Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-07 / 49. szám

Bratislava, 19B8. december 7.

Ara L— Kős

XIX. évfolyam, 49. szám.

A SZABAD FÖLDMŰVES SZERKESZTŐSÉGE A KARÁCSONYI ÉS AZ ŰJÉVI ÜNNEPEK ALKALMÄVAL KETTŐS SZAMOT AD KI. AZ 51 —52. SZÄM 32 OLDALON JELENIK MEG GAZDAG ÉS ÉRDEKES POLITIKAI, SZAKMAI, KULTURÁLIS ÉS SZÓRAKOZTATÓ ÍRÁSOKKAL. OLVASÓINK, AKIK LAPUNKAT PÉLDÁNYONKÉNT VÄSÄROLJÄK, ELŐRE BIZTOSÍTSAK EZT AZ ÉRTÉKES SZÄMOT AZ ÜJSÄGÄRUSOKNÄL.

Küszöbön

átél

A SZICÍLIAI VÉRES HÉTFŐ

Az elmúlt hét keddjén általános sztrájk kezdődött Szicíliában. A sztrájk tiltakozás arra a hétfői fegyveres beavatkozásra, amely Avoleban a Sirakuzátől mintegy 20 km távolságban fekvő községben került sor. A község határában a rendőrség tüzet nyitott a sztrájkoló földmunkásokra. A kíméletlen puska- és géppisztoly tűz véres eredménye két halott és mintegy 50 sebesült. A 25 éves Angelo Sigona és a 46 éves Guiseppe Scibilla nincstelen földmunkások élettelenül terültek el az országút betonján.

A véres esemény az olasz baloldali pártok és a szakszervezetek, valamint az ország egész dolgozó népének egyöntetű mély felháborodását váltotta ki. Az összes szakszervezetek, köztük a keresztényszocialista munkás egyesülés is, egész Szicília területére általános, tiltakozó sztrájkot hirdettek ki. A legnagyobb szakszervezet, az Olasz Általános Munkásszövetség erélyesen követeli, hogy a jövőben a rendőrség tagjainál ne legyen lőfegyver, ha a sztrájkolók ellen lépnek fel.

Palermóban, Messinában és sok más szicíliai városban a lakosság hatalmas fölvonulásokon tüntetett a halált okozó rendőrterror ellen. Milanóban, Észak-Olaszország milliós nagyvárosában az összes dolgozók 20 perces tiltakozó sztrájkot tartottak. A város utcáin a nagy ipari üzemek dolgozói felvonulást rendeztek és egyedül a Pirelli gumigyár tízezer munkását vonultatta fel. A felvonulás résztvevői „lefegyverezni a rendőrséget!“ jelszavat hangoztatták. Ugyanezen a napon Olaszország sok városában rendeztek szimpátia-sztrájkokat, köztük a nagy kikötők Velence és Livorno kikötőmunkásai is.

Avolában a vérengzés színhelyén a helyzet továbbra is pattanásig feszült. Kedden nagy tömeg gyülekezett az egyik meggyilkolt földműves háza előtt.

A tömegek nyomásának hatására a (hatóságok kénytelenek voltak megindítani a nyomozást annak a megállapítására, hogyan került sor a vérontásra.

Jellemzi a helyzetet, hogy közvetlenül az események után a közeli Sirakuzában megegyezésre került sor a földbirtokosok és a földmunkások képviselői között, amelynek értelmében megújították a lejárt munkaszerződéseket. Lényegében et volt az

avolal munkások követelése Is, és csak azután léptek sztrájkba, mikor jogos követeléseiket a földbirtokosok visszautasították.

Angelo Sigona és Guisepe Scibilla halálának előzményei: tizenegy napja sztrájkoltak már Sirakuza tartomány földmunkásai a munkaszerződések megújításáért és más törvényes rendelkezések . betartásáért. A sirakuzal földmunkások a sziget legnyomorultabbjai közé tartoznak. A földesurak ennek ellenére visszautasították a tárgyalást és nagy rendőri erőket összpontosítottak a mezőgazdasági központok körül, egyben lezárták az utakat.

Hétfőn délben autókon mintegy száz fegyveres rendőr közeledett az Avola melletti útlezáráshoz. Ötven méterrel a cél előtt ácélsisakokat tettek fel, hogy megkezdjék az úton összegyűlt sztrájkolók elleni támadást. Néhány kő repült feléjük, erre először gázbombákkal válaszoltak, majd géppisztolyokból tüzet nyitottak. Az eredményről már szóltunk.

Az avolai vérfürdő egyik, bár legdrámaibb Jele annak az ellentétnek,

amely a tömegek életérdekel és a már évek óta folytatott kormánypolitika között fennáll, és amelyet a burzsoé államvezetés ismétlődő választási vereségei ellenére is tovább akar folytatni.

A helyzet és az ebből logikusan következő osztályharc kiéleződés kísértetiesen emlékeztet a régi köztársaságban az 1930-as években történt eseményekre, amikor a dolgozók elsősorban a legkíméletlenebbül elnyomott földmunkások és szegényparasztok élet-halál harcba kényszerültek a nagyobb falat kenyérért. A cseh, szlovák és magyar burzsoázia számára az égető szociális kérdés teljesen közömbös volt, őket mindenekelőtt a hatalom megtartásának problémája izgatta. így került sor a hatalmas méretű földmunkás tömegmozgalomra. A kormány a jogos követelések meghallgatása helyett a csendőrségre bízta a háborgó tömegek megfékezését. Hogy milyen eredménnyel, arról a kosúti véres vasárnap, a korompai és más helyeken eldördült sok halálos áldozatot követelő csendőrsortüzek tanúskodnak.

Segítettek a főiskolások

Az 1968—69-es iskolaév kissé szokatlanul kezdődött a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán. A diákok egy része az iskola padjai helyett a poprádi és az iglői járás burgonyaföldjeit kereste fel. A fent említett két járás ugyanis segítséget kért a főiskolánktól a gazdag burgonyatermés betakarításához. A kérésnek diákjaink örömmel tettek eleget. A főiskolai diákszervezet vezetőségének a szervezésnél azonban nem volt könnyű dolga. A diákok nagy részének nem volt megfelelő öltözete, egy részük pedig még otthon élvezte a szünidő örömeit. A lázas előkészületek után az indulás napján külön vonat várt a nyitrai állomáson diákjainkra. Október 3-án megkezdődött a segítő munka, amely egy egész hónapig tartott. E hónap alatt tíznaponként váltották egymást a munkacsoportok. Az első tíz napon a másodikosok, azután pedig az iskola újoncai, az elsősök szorgoskodtak a burgonyaföldeken, a negyedikesek felügyelete alatt.

Bizony nem nagyítok a szorgoskodás szóval, mert a szedés, osztályozás, valamint a behordás valóban gyors ütemben haladt. Erről tanúskodik néhány kiváló csoport teljesítménye, mint például Szabados Rozália negyedikes hallgató húsztagú csoportja, amely a poprádi ÁG matejovcei részlegén segített a betakarításnál, ahol hektáronként több mint 280 mázsa burgonya termett. Az említett csoport tagjainak tiszta jövedelme 13 200 korona volt.

Az eddigi értékelés alapján Dukes Pavel csoportja bizonyult a legjobbnak 15 100 koronával. Boris Jakaboviőtól, a főiskolai szervezet brigádfelelősétől megtudtam, hogy összesen 1300 diák vett részt a brigádmunkán. A tiszta jövedelmet, amely csaknem meghaladja a 200 ezer koronát, a főiskolai szervezet számlájára utalták át.

A brigád távozásakor a mezőgazdasági üzemek köszönetüket fejezték ki a segítségért, és búcsúzóul megvendégelték csoportjainkat.

Móricz Zoltán, Nyitra

Itt a tél. Beköszöntött — szinte észre se vettük. Forrongó, lázas munkával teli hónapok röppentek el fejünk felett, s az események sodró szédülete magával ragadta falvainkat is. S most itt a tél, a számvetés ideje megint... A falu figyelme s ez természetes, mindenek,előtt a gazdasági eredmények felé fordul. A decemberi „hajrában“ itt-ott talán még behoz ható valami, jó munkával, jó üzleti szellemmel megáldott vezetőkkel lehet tán javítani a mérlegen. Mégis a téli időszak elsősorban a társadalmi-kulturális élet fellendítésére, kibontakoztatására szolgál. S őszintén szólva ezen a téren is akad tennivaló bőven.

Mindenekelőtt a társadalmi szervezeteknek kell újjárendezniük soraikat. Az elkövetkező hónapok folyamán fokozottabb aktivitás kifejtése szükséges, s nemcsak azért, mert télen kinek-kinek többre futja az idejéből és erejéből egyaránt, hanem azért is, mert ezt belpolitikai életünk konszolidációja sürgetően követeli. A tömegszervezetek vezetőségei előtt tehát valóban fontos feladat áll, ki kell dolgozniuk a téli hónapok munkatervét, akcióprogramját. S ha már szempontokról beszélünk, akkor e munkatervek előterében mindenekelőtt a politikai kérdések tisztázásának szükséges állnia. Forró nyarat éltünk át, és bár a falu keze tele volt munkával, jutott ideje arra is, hogy odafigyeljen mindarra, ami politikai életünket sokszor kérdésessé, problematikussá tette. Ezeket a problémákat kell az elkövetkező időszakban analizálni, ezek lényegét kell mindannyiunknak megérteni. Ha ebből indulunk ki, rögvest láthatjuk, hogy valóban rengeteg tennivaló áll előttünk, s csak akkor érhetünk el eredményt, ha megfontoltan, céltudatosan járunk el.

A klubélet fellendítése szintén elsőrendű feladataink közé tartozik. A már meglevő szövetkezeti klubok vezetői jól tudják, mit kell tenniük, mire kell irányítaniok falun élő ifjúságunk figyelmét. Nemes, művelődéssel párosuló szórakozást kell biztosítani a fiataloknak. Persze egészen más s mondhatjuk így is: bonyolult a helyzet ott, ahol mindeddig nem rendelkeznek szövetkezeti klubbal, így azután hiányzik az az öszszefogó kapocs, amely életre keltheti falusi fiataljaink alko tó tevékenységét. Az idő már bebizonyította, hogy mindenütt lehetséges a klubélet kialakítása. A falu vezetőin múlik, hogy ehhez megteremtsék a szükséges előfeltételeket, s itt tolul előtérbe rendszerint a helyiségprobléma. Nos, falvainkat járva gyakorta tapasztaltuk, hogy a megfelelő helyiségek egész sora áll kihasználatlanul. Sőt, berendezett klubokkal is találkozik elvétve az ember, — olyan (helyiségekkel, amelyeket csak azért nem bocsájtanak az ifjúság rendelkezésére, mert kímélni, óvni akarják a drága pénzen vásárolt bútort. Mi most nem akarunk önköltségszámítást végezni, hisz enélkül is világos, hogy a klubberendezésre fordított pénzösszeg össze sem hasonlító azzal az erkölcsi és ebből eredően természetesen anyagi kárral, amelyet az előbbi hiánya okoz. Kocsmákban .csellengő fiatalok összehasonlíthatatlanul több kárt okoznak a társadalomnak, mint azok, akik esetleg a klubot használják, könyveket, újságokat lapozgatnak, lemezjátszóval, magnetofonnal, társasjátékkal szórakoznak.

A tél beálltával megkezdődik falvainkon a műkedvelő színjátszó csoportok és esztrádegyüttesek évadja is. Egyremásra kerülnek sorra a bemutatók. S az utóbbi időben sokan felteszik a kérdést: vajon szükségünk van-e még, a televízió korában, műkedvelő együttesekre? A válasz egyértelmű: feltétlenül szükséges! Bár nevetséges lenne tagadni a színvonalbeli különbséget, mégis bátran kijelenthetjük, hogy erkölcsi vonatkozásban pótolhatatlan a műkedvelés. Elsősorban is tömegjellegéről kell szólnunk. Mert bár igaz, hogy a tévé képernyője mellett ezrek és milliók üldögélnek esténként, igaz az is, hogy műkedvelő együtteseink ezreket serkentenek alkotó tevékenységre, s ebben az esetben a hangsúly az „alkotóin van. A műkedvelés anyanyelvűnk ápolását is jelenti, ugyanakkor a művészetek megismerésének és megértésének célravezetőbb eszköze sokszor mint a televízió.

S most, utoljára, következzék az, ami tulajdonképpen a legfontosabb: a könyv. A tél falvainkon a művelődés ideje is. Bár az olvasásnak nincsen idényjellege, mégis a hosszú téli esték bizonyulnak a legalkalmasabbnak arra, hogy könyvet vegyünk a kezünkbe. De nemcsak a szépirodalomról van szó, a szakmai tudás elmélyítése is elsőrendűen fontos. Tegyük lehetővé a szövetkezeti dolgozók számára, hogy a legmegfelelőbb formát választva mélyíthessék el a tél folyamán szakmai tudásukat. Ne engedjük, hogy a különböző tanfolyamok és munkaiskolák formálissá váljanak, munkánknak adjunk kellő tartalmat, amelynek feltétlenül jó módszerrel kell párosulnia.

Tavasznyílásig még hosszú az idő, sok-sok szabad estét tölthetünk meg addig is tartalmas szórakozással, s itt domborodik ki a különféle társadalmi szervezetek szerepe. Ez a feladat rájuk hárul, s csak akkor végezhetnek jó munkát, illetve csak akkor érhetnek el tömeghatást, ha valóban megmozgatják a társadalmi élet „állóvízét“. Mi mindannyian tudjuk, hogy kis jóakarattal, önfeláldozással csodákat lehet művelni. Ha összefogunk, s tömörítjük mindazokat az erőket, amelyek, divatos szóval élve, progresszívak, elérhetjük, hogy a tél folyamán valóban hasznos, alkotó tevékenységet fejt majd ki falvaink dolgozó népe. A művelődés, kellemes és tartalmas szórakozás, tán így is lehetne mondani, jó „befektetés“. Növeli az ember értékét, fejleszti látókörét, ennek következtében természetesen produktívabb munkát tud kifejteni, s mindent egybevetve hasznosabb tagjává válik társadalmunknak. Ezt és ennyit most, a tél küszöbén. S mielőtt valamihez is kezdenénk, tudatosítanunk kell, hogy komoly időket élünk, tehát nincsen helye a formalizmusnak, látszatmunkának. Ez korunk parancsa, ez a szocializmust építő ember erkölcsi törvénye.

A mezőgazdaságban igen sokoldalúan kihasználható a keletnémet gyártmányú T-174 típusú univerzális rakodógép. Az idei gazdag cukorrépatermés szállításánál is nagy segítséget nyújtott. Kitűnően alkalmas a répaszelet kirakására is a vagonokból. Foto: Kajtor Pál