Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-23 / 47. szám

A párt fő feladatai a legközelebbi időszakban

A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATÁBÓL

Pártunk Központi Bizottságának határozata a maga

komplexumában öleli fel a január öta eltelt időszakot s kitűzi azokat a feladatokat, amelyek a kommunistákra ás természetesen minden haladó gondolkodású dolgozóra hárulnak az elkövetkező időszakban. A párt egyesítése, a párt és a dolgozók tömegei kapcsolatának megszilárdítása szocialista fejlődésünk távlatai, nemzetközi kapcsolataink alakulása, mindannyiunk közös érdeke. A novemberi plénum határozata tehát, objektiven értékelve a január óta eltelt időszakot, támpontot nyújt, melynek alapján tovább léphetünk a megkezdett úton a szocialista társadalomépítés útján.

TÁRSADALMUNK VEZETŐ EREJE A MUNKÁSOSZTÁLY

A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség húszéves erőfeszítésével, a kommunisták százezrei áldozatkész munkájával országunkban kiépítettük a szocializmus alapjait. Alapvető értékei az elmúlt évek tagadhatatlan eredményét és a CSKP további politikájának kiindulási alapját jelentik. A szocializmus felépítésének időszakában elértük a munkásosztály és valamennyi dolgozó számos fontos célkitűzését. Alapvető osztály- és társadalmi, gazdasági átalakulások valósultak meg a mezőgazdasági kisüzemi termelésnek nagyüzemi termeléssé való átalakulásával. Ez megteremtette az előfeltételeket az osztályok belső átalakulásához, kapcsolataik megváltozásához és érdekeik fokozatos közeledéséhez. A Központi Bizottság határozata hangsúlyozza: a munkásosztály a társadalom vezető ereje, s a többi dolgozóval együtt a politikai hatalom megtestesítője lett. Létrejött a szövetkezeti parasztság új, szocialista osztálya, és megszilárdult a munkás-paraszt szövetség. Felnövekedett a számbelileg népes, a szocializmus ügyéhez, a munkásosztályhoz és a párthoz hű értelmiség is. Erőteljesen fokozódott az ipari termelés és emelkedett különösen a lakosság egyes rétegeinek az életszínvonala. A lakosság valamennyi rétege jelentős haladást ért el a kultúra felhasználása, a művelődés és a szakképzettség növelése terén.

A CSKP Központi Bizottsága nagyra becsüli népünk, a kommunisták százezrei, a nemzeti bizottságok, üzemek, EFSZ-ek és társadalmi szervezetek funkcionáriusai és dolgozói áldozatkész munkáját. A határozat azonban leszögezi, hogy a párt szerveinek és szervezeteinek bírálóan és önbírálóan meg kell vizsgálnia azt is, vajon ki tudtuk-e használni mindazokat a lehetőségeket, melyeket a szocialista társadalmi rend nyújtott a csehszlovák társadalom sokoldalú fejlesztésére. Amikor a CSKP Központi Bizottsága bírálóan elemzi eddigi fejlődésünket, ezt csupán a szocialista fejlődés lehetőségeinek teljesebb és sokoldalúbb kihasználása érdekében teszi. A CSKP Központi Bizottsága elutasítja eddigi fejlődésünk egyoldalú, nihilista, tagadó értékelését, mint a történelmi valóságnak meg nem felelőt.

Ugyanakkor azonban tény, hogy Csehszlovákiában a szocialista fejlődésnek több komoly szubjektív és objektív jellegű fogyatékossága, hibája volt. A szocializmus fejlődése lelassult, számos komoly zökkenőn ment át. Mindez a legszemléletesebben az egyre lassuló gazdasági fejlődésben mutatkozott meg. A határozat bátran rámutat arra is, hogy a párt politikai téren nem volt képes biztosítani a megvalósult szociális-gazdasági változásokkal összhangban a szocialista demokrácia kibontakozását. Ez megzavarta a társadalom egységét, ineg nem értésre került sor az egyes osztályok és csoportok között, a párt és a társadalom között, a nemzedékek között, valamint nemzeteink és nemzetiségeink között is. Csökkent a párt tekintélye és politikája iránti bizalom. Ez megnyilvánult az elégedetlenség és a feszültség általános növekedésében, a társadalomban és jelentősen csökkent ai lakosság társadalmi aktivitása. Mindjobban látható lett, hogy számos fontos kérdésben a párt politikája, munkastílusa és módszerei eltérnek a szocializmus fejlesztésének objektív szükségleteitől.

A HIBÁK FÖ FORRÁSA A BÜROKRATIZMUS

A pártban és a társadalomban a helytelen, hibás fejlődés fő oka a bürokratizmus, a demokratikus centralizmusnak bürokratikus centralizmussal való helyettesítése volt, minek következtében a hatalom túlságosan Antonín Novotnj? kezében összpontosult. Amikor 1967 folyamán a pártban és a társadalomban kiéleződött a már hosszabb ideje tartó politikai válság, olyan helyzet alakult ki, hogy az Antonín Novotny által képviselt politika folytatása a párt és a társadalom jogos szükségintőinek és érdekeinek, n'emzeteink további fejlődésének és kapcsolatainak hatalmi elnyomását jelentette volna, mérhetetlen károkat okozva a szocializmus fejlődésének, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepének a társadalomban, s ezáltal a szocialista rendszernek és a nemzetközi kommunista mozgalomnak is.

A CSKP KB plénumának 1968. januári ülése s az ülés eredményei tehát a pártban és szocialista társadalmunkban levő válságirányzatok és ellentétek törvényszerű, elkerülhetetlen következménye volt. Fő feladata az addigi helyzet megváltoztatása, valamint a felgyülemlett és hosszú ideje megoldatlan problémák megoldásához szükséges alapvető feltételek megteremtése volt. Ezt a feladatot az ülés teljesítette. Nem tisztázhatta azonban teljes mértékben a múltbeli politikai hibák lényegét, nem formálhatta meg a párt vezetését és erőit úgy, hogy e hibákat következetesen leküzdhesse, s a párt további politikájának legalább az alapvető vonásait megfogalmazhassa és e fordulatra előkészíthesse az egész pártot. E feladatokat a Központi Bizottság az egész párt aktív részvételével csak fokozatosan teljesíthette.

így a Központi Bizottság januári plénumának eredményei és következtetései — kétségtelen rendkívül pozitív jelentőségük ellenére — egyúttal objektív kompromisszummá váltak, amely új problémákat és bonyodalmakat is hozott a januárt követő fejlődésben.

A január utáni bonyolult fejlődés alapvető oka az volt, hogy hosszú ideig nem oldották meg a pártban és a társadalomban megérett problémákat, helytelenül értékelték okait, s elfojtották azokat az erőket, amelyek a párton belül jogosan javasolták e problémák megoldásának módozatait. A rendkívüli feszültséghez hozzájárult az is, hogy a hosszú ideje leplezett és megoldatlan problémákat egyszerre, rövid idő alatt tárták fel és a hibák elkövetőinek jogos bírálata helyett az egész pártot. annak egész apparátusát, aktíváját stb. bírálták.

E helyzetet használták ki a szocialistaellenes és a szovjetellenes erők, melyek színleg a párt január utáni pozitív politikai irányvonalát vallották azzal a céllal, hogy visszaéljenek a párt által kibontakoztatott bírálat fal és önbírálattal Ezt elősegítették a párton belüli jobboldali erők és opportunista irányzatok is.

A határozat a továbbiak folyamán kitér azokra a módszerekre és elvekre, amelyek a helyzet megoldását voltak hivatva elősegíteni. Olyan programra volt szükség, amely a XIII. kongresszus határozataiból indul ki, és azokat elvhűen továbbfejleszti, helyes választ adva e társadalom fejlesztésének új kérdéseire, valamint az egész párt tervszerű eljárására is.

E feladatokat kellett megoldani a széles körű aktíva részvételével kidolgozott akcióprogramnak.

Mivel a január előtti viszonyok között, de még a januári plénumon sem lehetett komplex programot előkészíteni, az egyes részlegintézkedések gyakran a legkülönfélébb nemcsak jogos, az új politikát érvényesítő befolyások, hanem a fokozatosan erősödő, jobboldali nyomás hatására valósultak meg.

E súlyos fogyatékosságokat még csak fokozzák a megoldatlan, nagyon fontos káderkérdések, főként az elnökség összetételében és a fő állami szervek vezetőségében.

Rendkívül negatív következménye volt annak, hogy az egész pártot elégtelenül tájékoztatták a januári plénumon létrejött kompromisszumról, — a Központi Bizottság elnökségének akkori összetétele következtében — s ugyanakkor az alacsonyabb pártszervek egyes funk-, cionáriusai ezt a tájékoztatást sem értékelték kellőképpen. A párt, amely zömében megkönnyebbüléssel fogadta a januári plénum következtetéseit, nem tudta idejében és eléggé mélyrehatóan felfogni a pártban, a párt politikájában és az egész társadalomban végbemenő változások lényegét, s a párt alacsonyabb szervei nem mindenütt tudták megmagyarázni és kiharcolni e változásokat. A további eljárás tisztázatlansága, a párt elégtelen és ellentmondó tájékoztatottsága a január előtt felgyülemlett válság-jelenségekkel együtt túlságosan nagy teret engedett a párt tényleges politikája önkényes magyarázatának, valamint az ösztönös fejlődésnek, ez antiszocialista erőknek és irányzatoknak.

A Központi Bizottság elnöksége és a kormány ebben az időben nem járt el eléggé következetesen a sürgető káderproblémák megoldását, a további eljárás és politika kialakítását illetően. A pártban eltérő nézetek alakultak ki az új helyzetben alkalmazandó taktikáról, ami szintén erősen megzavarta a párt egységes fellépését.

A megérett problémák megoldása ezért kikényszerítette a párttagok és a közvélemény erős nyomását különféle formákban, főként azonban a tömegtájékoztatási eszközök útján.

Ez jelentékeny ösztönösséget vitt a fejlődésbe, amit a továbbiak során nem mindig sikerült leküzdeni. A helyzettel kezdtek visszaélni azok az erők, amelyek a CSKP tekintélyének csorbítására, a társadalomban betöltött vezető szerepének gyengítésére, esetleg e szerepének megbontására, a szocialista állam egyes döntő részeinek gyengítésére, s végeredményben a párt- és az állam nemzetközi kötelékeinek, a szocialista országok közösségének keretében való gyengítésére törekedtek.

A CSKP Központi Bizottságának határozata a továbbiak folyamán vázolja azokat az intézkedéseket, amelyeknek a belpolitikai helyzet konszolidációjához kell vezetniük. Leszögezi, hogy a párt további eljárása kialakításának első konkrét lépése az áprilisi plénum és a párt Akcióprogramja volt. Viszont az Akcióprogram nem adott és érthetően nem is adhatott egyszeriben választ valamennyi kérdésre. Ezért az Akcióprogramot a párt legközelebbi időszakra szóló irányvonala alapjának tekintették, olyan nyílt programnak, amelyet majd a tudomány és a gyakorlat próbál ki és igazol, és ennek alapján a CSKP KB határozatai módosítják és tovább fejlesztik úgy, hogy a párt rendkívüli kongresszusa majd jóváhagyhassa a párt komplex irányvonalát, ahogyan megfelel a szocializmus sokoldalú fejlődésének a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. A CSKP Központi Bizottsága a január utáni fejlődés fő pozitív vonásainak kialakítása és biztosítása során abból indult ki, hogy feltétlenül tovább kell fejleszteni a múltbeli fejlődést, főként a XIII. pártkongresszust követő fejlődés összes pozitív oldalát. Ezért helytelen volt, hogy a január utáni politika egyes esetekben ellentétbe került a XIII. pártkongresszus valamennyi következtetésével.

A határozat kimondja, hogy bár erőteljes haladást értünk el a merev gondolkozás leküzdését illetően, igen bonyolult és ellentmondásos fejlődés ment végbe magában a pártban. E bonyolult fejlődés előidézői elsősorban a jobboldali erők és az opportunista irányzatok voltak, amelyek a párt vezető szerepe torzított érvényesítésének jogos bírálatát a politikai erők szabad játéka értelmében a partnerséggel cserélték fel, és elfogadhatatlannak tartották hatalmi eszközök alkalmazását a politikai harc jelenlegi szakaszában. Az abszolút demokrácia hamis jelszava alatt figyelmen kívül hagyták a szocialista demokrácia osztályszempontjait, eltűrték és támogatták a politikai rendszer és a társadalmi szervezetek egészségtelen atomizálását, egyoldalúan hangsúlyozták a potikai rendszer egyes részeinek a CSKP-tól és a párt politikájától való függetlenségét. Lebecsülték az antiszocialista erők veszélyét, elutasító álláspontra helyezkedtek az ellenük vívott ideológiai harc fejlesztésével szemben, szubjektivista elnéző álláspontot foglaltak el a nemzetközi méretekben folyó harc külpolitikai szempontjaival, valamint az imperializmus azon törekvésével szemben, amellyel a Csehszlovákiában végbemenő folyamatot saját céljaira igyekezett felhasználni, továbbá a szocialista világközösség nemzetközi érdekeivel szemben is, amely közösségnek Csehszlovákia oszthatatlan része.

E nézeteknek aránytalanul nagy publicitást biztosítottak, ezáltal az a benyomás keletkezett, hogy e nézetek képviselik a CSKP hivatalos politikáját, mely objektiven az antiszocialista erők malmára hajtotta a vizet, és dezorientálta a párttagság és a közvélemény egy részét. Ugyanakkor a január utáni politika pozitív vonásainak a tömegtájékoztatási eszközök egyre kisebb figyelmet szenteltek. A határozat továbbá azt fejtegeti, hogy sok esetben általános vádaskodással igyekeztek elhallgattatni és diszkreditálni olyan becsületes kommunistákat, akik bátran felléptek a jobboldali irányzatok ellen. Rámutat arra a tényre is, hogy a szocialistaellenes erők céljaik elérése érdekében fokozatosan szervezeti platformot igyekeztek kialakítani. Ezért visszaéltek az Akcióprogramnak a politikai élet demokratizálását érintő helyes javaslataival, az ártatlanul sújtott lakosok rehabilitációjával, a széles, párton kívüli rétegeknek a politikai életbe való bekapcsolásával. Kezdettől fogva olyan szervezetek létrehozására és uralására törekedtek, mint a K 231 és a KAN, de különösen a jobboldali antimarxista szociáldemokrácia felújítását szorgalmazták.

Bár a Központi Bizottság tudatában van annak, hogy a január utáni fejlődésünk bíráló felmérésével nem meríti ki ezt a problémakört teljes egészében, s ez csak az első komplexebt kísérlet a január utáni fejlődés egyes vonásainak értékelésére, mégis elsősorban azt a célt követi, hogy az egész párt megértse a január utáni politika pozitív tartalmának lényegét, egységesen ítéljük meg, hogy mi volt a múltban, s mi mai eljárásunknak, célkitűzéseinknek alapvető értelme, mitől kell elhatárolnunk magunkat. Az utóbbi alatt értjük mindazt, ami nemcsak hogy nem volt része a január utáni politikának, hanem éppenséggel annak kárára volt és azzal szembehelyezkedett.

A párt eljárása, az augusztusi események utáni politikája további formálása szempontjából rendkívül fontos a bratislavai egyezménynek, s az 1968. augusztus 26-án aláírt moszkvai jegyzőkönyvnek hatékony és következetes teljesítése. Ez a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a helyzet normalizálásának, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Varsói Szerződés öt tagállama közti kapcsolatok normalizálásának egyedüli, reális kiútja.

A Szovjetunió haderőinek Csehszlovákia területén való ideiglenes tartózkodását rendezi a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya között megkötött szerződés, amelyet a Nemzetgyűlés 1968. október 18-án ratifikált. A CSKP Központi Bizottsága figyelmezteti a párt összes kerületi és járási bizottságát, a CSKP és az SZLKP alapszervezeteit, az állami, a társadalmi és a gazdasági szervekben dolgozó kommunistákat, hogy következetesen teljesíteni kell ezeket a dokumentumokat.

SZILÁRDÍTSUK a párt eszmei egyseget

A CSKP KB határozata további részeiben kiemeli, a bonyolult helyzet megkívánja, hogy rendkívüli nagy figyelmet szenteljünk a párt egészséges erői, nézetei további összehangolásának a marxizmus-leninizmus alapján. Minden pártszerv és szervezet dolgozza ki a pártaktíva és a párttagság rendszeres nevelésének tervét. E tervek tartalmilag az alapvető világnézeti kérdésekre összpontosuljanak: hazai és külső internacionális feladataink viszonyára a szocialista demokrácia fejlesztése, a gazdasági reform, a pártépítés és a párton belüli \ élet elvi kérdéseinek további tisztázása.

A jelenlegi időszakban — hangsúlyozza a határozat — rendkívül sürgetően kerül előtérbe az öntudatos fegyelemnek és annak igénye, hogy a kommunisták aktívan részt vegyenek a párt politikájának valóra váltásában. A kommunisták öntudatos fegyelmének és aktivitásának döntő feltétele a párton belüli demokrácia teljesmérvű kibontakoztatása. Ennek érdekében minden pártszervezetben meg kell teremteni annak feltételeit, hogy minden kommunista részt vehessen a pártpolitika valamenynyi kérdésének megvitatásában, hogy érvényesüljön a bírálat és az önbírálat, az elvtársi kapcsolat, a jogok és a kötelességek egyenlősége, hogy megakadályozzuk a kommunisták rágalmazását és következetesen tekintetbe vegyük észrevételeiket, ötleteiket, javaslataikat.

Fejlesszük a kollektív vezetést. Ne értelmezzük azt csupán úgy, hogy minden alapvető kérdésben a pártszervek kollektív módon döntenek, hanem lássunk benne olyan munkastílust, amely minél szélesebb aktívára támaszkodik a pártpolitika kidolgozásában és megvalósításában, biztosítja a plénumok és a végrehajtó szervek helyes vizonyát és egyben a párt magasabb, illetve alacsonyabb fokú szerveinek helyes viszonyát. Következetesen tartsuk be a demokratikus centralizmusnak és a párton belüli fegyelemnek az alapelveit, hogy az alacsonyabb fokú szervek következetesen igazodjanak a magasabb fokú szervek határozataihoz, de ugyanakkor a magasabb fokú szervek vegyék tekintetbe az alacsonyabb fokú szervek észrevételeit, javaslatait és ötleteit.

A határozat ezek után kitér a párt egységének és akcióképességének megszilárdítására, a központi bizottság munkájának megjavítására, s arra, hogy a párt sorait a leghaladóbb gondolkodású emberekkel erősítsük meg. Részletesen foglalkozik a munkásosztály vezető szerepével, annak részvételével a politikai vonalvezetés kidolgozásában és valóra váltásában. Leszögezi, hogy a pártapparátus feladata a marxi-lenini elméleti dolgozók és az illetékes állami, társadalmi, valamint gazdasági szervek és intézmények kommunistái tevékeny részvételével szüntelenül elemezni a helyzetet, a párt szervei számára megszervezni és előkészíteni az alapanyagokat és javaslatokat, és biztosítani a határozatok teljesítését. A pártapparátus ennek során nem helyettesítheti sem a választott szerveket, sem az illetékes állami, gazdasági és más szerveket, valamint szervezeteket.

SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS A CSKP VEZETŐ SZEREPE

A Központi Bizottság ismét hangsúlyozza: az egész politikai rendszer helyes megszilárdulásának legfontosabb feltétele a párt vezető szerepének megszilárdulása. A párt vezető szerepét úgy biztosítja, hogy:

— kidolgozza a társadalmi fejlődés politikai irányvonalát;

— a politikai irányvonal szellemében egyesíti és összehangolja az állami, gazdasági és társadalmi szervezetek tevékenységét;

— naponta politikai, szervező és ellenőrző tevékenységet fejt ki, és a feladatok teljesítése érdekében céltudatosan fejleszti a kádermunkát;

— szocialista öntudatosság fokozására irányuló ideológiai tevékenységet folytat a marxizmus-leninizmus elvei szellemében, gondoskodik a nevelésről és a szocializmustól idegen és ellenséges befolyások leküzdésére törekszik;

— gondoskodik arról, hogy a nyilvánosságot minél jobban, az igazságnak megfelelően tájékoztassa a párt célkitűzéseiről és döntésének okairól.

A határozat a továbbiak során nagy figyelmet szentel a pártszervezetek munkája elmélyítésének, a Nemzeti Frontban dolgozó kommunisták aktivizálásának, a tömegtájékoztatási eszközökben dolgozó kommunisták tevékenységének is. Megállapítja, hogy a sajtó, a rádió és a televízió a politikai befolyásolásnak rendkívül fontos eszközei. Aktívan meg kell magyarázniuk tehát a párt és az állam politikáját, hogy a polgárokat felzárkóztassák és megszervezzék a politika valóra váltására. Nem kisebb figyelmet szentel a határozat a közgazdasági problémáknak és az életszínvonal emelése kérdéseinek. Megállapítja, hogy a megkezdett reformok útján ki kell használni a gazdaság szocialista vezetésének összes lehetőségét és előnyét. A reformok célja a szocialista gazdaság felvirágoztatása és az életszínvonal emelése.

Pártunk Központi Bizottsága határozatában állást foglalt a tudomány és a művészetek fejlődésével kapcsolatosan, s apró részletességgel tér ki a nemzetközi politika alapvető kérdéseire. Végezetül kifejti, a CSKP-nak elég ereje és lehetősége van ahhoz, hogy tág teret biztosítsunk valamennyi dolgozó, minden polgár sokoldalú fejlődése, kezdeményezése számára, tehát mindazok számára, akik készek a szocializmus további építéséért, szocialista hazánkért munkálkodni.