Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-23 / 47. szám

.CaSHrexaMOflCsa!!

szemle

Nyugati valuta-válság

Egész Európát lázba hozta a valutaválság. Az érdekelt fővárosokban nagy az Izgalom. A bankvezetők baseli értekezlete rendkívül diszkrét volt, arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha valamilyen döntést kellene hozni, ez a francia kormányra tartozik, hiszen a legsúlyosabb a frank helyzete. Párizsban viszont az volt a vélemény, hogy nem értékelik le a frankot, és a nyugatnémet márkát sem értékelik föl, ezért a mostani láz előbb-utóbb elcsitul. Azonban ellentmondanak azok a tények, hogy a valutájuk devalválásától tartó franciák tömegesen Igyekeztek külföldre, hogy a birtokukban lévő frank-készleteket nyugatnémet márkára, svájci frankra, vagy más szilárdabb devizára váltsák át. Hírek szerint Franciaországból a múlt héten több százmillió dollár értékű tőke vándorolt ki. Amerikai források azt híresztellk, hogy bonni pénzügyi vezetők támogató kölcsönt ajánlottak fel Párizsnak, de az ajánlatokat olyan feltételekhez kötötték, hogy a franciák elutasították.

A válság természetesen kihat Franciaország belpolitikai életére Is. A következő szakasz az lehet, hogy a kormány belső megszorításokat rendel el, ami több közszolgáltatás lényeges drágulását hozhatja magával. Ennek tulajdonítható, hogy de Gaulle elnök szokása szerint tömör nyilatkozatot tett: „Most meg kell fizetni a májusi és júniusi válság árát.“ Az utalás a béremelésekre és a munkásság kivívott szociális vívmányaira vonatkozott. A válság oka viszont nem a bérviszonyok javulása, hanem a nagytőke törekvése, hogy lefölözze a megállapodásokból fakadó előnyöket. A francia kormány azonban a frank válsága miatt csökkenti a tervezett beruházásokat, kevesebb támogatást nyújt az iparnak, és mérsékli a katonai kiadásokat Is. Szó van arról Is, hogy a kormány nem nyújtana szubvenciót a deficites állami vállalatoknak. Ez pedig maga után vonja a közszolgáltatások drágulását, emelkedne a metró, az autóbusz, a vasúti jegy árai és a postai díjszabás. De utalnak az elektromos áram és a gáz árának újabb emelésére Is. A devalválás tehát a dolgozók életszínvonalát csökkenti.

rlkalak egy lépést tettek visszafelé, mert Cyrus Vance küldöttségük második embere olyan nyilatkozatot adott, hogy a Kiéber sugárúton esedékes új szakaszt nem tekintik négyhatalmi konferenciának, hisz a washingtoni és hanoi megállapodás értelmében a VDK és az Egyesült Államok saját belátása szerint szervezik meg a tanácskozásokat. Viszont a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének képviselője úgy nyilatkozott, hogy kormánya ragaszkodik a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front jogaihoz, mert a saigoni rezsim tulajdonképpen senkit sem képvisel Párizsban. A Kiéber sugárúti új szakasz tehát elég nehezen bontakozik ki, azonban politikai szakértők úgy vélik, hogy a közeli napokban Saigon mégis tárgyalóasztalhoz ül. Egyébként Dél-Vietnamban a szabadságharcosok klsebb-nagyobb támadásokat hajtanak végre az amerikai csapatok ellen. Az amerikai repülőgépek végrehajtották Kambodzsa ellen a legsúlyosabb provokációikat, bombáikkal mintegy 12 személyt megöltek és hatot megsebesítettek.

Leköszönt az olasz kormány

Ismeretes, hogy Olaszországban több mint 10 millió dolgozó lépett általános sztrájkba és az északi Ipari háromszög két pólusán — Torinóban és Milánóban — 80—95 százalékos volt a sztrájk. Három nagy szakszervezeti szövetség összefogása eredményezte az impozáns sztrájkegységet. Gazdasági célkitűzésekért ennyien még nem sztrájkoltak. Húsz évvel ezelőtt volt csak hasonló méretű munkásmegmozdulás, amikor a Togliatti elleni merénylet híre robbant ki. A mostani sztrájk a gazdasági célkitűzések mellett politikai motívumokkal is keveredik, főleg a kormány szociálpolitikáját kifogásolják. A választások után a kormány ugyanis beleegyezett a nyugdíjtörvény revíziójába, de a kommunista párt ismételt sürgetése ellenére a keresztény demokraták és a szociáldemokraták azóta sem tettek érdembenl lépéseket a helyzet orvoslására. A sztrájk óriási károkat okoz az olasz nemzetgazdaságnak, mert csak egy nap alatt 35 milliárd líra veszteség érte az államháztartást.

A sztrájk következtében lemondott az olasz kormány Is. Egyelőre még nem mutatkozik kibontakozás a kormány alakítással kapcsolatban, azonban figyelemreméltó, hogy a hét végén megtartott részleges községi választásokon az olasz kommunisták és a keresztény demokraták kerültek ki győztesen.

Amerika a közös piac ellen

Az amerikai kormány a bonni kormánynak memorandumot küldött, amelyben kifogásolja, hogy a közös piac csökkentené a vámtarifát Anglia és más nyugat-európai állammal szemben, amelyek be akarnak lépni a közös piac országai közé. Bonni kormánykörök a memorandumhoz még nem foglaltak álláspontot, azonban olyan kijelentéseket tettek, hogy Amerikával szemben bizonyos nézeteltéréseket kell tisztázni. Azonban olyan hangok is hallatszottak, hogy Nyugat- Németország nem adja fel a gazdaságpolitikai elgondolásait a közös piac és Anglia közötti kapcsolatokról. Nyugat-Európában újabb erősebb amerikai nyomástól tartanak.

Leváltották Modibo Keitát

Hírügynökségi jelentések szerint Maliban katonai puccsot hajtottak végre és megdöntötték Modibo Kelta elnök és a Szudáni Szövetség Párt főtitkára hatalmát. Hírek szerint a hadsereg vette kezébe az ország irányítását, amely a szabad választásokig uralmon marad. A leváltott elnök Nyugat-Afrika egyik leghaladóbb szellemű politikusa volt, 1960 szeptembere óta tevékenykedett mint elnök és 1967 óta a Szudáni Szövetség Párt főtitkára Is volt.

Mennyire gazdag Nixon?

Űj szakasz a Kiéber sugárúton

A párizsi tárgyalások továbbra is a világ közvéleményének érdeklődési körébe tartoznak. Jelentések szerint Washington még mindig reménykedik abban, hogy Saigont végül is a tárgyalóasztal mellé kényszerítheti. Viszont olyan hangok Is vannak, hogy a dél-vietnami kormány előbb ígéretet vár Washingtontól, hogy az amerikaiak semmilyen körülmények között sem ismernék el a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadításl Frontot. Ezzel kapcsolatban úgy tűnik, hogy az ame-Meglepő módon a minap elnökké választott Nixon és ellenlábasa, Humphrey — elődeikkel ellentétben — nem tartozik a vagyonosabb politikusok közé. Amíg ugyanis John Kennedy családja a leggazdagabbak egyike az Egyesült Államokban és Johnson vagyona is mintegy 15 millió dollár, addig Nixon „mindössze“ 858 ezer 190 dollár értéket mondhat magáénak. Ha ebből levonjuk azt a 342 ezer 360 dollárt, amennyivel Nixon adósainak tartozik, még mindig 515 ezer 830 dollár marad „tisztán“, ami — amerikai méretekkel mérve — nem sok. S ha ehhez hozzávesszük, hogy Nixon eddig — saját bevallása szerint is — évi 200 ezer dollárt keresett New York-i ügyvédi

Mi a „fekete kapitalizmus"

irodájában és az elnöki fizetése „csak“ évi 100 ezer dollár lesz, akkor úgy tűnik, elnöknek lenni sem üzlet... Vagy mégis?

Hubert Humphrey, a vesztes elnökjelölt sem tartozik a gazdagok kasztjához. Neki „csupán“ 377 ezer 867 dollár összvagyona van, amit 96 ezer 444 dollár adósság terhel. Eddig, mint alelnök, évi 50 ezer dollár fizetést húzott, ami kétségtelenül nem sok. Négy esztendei alelnökségének gyümölcsei azonban beérőben vannak: hivatali idejének letelte, 1969. január 20. után már minden bizonnyal egy vagy több nagyvállalatnál busásan megfizetett vezetőállások várják és szerény számítások szerint is meg fogja keresni az évi félmillió dollárt. Anyagilag tehát jobban jár majd, mintha elnökké választották volna.

A napilapok első oldaláról már eltűnt a nagy szenzáció, amely az egész világgal tudatta, hogy Jacqueline Kennedy Aristoteles Onassis görög multimilliomos felesége lett. Tehát John F. Kennedy volt amerikai elnök felesége levetette az özvegyi fátyolt, otthagyta hazáját, és egy görög ipari pénzmágnás, szerelmi hős oldalán akar tovább élni. Az újdonsült férjről nem sok jót mond a világsajtó. Ismert szerelmi botrányairól és féktelen gazdagságáról, ami szakértők szerint 300—500 millió dollár között mozog. A világ egyik leggazdagabb embere maga sem tudja, hogy mennyi vagyona van. Azt állítják, hogy nem vezet rendszeres nyilvántartást és adósságai behajtását tisztán emlékezőtehetségére bízza. „Ari“ — így becézik — ezen a téren rendkívüli képességekkel rendelkezik. Ha üzletről van szó, könyörtelen. Nem tűri, hogy nála valaki hatalmasabb legyen. Például megtudta, hogy sógora rendkívül nagy hajót épít. Ipari kémei kiszimatolták, hogy körülbelül milyen űrtartalmú az új hajó, és ö ennél még jóval nagyobbat építtetett. Mérhetetlen kincsekkel rendelkezik és játszi könnyedséggel vásárol meg egész játékbarlangokat. Megvette például az egész Monte Carlo-i játékbarlangot. Övé az egyik görög légitársaság és megcsinálta azt a „viccet“, hogy amikor leendő felesége utazott egyik repülőgépén, 80 utast kiszállított a gépből.

Az esküvő körüli szenzáció tehát már elhalóban van, aznoban még mindig igen sokan találgatják, miért tett ilyen lépést Amerika egyik legszebb asszonya.

Nagyon sokan úgy vélik, hogy elszédítette a rendkívüli nagy vagyon.

Azonban ez sem teljesen helytálló, mert Jacqueline férje halála óta semmiben sem szenvedett hiányt. Nemrég vásárolt például New York egyik legszebb helyén 200 000 dollárért egy minden kényelmet megadó villát. A Kennedyek többszáz milliós vagyonából rendkívül magas örökséghez juthatott volna. Ha pedig a gazdagság nem volt ok, akkor mi lehetett az indíték? Olyan vélemények is elhangzanak, hogy a női hiúság. A volt amerikai elnök felesége megszokta a fényt, azt, hogy körülrajongják, hogy mindig az érdeklődés központjában legyen és nehezen nyugodott bele a hétköznapok szürkeségébe. Igaz, nem is élt annyira meghúzódőttan, mert több udvarló pályázott kezére és a pletykások hadserege árgus szemekkel figyelte minden lépését, kalandját. Sokat járt külföldön, többek között Kambodzsában lord Harlech-hel, az egyik legkitartőbb udvarlóval. Az amerikai közvélemény nem is bánta volna, ha ezzel a lorddal köti össze életét. Azonban úgy látszik ez nem volt neki elég jó parti, ő újra First Lady, vagyis az ország első hölgye akart lenni. Ha ez nem sikerült Amerikában, sikerült Görögországban. Mert Onassis hallatlan gazdagságával állítólag befolyásolja a görög katonai juntát is és úgy hírlett, hogy talán még köztársasági elnöki funkcióra is pályázik.

Akármi Is volt az ok, a lépés megtörtént és a csinos fiatal özvegyasszony egy 62 éves törődött ember felesége lett. A vicclapok legtöbbször egy páncélszekrény tetején állva ábrázolják, mert csak így éri el felesége magasságát. Majd az idő dönti el, hogy nem hamarkodta-e el Jacqueline a férjhezmenést. Minden esetre nem irigylésre méltó egy fiatalaszszony élete egy nála jóval idősebb emberrel. Azonban az esküvő nemcsak a Kennedy családra hatott ki. Nagy elkeseredést váltott ki a Kennedy„mítosz“. imádói között. A világsajtó pedig egy olyan hírt röppentett közzé, amely arról számolt be, hogy az esküvőnek már áldozata is van, mégpedig Cushing bíboros, bostoni érsek személyében, aki a Kennedy család nagy barátja és házipapja volt és többek között ő keresztelte az ifjú Kennedy házaspár gyermekeit is. Tehát félig-meddig családtagnak és tanácsadónak számított. Hivatalosan bejelentette, hogy lemond bíborost rangjáról és Afrikába megy hittérítőnek. Elhatározása nem véletlen. Annakidején a bíboros elsőnek jelentette be a készülő frigyet. A lakodalom után pedig kijelentette, hogy már egy hónappal azelőtt tudta, hogy Kennedyné Onassiszhoz akar férjhezmenni. Már ezzel a kijelentéssel is magára haragította a Kennedy családot, a Vatikánt és azokat, akik azt szerették volna, hogy Jacqueline továbbra sem dobja el az özvegyi fátyolt és — ha mégis erre sor kerülne — akkor elsősorban katolikushoz megy férjhez. Amint köztudomású, a Kennedy család minden tagja hívő, keresztény katolikus. Már akkor sejtették, hogy a bíboros időben értesült a kapcsolatok kialakításáról, azonban nem tett semmit annak érdekében, hogy ezek a kapcsolatok megszűnjenek. Ezért a Vatikán dorgáló levelet küldött a bíborosnak. A levél tartalma eddig még ismeretlen, de valószínű, hogy emiatt jelentette be a bíboros, hogy lemond rangjáról és elmegy Afrikába hittérítőnek. A bejelentés után pedig, amikor már látta, hogy minden veszve van, azt is elmondta a kíváncsi újságíróknak, hogy már tavasz óta tudott arról, hogy Jacqueline Görögországba megy férjhez a kétes előéletű, elvált és nem katolikus Onassishoz. Állítólag a Vatikán azért haragudott meg a bíborosra, mert védelmébe vette a fiatalasszonyt. Akkoriban így nyilatkozott: „Miért ítélik el, hogy férjhez megy? Miért baj az, hogy elvált és nem katolikus emberhez köti az életét? Miért kell emiatt esetleg kizárni az egyházból? Miért vétkes, hogy ilyen házasságra lép? Csak az Isten tudja, ki a vétkes és ki nem.“

A Scorpius szigetén zuhogó esőben kötött házasságnak tehát már van egy

áldozata. Azonban azt is mondhatjuk, hogy kettő, mert a szép fiatalasszonyt mindenki sajnálja, hogy ilyen frigyre lépett. De ki tudja, ő maga bánja-e tettét. Mint utóbb kiderült, nem is olyan véletlenül köttetett ez a házasság, hisz már előző férje életében is találkozott Onassis-szal, mégpedig azon a hajón, amelyet a multimilliomos kétmillió dollár beruházással alakított át és ma az ifjú asszony úszó otthona. Bállá József

Országszerte mind sűrűbben hallani most a „fekete kapitalizmus“ kifejezést. így szervezik azt a gyorsan erősödő mozgalmat, amelynek célja: segíteni a négereket abban, hogy gyárak és üzleti vállalkozások tulajdonosai és irányítói legyenek. Más szóval a cél az, hogy a négerből „fekete kapitalista“ váljék, a négerek necsak alkalmazottak legyenek.

E mozgalmat a két nagy párt elnökjelöltjei támogatják. Az elnökválasztási hadjárat során először Nixon említette a fekete kapitalizmus kérdését. Kijelentette: „Műszaki segítséggel, kölcsönökkel és új tőkeforrások megnyitásával segíthetjük a négereket abban, hogy a gettókban új üzleti vállalkozásokat kezdjenek és fejleszszék a már meglevőket.“

A köztársasági párt elnökjelöltje javasolta, hogy a szegénység sújtotta területeken nyissanak bankokat, s ezek adjanak kölcsönöket üzleti vállalkozásokhoz. Adókedvezményekkel ösztönözzék az üzletembereket

vállalkozóknak fontos szerepet kell játszaniuk, s rámutatott, hogy a kormánynak alig kerül pénzébe a programok elindítása és gazdasági lehetőségek szilárd struktúrájának kiépítése a négerek számára.

Humphrey egy nyilatkozatában vázolta „a fekete kapitalizmus“ programját. A munkához való jog nem elegendő, hanem egyenlő lehetőségeket is kell teremteni az üzleti vállalkozásokhoz, mutatott rá a Demokrata Párt elnökjelöltje, és javasolta, hogy országos városfejlesztési bankokat létesítsenek olyan vállalatok finanszírozására, a melyek tulajdonosai és irányítói néger negyedek lakosai.

Humphrey leszögezte, hogy a magánszektoroknak kell előteremtenie a fekete kapitalizmus kifejlesztéséhez szükséges beruházási tőke túlnyomó részét, de rámutatott, hogy ez a kormánynak is pénzébe fog kerülni.

Ezek az erőfeszítések nehézségekbe ütköznek. A néger vállalatok elindításához adott kölcsönökön nagyobb

arra, hogy a gyáraikat a szegénység sújtotta vidékekre telepítsék és viszontbiztosítási programokat indítsanak az itteni befektetés kockázatának csökkentésére. Indítsák el az „űj vállalkozók programját“ s ennek alapján üzletemberek és oktatók adócsökkenések fejében képezzék ki a négereket az igazgatás módszereire.

Nixon hangsúlyozta, hogy a „fekete kapitalizmus“ kiépítésében a magán-0 SZABAD FÖLDMŰVES «968. november 23.

a veszteség, mint a rendes üzleti kölcsönökön, és viszonylag kevés az üzletvezetői szakképzettséggel rendelkező néger. Az előrehaladás lassú.

Az üzletek zöme jelenleg még a nagyvárosok négernegyedeiben is fehérek tulajdonában van. Humphrey alelnök szerint a Los Angeles-i Wattsban az üzleteknek csak 2 százaléka és a New York-i Herlemben az üzleteknek csak 10—15 százaléka van színes bőrűek tulajdonában. Samuels is rámutatott, hogy Washingtonbar, ahol a lakosságnak körülbelül kétharmada néger, a 28 000 üzleti létesítmény közül csak 2000 négereké.

A görög fasiszta diktatúra bünlajstroma

A világpolitika nagy hullámverései, égető problémái mellett — melyek sorában továbbra is elsősorban a vietnami amerikai agresszió felszámolását célzó párizsi tárgyalások körüli huzavona, a még mindig megoldatlan közép-keleti válság, valamint újabban a NATO-val kapcsolatos fejlemények foglalkoztatják a közvéleményt, — az utóbbi időben háttérbe szorult a görög nép tragédiája. Pedig mind az, ami az immár 19 hónapja dühöngő görög katonai diktatúra alatt lejátszódik szoros kapcsolatban van az imperialisták szövevényes játszmájával. Másrészt azt is mutatja, hogy a görög hazafiak ellenállását még oly nagy terror, még annyi üldöztetés sem tudta megtörni. A diktatúra embertelen elnyomása, a haladó szellemű harcos demokraták és kommunisták gyakori bebörtönzése, száműzése és sanyargatása nem tudta elnémítani Papadopulos kormányának növekvő ellenzékét. — A szeptember 29-én megtartott ún. népszavazás, amely látszólag nagy többséggel hagyta jóvá az ezredesek által előterjesztett alkotmányt, a legkevésbé sem jelent igazi hitelesítést. Hiszen ez az elemi demokratikus szabadságjogokat felfüggesztő alkotmány csak a tankok és a bajonettek nyomására „nyerte el“ a szavazók hozzájárulását.

Hogy a görög nép miképpen vélekedik igazán Papadopulos katonai diktatúrájáról, azt mindennél beszédesebben mutatta a nemrégiben elhúnyt volt liberális miniszterelnök, Georges Papandreu temetése alkalmából összesereglett hatalmas gyászgyülekezet, amely kifejezetten tüntetett a demokrácia mellett és „Le a fasizmussal“ jelszóval szabadságot és demokráciát követelt. Ez a bátor kiállás az elhúnyt politikus emigrációban élő fiának is szólt, aki — mint ismeretes — szívósan szervezi a harcot a diktatúra ellen. A rendőrség persze ezúttal sem tagadta meg magát. Százával tartóztatta le a harcos tüntetőket, aminek számos filmező, újságíró és riporter is élő tanúja volt.

így üres frázisként hat, mikor Papadopulos a nép támogatásával kérkedik és csak olcsó látványos gesztusnak minősíthető egyes kisebb száműzött csoport szabadon bocsájtása, aminek ellenében hűségnyilatkozatot kell aláírniuk a javarészt már koros, fizikailag megtört foglyoknak.

Ugyanakkor azonban az athéni katonai bíróság perbe fogta a 30 esztendős Alekos Panagullist és 15 társát. A vád szerint Panagullis augusztus 3-án merényletet szervezett Papadopulos miniszterelnök ellen. A merénylet állítólag akkor történt volna, mikór a kormányfő a biztonságáról gondoskodó gépkocsi-oszloppal Lagonisiből a fővárosba ment. Furcsa módon azonban senki sem sebesült meg és még az út sem szenvedett kárt holmi robbantástól. A merényletet senki sem hiszi el Görögországban, de külföldön sem. Ám Papadopulos rezsimje minden áron szeretné „igazát“ bizonyítani és ezért — jobb megoldás híján — rendőröket használt fél tanúként és a legembertelenebb kínzásokkal igyekezett Panagullist vallomásra bírni. De hasztalan! Ennek ellenére halálra ítélte őt a bíróság. Az ítélet világszerte nagy felháborodást váltott ki. Olaszország, Ausztria és Nyugat- Németország athéni nagykövete interveniált, hogy mellőzzék Panagullis kivégzését, kegyelmet kért Malraux francia közoktatásügyi miniszter, sőt maga VI. Pál pápa is. Ugyancsak tiltakoztak az olasz kommunista képviselők, az osztrák antifasiszta ellenállási szervezet vezetői és mások. Panagullis maga ugyan nem volt hajlandó a kegyelmi kérvényt aláírni, de talán a nagymérvű tiltakozó megmozdulás következtében van rá remény, hogy a görög fasiszta katonai junta visszaretten a gyilkosság végrehajtásától.

Az Egyesült Államoknak sajnos nem kis része van abban, hogy Görögországban — amely tudvalevőleg a NATO stratégiailag fontos tagállama — kiadós amerikai segítséggel már második éve tobzódik az egyébként rengeteg gazdasági nehézséggel küzdő katonai diktatúra.

Szírt

AZ ELSŐ ÁLDOZAT