Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-23 / 47. szám
A fészek szűkítése, takarása A méhcsalád hőszabályozóképessége nagy. Szükség szerint képes a fészket fűteni, viszont túlságos melegben hűteni is. Az ezzel Járó munkához szükséges energiát a méhek a mézből termelik. A hőszabályozás tehát mézfogyasztással jár. Minél nagyobb hőkülönbséget kell a méhcsaládnak kiegyenlítenie, annál több mézet fogyaszt. A hőtermelés a méz átalakítására szolgáló fűtőberendezést, a méhek testét is koptatja. gyengíti. Minél több mézet alakit át a méhcsalád a tél folyamán hővé, annál jobban elhasználódik a méhek szervezete. annál kevesebb erőtartalékuk marad a tavaszi fejlődésre. A méhcsaládok téli hőgazdálkodását külföldön gyakran jó hőszigetelő anyagokkal bélelt, vagy ilyenekből készült kaptárakkal igyekeznek megkönnyíteni. A nálunk általánosságban használt, vékony deszkából készült kaptárak láttán külföldi látogatóink minduntalan felteszik a kérdést: „Hát nem fagynak meg ezekben a kaptárakban a méhek?“ Nem fagynak meg, azonban többet fogyasztanak, életerejüket gyorsabban felélik, tavaszszal pedig vontatottabban fejlődnek. Ezek a káros következmények annál nagyobb mértékben jelentkeznek, minél keményebb a tél, és minél gyengébb népességben és élettanilag is a méhcsalád. Kaptáraink a hideg ellen kevés védelmet nyújtanak. Fontos. hogy e hiányosságukat télire mérsékeljük. A hőgazdálkodás megkönnyítésének egyik lehetősége a méhcsaládok fészkének kisebbítése. A fészket annyi lépre szűkítjük, amennyit a télire csökkent népességű méhcsalád sűrűn takar. Ezzel a méhek által termelt hőnek az egész kaptárban való szétáramlását nehezítjük meg, a meleget a fészek lépeire összpontosítjuk. A fészket deszka választófallal, szalma-, vagy gyékénypárnával, keretre szegezett bőrlemezzel szűkíthetjük. Fontos, hogy 1. a fészek a kijáró közelében helyezkedjék el, 2. valamennyi léputcájában elegendő élelem legyen és 3. a telelőcsomó középpontjában üres sejtek is legyenek. A szűkítésen kívül nagyon fontos a fészek felső takarása is. A takaratlan fészekből felfelé áramló meleg levegő az egész kaptárban eloszlik. Pótlása nagy mézfogyasztással jár. Ezenkívül a kaptár „lakatlan“ részébe áramló meleg levegőből a lehűléskor kiváló párák lecsapódnak a hideg lépeken, a kaptár falain. Ez penészedést okoz. A fészket felülről szalmapárnával, papírral, rongyokkal, mohával, pelyvával, szénával takarhatjuk. Az olyan hőszigetelőket, amelyeket a méhek megrágnak, szilárdabb anyaggal kell azoktól elválasztani. Erre jó a bőrlemez, a deszka stb. A kaptárt szennyező anyagokat zsákba varrva használjuk. A takaró anyagot helyezhetjük közvetlenül a keretek felső léceire (zárt léputcás teleltetésj, vagy egy két cm-rel azok fölé. Utóbbi esetben a méhek a lécek fölött közlekedhetnek. Zárt léputcánál ezt nem tehetik, amire azonban — elegendő, és a léputcákban helyesen eloszló élelem mellett — nincs is szükség. Sokan azt állítják, hogy ha a fészket vízpárákat át nem engedő anyaggal takarjuk, akkor azon víz csapódik le, a fészek nedves lesz. Ilyesmitől csak akkor kell tartanunk, ha a fészekben sok lépet hagytunk, és ha a vizet át nem eresztő anyagon nincs hőszigetelő réteg. A szűkített fészekből az oldaltakarók mellett a páradús meleg levegő a kaptár többi részébe is kíáramlik. Itt lehűl, és páratartalma a hideg kaptárfalon, vagy a lépeken kicsapódik. Ettől a nedvességtől a lépek megpenészedhetnek. Mivel ez rendszerint a kaptár leghidegebb, fészektől legtávolabbi részében szokott bekövetkezni, helyes, ha a kaptárból legalább a szélső lépeket kiszedjük. A szűkített és gondosan takart fészekben a méhek jól telelnek, kevesebbet fogyasztanak. Nagyon előnyös az ilyen berendezés a télvégi, kora tavaszi fejlődésre is. A fiasítás számára szükséges nagyobb meleget a méhcsalád az ilyen fészekben sokkal könnyebben tudja fenntartani, mint a szűkítetlenben, takaratlanban. A szűkített és takart fészekben való teleltetést sokan helytelennek, károsnak tartják. Pedig a jól előkészített szűkített fészekben a méhek jól telelnek, páralecsapódás, penészedés, hasmenés nincs. Hazánkban az ilyen teleltetés széles körben elterjedt és jól bevált. A téli hőgazdálkodással kapcsolatban szólnunk kell még a kijáró nagyságáról is. Télen a méhcsalád levegőszükséglete sokkal kisebb, mint az év többi időszakában, mert ilyenkor élettevékenységét a legkisebbre csökkenti. Ezért télen sokkal kisebb kijáró szükséges, mint nyáron. Felső kijárős kaptárakon léputcánként egy négyzetcentiméteres nyílás elegendő. Az alsó kijárókat nagyobbra hagyhatjuk, mivel ezeken a levegőcsere lassúbb. A kijárókat az egerek és a cickányok ellen fogas szűkítővei kell védeni. A cinkék ellen a kijáró elé helyezett bőrlemez, vagy deszkaellenző nyújt megnyugtató védelmet. Ez egyúttal a szél káros hatását is mérsékeli. Zárt helyen a méhcsaládok akkor telelnek jól, ha sok levegőjük van. Zárt helyi teleltetésnél tehát a méhcsaládokat nem szabad az elmondottak szerint szűkíteni és takarni. Faluba Zoltán Ä veszély mérséklésére Caron azt ajánlja, hogy a kaptárt el kell fordítani. A kijáró oldalra nézzen. Annyira megzavarja ez a családot, hogy kevesebb méh indul gyűjteni, kevesebb mérgezett nektár és virágpor jut a kaptárba. A röpködés korlátozásának más módjai is lehetnek. Máshol is ajánlották a méhek röpködésének megzavarását ugyanilyen célból. Bognóczky Géza például a „Méhészet“ 1957. évi 45. oldalán megírta, hogy hátsó mézkamrás kaptárjának mindkét végén volt kijárója, de a hátsót mindig zárva tartotta. Bognóczky megnyitotta a menekülő helyet és VÉDEKEZÉS A MÉHEK MÉRGEZÉSE ELLEN a szellőző réseket. Másnap hajnalban bezárta az elülső kijárót, s megnyitotta a hátsót, melyen a méhek addig még nem közlekedtek. A röpködés megindultakor a méhek a megszokott nyíláson szerettek volna hazatérni. Csomósodni kezdtek a kaptár elején, aztán a szellőző réseken felhúzódtak a menekülőhely rostaszövetére. Estefelé már hatalmas csomó gyűlt össze a rostán a kaptár teteje alatt. Ha nincs hátul is kijáró, meg kell fordítani a kaptárt. A szerkesztőség azt a megjegyzést fűzte hozzá, hogy a szellőző résnek a megszokott kijáró fölött kell lennie. Ha a fekvőkaptár szellőző nyílása nem a hosszú oldalon, hanem a tető két végén van, a méhekfölvonulását úgy érhetjük el, hogy a megfordított kaptár tetejét 3—4 cinre föltámasztjuk. Bognóczky József pedig a kaptár döngetésével zavarta meg a családot. A „Méhészet“ 1958. évi 255. oldalán így írt erről: „Az idén a burgonya porozásakor a veszélyeztetett területhez legközelebb eső családomat a kaptár döngetésével, megszakításokkal fél óráig tartó ütögetéssel zavartam meg. Az első percekben a méhek tömegesen kitódultak, később azonban lecsendesedtek, s nem zavarta őket a folytonos dobolás. Magukat mézzel megsziva, aránylag nyugodtan viselkedtek, a kijárónyílásban sem csomósodtak, hanem szellőztettek. Elvétve egyegy röpült csak fel, de munkára ez sem ment. Míg a meg,nem zavart családoknál virágporhordás volt, addig a megzavart családnál ezt nem lehetett látni.“ (Gleanings in Bee Culture) 3 A vegyszerekkel mérgezett méhcsaládok mébei szerteszét a földön.
