Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-07 / 49. szám

Költségvetés-javaslat 69 A föiskolássztrájk okairól tár-M gyaltak a diákok képviselői dr. Vladimír Kadlec professzorral, há­lánk oktatásügyi miniszterével. A diákok képviselői előterjesztették azo­kat az okmányokat, amelyek a diákok i közelmúltban lejátszódott sztrájkjá­nak értékelését tartalmazzák. A fő­iskolások ezekben az okmányokban hangsúlyozzák konstruktiv és pozitív állásfoglalásukat a politikai problé­mák megoldásával kapcsolatosan, s ugyanakkor hangsúlyozzák a diák­akciók fegyelmezettségét. Határozot­tan visszautasítják a diákok az arra irányuló kísérleteket, hogy a közel­múltban lezajlott eseményeket kül­földről jövő sugalmazás eredményé­nek tüntessék fel. Elutasítják azt az állítást is, amely szerint a diákok sztrájkra szólították fel az üzemek dolgozóit és a középiskolai tanuló­kat. A főiskolai hallgatók csupán ar­ra törekedtek, hogy a közvéleményt és főképp a munkásokat tájékoztas­sák politikai programjukról, amelyet társadalmi téren időszerűnek tekin­tenek. A főiskolai diákok azért folya­modtak ezekhez az akciókhoz, mert a tömegtájékoztató eszközökben nem tájékoztathatták a nyilvánosságot va­lódi céljaikról. ■Népgazdaságunk fejlődéséről tá­­jékoztatták az újságírókat az Állami Statisztikai Hivatal vezető dol­gozói. A lakosság bevétele januártól szeptemberig 139.4 milliárd korona volt, ami 10,5 százalékkal volt több, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. A terv ennek a növekedésnek mindössze a felével számolt. A mező­­gazdaságban a bevételek 16.7, a szo­ciális bevételek pedig 12 százalékkal emelkedtek. Míg az átlagos munka­bér — a földművesszövetkezeteken kivtil — az első három negyedévben 1583 koronáról 1689 koronára ugrott. Megfelelnek ennek a pénzbeli kiadá­sok is. A tervezett 5,8 százalék he­lyett 11,2 százalékot képviselnek. A kiskereskedelmi áruforgalom kilenc hónap alatt csaknem 1 milliárddal, vagyis 12 százalékkal emelkedett. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az utóbbi hónapokban emelkedő irányzatúak a kiskereskedelmi árak. Az első három negyedévben a múlt évihez mérten 0,8 százalékos az emelkedés, még az iparcikkek ára 1,3 százalékkal emelkedett. Amennyiben tekintetbe vesszük a választék inga­dozását és más tényezőket, az ár­emelkedés 1,5 százalékos. A szocia­lista szektorban viszont a reálbérek előreláthatólag elérik az 5,5—6 szá­zalékos emelkedést. |y|Bgalakult a Csehszlovák Béke­­bizottság, amelynek a napok­ban választották meg csúcsszervét. A Békebizottság elnökei dr. jifí Sté­­panovsky kandidátus, dr. Viliam Thurzo egyetemi tanár, kandidátus és Dalibor M. Krno egyetemi tanár. A Békebizottságnak paritásos alapon azonos számú cseh és szlovák tagja van. Az elfogadott statútum alapján a cseh országrészekben a Cseh Béke­tanács, Szlovákia területén a Szlovák Béketanács fejti ki tevékenységét. Mindkét szervben helyet kaptak ter­mészetesen a nemzeti kisebbségek képviselői is. Alacsonyabb szinten a békemozgalom feladatait a kerületi, járási, illetve helyi Béketanácsok lát­ják el. Békemozgalmunk legfőbb fel­adatát abban látja, hogv segítsen a jelenlegi háborús konfliktusok elhá­rításában. A Csehszlovák Béketanács igen nagy felelősséggel kíván hozzá­járulni ahhoz, hogy az európai kon­tinensen ne alakuljon ki egy új vi­lágháború tűzfészke. Olyan helyzet kialakítására törekszik, amely pozi­tívan befolyásolná a világ fejlődését is. Ismét növekszik a különböző " balesetek száma. A hét elején több tűzesetet és közlekedési, illetve munkabalesetet jegyeztek fel, ame­lyek két halálos áldozatot is követel­tek. A keletkező tüzek több mint 200 ezer korona kárt okoztak, mfg a köz­lekedési balesetekből származó kár félmillió korona. Felfigyeltető a kü­lönböző munkabalesetek számának egyre növekvő tendenciája Is. Ismét fel kell hívnunk a gépkocsivezetők és felelős beosztású dolgozók figyel­mét a munkabiztonság! előírásokra. A statisztikai adatokat szemlélve, rá­döbbenünk. hogy felelőtlen személyek milliós károkat okoznak hazánknak. Nem szólva arról, hogy az emberi élet pénzben kifejezhetetlen és még fizetlhetetlen. Mindannyiunk érdeke, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsük a különböző balesetek számát. Mindez természetesen több fegyelmezettséget követel meg pol­gárainktól. Minden igyekezetünkkel és akaratunkkal hassunk oda, hogy elejét vegyük a károknak, amelyek héhéz terheket rónak népgazdasá­gunkra. (—mrel 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. december 7, A héten Szlovákia jövő évi költség­vetés-javaslatáról tárgyalt a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége. A törvény­hozó testület székházában Jozef Gaj­­doáík elvtárs, az SZNT pénzügyi meg­bízottja és Eudovít Kozár mérnök, az SZNT szociális osztályának vezető dolgozója Ismertette a javaslatot. Jó­zef Gajdoéík megbízott hangsúlyozta, hogy a tervezet ugyan még az eddigi tervezési módszerek szerint készült, de azért abban már a föderalizált irá­nyítás elemei is felfedezfhetők, úgy, hogy a jövő év első felében ennek alapján már Szlovákia nemzeti költ­ségvetése is kidolgozható legyen. Em­lítésre méltó tény, hogy az előzetes tervek szerint 1969-ben Szlovákiában a társadalmi össztermék 9,5 százalék­kal növekszik. A nemzeti jövedelem növekedési üteme 11,2 százalékos lesz. Hogy Szlovákiában a jövő év folya­mán az országos átlagnál gyorsabb fejlődésre számíthatunk, ezt a fenti két szám is bizonyítja. A beruházásokkal kapcsolatban főleg a feldolgozó ipar fejlesztésére és a szolgáltatások kapacitásának nö­velésére számítunk. Valóban érdekes, Magyarázat Az Oj Szó szerkesztősége no­vember 7-i számában felkérte a Csehszlovák Sajtóiroda vezetősé gét, adjon választ arra, vajon ki felel a nemzetiségi alkotmány­törvény nem autentikus és nem végleges szövegének kiadá sáért. (Megjegyezzük, hogy az Új Szó példáját követve lapunk 44. számában mi is ezt a szöveget kö zöltük, majd a Szabad Földműves 45. számában a módosított, tehát a Nemzetgyűlés által való­ban jóváhagyott nemzetiségi tör­vényt!) Mivel az alkotmánytör­­vény-javaslat több lényeges pont­ban eltér a január elsejével életbe­lépő nemzetiségi alkotmánytör­vénytől, szükségesnek tartjuk tá­jékoztatni olvasóinkat Erdőfy elv­társnak, a Csehszlovák Sajtóiroda szlovákiai igazgatójának állásfog­lalásáról ezzel a kérdéssel kapcso­latosan. Válaszlevelében Erdőfy elvtárs többek között leszögezi: „Megállapítottuk, hogy a Cseh­szlovák Sajtóiroda Prágában 1968. október 28-án gondatlanságból ki­adta a kérdéses törvény előzetes szövegét. A sajtóiroda ezen téve­dését helyrehozta november 5-én. amikor megfelelő javítást adott ki. Ezt azonban a szerkesztőségek nem közölték, nyilvánvalóan azért, mert nem közölték az eredeti szö­veget sem.“ (Szükségesnek tartjuk kijelen­teni, hogy mint az Új Szó, mi is közöltük az eredeti, tehát jóvá­hagyott szöveget!) hogy a beruházási tervek döntő több­sége versenytárgyalásokon ment ke­resztül. Ennek természetes következ­ményeképpen az Állami Bank csak a gazdaságilag megalapozott, előnyös­nek mutatkozó beruházásokat hajlan­dó anyagilag támogatni. A jövő évben az iskolaügyben 7,6 az. egészségügy­ben 8 2, a nyugdíjügyben 26,7, a be­tegbiztosításban 24,5, a kulturális ügyek terén pedig 10 százalékkal nö­vekednek a költségvetés tételei. A költségvetés-tervezet a sajtó és a többi tömegtájékoztató eszköz fej­lesztésére a múlt évinél 60 százalék­kal többet irányoz elő. A megnővekedett lehetőségek alap­ján a rendes főiskolai hallgatók szá­ma 2000-rel emelkedik az ideihez vi­szonyítva, míg az ösztöndíjasok szá­ma Szlovákiában 7500-zal gyarapszik. Több mint 6,5 milliárd koronával töb­bet adunk kt majd szociális kiadások­ra. Mindezek a jelentős tételek termé­szetesen a termelőszférából származ­nak. Gazdaságunk hatékonyságát vi­szont jelentősen rontják a befejezet­len építkezések és az eladatlan kész­letek. Bár a csúcsszervek bizonyos gazdasági jellegű intézkedéseket foga­natosítottak, jelentős értékek hever­nek éveken keresztül kihasználatla­nul. De revízióra szorul az adóztatási rendszer is. A bruttó jövedelem után kivetett 18 százalékos befizetés nem hat mozgósítőan a vállalatok tevé­kenységére. Sőt, az esetek többségé­ben éppen a legprogresszívabb ágaza­tokat sújtja. A jövőben ezért — a nyereséget véve alapul — progresszív adórendszert vezetnek be. A tizenötévesek elhelyezésének és továbbképzésének 1968-ban elért ered­ményeit ismertette Kozár mérnök. Rámutatott arra, hogy a korosztály csaknem 8 százalékának az elhelye­zését nem sikerült megoldani. A leg­több gondot a cigánygyermekek és az önállóan ' gazdálkodó földművesek gyermekei okozzák. Ugyanis ez a két társadalmi réteg nem keresi a tovább­tanulás lehetőségeit. Bár a tizenöt­­éyesek elhelyezésével kapcsolatosan még mutatkoznak fogyatékosságok, ezt az illetékesek nem adminisztratív úton akarják kiküszöbölni, hanem az új gazdaságirányítás elveivel össz­hangban, gazdasági eszközökkel. Idő­szerűvé vált különböző pályaválasz­tási tanácsadó központok létesítése. Ezek szakképzett dolgozói már 10—12 éves korukban foglalkoznak a gyer­mekekkel, megismertetik őket az egyes szakmák szépségeivel, távlatai­val. A kevésbé vonzó, viszont annál szükségesebb szakmák választására anyagi eszközökkel ösztönzik majd a gyermekeket. Így aztán érvényesül a kereslet és a kínálat törvénye. A vál­lalatok számára hosszú ideig nem volt kifizetődő a tanoncképzés. Közben megváltozott a helyzet, az ezzel ösz­­szefüggő költségeket állami dotáció­ból fedezik. Az idén Szlovákiában ta­nonciskolák építésére 220 milliót irá­nyoztak elő a költségvetésben. (új M egoldás !... íiogy is szokták ■■ mondani? ... na ... szóval az ólet „kitermelt" a problé­mákat. így, Ilyen szé­pen: kttermeli. S mi­velhogy élet, legalább is földi viszonylatban, állítólag mindenütt van, mi sem vagyunk telfesen „probléma­­mentesek" itt, Európa szívének kellős köze­pében. Viszont mi meg tudjuk oldani a prob­lémákat. Itt van pél­dául ez: nálunk min­dig, mindenért sorba kell állni. Még a fize­tésért ts, sőt, akkor is, ha mi fizetünk vala­mit. Persze ném azért állunk rendszerint sor­ban mert kevés az áru — bár ilyesmi ts elő­fordult már —, ha­nem rendszerint azért, mert kevés az üzlet. Gondolom a jó üzlet kevés, mert ugyebár rossz üzlet előtt sor­bán állni valóban rossz üzlet lenne!. . ■ De hát arról akartam beszélni, hogy mi ezt a problémát is sikere­sen kezdjük megolda­ni. és milyen egysze­rű. A demokratikus centralizmus elveit kell ‘ apltkálni ebben a vonatkozásban is és kész, megoldottuk. Szlovákia fővárosában máris bevált az új módszer. Kt-ki kedvé­re vásárolhat, járhat­­kelhet a boltokban, gyönyörködhet a csi­nos személyzetben, a csinos áru áruban, nem lökdösik-böködik^ többé, nem tépik le kabátjáról a gombo­kat, miegyéb . .. Egé­szen egyszerűen „centralizáltuk" a sor­ba állást az újonnan megnyílt „Prior" árú­ház elé. Itt azután ka­tonai és közbiztonsági felügyelet mellett so­rakozhat órák hosszat, aki csak éppen akar. Es közben regényes álmokat is szőhet. . ■ mármint arról, hogy a Priorban mindent kap amit akar, illetve, hogy ott olyasmit is kap, amit másutt nem kap. Immár két hete, nap mint nap elhaladok a Prior előtt várakozó sor mellett. Borzonga­tóan jóleső érzés vé­gigtekinteni ezen a soron. Mennyire fe­gyelmezett, békés nép vagyunk mi. Lám csak!... Nem nyílik száj panaszra, eltűn­tek az ideges, vesze­kedő emberek. S mi­ért is Idegeskedné­nek? Hisz másutt nem kell sorban állni. És ott ts éppen az van — ami a Priorban. (baloghj * Mr * * mw * m Belpolitikai életünkre a jelenlegi időszakban a hibák keresése jellem­ző. Pártunk novemberi plenáris ülé­sének rezolúciója bátran fel is tárta mindazokat a fogyatékosságokat, amelyek a január utáni politikai vo­nalvezetés folyamán keletkeztek. Ám ha valaki figyelmesen olvasta e! a rezolúciót, bizonyára észrevette, hogy a különböző hibák, fogyatékosságok gyökerét nemcsak a január utáni, ha­nem a január előtti Időszakban is kell keresnünk. Több ízben és nyoma­tékosan hangsúlyozza ezt a novem­beri plénum szóban forgó dokumen­tuma is. Lehetetlen ugyanis, hogy a január utáni időszakot metafizikusán kiragadjuk társadalmi fejlődésünk fo­lyamatából. Ha jelenlegi helyzetünk szintézisét akarjuk megkapni, nem indulhatunk januártól, hanem jóval, de jóval előbbre kell visszanyúlnunk. Kényes kérdés, de több dokumen­tumban is szó esik róla, s példaként mi is felhozzuk az úgynevezett szov­jet-ellenes hangulatot. Tény, hogy volt és talán még van is ilyen, ám a dol­gok gyökerére tekintve, meg kell álla­pítanunk egyet: a Szovjetunióhoz fű­ződő őszinte és baráti kapcsolatun­kat szinte évekig mételyezte a forma­­llznfus, felületesség. Ezt kiküszöbö lendő estek át sokan a 16 túlsó olda­lára, s nyújtottak táptalajt azoknak az erőknek, akik sem a múltban, sem ma nem barátai a Szovjetuniónak. Számukra a formalizmus kiküszöbölé­se egyet jelentett a vádaskodással, s amiért tulajdonképpen mi voltunk a felelősek, azt Csehszlovákia népeinek őszinte barátjára akarták kenni. To­­vábbmenve, itt van például a nemzeti­ségi kérdés kiéleződése. Mindmáig sokan meg vannak róla győződve, hogy ez a januári politika következ­ménye. Pedig jól tudjuk, hogy a nem­zetiségi kérdés megoldatlanságának törvényszerű következménye volt. — annak a politikának a velejárója, amely inkább elhallgatta, mintsem megoldotta volna társadalmunk sú­lyos és égető problémáit. A cseh és a szlovák nép, valamint a nemzetisé­gek viszonyának rendezése, s tegyük hozzá, igazságos rendezése szolgálhat csak alapul arra, hogy a jövőben ne kerülhessen sor nemzetiségi villongá­sokra. S itt meg kell mondanunk, hogy mind a január utáni politika, majd később kommunista pártunk Akcióprogramja, becsületesen, a mar­­xizmus-leninizmus szellemében igye­kezett ezt a kérdést megoldani. Várható volt, hogy sok vizet kavar majd a rehabilitáció kérdése. A la­kosság élénk figyelemmel kísérte ezt a folyamatot, hisz tulajdonképpen a A hibák gyökeréről törvénytelenségek megszüntetése min­denkit egyaránt érintett. S ha most visszalapozunk néhány újság és folyó­irat január előtti évfolyamaiba, lát­hatjuk, hogy aránylag sokszor esik szó a rehabilitációkról. Mégis elhúzó­dott ez a folyamat, s januárnak kel­lett jönnie ahhoz, hogy következetes, s hogy úgy mondjuk erőteljes lépé­seket tegyen pártunk ebben a vonat­kozásban is. Na, de hát most is akad­tak olyanok, akik nem tudtak kellő­képpen dísztingválni, s nyomást igye­keztek gyakorolni legfelsőbb hatósá­gainkra, hogy olyan személyeket és rétegeket rehabilitáljanak, akik, Ili. amelyek a valójában osztályidegenek a szocializmus számára, s tevékeny­ségük a múltban is, ma is, a szocia­lista országépítés ellen irányul, amint mód nyílik arra. A K-231 tevékeny­ségét népünk egységének bomlasztása jellemezte tulajdonképpen. Hisz olyan kétes elemekből igyekezett politikai erőt kovácsolni, amelyeknek múltja semmiképpen sem egyeztethető ösz­­sze a szocializmus érdekeivel, s olyan személyeket juttatott szóhoz több eset­ben, akiket nemcsak mi, kommunis­ták, hanem az egész haladó gondol­kodású emberiség elítél. Persze mint már mondottuk, a szándék itt sem volt rossz, arról volt szó, hogy a jog­talanul megbélyegzett vagy elítélt, becsületes embereknek nyújtsunk elégtételt. Az ideológiai viták fókuszéban első­sorban a szocialista demokrácia alap­elvei álltak és állnak ma is. De itt is felfigyelhetünk egy valóban érde­kes momentumra. Mindannyian elis­merjük, hogy a múltban mintegy devalváltuk ezt a fogalmat. Ám sokan úgy érvelnek, mintha a szocialista demokrácia körüli problémák a ja­nuári politikát követően keletkeztek volna. Nem, arról szó sincs. A prob­léma nagyonis régi keletű. Ugyanis mi összetévesztettük a szocialista de­mokrácia deklarálását annak konkrét megvalósításával nem egy esetben. Tehát megint a felületességről, a prob­lémák elhallgatáséról van szó. Január után természetesen hibás elképzelé­sek is be-becsúsztak, — sőt többen akadtak olyanok, akik megfeledkezve a demokrácia osztályjellegéről olyan jellegű néphatalomról kezdtek szó­nokolni, amelynek a valójában csak kevés köze van mindahhoz, amit szo­cialista demokráciának szoktunk ne­vezni. A demokratikus szocializmus meghirdetésével néhány ál-ideológus megpróbálta megtéveszteni a dolgozó tömegeket, nem számítva azzal, hogy ennek a fogalomnak a nyakatekertsé­­ge szinte szembeötlő. A novemberi plénum tiszta vizet öntött a pohárba. Kritikusan és ön­kritikusan vetette fel a problémákat, s valóban disztingváltan szögezte le azt is, hogy a hibák gyökere nemcsak a január utáni, hanem jóval a január előtti politikában is rejlik, (b) KOMMENTÁRUNK ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■Hl Rehabilitáció Az Antifasiszta Szövetség mellett működő Szlovákiai Köz­ponti Rehabilitációs Bizottság eddig nem kevesebb mint 1500 kérvényt kapott, amelyben az illető levélírók kérik rehabili­tációjukat. Két-három, sőt több oldalon írja le ki-ki sérelmeit, vagy vélt sérelmeit, s ha átbön­gésszük e iratokat, meggyőződ­hetünk róla, hogy a múltban valóban súlyos deformációkra került sor a szocialista törvé­nyességgel kapcsolatban is. A hivatalokban jártas ember egy­kettőre, szinte postafordultával intézi el ilyen irányú kérelmét, ám a falvak lakójának sokszor komoly problémát jelent eliga­zodni a főváros hivatal-renge­­teigében. Éppen ezért nyújtott minden­ki számára segítő kezet az An­tifasiszta Szövetség, melynek képviselői kijelentették, hogy erkölcsi joguk és kötelességük támogatni mindazokat, akiket a deformációk időszakában jo­gos sérelem ért. A szóban forgó szövetség tehát központi, kerü­leti és járási bizottságokat szervezett, amelyek figyelemmel kísérik a rehabilitációs folya­matot, s felhívják az illetéke­sek figyelmét az esetleges hiá­nyosságokra. Sőt, hogy még hathatósabb segítséget nyújtsa­nak polgárainknak, tanácsadó­kat is létesítettek, amelyek fel­adata kidolgozni a javaslatokat, s áttanulmányozni a múlt téves bírósági ítéleteit, előkeríteni a bizonyítékokat és segíteni az ügyvédi tanácsadó irodák mun­káját. A feladat, amelyet ezek a bizottságok magukra vállal­tak, valóban sokrétű, sürget­niük kell az ügyintézést, nagy figyelemmel kell kísér­niük a bírósági tárgyalásokat, s nem téveszthetik szem elől azt sem, hogy a rehabilitációra sor kerüljön a szociális biztosí­tással kapcsolatos és a va­gyonelkobzás! ügyekben is. Egy­szóval a rehabilitációs bizott­ság biztonságérzetet ad annak a polgárnak, aki immár évek óta magába fojtja jogos sérel­meit, s aki nem ismeri ki ma­gát különböző rendelkezések­ben, paragrafusokban. Ezt a kezdeményezést azért is kell értékelnünk, mert ezek a reha­bilitációs tanácsadók nemcsak az Antifasiszta Szövetség tagjai­nak nyújtanak segítséget, ha­nem minden állampolgárnak egyaránt, és természetesen ille­tékmentesen. Ezeknek e tanács­adóknak köszönhető, hogy a re­habilitációval kapcsolatos ké­relmek dossziéja egyre lapo­sabb, s egyre több rehabilitá­ciós tárgyalás, bírósági eljárás nyer befejezést. Az érdeklődő­ket viszont figyelmeztetni kell, hogy a tanácsadók mindeddig csak azoknak a polgároknak segítenek, akiket érint a 82/68 Zb. számú törvény a bírósági rehabilitációkról. Tehát mind­eddig nem segíthetnek e tanács­adók azoknak a polgártársak­nak, akiket a járásbíróságok ítéltek el vagy akiket a katona­ságnál jogtalanul munkaszolgá­latra osztottak be. A szóban forgó törvény ezekre a polgá­rokra nem vonatkozik, csak azokra, akiket a kerületi, álla­mi, illetve a legfelsőbb bíróság ítélt el. A közeljövőben várható egy újabb rehabilitációs tör­vény kiadása, amely az előbb említett polgárokra is vonatko­zik majd. Ez után természete­sen az Antifasiszta Szövetség mellett működő rehabilitációs bizottságok és tanácsadók ezek­nek a polgártársaknak is teljes rendelkezésére állnak. Január utáni politikánk egyik pozitív vonása, hogy erélyes és következetes lépéseket tett pár­tunk a szocialista törvényesség megszilárdítása érdekében, és természetesen annak érdekében is, hogy a múlt deformációt ezen a téren is kiküszöböljük. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy a rehabilitációs folyamat valóban igényes, nagy körülte­kintést követelő feladat. S ép­pen ezért — figyelembe véve a jelenlegi belpolitikai helyze­tet és az előttünk álló felada­tokat — türelmeseknek kell lennünk. (P)

Next

/
Thumbnails
Contents