Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-30 / 48. szám
— No. maid a Pokolégés dőlő cirokiában több lesz — váltia fel a reménykedés az első csalódást.---------------------------------^ 10. szám 9 A TARTALOMBÓL: 4 A vadászat hónapjának új tormái A A szlovákiai vadászat távlatai A Szót kérünk a túzok védelmében A Szomorú végű vadászkaland A Vadásznaptár A Veresszárnyú koncér A Vigyázat, csuka! A Segítség, segítség emberek! A Orvhalász-járvány A Mérgező-e a halak vére? A A csengő A Csukázók V___________________________/ Néhány perc elég ahhoz, hogy puskások, hajtők egymást követve arcvonalba húzódjanak. Az Ökörtó dűlő csenevész nádasa, zsombékosa díszestollű fácánokat rejteget. A hajtők füttyögetése, zajongása, no meg a kutyák csaholása felveri a pagony szárnyas vadjait. Féltízkor dörren az első lövés, amelyet puskaropogás követ. Rebben a kakas, repül a tolla, és mire földet ér, alig fut néhány métert... A simaszőrű, hű segítőtárs lába gyorsabb ... Az utókezelést már a hajtó végzi el, aki a már élettelen zsákmányt nyakánál a szíjkötegre rögzíti. Sok a tvúk. kevés a kakas: ez az egyöntetű megállapítás. No meg a szél is akadályoz. Fácánvadászatra legalkalmasabb a szélmentes, csöndes idő. Mintegy harminc hektárnyi a méteres magasságú takarmánycirok. Jó búvóhely a vad száA vadászgazda jelentést tesz a vadászelnöknek VADASZ es A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE IV. ÉVFOLYAM 1968. NOVEMBER Vadászaratás Nádasdon Rakoncátlan, hűvös szél söprögeti a nádasdi utcákat. Am a zöld egyenruhás flintások mit sem törődve az ingyenes „utcaseprővel“, a vendéglő előtt gyülekeznek. A találka jól kezdődik: az érkező vendégeket és a helyi vadászokat szíves szóval invitálja be Vajas János, a vadászgazda egy kis lélekmelegttőre, majd kisvártatva az indulást szorgalmazza. Hiszen az idő nem vár ... Kilenc óra. A nimródok hada az üresedő határ felé veszi útját. Amikor a falutól már tisztes távolba ér, kezdődik a szokásos vadász-ceremónia. A vendégvadászok és a helyiek két sorfala fegyelmezett, nyugodt, csak a féltucat négylábú segítőtárs türelmetlenkedik. Vajas, a vadászgazda jelentést tesz Méhes Lászlónak, a helyi vadászegyesület elnökének: — Elnök elvtárs, 22 puskás, 14 hajtő vadászatra készen! Kölcsönös tisztelgés. Rövid tanácskozás közepette éberségre, figyelmességre íntő szavak röppennek, hiszen a vadászpuska nem játékszer. A vigyázatlanság emberéletet követelhet. A nyolc év során egyetlen komolyabb esetre nem került sor a vadászatok alkalmával, ami arra vall, hogy ennek tudatában veszik kézbe a fegyvert. mára. S mégsem számottevő a puskavégre kapott zsákmány. A mellette levő magyar hibridcirok kisebb területű, de szinte áthatolhatatlan, mint az őserdő. A vadászok hiába bíztatják a hajtókát: „Bele a cirokba! Lazsálásnak itt semmi helyei ...“ — azokon bizony nem fog a szép sző. Kihúzódnak a dzsungelból, s a kanálisparton csellengnek. Vagy tíz puskás azonban minden kényelmet félretéve, eltökélten tör utat a sűrű, magas hibridcirokban, hogy néhány díszes nyakékűvel gyarapítsa a zsákmányt. Csörtetnek, mind kedvszegettebbül, mert a puskák hallgatagok. . . Alig akad dolguk. A határ felső részét átszelő kanális hídjánál szusszanásnyi pihenő. A Nagy tő dűlői zsombékos, sás a kevésnél is kevesebb szárnyasvadat kínál. A Szabótag annál többet. Megint puskaropogás. Surran a fácán, s menekülne, de ... ólomgolyőcskák sebzik. Zuhan, majdhogynem a kutya szájába esik. A csalitok, berkek lakóinak egy része a szomszédos bodakiak cirokjába húz ... A kakasok meg jobbára a hajtók vállára kerülnek. Legzsákmánydúsabbnak ígérkezett a Királyrétje dűlő kukoricása, illetve kórója. A vén Duna menti határrész csöndjét egyszeriben felverte a puskalövések zaja, hajtók kiabálása, kutyák csaholása. Volt is dolga Méhes Zoltánnak, Gróf Tibornak, Oláh Ferencnek és a többi vadásznak. A hajtók vállaira minden eddiginél több súly nehezedett. Estébe hajlott az Idő, amikor a napi zsákmány terítékének négy sarkán fellobbant a láng. A rőt fény megvilágította néhány percre Nimród fiainak arcát, a nap győzteseit, akik fáradságot nem ismerve szüntelenül járták a pagonyt. A társasvacsorán Gróf Bözsi néni, a főszakács, valamint a vadászfeleségekből összetevődő segédszemélyzet párolgó, illatos fácán- és nyúlpörkölttel kedveskedett. Igen finom, ízletes volt a főztjük. A vadászok mindezt méltányolva, ajándékokkal kedveskedtek. Az est legkiemelkedőbb eseménye volt Hauer István vadászjelölt vadásszá avatása. A bíró szerepét Gróf István, tapasztalt, sokéves vadász töltötte be. Az avatott védőül Méhes Lászlót, keresztapául pedig Oláh Ferencet választotta. Lekerült az ifjú vadász puskaszíja, s bizony az elkövetett „baklövésekért“ 16 ütést kellett elszenvednie. Megkérdeztem az újdonsült vadászt, hogy érzi magát, s mit üzen a vadászjelölteknek? — Bár sajog még az ütések helye, ettől függetlenül életem legboldogabb perceit éltem át. Eddig nem éreztem magam vadásznak, csak most, miután vadásszá avattak. Azt üzenem a vadászjelölteknek, az öt liter bor, amit fizettem, nem a világ pénze, több is veszett Mohácsnál ... Az ütés csak jelképes, dacára annak, hogy sajog. Ez mind semmi. A vadásztársak megbecsülése, amely megnyilvánul irántam, mindennél többet jelent. — Sok sikert a vadászathozl Legyen kicsit szoknyavadász is, hiszen még nőtlen I — búcsúztam az újonc vadásztól. Bizonyára megállja a helyét. Nimród fiának lenni nem egyszerű dologi N. Kovács István
