Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-16 / 46. szám
GYERTEK CSAK, GYERTEK* ALLAH AKBAR/ VIGYÁZZ, GERGELY, MOST NEM HIBÁZHATSZ/ E5 A KŐVETKEZŐ PILLANATBAN GERGELyÉK A PART FELÉ MENEKÜLTEK, 5 SZERENCSÉJÜK■ RE TALALTAK OTT EGY KIS CSÓNAKOT 'is ... , —-CSÓNAKOT TALALTAK! JÖNNEK/ > Jr/ CSAK / HADO JÖJJENEK, ÉVA, A DO A PUSKAPORT/, ELSŐ NEMZEDÉK Nagy feladatra, hálátlan feladatra vállalkozott Csanda Sándor irodalomtörténész, amikor elhatározta, hogy megírja az „Első nemzedék“ c. könyvét. Mert bizony hetvenhat szlovákiai magyar írét és költőt csatarendbe állítani, megrajzolni írói portréjukat, nagy feladat. Könyve bevezetőjében szerényen állapította meg, hogy „... az írók bemutatásának sorrendjével vagy terjedelmével nem célom valamilyen merev rangsorolás kialakítása, habár önálló véleményem fejeződik ki abban, ha az eddigi összefoglalásoktól eltérően egyes írókkal részletesebben vagy rövidebben, egyes fejezetek élén vagy végén foglalkozom. A sorrendnél azonban fontosabb az, hogy mit mondunk egy-egy írásról... a magam ítéletéből nem akarok megdönthetetlen igazságot hirdető dogmát kovácsolni...“ Könyve hat fejezetre oszlik. Értékeli a csehszlovákiai magyar sajtó és könyvkiadás, a líra, az epika, a drámairodalom, a publicisztika és az irodalomtudomány, valamint a felszabadulást követő évek irodalmát. A rendelkezésre álló anyag alapján boncolja a félévszázaddal ezelőtt kibontakozott kisebbségi magyar irodalom munkásainak könyvtárnyi anyagát. A csehszlovákiai magyar sajtó és a könyvkiadás a két világháború között c. fejezetben áttekintő képet nyújt a napisajtó és hetilapok szerepéről, folyóiratokról, az irodalom fejlődéséről és fellendüléséről, elemzi a Szlovákiába került emigráns írók irányította aktivista sajtó, és a nemzeti politika síkján álló ellenzéki sajtó szerepét, az irodalmi élet kérdéseit. Leszögezi, hogy „néhány százra tehető az itt kiadott magyar lapok és folyóiratok száma“. A szegényes és rendszertelen könyvkiadás kérdésében foglalkozik az e téren jelentkezett lankadatlan kísérletekkel, törekvésekkel. A könyvkiadás sorát 1923- ban egy német kiadóvállalat, a Voggenreiter Verlag nyitja meg és a kisebbségi élet utolsó tíz évében, 1944-ig működő nyitrai Híd irodalmi társulat tevékenysége zárja be. A szlovákiai lírát tárgyaló részben elemzi a legjelentősebb kisebbségi magyar költő, Győry Dezső, a „hit, tettvágy, haladás, magárahagyatottság, messianizmus“ jellemvonásait magán viselő költészetét. A Kisebbségi Géniusz hitvallását hirdető „újarcú magyarok“ élén álló küldetéses mondanivalóival, a kisebbségi sorstudattal, izzó gondolatokkal telt versművészetét, mely azt kiáltja a vele egysorsú kortársnak: „Nem szent a kenyér, ha csak új nyomort szülni ad erőt.“ Részletesen méltatja a tavaly elhúnyt Forbáth Imre, az egyik legjelentékenyebb lírikusunk szocializmus felé tájékozódó, forrongó modernizmus költőjét; a Budapesten ez év június végén elhúnyt Földes Sándor avantgardista, expresszionista költőt, akinek költészetéről eddig nem jelent meg számottevő tanulmány. A továbbiakban a korán elhúnyt biztos formaérzésű Merényi Gyula; a „magyar bánat“ kuruckodó lírikusa ölvedi László; a békéért küzdő, háborúellenes Darvas János; az avantgardista Mihályi Ödön; a verhovinai táj lantosa Sáfrány László; a kifinomult, biztos stílusérzékű Ásguthy Erzsébet; Tamás Lajos, Csontos Vilmos, Antal Sándor méltatása után még további tizenkét költőportrét rajzol meg. Az epika fejezetben kimerítő tanulmányban ismerteti és értékeli Barta Lajos csehszlovákiai termékeny munkásságát, az Oj Szó folyóirat megteremtőjét, publicisztikai és irodalmi alkotásait. Barta már a századforduló idején szocialista hittel a forradalmi gondolatot szolgálta irodalmi alkotásaiban és főleg a földmunkások és parasztok sorsának megjavításáért küzdött. Csehszlovákiából 1939- ben Londonba menekült, majd a felszabadulás után Magyarországra tért vissza, ahol 1956-ban Kossuth díjjal tüntették ki. Tíz oldalt szentel Bányai Pál haladó író marxista szellemű, munkástárgyú két riportregénye elemzésének azzal a végső konklúzióval, hogy „bizonyos marxista igazságokat ismeretterjesztő módon, sablonosán mond el.“ Sorra következnek, a huszas évek elején feltűnt, jelenleg Amerikában élő kiváló nőíró Szenes Piroska; az egyik legtehetségesebb szlovákiai elbeszélő Palotai Boris, aki 1938-ban Budapestre származott, ahol a József Attila díjjal tüntették ki; a világpályázaton 1200 pályázó közül díjat nyert Neubauer Pál; a tavaly elhúnyt kitűnő elbeszélő Tamás Mihály; az első nemzedék egyik legkiválóbb prózaírója, a ma is közöttünk élő és alkotó Egri Viktor; a humanista szellemiségű Jarnó József, a csehszlovákiai államdíjjal kitüntetett Darkó István; a kiváló elbeszélő Szabó Béla,'valamint Szombathy Viktor; ezt követően Sziklay Ferenc, Sellyéi József, Morvay Gyula; Kaczér Illés, N. Jaczkó Olga, L. Kiss Ibolya, Sándor Imre, Juhász Árpád, Lányi Menyhért, Szucsich Mária, Ilku Pál méltatása és hat további íróportré. Kísérletek a drámairodalom megteremtésére c. fejezetben részletesen méltatja a sokoldalú, humanista, a koncentrációs táborban elpusztult Sebes! Ernő és a jelenleg budapesti szerkesztő Bihari Mihály drámaírói munkásságának értékét és eredményeit. A publicisztika és az irodalomtudomány markáns képviselőinek munkásságát elemezve, a kötet legterjedelmesebb fejezetében méltatja a huszas évek elején feltűnt Fábry Zoltán írói tevékenységét, megállapítva: „Alapos esztétikai műveltsége, s főként — szinte már legendássá vált — erkölcsi magatartása alapján méltán tartjuk őt a szlovákiai magyar irodalom legjelentősebb képviselőjének.“ A sarlós Balogh Edgár; a nagytudású egyetemi docens Sas Andor; az író és történész Szalatnai Rezső munkásságának ismertetésével zárja a fejezetet. Rövid „kitekintésben“ keresztmetszetben mutatja be a felszabadulás utáni időszak irodalmi fejlődését napjainkig. Annak a tehetséges fiatal írógárdának feltöréséről ad számot, akik közül már Madách díjasok is fémjelzik az izmosodó mai csehszlovákiai magyar irodalmat. Csanda Sándor volt az első, aki arra vállalkozott, hogy átfogó képben, az írói portrékon keresztül mutassa be a csehszlovákiai magyar irodalom első nemzedékének szerepét, amelynek kiállítása, nyelvmentő, s ezzel nemzetmentő irodalmi munkássága főleg a második kisebbségi sors idején vált jelentőssé. Az „Első nemzedék“ lapjain felsorakozó írói portrék, min tégy festőművészeti tárlat mozaikjaiból összeállított kortörténeti dokumentum tárul az olvasó elé. Szerényen mondja bevezetőiében Csanda Sándor, hogy könyve „úttörő próbálkozás“. Tény, hogy úttörő munkát végzett könyvének megírásával, de messze túljutott a „próbálkozáson“. Időtálló megállapításai irodalomtörténeti jelentőségű képet nyújtanak a csehszlovákiai magyar irodalom fél évszázados múltjáról. Műve az első nemzedék munkálkodásának ismertetésével és az írói alkotások analízisével a csehszlovákiai irodalom pozitívumává lép elő, mely a jövő irodalmárok számára gazdag kútforrás jellegével bír. * A kötet fontos tartozéka a bő-irodalomjegyzék, mely elsősorban a szakemberek számára készült. A 310 oldalas szövegrészt 36 oldalas fényképanyag egészíti ki. DALLOS ISTVÁN MARTIN BENKA kiállítása A művészet van az emberért, és nem az ember a-művészetért, — írja Eenka mester visszaemlékezéseiben. S most, amikor 80. születésnapja alkalmából a Nemzeti Galéria reprezentatív tárlatán több mint öt évtizednyi alkotásai vesznek körül, meggyőződünk, hogy a nagy és szép eszmék, melyeket hangoztatott és leírt, nem frázisok, sem puszta elméletek. Szép álmai, lázas tervezgetései, komoly elhatározásai sorra megvalósultak. A Kiripolcen született Martin a falusi, szűk albérleti lakásban sok testvér között cseperedett fel. Apja ács, de bármely gazdasági munkát elvállal, akárcsak anyja, hogy a mindennapi kenyeret előteremtsék. Marcinko — így szólították — még csak négyéves legényke, s máris megnyilvánul hajlandósága a rajzra. A homokos padlón, az ablakon, ajtón, minden számára elérhető felületen bizonyítja ábrázoló készségét. Nedves agyagból békát, halat formál. Két krajcárért vesztegeti 10 laponként összefűzött rajzait, ez helyettesíti akkor a képeskönyvet. Fúr-farag, — mindenképp ügyeskedik. Az elemi iskolában a legjobb tanuló, hegedülni is kezd. Mégsem taníttathatják tovább, igaz, paraszti munkára sem fogják. Egy hodoníni szobafestőnél lesz inas tizenhárom éves korában. Döntő élmény a városka egy képzőművészeti kiállítása, mely lappangó vágyait hevíti. Mire segédként Bécsbe kerül, elhatározássá érik benne az óhaj, hogy művész legyen. Minden alkalmat megragad az önképzésre. Kimondhatatlan gyönyörűséggel csodálja a képtárak kincseit, buzgón olvassa a művészettel foglalkozó könyveket. Komoly tanulásra csak három év múlva, Prágában kerül sor, Kalvoda tájképfestő magániskolájában. Tehetséges tanítványával intenzíven foglalkozik, de megköveteli tőle, hogy felfogásának, impresszionista stílusának feltétlen követője legyen. A nyugtalan lelkű fiatal Benka végül is otthagyja mesterét és önálló-Filmfesztiváli bemutatók Az egyre népszerűbb dolgozók filmfesztiváljának második, őszi részén ismét több kiváló alkotás kerül, illetve került bemutatásra. Míg a fesztivál nyári szakaszában többnyire szórakoztató jellegű és űn. kalandfilmek voltak a műsoron, addig most jóval több igényes müvet láthat a nagyközönség. Kilenc ország 13 filmje közül kétségen kívül az angolok Nagyítás (Blow-up) című darabja a legfigyelemreméltóbb. J. Cortazára elbeszélő, kissé banális novellájából Michelangelo Antonioni olasz rendező rendkívül érdekes és lenyűgöző színes filmet készített. A mű színvonalát mi sem bizonyítja jobban, mint a cannesi filmfesztivál nagydíja, továbbá az, hogy Angliában az 19B7-es évad legjobb filmje címet is a Nagyítás kapta. A film főszereplője Thomas (David Hemmings) fiatal és ambiciózus fényképész, akit nem elégít ki az olcsó siker. Egy napon felvételeket készít a parkban ölelkező ismeretlen párról. Már éppen távozni készül, mikor a lány észreveszi, utánaszalad és kéri tőle a filmet. Thomas nem hajlandó odaadni az atraktívnak vélt képeket. A lány a lakásán is felkeresi és a látogatásból ismeretség lesz. Végül Jane (Vanessa Redgrave) odaadja magát a főhősnek, csakhogy a film birtokába jusson. Thomas egy más negatívot ad a lánynak és mihelyt az távozik, rögtön munkához lát. Amikor előhívja és felnagyítja a filmet, látja, hogy akaratlanul szemtanúja volt egy gyilkosságnak. Thomas megpróbál kapcsolatot teremteni a lánnyal. Tűvé teszi érte. egész Londont, de hiába. Közben újabb érdekes emberekkel akad össze és ismerkedik meg. Izgalmas felfedezése azonban senkit sem érdekel. A film bűnügyi jegyei ellenére sem nevezhető kriminek. Antonioni művében hűen ábrázolja az emberi önzést és nemtörődömséget, mely ellen a főhős szélmalomharcot folytat. A francia kinematográfiát képviselő három film közül elsősorban a Mouchette — A légy című film érdemel említést. Robert Bresson rendező ezúttal is, mint legtöbb filmjében, nem hivatásos színészekre bízta a főszerepeket. A film társadalmi dráma, mely híven tükrözi egy bizonyos embercsoport taposómalomhoz hasonló életmódját. A főszereplő, a 14 éves Mouchette (Nadine Mortier) alkoholisták környezetében nevelkedik. Beteg édesanyja helyett neki kell elvégeznie a háztartási teendőket is. Apja is sokat iszik, nem törődik a családdal. Mouchette kétségbeesésében elszökik az iskolából és a közeli erdőbe menekül. Vihar közeledik, s közben az éjszaka is leszáll és a lány eltéved. Kimerülve és a félelemtől meggyötörve egy fa tövében húzódik meg. Ott talál rá részegen a környék vadorzója, az epilepsziás Arsen. Felajánlja a lánynak az otthonát, majd bizalmasan bevallja neki, hogy megölte az erdészt. A lány megsajnálja a férfit, s rokonszenvet érez iránta, mert Arsen nem az ő általa annyira gyűlölt környezetben él. Alibit ígér a vadorzónak. A részeg férfi közben kihasználja Mouchette védtelenségét, és megerőszakolja. A kislány hazatér, hogy elpanaszolja anyjának fájdalmát, de későn érkezik. Otthon már csak egy haldoklót talál. A hazai filmgyártást két érdekes' alkotás képviseli. A Párbeszéd, (Dialóg) és Az örök karavánok völgye című szlovák filmek. A Párbeszédben három különböző történetet láthatunk. Három nemzedék szerelmét. A húszéves beat-énekesét, a negyven éves esztrád művészét, végül pedig a hatvanéves súgóét. Az örök karavánok völgye Miroslav Hornák munkája. A film színes, zenés meserevű, sok szereplővel és csinos lányokkal. o. v. sül. Megvalósítja régi tervét, végigjárja a természeti szépségekben bővelkedő hegyvidéket. A változatos tájak elvarázsolják és egymás után telik meg vázlatkönyve a jövendő képek rögtönzött élményvilágával. Közben kirobban az első világháború. Majd az önálló Csehszlovákiában, Prágában él megszakításokkal húsz évet. A múlt cseh festői közül MikoláS Ales hagyománya áll hozzá a legközelebb. S Benkát úgy is emlegetik, mint a szlovák AleSt. Gyakran tér vissza motívumért, ihletért az ú] szlovák hazába. S már a maga sajátos modorában születnek meg a Vihar után, a Szepesi ősz, az Aratás Rózsahegy mellett s az Irányok. Végre megszűnnek anyagi gondjai, s elindul Európa kulturális középpontjai felé. Velence, Firenze, Róma, Párizs, Amszterdam, a belga, a német galériák nyílnak meg előtte s Jelentenek számára nagyszerű műélvezetet és tanulságot. Hazatérve újólag elmerül az alkotás gyönyörűségében. S tudva tudja, hogy: „nagy művészet nincs nagy gondolat nélkül“. Az újonnan felszabadult nemzet bátorítását, lelkesítését érzi hivatásának. Képzőművészeti formában ábrázolja a hatalmas, sokszor kegyetlen természetét, az elemeken győzedelmeskedő, hősiesen küzdő embert. De a táj melodikus szépsége önmagában nem elégíti ki. Akkor válik számára életteljessé, ha a keményen dolgozó, időnként megpihenő ember is jelen van képein, ö maga is a szegénységből jött. Érzi s értékelni tudja a nép fáradozását. Kis korától közvetlen ismerője a földműves és segítő társai, az állatok nehéz munkájának, ö veszi először ecsetjére a szlovák szegényparasztot. Eleinte még ídill-szerűen, később igazi valóságlátással, varázsos színekben, erejük és rátermettségük biztos tudatában ábrázolja őket, amint az Áradó folyón keresztül, a Kanyarban, a Legelőn mutatják. Lírai gyöngédséggel festi a Bölcsődalt. A fasizmus fenyegető közeledte elől 1939-ben Martinba költözik. Meleg szsretettel merül el a különböző szlovák vidékek festői tarka népviseletének finom részleteiben. (A Myjavai, a Csicsmányl asszonyok, a Vágvölgyi férfi és a többiek.) Rendkívüli tanárnak nevezik ki a pozsonyi Technikai Főiskolán, ahol az ifjúságot a rajz és a festés művészetébe vezeti be. S fest tovább rendületlenül. A nagyhatású „Ellenállásban* jelképesen általánosítva ábrázolja a szlovákok helytálló magatartását a veszélyben, A felszabadulás után a közelmúlt motívumait (Az elesettek sírjánál), majd az ígéretes mát jeleníti meg a valóság költői átfogalmazásával, az eszméket megtestesítő alakok heroizálásával (A háború után). A monumentális festményeken kívül nagyszerű rajzai, színpadtervek, plakátok, ex librisek, a szlovák könyvkultúra színvonalát emelő illusztrációk egészítik ki a tárlat anyagát. Legújabb olajképei igazolják, hogy Benka mester a modern szlovák festészetnek nem csupán egyik hírneves megalapítója, hanem kitűnő folytatója is. Martin Benkát nemcsak itthon ismerik és értékelik. Még 1925-ben a hazai alkotók közül elsőnek az ő képet állították ki Párizsban. Művei azóta Bécs, Velence, Budapest, Varsó, Leningrad, Moszkva, New York és Havanna tárlat-termeiben is többször hirdették alkotóik fenkölt, színvonalas művészetét. Az államunk építette Martin Benka Képtárnak a mester 6000 művet ajándékozott. Bárkány Jenőnó A TÖRÖKOK MAR CSAKNEM UTOLÉRTÉK A A CSÓNAKOT... RERZEVENK DLN/NL SZ/KE/Mf
