztása jellemezte tulajdonképpen. Hisz olyan kétes elemekből igyekezett politikai erőt kovácsolni, amelyeknek múltja semmiképpen sem egyeztethető öszsze a szocializmus érdekeivel, s olyan személyeket juttatott szóhoz több esetben, akiket nemcsak mi, kommunisták, hanem az egész haladó gondolkodású emberiség elítél. Persze mint már mondottuk, a szándék itt sem volt rossz, arról volt szó, hogy a jogtalanul megbélyegzett vagy elítélt, becsületes embereknek nyújtsunk elégtételt. Az ideológiai viták fókuszéban elsősorban a szocialista demokrácia alapelvei álltak és állnak ma is. De itt is felfigyelhetünk egy valóban érdekes momentumra. Mindannyian elismerjük, hogy a múltban mintegy devalváltuk ezt a fogalmat. Ám sokan úgy érvelnek, mintha a szocialista demokrácia körüli problémák a januári politikát követően keletkeztek volna. Nem, arról szó sincs. A probléma nagyonis régi keletű. Ugyanis mi összetévesztettük a szocialista demokrácia deklarálását annak konkrét megvalósításával nem egy esetben. Tehát megint a felületességről, a problémák elhallgatáséról van szó. Január után természetesen hibás elképzelések is be-becsúsztak, — sőt többen akadtak olyanok, akik megfeledkezve a demokrácia osztályjellegéről olyan jellegű néphatalomról kezdtek szónokolni, amelynek a valójában csak kevés köze van mindahhoz, amit szocialista demokráciának szoktunk nevezni. A demokratikus szocializmus meghirdetésével néhány ál-ideológus megpróbálta megtéveszteni a dolgozó tömegeket, nem számítva azzal, hogy ennek a fogalomnak a nyakatekertsége szinte szembeötlő. A novemberi plénum tiszta vizet öntött a pohárba. Kritikusan és önkritikusan vetette fel a problémákat, s valóban disztingváltan szögezte le azt is, hogy a hibák gyökere nemcsak a január utáni, hanem jóval a január előtti politikában is rejlik, (b) KOMMENTÁRUNK ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■Hl Rehabilitáció Az Antifasiszta Szövetség mellett működő Szlovákiai Központi Rehabilitációs Bizottság eddig nem kevesebb mint 1500 kérvényt kapott, amelyben az illető levélírók kérik rehabilitációjukat. Két-három, sőt több oldalon írja le ki-ki sérelmeit, vagy vélt sérelmeit, s ha átböngésszük e iratokat, meggyőződhetünk róla, hogy a múltban valóban súlyos deformációkra került sor a szocialista törvényességgel kapcsolatban is. A hivatalokban jártas ember egykettőre, szinte postafordultával intézi el ilyen irányú kérelmét, ám a falvak lakójának sokszor komoly problémát jelent eligazodni a főváros hivatal-rengeteigében. Éppen ezért nyújtott mindenki számára segítő kezet az Antifasiszta Szövetség, melynek képviselői kijelentették, hogy erkölcsi joguk és kötelességük támogatni mindazokat, akiket a deformációk időszakában jogos sérelem ért. A szóban forgó szövetség tehát központi, kerületi és járási bizottságokat szervezett, amelyek figyelemmel kísérik a rehabilitációs folyamatot, s felhívják az illetékesek figyelmét az esetleges hiányosságokra. Sőt, hogy még hathatósabb segítséget nyújtsanak polgárainknak, tanácsadókat is létesítettek, amelyek feladata kidolgozni a javaslatokat, s áttanulmányozni a múlt téves bírósági ítéleteit, előkeríteni a bizonyítékokat és segíteni az ügyvédi tanácsadó irodák munkáját. A feladat, amelyet ezek a bizottságok magukra vállaltak, valóban sokrétű, sürgetniük kell az ügyintézést, nagy figyelemmel kell kísérniük a bírósági tárgyalásokat, s nem téveszthetik szem elől azt sem, hogy a rehabilitációra sor kerüljön a szociális biztosítással kapcsolatos és a vagyonelkobzás! ügyekben is. Egyszóval a rehabilitációs bizottság biztonságérzetet ad annak a polgárnak, aki immár évek óta magába fojtja jogos sérelmeit, s aki nem ismeri ki magát különböző rendelkezésekben, paragrafusokban. Ezt a kezdeményezést azért is kell értékelnünk, mert ezek a rehabilitációs tanácsadók nemcsak az Antifasiszta Szövetség tagjainak nyújtanak segítséget, hanem minden állampolgárnak egyaránt, és természetesen illetékmentesen. Ezeknek e tanácsadóknak köszönhető, hogy a rehabilitációval kapcsolatos kérelmek dossziéja egyre laposabb, s egyre több rehabilitációs tárgyalás, bírósági eljárás nyer befejezést. Az érdeklődőket viszont figyelmeztetni kell, hogy a tanácsadók mindeddig csak azoknak a polgároknak segítenek, akiket érint a 82/68 Zb. számú törvény a bírósági rehabilitációkról. Tehát mindeddig nem segíthetnek e tanácsadók azoknak a polgártársaknak, akiket a járásbíróságok ítéltek el vagy akiket a katonaságnál jogtalanul munkaszolgálatra osztottak be. A szóban forgó törvény ezekre a polgárokra nem vonatkozik, csak azokra, akiket a kerületi, állami, illetve a legfelsőbb bíróság ítélt el. A közeljövőben várható egy újabb rehabilitációs törvény kiadása, amely az előbb említett polgárokra is vonatkozik majd. Ez után természetesen az Antifasiszta Szövetség mellett működő rehabilitációs bizottságok és tanácsadók ezeknek a polgártársaknak is teljes rendelkezésére állnak. Január utáni politikánk egyik pozitív vonása, hogy erélyes és következetes lépéseket tett pártunk a szocialista törvényesség megszilárdítása érdekében, és természetesen annak érdekében is, hogy a múlt deformációt ezen a téren is kiküszöböljük. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy a rehabilitációs folyamat valóban igényes, nagy körültekintést követelő feladat. S éppen ezért — figyelembe véve a jelenlegi belpolitikai helyzetet és az előttünk álló feladatokat — türelmeseknek kell lennünk. (P)
