Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-23 / 47. szám
A növényvédelem és a méhek (Folytatás az 1. oldalról.) (Toxafen 10) készítményhez, amelyet a 37/1963, számú kormányrendelet az aránylag kártalan szerek közé sorol. Sajnos a gyakorlatban a méhekre ez a vegyszer is károsnak bizonyult. Azon kísérletek, amelyeknek az volt a feladata, hogy a vegyszer közé olyan anyagot keverjenek, amely kellemetlen szagával a méheket elriasztja, a gyakorlatban szintén nem járt sikerrel. A törvényhozók is számoltak ezzel a tényállással, ezért rendelettel szabályozták a vegyszerek alkalmazását azon okból, hogy a méhészetben előforduló károk a lehető legalacsonyabbra csökkenjenek. Jelenleg a 36/1963-as számú kormányrendelet van érvényben, melynek betartásával mind a méhészek, mind a mezőgazdasági üzemek részéről a minimumra csökkenthetjük a méhek mérgezését. A rendelet a növényvédő szereket a méhekre való káros kihatásuk mértéke szerint 3 csoportra osztja: mérgező szerek, káros szerek és aránylag kártalan szerek. Minden vegyszercsoport alkalmazására külön-külön határozatok érvényesek. Mik a rendelet legfontosabb határozatai? A. Kötelezettségek a növénytermesztők részéről: a) Mérgező szerek alkalmazása tilos olyan virágzó mezőgazdasági növényeknél, amelyeket méhek látogatnak. Ugyancsak nem permetezhetünk virágzó fákat és bokrokat. b) Káros szerek alkalmazása tilos, amikor a méhek a virágzó mezőgazdasági növényeket látogatják. c) A rendelet megállapítja, hogy virágzó növényállománynak olyan területet kell tekinteni, amelyen négyzetméterenként átlagosan legalább két növény virágzik. A négyzetméterenkénti átlag azt jelenti, hogy a tilalom akkor is érvényes, ha akadnak területek, ahol még a növény nem virágzik, de egyik másik helyen a virágzás oly mérvű, hogy nőként az egész táblára legalább 2 virágzó növény jut. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy nem a virágok, de a virágzó növények száma a mérvadó. d) A mérgező szerek alkalmazása akkor lehetséges, ha a vegyszer a szél által nem juthat olyan területekre, ahol virágzó mezőgazdasági növény, fa vagy bokor van s ezeket a méhek látogatják. Mérgező vegyszerek kiszórása tehát — különösen repülőgépről — tiltva van, ha fennáll a veszély, hogy a szél az anyagot olyan területre is viheti, amelyen méhek tartózkodnak. Ha káros szer alkalmazásáról van szó, a 2 r,T5!l=l-H méhek röpködési időszakában tilos a permetezés. e) Virágzó fák alatt mezőgazdasági növények csak úgy permetezhetők mérgező szerekkel, ha kezeskednek arról, hogy az anyag nem jut a fák virágaira. Ilyen esetben káros vegyszer alkalmazását csak akkor engedélyezik, ha a méhek röpködése idején sem történhet mérgezés. f) Ha a mezőgazdasági növény nem virágzik ugyan (cukorrépa), de közötte más virágzó növény van (pl. gyom, m2-ként átlag legalább két virágzó növény) akkor a termelő a kezelés megkezdése előtt a virágzó növényeket köteles eltávolítani, amennyiben ezt a mezőgazdasági növény állapota lehetővé teszi. g) Amennyiben a vegyi készítmények permetezésénél vagy kiszórásánál repülőgépeket használnak, ezt az illető gazdaság köteles bejelenteni a helyi nemzeti bizottságnál és a szomszédos falvakban is, hogy azok legkésőbb az előző nap 18 órájáig kihirdethessék a vegyszerezés napját és óráját. h) Ha a közérdek azt kívánná, hogy a kezelést — mérgező szerekkel — virágzó növényeken is végezzék, erre csak a járási nemzeti bizottság adhat kivételesen engedélyt. A járási nemzeti bizottság köteles a kivételezésről időben értesíteni a helyi nemzeti bizottságot. Az pedig köteles értesíteni a termelőket és méhészeket legalább 24 órával a vegyszeres kezelés előtt, hogy a méheket kár ne érje. (A méhcsaládok lezárását legalább 3 órára, az ideiglenes elhelyezést stb.) A hirdetmény ezen pontját (12 §) mind a termelők, mind a méhészek gyakran helytelenül magyarázzák. Sok esetben a termelő kihirdeti a kezelés idejét akkor is, ha nem kapott erre a járási nemzeti bizottságtól engedélyt. így károk keletkeznek a méhekben. Az ebből eredő per folyamán a termelő rendszerint azzal védekezik, hogy a kezelés időpontját előre bejelentette. A kezelés előzetes bejelentése csak akkor szükségszerű, ha a járási nemzeti bizottság kellő indokkal kivételt engedélyezett, hogy a növényeket, bár virágzásban vannak kezelni kell. Ha pl. a termelő kivétel engedélyezése nélkül alkalmazta a mérgező, vagy káros szereket virágzásban levő növényekre, vagy ha a szél ráhordta a vegyszert a nem kezelt, de virágzó növényekre, a termelő kezeskedik a felmerült kár megtérítéséért akkor is, ha a kezelést előzőleg kihirdette, mert az idézett hirdetmény értelmében virágzó növényeket tilos ártalmas szerekkel kezelni. A rendelet sajnos oly rövid határidőt ir elő a méhészek értesítésére, melyek a gyakorlatban a legtöbb esetben nem kielégítőek. Egyelőre még nem sikerült az előírt határidőt meghosszabbítani, ámbár a méhészek szövetsége ezt minduntalan szorgalmazza. Látjuk tehát, hogy a 37/1963- as számú rendelet átlagában kielégítően gondoskodott a méhvédelemről, mérgező és káros vegyszerek alkalmazása, valamint a kártevő rovarok ellen. Ha mindenki az idézett legfontosabb kötelezettségeinek eleget tenne, a károkat tetemesen csökkenthetnénk. Az idézett hirdetmény azonban a méhészekre is kötelezettségeket ró, éppen a károk megelőzése érdekében. B. Kötelezettségek a méhészek részéről: a) Minden méhész köteles évente legkésőbb március 25-ig az illetékes helyi nemzeti bizottságnál a méhcsaládok állandó helyét bejelenteni. Ezt a jelentést a méhészszervezet is eszközölheti. Úgyszintén köteles a méhész jelentést tenni legkésőbb 10 nap a vándorlás előtt mind az illetékes helyi nemzeti bizottságnak, — melynek területén a méhcsaládokat nyilvántartották — mindazon helyi nemzeti bizottságnak, amelynek hatáskörébe tartozik a kijelölt vándortanya. Tudatnia kell hol szándékszik méhcsaládjait vándorlás alkalmával elhelyezni. Amennyiben ez a hely nem volna a község beépített területén, úgy köteles a méhész helyrajzot mellékelni, melyből kétséget kizáróan megállapítható a vándorolt méhcsaládok helye. Ha a méhcsaládok a község beépített területén kívül tartózkodnak, köteles a méhész mind az állandó telep, mind a vándortelep helyét felismerhetően megjelölni úgy, hogy a telep repülőgépről is könnyen látható legyen. Erre legalkalmasabb sárga vászonból készített háromszögű jelzés, melynek külső oldalai legalább egy méter hosszúak legyenek. A jelzést vízszintes helyzetben olyan helyre kell rögzíteni, hogy a repülőgép bármely irányból messziről észrevehesse (tehát nem a fák alá!). Ennek az előírásnak a betartása fontosabb, mintsem gondolnánk. Az idézett hirdetmény 11. §-a megállapítja ugyan, hogy a virágzó növények vegyszerezésének tilalma nem érvényes olyan esetekben, ha a kezelendő növények mintegy 5 km-nyi távolságában nincsenek méhcsaládok. Ha így a. méhészek az évente kötelező bejelentést elmulasztják, a termelő azzal védekezhet, hogy a hirdetmény 11. §-a értelmében joggal kezelte a már virágzó növényeket, mert 5 km-nyl távolságban nem volt bejelentett méhcsalád. Ilyen esetben az esetleges kártérítési per eredménye igen kérdésessé válhat. b) Ha a kezelés következtében a méhcsaládokat kár éri, a méhész köteles erről az Illetékes helyi nemzeti bizottságot értesíteni. A helyi nemzeti bizottság köteles legkésőbb 48 órán belül bizottságilag a termelő, a károsult méhész, ez illető állatorvos és a méhészszervezet képviselője megállapítani: az elhullott méhek mennyiségét, a védőszerek alkalmazásának idejét, mily módon alkalmazták a védőszereket (kézzel, gépekkel, repülőgéppel), a vegyszer nemét, mennyiségét, területi egység szerint és az anyag összetételét. milyen növény ellen alkalmazták, a növény virágzásának állapota a kezelés idején (két virágzó növény m2-ként), a keletkezett kár hozzávetőleges összegét. A méhészek jogosultak a felmerült károk megtérítését attól követelni, aki a kárt okozta, szükség esetén per útján is. A helyi nemzeti bizottság képviselője egyúttal összegyűjt legalább 500 méhhullát és a kezelt növény több példányát mellékelve elküldi azt az illetékes állategészségügyi intézetnek megvizsgálás céljából. A méhhullákat és növénypéldányokat minél előbb össze kell gyűjteni. Ha netán harmat, vagy eső érné őket, a vizsgálat eredménye hiányos lehetne. Az idézett hirdetmény mellékletei felsorolják, mely vegyszerek mérgezők, melyek károsak, s melyek kevésbé mérgezők. Úgyszintén felsorolja azokat a mezőgazdasági növényeket, fákat és bokrokat, melyeket a méhek felkeresnek, valamint a gyomnövények nemeit. A legszorosabb együttműködést a méhészek és a termelők között a károk megelőzése érdekében. SVANZER L„ Bírósági szakértő, aki a 37/1963-as rendelet megszövegezésénél közreműködött A LÉPCSERÉRŐL A lépesére fontossága különösen a gyomorvész elleni harcban döntő, márpedig gyomorvész (noszéma) szinte minden méhészetben ott van. Az angolok tapasztalata szerint sokszor igen hasznos a fészek teljes lépcseréje, méghozzá oly módon, hogy azt egyszerre cserélik le. Az anyának lehetetlenné teszik, hogy a fertőzött lépbe petézzen, anyaráccsal különválasztják a kiépített lépeket a műlépektől. Ez a rajállapotba helyezésnek egy különleges módja, de az építtetést csak ügy lehet biztosítani, ha a családot az esetleges hordás ellenére is etetik. Általában 10 liter szirupot számítanak egy-egy családra. Az anyátlan részben 3 hét alatt kikel a fiasítás és a méhek a méz nagy részét is áthordják az új fészekbe. A teljes áthordás után a régi lépeket ki kell olvasztani. Ezzel a módszerrel a gyomorvész is eltűnik a családból, de a rajzás veszélye is erősen csökken. Még olyan esetben is ajánlatos az ilyen teljes fészekcsere, amikor egészséges a méhcsalád. (Vcelár, 1968/3—4);
