Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-16 / 46. szám

Komplex kutatómunka a libamájtermelés fejlesztése érdekében A magyar népgazdaság egyik legjobb export-terméke, a liba­máj előállításának fejlesztése régóta foglalkoztatja a lúdtartó gazdaságok szakembereit és a kutatókat. Tény, hogy Magyar­­ország néhány évtizeddel ez­előtt 50 vagon friss libamájat is értékesített — elsősorban Franciaországba — s ezt a mennyiséget az utóbbi két év­tizedben még csak meg sem lehetett közelíteni. Pedig az elmúlt évek erőfe­szítései már hoztak bizonyos eredményeket. A Rajna menti fajta behozatával nőtt a tojás­hozam, idén például 40—50 to­jást kaptak a törzstartó gazda­ságok egy-egy tojótól. A gépbe rakott tojások alapján számolva országosan 76 százalékos a lúd­­tojások átlagos kelési aránya. Nem egy gazdaságban több tíz­ezer libát tartanak együtt és hizlalnak évente. Többféle tö­mőgép áll a hizlalók rendelke­zésére. Gyenge pont a májhozam. A kecskeméti baromfi-feldolgozó­ban például tavaly csaknem 350 ezer liba átlagában 0,197 kg volt a máj átlagsúlya s ala­csony az I. s II. osztályú má­jak aránya. Nemrég a Kiskunfélegyházi Lúdtenyésztő Társulásnál orszá-Csupán a pénz gazdát cserél. Az elgondolás erede­tileg jő volt. Hanem közbe­jött valami, úgy is mondhat­nánk, hogy akadály. Pedig nagy volt a hűhó. Országgá­­világgá kürtölték, hogy aszonygya: „Közhírré téte­tik, a lúdmáj kilójáért ilyen és ilyen súlycsoportban eny­­nyit és ennyit fizetnek a külkereskedelmi szervek.“ Érthető, hogy a palásti szövetkezet is kapva kapott az alkalmon, mivel kilátás­ba helyezték számára a de­viza-korona szerzésének le­hetőségét. Aztán Orosházá­ról megérkeztek a napos­libák. A deviza-korona szer­zésinek reményében Illő módon dédelgették az álla­tokat. Pár hónapon belül alapo­san megnőttek az állatok. Téphettek róluk öt mázsa tiszta tollat, melyet kukori­cáért adtak el, hogy legyen mivel hizlalniuk. Aztán be­került az első falka a hí­zóba. Kereken hét hétig táp­lálták a ludakat úgy, aho­gyan a lúdmájtermelők nagykönyvében írva van. Az­tán kiválogatták közülük a tíz legtakarosabbat próba­vágásra. gondolván, hogy a hét-nyolc kilós lúdpéldá­­nyok testükhöz arányos, illő nagyságú májat adnak, gos ankétot tartottak, ahol be­bizonyosodott, hogy a tömés módjának, a tömőtakarmánynak milyen nagy a jelentősége. A társulásnál a szívó-nyomó tömő­gépet használják. A tömés meg­kezdése előtt fehérjével dúsí­tott takarmánnyal „előetetik“ a libákat. A tömés első kéthar­madában feles arányban tömik a libákba a párolt szemes ku­koricát és darát. A tömés utol­só részében a takarmány V* ré­sze szemeskukorica, egyharma­­da dara, plusz zsírkiegészítés. Mióta a társulás a takarmányo­zási módra tért át, szépen kap májprémiumot, amely a máj nagysága szerint 50—200 forint kilónként. A szakemberek és a tenyésztők is tudják azonban, hogy a takarmány, a tömési mód csak az egyik tényezője a nagy máj előállításának. A má­sik, amelyről nem lehet le­mondani: a tenyésztés, a nagy májat adó keresztezett egyedek előállítása. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen most komplex kuta­tómunka kezdődött a májterme­lés fejlesztése érdekében. Azt már korábban is tudtuk, hogy a magyar liba igen jó májter­melő s májának minősége is kiváló: fehérje-tartalma 16 szá­zalék. Ezzel szemben a nagyobb s hogy a szövetkezet meg­kaphassa értük a beígért deviza-korona mennyiséget. De valahogy a máj nem jött elő. A hét hétig hízóban tar­tót másfél ezernél több lu­dat a baromfifeldolgozók azonnali vágásra, külföldre szállítható áruként vették át, a többit félig hizlalt ál­lapotban adta el a szövet­kezet, ugyanilyen célokra. Szerencse, hogy a tervezett devizából valami talán még­is megtérült. De valahogyan mégis ide kívánkozik egy konkrét megjegyzés. Vajon Orosházáról ténylegesen a nagy májat termelő alap­anyagot szállították? Vagy pedig a nem csalás, nem ámítás elve alapján csele­kedtek? Tény, hogy a szö­vetkezet ' a „tekintélyes pénzösszeg áll a házhoz“ elgondolás reményében fo­gott a hizlaláshoz, s most meg kell elégednie azzal, hogy a növekedési prémium­mal együtt valahogyan majdcsak kijön a lépés. Mintapéldája ez annak, hogyan lehet elvenni a szö­­vekezetek kedvét nemes szándékú célkitűzésektől. Lám-lám, az ezerféle eseten kívül még ilyen meglepe­tések is érik a szövetkezete­ket. (hoksza) Növendék libák a nyári szálláson, a lúdtelepen Október 12—14-ike között, szép napos időben került sor a nyitrai kisállattenyésztők ál­latainak bemutatására, melyen 66 háztáji kistenyésztő vett részt. A legfőbb helyet, mint bár­­*mely évben, a galambok fog­lalták el. Nem kevesebb mint 211 ketrecben foglaltak helyet. A nézőközönség az ország leg­szebb galambjaiban gyönyör­ködhetett, mint Szlovák goly­­vás, Brnói golyvás, Angol goly­­vás, Angol tarka, a páva faj­ták egész sora stb. A bukó ke­ringő galambok közöl nagy feltűnést keltettek a Komáromi bukók, majd mellettük a hús­galambok sorakoztak. A nézők közül nagyon sokan szakértő szemmel mustrálgatták a ga­lambokat. Baromfiakból már nem volt oly gazdag a kiállítás anyaga, mint a galambokból. Számos fajtából csak egv-két példányt állítottak ki. Mindamellett a tyúktartó háziasszonyoknak is volt mit nézniük. Többek kö­zött Polák Alojz zobori kiste­nyésztő, a Nyitrai Kisállatte­nyésztő Egyesület elnöke na­gyon szép new-hampshir tojót állított ki, melynek évi tojás­hozama 225 darab. Ezen kívül számos tenyésztővel beszéltem, akik átlagosan 200 darab to­jást érnek el tyúkonként. májat adó lendesié csak 10, a Rajna mentié 12 százalék. Ez az oka annak, hogy a magyar libamáj sütés közben nem esik össze, nem is pacalszerű. Azt is tudjuk, hogy ha különböző fajtákat kereszteznek, változik a máj nagysága és minősége. Az egyetem gazdaságában sok­féle libát tartanak, s jelenleg 14-féle keresztezést végeznek, hogy megtalálják a legjobb májtermelő partnereket. A ma­gyar, a Rajna menti, a landesi, nagy szürke, vistinesz, kínai hattyú, romenszki és egyéb faj­ták olyan keresztezési kombiná­cióit szeretnék megtalálni, me­lyek fehér tollú utódokat ad­nak, hiszen a libatoll is nagy értékű termék. Megalkuvás ak­kor történhet, ha a toll értékét fölényesen biztosítja a nagy és jó minőségű máj. Az egyetem tanárai, kutatói most a következő témákat osz­tották fel maguk között: 1. a liba és termékeinek piackutatá­sa, az igények felmérése. 2. Te­nyésztés, genetika. 3. Takarmá­nyozás. 4. Műszaki fejlesztés. 5. Lúdegészségügy. 6. Élelmiszer­­ipari feldolgozás. 7. A lúdte­­nyésztés oktatása, szaktanács­­adás. 8. Üzemszervezés. A nagyarányú fejlesztés előtt álló telepen tehát különböző specialisták dolgoznak egyetlen célért: a libamájtermelés fejlet­tebb módszereinek kidolgozá­sáért. A tenyésztők, közgazdá­szok, takarmányozási és állat­egészségügyi szakemberek te­vékeny együttes munkája re­mélhetően hamarosan választ ad egy sereg, ma még nem tisztázott kérdésre s ennek a lúdhizlaló gazdaságok és a nép­gazdaság látja majd hasznát. Dr. Gonda Irén, Budapest Nem csalás, nem ámítás KiSÁLLATTENYÉSZTŐK KIÁLLÍTÁSA NYITRÁN A kiállításon a nyúltenyész­­tők is kitettek magukért, 58 ketrecben mutatták be állatai­kat. Dlhy Pávai és Jancsár Im­re a Bécsi, míg Kuruc Péter Holland fajta nyálakkal jeles­kedtek. Hulán Jozef a prém­nyúl egyik impozáns fajtáját mutatta be. Számos nézője akadt FeCerová Lydia angóra nyulának is, melynek szőre a 9—10 cm-t is elérte. Érdekes és sokrétű volt a díszmadarak kiállítása annál inkább, mert a helyszínen meg is vásárolhatták azokat. Nem egy epizódnak voltam szemta­núja, amikor az ifjabb nemze­dék kérte szüleit, adjon pénzt a sokszínű törpepapagály vagy más egzotikus madár megvá­sárlására. A kiállítás utolsó napján az iskolások vették birtokukba a terepet. Akadt néznivaló a fia­talok számára és a tanítók is alig győztek magyarázattal szolgálni a felvetett kérdések­re. A nyitrai kisállattenyésztők büszkék lehetnek munkájuk eredményére, a bemutatott szebbnél-szebb állatokra. P. L. 3

Next

/
Thumbnails
Contents