Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-23 / 47. szám

Az öntözőberendezések tárolása Ä cikkben összefoglaljuk azokat a teendőket, amelye­ket az öntözőberendezések téli tárolásánál feltétlenül •1 kell végezni. Az üzemek nagy részének még nem áll megfelelő fe­dett tárolőhely rendelkezésre, azért elsősorban az Ilyen üzemek részére adunk tanácsot az öntözőgépek téli tárolására vonatkozóan. A tárolás helyének megválasztása A szabadon történő tárolás helyét ügy kell megvá­lasztani, hogy az esővíznek és az olvadás vizének lefo­lyása legyen, ezért ennek a helynek a környezethez képest lejtősnek kell lennie. A havat rendszeresen el kell takarítani, felhalmozódását sem a gépeken, sem a tárolás területén nem szabad megengedni. A gépeket a tárolóhelyen úgy helyezzük el, hogy szükség esetén gyorsan elvontathatók és ellenőrzés céljából hozzáfér­hetők legyenek. Tárolásnál különös gondot fordítunk arra is, nehogy felborulhassanak a gépek. Mindig az Idevonatkozó baleset és tűzvédelmi szabályok szerint Jártunk el. AZ esnszerft öntözőberendezések valamennyi részegy­ségét az üzemeltetés befejezése után haladéktalanul elő kell készíteni a téli tárolásra. Ennek során elsősor­ban a berendezések javítását kell elvégezni. Téli táro­lásra csak gondosan kijavított, feltétlenül üzembiztos és korrózió elleni védőanyagokkal ellátott gépek kerül­hetnek. A kijavított, üzempróbával ellenőrzött szivattyús gép­csoportokat gondosan megtisztítva, lehetőleg zárt helyen tároljuk. A tárolás megkezdése előtt a gépcsoportot víztelenít­jük. Le kell engedni a motorbői és a hűtőből a hűtővizet, az összekötő csővezeték legalsó pontján elhelyezett csap megnyitásával. Ügyeljünk arra, hogy a hűtővíz maradék­talanul eltávozzék. Gyakori jelenség, hogy a leeresztő csap eltömődik, és kinyitva sem engedi lefolyni a hűtő­­folyadékot. Ennek elkerülése érdekében dróttal néhány­szor szurkáljuk meg a csap nyílását a hűtővíz eltávolí­tása közben. A szivattyúkból a csigaház legalsó pontján levő víz­telenítő csavar megnyitásával engedjük la az esetleg benne levő folyadékot és teljesen szárítsuk ki azt. Ez­után vakkarimával vagy fadugőval zárjuk le a szlvó­­csonkot és olajjal töltsük színültig a szivattyúházat (ha nem töltjük színültig, akkor a szivattyút többször át kell forgatni), majd a nyomócsonkot is zárjuk le. A hajtőműházban a fáradt olajat a leeresztő csavaron keresztül engedjük le, gázolajjal öblítsük ki a fogas­kerékházat, majd a leeresztőcsavar visszahelyezése után a hajtóműházat töltsük fel kenőolajjal. Az akkumulátorokat a gépcsoportból ki kell szerelni és ki kell sütni. Az akkumulátorban levő folyadékot óvatosan öntsük ki, az akkumulátorszekrényt pedig desztillált vízzel mossuk ki. A tisztára mosott akkumu­látort ismételten feltöltjük elektrolittel (sav és desztil­­lálővíz keverékével), majd feltöltjük elektromos áram­mal is. Havonként ellenőrizzük a savszintet és szükség esetén utánatöltjük a kellő mennyiséget. Háromhőna­­ponként fényszóró segítségével az akkumulátort kisüt­jük és Ismételten feltöltjük. Az akkumulátorok külső részeit tárolásra előkészítéskor szintén letisztítjuk, a fémrészeket tároláshoz lezsírozzuk. Az akkumulátort zárt, fagymentes helyen tároljuk. A gépek előkészítése A tárolás előtt a gépeket minden szennyeződéstől, fá­radtolajtól és zsírtól meg kell tisztítani. A gépek testet­len felületeit rozsdásodás elleni védőszerrel kell be­vonni. Azokat a helyeket, amelyekről a festék lekopott, ajánlatos újrafesteni. A gumiabroncsokat tehermentesíteni kell, a gépcso­portot a kitámasztó lábakon a földtől fel kell emelni. Ügyeljünk arra, hogy az abroncsok még a kitámasztő­­bak süllyedése esetén se érjenek a talajhoz. A gépek szerszámait, tartozékait, valamint a leszerelt kisebb alkatrészeket a szerszámládában helyezzük el, a nagyobb alkatrészeket — jegyzék alapján — tiszta állapotban a raktárban adjuk le. Ajánlatos ezekre a leszerelt alkatrészekre feliratokat erősíteni, amelyeken a gép típusa és száma van feltűntetve. Szívóoldali tartozékok tárolása A hajlékony tömlőket sártól, piszoktól megtisztítva száraz állapotban, fedett helyen tároljuk. A szivattyú­nál a szívőoldal tökéletes víztelenítésének elvégzése, • leeresztő és légtelenítő csapok, valamint a lábszelep kinyitásával a szivattyú teljes víztelenítése és kiszára­dása a legfontosabb feladat. A kiszárított szivattyút olajjal feltöltjük, a tömítéseket grafittal bekenjük. Be­épített szivattyú esetében a szívó- és nyomóoldalt le­szereljük, a szennyeződésektől megtisztítjuk és a korró­zió ellen megfelelően konzerváljuk. A szívó- és nyomó­­csonkot gondosan leszedjük, hogy abba Idegen anyag ne kerülhessen. A szívőoldali hajlékony cső letisztítására és a gumianyagú szerelvények, alkatrészek tárolására Is nagy gondot fordítsunk. A szívókosarakat, lábszelepet gondosan megtisztítva, lehetőség szerint fedett helyen tároljuk. Amennyiben ezen szerkezetrészek a lepattog­­zott fedőréteg következtében rozsdásak lesznek, a rozs­dát eltávolítjuk és újabb védőréteggel bevonjuk. Csövek tárolása A csöveket és Idomokat gondosan letisztítjuk, rozsdát­­lanítjuk, a megsérült horgany vagy festékrétegeket Is letisztítjuk és olajfestékkel vagy bitumennel bekenjük. A csöveket lehetőleg tető alatt máglyába rakva tárol­juk oly módon, hogy minden egyes esősor között párna­fa vagy faléc legyen. A máglya magassága az 1,5 m magasságot ne haladja meg. A csövek tárolásánál ügyel­jünk arm, hogy a kapcsolőfülek, karok ne támaszkod­janak a körülöttük levő csövekhez. Ellenkező esetben a csövek önsúlya következtében a kapcsolőfülekkel, karokkal érintett csőfelület benyomódik, behorpad. A műanyag (PVC) alapanyagú öntözőcsövek tárolásá­nál ügyeljünk arra, hogy a csöveket +5 °C-nál alacso­nyabb levegőhőmérsékleten ne mozgassuk, ne bolygas­suk. Ekkor ugyanis a PVC csövek Igen érzékenyek, ridegek, s a legkisebb külső hatásra, a szállítással, rako­dással járó mozgásra könnyen megrepednek, töredez­nek, meghibásodnak. Az öntözőcsöveket lehetőleg berendezésenként tárol­juk. A készletre akasszunk táblát, melyen a csővezeté­keket üzemelő egregát házi vagy gyártási száma van feltüntetve. így a következő idérfyben ugyanazon csövek és szerelvények kerülnek az adott agregáthoz. Ajánlatos a csöveket, Idomokat, szerelvényeket méretenként (pl. átmérő) és típusonként tárolni. Idomok tárolása. Az Idomokat az acélcsövekhez ha sonlőan gondosan letisztítva, rozsdátlanítva és védőré­teggel ellátva, máglyákba rakva tároljuk (lehetőleg fe­dett helyen). A máglyák mind az egyenes csöveknél, mind az idomoknál 2 méternél magasabbak nem lehet­nek. Műtrágyaoldók tárolása. A műtrágyaoldókat gondosan kimossuk és megszárítjuk, majd védő-réteggel vékonyan bevonjuk. A műtrágyaoldőhoz csatlakozó gumicsővezeté­ket (műanyagot) tiszta vízben, kívül-belül kimossuk és fagymentes helyen tároljuk. Szórófejek tárolása. A szórófejeket a szennyeződéstől megtisztítjuk, a tömítéseket ellenőrizzük, a szórófejeket bezsírozzuk és száraz, zárt és fedett helyen tároljuk (lehetőleg állványon vagy polcon, egymás melletti elhe­lyezésben). Tömítő gumigyűrűk tárolása: A gumi tömítéseket ne akasszuk fel vékony drótra fűzve, mert deformálódnak. Zárt, száraz raktárban, sikporral beszórva kell a gumi­tömítéseket 10—15 cm-es szalmarétegre helyezve porral tárolni. * A felszfu alatti nyomócsöveknél a nyomócső átöblltés utáni gondos víztelenítését — valamennyi hidráns és leeresztő csap kinyitásával a nyílások vakperemmel való ellátását, valamint a csővezeték nyomvonalában tömörödés miatti horpadások földdel való utántöltését időben végezzük el. Hordozható felszerelések, valamint a vasszerkezeti részek tisztítás utáni gondos átvizsgálását, a rozsda eltávolítását, a műtárgyak egymáson csúszó, érintkező szerkezeti lezsírozésát és valamennyi felszerelés szabad vasfelületeinek rozsdavédő szerrel való lemázolását gon­dosan végezzük el. Egyéb mozgatható felszereléseket, a műtárgyák le­szerelhető és tárolásra érzékeny alkatrészeit a rozsda­védő szerrel való kezelés után raktárba szállítjuk és ott tároljuk. A faszerkezeteket kátránnyal vagy karbollal vonjuk be, majd száraz helyen tároljuk oly módon, hogy a fa szellőzése biztosítva legyen. A tiltótáblákat felfüggesztve raktározzuk. Amennyiben az egyes gépcsoportoknál a gyártő üze­mek a fentebb leírtakon túlmenő speciális tárolási és karbantartási módozatokat Írnak elő, azokat annak meg­felelően hajtsuk végre. László László, tudományos kutató Gondosan teleltessük be állatainkat Bátran állíthatjuk, hogy a növényi termékek betakarításával Ismét ered­ményekben gazdag esztendőt zártak mezőgazdasági üzemeink. Bő termés­átlagot értek el többek közt cukor­répából, s melléktermékeivel együtt a takarmányalap is jónak mondható. De a tél előttünk áll. Úgy takarékos­kodjunk, hogy a készlet kitartson tavaszig. Ezért ameddig csak lehetsé­ges, legalább félnapokra hajtsuk ki a szarvasmarhákat a legelőkre. Ezzel párhuzamosan fokozatosan át kell térnünk a téli takarmányozásra. Még­pedig ügyesen, hogy az állatok hasz­nossága ne csökkenjen. Természetes, hogy a téli takarmá­nyozásra való áttérés nem érheti föl­készületlenül a zootechnikusokat. Ahol jó volt az együttműködés, komolyan átgondolták a termelés hatékonysága növelését szolgáló Intézkedések moz­zanatait, ott könnyebben áthidalják az átmeneti időszakot. Mint Ismere­tes, a zöldtakarmányozás folyamatos­ságának fontosságát a legtöbb gazda­ságban rég megértették. Ennek tarto­zéka a téli takarmányozásra történő áttérés kelléke, például a takarmány­­káposzta. Kitűnő, késő őszi és kora téli zöld eleség. A teheneknek na-4 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. novemb.r 23. ponta legtöbb 40 kg-ot adhatunk be­lőle, kellő mennyiségű szénhldrátos szilázzsal és más takarmányfélékkel keverve. Egy 600 kg-os, átlagosan 6—7 1 tej­­hasznosságú tehén napi fejadagját például az alábbi minta szerint állít­hatjuk össze: adhatunk 30 kg takar­mánykáposztát, 10—15 kg szénhldrá­tos szilázst, 2—3 kg szénát és jőlla­­káslg szecskázott takarmányszalmát vagy töreket. Ha azonban nem rendelkezünk ta­karmánykáposztával, adhatunk a fe­jősteheneknek 20—30 kg friss répa­fejet, 15—20 kg szénhidrátos szilázst vagy takarmányrépát, 2 kg szénát és jóllakásig takarmányszalmát. Ha elfo­gyott a friss répafej, abban az eset­ben teljesen áttérhetünk a szénhidrá­tos vagy a fehérjés szilázs etetésére, a szénaadag egyidejű emelésével, eset­leg a takarmányszalmának élesztősí­tett ízesítésével. Ilyen esetben egy­­egy tehénnek élesztősített, ízesített szalmából 10, szénából 2, szilázsból pedig 25 kg-ot adhatunk. Kiegészítő­ként szükséges továbbá 1 kg abrak­­keverék, 100 gramm takarmánymész és 50 gramm marhasó adagolása is. A tejhasznosság és az erőnlét meg­tartása érdekében a téli takarmányo­zásra való áttérésnél is elengedhetet­lenül fontos a tehenek szabad leve­gőre történő kihajlása. A fagyok be­következtéig társítani kell a kelleme­set a hasznossal, vagyis tanácsos a legeltetés. így a tejtermelésnél fontos anyagcsere a szabad levegőn teljes mértékben biztosított. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy a friss répafej nemcsak a szarvasmar­hák, hanem a többi gazdasági állatok, mint például a sertések és a lovak takarmányozásánál is igen jő ered­ménnyel használható. Egy-egy anya­kocának naponta adhatunk 5—10 kg zúzott, friss répafejet. A hízó- és a tenyészsüldőknek pedig 1—5 kg-ot. A konzervált répafej a hízók - takarmá­nyozásánál nem gazdaságos. Jobb eredményt érhetünk el, ha egy rész répafej és 2—5 rész párolt burgonya keverékéből készített szilázst etetünk. Lovak esetében a friss répafej napi adagját egyedenként 15—20 kg-ra szabhatjuk. Ezzel az adaggal napon­ként kb. 3—4 kg zabot takaríthatunk itaeg. A lovaknál hasonlóan, akárcsak a sertéseknél, a legalkalmasabb a friss répafej-zúzalék etetése. A zúzalékot szalmaszecskával keverten etethetjük. Meg kell még említenem, hogy min­dig a földtől alaposan megtisztított répafejet etessünk. Ezzel elkerülhet­jük az állatok heveny megbetegedé­sét, a hasmenést. De az is lényegbe­vágó, hogy a kifogástalanul tiszta, friss répafej körülbelül 14,5 százalék­nyi szárazanyagot 1—1,1 százaléknyi emészthető fehérjét és 8,6 százalék­nyi keményítő egységet tartalmazzon. Ha azonban a répafej földdel szeny­­nyezett, a takarmány értéke érezhe­tően csökken. A* Ilyen répafej leg-A nényel szövetkezet, termelési eredményei alapján, a nagykürtös] járás legjobb EFSZ-ei közé tartozik, A gazdálkodás színvonala emelkedik, fokozatosan növekednek a termés­­eredmények. A közelmúltban Tóth Pál zootechnikussal mérlegeltük a szö­vetkezet fejlődését, főleg az állatte­nyésztés eredményeit, amelyek bizta­tóak. A termelés szakosítása esetén, ami­hez megvannak a feltételek, a jövő­ben még gazdaságosabban akarnak termelni. A nagyüzemi termelés elő­nyeit jól kihasználják, az állattenyész­tés szakosításával pedig igyekeznek még eredményesebben gazdálkodni Főleg a baromfitenyésztés és a tejter­melés került etőtérbe. A baromfitenyésztés alapjai már megvannak, hiszen egy új 12 000 tyűk kapacitású tojó­­csarnok és egy 6000 tyúkot befogadó baromfiistállóval rendelkezik a szö­vetkezet. Jelenleg 18 000 Leghorn to­jótyúkot tartanak. A tojástermelés szintje kielégítő. Nyáron, például jú­liusban 298 467 da rab tojást értékesí­tettek. A baromfi­hús-termelésben is komoly feladatokat kell teljesíteni. A terv 41 000 brojler íladását Irányozza elő, de jövőre már S0 ezer darab broj­lert szeretnének el­­sdnl. A tojótyúkok Is selejtezés után a piacra kerülnek. Ezekből 1969-ben 13 000 kerül majd eladásra. A tervek szerint jövőre 10 vagon baromfihúst és 3 millió 300 ezer darab tojást érté­kesít a szövetkezet, aminek pénz­értéke megközelítőleg 4 millió 560 ezer korona. Az igényes feladatok teljesítésének azonban akadályai vannak. A baromfi­­tenyésztés intenzitása érdekében csir­keneveidét épít a szövetkezet, amit ez év júniusában kellett volna be­fejezni. A Zvoleni Mezőgazdasági Épí­tővállalat az átadás időpontját sajnos nem tartotta be, pedig az esetleges további késés komoly veszteséget je­lenthet a szövetkezetnek. Az új tojőcsarnok gépesítése körül M — ■ -- — _ _________ Ameddig csak tehetsege« tartsuk siabadban az állatukat. Az új csirkenevelde épülete, amelyre sürgősen szüksége lenne a ssttssfr kezelnek. Szakosítják a termelést is akadnak problémák. Az etetővályú' méretei nem a legmegfelelőbbek, Így a KBS-5000 jelzésű automatikus etető­­berendezés nem használható. A takarmányalap megteremtése nerd kis feladat számunkra, mert az abrak­­takarmány-szükséglet mintegy 125 va­gon mennyiségű. A felmerülő nehéz­ségeket közös erővel Igyekeznek le­küzdeni és mindent elkövetnek az eredményes termelés érdekében. A baromfitelep munkaközössége Zsámbokrészky Matild vezetésével jő munkát végez. A keretesükkel is elé­gedettek. A Nemcsok család például 3000 koronán felül is megkeres ha­vonta. A Jutalmazás a tojástermel ét mennyisége alapján történik. Ezer da­rab tojásért 27,30 koronát kapnak' a baromfigondozók. \ képen a 12 ezer tyúkot befogadó tojócsarnok baromfi* gondozói közül a Híves család és Nemcsnkné láthatói! akik igyekeznek jó munkát végezni. A csirkenevelde átadása után a ba­romfitenyésztés technológiája a kő­vetkezőképpen alakul. A csirkenevei­dében 3—4 hónapig tartják a csirké­ket. Ezt követően három hónapig a kifutós neveidében fejlődnek a jér­­cék, innen pedig a tojócsarnokba ke­rülnek. A baromfitenyésztés tervei valóban reálisak, reméljük, hogy a nehézsé­gek leküzdése után gazdaságos les* a termelés. A bevezetőben már említettük, hogy a baromfitenyésztésen kívül a tejter­melés mutatkozik a legkifizetőbbnek, A nyári hónapokban a járás legjobb tejtermelői voltak. Már a félévi tervet 14 800 liter tejjel túlszárnyalták. A je­lenlegi eredményekért sem kell szé­gyenkezniük. A legjobb fejőnek Híves József és Ocsko Pál bizonyult, akik a nyáron több mint 5000 liter tejet fejtek ki havonta. A szarvasmarha-hizlalást a közel­jövőben likvidálják, a tehénállományt pedig 300 darabra növelik. Jelenleg 114 anyakocája van a szövetkezetnek, amit lényegesen csökkentének. Malac­neveléssel csupán a tagság igényeli akarják kielégíteni. A termelés szakosítása lényeges változásokat hozott az állattenyész­tésben. Reméljük, a várt eredmények nem maradnak el, és a termelés még gazdaságosabbnak bizonyul. K. P. feljebb csak 0,9 százalék emészethető fehérjét és csupán 7,7 százalék ke­ményítőegységet tartalmaz. Ezért ér­demes a szennyezett répafejnek mo­sás utáni takarmányozása. Befejezésül hangsúlyozni kívánjuk, hogy a szilázs téli etetésénél semmi esetre se feledkezzünk meg a cik­künk keretében is megemlített takar­mánymész és só fejadagjának rend­szeres adagolásáról. Ne feledjük, hogy a gondosság sok kellemetlenségtől kímélheti meg a zootechnikusokat és az állattenyésztési csoportok vezetőit. Hiszen volt már rá példa, hogy egye­sek saját kárukon tanulták meg a gondosság gyakorlati értelmét, -hai-

Next

/
Thumbnails
Contents