Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-23 / 47. szám
A méhlakások és lépesítés fermészeitani feltételei A virágportól megfosztott méh viselkedése (Folytatás a 7. oldalról.) létjogosult és halaszthatatlanul szükséges. 3. A korszerű méhészkedés jövőjét a maximális mézhozam határozott irányvonalával, vagyis egyetlen és mindenkor a természettani feltételek betartásán alapuló kezelési metodikával kell biztosítanunk. Ezzel lényegében kimondottuk, hogy a méhcsalád biológiai életfeltételeire és leghatásosabb munkabírására, mai Ismereteink alapján, a természettani feltételekben idézett „megfelelő“ méhlakás nagysága alatt, milyen méhlakást tartunk legmegfelelőbbnek! Ezt a nagyságot tartjuk a korszerű méhészkedés ökonómiai szempontjából is legmegfelelőbbnek. Ogy tapasztaltuk, hogy nagyobb lépfelületű vagy több Ilyen keret alkalmazása nem célszerű, mert az anyagtöbblet drágábbá teszi a kaptárt, viszont sem jobb fejlődést, sem nagyobb eredményeket nem biztosít. Természetesen nem tesszük ezt a keretméretet és kaptárnagyságot mindenki számára máris kötelezővé. Az eddig használatos kaptának és keretek felhasználódásukig megmaradhatnak. Mindamellett látszik, hogy hazánkban a fejlődés útjára léptünk. Létrejött a mémészkedés iránya, az általános méhtartás kérdése és az egységes országos kaptár nagyságának elvi kérdése. Az említett bizottság nyilatkozata után 1960. október 1-től érvénybe lépett a 46 66 40 és 46 66 41 sz. Csehszlovák norma, mely magát a méhtartást és a méhészkedés írásbeli nyilvántartását szabályozza. Ez nem más, mint egységes, széleskörű méhészmetodika. Egyes részei nemcsak javasolt méhészkedési módok gyűjteménye, hanem szakmai értelmű kifejezések gazdag javaslata is. Figyelembe veszi a méhtartás természetes és tenyésztési lehetőségeit, melyek végeredményben a termelés irányát és intenzitását döntik el. Ezeken alapszik hazánkban az egységes kaptár normája, mely 47 88 10 — 47 88 18 számok alatt lépett érvénybe 1962. július 1-én, melyet a tudományos és gyakorló méhészeti dolgozók széles köre alakított ki. Főképpen azt akarták elérni, hogy az eddig használatos rengeteg keretméretből a legmegfelelőbbet hozzák létre. Eddigi tapasztalataink igazolják, hogy a megoldás jő volt. Ezzel választ csak a méhlakás nagyságára vonatkozóan adtunk. Ezt azonban mai ismereteink szerint a méhcsalád biológiai életfeltételeire, a korszerű méhészkedésre is a legmegfelelőbbnek tartjuk. Szirmai István A hátsó lábának kosárkáiban virágporral megrakodott méh hazaérkezve alkalmas sejtet keres, és a virágporcsomókat többi lábával belelökdösi. Virágporcsapda használatakor a kijáróra szerelt rács vagy fésűs szegélyű nyílás lesodorja a méh rakományát. A méh a kaptárba siet, a virágpor a tartályba hull, s onnan a méhész kiüríti, eladja, vagy fölhasználja. McDonald J. L.-nek, az Egyesült Államok kutatójának érdekes gondolata támadt: el kellene lesni, hogyan viselkedik a kaptárban a virágporától megfosztott méh. Üvegfalú megfigyelőkaptárhoz ült. A kijáróra virágporszedő rácsot tett. Egyremásra érkeztek a virágporcsomót cipelő méhek. Terhük fennakadt a rácson,, s a gyűjtőládikába pottyant. A méhek kissé visszahőköltek, de folytatták útjukat. Aztán, mintha semmi sem történt volna, sejtet kerestek, beledugták hátsó lábaikat, s nagy igyekezettel próbálták róla lefeszegetni azt a virágporcsomót — ami már nem volt ott. Ügy viselkedtek tehát, mintha nem vesztették volna el lábukról rakományukat a kijáróban. De hátha mégis maradt valami kevés a virágporból, s ez izgatta a méhet? McDonald ennek kifürkészésére a kijárónál megfogta a haza igyekvő méhet, ecsettel leszedte lábáról a virágpornak még a nyomát is, és a méhet útjára bocsátotta. A színjáték ismétlődött. A méh most is gépiesen a sejtbe akarta üríteni a virágport. Nincs gyakorlati jelentősége ennek a megfigyelésnek, de szépen bizonyítja, hogy még most is milyen keveset tudunk a méhről. (Journal of Apicultural Research, Anglia) Az édesharmatméz áthordatása A lépben megkristályosodott édesharmatmézet nem lehet kipörgetni. Azt ajánlják, hogy a födött sejteket föl kell nyitni, a lépet meleg vízbe áztatni s visszaadni a családnak. A méhek oldják a kristályos mézet, áthordják más sejtekbe, s akkor ki lehet pörgetni. Az áztató vizet is fel szokás használni etetésre. Azon alapszik ez a tanács, hogy a méhek az édesharmatmézben gyakori melazitóze nevű, gyorsan kristályosodó cukrot garatmirigyük váladékával szőlő- és gyümölcscukorra bontják. Az idén nem mindenütt vált be Svájcban ez a tanács. Míg nálunk a rossz időjárás miatt gyengén mézeltek a családok, Svájcban olyan kitűnő méhészeti év volt, amilyet 1938 óta nem értek. A méhek' nem értek rá a felnyitott sejtek tartalmának áthordására, hanem újra befödték a sejteket, panaszkodik Abplanalp. Lutenbacher pedig azt írja, hogy a méhek be sem födhették az új édesharmatmézet, mert az már a nyitott sejtekben megkristályosodott. Leggyorsabban a vörösfenyő (Larix decidua) méze kristályosodik, mert sok benne a melezitóze. (Schweizerische Bienenzeitung, Svájc) A kristályos méz felszínének elfolyósodása A gyorsan és teljesen megkristályosodott méz felülete egy idő múlva folyósodhatik. A méz ugyanis vizet vesz magába a levegőből. A mézben levő és a levegőből még belekerülő erjesztő gombák hamarosan erjeszteni kezdik ezt a folyékony réteget. Az ilyen méz nem való eladásra, fogyasztásra. Süteménybe azonban jő. A 21 °/o-nál több vizet fartalmazó méz anélkül is hajlamos erjedésre, hogy előbb kristályosodnék, mert az erjesztő gombák könnyen elszaporodnak benne. (Bienenvater, Ausztria) A bábinges lépből pörgetett méz Sokan azt tartják, hogy a bábinges lépben sötétedik a méz. A lap két munkatársa is, Meier és Berger, tévedésnek tartja ezt. A méhek használat előtt megtisztogatják a sejtet. Szívesebben megtöltik mézzel az öreg lépet, mint az újat. Az új lép néha választó a családban. A bábinges lép nagy előnye, hogy szilárdsága miatt könnyebb pörgetni belőle, nem megy olyan hamar tönkre, mint a szűzlép. Bábinges lépből is kifogástalan világos mézet lehet pörgetni. (Schweizerische Bienenzeitung, Svájc) A méhfajták mézhozamának különbsége Az „Olomouc 88“ kertészeti és méhészeti kiállításon láthatók Toltak különböző szobrok, amelyek a régi időkből származnak és kertek díszítéséül, kaptárul szolgáltak. Fotó: Kruginsky *3* **» «j* »3» »3» »3* «3* «3* «3* *3* *** *3v *3* *3* •** »3* »3* *3* *3* **• *3* ^ Sztarosztenko E. V. a sötét erdei, a krajnai, a szürke kaukázusi és távol-keleti méhek mézhozamát hasonlította össze. A két évig folytatott kísérletben mindkét alkalommal a krajnai méhek bizonyultak a legjobbaknak. Utánuk a sötét erdei méhek következtek. A másik két fajta termelése sokkal kevesebb volt.
