Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-23 / 47. szám

A jövő hét végére hívják össze a népi fo­gyasztási szövetkezetek szlovákiai alakuló kongresszusát. Ez a tanácskozás jelentős állo­más lesz az egyik legnagyobb tömegszervezet életében. Szlovákiában több mint 3000 alapszervezete és 631 215 tagja van a népi fogyasztási szövet­kezetnek. A tagok kerületenként százalék arányban a következőképpen oszlanak meg: nyugat-szlovákiai kerületben 46,5 százalék, Közép-Szlovákiában 23,1 %, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 30,4 százalék a tagok arány­száma. Szlovákiában a 3276 felügyelő bizottságban több mint 19 ezer választott funkcionárius te­vékenykedik. A bizottságok legtöbbje jól dol­gozik. Az elmúlt évben is közel 200 ezer eset­ben végeztek ellenőrzést. Az elárusító helyeken, közétkezdékben, a szállításnál és az irányító apparátusban 29 962 alkalmazott dolgozik. Örvendetes, hogy az utóbbi években jelentősen emelkedett a szak­képzett elárusítók száma. Az viszont kevésbé, .hogy sok a női alkalmazott. Tavaly például 3051 fiatal lépett tanoncviszonyba, s ebből 83,8 százalék volt a nő. Ez azért nem kielégítő, mert NEHÉZ AZ ÄRÜ BESZERZÉSE Nagy Árpád alelnök Az utóbbi időben megsokasodott a tennivaló a fo­gyasztási szövetke­zeteket irányító já­rási szervezetek­ben. A gyakori ár­­változtatások, áru­­beszerzési nehéz­ségek egyre jobban lekötik az appará­tus idejét, és így még arra is nehéz Időt találni, hogy elbeszélgessünk a szövetkezet fejlődéséről, tervekről és a jelenlegi nehézségekről. Dunaszerdahelyen a járási elnök, Házi Árpád, irodájában a telefon ál­landóan berreg, s bizony kénytelen elbúcsúzni, mert fontos megbeszélés­re hívják. Míg az alelnökre várok, ki­csit szétnéztem az elegánsan beren­dezett helyiségben. A falon az elis­merő oklevelek egész sora látható. De ott díszeleg a Munkaérdemrend is, amelyet 1960-ban kapott a járási szer­vezet. Az egyik sarkot a Szakszerve­zet kerületi vándorzászlaja díszíti. Az átszervezés előtt jó munkájukért ép­pen hozzájuk került és örökre ott­rekedt. Dunaszerdahelyen a fogyasztási szövetkezet portáján különben „Ár­pád-uralom“ van. A két alelnököt is az említett névre keresztelték. Nagy Árpád, aki több vezetővel együtt már másfél évtizede irányítója a fogyasz­tási szövetkezeteknek és így minden­ben otthon van a szövetkezet bonyo­lult tevékenységének házatáján. A járásban 23 ezer tagja van a népi fogyasztási szövetkezetnek. A járási vezetőség 227 boltot és 138 vendéglőt Irányít. A járás székhelyén négy ve­gyeskereskedés, 17 vendéglő és büffé, 2 textilüzlet és egy korszerű szálló van. Járási méretben a fizetett alkal­mazottak száma 1370, s ebből az irá­nyító apparátusé 168 személy. — Hogyan lehetne lemérni a népi fogyasztási szövetkezet fejlődését? — kérdem a közgazdásztól. — A számok mindennél szebben beszélnek. 1960-hoz viszonyítva 780 százalékkal emelkedett az áruforga­lom. Tavaly például a 415 milliót is meghaladta. — És az idén? Azt hiszem rekord­­forgalom lesz. Még csak kilenc hó­napról van áttekintésünk, de ennek alapján már 17,7 százalékkal léptük túl a múlt év hasonló időszakának forgalmát. — Mennyi a tiszta jövedelem? — Körülbelül a forgalom 5 száza­léka az, amivel mi rendelkezünk. — Mire használják fel ezt az ösz­­szeget? — A jelentős részét beruházzuk. 1960—1965 között 28 milliót fektet­tünk be építkezésekbe, épületekbe és berendezésekbe. Ez az utóbbi években még fokozódott, üzleteink, vendég­lőink nagy részét renováltuk, s több újai is építettünk Az elkövetkező két évben közel 10 milliós költséggel áruházat építünk Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren. Tervünk az, hogy 1980-ig minden központi községben legyen korszerű áruház. Ez előrelát­hatólag 80 millió koronába kerül majd. Az említetteken kívül az utóbb: évek két jelentős építkezései közi tartozik a körtvélyesi és eperjesi rek reációs központok létesítése is. — Nincs bal az építkezés ütemé vei? — Az a szerencse, hogy nagyor jól kijövünk a járási építővállalatta és így sikerült a kitűzött határidőn befejezni a tervezett építkezést. Saj nos, legutóbb rossz partnerrel kötöt tünk üzletet. A trnavai építővállala Csilizradványon még 1966-ban meg-i MEGNYÍLT a PRIOR ÁRUHÁZ BATISLAVÁBAN Az ország legnagyobb és leg­korszerűbb áruháza Bratislava központjában, a Kőtéren, 70 milliós költséggel épült és több mint 80 millió korona értékű áruval nyitotta meg kapuit a hét közepén. Várva várt áruház ez mind a fővárosi, mind a vidéki vá­sárlók számára, ahol 7500 négy­zetméternyi területen 7—8 ezer ember válogathat egyszerre a tengernyi áru között. S valóban egyedül válogathatnak, mert az újszerűén szervezett üzletben az elárusítók csak tanáccsal szol­gálnak. Nincs kosár, s a vevő a kijáratnál a lebélyegzett áru­­számlát mutatja fel. vaui, fri'házat a Magasépítő Vállalat építette. Dicséretükre 'fllk uZ, a kűlönIeges építke­zés, ahol sok mindent meg le­het csodálni. De talán minden­­kú meglep a két irányú moz­gólépcső, amely egykettőre a második emeletre futtatja a vá­renHÍ,vPe,rSZe a Nősebbeknek rendelkezésükre áll a lift és a rendes lépcső is. Az új áruházban gondot for­dítanak az alkalmazottak állan­dó továbbképzésére s hogy Jd*gen "yeneket is tanul Árul* EZ azért fon,os' mert az ldegenforgalom szem­­fesz Já 6 18 nSgy jelent®ségű Az alkalmazottak mellett a fin,/1 csúcsforgalomban fő­­iako’á*okJfoleg a közgazdasági főiskola hallgatói közül) több­­százan segédkeznek majd, s jó­szünenrn ,kÖZÜIÜk az isk0'al szünetben is ott dolgoznak. Ez­által nemcsak szakmát tanul­nak, hanem kereseti lehetőség­hez is jutnak. s baMU lehet kapni az áruház-Az irányítók véleménye sze-Ía t1,mindent' am're a vásár­innvi oifÜkSége Van- falóban an"y‘ 0t‘ a szebbnél szebb áru a különös fénnyel megvilágított hatalmas vásárlóterületen, hogy az ember belefárad, ha végig­járja. Ezért még a különleges áru. leírásét sem vállalom, — ga8Jgv«;«aavmÍndenkÍ sa,át ma­ga győződik meg az árubőség-De nemcsak Bratislavában is ntn v <!S'Sán és Kornáromban a iővő'his? *• A kassai már aJ^f hs en a vevők rendelke­zésére áll. a komáromi való­színűleg december 20-ra készül *;?\ben az áruházakban az h0gy a vásárlóknak kü­lönféle szolgáltatásokkal is a rendelkezésükre állnak -tt-Elégedettek IPOLYHIDVÉGEN 20 hektár cukor­répa 500 mázsát termett hektáron­ként. Összesen 105 vagon cukorrépát értékesítettek, így mintegy 85 ezer koronát oszthatnak szét a tagság kö­zött. A cukorrépatermesztést egyéb­ként ügy szervezik, hogy a termés pénzértékének egyharmad része a tagságot illeti. Az egészévi munkáért tehát a termés értékesítése után min­denki az elért eredmény alapján ré­szesül jutalomban. A kuknricatermesztés a vártnál jó­val gyengébb, mert nagy kárt okoz­tak benne a vaddisznók. Az őszi ka­lászosok vetésével idejében végeztek. Száztíz hektáron termesztik a Miro* novszkája búzafajtát, ami az idén át­lagosan 35,6 mázsát termett hektá­ronként. AZ IPOLYBALOGI szövetkezet tele­pén szorgoskodó emberekkel talál­koztam. A mázsaháznál a kukorica kanálásáért járó részeket mérték. Csiri Rozália például 3,74 mázsát ka­pott a kukorica kanálásáért. Általá­ban 4,5, de akad még 5,38 mázsa mennviségű csöves kukoricarész is. M01.NÄR ISTVÁN agrnnnmus öröm­mel úiságolta, hogy 28 hektáron a cukorrépa 513 mázsát termett átlago­san. A könyvein számításai szerint egy mázsa cukorrépa önköltsége 12.53 Kés. Egy hektár cukorrépa termelési költsége 8428, a jövedelem pedig 12 825 korona. A könyvelő véleménye szerint 5110 mázsás hektárhnzammal már gazdaságos a cukorrépatermesz­tés. —kp— SZARAD FÖT.DMpVES 1988. november 23. Kedves vendég... sajnos, nincs A Bihari borozóban kitűnő italokat, ételeket kap a vendég Ezt a korszerű szállót a népi fogyasztási szövetkezet építette Dunaszerdahelyen. nül sántlkált be a vendéglőbe. Nem­régiben egy söröshordó esett a lábá­ra. s alaposan összezúzta azt. Gábor bátyám, a barátságos arcú kocsmáros régebben a mezőgazdaság ban dolgozott. 1953-tól vezetője a vendéglőnek, ahol jelenleg hárman dolgoznak. Megkérdeztem, hogyan emlékszik ő a forgalom növekedésére. — Ezerkilencszázhatvanig, míg gyengébben ment a szövetkezet, 40— 50 ezer korona volt a havi forgalom. •Az utóbbi években 110—120 ezer is megvan havonta. — Szóval több a részeg ember? — Azt éppen nem mondhatnám. Csak éppen több telik söröcskére, bo­rocskára. No meg van is mindenkinek kedvére való ital. Sörhiány nyáron sem igen volt. Két év óta kimért bort is árulunk. Pálinkánk szintén van vagy 15 fajta. De azért részegeskedés nincs, és a hitel szót is már egészen elfelejtettük. A vendégek szép, tiszta helyiség­ben, ízlésesen leterített asztalok mel­lett ülnek. A billiárdasztal, mint min­dig, most is foglalt. Fiatalok lökdösik a különböző színű billiárdgolyókat. A vendéglő mellett van a textil, és a különféle vegyesáruk üzlete. Úgy látszik Nyárasdon meszet gyújtottak a vezetőkre. A vezetőnő onnan is a kórházba került. A helyettese, aki a közeli hetekben ment férjhez, zavar­ban van. Hirtelenében nem tudia, hogv Sánta avagy a férje után Antal Mária a neve. De azt már biztosan tudja, hogy három-négvszáz ezer ko­ronás forgalmuk van havonta. Való­ban látni az üzletben „kisördögöt“ is. Mégis előfordul, hogy olyan árut ke­resnek, ami hiányzik: Nincsenek víz­vezetékszerelő csövek, hiány- van szi­fonból, fürdőkádból, televízorból, nincs szőnyeg, gyermekpulóver, női textil szintén kevés. Beszélgetésünket egy fiatalasszony, Nagy Dezsőné zavarta meg. Fiával egy porcelánmozsdót cipeltek vissza, amely nagynak bizonyult. — Sajnos, kisebb nincs — mondja szomorkásán az elárusítőnő. Pedig kellene, mert Nyárasdon a a vízvezeték, fürdőszoba már termé­szetes. Hogy mennyire keresett a für­dőkád, azt az is igazolja, hogy a já­rási bevásárlók nemrégiben 30 fürdő­kádat szereztek valahol Csehország­ban. Alig jött meg az áru, szétkap­kodták, s még nem is jutott minden­kinek. — Nem tudom, ezelőtt mindenünk volt. Akármit kértünk a járásiak fel­hajtották. Mostanában úgy látszik ők is képtelenek. ÍZETLEN LESZ A LEVES? Elfelejtettem, hogy önkiszolgálóban csak kosárral szabad az áruk közt lárkálni. A szemrevaló eperiesi veze­tőnő figyelt néhány percig, aztán megkérdezte, mi jót keresek. — Sót — mondtam kissé meghök­­kenve. — Sajnos, azzal nem szolgálhatunk. Nem tudom mi történt. Mostanában mindenki sót keres. Azelőtt, ha kap­tam 300 kilót, két hétig is eltartott. Most azonnal szétkapkodják. Valóban, az állványok roskadoznak az árutól. Csak ahol a só táblája van kitéve, ott üres az alumínium állvány. — Ne haragudjon — kérlelt a bú­csúzásnál a tüzesszemű Rozika.' — Nagyon restellem, ha valakinek azt kell mondanom, hogy nincs. Kérlel, restelkedik, pedig nem tehet róla sem ő, sem a járásiak, hogy mos­tanában egyre gyakrabban kell mon­dani a „nincs“ szót. Nehéz kimondani és látni, hogy a vevő elégedetlenül, bosszankodva távozik a boltból. Ne­héz, mert az eladók közül már sokan tudják, hogy nem elosztók, kiszolgá­lók, hanem az áru kínálói is. Ezért bosszantja őket az utóbbi időben gyakrabban előforduló eset, hogy a vevő nem azt kap, amit kér, hanem ami éppen van. Igaz, ebben egy kissé a vásárlók is ludasak, mert egyes fogyasztási cikkekből olyan nagy mennyiséget vásárolnak fel, hogy má­soknak nem jut, mivel a kereskede­lem is ütemszerűen küldi a legfonto­sabb élelmiszercikkeket. TÖTH DEZSŐ vannak munkahelyek, ahol a női alkalmazottak nehezen állnak helyt. (Pincérek, vaskereske­désben dolgozók stb.) Ma már jelentős (4453) a főiskolát, szak- és általános középiskolát végzettek száma. Természetesen a népi fogyasztási szövetke­zetekben jelentős nyereségre tesznek szert. A tiszta jövedelem különösen az utóbbi két évben emelkedett szembetűnően. Míg 1961-ben 199,4 millió volt a tiszta haszon, 1967-ben már 339,6 millió. A jelentős összeg nagy részét az alap­eszközök kiépítésére használják fel (épületek, berendezések). Az utóbbi években hatalmas méretű volt a beruházás, és az alapeszközök 108,6 százalékkal nőttek. Manapság már a leg­jelentősebb fürdőhelyeken épít a fogyasztási szövetkezet szállókat és üzleteket. Emellett a városokban és ipartelepeken is 67 szervezet alakult és egyre több elárusítóhellyel találko­zunk, amelyek egészséges konkurrenciát foly­tatnak az állami üzletekkel. Vannak járások, ahol a boltok és étkezdék legtöbbje a népi fogyasztási szövetkezet tulaj­dona. Szlovákiában ezen a téren legtipikusabb a dunaszerdahelyi, ahol a járás székhelyén is a fogyasztási szövetkezet dominál. rendellenességre is figyelmeztetnek bennünket, és rendszeresen tanácsol­ják mire lenne szükség a boltokban. — A tagság kap valami részese­dést? — Harminc korona körül évente. Ez az elosztás nem a legigazságosabb. Helyesebb lenne, ha vásárlás után kapná. Sajnos, ennek a nyilvántartása nagy munka, s ezért nem vezetjük be. — Milyen az áruellátás? — Sok mindenből hiány van. Saj­nos, még mindig az a gyakorlat, hogy nem a termelő kínálja az árut, ha­nem mi futunk utána. Különösen augusztus 21. óta nagy a vásárlási láz, s éppen hogy csak ki tudjuk elé­gíteni a vásárlókat. A só, liszt, gyufa, olaj, paprika, gyertya a legkereset­tebb cikkek. Sóból például évente 21 vagonnal szokott elfogyni. De az au­gusztusi események után 9 vagonnal felvásároltak. Bizony ilyen fogyasz­tásra nem számítottunk, és elég gon­dot okozott a beszerzése. — Milyen a kapcsolatuk az egysé­ges földmfivesszövetkezetekkel? — Azt hiszem ezen a téren még sok tennivalónk van. A legnagyobb baj, hogy nincs vágóhidunk. Az álla­tokat Pozsonyba kocsikáztatják és onnan küldik vissza a húst. Már gon­doltunk arra, helyes lenne a járási mezőgazdasági társulással közösen vágóhidat létesíteni, s ez által jelen­tősen megjavulna a húsellátás. A hús­ellátás terén feltétlenül tenni kellene valamit. Igaz, Eperjesen már próbál­koztak az állatok közvetlen átvételé­vel a szövetkezettől. Azt hiszem a sertéshúsnál menne is ez. De nehéz megoldani a marhahúsnál. A szako­sítás miatt nincs minden szövetkezet­ben hízómarha s emellett egy ötmá­zsás állat húsának az eladása pár hé­tig is eltarthat. Ezenkívül még a sok hulladék is kárba veszne, mivel falun azt nem tudják értékesíteni. A zöld­séggel is hasonlóképpen vagyunk. Mi­vel az egyes kertészetekben nem ter­melnek mindenfajta zöldséget, nem tudjuk sokoldalúan ellátni zöldség­boltjainkat. De azt hiszem, ezen ne­hézségek ellenére is tennünk kell va lamit, és a szövetkezetekkel, vagy azok járási szervével — közvetítők nélkül — megoldani a hús-, zöldség és gyümölcsellátást. — A mezőgazdasági üzemek fejlő dése hogyan hatott ki az áruforga lomra? — Jelentősen. Ahogy gazdaságilag megerősödtek a szövetkezetek, úgy kezdtek fellendülni a boltok, vendég lök. ITALFÉLÉKBEN NINCS HIÄNY Nyárasdon az „alsó“ kocsmábar Rajkovics Gábor vezető csak véletle kezdte az üzletház építését, s még most sem tudjuk mikor fejezik be. — Mi hoz a szövetkezeteknek több tiszta jövedelmet, az üzletek, vagy a vendéglátó üzemek? — Meglepődik, de az üzleteknél a tiszta jövedelem 10—15 százalékkal mindig több. — Vannak önkiszolgáló üzleteik is? — Az üzletek forgalmának a 42 százaléka önkiszolgálókban bonyoló­dik le. önkiszolgáló csak ott nem vált be, ahol 40 négyzetméternél kisebb az eladó terület. Ahol ez megvan, az áru 70 százaléka a boltokban van, és maga-magát kínálja. Célunk az, hogy fokozatosan mindenütt elég eladó területet biztosítunk és növeljük az önkiszolgáló boltok számát. — Hogyan oldják meg a tanyák ellátását? — öt mozgóboltunk van és ezekkel látogatjuk meg a félreeső települése­ket. — A nyugdíjasok étkezésével is tö­rődnek? — Igen. Gellén és Nagymagyaron van konyhánk és onnan látjuk el azo­kat a vendégeket meleg étellel, ahol van igény a nyugdíjasok részéről. Emellett Karcsán van egy hidegkony­hánk, ahol a vendéglők és büffék ré­szére készítik a különböző ételkészít­ményeket, amelyek minden faluban kaphatók. — Megfelelő szakképzettséggel ren­delkeznek az alkalmazottak? — A boltokban 70, s a vendéglők­ben 51 százalék a tanonciskolát vég­zett dolgozói száma. Akik négyéves gyakorlattal bírtak, egyéves üzemi is­kolán nyertek továbbképzést. Emel­lett 55-en járnak gazdasági középis­kolába. A szakképzettség lassan meg­oldódik azzal a szépséghibával, hogy aránylag sok a női alkalmazottunk. Persze a szakképzettség mellett na­gyon fontos a rátermettség is. Csen­­kei László, Narancsík Ferenc, Nagy János, Rajkovics Gábor, Merva Imre és még néhány bolt és vendéglő ve­zetője valóban mindent megtesznek a vevőért, illetve a vendégért. — A tagsággal hogyan tartják a kapcsolatot? » — Főleg a tagsági gyűléseken ke­resztül. Természetesen igyekszünk tagjaink számára kulturális lehetősé­geket is biztosítani. A kapcsolat kü­lönösen a felügyelő bizottságokkal szoros. Szám szerint 77 bizottság van a járásban. Ezek közül a legtöbb ko­moly segítséget jelent számunkra. Az elnökök közül Buzgó Vince, Bors János, Jeáko Martin, Horváth Ferenc, Sváb Dénes, Kri&ák Karol, Lakatos József és még jónéhányan komolyan veszik a funkciójukat és a legkisebb

Next

/
Thumbnails
Contents