Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-23 / 47. szám
Az öntözőberendezések tárolása Ä cikkben összefoglaljuk azokat a teendőket, amelyeket az öntözőberendezések téli tárolásánál feltétlenül •1 kell végezni. Az üzemek nagy részének még nem áll megfelelő fedett tárolőhely rendelkezésre, azért elsősorban az Ilyen üzemek részére adunk tanácsot az öntözőgépek téli tárolására vonatkozóan. A tárolás helyének megválasztása A szabadon történő tárolás helyét ügy kell megválasztani, hogy az esővíznek és az olvadás vizének lefolyása legyen, ezért ennek a helynek a környezethez képest lejtősnek kell lennie. A havat rendszeresen el kell takarítani, felhalmozódását sem a gépeken, sem a tárolás területén nem szabad megengedni. A gépeket a tárolóhelyen úgy helyezzük el, hogy szükség esetén gyorsan elvontathatók és ellenőrzés céljából hozzáférhetők legyenek. Tárolásnál különös gondot fordítunk arra is, nehogy felborulhassanak a gépek. Mindig az Idevonatkozó baleset és tűzvédelmi szabályok szerint Jártunk el. AZ esnszerft öntözőberendezések valamennyi részegységét az üzemeltetés befejezése után haladéktalanul elő kell készíteni a téli tárolásra. Ennek során elsősorban a berendezések javítását kell elvégezni. Téli tárolásra csak gondosan kijavított, feltétlenül üzembiztos és korrózió elleni védőanyagokkal ellátott gépek kerülhetnek. A kijavított, üzempróbával ellenőrzött szivattyús gépcsoportokat gondosan megtisztítva, lehetőleg zárt helyen tároljuk. A tárolás megkezdése előtt a gépcsoportot víztelenítjük. Le kell engedni a motorbői és a hűtőből a hűtővizet, az összekötő csővezeték legalsó pontján elhelyezett csap megnyitásával. Ügyeljünk arra, hogy a hűtővíz maradéktalanul eltávozzék. Gyakori jelenség, hogy a leeresztő csap eltömődik, és kinyitva sem engedi lefolyni a hűtőfolyadékot. Ennek elkerülése érdekében dróttal néhányszor szurkáljuk meg a csap nyílását a hűtővíz eltávolítása közben. A szivattyúkból a csigaház legalsó pontján levő víztelenítő csavar megnyitásával engedjük la az esetleg benne levő folyadékot és teljesen szárítsuk ki azt. Ezután vakkarimával vagy fadugőval zárjuk le a szlvócsonkot és olajjal töltsük színültig a szivattyúházat (ha nem töltjük színültig, akkor a szivattyút többször át kell forgatni), majd a nyomócsonkot is zárjuk le. A hajtőműházban a fáradt olajat a leeresztő csavaron keresztül engedjük le, gázolajjal öblítsük ki a fogaskerékházat, majd a leeresztőcsavar visszahelyezése után a hajtóműházat töltsük fel kenőolajjal. Az akkumulátorokat a gépcsoportból ki kell szerelni és ki kell sütni. Az akkumulátorban levő folyadékot óvatosan öntsük ki, az akkumulátorszekrényt pedig desztillált vízzel mossuk ki. A tisztára mosott akkumulátort ismételten feltöltjük elektrolittel (sav és desztillálővíz keverékével), majd feltöltjük elektromos árammal is. Havonként ellenőrizzük a savszintet és szükség esetén utánatöltjük a kellő mennyiséget. Háromhőnaponként fényszóró segítségével az akkumulátort kisütjük és Ismételten feltöltjük. Az akkumulátorok külső részeit tárolásra előkészítéskor szintén letisztítjuk, a fémrészeket tároláshoz lezsírozzuk. Az akkumulátort zárt, fagymentes helyen tároljuk. A gépek előkészítése A tárolás előtt a gépeket minden szennyeződéstől, fáradtolajtól és zsírtól meg kell tisztítani. A gépek testetlen felületeit rozsdásodás elleni védőszerrel kell bevonni. Azokat a helyeket, amelyekről a festék lekopott, ajánlatos újrafesteni. A gumiabroncsokat tehermentesíteni kell, a gépcsoportot a kitámasztó lábakon a földtől fel kell emelni. Ügyeljünk arra, hogy az abroncsok még a kitámasztőbak süllyedése esetén se érjenek a talajhoz. A gépek szerszámait, tartozékait, valamint a leszerelt kisebb alkatrészeket a szerszámládában helyezzük el, a nagyobb alkatrészeket — jegyzék alapján — tiszta állapotban a raktárban adjuk le. Ajánlatos ezekre a leszerelt alkatrészekre feliratokat erősíteni, amelyeken a gép típusa és száma van feltűntetve. Szívóoldali tartozékok tárolása A hajlékony tömlőket sártól, piszoktól megtisztítva száraz állapotban, fedett helyen tároljuk. A szivattyúnál a szívőoldal tökéletes víztelenítésének elvégzése, • leeresztő és légtelenítő csapok, valamint a lábszelep kinyitásával a szivattyú teljes víztelenítése és kiszáradása a legfontosabb feladat. A kiszárított szivattyút olajjal feltöltjük, a tömítéseket grafittal bekenjük. Beépített szivattyú esetében a szívó- és nyomóoldalt leszereljük, a szennyeződésektől megtisztítjuk és a korrózió ellen megfelelően konzerváljuk. A szívó- és nyomócsonkot gondosan leszedjük, hogy abba Idegen anyag ne kerülhessen. A szívőoldali hajlékony cső letisztítására és a gumianyagú szerelvények, alkatrészek tárolására Is nagy gondot fordítsunk. A szívókosarakat, lábszelepet gondosan megtisztítva, lehetőség szerint fedett helyen tároljuk. Amennyiben ezen szerkezetrészek a lepattogzott fedőréteg következtében rozsdásak lesznek, a rozsdát eltávolítjuk és újabb védőréteggel bevonjuk. Csövek tárolása A csöveket és Idomokat gondosan letisztítjuk, rozsdátlanítjuk, a megsérült horgany vagy festékrétegeket Is letisztítjuk és olajfestékkel vagy bitumennel bekenjük. A csöveket lehetőleg tető alatt máglyába rakva tároljuk oly módon, hogy minden egyes esősor között párnafa vagy faléc legyen. A máglya magassága az 1,5 m magasságot ne haladja meg. A csövek tárolásánál ügyeljünk arm, hogy a kapcsolőfülek, karok ne támaszkodjanak a körülöttük levő csövekhez. Ellenkező esetben a csövek önsúlya következtében a kapcsolőfülekkel, karokkal érintett csőfelület benyomódik, behorpad. A műanyag (PVC) alapanyagú öntözőcsövek tárolásánál ügyeljünk arra, hogy a csöveket +5 °C-nál alacsonyabb levegőhőmérsékleten ne mozgassuk, ne bolygassuk. Ekkor ugyanis a PVC csövek Igen érzékenyek, ridegek, s a legkisebb külső hatásra, a szállítással, rakodással járó mozgásra könnyen megrepednek, töredeznek, meghibásodnak. Az öntözőcsöveket lehetőleg berendezésenként tároljuk. A készletre akasszunk táblát, melyen a csővezetékeket üzemelő egregát házi vagy gyártási száma van feltüntetve. így a következő idérfyben ugyanazon csövek és szerelvények kerülnek az adott agregáthoz. Ajánlatos a csöveket, Idomokat, szerelvényeket méretenként (pl. átmérő) és típusonként tárolni. Idomok tárolása. Az Idomokat az acélcsövekhez ha sonlőan gondosan letisztítva, rozsdátlanítva és védőréteggel ellátva, máglyákba rakva tároljuk (lehetőleg fedett helyen). A máglyák mind az egyenes csöveknél, mind az idomoknál 2 méternél magasabbak nem lehetnek. Műtrágyaoldók tárolása. A műtrágyaoldókat gondosan kimossuk és megszárítjuk, majd védő-réteggel vékonyan bevonjuk. A műtrágyaoldőhoz csatlakozó gumicsővezetéket (műanyagot) tiszta vízben, kívül-belül kimossuk és fagymentes helyen tároljuk. Szórófejek tárolása. A szórófejeket a szennyeződéstől megtisztítjuk, a tömítéseket ellenőrizzük, a szórófejeket bezsírozzuk és száraz, zárt és fedett helyen tároljuk (lehetőleg állványon vagy polcon, egymás melletti elhelyezésben). Tömítő gumigyűrűk tárolása: A gumi tömítéseket ne akasszuk fel vékony drótra fűzve, mert deformálódnak. Zárt, száraz raktárban, sikporral beszórva kell a gumitömítéseket 10—15 cm-es szalmarétegre helyezve porral tárolni. * A felszfu alatti nyomócsöveknél a nyomócső átöblltés utáni gondos víztelenítését — valamennyi hidráns és leeresztő csap kinyitásával a nyílások vakperemmel való ellátását, valamint a csővezeték nyomvonalában tömörödés miatti horpadások földdel való utántöltését időben végezzük el. Hordozható felszerelések, valamint a vasszerkezeti részek tisztítás utáni gondos átvizsgálását, a rozsda eltávolítását, a műtárgyak egymáson csúszó, érintkező szerkezeti lezsírozésát és valamennyi felszerelés szabad vasfelületeinek rozsdavédő szerrel való lemázolását gondosan végezzük el. Egyéb mozgatható felszereléseket, a műtárgyák leszerelhető és tárolásra érzékeny alkatrészeit a rozsdavédő szerrel való kezelés után raktárba szállítjuk és ott tároljuk. A faszerkezeteket kátránnyal vagy karbollal vonjuk be, majd száraz helyen tároljuk oly módon, hogy a fa szellőzése biztosítva legyen. A tiltótáblákat felfüggesztve raktározzuk. Amennyiben az egyes gépcsoportoknál a gyártő üzemek a fentebb leírtakon túlmenő speciális tárolási és karbantartási módozatokat Írnak elő, azokat annak megfelelően hajtsuk végre. László László, tudományos kutató Gondosan teleltessük be állatainkat Bátran állíthatjuk, hogy a növényi termékek betakarításával Ismét eredményekben gazdag esztendőt zártak mezőgazdasági üzemeink. Bő termésátlagot értek el többek közt cukorrépából, s melléktermékeivel együtt a takarmányalap is jónak mondható. De a tél előttünk áll. Úgy takarékoskodjunk, hogy a készlet kitartson tavaszig. Ezért ameddig csak lehetséges, legalább félnapokra hajtsuk ki a szarvasmarhákat a legelőkre. Ezzel párhuzamosan fokozatosan át kell térnünk a téli takarmányozásra. Mégpedig ügyesen, hogy az állatok hasznossága ne csökkenjen. Természetes, hogy a téli takarmányozásra való áttérés nem érheti fölkészületlenül a zootechnikusokat. Ahol jó volt az együttműködés, komolyan átgondolták a termelés hatékonysága növelését szolgáló Intézkedések mozzanatait, ott könnyebben áthidalják az átmeneti időszakot. Mint Ismeretes, a zöldtakarmányozás folyamatosságának fontosságát a legtöbb gazdaságban rég megértették. Ennek tartozéka a téli takarmányozásra történő áttérés kelléke, például a takarmánykáposzta. Kitűnő, késő őszi és kora téli zöld eleség. A teheneknek na-4 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. novemb.r 23. ponta legtöbb 40 kg-ot adhatunk belőle, kellő mennyiségű szénhldrátos szilázzsal és más takarmányfélékkel keverve. Egy 600 kg-os, átlagosan 6—7 1 tejhasznosságú tehén napi fejadagját például az alábbi minta szerint állíthatjuk össze: adhatunk 30 kg takarmánykáposztát, 10—15 kg szénhldrátos szilázst, 2—3 kg szénát és jőllakáslg szecskázott takarmányszalmát vagy töreket. Ha azonban nem rendelkezünk takarmánykáposztával, adhatunk a fejősteheneknek 20—30 kg friss répafejet, 15—20 kg szénhidrátos szilázst vagy takarmányrépát, 2 kg szénát és jóllakásig takarmányszalmát. Ha elfogyott a friss répafej, abban az esetben teljesen áttérhetünk a szénhidrátos vagy a fehérjés szilázs etetésére, a szénaadag egyidejű emelésével, esetleg a takarmányszalmának élesztősített ízesítésével. Ilyen esetben egyegy tehénnek élesztősített, ízesített szalmából 10, szénából 2, szilázsból pedig 25 kg-ot adhatunk. Kiegészítőként szükséges továbbá 1 kg abrakkeverék, 100 gramm takarmánymész és 50 gramm marhasó adagolása is. A tejhasznosság és az erőnlét megtartása érdekében a téli takarmányozásra való áttérésnél is elengedhetetlenül fontos a tehenek szabad levegőre történő kihajlása. A fagyok bekövetkeztéig társítani kell a kellemeset a hasznossal, vagyis tanácsos a legeltetés. így a tejtermelésnél fontos anyagcsere a szabad levegőn teljes mértékben biztosított. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy a friss répafej nemcsak a szarvasmarhák, hanem a többi gazdasági állatok, mint például a sertések és a lovak takarmányozásánál is igen jő eredménnyel használható. Egy-egy anyakocának naponta adhatunk 5—10 kg zúzott, friss répafejet. A hízó- és a tenyészsüldőknek pedig 1—5 kg-ot. A konzervált répafej a hízók - takarmányozásánál nem gazdaságos. Jobb eredményt érhetünk el, ha egy rész répafej és 2—5 rész párolt burgonya keverékéből készített szilázst etetünk. Lovak esetében a friss répafej napi adagját egyedenként 15—20 kg-ra szabhatjuk. Ezzel az adaggal naponként kb. 3—4 kg zabot takaríthatunk itaeg. A lovaknál hasonlóan, akárcsak a sertéseknél, a legalkalmasabb a friss répafej-zúzalék etetése. A zúzalékot szalmaszecskával keverten etethetjük. Meg kell még említenem, hogy mindig a földtől alaposan megtisztított répafejet etessünk. Ezzel elkerülhetjük az állatok heveny megbetegedését, a hasmenést. De az is lényegbevágó, hogy a kifogástalanul tiszta, friss répafej körülbelül 14,5 százaléknyi szárazanyagot 1—1,1 százaléknyi emészthető fehérjét és 8,6 százaléknyi keményítő egységet tartalmazzon. Ha azonban a répafej földdel szenynyezett, a takarmány értéke érezhetően csökken. A* Ilyen répafej leg-A nényel szövetkezet, termelési eredményei alapján, a nagykürtös] járás legjobb EFSZ-ei közé tartozik, A gazdálkodás színvonala emelkedik, fokozatosan növekednek a terméseredmények. A közelmúltban Tóth Pál zootechnikussal mérlegeltük a szövetkezet fejlődését, főleg az állattenyésztés eredményeit, amelyek biztatóak. A termelés szakosítása esetén, amihez megvannak a feltételek, a jövőben még gazdaságosabban akarnak termelni. A nagyüzemi termelés előnyeit jól kihasználják, az állattenyésztés szakosításával pedig igyekeznek még eredményesebben gazdálkodni Főleg a baromfitenyésztés és a tejtermelés került etőtérbe. A baromfitenyésztés alapjai már megvannak, hiszen egy új 12 000 tyűk kapacitású tojócsarnok és egy 6000 tyúkot befogadó baromfiistállóval rendelkezik a szövetkezet. Jelenleg 18 000 Leghorn tojótyúkot tartanak. A tojástermelés szintje kielégítő. Nyáron, például júliusban 298 467 da rab tojást értékesítettek. A baromfihús-termelésben is komoly feladatokat kell teljesíteni. A terv 41 000 brojler íladását Irányozza elő, de jövőre már S0 ezer darab brojlert szeretnének elsdnl. A tojótyúkok Is selejtezés után a piacra kerülnek. Ezekből 1969-ben 13 000 kerül majd eladásra. A tervek szerint jövőre 10 vagon baromfihúst és 3 millió 300 ezer darab tojást értékesít a szövetkezet, aminek pénzértéke megközelítőleg 4 millió 560 ezer korona. Az igényes feladatok teljesítésének azonban akadályai vannak. A baromfitenyésztés intenzitása érdekében csirkeneveidét épít a szövetkezet, amit ez év júniusában kellett volna befejezni. A Zvoleni Mezőgazdasági Építővállalat az átadás időpontját sajnos nem tartotta be, pedig az esetleges további késés komoly veszteséget jelenthet a szövetkezetnek. Az új tojőcsarnok gépesítése körül M — ■ -- — _ _________ Ameddig csak tehetsege« tartsuk siabadban az állatukat. Az új csirkenevelde épülete, amelyre sürgősen szüksége lenne a ssttssfr kezelnek. Szakosítják a termelést is akadnak problémák. Az etetővályú' méretei nem a legmegfelelőbbek, Így a KBS-5000 jelzésű automatikus etetőberendezés nem használható. A takarmányalap megteremtése nerd kis feladat számunkra, mert az abraktakarmány-szükséglet mintegy 125 vagon mennyiségű. A felmerülő nehézségeket közös erővel Igyekeznek leküzdeni és mindent elkövetnek az eredményes termelés érdekében. A baromfitelep munkaközössége Zsámbokrészky Matild vezetésével jő munkát végez. A keretesükkel is elégedettek. A Nemcsok család például 3000 koronán felül is megkeres havonta. A Jutalmazás a tojástermel ét mennyisége alapján történik. Ezer darab tojásért 27,30 koronát kapnak' a baromfigondozók. \ képen a 12 ezer tyúkot befogadó tojócsarnok baromfi* gondozói közül a Híves család és Nemcsnkné láthatói! akik igyekeznek jó munkát végezni. A csirkenevelde átadása után a baromfitenyésztés technológiája a kővetkezőképpen alakul. A csirkeneveidében 3—4 hónapig tartják a csirkéket. Ezt követően három hónapig a kifutós neveidében fejlődnek a jércék, innen pedig a tojócsarnokba kerülnek. A baromfitenyésztés tervei valóban reálisak, reméljük, hogy a nehézségek leküzdése után gazdaságos les* a termelés. A bevezetőben már említettük, hogy a baromfitenyésztésen kívül a tejtermelés mutatkozik a legkifizetőbbnek, A nyári hónapokban a járás legjobb tejtermelői voltak. Már a félévi tervet 14 800 liter tejjel túlszárnyalták. A jelenlegi eredményekért sem kell szégyenkezniük. A legjobb fejőnek Híves József és Ocsko Pál bizonyult, akik a nyáron több mint 5000 liter tejet fejtek ki havonta. A szarvasmarha-hizlalást a közeljövőben likvidálják, a tehénállományt pedig 300 darabra növelik. Jelenleg 114 anyakocája van a szövetkezetnek, amit lényegesen csökkentének. Malacneveléssel csupán a tagság igényeli akarják kielégíteni. A termelés szakosítása lényeges változásokat hozott az állattenyésztésben. Reméljük, a várt eredmények nem maradnak el, és a termelés még gazdaságosabbnak bizonyul. K. P. feljebb csak 0,9 százalék emészethető fehérjét és csupán 7,7 százalék keményítőegységet tartalmaz. Ezért érdemes a szennyezett répafejnek mosás utáni takarmányozása. Befejezésül hangsúlyozni kívánjuk, hogy a szilázs téli etetésénél semmi esetre se feledkezzünk meg a cikkünk keretében is megemlített takarmánymész és só fejadagjának rendszeres adagolásáról. Ne feledjük, hogy a gondosság sok kellemetlenségtől kímélheti meg a zootechnikusokat és az állattenyésztési csoportok vezetőit. Hiszen volt már rá példa, hogy egyesek saját kárukon tanulták meg a gondosság gyakorlati értelmét, -hai-
