Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-16 / 46. szám

ft

Őszinte szavak a nyúltartókhoz

Az utóbbi esztendőkben a baromfi mellett mindinkább előtérbe kerül a házinyulak különféle fajtáinak haszontenyésztése. Így van ez a háztáji, s újabban a nagyüzemi gazdaságok némelyikében is. A házinyűl tartásnak persze több gazdasági előnye van, különösképpen a téli hónapokban. Közülük egyik a hús, a másik a szőrme megszerzésének a lehetősége. Tán mondanom sem kell, hogy mind a kettő lehetőséget nyújt arra, hogy pénzt szerezzünk, vagy megtakarítsunk.

Természetes, hogy a háztáji tenyészetekben a nyulakat főleg húsukért tartják. Tudajdonképpen ez érvényes a nyári időszakra is, de ahol fölismerték a téli bunda pénzcsináló hasznát, ott bizony nem járnak rosszul.

A tapasztalt háztáji tenyésztő, ha ügyesen gazdálkodik, lényegében ingyen juthat a nyúlhúshoz, mert télen a felvásárlók nagyon jő árat fizetnek a szakszerűen gondozott gereznáért. De az is köztudott, hogy egyszer mindenki kezdő volt, s legtöbben ott fizetnek rá, hogy ugyan kedvük szottyant a nyúltartárra, de áldozni erre a célra nem akartak. így mindenféle rokontenyésztés vagy más okokból degenerálódott állományból szerezték be az alapanyagot, ahelyett, hogy pár koronával többet áldoztak volna, jófajta törzsállomány kialakítására.

Miért érdemes a tiszta vérvonalú fajtáktól származó nyulak haszontenyésztése? A kérdésre nyílt, egyenes válasz kívánkozik, melyet véleményem szerint egyetlen mondatocskában megadni helytelen lenne. Tegyünk talán egy kis összehasonlítást.

Kiindulópontunk legyen a tisztavérű elődöktől származó hászonnyúl. Ha az ilyen állatot lelkiismeretesen takarmányozunk, akkor utódainak bundája sűrű, finom, kellemes tapintású lesz, az állat jő egészségi állapota következtében a szőrzet sima és fényes, a szakszerűen

gondozott gerezna téli felvásárlási árát a lehető legmagasabbra szabják. Emellett a hús minősége is kifogástalan.

De a degenerálódott elődöktől származó szülőpár utódaitól nem várhatunk csodákat. Itt sem a hús, sem pedig a gerezna jó minőségével nem számolhatunk. Az ilyen tenyészetekben a szaporulat sem kielégítő.

Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy ahol felismerték a háztáji nyúltartás gazdasági jelentőségét, a vágásra szánt nyulak nagyobbik hányadát éppen a téli hónapokban ölik le, hogy a gereznát jó áron értékesíthessék. Továbbá az is bizonyos, hogy éppen ilyenkor a legjobb minőségű a nyúl húsa, de más okok is szükségessé teszik a téli vágást. Vannak kényszerítő körülmények, amikor az állattartó nem rendelkezik kellő mennyiségű széna és más téli eleséggel. Ilyesmi persze csak a hanyag tenyésztőknél fordulhat elő. Hiszen közismert, hogy a jó állattartó inkább hizlalt állapotban öli le a nyulakat, mint soványan.

Ha szaftos húsú, kövér pecsenyenyulakat akarunk, akkor elengedhetetlenül fontos a hizlalásra szánt állatcsoport elkülönítése, s a jó minőségű széna mellé adjuk a nyulaknak főtt burgonya és hízlalótáp (abrak) keverékét. De tartsuk be a szabályokat, elsősorban a takarmányozási normákat, mindig etessünk ugyanabban az időben, naponta két-három ízben, s az állatoknak adjunk kifogástalan minőségű eleséget, s legyen a takarmány változatos stb. Hizlalás esetén csak kevés

nyers kapás takarmányt adjunk a nyulaknak, hogy ezzel megőrizzük a hús minőségét.

De közrejátszhatnak más szempontok is, Akadhatnak családok, ahol egészségügyi oknál fogva nem tanácsos a nyulak túlhizlalása. Ez fennáll különösképpen a gyomor-, epe- és a reumatikus bántalmak esetében, amikor orvosságszámba megy a háj nélküli fiatal nyulak húsának fogyasztása. Ilyen esetekben szükségszerűen fontos, hogy mellőzzük a póttakarmányozást és jó szénával termeljük a húst.

Beszélnem kell továbbá a törzsállomány fejlesztését célzó tudatosságról is, vagyis arról, hogy a fejlesztés semmi esetre sem legyen ösztönszerű, ezért a pecsenyenyulak különválasztása alkalmával a legjobb szülőpároktól származó utódokból válogassuk ki a törzsállomány felújítását célzó alapanyagot, de itt ügyeljünk arra, hogy az állományon belül ne következhessen be rokontenyésztés, ezért esetenként ajánlatos a bakok vagy a nőstények más, tiszta tenyészetekből történő beszerzése csere vagy vásárlás útján.

Télbe hajlik az idő. Gondoskodnunk kell arról, hogy a szabadban lévő nyúlólak réseit kátránypapírral vagy más szigetelő anyaggal befödjük, mert télen a nyúl legnagyobb ellensége a huzatos ketrec. Egyébként, ha kellő módon etetünk, s bőven almozunk, nyúiaink egészen jól bírják majd a tél hidegét.

Hoksza István

Bécsi kék nyúlcsalád

I

A tenyésztők a takarmányozás fontosságát sohasem vitatták. Mindenki egyetért abban, hogy elsősorban a takarmánytól függ az állomány termelési eredménye. Van azonban egy másik tényező, amely legalább olyan fontos* mint a takarmány, mégsem fordítunk rá olyan figyelmet, mint amilyet megérdemelne. A vízről, és annak az állatok számára elegendő mennyiségben történő biztosításáról van szó.

Bizonyított tény, hogy a víz éppen olyan fontos az állat számára, mint a takarmány. Az állat csak abban az esetben tudja kifejteni teljesítő képességét, ha elegendő mennyiségű és minőségű vízzel is el van látva.

A vízellátási zavarok azonnali következménye a tojástermelés csökkenése, de

A víz olyan fontos mint a takarmány

emellett vedlést, sőt súlyos esetben elhullást is okoz. Nem elégséges, hogy a baromfitenyésztési épületekbe eljuttatjuk a vizet. Állandóan figyelemmel kell kísérni az itatókba a szükséges vízmennyiség minden időben rendelkezésre áll-e.

Ahol a baromfiak vízellátása a közmű hálózatán keresztül történik, ha többször előfordul, hogy a vízszolgáltatás órákon át szünetel, feltétlenül gondoskodni kell, hogy egy elegendő nagyságú tartályban a szünetelés Idejére a baromfiak számára víz álljon rendelkezésre, mert a több órás vízszüneteknek rendkívül súlyos következményei lehetnek.

Általában a takarmány és a vízmennyiség közötti arány 1:2, ez azonban változik a hőmérséklet, a környezet páratartalma, a termelés nagysága, és más egyéb tényezők szerint is.

Az a tyúk, amely naponta 125 g takarmányt fogyaszt, átlagosan VJ liter vizet vesz magához. E vízmennyiség felvétele csak akkor lehetséges, ha az állatok részére elegendő számú, és az épület valamennyi részében egyenletesen szétosztott Itatóedény áll rendelkezésre. 100 könnyű súlyú jércére 1,20, 100 nehéz súlyú jércére

1,30 méter itatóhosszt kell számítani.

Ha az Itatóedények nincsenek a központi vízhálózatra szerelve, 100 könnyű tojóként 2 db Í2 literes és 100 nehéz tojóként 2 db 15 literes itatóedény szükséges. Természetesen ezeket az itatóedényeket mindig a legnagyobb gonddal kell kezelni és tisztán tartani.