Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-16 / 46. szám
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulójának ünnepségei a Szovjetunióban és külföldön A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulóját méltón ünnepelte meg a Szovjetunió népe. Négynapos ünnepet tartottak és az ünnepségekre jellemző volt a meghitt ünnepi hangulat. A Szovjetunió népe igazán büszkén tekinthetett vissza a nagy forradalomra, mert azóta óriási sikereket ért el a nemzetgazdaság minden szakaszán. Mind az ipar, mind a mezőgazdaság rendkívül gyorsan fejlődött. Ma már a Szovjetunió a világ második nagyhatalma és olyan erőt képvisel, amely sakkban tartja az imperialisták háborús törekvéseit. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat megünnepelték a szocialista országok és a kapitalista országok kommunista pártjai is. A külföldi sajtó számtalan cikkben foglalkozik az októberi forradalom ünnepségeinek megünneplésével Csehszlovákiában. Általában még a nyugati államok kommunista pártja, köztük az Olasz Kommunista Párt sem helyesli, hogy az évfordulót a szocialistaellenes elemek szovjetellenes kampányra használták fel. A Magyar Nemzet tudósítója az októberi forradalom ünnepségeivel kapcsolatban kiemeli a Prágában rendezett szovjet—csehszlovák nagygyűlést, amely ünneplő demonstrációvá változott és elítélte a szocialistaellenes erőket. Megemlíti, hogy Václav David volt külügyminiszter határozottan hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia csak a Szovjetunió oldalán haladhat tovább. Megemlítette, hogy ha nem lenne Varsói Szerződés, a nyugatnémet revansiszták egészen másképp beszélnének Csehszlovákiával. Határozott harcot követelt a szocialistaellenes és szovjetellenes 'erőkkel szemben. Elítélte a szovjet emlékművek megrongálását és a szovjet hadsereg elleni uszítást. A Lengyel Egyesült Munkáspárt V. kongresszusa egységre szólít A hét kétségtelenül egyik legjelentősebb eseménye a Lengyel Egyesült Munkáspárt V. kongresszusa, amely az ország belpolitikai helyzetének elemzése mellett foglalkozik a revizionizmus elleni harccal, valamint a szocialista országok egységének problémájával. ^ főbeszámolót Wladyslaw Gomulka, a párt első titkára tartotta meg. Beszéde bevezető részében megemlítette, hogy 24 év alatt a szocializmus építésében rohamos gazdasági fejlődést értek el. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a nemzeti jövedelem idén több mint négyszerese lesz az 1938 évinek. Az ipar össztermelése a háború előttihez viszonyítva több mint 13-szorosára, a mezőgazdaságé pedig 1,6-szorosára nőtt. Ezek a gazdaságfejlődési mutatók a legmagasabbak közé tartoznak Európában és a szocialista tervgazdálkodás fölényét bizonyítják. Továbbá beszélt a belpolitikai helyzetről, különösen a revizionista és antiszocialista veszélyről, amely főleg a márciusi események idején csúcsosodott ki. Az egyes diákcsoportok tüntetéseinek végül is a munkásosztály vetett véget. Megemlítette, hogy az események bebizonyították, hogy a társadalom vezető ereje csakis a munkásosztály lehet. Elítélte a klerikális reakciót, amelynek az volt a célja, hogy politikai zűrzavart idézzen elő az országban és Lengyelországot letérítse a szocializmus építésének útjáról. A külpolitikai irányvonallal kapcsolatban leszögezte, hogy nagyon fontos a revizionizmus elleni harc. Megemlítette, hogy a szocializmushoz vezető utak lehetnek különfélék, azonban szocializmus csak egy van. Elítélte az ún. tiszta demokrácia elméletét, amelyet a szocialista ellenes erők a szocializmus támadására használnak fel. A csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy a nemzetközi reakció, valamint a belső reakció célja az volt, hogy a szocialista tábor ezen előretolt bástyáját kiszakítsák a Varsói Szerződésből és Így a Nyugat számára előnyösebb erőviszonyokat biztosítsanak. Megemlítette, hogy az augusztus 21-i beavatkozás a szocialista Csehszlovákia és az egész szocialista tábor védelmére történt. Kifejtette, hogy Jugoszlávia is csak azért folytathat ún. el nem kötelezett politikát, mert ezt a Varsói Szerződés lehetővé teszi. Ha nem lenne Varsói Szerződés és több szocialista ország Jugoszlávia nyomdokaira lépne, akkor nem lenne Európában semmiféle kollektív biztonság. (Az augusztus 21-i beavatkozást a nyugati államok is olyan eseménynek tulajdonítják, ami megnövelte a szocialista országok erőviszonyát.) A kongresszuson Leonyid Brezsnyev a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára is felszólalt és az augusztusi beavatkozást megelőző lépésnek minősítette, és hangsúlyozta, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a háborús veszélyt. Walter Ulbricht a Német Demokratikus Köztársaság Szocialista Egységpártja első titkára is ezen a véleményen volt. Gomulka, Brezsnyev és Ulbricht azt a nézetet vallja, hogy a központosított tervgazdálkodás következtében fejlődnek államaik ilyen gyors ütemben. Bonyodalmak előtt Közel-Kelet Mivel Közel-Keleten Jarring ENSZ- megbízott küldetése teljes kudarccal végződött, Kairóban újabb izraeli támadásra számítanak. Egyébként erről tanúskodnak az egyre gyakoribb öszszetűzések is. Az arab országok készülnek az újabb agresszió elhárítására és e célból tartották meg a Szuezi-csatorna menti hadgyakorlatot is. Nasszer elnök személyesen ellenőrizte az egységek harckészültségét. Általában a hadgyakorlattal elégedettek az egyiptomi szakemberek. Tény, hogy ma már Egyiptom sokkal sikeresebben harcolna egy esetleges izraeli támadás esetén, mint a júniusi tragédia idején. Az arab országok biztonságát fokozza az a tény is, hogy félszáz szovjet hadihajó tartózkodik a Földközi tengeren, amelyeknek az a küldetése, hogy megakadályozzák, hogy Közel-Keletet az imperialisták háborús tűzfészekké változtassák. A szovjet flotta ott-tartőzkodását a 6. amerikai flotta állandó jelenléte tette szükségessé, amely már több mint húsz éve vesz részt a nemzeti felszabadító mozgalmak elnyomásában. Két találkozó A világ közvéleményét egyébként élénken foglalkoztatja a Nixon—Johnson, valamint a Koszigin—McNamara találkozó. Az utóbbit úgy értékelik, hogy az a költséges rakétaelhárítórendszer kiépítésének kölcsönös csökkentése érdekében történt és beszélnek arról is, hogy sző volt egy szovjet-amerikai csúcstalálkozóról. A Nixon—Johnson találkozón Johnson tájékoztatta Nixont a legfontosabb nemzetközi és belső kérdésekről. Egyes külpolitikai megfigyelők úgy vélik, hogy a két elnök külpolitikájában nem lesz lényeges eltérés. Wilson siet A nemzetközi életben gyakran fordulnak elő meglepő események. Többnyire azonban kiderül, hogy a történtek, vagy a hallottak csak az első pillanatban hatnak a meglepetés erejével. Alighanem ez a helyzet Nagy- Britannia miniszterelnökének, Wilsonnak a nyilatkozatával is, amelyet Nixon megválasztásának hírére tett. Eszerint, ha az új elnök Európába látogatna, a szigetország szívesen látná. A kontinens más kormányfői is üdvözölték a viharos és bukásokkal terhes élete során először sikeres elnököt. Wilson szavai azonban többet mondanak az egyszerű üdvözlésnél, nem csupán a formaságoknak, a protokoll szabályainak tesznek eleget. A nyilatkozat mögött ott a burkolt sürgetés, ami nem jelent egyebet, mint annak közzétételét, hogy a diplomáciai és gazdasági manőverezésben lassan kifulladó munkáspárti kormányzat igényli, sőt elvárja az „ifjabb testvér“ segítségét, befolyását a nemzetközi porondon. Mindenáron. Függetlenül attól, milyen utat választ a gazdag rokon. Ogy tűnik, hogy a közös piaci tagság ügyében oly sok kudarcot megélt miniszterelnök ismét a kontinensre gyakorolt amerikai befolyás ápolása mellett döntött. Jó előre. Wilson siet... (thurzó) Nixon - Vietnam - Közel-Kelet Hiába következett be Vietnamban az „ingatag bombaszünet“, ahogy azt sokan jellemzik, a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának megszüntetése már nem segített Humphreyn, a demokrata párt elnökjelöltjén. Ogy beszélnek róla, hogy elkésett. De inkább azt mondhatnánk, hogy Johnson késett el a bejelentéssel. Taktikai szempontból ugyanis azt gondolta, hogy ha közvetlenül a választások előtt jelenti be a bombázások megszüntetését, akkor a republikánusoknak már nem lesz idejük ellentámadásra és esetleges kiábrándulásra. Azonban az idő túl rövid volt ahhoz, hogy a lejáratott Johnson-adminisztráció' újra tekintélyt és választókat szerezzen. Az eredménytelen vietnami háború és a szociális kérdések elodázása miatt az amerikai polgárok már elvesztették türelmüket, és inkább Nixonra adták szavazatukat. Igaz, nem sok volt az eltérés, hisz mindkét elnökjelölt egyenként több mint 30—30 millió szavazatot kapott és Nixon csak egy millió szavazattal előzte meg vetélytársát. A demokraták vereségéből mégis az a tanulság, hogy az amerikai nép már nem bízik bennük, és még azt is megkockáztatja, hogy esetleges jobbratolódás következtében olyan kalandokba keveredhet, ami egyáltalán nem szolgálja az amerikai polgárok érdekeit. Nixon győzelme jobbratolódást hoz maga után az amerikai belpolitikai életben, hisz ismeretes, erős antikommunista szemlélete. Inkább az erőpolitika híve, mint a békés rendezéseké. Azonban joggal vetődik fel az emberekben a kérdés, hogy ha Nixon jobboldali és agresszívabb, mint Johnson, akkor az 1969. január 20-i hivatalbalépése előtt miért hangoztat békés szólamokat a vietnami háborúval kapcsolatban? Nemrég Nixon egyik interjújában azt mondotta, hogy amint elfoglalja hivatalát, eléri a vietnami háború békés megoldását. Oj kormányát még csak körülbelül egy hónap múlva mutatja be, azonban máris kiszivárognak olyan hírek, amelyek az új programra következtetnek. Nixon még választás előtti beszédében azt mondotta, hogy az eddiginél jelentősebb öszszegeket akar fordítani fegyverkezésre. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy az USA a jövőben sem adja fel imperialista agresszív politikáját. Viszont itt ellentmondás van a békeszólamok és a fegyverkezés növelése között. És joggal tehetjük fel a kérdést: hol akarja a jövőben felhasználni fegyvereit az Amerikai Egyesült Államok, ha beszünteti a vietnami háborút? A választ ismét Nixon egyik nyilatkozatában találjuk meg, amelyben hangoztatja, hogy az új kormánynak a korábbinál sokkal nagyobb gondot kell fordítani a nyugat-európai ügyekre. Tehát a jövőben Amerika Nyugat-Európában nagyobb befolyásra törekedik, és ereje fitogtatásával hatni akar az európai fejleményekre. Tehát ebből következik, hogy Európával szemben a vietnami háború háttérbe szorul. Azonban a vietnami háború jelentőségének leértékelése nemcsak Nyugat-Európa előre helyezésének a következménye. Ebben sokkal nagyobb szerepet játszik a közel-keleti helyzet. Közel-Kelet ugyanis Amerikának sokkal többet ér, mint Vietnam. Főleg pedig az igen gazdag olajforrások miatt. Nixon közismerten erős Izraelpárti. Nem egy nyilatkozatában jelentette ki, hogy Izraelt messzemenően fogja támogatni. Állítólag emiatt akartak megkísérelni ellene merényletet is. Azonban Nixon tovább halad a megkezdett úton. Támogatja, hogy Izrael minél több korszerű katonai repülőgépet kapjon. Egyetért azzal a politikával is, hogy az oszd meg és uralkodj elv alapján meg kell bontani az arab országok egységét.. Híve annak is, hogy a NATO tagállamai minél jobban mutassák erejüket a Földközi tengeren. Az utóbbi időben lezajlott NATO tengeri flottagyakorlatok, valamint a NATO földközi-tengeri légierejének létrehozása mind arról tanúskodik, hogy a jövőben ebbe a térségbe csoportosulnak az erők és esetleg nagyobb összetűzésekre lehet számítani. Az összetűzések egyre gyakoribbak az izraeli és az arab országok egységei között. Ebből látszik, hogy az izraeliak teljesítik amerikai biztatóik kívánságát, és nem riadnak vissza olyan provokációktól sem, amelyek nagyobb konfliktusokhoz vezethetnek. Amint látjuk, Nixon győzelme, valamint a vietnami helyzet alakulása, a közel-keleti helyzet kiéleződése nagyon is összefügg. Nixon azért kerül az elnöki székbe, mert az eredménytelen vietnami háború lejáratta a Johnson-adminisztrációt, és egyes rétegek azt is támogatják, hogy az USA-nak korszerűsíteni kell hadseregét. Nixon ugyanis még a választások elején és közepém is azért tört előre, mert az amerikai polgároknak azt mondotta, hogy Johnson elhanyagolta az USA védelmi képességének fokozását. Katonai szakértők ugyanis bebizonyították, hogy ma a Szovjetunió sokkal hatásosabb védelmi rakétákkal rendelkezik, mint az Amerikai Egyesült Államok és egy esetleges atomháborús-konfliktus esetén Amerika húzná a rövidebbet. Tehát Johnsonékat félig-meddig olyan árulás-félével vádolta. Viszont most az amerikai népnek tetszik az, hogy Nixon is a vietnami háború beszüntetését ígéri. Persze, azt kevesen tudják, hogy ez mind azért történik, mert az agressziós katonai tevékenység a világ más részeire irányul. Bállá József Göröngyös úton az olasz középbal Olaszország gazdasági és társadalmi életét ismét nagyarányú, gyűrűző bérmozgalmak rázzák meg. A három olasz szakszervezet együttes felhívására máris 24-órás sztrájkba léptek a magánkézben levő nagyipar munkásai, a kereskedelmi alkalmazottak és a földmunkások, hogy jobb munkabéreket, magasabb nyugdíjat küzdjenek ki maguknak. Jövő hét keddjére kilátásban van az állami alkalmazottak, a vasutasok és postások ugyancsak 24 órára tervezett sztrájkja, amely bérkövetelések mellett,, többek közt a betegbiztosítás feljavítását is célozza. Nem érinti a bérmozgalom az árvíz sújtotta területeket, sem pedig az újságszerkesztőségeket és hírügynökségeket. Kétségtelen, hogy a kibontakozott hatalmas bérmozgalomnak, különösen most, hogy időszerűvé vált Leoni egypárti kormányának leváltása, nem kicsi a politikai jelentősége. Mint ismeretes Leoni kisebbségi keresztény-demokrata kormánya annak következtében jött létre, hogy az Egyesült Szocialista Párt az ez évi május 19-i választásokon súlyos vereséget szenvedett és Nenni, mint a párt vezére, a tagságban megnyilvánult mély elégedetlenség folytán, kénytelen volt beletörődni a középbal koalíció „elhantolásába“. A szociáldemokraták és szocialisták vadházassága tehát nem vált be. A középbal koalíció lényegében csak a kereszténydemokratáknak, az ipari tökének, U S7.ARAD FÖLDMŰVES J868. november 16. a monopóliumoknak kedvezett, Az Egyesült Szocialista Párt nem volt képes szerény reformprogramját megvalósítani. Nenni ugyan jobb ügyhöz méltó buzgalommal körömszakadtáig verekedett, hogy megmentse a középbal koalíciót, de hasztalan. Átmeneti kormányról lévén szó, Leoninak viszonylag kevés politikai mozgási lehetősége volt. Feladata inkább abban állott, hogy előkészítse a talajt egy újabb középbal kormány létrejöttéhez, amiről az Egyesült Szocialista Párt októberi kongresszusa volt hivatott dönteni. Ezen a fórumon kellett volna meghatározni, miképpen helyezkedjék a szociáldemokrácia a monopoltőkés államhatalomhoz. Frakcióharcok Nos éppen e kérdésben oszlottak meg az Egyesült Szocialista Pártban (vagy ahogyan már újabban nevezik — az Olasz Szocialista Pártban) az egymással szemben álló csoportok. Mindenekelőtt azonban nyilvánvaló lett, hogy az 1966-ban létrejött szocialista—szociáldemokrata egyesülés valóban csak afféle vadházasság volt. Nem jelentett szerves egységet. Nem csoda, hogy kebelében öt frakció alakult ki. Nenni és Ferri mögött, akik továbbra is egy középbal koalícióban való fenntartás nélküli részvétel képviselői, a kongresszusi küldöttek 36 százaléka sorakozott fel. De Martino valamelyest gyengébb frakciója csak megfelelő biztosítékok ellenében mutatkozott hajlandónak egy újabb középbal koalíció támogatására, melyet feltételekhez és egy konkrét kormányprogram határidős teljesítéséhez kötött. Míg Nenni hevesen kommunistaellenes, addig De Martino kevésbé elutasító állásponton van, tudván azt, mennyire fontos a kommunista párt segítsége, amely nélkül a szocialisták csak alárendelt szerepet játszanak a kormányban. Egyébként Tanassí jobboldali csoportja sem annyira ellenzi a kommunistákkal való még oly laza együttműködést is, mint Nenni, vagy a tőle nem nagyon távol álló Giolittifrakció. A szocialista párt balszárnyát Lombardi képviseli, aki közel áll a kommunistákhoz és keresi velük a közös politikai akciók kialakításának lehetőségeit. Nenni mindenképpen szeretné elérni, hogy elszigetelje veszélyes ellenfelét De Martinot és Lombardit, akik mögött a kongresszusi küldöttek több mint 40 százaléka áll. A kongresszus lefolyása viharos, sőt fizikai összecsapásokban is bővelkedő volt és kifejezetten botrányba fulladt, olyannyira, hogy döntés nélkül ért véget. Nenni pyrrhusi győzelme Csak több mint egy héttel a kongresszus után választotta meg az Olasz Szocialista Párt KB az új vezetőséget. Nenni ugyan újból a párt elnöke lett, a főtitkári posztot pedig a jobbszárny egy további vezetője, Maura Ferri foglalta el, de Nenni sikere ezúttal gyatra volt. Mindössze néhány szavazattöbbséggel került a párt élére. Az éles frakcióharcokban mutatkozó mély ellentétek azonban mindenekelőtt abban a kérdésben robbantak ki, koalícióra lépjen-e az Olasz Szocialista Párt a keresztény-demokratákkal, vagy sem. És így maga a szavazás, illetve a Nenninek juttatott jelentéktelen szavazattöbbség csak azt mutatja, mily törékeny volna az eddig már több Ízben hajótörést szenvedett bal-közép kormányzat új változata is. Bebizonyosodott ugyanis, hogy Nenniék balközép kormányban való részvétele nem vitte előre Olaszország nagy problémáinak megoldását. Az első ötéves terv 1966—68-as szakaszában majdnem 600 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma, az iskolaépítés előirányzatát csupán 22 százalékra, a lakásépítési programot mindössze 30 százalékra teljesítették, továbbra is nagy mértékben fennáll az olasz gazdaság strukturális változtatásának kérdése, az agrárreform problémája, stb. Bonyolítja a helyzetet, hogy maga a keresztény-demokrata párt sem mentes belső viszályoktól. A párt balszárnya már régóta kemény küzdelmet folytat, hogy erősebb képviselethez jusson a kormányzatban domináló reakciós jobboldallal szemben. Mindaddig, amíg Nenniék legfőbb gondja az lesz, miként tartsák távol Olaszország második legnagyobb pártját, a kommunista pártot a hatalomtól, addig aligha lehet sző a monopóliumok elleni eredményes harcról, a demokrácia védelmét és a gazdaság megszilárdítását célzó sikeres intézkedésekről és oly külpolitikáról, amely Olaszországot megszabadítja a NATO- ban vállalt terhes és veszélyes kötelezettségétől. Márpedig mindez a kommunisták, szocialisták és a keresztény-demokrata párt haladó szellemű rétegeinek széles bázisán nyugvó kormányt tesz szükségessé. Szirt A NASA építkezési teivei Annak ellenére, hogy az Országos Aeronautikai és Űrhajózási Hivatal (NASA) a legutóbbi időben költségvetési nehézségekkel küzd, Thomas Payne ügyvezető igazgató szerint a NASA hold-építmények és hold-autók létesítését tervezi, hogy az ember felkutathassa a Hold felszínét és „le is települhessen“, ne csupán átmeneti látogatásokat tehessen a Holdon. Ezt a tervet átültetik a gyakorlatba, mihelyt a kongresszus megfelelő pénzösszegeket bocsát rendelkezésre. Mennyi pénzt? A NASA hivatalos körei szerint 4,7 milliárd dollár „elegendő lenne“. A NASA idei kiadásai 3,9 milliárd dollárt tettek ki. A NASA azonban szívesebben venné, ha a korábbi évekhez hasonlóan S—6 milliárd dollár állna rendelkezésére a Holddal kapcsolatos nagyszabású tervei megvalósítására. McCarthy a következő választásokra készül Eugene McCarthy minnesotai szenátor most azon munkálkodik, hogy átvegye a Demokrata Párt „északi szárnyának“ vezetését. A szenátor már az 1972-es választásokra készülődik, és arra számít, hogy a maga oldalára tudja állítani a fiatalokat, a liberálisokat, az értelmiségieket és az elővárosokban élő más demokrata párti szakadárokat. Lehet, hogy 1972-ben a Demokrata Párt elnökjelöltségéért Edward Kennedy massachusettsi szenátor és McCarthy szenátor fog megküzdeni. szemle
